Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-05-26 / 21. szám

2002. MÁJUS 26. 5. oldal ŐSNYOMTATVÁNYOKTÓL A SZÍNHÁZLAPOKIG Kincsek a nemzet könyvtárából A magyar könyvkiadás egyik legnagyobb vállalkozását ünnepeljük a most megjelent gyönyörű albummal. Évszá­zadokat lapozhat át az olvasó, királyokkal és tudósokkal beszélgethet és ámulhat: eleink kép és szó kivételes har­móniáját valósították meg. Az Országos Széchényi Könyvtár történetében először válik lehetővé, hogy bemutassa kéziratos és nyomtatott kincseinek legjavát. Ritka kódexeiről, nyelvemlékeiről, fél­tett könyveinek legértékesebb darabjairól új felvételek ké­szültek, így kivételes részletgazdagsággal bomlanak ki a lapok, az arcok és ódon szépségű szövegek. Első dicséret az album megálmodóját és tervezőjét, Kiss Ilonát illeti, aki több hónapos munkával válogatta és ren­dezte a hatalmas anyagot. Hapák József nappal fényképez­te a kódexeket, plakátokat, kottákat, színlapokat, majd éjszaka előhívta az aznap elké­szült felvételeket; fotós szeme finom részleteket nagyított fel, külön is megajándékozva a kutatókat és művészettörténészeket. A szerkesztés Monok István főigazgató munká­ját dicséri, aki jó társat talált a nem mindennapi anyagnak; a könyvtár alapításának 200. évfordulójára jelentette meg a Magyar Könyvklubbal közösen. A százra tervezett, de 420 oldalra nőtt és 520 fotóval ellátott albumban a látvány, a kép a lényeges. Az eligazító szöveg viszonylag kevés, s a szerkezete is egyszerű. Újból megcsodálhatjuk a majdnem ezer év írásos anyagát. Zöld koszorúban a kék­arany betűsorokat, a díszes iniciáléban trónoló Szent Istvánt, aki „isteni rendelésből elnyerte a királyi fenség koronáját”. (Kincsek a nemzet könyvtárából. Szerk.: Monok István. Magyar Könyvklub, Bu­dapest, 2002. Ára: 18 490 Ft) Fenyvesi Félix Lajos 100 éve született „Kert-Magyarország” megálmodója Sokoldalú egyéniség volt Somogyi Imre: gaz­dasági szervező, szocio­lógus, néprajzos, író, szobrászművész. Hatása - áttételesen - jelenün­kig elér. 1902. május 26-án Abonyban született sze­gényparaszt családban, ahol sokat nélkülöztek. Évekig tartó, kemény fi­zikai munka mellett, cél­tudatos önképzéssel sajá­tította el széleskörű ismereteit, bontakoztatta ki sokoldalú tehetségét. Volt napszámos, kubikos, hengerész, vé­gül egy budapesti festőipari szövetkezet­be szegődött tanulónak. Felszabadulása után templomfestésen dolgozott, majd díszletfestést és mintatervezést, végül kő- és gipszszobrászatot tanult. Iparisko­lai tanára, Szamosi-Sós Vilmos szob­rászművész segítette. 1927-től, másfél év alatt elvégezte a polgári iskola négy osztályát. Felvették a Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1929-1931 között tanult. Sokáig egyetlen jövedelme a csomaghordásért kapott né­hány fillér volt. Egy télen át a régi, vízi­városi temető egyik beomlott kriptájában húzódott meg éjszakára könyveivel, egyetlen kabátjával, és azért, hogy meg ne fagyjon, nagy halom száraz falevelet hordott be. Számtalan mellszobrot készített, és magyar népéleti alakokat mintázott meg. Későbbi műtermének bútorait saját festé­sével díszítette. A szobraiért kapott pénz­ből könyvtárát 4000 kötetre gyarapította. Időközben megismerkedett Győrffy István néprajzos professzorral, aki nagy hatással volt további fejlődésére. Megbí­zásából kerékpáron bejárta az országot: kulturális és gazdasági néphagyományo­kat gyűjtött. Egy hónapra a saját költségén Bulgáriába ment, és a helyszínen tanulmá­nyozta a bolgár kertészek módszereit. Megerősödött abban a felismerésében, hogy a mezőgazdaságban a haladás útja és jövője a belterjes gazdálkodás. Ismeretterjesztő előadások sokaságát tartotta. Járta a falvakat. Szorgalmazta a „határjárást”, a parasztgazdák tapaszta­latcseréjét más vidékeken. Ajánlotta a közös munkával megvalósítható, helyi, kis öntözőberendezéseket. Tervezett és szerkesztett fából, házilag előállítható „hasura”-szövőszéket. A „ha- sura”-nádszőnyeg, a korai fagyok elleni vé­delemre. (PVC-ről, „fóliázásról” akkoriban még szó sem volt!) Tapasztalatainak és cél­kitűzéseinek összegzése a „Kert-Magyaror­szág felé” c. könyvében jelent meg (Bp., 1942. Magyar Élet kiadása) A 40-es évek elejétől már a közélet is felfigyelt lendületes munkásságára. Cik­kek, ismertetések sokaságát írta, és írtak róla egyházi la­pokban is. Az Evangélikus Ifjúságban például a hasúra alkalmazását ismertette 4 részben, saját rajzaival (1941. május-június). A népi írók baráti köré­hez tartozott, a Nemzeti Parasztpárt alapító tagja volt. Népi termelőszövet­kezeteket szervezett Tol­nában, Baranyában. Részt vett az 1943-as „szárszói találkozón”. 1944 őszétől tevékenyen részt vett az antifasiszták fegyveres ellenállási moz­galmában mint a csoport tagja. Már 1945 tavaszán megszervezte Bu­dapest zöldségellátását. Tagja volt az első nemzetgyűlésnek, Budapest törvényható­ságának, alelnöke a Földművesek Orszá­gos Gazdasági Szövetségének. Megszer­vezte a Földművelésügyi Minisztérium Mezőgazdasági és Kertészeti Újjászerve­ző Csoportját, és ennek haláláig vezetője volt. Részt vett a népi kollégiumok szer­vezésében - felelősséget érzett a paraszt ifjúság magas színvonalú és gyakorlatias képzéséért, ismereteinek gyarapításáért. A demokratikus kormányzat magas kitüntetésekkel ismerte el sokirányú, ön­zetlen, eredményes munkásságát. Revolveres vetkőztető banditák 1945. május 27-én rálőttek. Emiatt két évig be­tegeskedett, és 1947. augusztus 5-én el­hunyt. Budapesten, a Kerepesi temető­ben nyugszik. Halála után, 1948. tavaszán az első csoporttal kapott Kos- suth-díjat - „A kertészet terén elért kivá­ló eredményekért”. Az említett mellett megjelent munkái még: „Tökkel sütött kenyér” (Bp., 1945.), „Gyümölcsfeldolgozás cukor nélkül” (Bp., 1945.) „A fűzfánfutyülő rézangyalát” c. tanulmánygyűjteménye kéziratban maradt. Abonyban és másutt is szobor, emléktábla, utcanév, intézmé­nyek nevei is őrzik emlékét. * Nemzetgazdaságunk egyik kiemelten fontos ágazata a mezőgazdaság. A benne dolgozók helyzetének alakulása történel­münk szerves része. Ebben a folyamatban egyházunk is mindig erősen érdekelt volt - egyháztörténet sincs az evangélikus pa­rasztság nélkül. Zárjuk hát emlékezé­sünket Somogyi Imre egyik könyvének összegző megállapításával: „...a kert­gazdálkodásra való áttérés a magyar nép jövőboldogulásának egyik fő előfeltétele. Ezt tehát meg kell valósítanunk - éspedig inkább ma. mint holnap. ” (Kert-Magyar- ország felé, 127. old.) Lett-e, lesz-e Magyarországból Kert- Magyarország? Barcza Béla Evangélikus Élet BETÖRŐK IS OLVASNAK SZAKIRODALMAT Tolvaj látogatott az Evangélikus Múzeumba „Sok országot láttam, még visszatérek. X. Y. Kanada, 2002. 05.03. I 9 Budapest!" — olvasható a bejegyzés az Evangélikus Országos Múzeum vendégkönyvében. A teljes névvel aláírt sorok feltételezések szerint attól a személytől származnak, aki hat nappal később valóban visszatért a Budapest-Deák téren lévő múzeum­ba, és Mennybemenetel Ünnepén - egyébként pedig a brutális móri vérengzés napján - három ezüsttárgyat tulajdonított el az egyik tárlóból. Mi történt pon­tosan? - kérdezem az E.O.M igazgatóját, ifj. Harmati Bélát.- A magát „kanadainak” nevező sze­mély a tárlatvezető hölgyek visszaemlé­kezése szerint korábban már kétszer is járt itt, s még a látogatók könyvébe is be­írt. Azon a napon - éppen a délelőtti mű­szak váltásakor -, 2 óra körül jött. A leg­belső terem hátsó falánál álló tárló keskeny, oldalsó üvegét kivágta, betörte, majd kézzel kiemelte. E művelet közben össze is vérezte magát. Az üveget a tárló előtt álló asztalka alá helyezte, azután benyúlt a tárlóba, és elvette azt a három tárgyat, amelyeket el tudott érni. Az üvegcsörrenés hangjára besiető hölgy; nek azt mondta, véletlenül nekidőlt a tár­lónak. Ez azért nem keltett gyanút, mert máskor is előfordul, hogy egy látogató véletlenül megkoccantja az üveget. Rá­adásul a szóbanforgó tárló előtt egy pi­henősarok is van egy fotellel, így hihető­nek tűnt, hogy a zajt ez okozta. (A ház alatti metró is sokszor „berezegteti” az üvegeket.) Hogy miként vitte el végül is a kelyheket, nem tudni, hiszen táskát, szatyrot tilos a kiállítóterembe vinni.- Mit vitt el a tolvaj?- Egy aszódi fedeles serleget, egy Deák téri, gyülekezeti úrvacsorái kan- csót és a Gusztáv Adolf Gyámintézet perselyét. Mindhárom tárgy ezüstből ké­szült, és a XIX. század második feléből való volt. Hadd mondjam el, hogy ez nem egy „szakértő” műkincsrabló lehe­tett, hiszen a legértékesebb, pl. XVI. szá­zadi kincsek másutt találhatók. E tárgyak együttes értéke körülbelül 1-1,5 millió forint. Ám az eszmei értékük megnevez­hetetlen, és e három szép, feliratos, „tipi­kusan evangélikus” tárgy számunkra pó­tolhatatlan. Nem szervezett rablásról, inkább amolyan ad hoc, trükkös lopásról kell beszélnünk, amelyet a legkevésbé belátható helyen követett el a lopással összefüggésbe hozható férfi.- Olvasóink nevében is azt kívánom, a rendőrség mielőbb találja meg a kin­cseket! Érdekes egybeesés, hogy beszél­getésünk idején, néhány utcával fel­jebb, a Nemzeti Múzeum kertjében éppen a Múzeumok Majálisán ünnepel a mú'vészetszerető közönség, hisz ma van a Múzeumi Világnap... Milyen, a konkrét eseten túlmutató tanulságos, figyelemfelhívó jelzése van a történteknek?- A drog- és a fegyverkereskedelem után a mükincsrablás a harmadik legjövedelme­zőbb „iparág”. Célzott, jól szervezett lopá­sok jellemzik. A tolvajok kinézik, lefotózzák a műtárgyakat, egy nemzetközi katalógusba teszik a képeket, s ha van rájuk „vevő”, meg­rendelésre bármit, bárhonnan ellopnak. Saj­nos megfigyelhető az egyházak, a templo­mok, a gyűjtemények ilyen irányú, negatív felértékelődése. Műkincseink mindinkább középpontba kerülnek - ez realitás, amellyel számolni kell. Gondoljunk a vizsolyi Biblia nagy visszhangot kiváltott ellopására. Evan­gélikus templomok is válhatnak ilyen célzott támadás áldozatává, s az elkövetők - aho­gyan Békéscsabán vagy Maglódon is tették -, értékorientáltan, profi módon fosztják ki a templomokat. Vélhetően tanulmányozzák az egyházi szakirodalmat is.- Mégis, hogyan lehet védekezni a betörések ellen, vagy legalább megne­hezíteni a tolvajok dolgát?- Meggyőződésem, hogy a múzeu­mokban többlépcsős védekezést kell be­vezetni. Egyrészt nagyon fontos az őrzött műkincsek pontos dokumentálása, lefotó- zása; tárgyak, képek esetében biztonsági jelölés alkalmazása; könyvek, oklevelek esetén pedig fakszimile készítése. Ez azért is elengedhetetlen, mert ha megkerül egy ellopott tárgy, akkor azt bizonyítania is kell a Múzeumnak, hogy az övé volt. Pél­dául a Seuso-kincsek visszaszerzése is ezért, a dokumentáció hiányában ütközik nehézségébe a magyar államnak. A védekezés másik területe a bizton­ságtechnika. Itt, az Evangélikus Múzeum­ban általános felújításra van szükség ebből a szempontból is. Ezek a tárlók még a ’70- es években készültek! Nem biztonsági üveg védi a tárgyakat. Egy tárló kicserélé­se milliós nagyságrendű összeg. Az összes tárló lecserélésére nem telik a költségve­tésből - a teljes felújítás 80-100 millió fo­rintba kerülne. Sajnos, nincs biztosítása sem a Múzeumnak - hasonló okok miatt... Ko­moly gond ez vidéki templomaink számá­ra is. Biztonsági őrt szintén nem tudunk alkalmazni, noha mindnyájan, akik itt dol­gozunk, tudjuk: az,őrzés nem a pénztáros vagy a tárlatvezető hölgyek feladata! Mit teszünk mégis a biztonság érdekében? Már elkészült a Múzeum általános felújí­tási terve, a biztonsági kamerák felszerelé­séről is döntöttünk, valamint olyan bejára­ti ajtóról, amely csak gombbal, távirányí­tással működik... Sajnálatos, hogy éppen akkor történt ez a lopás, amikor már a végleges kivite­lezésnél, a legkedvezőbb árajánlatok át­tekintésénél tartottunk. Még sohasem törtek be az Evangélikus Múzeumba - ami most történt, intő jel. Kőháti Dorottya Amikor még a helyükön álltak... 1. A Gusztáv Adolf Gyámintézet perselye. 2. Deák téri úrvacsorái kancsó. 3. Aszódi fedeles serleg ÚJDONSÁGOK-------------------ÚJDONSÁGOK Ev angélikus arcképcsarnok (szerk.: Tóth-Szöllős Mihály) Az Evangélikus Életben is olvasható nagysikerű sorozat teljes anyagát közli a könyv. Közel kétszáz - prédikátorok, lelkészek, teológusok, más tudományok jeles képvise­lői, írók, költők, képzőművészek, mérnökök, műszakiak, katonák, politkusok - arcképét mutatja be a kötet a reformáció kezdetetétől egészen a 20. század közepéig. Néhányuk- ról köztudott evangélikus egyházunkhoz tartozása, másokra éppen a könyv lapozga­tása során eszmélhetünk rá. (Csak néhány név a kötetben szereplők közül: Bajcsy-Zsilinszky Endre, Balassi Bá­lint, Bauhof er György, Cházár András, Dévai Bíró Mátyás, Görgey Artúr, Haubner Má­té, Kékén András, Madarász Viktor, Mikszáth Kálmán, Ordass Lajos, Pecz Samu, Raffay Sándor, Rát Mátyás, Schulek Frigyes, Stehlo Gábor, Thököly Imre, Urbán Er­nő, WignerJenő, Zászkaliczky Pál, Zsedényi Béla.) Evangélikus arcképcsarnok • 186 old. • kötött • 170x243 mm • 1200 Ft Boda Zsuzsa: Kézműves napló a teremtés 7 napjáról „Ebben a könyvben a teremtés történetének kézműves feldolgozásához gyűjtöttem ötleteket. Fontosnak tartom, hogy a gyerekalkalmainkon szerzett ismereteket ösz- szekössük a gyerek óvodában, iskolában tanult ismereteivel, ahogyan Isten terem­tett világában is minden mindennel összefügg. Ezért egy-egy teremtési naphoz igyekeztem olyan gondolatokat, kérdéseket is összegyűjteni, amelyek bevezető be­szélgetések alapjául szolgálhatnak. Ennek a sorozatnak az alkalmain kétféle naplót készíthetünk a gyerekekkel: az egyik naplóba írhatják a beszélgetések során előkerült információkat, ide ragaszt­hatják a levélgyűjteményeket stb. A másik, az ún. kézműves napló, amibe csak kép­letesen írunk, hiszen ezt a gyerekek által elkészített tárgyak teszik ki.” Nyári táborok kézműves foglalkozásaihoz, hittanórák, vasárnapi iskolák alkalmainak színesebbé tételéhez ajánljuk kiadványunkat. 44 old. • irkafűzött • 166x237 mm • színes rajzokkal, mintákkal, szabásmintával • 880 Ft-ff» ( Kézműves napló A TEREMTÉS Ä? NAPJÁRÓL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents