Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-05-12 / 19. szám

6. oldal 2002. MÁJUS 12. Evangélikus Élet Bár talán nem mindig nyilvánvaló, de VAN egyházunkban missziói ter­vezés, missziói stratégia. Ennek szerves része mindaz, ami immár évek óta különböző országos és regionális találkozók, missziói napok, evangélizációk címmel kerül megrendezésre. Ezeken az alkalmakon töb­bet szeretnénk kínálni, mint csupán egyfajta felszínes tömeghangulatot. A cél gyülekezeti tagjaink missziói felelősségének ébresztése, erősí­tése, konkrét szolgálati területek felé segítése. Ebbe a munkába új színt hoztak, az egyházkerület újraszerveződése nyomán, tavaly első ízben megszervezett egyházkerületi missziói napok. Ezeken a napokon kife­jezésre jut a kerületek spirituális összetartozása éppúgy, mint egyhá­zunk egysége, hiszen a három kerületben, három különböző helyszí­nen egy időben, ugyanazon program fut. A tudatos lelki építkezés a kerületi missziói napok bibliai mottójában is tükröződik. Tavaly ezzel az apostoli biztatással indultunk: „Gyökerez­zetek meg, épüljetek fel, erősödjetek meg KrisztusbanI" (Kol 2,7) Az idén, ugyancsak Pál biztatása segített a továbblépésben: „Isten mun­katársai vagyunk..." (lKor 3,8) Nem akarunk műemlék jellegű gyülekezeteket n misszió víisíirhupjü kíhk Hétvégi „akció” a Tesco áruház mellett A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerü­letből közel háromszázan gyűltek ösz- sze a Pápai Evangélikus Templomban április 27-én, szombaton, hogy együtt töltsék a misszió Urára figyelő napot. A köszöntő szavak után a pápai gyü­lekezet lelkésze - Koczor György -, fel­hívta az egybegyűltek figyelmét a hely­szín és az azt körülvevő egyházi épületek műemlék jellegére. Ezt követő­en mintegy „intonálta” a missziói nap célját, értelmét: „Úgy munkálkodjon az Isten, hogy ne műemlék jellegű gyüleke­zeteink legyenek, hanem élő közössége­ink, amelyek az élő Úrra figyelnek. O munkálkodik, indít bennünket a szolgá­lat útján, hogy továbbadjuk az örömhírt, amelyet itt hallunk. Igazi élettel teljen meg ez a nap, hogy valóban a feltámadás és a Lélek ereje látsszon rajtunk.” A nyitó áhítaton az igehirdetés szolgá­latát Baranyai Csaba, az egyházkerület misszióért felelős lelkésze végezte. „ Isten munkatársai vagyunk"- hallottuk az ige­hirdetés alapigéjét (1 Kor 3,9). Jó volt tud­ni, érezni, hogy ez az ige összeköt ben­nünket, jelenlevőket azokkal a testvé­rekkel, akik Miskolcon és Szegeden gyűl­tek össze, hogy a misszióról halljanak, hogy megerősödjenek hitükben és szol­gálatukban. Igehirdetőnk rámutatott annak a ve­szélyére, hogy sokszor képte­lenek vagyunk elviselni egy­mást, a másik embert. „Nem működőképes az a közösség, ahol e téren nem történik vál­tozás. Mindannyian azt sze­retnénk, hogy megszülessen a nagykorú egyház, ahol mun­katársai vagyunk Istennek és egymásnak”- hallhattuk a bá­torító, biztató szavakat. A délelőtt hátralévő részét kiscsopor­tos beszélgetések töltötték ki. Minden csoport egy lelkész vezetésével igyeke­zett különböző szempontok szerint körül járni a nap témáját, mottóját. A finom ebédet rövid beszámolók kö­vették, amelyek különböző missziói te­rületekre, szolgálati lehetőségekre hív­ták fel a figyelmet. Koczor György egy igen érdekes kezdeményezést ismertetett, amelynek keretében Pápán, május 2-5. között egy Jézus életét bemutató film többszöri, nyilvános vetítésére kerül sor. „Nagy találkozás”- hirdetik az eseményt a pla­kátok Pápa városában. Jó volt hallani a programot szervező egyházak ökumeni­kus összefogásáról, együtt munkálkodá­sáról, hogy létrejöjjön az igazi, nagy ta­lálkozás: Jézus Krisztussal. Kapi Zoltán, a nemrég megalakult EBBE célkitűzéseiről, megalakulásának körülményeiről beszélt. Ferenczy Andrea egy lassan hagyo­mányossá váló alkalomról számolt be: a Fejér-Komáromi Egyházmegye Pünkösdi csendesnapjáról, amelynek helyszíne tíz éve változatlanul Nagyveleg. Örömmel értesültünk, hogy az egyházmegye gyü­lekezetei egy közösségként vannak jelen ezen az ünnepen, egymással találkozni, énekelni, Isten igéjét hallgatni. E cikk írója egy szárnyát bontogató szolgálatot mutatott be: A györkönyi Sző­lőtő Alapítvány iszákosmentő misszióját. A szolgálat infrastrukturális háttere már adott, jelenleg egy elkötelezett vezetőt keres az Alapítvány, aki az általuk végzett szolgálatot spirituálisán, lelkileg szervez­né, összefogná és irányítaná. A beszámolók közötti szünetekben a pápai gyülekezet énekkara és a Tordasi Vendégmunkások nevű zenekar örven­deztetett meg bennünket bizonyságot te­vő, lelket felüdítő muzsiká­val. Együttlétünket áhítattal fe­jeztük be, amelyen Ittzés Já­nos, az egyházkerület püspö­ke hirdette Isten igéjét Jn 3, 30 alapján. János evangélistá­hoz hasonlóan, aki tudta ki­csoda Jézus Krisztus, nekünk is tisztáznunk kell helyzetün­ket, viszonyunkat Magvál­tónkkal. Csak akkor végezhetjük jól szolgálatunkat, ha tudjuk hol a helyünk, ha tudjuk kicsoda a mi Megváltónk, hogy hozzá igazodjunk, rá tekintve hir­dessük az embereknek az életet jelentő evangéliumot. A borús, esős idő ellenére hiszem azt, hogy lélekben megerősödve, egymás hi­te által bátorítást nyerve térhetett haza mindenki gyülekezetébe, közösségébe, otthonába. Ezen a szombat reggelen többen cso­dálkozva figyelték a szegedi Tesco áruház parkolójába érkező külön bu­szok sorát, melyek feliratai elárulták, hogy Tolnából, Békésből, sőt egyene­sen Budapestről is érkeztek. Vajon mi­féle hétvégi akció vonz ide százakat az ország különböző pontjairól? Még csak nőtt a meglepetés, amikor a ki­szálló utasok elsétáltak a bevásárló- központ előtt, és olykor hosszabb so­rokba tömörülve várták a regisztrálás utáni bebocsáttatást... Hová? A Tesco melletti piarista gimnáziumba, illetve templomba! A bejáratnál tábla kö­szöntötte a hétvégi „akció”, a II. Evangélikus Kerületi Missziói Nap résztvevőit. Talán még a szegedi evangélikus gyülekezet lelkes és profi szervezőgár­dáját is meglepte a nagy érdeklődés, hi­szen - mint mindig - ezúttal is voltak pesszimista hangok: „nem jó az időpont, Szeged nagyon a peremén fekszik a Dé­li Egyházkerültnek, ki fog hajnalban kel­ni és ennyit utazni, hogy egy katolikus (?!) templomban és gimnáziumban tölt­sünk néhány órát?!” A kicsinyhitű két­kedőknek több mint négyszázan adtak világos választ: van valós spirituális igény az ilyen találkozókra kerületi szin­ten is. Ha jó az előkészítő- és szervező- munka, ha a gyülekezetek pásztorai is együtt mozdulnak a nyájjal, ha valóban közérdekű, tartalmas, megszólító és mozgósító programra szól a meghívás. Úgy tűnik, ezen az áprilisi hétvégén, mindez együtt volt Szegeden. Már a helyszín kiválasztása is telita­lálat volt praktikus és „stratégiai” szem­pontból egyaránt. Praktikus szempont­ból azért, mert az evangélikus épületek nem tudtak volna befogadni ennyi em­bert, így viszont egy korszerű, ízlésesen berendezett egyházi, oktatási kombinát­ban kaphattunk otthont. . Stratégiai szempontból pedig kifeje­zetten pozitív üzenete van annak, hogy egy olyan városban, amelyet a házigazda gyülekezet lelkésze - Cserháti Sándor ­Az íróasztalomon előttem fekszik Ma­gyarország térképe. Képzeletben meg­húzom rajta egyházkerületünk határa­it, s így látom igazán: Miskolc majd­nem a földrajzi középpontjában fek­szik. S aztán hozzáteszem azt, amit tu­dok: van egy szép, nagy temploma, és a templom közelében működik a Kos­suth Lajos nevét viselő, szeptember óta egyházunk kezelésében lévő iskola. Te­hát a külső körülményeket tekintve minden adott volt ahhoz, hogy a kerü­leti missziói napot itt szervezzük meg. S mivel, arról már eljutottak hozzám a hírek, hogy más egyházkerületekben hogyan sikerült a missziói nap, egy kis keserűséggel töprengeni kezdek... Kérdések sorjáznak, rendben: Igaz, mind a hat egyházmegye képviseltette magát (volt, ahonnan csak egy! testvér ér­kezett), mégis szomorúan üres maradt a templom. Talán mégsem volt jó a helyszín kiválasztása? Talán mégis rossz időpontot választottunk? Talán túl közel voltak a vá­lasztások? Talán túl sok a program? Talán nem volt elég korai a januárban megírt el­ső levél? Talán jobban mozgat minden lel­készt vagy gyülekezetei, ha a meghívást a püspök is aláírja? Talán nem volt elég vonzó a téma? Talán nem voltak elég ne­vesek a szolgálattevők? S még egy sor kérdés. Ha nem ismerném a másik két egyházkerület részvételi arányát, a ma­gamban feltett kérdésekre mind igennel felelnék. De így csak azt mondhatom - keserűen - hiányzik valami abból, amit a kerület sprituális egységének szoktunk nevezni. Hiányzik valami az összetarto­zásért vállalt felelősségből. Csak azt mondhatom, hogy egyházkerületünk csak keretként és nem közösségként mű­ködik. S játszani kezdek a számokkal: Ha az Északi Egyházkerület minden gyülekezetéből csak egy autóval jöttünk volna el, akkor kétszer annyian lehettünk volna. S bár tudom, hogy nem élhetünk a számok bűvöletében, s nem a létszám minősíti az alkalmat, mégis ki kell mon­dani (mert nem lehet mindent rózsaszín­re festeni): Miskolcon fájóan kevesen voltunk... köszöntőjében missziói területnek neve­zett, éppen egy missziói nap megrende­zése adott követendő példát az elvieken túlmutató, konkrét, ökumenikus együtt­működésre. A piarista gimnázium egyik kedves meglepetése volt, hogy az emele­ti folyosó falán fölfedezhettük Luther 95 tételét... S ha már tételeknél tartunk, egy kis ízelítő, ha úgy tetszik, néhány tétel, Gáncs Péter országos missziói lelkész bevezető igehirdetéséből, amely a nap bibliai mottójából - „Isten munkatársai vagyunk” - indult ki: 1. VAN munka az egyházban! Urunk „teljes foglalkoztatottságot” kínál, senki se maradhat munka, illetve szolgálat nél­kül gyülekezeteinkben. 2. MUNKA van az egyházban! „Fo­gyasztói” gyülekezeti tagok helyett olya­nok kerestetnek, akik felvállalják a szol­gálat (ami egyben gyakran kemény munka is) terhét, fáradságát. 3. Isten nem egyszerűen csak Munka­adó, hanem Munkatárs is! Ha O elfogad minket, nekünk is meg kell tanulnunk a csapatmunkával együtt járó „össz- játékot”... Ez a csapatmunka rögtön formát is öltött: a résztvevők 18 munkacsoportban gondolhatták tovább a hallottakat. Azt a kérdést is felteszem magamnak, hogy a szervezésben mit rontottam el? De most engedjék meg az olvasók, hogy a választ ne itt fogalmazzam meg. Mert azt is tudom, hogy akik együtt voltunk Miskolcon, sok mindenben gaz­dagodhattuk. Felelevenedett számunkra a gyüleke­zet története,- azt Sándor Frigyes helyi lelkész ismertette. És a múltból kiindul­va érkeztünk meg a jelenbe. Mi, akik itt vagyunk Isten munkatársaiként — hang­zott a bevezető igehirdetésben nem kollegiális „haverságban”, hanem az egy testnek tagjaiként, feladattal felruházva élhetjük meg elhívásunkat. A Gimnázium termei adtak otthont az igehirdetés után a csoportos beszélgeté­seknek. A csoportvezetők - akiknek a többsége nem lelkész volt - a Máté evan­géliumának példázataiban szereplő szol­gákról tartottak rövid bibliamagyaráza­tot. A bibliamagyarázatot pedig meg­beszélés követte. A lelkészek számára külön bibliakör volt, amelyet D. Szebik Imre püspök vezetett. Talán a legjobban a szőlőmunkások­ról szóló példázat üzenete elevenenedett meg, hisz a csoportokban többen voltak olyanok, akik csak nyugdíjazásuk óta váltak aktívvá a gyülekezetben. Milyen jó, hogy a Gazda egyforma jutalmat ad a kegyelméből. A szerény ebéd és kötetlen beszélge­tés után a délutánt megint a templomban töltöttük. Először öt rövid riport segítségével is­merkedhettünk a missziói lehetőségekkel. A Külmissziói Egyesület szolgálatát Bencze Imréné, az egyesület titkára mutat­ta be. A világmisszióra való kitekintés a helyi gyülekezetei is erősítheti, ha misszi­ós körök alakulnak és imaközösségek for­málódnak. A kórház missziói szolgálatáról, s a da­ganatos betegek között végzett lelkipász­torolásról Bolla Árpád vallott nagyon köz­vetlen személyes hitvallással. Sorstársként és testvérként ül a betegek ágya mellé. Ez a személyes pásztorolás szolgálatá­nak középpontja. A nap során bepillantást kaphattunk egyházunk missziói szolgálatának sok­színű világába. Győri János Sámuel jó­voltából filmtudósítást láthattunk a repü­lőtéri misszióról, a pesterzsébeti gyüle­kezet hajléktalanok közötti szolgálatá­ról, valamint a Bálint család missziói munkájáról a pápuák között. A közös ebéd után Kis János kerületi missziói lelkész koordinálásával még újabb mun­katerületek képviselői kaptak szót: ifjú­sági misszió (tensing), iszákosmentő misszió (Szőlőtő Alaptívány), külmisz- szió (EKME). Az egyes beszámolókat a Lupták György által vezetett, kiskőrösi Gospel Sasok ifjúsági együttes, igazi ke­resztény örömöt sugárzó énekei fűzték össze. ' Reménység szerint, ezen a napon minden résztvevő talált legalább egy olyan missziói területet, amely számára is imatémát, munkalehetőséget kínál. A záró igehirdetésben Harmati Béla püspök igazi útravalót, iránytűt adott a továbbinduláshoz, amikor Jn 3,30 alap­ján hangsúlyozta, hogy egy-egy ilyen ta­lálkozó célja nem az, hogy az egyház le­gyen nagyobbá, hanem hogy Jézus Krisztus növekedjék minden munkánk, szolgálatunk által. Megismerkedtünk a békásmegyeriek újszerű rendezvénysorozatával, az Össze- gyülekezés Napjával. Breuer Katalin fel­ügyelő mutatta be azt az alkalomsoroza­tukat, amelyben a kulturális és lelki szolgálat és az asztalközösség által épül a gyülekezet. Tóth Attila lelkész pedig roma gyerekek között végzett nevelői munkájáról szólt. Az óvodai és a hit­tancsoport nagyszámú roma résztvevője szívesen énekli az evangéliumi gyer­mekdalokat, de a tanulás mellett a neve­lés elemi kérdései is előkerülnek. A missziói napnak otthont adó egy­házmegye jelenét Veczán Pál ismertette. A nagy múltú egyházmegye ma sok ne­hézséggel küzd. A szórványosodás mel­lett a nagy „szocialista” iparvárosok la­kótelepei jelentenek mérhetetlen feladatot. A hatvanadik születésnapját ünneplő esperest ezen a helyen is kö­szöntötte egyházkerületünk püspöke. Külön színfoltja volt a napunknak a Kossuth Lajos Gimnázium igazgatójá­nak, Fellegvári Zoltánnak a bemutatkozá­sa, illetve a diákok verses-zenés szolgála­ta. Mivel ebben a tanévben az intézmény még nem volt „egyházi beiskolázású”, külön örömünk volt, hogy a diákok kis műsorral ajándékoztak meg minket... A nap záróáhitatában Szebik Imre püspök az embertelen és az istentelen emberről szólva hívott mindannyiunkat a keresztelő jánosi program betöltésére: Neki (Krisztusnak) növekednie kell, ne­künk pedig kisebbé lenni. Küldetésünket nem a magunk képes­sége, ereje vagy ötletessége hitelesíti, ha­nem Krisztus bűnbocsánata. Kevesen voltunk, sokan hiányoztak. De ha a jelenlévők úgy tudnak majd ott­hon vallani, hogy jó volt együtt lenni, jó volt együtt az igével foglalkozni, jó volt a misszió különféle ágait megismerni, ak­kor legközelebb talán többen is lehetünk. Biztosan sokat fogok még a miskolci missziói napon töprengeni, de az ajándé­kokért, a kapott lelki eledelért, a vendég­szeretetért, a szervezésben nyújtott segít­ségekért mindenkinek hálás vagyok. Bence Imre kerületi missziói lelkész Szabó Szilárd A kerületi missziói napokon az összetartozás, a közös felelősség és szolgálatvál­lalás abban is kifejeződött, hogy mindhárom helyszínen a györkönyi Szőlőtő Alapíh’ány támogatására hirdették meg az offertóriumot A Tolna megyében működő alapítvány Rehabilitációs Otthona gyógyult alkoholbetegeknek kínál lelkigondozást, munkaterápiát, új életkezdési lehetőséget. Erre a célra Pápán 54 000, Szegeden 53 300, Miskolcon 18 388, összesen te­hát 125 688forint adomány gyűlt össze. Isten áldása legyen az adakozókon, az adományokon, és az Alapítvány szolgálatán. G. P. MISKOLC Töprengés egy missziói nap után I i V 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents