Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-05-26 / 21. szám

4, oldal 2002. MÁJUS 26. Evangélikus Élet A kezek evangéliuma Szeretetotthonok: a halálra vagy az örök életre készítenek fel? A Fraternitás Magyarországi Evangéli­kus Lelkészek Közössége, csatlakozva egyházunk időszerű kérdéseiről folyó beszélgetésekhez, fórumot szervezett a győri Öregtemplomban. A május 15-i tanácskozás témája az egyházunkban folyó diakóniai munka volt. Az esemé­nyen a FEBE és a győri diakonissza anyaház nővérei vettek részt. Tekus Ottó lelkész köszöntésében - utalva a szolgálatban álló diakonisszák kicsiny, megfogyatkozott közösségére - Gedeont, Izrael ötödik bíróját említette, aki Isten segítségével annak ellenére le tudta győzni a midianitákat, hogy sere­gét harminckétezerről háromszázra csökkentette az Úr. A megnyitó áhítatot id. Zászkaliczky Pál tartotta. Igehirdetésében Lk 12,8-9 alapján arról prédikált, hogy Jézusról több formában is bizonyságot tehet az ember. Lehet szóban, a szavak evangéliumával, és lehet cselekedetekkel, a kezek evangé­liumával. A szavak evangéliuma megala­pozza a kezek evangéliumát, míg a kezek evangéliuma hitelessé teszi a szavak evan­géliumát. Tennünk kell, amit prédikálunk, hiszen sorsunkat az dönti el, hogy bizony­ságtételünk hiteles és megalapozott-e. Piri Zsuzsanna előadását - az előter­jesztő akadályoztatása miatt - férje, Szabó Vilmos olvasta fel. O a gyülekezetről mint szociális hálóról beszélt. Mint mondotta, a diakóniai munka területén is nagyon meg­nőtt a gyülekezetek súlya, hiszen a gyüle­kezeti tagok közötti személyes kapcsolat, ami semmi mással nem helyettesíthető, sokszor döntő szerepet játszik abban, hogy egy elesett, rászoruló embert fenntartson a talán sokszor ritkára szőtt, de Jézustól mégis erős háló. A gyülekezetekben vég­zett diakóniai munka elsősorban nem pénzkérdés, hanem elhivatottság kérdése. Az egyházi szeretetszolgálat feladata az, hogy ezen keresztül a rászoruló emberek megtapasztalják Krisztus erejét. A Sarepta Budai Evangélikus Szere­tetotthon képviseletében megjelent Medvegy Zsuzsanna otthonvezető, az in­tézményben végzett szolgálatának ta­pasztalatait megosztva a fórum résztve­vőivel, több olyan problémát, illetve megválaszolandó kérdést vetett fel, ami egyetlen egyházi szeretetintézmény szá­mára sem megkerülhető vagy elhanya­golható. Függetlenül attól, hogy az egy­házi szeretetszolgálatok mögött kétezer év tapasztalata áll, az ellenőrzések talán szigorúbbak az egyházi intézményeknél, mint világi társaiknál. A másik megke­rülhetetlen kérdés, a munkatársak kérdé­se. Milyen munkatársakra van inkább szükség? - tette fel a kérdést az előadó. Hívő, de szakképzetlen, vagy szakkép­zett, de nem hívő munkatársakra. Fontos a hit, de a hit nem helyettesíti a szakmai tudást. Sajnos diakóniai intézményeink­ben kevés az igazán szakképzett munka­társ. Probléma továbbá az is, hogy nem megfelelő a gyülekezetekkel való kap­csolattartás. Keveset tudnak a gyüleke­zetekben élők az egyházban folyó diakó­niai munkáról, és ez is egyik oka lehet annak, hogy kevés segítő érkezik gyüle­kezeteinkből. Nem megkerülhető kérdés az anyagiak kérdése sem. Tény, hogy a diakónia területén szolgálatot vállalók fizetése alacsony, és ezért valóban csak azokat lehet megtartani, akik elhivatot­tan végzik ezt a szolgálatot. A tartalmas előadás végén Medvegy Zsuzsanna mintegy összegzésképpen úgy fogalmazott, hogy a szeretetintézmények nem a halálra kell, hogy felkészítsék a gondozottakat, hanem az örök életre. A diakóniai fórum záróáhítatát Ittzés János püspök tartotta, mégpedig exaudi vasárnapjának igehirdetési alapigéje, ApCsel 6.1-7 alapján. Igehirdetésének elején arról szólt, hogy sokan szeretnék, ha egy másik, egy jól prosperáló gyüle­kezet gondjait vállalhatnák fel. Hiszen mindenkinek a saját gondja tűnik a leg­nehezebbnek. Isten azonban személyre szabott terhet helyezett a vállunkra, és mindenkinek abban kell helytállnia. Az ige üzenetét három gondolatban foglalta össze. A gyülekezet mindig munkatársak közösségében épül, az egyszemélyre épü­lő gyülekezet nem biblikus. Mindenkinek a maga dolgát kell úgy jól végeznie, hogy eközben a másik szolgálatát is elfogadja. Végül, nem az egyéni ötletek és gondola­tok a fontosak, hanem az elhívás. Ugyan­is minden szolgálatra és minden szolgálat eredményére a lélek teszi rá a pecsétet. Van, aki minden gondunk miatt aggódik, éspedig a mi urunk, Jézus Krisztus. Ezért soha nem lehet hiábavaló a szolgálatunk, mert neki van gondja reánk - fejezte be igehirdetését Ittzés János. Kiss Miklós A bajor Alpok - másfél-kétezer méte­res - hófödte csúcsai között, a festői szépségű Schliersee szomszédságában fekszik Josefstal. Itt került - immár harmincötödik alkalommal - megren­dezésre az a nemzetközi ökumenikus konferencia, melyen 17 európai ország 26 delegáltja arra kereste a választ, hogy mi a szerepe a tradíciónak a mai egyház életében? A hatvanas évek végén kezdtek el ökumenikus jellegű találkozó­kat szervezni a josefstali bajor evangélikus ifjúsági központba. Ezek eredeti célja az volt, hogy az - akkori - nyugati és vasfüggönyön túli, kelet-euró­pai egyházak képviselői kapcsolatokat építhessenek ki egymással. Kezdettől fogva tíznaposra tervezik a konferenciá­kat, hogy a résztvevők valóban megis­merhessék egymást, s ne csak futó barát­ságok köttessenek. E célkitűzésen az időközben megszűnt vasfüggöny sem változtatott, s a konferenciákon egyre több keresztény felekezet van jelen. Az idei találkozón a hazánkban is­mert három legnagyobb történelmi fele­kezet mellett képviseltette magát az óka­tolikus, az anglikán, a szerb és orosz ortodox, a cseh huszita, valamint az olasz valdens egyház is. A résztvevők között voltak skandinávok (Dániából, Svédor­szágból, Finnországból), a Baltikumból érkezettek (Észtországból, Lettország­ból), kelet-európaiak (Oroszországból), közép-európaiak (Lengyelországból, Cseh­országból, Szlovákiából, Ausztriából, Magyarországról, Romániából, Jugoszlá­viából) és nyugat-európaiak (Angliából, Svájcból, Olaszországból, Németország­ból) egyaránt. Az igen tartalmas és német precizitás­sal megrendezett tíz nap minden fontos részletére e cikk keretein belül lehetetlen kitérni. A legfontosabb élmények és ta­pasztalatok közül azonban feltétlen meg kell említeni a következőket. Jézus példázata szolgált mottóul a konferencián: Újbor a régi tömlőbe?! (vö. Mk 2,22), Európa egyházai a tradíció és a modernség között. Az első napok előadá­sai, szekcióülései az emlékezés és hagyo­mányőrzés gondolatkörével foglalkoztak, míg a konferencia második felében az al­kotásra, (át)alakításra és újításra esett a hangsúly. Igen csak izgalmas beszélgeté­sekre, véleménycserékre került sor a kü­lönböző tradíciókkal rendelkező, és más­más háttérből, problémákkal érkezett, s azokkal megküzdeni kényszerülő kül­döttek között. Az ellentétek, nézetkü­lönbségek ellenére jó volt megtapasztal­ni a Jézus nevében való összetartozást, a testvériséget, és azt, hogy Általa ma is lehet szeretettel polemizálni és olykor homlokegyenest eltérő érveket, nézete­ket egymás mellé sorakoztatni. A reggeli és esti áhítatokat a résztve­vők tartották, ezért igazán színes és vál­tozatos liturgiájú és témájú alkalmakban lehetett részünk. Mindannyiunknak fe­lejthetetlen emléke marad a vasárnapi ünnepi istentisztelet (melyre az egyes li­turgikus elemek szövegét különböző csoportok állították össze), valamint a zárónapi anglikán szertartású (úrva- csorás) istentisztelet. A pozitívumok mellett említést kell ten­ni többünk szomorú tapasztalatáról is. Né­met szolgálattevőktől ugyanis olyan „áhí­tat” is elhangzott, amelyben Jézus neve elő sem fordult, sőt olyan is, amelyen még csak igét sem olvastak, - mindössze egy elgon­dolkoztató történetet hallhattunk... A záró kiértékelés során nem véletlenül utaltak többen arra, hogy igazi és legfőbb keresz­tény kincsünk mégis csak az evangélium! S ha mi nem beszélünk Jézusról és világun­kért hozott váltságművéről, úgy azt helyet­tünk senki sem fogja megtenni! Emlékezetesek maradnak az esti programok is, mint például az európai fórumok, a bajor evangélikus tartomá­nyi-püspökkel, dr. Johannes Friedrich­hel való találkozás és az azt követő ünne­pi fogadás, a kirándulások (köztük például Kufstein várába, amelynek bör­tönében olyan neves magyarok is rabos­kodtak, mint Szentjóbi Szabó László, Batsányi János, Kazinczy Ferenc, Teleki Blanka, Leövey Klára, vagy mártír sorsú püspökeink egyike, Haubner Máté), és emlékezetesek maradnak a különböző nemzetek bemutatkozó estjei is... Az alpesi környezetben délutánon­ként túrázhattunk, azaz valóban a test- szellem-lélek táplálásának és feltöltődé- sének alkalma volt az idei találkozó. Köszönet legyen érte a szervezőknek! Josefstal az évtizedek alatt már olyan „tradícióvá” vált, amit nem csak lehet, de kell is folytatni... Blázy Árpád Kinek ne szorulna össze a szíve, ha egy beteg kisgyermeket lát, ha szenvedő, élet-halál harcot vívó gyermekkel és szüleivel találkozik? Túl azon, hogy ilyenkor sajnálkozunk, mit tehetünk - önkéntes segítőkként - ezekért a gyere­kekért és szüléikért, illetőleg a heroikus elszántsággal, a végső kimerülésig ér­tük küzdő orvosokért, nővérekért? Er­ről a fontos kérdéskörről próbáltunk együtt tanulni, gondolkodni mintegy huszonötén, különböző helyekről és más felekezetekből is érkező önkéntes segítők, az Önkéntes Kórház- és Be­teglátogatók III. Országos Találkozó­ján május I8-án, múlt hét szombatján az Üllői úton. A kezdő áhítaton Jairus leánya feltá­masztásának történetéből próbáltunk iránymutatást kapni. Egy alapkérdést mindenképpen tisztáznunk kell. Van-e mindig, minden körülmények között csak Őreá figyelő, Ő belé kapaszkodó hitünk, bizalmunk? Ha igen, akkor nem a félelem rugói irányítanak tovább, hanem hitünk, melynek szilárd alapja Jézus Krisztus. így lehetünk képesek jól reagálni szülőként, és jobban segíteni önkéntesként. Találkozónk fő előadója dr. Koncz Erzsébet foorvosnő, az Országos Kardi­ológiai Intézet gyermek részlegének osz­tályvezetője volt. O speciálisan a szívbe­teg gyermekekről, szüléikről, az értük Szív-kérdés küzdő kardiológiai intézmény erőfeszí­téseiről, orvosaik és nővéreik munkájá­ról tartott mély és hiteles, az örömeiket és nehézségeiket őszintén feltáró elő­adást. Ki gondolná, hogy hazánkban 30 000 gondozott szívbeteg gyermek van, hogy minden századik újszülöttnek ve­leszületett szívrendellenessége van, hogy a transzplantáció kivételével, min­den más műtéti megoldást el tudnak már hazánkban is végezni. Ezáltal ezek a gyerekek is felnőhetnek. Két éve meg­nyílhatott a kardiológián a gyermek szív- sebészeti központ, és ma Magyarorszá­gon itt operálják az összes szívbeteg gyermeket. Ki gondolná, hogy szívprob­lémák nem csak az ötvenes években kez­dődhetnek, és van olyan újszülött, akit már pár órás korában a műtőbe kell tol­ni, mert létfenntartó műtétre van szüksé­ge? Vajon mit élhet át az a pár, akivel az orvos közli: az ön gyermeke súlyos szív­rendellenességgel született? S mit élhet­nek át, amikor gyermekük élete érdeké­ben műtétek sorozata követheti egymást, s ez eltarthat egészen a felnőtt korig? Milyen kemény csata ez a gyermeknek, szülőknek, orvosoknak, nővéreknek? Az egészségügy nehéz helyzete itt is érzékelhető. A szívbeteg gyerekekért az orvosok nem csak gyógyító és kísérő tevé­kenységet végeznek, hanem lobbizniuk kell pénzekért, a Szívbeteg Gyerekekért Alapítvány számára is. Próbálják „nyito- gatni embertársaink szívét”, hogy anyagi­lag is segítsenek. Ennek érdekében bálo­kat, jótékonysági rendezvényeket szerveznek, sőt a közelmúltban két doku­mentumfilmet is készítettek a szívbeteg gyerekekről. Segítségre azonban nem csak anyagiakban van szükség, hanem segíthe­tünk a gyermekekkel való foglalkozások, figyelmük elterelése révén, a szülőkkel való foglalkozás, tehermentesítésük által. A délutáni előadás során Kulcsár Zsu­zsanna hatodéves teológushallgató val­lott az égési intenzív osztályon végzett szolgálatáról. Bizonyságot tett arról, hogy miként lehet ezt a nehéz szolgálatot hitelesen, szeretettel, igaz emberséggel, nagy empátiával, odaadással és csupa örömmel és kisugárzással végezni. Elő­adása vázlatosan, de mindenre kiterjedő­en bemutatta a kórházi gyermekmunka helyszínét, hátterét, feltételeit, feladatát. Kitért a szülők helyzetének elemzésére, az édesanya, édesapa, nagyszülők segíté­sének lehetőségeire is. A kórházban végzendő gyermekmun­ka nem direkt misszió, hanem tapintatos, finom, a mozdulatokra, gesztusokra, hangsúlyokra figyelő, a szeretet hétköz­napi megnyilvánulásaiban jelenik meg: mesélés, érintés, simogatás, rajzolás, őszinte válasz a kérdésekre, figyelmes­ség, tehermentesítése a kimerült anyuká­nak, nővéreknek. Ezek a kórházon belüli világban nagyon felértékelődnek, és csak ez adhat hitelt az önkéntes segítőnek, hogy aztán - ha megérik rá a helyzet - bi­zonyságot tehessen Jézusról, a Szív-kér­désekben legkompetensebbről is... Adja Isten, hogy minél többünk szí­ve, szeme megnyíljon, és lába elindul­jon, a jézusi szeretet gyakorlásának min­dennapi útjaira. Bajuszné Orodán Krisztina Diakóniai Evangélizációs Konferenciát tartunk 2002. június 10—14-ig Gyenesdiás-Kapemaumban A konferencia hétfon este 18 órakor vacsorával kezdődik és 14-én ebéddel ér vé­get. Konferenciánkra hívjuk a gyülekezetekben szolgáló munkatársakat, valamint intézményeink munkatársait. (Jó lenne, ha intézményeink 1-1 munkatársa részt venne együttlétünkön!) Konferenciánkon szolgálnak: Ittzés János püspök, Bozorády Zoltán püspökhe­lyettes, dr. Cserháti Sándor professzor. Kis János, Benkő Ferenc lelkészek. A konferencia költsége: 6000 Ft/fö + ágynemű-használati díj. Jelentkezni lehet: Kendeh György diák. ügyvivő lelkésznél (1134 Budapest, Kassák u. 22.) május 31-ig. Ajelentkezés után részletes programot küldünk! Nyilvános ülést tart a Magyar Hebraisztikai Társaság A közelmúltban alakult meg a Magyar Hebraisztikai Társaság, mely az ószövetségi bibliakutatás, és a posztbiblikus héber nyelvű irodalom és történelem kutatásával foglalkozó magyar és magyarországi kutatókat tömöríti. Megalakításában az állami és felekezeti egyetemeken és főiskolákon dolgozó egyetemi tanárok vettek részt. A társaság elnökének dr. Schweitzer József professzort, főrabbit választotta. Alelnök dr. Rózsa Huba professzor, a PPTE HTK ószövetségi tanszé-kének vezetője, titkára dr. Zsengellér József professzor, a PRTA ószövetségi tanszékének vezetője lett. A MHT székhelye: Budapest, József krt. 27. Tel.: 267-6388 A Magyar Hebraisztikai Társaság a MTA által elismert tudományos társaság­ként működik. A társaság célja, hogy a több évszázados hazai hebraisztikai kuta­tás folyatóinak tudományos fórumot biztosítson, összehangolt, nagyobb volume­nű kutatási programokat indítson, és népszerűsítse a hebraisztika tudományát, megismertesse a szélesebb közönséget is annak eredményeivel. A Magyar Hebraisztikai Társaság első nyilvános tudományos ülését 2002. má­jus 27-én hétfőn de. 10 órától rendezi meg a MAZSIHISZ székházának dísztermé­ben (Budapest VII., Síp u. 12.), melyre minden érdeklődőt szeretettel várnak. Tizenkilenc keresztény könyvkiadó összesen 63 újdonságot kínált a pünkösdöt megelőző héten Budapesten, az immár 10. alkalommal megrendezett Szent István könyvhéten. Az V. kerületi Ferenciek terén felállított standokon 11 katolikus, 5 szerzetesi és 3 protestáns ki­adó kötetei szerepeltek. Bottá Dénes felvétele i > t it* J Ökumenikus találkozó és tanfolyam L Josefstalban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents