Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-05-26 / 21. szám
2002. MÁJUS 26. 1. oldal EV. ÉLET mELLÉKLET Ragyogók lehetünk és csillagok! „Fébé"! = „Ragyogó”! Jézus Krisztus drága, alázatos szolgálóleánya, nevek tűnnek el századok alatt, milyen jó, hogy a tied ránkmaradtl Te vittél Rómába egy levelet, s benne találkozunk veled... életeddel a nekünk ismeretlen kenkreabeli kis gyülekezetben, ahol annyi Ínségen segítettél, Pál apostol támasza lettél, Krisztustól vett kincseid osztogattad, és ragyogtál, mert átragyogott rajtad Mestered fénye és szeretete. Út, szolgálat boldogabb lehet-e?l Bár sokan léphetnénk ma is nyomodba Krisztust követve, szolgálva, ragyogva! Szeretetre, fényre annyian várnak. Nagy a sötétség és nőnek az árnyak... de Krisztus fénye győztesen ragyog! S ragyogók lehetünk és csillagok, ha az Ő fényét és szeretetét visszük és sugározzuk szerteszét! „Fébé"! Neved biztatás, feladat. Köszönjük, hogy reánkmaradt, nem törölték el tűnő századok, s „Ragyogó" lehet ma is, akin Krisztus szeretete és fénye átragyogI Túrmezei "Erzsébet TEDEUMFORDÍTÁS Fordítom a Tedeumot, és fejtem o szürke ruhámat. Most mind a kettő sürgős feladat. Fejtek... és eltöprengek azalatt a rímeken, a szavakon... Luther ódonveretű sorait szívemben forgatom. Aztán felcsendül magyarul a hála és imádat. És közben fejtem, fejtem szürke testvérruhámat. „Dicsérünk, Úristen." „Minden égi seregek, mind, aki szolgál neked..." Igen... örök elhívó szavadért, a meg nem érdemelt szolgálatért dicsérlek, Úristen. Nem ismerek jobb gazdát nálad. És amikor most visszakéred kedves testvérruhámat, köszönök minden boldog percet, évet. Dicsérlek Téged. „Ma se vond meg irgalmadat! Bűn és gonosz ne ártsanak!,, Meg ne szűnjék szolgálatunk, ha nevedért szétszóratunk, s ha nem simul ránk óva, áldva a szolgálat szelíd ruhája, mert fényes olló fejti-bontja. A kis veréb is szíved gondja. Hogyan fordítanád el orcád, ha mélységből kiáltunk hozzád, hűtelen sáfáraid, restek, kik ítéleted alá estek, s minden mentségük, hogy Fiad, Jézus értünk vérzett. Mélységben is dicsérünk Téged Dicsérünk, Úristen. Ó hány korban, ruhában, nyelven zengett feléd, míg én is zengem magyarul itt és most neked ezt az időtelen dicséretet. Most... éppen most... amikor annyi kétség és keserűség támad: fordítom a Tedeumot, és fejtem a szürke ruhámat. A ruha változik, Te megmaradsz. És a himnusz is marad ugyanaz. Nem némulhat el ezután sem. Dicsérünk Úristen. Most is. És mindörökké. Ámen. Túrmezei Erzsébet 1951. Fébé mozaik A múlt, a jelen és a jövő a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület életében A múlt. Kicsiny kezdet 1 924-ben, a magyarországi egyházi ébredés egyik friss gyümölcseként megalakul a Fébé Evangélikus Diakonissza Nőegylet. A Fébé név nem rövidítés - ahogyan sokan gondolják manapság -, a kenkreai gyülekezet hűséges szolgálóleányának, „diakonisszájának" neve (Róm 16,1-2). Igaz, Fébé, a görög „Phoibe" magyarul „tisz- tá"-t, „sugárzó"-t, „ragyogó"-t jelent. A kezdet: 22 diakonissza, 22 pártoló tag. S a munka már indulásában is sokrétű: bibliaórák, gyermekmunka, iratmisszió, újságkiadás s nyári konferenciák sora. Később a szolgálati ágak egyre szaporodtak: árvaházak, interná- tusok, három könyvesbolt, pályaudvari misszió, leány-népfőiskolák, téli táborok és üdültetések. S akkor még nem szóltunk a gyülekezeti diakonisszák soráról, s azokról a diakonissza testvérekről, akik az evangélizáció szolgálatában töltötték az őszi-téli-tavaszi időszakokat. Pauer Irma, Trauschenfels Elza és dr. Farkas Mária töltötték be egymásután a főnökasszonyi tisztet, s Gáncs Aladár majd Zulauf Henrik követték egymást az Egyesület és az Anyaház lelkészeiként. A Fébé évtizedeinek történetét többen is megírták, a kéziratokat az Országos Evangélikus Levéltár őrzi. Mustármagnyi kicsiny kezdet, amely hatalmas fává nőtt. Pedig - ahogyan Farkas Mária mondta egy interjú során - „soha hirdetést, felszólítást nem tettünk közzé. Mihozzánk mindenki önként jön és csakis az jön, akit Isten hív. Nem pályának, foglalkozásnak tekintjük azt, hogy diakonisszák vagyunk, hanem elhívatásnak" (Új Idők, 1944. márc. 18). Majd így folytatta: „...Isten mindig annyit ad, amennyire szükségünk van anyagiakban, lelkiekben egyaránt. Azt mondhatnám, hogy mi napról napra csodákat tapasztalunk. Kezdetben minden ajtó zárva volt előttünk, most nem tudunk elég diakonisz- szát adni. Mindenhová hívnak, mindenhol szívesen fogadnak minket." A múlthoz tartozik a szétszórattatás is. 1951 novemberében a pártállami önkény feloszlatott minden szerzetes-, apáca- és diakonissza rendet, a testvéreknek le kellett vetniük a diakonissza ruhát, a főkötőt, de a legtöbben civilben is folytatták elkötelezett szolgálatukat. A testvérek helytálltak a polgári életben is, megpróbálták tartani a kapcsolatot egymással, „születésnapokra" jártak össze, leveleztek, imádságban hordozták egymást... 1989. Az „alagútnak" vége. Könnyes egymásratalálások, visszakapott épületek, külföldi testvérek sok segítsége, ám nem lebecsülhető belső bizonytalanság. Csapó Margit diakonisszatestvér szólaltatta meg a szükséges biztatást: Taschner Erzsébet főnökasszony helyettes „félretéve minden akadályt (az idős kor akadályát is!) és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk lévő küzdőteret!" (Zsid 12,1) így kezdődött újra a Diakonissza Egyesület élete Túrmezei Erzsébet főnökasszony és Madocsai Miklós lelkész szolgálatával. Három fiatal is elindult a diakonissza életre, majd eltávoztak. Úgy látszik, túl hosszú volt a négy évtized, s nem lehet folytatni pontosan ugyanúgy, ahogyan annak idején abbamaradt... Vagy túl nagy volt a korkülönbség az idősek és a fiatalok közötti? Dehát a nagyanyák sokszor jobban szót értenek az unokákkal, mint az édesanyák! S itt vagyunk a jelennél. Működik a Fébé Diakonissza Egyesület a Közgyűlés irányításával. Mindennapi életét a főnökasszony (jelen pillanatban főnök- asszony-helyettes) és a Fébé-lelkész vezeti, fontosabb ügyekben döntéseket pedig a havonta ülésező Választmány hoz. A két nyári hónap kivételével minden hónap első szombatján „Fébé- szombatot" tartunk a pesthidegkúti gyülekezet templomában, ez a templom eredetileg az Anyaház templomának épült. Júliusban és augusztusban 3-3 napos konferenciát rendezünk a piliscsabai Bételben. S ezeken nemcsak az Egyesület tagjai vesznek részt... A budai Maros utcában nyolc egyetemista-főiskolás leány számára nyújtunk otthont. A bagolyirtási Názáret templom és pihenőház szolgálatáról egy másik írás szól. A piliscsabai Siló Önálló Élet Otthona kimagaslik a hasonló rendeltetésű nem egyházi intézmények közül. Az Egyesület tucatnyi könyvet adott ki az elmúlt évek során... A velünk kapcsolatot tartó diakonisszák már nincsenek harmincon. Közülük tizenegy idős testvér él az Anyaházban, egy-két kivétellel mindnek van dolga, szolgálata. Iratterjesztéssel, igéslapok írásával foglalják el magukat, tevékenykednek a virágoskertben, itt-ott még gyülekezeti szolgálatra is van erő. S ami valószínűleg a legfontosabb dolguk: a közbenjáró imádság az egyházért, Isten országáért. Nézünka jövő felé is. Örvendetes kötelességnek érezzük Túrmezei Erzsébet diakonissza testvér, költő és műfordító minden művének, verseinek, elbeszéléseinek és jeleneteinek összegyűjtését, gondozását, s kiadását. Ez a munka folyik. (Szívesen fogadjuk, ha annak idején kézen-közön terjesztett Túrmezei verset kapunk, hátha előkerül olyan, amit még nem ismerünk...) Az alább közölt pályázatok is a munkássága iránti érdeklődés ébrentartását szolgálják. Az Anyaház vendégszobája a pihenés szolgálatát nyújthatja a Budapesten néhány napot tölteni akaró vidéki testvéreinknek. Piliscsabán, a Siló területén hamarosan építkezünk, ott szolgálati lakásra van szükség a már megválasztott igazgató-lelkész és családja számára. Terveink között szerepel Bagolyirtáson egy téli üdülésre alkalmas ház építése is. A Fébé holnapja mindezzel együtt az Isten kezében van. Valljuk a céltudatosság és a rugalmasság egymásnak feszülő dialektikus tételeit: „terveink alakítják az életet, s az élet alakítja terveinket." S mert Isten gyermekei vagyunk, a fenti mondatok így alakulnak: „terveink alakítják szolgálatunkat, az élet és a szolgálat Ura pedig megszenteli, azaz felhasználja, de alakítja is terveinket!" Reménykedünk, ezért készítünk terveket s végezzük feladatainkat, de tudomásul vesszük azt is, ha Isten másképpen alakítja a jövőt. Nem is-_ merjük a jövőt, el kell viselnünk a holnap bizonytalanságát is. így részesülünk Ábrahám sorsában, akiről ezt olvashatjuk: „Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhivatott, hogy induljon el arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. És elindult, nem tudva hova megy" (Zsid 11,8) Ábrahám nem tudta, mi sem tudjuk. De az Isten tudja. Mindannyiunk holnapja, a Fébé jövője is az Úristen kezében van és Jézus Krisztuséban, aki „az Alfa és az Omega, a Kezdet és a Vég". (Jel 22,13). Zászkaliczky Pál R égi elképzelés vált valóra akkor, amikor nyolc évvel ezelőtt újra indulhatott Egyesületünk szolgálata Bagolyirtáson. 1949 tavaszán az Új Harangszó így tudósít erről a helyről: „Bagolyirtás új feladatra vállalkozott. Szeretne beállni a magyar ébredés szolgálatába. Kisebb 20-30 főből álló csoportok részére csendesnapok, konferenciák tartására igen alkalmas. Még csak kísérletek voltak ezen a téren, de nem szabad megtorpanni." Sajnos a folytatásra várni kellett. Több mint négy évtized múltán indulhatott el a munka az egyháztól visszakapott telken. Nyolc évvel ezelőtt 1994. augusztus 25-én szentelte fel Szebik Imre püspök az egykori lebontott Fébé Üdülő helyén felépült Názáret Templomot. Ez Czibula Zoltán építészmérnök tervei alapján készült. A kör alakú 80 személyt befogadó templomhoz egy szintén kör alakú épületszárny csatlakozik, melyben a mellékhelységek, illetve egy turista szintű szálláshely került kialakításra. Ez utóbbit később 2 db kétágyas és 2 db ötágyas szobára osztottuk fel. Ezek mindegyike pótágyazható, úgyhogy jelenleg az épületben 30 fő szállásolható el. A kertben sátorozási lehetőség is van. Ez legfeljebb 20 fővel emelheti az egyidejűleg elszállásolha- tók létszámát. Minden évben igyekszünk - lehetőségeinkhez mérten - kisebb-nagyobb fejlesztéseket megvalósítani. 1995- ben az ötéves évfordulón került sor templomunk, új oltárának felavatására. Erre az alkalomra készült el az új, az épület stílusához illő kapu is. Egy évvel később került sor a galériarész korábban említett felosztására. így csoportok mellett családokat is tudunk fogadni. Ez azért is fontos, mert a lelki töltekezés mellett a magaslati leveNázáret gő gyógyító hatását is kihasználhatják az arra rászorulók. Örömünk, hogy az elmúlt években üdülőtelepünk a nyári iskolai szünet idején (június közepétől augusztus végéig) teljes kihasználtsággal működhetett. így van ez idén is. Minden évben akadnak későn jelentkezők, akiknek már nem tudunk helyet biztosítani. így válik üdülőtelepünk „szent hely- lyé", ahol a fiatalok megtapasztalhatják Jézus Krisztus szeretetét, és lesz igazi öröm az itteni együttlét, az elcsendese- dés, s kapcsolódnak ehhez a természeti környezet nyújtotta élmények, ahogy erről az itt járt csoportok beszámoltak. Idézetek beszámolókból: • „A Názáret Templom, a szállás és az egész környék légkörével nagyban hozzájárult, hogy az általunk megálmodott programok maradéktalanul sikerüljenek. " • „A hangulatosan felújított szobákban azonnal otthonosan éreztük magunkat. Lehetőségünk volt sokat sétálni a környéken és közben az érett málnából szedegetni az útszéli bokrokról. Esténként a magunk készítette vacsorát éhesen és szívesen fogyasztottuk el. Az esti csehdben jó volt hallgatni az Úr Jézusról szóló történeteket, tanításokat. Jó volt megtapasztalni Isten féltő vigyázó szeretetét az éjszakában is. És aki korán fel tudott kelni, hallhatta a közeli madarak »párbeszédét«" is." • „Az éjszakai túra szívet és torkot dobogtató pillanatai, az akadályverseny izgalmai, a térképolvasás rejtelmei, a tábortűz szemet gyönyörködtető varázsa, a »Ki mit tud« humoros percei és az Úr Isten gondoskodó szeretete, barátságok, szerelmek születése kézzelfoghatóvá vált Bagolyirtáson." Herzog Csaba Mátraszentimre-Bagolyirtás. Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület Názáret Temploma CSAK ALAGÚT! Ahogy az alagútba értünk, egy kicsi lány fölsírt nagyon. Édesanyja hiába békítette: „Mindjárt kiérünk! Ne sírj, csillagoml" Végigkísért a rémült sírás, végig a biztató szavak: „Meglátod milyen hamar világos lesz! Meglátod, milyen szépen süt a nap!" És ez a kedves biztató szó égi üzenet volt nekem, amint egyre csengett a nagy sötétben: „Hamar kiérünk! Ne sírj, gyermekemI" Hisz Jézus is így biztat mindig a sötét alagúton át. A végtelennek tetsző éjszakában egyre hallom vigasztaló szavát: „Hiszen hazatartunk a fénybe! Hamar elérjük a kaput, és akkor minden sötétségnek vége! Ne félj, ne sírjl Hiszen csak alagút!" Kiértünk. Nevetett a napfény. A kisleány is nevetett. „Csak alagút!" - ismételgettem egyre magamban a drága feleletet. Túrmezei Erzsébet 1951.
