Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-05-12 / 19. szám

2002. MÁJUS 12. 7. oldal Evangélikus Élet Sosincs igaza a papnak ~\ Kissé hosszabban prédikált? Unalmas. Rövidre fogta? Nem készült a rest. Már megint hangos? Hát illik az egy paphoz?! Csak úgy beszél, mint más? Az is valami? Csukva az ajtaja? Folyton utazgat. Ki se mozdul hivatalából? Csak kulcslyukon át látja a világot. Látogatja nyáját? Sosem találni otthon! Pénzről beszél? Neki is az kéne... Anyagiakról csak nagyokat hallgat. Hát hol él ez az ember? Ünnepeket szervez? Elnyújtja, mint a rétest. Nem szervez semmit? Olyan is az egyházi élet! Időt szentel ennek-annak? Csak legyen, aki a végét kivárja! Siet? Futtában szavunkat sem érti. Pontosan kezdi az istentiszteletet? Nem képes várni egy kicsit. Vagy később egy-két perccel? Ez a jutalma a pontosan érkezőnek. Karban tart templomot, miegyebet? Szórja az egyház pénzéti Nem restaurál? Mit érdekli őt, ha romos ez is, az is! Fiatal? Meg is látszik rajta! Öreg? Igazán nyugdíjba mehetne márí Meghalt?! Most aztán ki áll a helyére... Anonim francia szerző után: Bodrog Miklós Kórházi gondolatok „ Velem vándorol utamon Jézus, gond és félelem el nem ér... " - ezt a sort hallom motoszkálni a fülemben, miközben a nyirkos, kihalt hajnali utcán banduko­lok. Valamivel csak kell biztatni magam, mert valójában nagyon is félek. Valószí­nűleg mostoha körülmények, mogorva emberek, s mindezeken felül még isme­retlen, kiszolgáltatott helyzet, megannyi fájdalom, amire az elkövetkező napok­ban számíthatok. Meglepő, hogy milyen kedvesek az orvosok, az ápolók, de még a takarító né­ni is, a hely meg kimondottan kellemes. Kulturált, tiszta, barátságos. Úgy tűnik már nem igazak a kórházak embertelen­ségéről szóló legendák? Illetve pontosit- sunk: ennek a kórháznak a Fül-orr-gége osztályára nem igazak. A többiről nem tudhatom. Részletesen elmondták, hogy miként fog lezajlani az operáció, ennek ellenére bizonytalan, kételkedő vagyok. A kifejezés egy bonyolult műveletsort jelent, amelyet egy speciálisan képzett, összeszokott csapat hajt végre egy erre a célra kialakított, és műszerekkel telezsú­folt különlegesen tiszta helyiségben, egy elaltatott emberen. Ugyanakkor kínt, szenvedést, fájdalmat, s persze meg­könnyebbülést, gyógyulást is jelent. Is­mét meg kell állapítanom, hogy micsoda különbség van a szavak és a cselekede­tek között, mennyire nem alkalmas az érzések kifejezésére a beszéd. Úgy lát­szik, hiába olvasok Bibliát, hiába tartom gyakorló hívőnek magam, ez mind ke­vés, a műtétnek most csak a rossz olda­lára tudok gondolni, a félelem kereke­dett felül, pedig beláthatnám, hogy nincs miért. Szükség is van az ilyen helyzetek­re, ha másért nem, hát azért, hogy leg­alább ilyenkor elgondolkodjon az ember, hogy nem csak a jót kell elfogadni. S ilyenkor kell meglátni, hogy sosincs ok a félelemre, hiszen nem vagyok a bajban magamra hagyva, nem vagyok egyedül! Jóllehet most csak engem készülnek be­vinni abba a fertőtlenített helyiségbe, lé­lekben velem lesznek családtagjaim és a barátaim. Akikkel azért élünk egy idő­ben, egy helyen, hogy a nehéz helyze­tekben közvetlenül, fizikailag is megér­kezzen a segítség. Hogy legyenek, akik végrehajtják Urunk gondoskodását kife­jező tetteket, s eljuttassák a bajban lévő­höz a szeretetet. Azt a világmozgató erőt, amely gyógyít, megnyugtat, elvi­selhetővé teszi a fájdalmakat is, amely­nek kiapadhatatlan forrása a Teremtő. Már elcsöndesül a város, nem szűrő­dik be a buszok tompa brummogása sem. A félhomályos folyosó is üres, a sötét kórteremben csak az éjszakai vilá­gítás hideg kék fénye vet árnyat a fehér falakra. Nem tudok nem a holnap reg­geli műtétre gondolni, s bár a nyugta­lanság nem ült el teljesen, lassan el­nyom az álom. Félni már nem félek, hiszen a kis dallam úgy látszik nem csak a fülembe fészkelte be magát, s mielőtt észrevétlenül távozott volna, el­végezte a dolgát. Távolról még hallom, s határozottan tudom, hogy nekem szól: „ Velem vándorol utamon Jézus, gond és félelem el nem ér...” Gyarmati Gábor Kend-e Kende Péter? Kr. u. 50- Valahol Kis-Azsiában- Állítólag valahol Édesszában Jú- dás. Jézus tanítványa hirdeti az evangé­liumot.- De hát... ö nem kötötte fel magát, miután elárulta Jézust, és visszavitte azt a harminc ezüstöt a templomba? Vagy ezek szerint mindaz csak mese, amit er­ről a többi apostoltól hallottunk? De miért kellett ekkorát hazudni? Felakasz­totta magát... Most meg ő hirdeti az evangéliumot... Ha mindaz, amit róla eddig tudtunk, hazugság, akkor mi igaz mindabból, amit arról a Názáreti Jézus­ról mondtak? Hát ö se halt meg? Akkor nincs értünk bemutatott áldozat, kegye­lem, meg mindaz, amit erről a presbite­rek és a püspökök papoltak? Akkor mit keresek egyáltalán ebben az egyháznak nevezett hazugságintézményben...? És szegény Júdásra - nem az Iskáriótesre, hanem a Jakab fiára, aki maga is Jézus tanítványa volt, de nem árulta el őt, nem csókolta arcon azon az estén, nem kapott ezért harminc ezüstöt, nem kötötte fel magát, hanem a hagyo­mány szerint Edessza egyik apostolává lett - egyesek, minden félreértést elkerü­lendő, inkább TADDEUSként emlékez­tek... Megértem szegény Júdás-Taddeust. A nevek néha túlnőnek magán az embe­ren, akit megneveznek. így telefonálnak a Sajtóosztályra felháborodott emberek: „Én kilépek az egyházból, mert nem kí­vánok olyan egyháznak tagja lenni, ahol olyan emberek, mint ez a Kende Péter, bármilyen tisztséget kaphatnak!” Vagy a missziói napon félve kérdezik meg: „Ön írta azt a könyvet a Viktorról?” És halla­ni a mázsányi követ... „Nem, csak névrokonom...” És kezdek magyarázni a Kende utáni néma „h”-ról, a teljes csa­ládnevet jelentő „K”-ról (Kirchknopf), meg arról, hogy nem doktoráltam sehol..., és arról, hogy már szinte ma­gam sem értem, „miért játszik ilyen csúf játékot velem az Isten”, hogy röviden Kendeh Péternek hívnak. Mégis szeretem a nevemet. Egyik fe­lét örököltem, a másikat édesanyám, édesapám találták ki nekem. Lehet, hogy nem voltak valami fantáziadúsak, hiszen többen vagyunk „kendepéterek”. Mégsem veszek fel semmilyen megkü­lönböztetőjelzőt, mint például: Kendeh-Kirchknopf Orbánviktorrólsemmilyenkönyvetnemíró Péter Maradok, aki voltam: Kendeh K. Péter Pünkösdi ökumenikus vesperás Május 18-án, szombaton, pün­kösd ünnepének előestéjén 19 órai kezdettel a Bécsi kapu téri evangéli­kus templomban ökumenikus ves­perás istentisztelet lesz. Mindenkit szeretettel hívunk az egy­ház születésének közös ünneplésére! Ülésezett két összevont bizottság Április 29-én az Üllői úti székházban tartotta összevont ülését a Teológiai és Etikai, valamint az Ökumenikus és Külügyi Bizottság (alakulása óta ez volt a 4. ülés). A tárgysorozatban - egyebek mellett - megvitatták Roepke főtanácsos díszdok­tori székfoglalóját a három nagy történel­mi felekezet nyilatkozatáról. Áttekintették a hazai és nemzetközi ökumenikus hely­zetet, valamint az „EBBE-jelenség” teo­lógiai értékelése került napirendre. Eldön­tötték, hogy a két bizottság júliustól szétválik, és Hafenscher Károly csak a Te­ológiai és Etikai Bizottság vezetését vál­lalja. A zsúfolt közegyházi programok mi­att igen nehéz alkalmas időpontot találni a Bizottságok ülései számára. HK SZENT ISTVÁN KÖNYVHÉT 2002. május 13-18. (hétfőtől szom­batig) kerül megrendezésre a ma­gyarországi keresztény könyvkiadók legnagyobb vására. Helyszíne: Budapest V. kér., Fe­renciek tere. Minden érdeklődőt sze­retettel várnak naponta 9-töl 18 órá­ig (szombaton 17 óráig). Önkéntes kórházi segítők és beteglátogatók III. találkozója A vidám nevetés sírásra változik, a gondtalanságot beárnyékolja a betegség, a kelle­metlen és fájdalmas kezelések. Az eddig biztonságot adó szülők nélkül félelmetessé válik a kórházi világ. A szülők is nyugtalanok, félelmekkel és kérdésekkel küzdenek, nem tudják hirtelen mit is mondjanak, hogyan is viselkedjenek a beteg gyermekkel, hogyan is segíthetnének gyermekeiken igazán. Kórházi szolgálatunk egyik fontos területe a gyermekmunka. Mit tehetünk jó szándékú, segíteni akarók a kórházba került gyermekekért és szüléikért? Hogyan old­hatjuk a feszültségüket, hogyan tudjuk enyhíteni a kórházban eltöltött napokat? Ho­gyan tudunk örömöt és nevetést csempészni a sokszor komor falak közé? Hogyan se­gíthetünk jól? Ezekről a fontos kérdésekről szeretnénk 2002. május 18-án, az önkéntes segítők és beteglátogatók harmadik találkozóján együttgondolkodni. Szeretettel hívunk mindenkit, aki affinitást érez kórházba került gyermekek és szüleik segítésére, aki már végez gyermekmunkát a kórházban, vagy aki szülőként, hozzátartozóként szeretne segítséget kapni-adni. Az alkalmunk pontos címe és időpontja: 1085 Bp., Üllői út 24.1. emeleti tanács­terem, 2002. május 18-án, szombaton, de. 10-től 16 óráig (szerény ebédet biztosítunk). ÉRTESÍTÉS LELKÉSZKÉPESÍTŐ VIZSGÁRÓL A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület Lelkészképesítő Bizottsága felhívja a hatod­éves képzésre még nem kötelezett segédlelkészek, valamint a diakónus lelkészként szol­gáló szolgatársak figyelmét a lelkészképesítő vizsgára való jelentkezés lehetőségére. A lelkészvizsga írásbeli tételeinek címét az Evangélikus Közlönyben hirdetjük ki, illetve a jelentkezőknek a szóbeli vizsga tételeivel együtt megküldjük. A dolgozatok beadási határideje 2002. december 15.; a lelkészképesítő szóbeli vizsga tervezett idő­pontja 2003. április 7. A püspöki hivatalnak (9001 Győr, Pf. 1639) írásban megkül­dendőjelentkezés postára adásának határideje: 2002. június 15. Győr, 2002. május 6. Ittzés János s. k. püspök Nyílt levél a Déli Evangélikus Egyházkerület Lelkészt Munkaközösségeinek Kéréssel fordulok Szolgatársaimhoz egy levél kapcsán, amely az egyház fogságáról szól. Tizennégy évvel ezelőtt az első szabad püspökválasztás alkalmával választot­tunk püspököt. Hatalmas részvétel mellett történt a beiktatási ünnepély. Örömünk ha­marosan szomorúságra fordult, amikor választott feljebbvalóinkat durva támadás, bántalom érte. Az eredményes munkateljesítmény ellenére ez a „szél” újra feltámadt. Megérkezett a „nagy tanító”, aki bizonyítani kívánja, hogy mi akkoriban rosszul vá­lasztottunk, mert a múltat nem ismertük. Igenis ismertük. Nemeskürthy István törté­nész rámutatott arra, hogy vészterhes időkben az alkalmazkodás/ténye - ami nem je­lent árulást - a megmaradásnak az alapja. Nekünk van Tanítónk - Egy a ti Tanítótok, a Krisztus. Ő felajánlotta tanítását, és meghatározta a tantárgyakat; Tőlem tanuljátok meg, hogy én szelíd és alázatos vagyok. Gyakorlatban mutatta ezt be. Szenvedések árán tanulta meg Ő maga is az engedelmességet, nekünk is ajánlja ezt. Jelek szerint választott feletteseink megtanulták ezeket a tantárgyakat, mert megalázó támadások­ra nem válaszoltak haraggal. Nekünk is módunkban áll ezt gyakorlatban megtanulni, és példánkkal továbbadni. Ebben nem akadályoz soha senki. Miért nem egyértelmű ez mindnyájunknak? Azért, mert a bűn rabságában vagyunk. Szabadítom van szük­ségünk. Itt vigyáznunk kell, mert kétféle Szabadító jelentkezik e téren. Krisztus vagy Barabbás? Döntenünk kell, hogy a kettő közül melyiket, melyiknek az uralmát válasszuk? Nem olyan egyszerű, hiszen itt kétféle uralomról hallunk. Egyik az Isten uralma, a másik az emberinek álcázott ördög uralma. A tanítványok is többször vetik fel a kér­dést: Mikor állítod már helyre az uralmat? Emberi uralomra vágyódtak, ahol majd nyernek pozíciót. A mi Urunk a bűn uralma alól szabadít, s akiket a Fiú megszaba­dít, azok valóban szabadok. Olvassuk el a János ev. 8. fejezetét! A másik uralomnak a képviselője a Barabbás, aki földi szabadságot, földi sza- badítást ígér. Neki minden pozíció kell, ami csak elérhető itt a földön. Sokáig nem hallunk, nem tudunk róla. Pedig ott van állandóan a nép között és végzi a maga to­borzását. Inkognitóban jár és lázit mindenütt. Sok embert elámít, megnyer a maga oldalára. Végül is döntésre kerül a sor. A Názáreti Jézus halálra ítélése előtt. Nem véletlen, hogy a sokaság mellette szavaz. Ne ítéljük el előre ezeket az embereket, mert még hallunk róluk a következőkben. Jóhiszemű emberek is félrevezethetők. A Názáreti ajánlata nem olyan kecsegtető: Péter gyere velem meghalni. Ments Uram Isten! De hát ki is ez a Barabbás? Bár = fiú, Abbás = a legdrágább, legkedvesebb apa, drága apácska. 'Magyar nyelvben inkább az anyára szokták ezt a kifejezést használ­ni. Jézus Krisztus csak egyszer szólította így az Atyát, amikor a halállal vívódott. (Mk 14,36). Barabbás ezt a nevet magának igényli. Azt olvassuk róla, hogy volt egy nevezetes fogoly; episémos = kiváló, kitüntetett, aki mindig a legkjválóbbnak tudja magát feltüntetni, mindenütt ott van, ahol babérokat lehet aratni, és nem kell érte dol­gozni. Ő a hívő emberek szabadítója, kitűnő bibliai frázisokat tud, amivel másokat kápráztat. Lázadó, aki párthíveket szerez magának, hogy a meglévő vezetőket, a meglévő „uralmat” eltávolítsa. (Mk 15,7; Luk 23,19) Ez nem világi lázadás, hanem lelki vonalon történik. Jn 18,40 szerint tolvaj és rabló, ami bibliai értelemben azt je­lenti, hogy nem az ajtón megy be a juhokhoz. Az AJTÓ az szelíd és alázatos szívű. Aki az ajtón keresztül megy be a juhok aklába, az is csak ilyen lehet. - Barabbás jó­hiszemű hívei pünkösdben jönnek rá arra, hogy tévedtek. ApCsel 3,14; 7,52. Kaptunk egy inkognit levelet is. Ennek kifejezésmódja, tartalma a legalsó ateista szintre mutat. Valószínűleg egy ellenséges ateista ember, vagy csoport írhatta ezt, hogy lejárassa az egyházat. Ez csak kívülről jöhetett, amint Absolon is a kapun kívül végezte nyájas lázítását: Ilyennel nem foglalkozhatunk. Sok és nehéz feladat előtt állunk. Ebben legyünk együttmunkálkodók, sohasem egymás ellen. Hódmezővásárhely, 2002. húsvétja Takács János ev. lelkész A „Kárpát-medencei Missziós Turizmus" (KMT) mielőbbi létrehozását célozta az Ev. Élet április 7-i számában közölt olvasói levelem. Elnök-püspökünk hasznos adat­szolgáltatással (erdélyi testvér-gyülekezeteink alábbi listájának megküldésével) segí­tette elő a KMT mielőbbi elindulását. íme az erdélyi lista: Kolozsvár, Apácza, Barczaújfalu, Brassó, Halmágy, Krizba, Marosvásárhely, Oltszakadát, Sepsiszent- györgy, Szeleczeváros, Bácsfalu, Csemátfalu, Hosszúfalu, Türkös, Kiskapus, Szé­kelyzsombor, Tatrang, Zajzon, Pürkerec, Zselyk, Nagyvárad, Arad, Nagykároly, Te­mesvár, Nagybánya, Mokra, Simonyifalva, Fazekasvarsánd, Csíkszereda. Bence Imre budavári lelkész, valamint Missura Tibor kelenföldi ny. esperes missziós fürgeségének köszönhetően már április 9-én a hűvösvölgyi FÉBÉ anyaház­ban találkozhattam is a barcasági Mátyás Etelkával, Pürkerec missziós lelkületű kán­torával, aki a KMT ötletét tettrekész örömmel fogadta. Ott helyben meg is fogalmaz­tuk előterveinket - Erdélybe indítandó missziós túráinkról. Most pár héten át az aprólékos egyeztetések következnek, eredményeinkről be kívánunk számolni olvasó­inknak is. Addig is kérjük szolidáris imádságaikat. Ha rövid címközlést kapunk olyan anyaországi és határontúli családoktól, gyüle­kezetektől és közösségektől, amelyek a KMT felhívására felfigyeltek, avagy akik már keresik testvérüket, velük postacímükön át hamar felvesszük a „transzmissziós kapcsolatot”. Örömmel olvasnánk sikeres kapcsolatépítési tapasztalataikról, s azokat szívesen el is terjesztenénk. A KMT jelzéssel is ellátott leveleiket a Budavári Evangélikus Egyházközség cí­mére (1014 Budapest, Táncsics M. u. 28.) várjuk! Záhonyi Lóránt ny. mérnök Emlékülés Andorka Rudolf tiszteletére A Magyar Tudományos Akadémia Székházában Budapesten április 30-án emlékülés volt az Orszá­gos Tudományos Kuta­tási Alapprogramok (OTKA) rendezésében. Az emlékülésen az evangélikus tudós életére, munkásságára, és a magyar tudományos életet meghatározó tudomány- politikai tevékenységére emlékeztek munkatársai. Öt évvel ezelőtt elhunyt egyházi vezetőnkre, a Zsinat elnökére tisztelettel és szeretettel emlékezik egyházunk is. t V . 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents