Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-06-09 / 23. szám

4. oldal 2002. JÚNIUS 9. Evangélikus Élet-i • • A Teremtés Ünnepe Az elmúlt hétvégén (pénteken és szom­baton) egy nemzetközi színvonalú kon­ferencia résztvevői voltunk Budapesten, a Szent Margit Gimnázium dísztermé­ben. Témacíme a 12. Környezeti világ­nap jegyében: A TEREMTÉS ÜNNEPE (Teremtő, teremtés, lét, létezés). A kon­ferencia szervezője a Jézus Testvérei Ökumenikus Diakóniai Rend volt. A konferencia elnöke, dr. Széchey Bé­la apát ünnepélyes megnyitóbeszéde után dr. Mester Júlia orvos előadása hangzott el, A teremtés csodájáról iskolásoknak címmel. A konferencián részt vevő több mint 200 diák figyelmesen hallgatta az előadó érdekes, fiatalok számára is színes előadását. Az ifjúság is készült, mégpedig gazdag programmal. Nagy élmény volt hallani a bátor fellépésű gyerekek műsor­számait, verseket, kórusműveket; látni azt a mintegy 180 képet, amelyeken a külön­böző korú fiatalok élmény és fantáziavilá­ga fejeződött ki a természet szépségeivel kapcsolatosan... A délutáni program keretében Berényi Dénes természettudós, akadémikus tartott előadást: A teremtett valóság gazdagsága a természettudományos ismeretek fényé­ben címmel. Jó volt arról is hallani, hogy mit adott a természettudomány a világ­nak, továbbá a tudomány és a hit együtt­látásának fontosságáról is. A csoportbeszélgetések után a piarista dr. Jeleníts István előadását hallottuk: A teremtésről szóló keresztény tanítás cím­mel. A tanár úr szólt a Biblia örökérvényű igazságairól, az „alkotás, mint élettel telí­tettség” jelentőségéről, az ember helyéről a teremtett világban... (Előadás közben a törökbálinti kamarakórus lélekemelő mű­sorszámait hallhattuk.) A pénteki napot egy ökumenikus is­tentisztelettel fejeztük be, amelyen római katolikus és reformátori testvérekkel te­hettünk vallást arról, hogy Krisztusban az egység élő valóság, még az oltárnál is... A szombati napon a kezdő ökumenikus áhitat után Sümegh László fizikus, a gim­názium igazgatója tartott előadást A szel­lem, az idea elsődlegessége címmel. Be­szélt a hit és a természettudomány kap­csolatáról, arról, hogy az ellentétek nem el­lentmondások. hanem kiegészítik egymást, arról, hogy Isten minden végsőforrása, aki nagyobb minden természeti jelenségnél, továbbá szólt a keresztény pedagógusok igen nagy feladatáról is. A nap másik központi előadója dr. Hegedűs Lóránt református püspök volt, aki az ószövetségben megfogalmazott te­remtéshitről értekezett. Lenyűgöző elő­adása szólt - egyebek mellett - arról is, hogy abszolút tudatosulnunk kell, hiszen az ember hovatovább mindent elpusztít ezen a Földön, s hogy a halálosan pusz­tító életformáról át kell térni az életet megőrző életformára. (Az előadások közben sok szép vers hangzott el Molnár Gyula és Hespné Mária írásaiból.) A délután a Johannesburgi Konferenciá­ra való előkészület jegyében telt, az Egyház tanúságtétele a fenntartható fejlődés és a globalizáció ügyében témacímmel. Isten re­ánk bízta ezt a világot. Az élet tisztelete és megőrzése közös feladatunk és felelőssé­günk! Egyedül az Isten örök jóakaratára épülő beállítottság menthet meg bennünket. Honti Irén Vatikán nincs felkészülve a harmadik zsinatra Honduras bíborosa úgy véli, hogy „az egyház nincs kellőképpen felkészülve a har­madik vatikáni zsinatra”. Oscar Rodriguez Maradiaga bíboros, Tegucigalpa érseke a spanyol ABC napilapnak adott interjújában részletesen tárgyalta a spanyol és latin­amerikai egyházi képviselők által felvetett új ökumenikus zsinat kérdését. Több teo­lógus és nyugalmazott püspök szeretné újratárgyalni a latin rítussal járó cölibátus kérdését is. A bíboros szerint azonban úgy gazdasági, mint technikai okok miatt nél­külözhetetlen a cölibátus ajelenlegi egyházi struktúrákban. (Forrás: Zenit) Sportszerű ökumené Budapest első kerülete remek példáját tudja adni a különböző keresztény fele­kezetek közötti jó együttműködésnek. És nem csupán január utolsó hetében, az ökumenikus imahéten, hanem - im­máron kilenc éve - mindig májusban is, amikor a kerület egyházainak részvéte­lével labdarúgó bajnokságra kerül sor. Igaz, nem profik, nem is nagypályán játszanak, de lelkes, fiatal amatőrök színvonalas rendezés keretében bizo­nyíthatják futballtudásukat. Idén, május 25-én már tíz csapat futhatott ki a fűre: katolikus, görög katolikus, re­formátus és evangélikus gyülekezetek le­génységei. Barátságos légkör,jó hangulat, fülledt meleg (időnként hűsítő esővel), fá­radhatatlan szurkolók, lelkesen hajtó játé­kosok és a jól megérdemelt marhapörkölt ebédre, ezek jellemezték a szombat dél­előtti bajnokságot. No, meg a siker. Evangélikus részről a Bécsi kapu téri gyülekezet két csapata volt jelen a tor­nán. Az egyik - igaz, csak hetes rúgások­kal a „szétlövésben” - megszerezte az első helyet a Szent Anna Plébánia kettes számú csapata elöl. Másik alakulatunk - csereember nélkül, tisztesen helytállva - a hetedik helyen végzett. A kupa sorsát eldöntő gólt Balicza Iván lelkészünk Máté nevű fia szerezte, ami azért is volt nagy tett, mert a többi öt vállalkozó nem talált kapuba. Nem vagyok babonás, ezért „halkan jegyzem meg”, hogy a kezdörúgásra Balicza Ivánt kérték fel, miután a meghí­vott neves futballista - Albert Flórián - nem tudott megjelenni. Valószínűleg ak­kor is eredményesek lettek volna a mie­ink, ha történetesen a „Császár” indítja út­nak a labdát. Úgyhogy ezen mégsem érdemes morfondírozni. Jövőre Orbán Viktort ígérték védnöknek a szervezők. Közismert, mennyire szereti a focit. Talán az is, hogy kormányzata mennyire meg­becsülte a keresztény egyházakat. Nem véletlen tehát az ő meghívása. Végezetül csak azt kívánhatjuk, hogy ez az I. kerüle­ti jó példa az ökumenére, ragadós legyen egyházunk más gyülekezeteiben is. Jövőre a címvédés a célunk! Péter Zoltán A z Úr Napja - ez évben május 30- a - Ausztriában munkaszünettel járó ünnepnap. Jó ötlet az evan­gélikusok részéről, hogy a katolikus ün­nepnapot jelentős egyházi alkalom, a Gusz­táv Adolf Egyesület által szervezett egyházi nap megvalósítására használják. Idén első ízben két föegyházmegye - az alsó-ausztri­ai és a felső-ausztriai - együtt rendezte meg az eseményt a hegyek között, a festői Waldhausenben. Látogatásának első napján ezen vehetett részt a Magyarországi Evan­gélikus Egyház delegációja is. Több mint ezer ember volt a megnyi­tó istentiszteleten a hatalmas, gyönyörű katolikus templomban, ahol a két foegy­házmegye szuperintendense, Hansjörg Eichmeyer és Paul Weiland úgynevezett dialógusprédikációval szolgáltak. Tet­szett a műfaj, bár láthatólag még óvato­san bántak vele, inkább csak felváltva szólva egészítették ki egymást. Nemcsak a templom adta az alkalom megragadóan őszinte hangulatú ökume­nikus jellegét. Az istentisztelet után a ki­jövő lutheránusokat, lelkészükkel az élen, a katolikus gyülekezet tagjai fogad­ták. Köszöntőkre is sor került, részben az egyházi személyiségek, részben politi­kusok, így a tartományi parlament elnök­asszonya részéről. A Magyarországi Evangélikus Egyház nevében - még a templomban - Szebik Imre püspök szólt. A nap gazdag programjából négy munkacsoport párhuzamos ülése emel­kedett ki. A történelemmel, az irodalom­mal, a liturgiával foglalkozók mellett a legnagyobb érdeklődést a „Másként hin­ni - másként létezni” címen megtartott kerekasztal-beszélgetés váltotta ki. Ezt az osztrák televízió munkatársa vezette és házigazdánk, Herwig Sturm püspök mellett egy evangélikus teológus­nő, egy Bécsben tanuló togói diáklány és az ausztriai iszlám közösség egyik veze­tője voltak a résztvevői. A hallgatóságot is ügyesen bekapcsolták a vitába, ami érthe­tően inkább a problémák exponálásáig és az alapelvek kifejtéséig, mint megoldáso­kig jutott el. Pozitív és negatív példák hangzottak el. Többek között magyar származású résztvevő is elmondta, hogy ő integrálódott, de nem asszimilálódott, gyermeke beszéli anyanyelvét, ápolják a magyar kultúrát, de jó osztrák állampol­gárok. Élnek, megnyilvánulnak az előíté­letek is, az egyház kell, hogy tegyen ezek ellen. Együtt kell élni különbözőségeink­ben. Ma Ausztriában a katolikusokat az ortodoxok, majd a muszlimok követik lét­számban, és csak negyedik a két évtizede még második evangélikus egyház, amely kb. azonos nagyságú, mint a mi egyhá­zunk. ❖ Schallaburg kastélya ősi evangélikus fészek. Néhány kilométerre található a Melki Apátság után. Áprilistól októberig itt tekinthető meg az evangélikus egyház történetével foglalkozó kiállítás, „Az egyház tegnap és ma” címen. Aki teheti ejtse útba. Érdemes. Különösen izgalmas a reformáció és ellenreformáció esemé­nyeit bemutató rész. 1580-ban az alsó­ausztriaiak hetven százaléka volt evan­gélikus, illetve tartozott a reformáció egyházához. Ma öt százalék. ❖ A Keresztény-Zsidó Információs Cent­rum tevékenységéről - persze valameny­nyire vonatkozik ez programunk minden elemére - önálló cikket kellene írni. Je­lenleg evangélikus elnök - Alfred Raddatz teológiai professzor - irányítja a központ, illetve a keresztény-zsidó együttműködést szolgáló bizottság mun­káját, melyben a katolikus, az evangéli­kus és a zsidó felekezetek vesznek részt. A bizottság 1956-ban alakult, a centrum 1967 óta működik, többek között 3500 kötetes könyvtárral, nemzetközi folyó­iratokkal, a zsidó életet és Izrael államot bemutató anyagokkal rendelkezik. Szak­mai tanácsokkal szolgáj, fórumot teremt teológiai vitáknak. Alkalmakat, szeminá­riumokat szervez, részt vesz a pedagó­gus-továbbképzésben, nemzetközi kap­csolatokat tart fenn. Helyi bizottságok működnek már Innsbruckban, Salzburg­ban, Linzben, Grazban és Eisenstadtban. Ez utóbbi lesz a színhelye jövőre az évenként sorrakerülő központi napok­nak, melyre „A zsidó Jézus és a keresz­ténység” címen készül kiállítás. ❖ Látogatást tettünk egy százhúsz főt befogadó menekült otthonban (az evan­gélikus egyház menekült szolgálata há­rom ilyen házzal rendelkezik), melyben főként indiaiak, afgánok, afrikaiak... vár­ják sorsuk jobbra fordulását, optimális esetben a menedékjogot. Az igazi szen­zációt számunkra az otthon palesztin származású, Betlehemben született veze­tője jelentette, aki szinte hibátlan ma­gyarsággal tájékoztatott minket arról a munkáról, melyet tizenöt éve szervez, amelyben megtalálta feladatát. Huszon­egy évig élt hazánkban, 1982-ben szocio­lógus diplomát szerzett az Eötvös Ló- ránd Tudományegyetemen. Néhány év múlva távozott Ausztriába. Áradt belőle a hozzáértés és a hihetetlenül nehéz munka szeretete. Az alagsorban berende­zett kávéházban éppen a labdarúgó-vi­lágbajnokság nyitó mérkőzését nézték ottjártunkkor az otthon lakói. ❖ Az AKH, az Allgemeine Kranken­haus, a 2200 ággyal rendelkező nagy bé­csi kórház, kisebbfajta városnak is beil­lik. Üzleteivel, kiszolgáló helyiségeivel, a föld alatt négy emeletet igénybe vevő parkolójával, és természetesen kápolnái­val. Az evangélikus lelkigondozó szolgá­lat szép, ízléses, mintegy ötven-hatvan főt befogadó kápolnával - oltár, szószék, orgona... - rendelkezik. A szomszédos katolikus kápolna lényegesen nagyobb, a zsidó felekezet és a muszlimok egy-egy imateremmel rendelkeznek. Mind a négy szolgálat korszerű irodát is működtet. Az evangélikus munkát két félállású lelkésznő végzi jelentős szakmai háttér­rel, állandó továbbképzési igénnyel. A fő hangsúly a személyes lelkigondozáson van, amiben örvendetes az ökumenikus együttműködés. Emellett a hagyomá­nyos egyházi szolgálatot is végzik a rendszeres istentiszteletek megtartásá­val. A gyülekezeti munkával is szoros a kapcsolat, kölcsönösen segítik egymást. ❖ T ermészetesen volt úgymond hiva­talos tárgyalás is a két egyházat érintő kérdésekről. De itt is domi­nált a kölcsönös tájékoztatás. így igen ér­dekes volt számunkra az osztrák egyházi iskolaügyről szóló információ. Tizenkét felekezet működtet iskolákat Ausztriában. Az evangélikus iskolákban 38 855 diák tanul. Két intézmény, az Evangélikus Val­láspedagógiai Akadémia és az Evangéli­kus Valláspedagógiai Intézet gondosko­dik a tanárok továbbképzéséről, az egyházi nevelésről, a hitoktatás korszerű­sítéséről. Az Akadémia kompetenciájába a főiskolai, az Intézetébe az egyetemi végzettségű tanárok tartoznak. A hitokta­tás természetesen sokkal kiterjedtebb. 7781 hittanórát tartottak az elmúlt félév­ben. Ebből 7409-et az állam fizetett. Az egyháznak azt a 352 órát kellett vállalnia, ahol a csoportok létszáma nem érte el az állam által megkívántat. ❖ L ehet, hogy egykor „történelmi” jelzővel illetik majd ezt a tanács­kozást. Ennek keretében került ugyanis sor az Ausztriai Magyar Lelkigondozó Szolgálat jövőjének a megtárgyalására. A két egyház vezetőin kívül jelen voltak a Szolgálat képviselői is. Hosszú távon csak egy magyar nyel­vű gyülekezet alapítása az Ausztriai Evangélikus-Lutheránus Egyházban je­lentheti azt, hogy az Ausztriában élő ma­gyarok anyanyelvükön lelki gondozás­ban részesülhetnek. Sok részletkérdés vár tisztázásra, de az elvi egyetértés megszületett. Fontos ez azért is, mert ha­zánk európai uniós tagsága után várható­lag nőni fog a néhány évig a szomszéd országban dől- gozók száma. Finn, svéd és koreai gyülekezet már létesült az oszt­rák egyházban, akárcsak nálunk német ajkú, így van követhető modell. Szépfalusi István négy évtizedes munká­ja így folytatódhat, stabil szervezeti-jogi körülmények között, Isten dicsőségére. ❖ A másik kertje mindig zöldebb. Talán azért is láttam korszerűbbnek a szomszéd egyház szervezetét, mert korábban a Zsi­naton is ez állt hozzám közel. Jobban old­ja meg a centralizáció és a decentralizáció egészséges arányának örök gondját. Püs­pök, országos felügyelő és négy egyház- főtanácsos alkotják az egyházvezetést, foglalkoznak az egész közösség ügyeivel, állami, nemzetközi kapcsolatokkal. Az egyházi élet hét föegyházmegyé- ben zajlik, ezek élén gyakorlatilag püspö­ki jogkörrel rendelkező szuperintenden­sek állnak (a nyolcadik a tábori lelkészi szolgálatot irányító szuperintendens). Ilymódon eleve csaknem kétszer annyi függetlenített vezető dolgozik az egyház­ban - püspök, egyházfötanácsosok, szu­perintendensek -, mint nálunk. E szerve­zet azért is működhet életszerűen, mert követi a tartományi struktúrát. Talán, ha nálunk egyszer megvalósul a régiók szer­vezete, mi is igazodhatunk majd ehhez. Bizonyos vagyok abban, hogy tovább erősödnek majd egyházaink kapcsolatai. A racionális okokon túl ezt jelezte számunkra az a szeretet, amellyel körülvettek minket. Herwig Sturm püspök az elvárhatót messze meghaladóan törődött velünk, rajta kívül különösen Hannelore Reiner egyházfötaná- csos és Leopold Kunrath országos felügyelő igyekezett minél több programon velünk lenni, segíteni, kapcsolatot építeni. És egy­ségünket fejezte ki a program végét jelentő, Bécs belvárosának evangélikus templomá­ban tartott záró istentisztelet, melyen Szebik Imre prédikált és a két püspök együtt osztot­ta az Úrvacsorát. Frenkl Róbert 10 éves a Klinikai Lelkigondozók Ökumenikus Egyesülete A jubileumi tudományos ülésnek és hálaadásnak május 31-én a Dunakeszi református templom adott otthont. A gyülekezet lelkésze - Debrecenyi Károly István mint az egyesület elnöke emlékezett vissza a megtett útra. A Klinikai Lelkigondozók Ökumenikus Egyesületét olyan orvosok, nővérek, pszichológusok és különböző fele- kezethez tartozó lelkészek alapították, akik fontosnak érez­ték képviselni: a betegek közötti különös érzékenységet és felkészültséget igénylő szolgálatot, valóban empatikus, ta­pintatos, személyiségükben is alkalmas (és szakmailag is felkészült!) lelkészek, egyházi munkatársak végezzék. 1996-ban a többéves tanfolyami tapasztalatokat is össze­gezve és külföldi mintákat is hasznosítva, az egyesület ki­dolgozta saját képzési rendszerét. Ez alapján a klinikai lelkigondozó és a hospice tanácsadó-képzéseket egyetemi szakirányú továbbképzésként akkreditálták. Sokak elhivatottsága, hűsége, szorgalma, az alkotó együttműködésbe vetett hite épült be az eredményekbe. A fe­lülről jövő áldás nélkül azonban hiába lett volna minden em­beri igyekezet. Számunkra, az alkalmon részt vevő evangélikus kórház­lelkészek és szimpatizánsok számára jó volt hallani a klini­kai lelkigondozók között Simonfay Ferenc lelkésztestvé­rünkről, aki alapító tagja, és a mai napig aktív résztvevője az egyesületnek. A rövid, de velős előadások közük kiemelném: dr. Tahy Adám főigazgató főorvos előadását: Hit, remény, szeretet a gyógyításban. Fontosnak tartja, hogy a betegfelvételnél le­gyen spirituális anamnézis. Legalább olyan szinten, hogy kívánja-e a beteg a lelkigondozást. Szarka Miklós reformá­tus családterapeuta, „Születni kell rá, vagy tanulható-e a lelkigondozás” címen tartott izgalmas előadást. A gazdag kerti vendéglátás után ökumenikus hálaadó is­tentisztelettel zárult a jubileumi ünnepség. Hálaadással a múltért - fohásszal a jövőért. Bolla Árpád

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents