Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-06-09 / 23. szám
2. oldal 2002. JÚNIUS 9. Evangélikus Elet r UJ NAP - UJ KEGYELEM A VASARNAP „Mária a sírbolton kívül állt és sírt. Jézus így szólt hozzá: Asz- szony, miért sírsz? " Jn 20,11.15. (Ézs 61,1-2; Ef 2,17-22; Zsolt 36.) Hát még Jézus földi maradványait is elvitte valaki? Még ennyit sem hagytak Máriának vigasztalásul, hogy halott fiát illően elsirathassa? Ellopta valaki, vagy gonosz tréfát űz vele? Ebben a mélységes helyzetben szólítja meg öt Jézus. Ő maga a megtestesült vigasztalás, mert Él, feltámadott. Az Ő feltámadásából meríthetünk mi is bizalmat, és kaphatunk vigasztalást. Nem kegyetlen tréfa ez, hanem a legnagyobb kegyelem. Zebedeus fiainak anyja biztosítani szeretné a legjobb helyeket Jézus mellett, s ezt hallva a többi tanítványban is feléledt a féltékenység, de Jézusnál a rangsor nem a mi elképzelésünk szerint alakul. Ö a legelső, aki megmutatta, mit is jelent igazán naggyá lenni. A legkisebbé lett, a legmélyebbre szállt alá, elszenvedte a legnagyobb büntetést, amit nekünk - a rangvitákban élenjáróknak - kellett volna elszenvednünk. Ezért hát szálljunk végre magunkba és tanuljunk több alázatot! CSÜTÖRTÖK HÉTFŐ „Mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. ” Gál 3,26-27. (Ez 16,60; Péld 9,1-10; Ám 5,1-17.) Mit jelent nekünk, hogy Isten fiai vagyunk? Egy szép veretes mondat, amely jól cseng, de mégis sokszor üresen kong? A tradíciót? Azt, hogy ebben a hitben nevelkedtünk fel és ezért ez természetes, de már semmi újdonságot nem találunk benne? Egy kegyes szólam lenne csupán néhány öntudatos hívő ajkán? Mi lenne, ha egyszer őszintén végiggondolnánk, és válaszolnánk erre a kérdésre: mit jelent nekünk, nekem, hogy Isten gyermeke vagyok? Akkor talán a tradíció újra életre kelne bennünk... KEDD "^zus Krisztus mondja: Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre. " Lk 5,32. (-5MÓZ 4,30; 2Móz 2,11-15 (16-22); 23- 25, Ám 5,18-24.) Azért akárkit mégse hívhatunk be... Hát csak nem fogunk összeelegyedni az értéktelen, értelmetlen életet élő, züllött fiatalokkal, alkoholistákkal és hajléktalanokkal - végül is maguk tehetnek arról, hogy léSsűk/tak Bezzeg mi, minden vasárnap a templomban ülők, bibliaórára járók, tisztességesen élők - mennyivel különbnek gondoljuk magunkat náluk. Csak egy jöttment el ne rontsa a „színvonalat”! Maradjunk csak távol tőlük és ők is maradjanak ott, ahol vannak. Csak azt nem vesszük észre, hogy Jézus is már régóta eltávozott tőlünk, és azokat keresi, akik valóban éheznek az ő szeretetére. „Istent Soha senki sem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk." ÍJn 4,12. (lKir 8,27b; Mt 15,29-39; Ám 7,1-9.) Vajon ma elmondhatnák»e rólunk: látjátok mennyire szeretik egymást? Ismertető jelként ott van-e a szeretet életünkben, közösségeinkben? Vajon a körülöttünk élő kereső emberek, akik bár nem látják az Istent, de szeretnék őt egyszer meglátni, megláthatnak-e valamit Belőle általunk? Az életünk mennyire hiteles, vissza tükrözi-e Isten szeretetét? Tudunk-e kedvet önteni a keresőkben a keresztyén élethez? „Lássátok meg, milyen szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk.” ÍJn 3,1-7. (Hós 2,1; Lk 23,39-43; Ám 7,10-17.) „Kedves Testvérek!” - amikor ezt a megszólítást halljuk nem is nagyon gondolunk bele, mit is jelent, annyira megszoktuk. Azt jelenti: személyesen közöm van Istenhez, és ezáltal közünk van egymáshoz. Összeköt bennünket ez a köszöntés és elárulja hovatartozásunkat: az Isten gyermekei vagyunk, az ő szeretete által. Isten szeretete fiában testesült meg és ő teszi lehetővé, hogy az egymás számára idegenek testvérekké váljanak. SZOMBAT SZERDA „Jézus így szólt tanítványaihoz: Tudjátok, hogy a népek fejedelmei uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk. De közöttetek ne így legyen: hanem, aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok. ” Mt 20,25-26. (2Sám 23,3-4; lSám 1,1-11; Ám 6,1-7.) Jézusnál nincs protekció! Bár „Viseljétek el egymást szeretettel” Ef 4,2. (lMóz 13,8; Jer 31 (7)8-14; Ám 8,1-3, 9,1-6.) Elviselni a másik másságát. Isten másfajta bárányának szagát - ez közösségeink legnehezebb kérdése. Miért nem kímél meg minket Isten ettől a kellemetlenségtől? Miért nem vesz körül minket csupa hozzánk való, nekünk szimpatikus, minket szerető testvérekkel, emberekkel? Mert általuk tükröt tart elénk, hogy megismerjük önmagunk gyengeségeit is, és megtanuljuk elviselni, elhordozni a másikat, hiszen mindnyájunkat elviselt, elhordozott és elszenvedett Krisztus is a kereszten. Bajuszné Orodán Krisztina SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 2. VASÁRNAP A megtérés mindig időszerű Zak 1,1-6 Amikor az előző nemzedékek kerülnek szóba, akkor szinte minden gyülekezetünkben büszkeség tölti el a szíveket, hiszen ők építették a templomot, az iskolát, az elnyomás különféle korszakaiban védelmezték a gyülekezetét, és legfőképpen szomjazták az igét. így volt ez mindig, hogy az elődök hite nagyobb volt? Vagy talán csak az idő szépíti meg a régmúlt eseményeit? Alighanem így van ez, mert különben nem szólt volna az Úr: „ Térjetek meg hozzám, Ne legyetek olyanok, mint elődeitek. " Isten előtt csak egy mérce van és az nem a vallásosság, és még csak nem is a szolgálatokban való sürgés-forgás, hanem a megtérés. A megtérésre minden nemzedéknek lehetősége és ugyanakkor szüksége is van. Az elődök hitéből, jó és helytelen magatartásukból lehet tanulni és az sohasem haszontalan dolog. Sok helyen ilyenkorra már befejeződik a hitoktatás és a tanévzáró istentisztelet ad alkalmat a számvetésre, értékelésre, az elmúlt időszakra való visszatekintésre. Ezért nagyon fontos ez a vasárnap, hiszen a nyári szünidő előtt van még egy alkalom, amikor hangozhat a felszólítás: Térjetek meg! Igen térjetek meg! De ők nem hallgattak és nem figyeltek rám. így szól az Úr. Ez nagyon könnyen velünk is előfordulhat, és akkor mi leszünk rossz példa. De, ami ennél sokkal fontosabb, magunkra vonjuk Isten jogos haragját és ítéletét. Mi a gonosz út? - kérdezhetné valaki. Minden, ami nem Isten felé vezet minket, hanem inkább eltávolít Tőle. Ebből pedig van éppen elég. Nem szakítok időt az igeolvasásra, az istentiszteleten való részvételre. Ezeket könnyű észrevenni, de könnyű magyarázatot is találni rájuk. Nehezebb dolgunk van akkor, amikor belső magatartásunkról, értékítéletünkről és az abból következő életfolytatásunkról van szó. Hogyan gondolhatjuk mi, hogy a büntetés elkerül bennünket, ha - mint hallottuk -, a prófétákat is ítélet alá vonta Isten. Igénk kulcsmondata a 3. versben található, ahol ezt mondja a Seregek Ura: térjetek meg hozzám és én is hozzátok térek! Milyen hatalmas lehetőség ez a mi számunkra! Isten már előre biztosít bennünket arról, hogy elfogad minket, kegyelmet ad nekünk, hiszen ebben az ígértben ez is benne van. Nem lehet nem észrevenni azt a ciklikusságot, ahogyan az Istentől elrugaszkodó ember a fel-feldobott kő módjára olykor egy nemzedéknyi késéssel talál vissza Őhozzá. Isten gravitációja azonban - ellentétben a fizika törvényeivel - nem pusztítja el a mégoly távolról visz- szaérkezőt sem. Isten csodálatos ígérete Jézus Krisztusban teljesedett be, aki földi élete során számos példában mutatta meg, hogy lehetséges a megbocsátása, hogy az ítélkezésre jogosult azonosulni tud a bűneit megbánó bűnössel, ami által még nagyobb harmónia jöhet közöttük létre, mintha nem lett volna elszakadás. Ez az igazi mennyei békesség. Ez azt is jelenti, hogy a keresztyén embernek nem szabad félnie a konfliktusoktól, hiszen a másik ember igazi személyisége csak így mutatkozik meg. Alkalmasint abból, hogy (pusztán a nyugalom kedvéért) nem mondta meg neki valaki az ellenkező véleményét. Esetleg abból, hogy miként reagál arra, ha neve véletlenül kimarad az adományok hirdetésénél. A Szentháromság Istene már előre látja bűneinket és mulasztásainkat, és mindent megtesz ezért, hogy megmentsen minket. Jézus Péterrel előre közölte, hogy háromszor is meg fogja tagadni őt, de ezt nem azért tette, hogy már előre megszégyenítse, hanem azért, hogy Péter meglássa, bűnei ellenére is szereti őt. Sőt, Jézusnak a Júdásra vonatkoztatható legsúlyosabb szavai is ezek voltak: Jobb lett volna annak az embernek meg sem születnie. Ha tetszik, ha nem, magunkban hordozzuk a bűnt és a bűn a mégoly hívő ember életében is időről időre előjön. A megtérést nem lehet tehát kikerülni, megspórolni, vagy pedig magunkat előre valamilyen védőoltással ellátva szükségtelenné tenni. Sokkal hasznosabb az őszinte bűnbánat, a kegyelem megragadása és a jó cselekvése. Ehhez pedig hitre és bizalomra van szükség. Egy konferencián történt, hogy az előadó kifejtette: ő szkeptikus a pietis- tákkal szemben. A hallgatóság elég bizalmatlanul kezdte el méregetni őt emiatt. A professzor egy idő után így szólt: Most pedig egy egészen gyakorlati példán megmutatom Önöknek azt, hogy mit jelent hinni. Odament az egyik résztvevőhöz és azt mondta: Én most hátra fogok esni, ön pedig elkap engem, mert én bízom önben, majd fordítva is megismételjük. Majd rögtön hátra is esett. Az illető kipróbálván, hogy vajon mekkora is az a bizalom a professzorban, jó későn, de elkapta, ami nem volt veszélytelen, mert elég jó súlyban volt. Majd ő esett hátra és a professzor fogta fel őt, egy kicsit előbb. És íme helyreállt a bizalom és mindenki nagy figyelemmel hallgatta tovább az előadást. Zakariás próféta üzenete arra biztat bennünket, ne féljünk visszatérni Istenhez, még akkor sem, ha nagy bűneink vannak. Isten hívása örök érvényű, mi is ugyanúgy rá vagyunk szorulva, mint a korábbi vagy a későbbi generációk, mert nem vagyunk sem jobbak sem rosszabbak. Jézus Krisztus mellettünk van, velünk vándorol egy életen át, nem hagyja el megváltott népét. Koháry Ferenc IMÁDKOZZUNK! Mennyei Atyánk a Jézus Krisztusban! Kérünk, ne vess el minket magadtól, hallgasd meg könyörgésünket és engedd, hogy visszatérjünk Hozzád, hiszen mi a te néped vagyunk, akiket megváltottál Szent Fiad vére által. Adj erőt a megtéréshez, hogy boldog örömmel elfogadhassuk bűnbocsánatodat. Ámen. ISTENTISZTELETI REND ___________________ Bu dapesten, 2002. június 9. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Mikko Reijonen (finn); du. 6. Bencéné Szabó Márta; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Zászkaliczky Pál; II., Modori u. 6. de. fél 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Görög Tibor; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Nepp Éva; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Pintér Károly; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. Johann Gyula; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. Kulcsár Zsuzsanna; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. (családi) Vári Krisztina; du. fél 7. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Johann Gyula; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Johann Gyula; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Nagytemplom, Régi Fóti út 73. de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél U- Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákosliget, XVII. Gózon Gy. u. de. 11. Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pest- szentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél '11. • Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endrefíy Géza. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 2. VASÁRNAP a liturgikus szín: zöld. A vasárnap lekciója: Jn 7,40-53; az igehirdetés alapigéje: Zak 13-6. HETI ÉNEKEK: 61, 435. Összeállította; tszm • • • ■ SAROK Köszöntés, alapige <0 3 £ 5 6 3 H □ Egyházunk honlapja az interneten. www.evangelikus.hu Az igehirdetésről szóló részsorozatunk bevezetője után most rátérünk a prédikáció előtti néhány perc menetére, tartalmára, hogy azután egyre mélyebbre ássunk annak titkában. A „szószéki szolgálat” kezdetén apostoli köszöntés hangzik. „Kegyelem nektek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól és a mi Urunktól, Jézus Krisztustól. ” Kegyelemre és békességre pedig szüksége van a világnak, az egyháznak, az embernek. Nem mindegy kitől. Az Atyától és Krisztustól. Nem puszta kívánságként hangzik ez, hanem teremtő igeként (ez is Ige!), amely mögött Isten szeretetének eseményekben megnyilvánuló aranyfedezete áll. Jó lenne, ha a gyülekezet együtt mondaná rá az Áment! Együtt, hangosan! Szép szokás lenne. (Furcsa az a dramaturgia, ahol a lelkész mond valamit - Isten megbízottjaként - és maga válaszol is rá az ámennel. Az ámen a gyülekezet hangján szólal meg igazán, erővel!) Ezt követően a hely megjelölésével elhangzik az igehirdetés alapigéje. Miért pont az a szakasz a Szentírásból - kérdezhetné bárki. A lelkész választotta, netán előírták? És milyen kapcsolatban van az oltárnál felolvasott ige ezzel a szakasszal? Talán el sem gondolkodunk rajta. Pedig érdemes. Ez is - mint minden más a liturgiában - nagyon tudatosan történik, s az az igerend, aminek vasárnapról vasárnapra részesei vagyunk hosszú évszázadokon, netán évezredeken át formálódott. Kétféle gyakorlat terjedt el az egyházban. A folyamatos bibliaolvasás, ahol egy-egy szentírási könyvet versről versre, fejezetről fejezetre olvas és hirdet meg az egyház. A másik a perikóparend, amelyben egy-egy szakaszt (a vasárnapra több, más-más könyvből való, egymással ösz- szefüggő szakaszt) kiemel az egyház - megadva az ünnep alapját, a nap mondanivalójának bázisát. Mindkettőnek ősi gyökerei vannak. Már a korai kereszténység ismerte, használta mindkét típust. Magyar evangélikusságunk megtartotta a nyugati egyház elterjedtebb gyakorlatát, a perikóparend használatát. Ágendánkban az ún. óegyházi sorozat (minden vasárnapra egy evangéliumi és egy levélbeli szakasz) mellett találunk A-B-C sorozatokat. Ezeknél az evangélium és levélbeli ige mellett az ószövetségi olvasmányokat is megleljük. Az 1963-as (1986-ban megújult) jelenlegi istentiszteleti rendtartásunk változó rendet tervezett egy adott egyházi éven belül is. Egy-egy sorozat (például idén a B rend) az év különböző időszakában felváltva más-más „műfajú” igét ír elő az igehirdetés alapjául. Ez egyben meghatározza az oltárnál felolvasott lekciót is. A következő hetekben például (egészen Szentháromság ünnepe utáni 6. vasárnapig) ószövetségi igékről szól a prédikáció, ennek megfelelően evangéliumot olvasunk az oltárnál. (Az utána következő vasárnapokon majd levélbeli igét olvasunk a szószéken és evangéliumot az oltárnál.) Evangéliumnak minden istentiszteleten el kell hangoznia! (Erről a későbbiekben találnak írást kedves olvasóink.) Amikor pedig evangélium kerül a szószékre, az oltárnál levélbeli igét olvasunk. így gazdagodhat közös bibliaolvasásunk, igehallgatásunk. Meg kell jegyezni, hogy a vasárnapok jellegének ősi formáját - a hozzá kapcsolódó igerenddel együtt - már csak az evangélikus egyház őrzi. A református egyházban nem használják, a római katolikus egyház pedig a II. Vatikáni Zsinat liturgiareformja óta eltér az ősi formától. Reménységünk szerint a 2005-re tervezett új Ágenda lehetőséget ad majd - választható módon - mindhárom olvasmány elhangzására. Három ige szólalhat meg tehát - de melyikről szól az igehirdetés? Csak arról, amelyik a szószéken hangzik el. A két (vagy három) bibliai szakasz összetartozik. Együtt képezik az igehirdetés alapját! Az evangélium viszont kiemelkedik - de erről majd később... Hafenscher Károly
