Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-04-28 / 17. szám

EV. ÉLET mELLÉKLET

2002. ÁPRILIS 28. 1. oldal

40 cues az Ausztriai Evangélikus Egyház IDagyat? Lelkigondozé Szolgálata

Ünnepi nyilatkozat

Az Ausztriai Evangélikus Egyház Magyar Lelkigondozó Szolgálatának fennállásának 40. évfordulója alkalmából Isten iránti hálával gondol az elmúlt időszakra, és Máté evangélista szavaival:

Kelj fel és járj,

bizalommal néz jövője elé.- Köszönettel fordul híveihez és barátaihoz, valamint az állami felelősséget hordozó országos és tartományi vezetőkhöz,- kérő szóval az ausztriai és a magyarországi egyháza országos elnökségéhez.

1. A MAGYAR LELKIGONDOZÓ SZOLGÁLAT

az országos szórványban élő híveinek és barátainak segítőkész megértése nélkül, a dologi kiadások közegyházi fedezetének megszüntetését követően - éppen három évtizede - nem tudta volna szolgálatát fenntartani, azt növekvő támogatásuk nélkül a mai formában kiépíteni, így jövőjét biztosítani. Ezért ma, figyelve az átfogalmazódó és átfogalmazott igényekre és lehetőségekre, bizalommal tekint jövője elé, mert továbbra is meggyőződése, hogy ez a lelkiszolgálati munka nem lehet és nem szabad, hogy anyagi megfontolások függvénye legyen, avagy azzá váljon.

2. A MAGYAR LELKIGONDOZÓ SZOLGÁLAT

továbbra is - a szórvány-gondozás értelmezése szerint - legfontosabb feladatának tartja közösségeinek hitbéli, anyanyelvi és kulturális gondozását az ország egész területén, sőt annak határain túl is, függetlenül attól, hogy a gondozottak mely egyház tagjai. Éppen ezért:- miként az elmúlt évtizedekben, úgy a jövőben is, a Magyar Lelkigondozó Szolgálat és a Bornemisza Péter Társaság, egymást támogatva és kiegészítve, fő céljuknak tekintik az Ausztriában megtelepedett több mint 72 000 magyar anyanyelvű, avagy eme kisebbséget vállalók közösségét Isten áldásával szolgálni.- Minden erejét latba vetve tovább viszi és szorgalmazza az évtizedeken át vallott és megélt ökumenét, annak alapgondolatával: Lássuk azt, ami közös és ne azt ami szétválaszt, hiszen Istenben mind egyek vagyunk.

3. A MAGYAR LELKIGONDOZÓ SZOLGÁLAT- megerősíti fennállásának a 25. valamint a 30. évében, illetve 1998. április 26-án az Egyháztanács beiktatásán tett Ünnepi nyilatkozatait.- Nagyon fontosnak tartja a Másokért Együtt egyházi és kulturális értesítő évi 8-12-szeri megjelenését, mert azáltal, hogy azt több mint 2000 országon belüli és 1 50 határon túli címre postázza, biztosítja egyrészt közösségeivel a rendszeres kapcsolatot, másrészt az írott és elolvasott igével, irodalommal és általános információkkal hozzájárul - reméljük - az identitás megőrzéséhez is.

4. A MAGYAR LELKIGONDOZÓ SZOLGÁLAT

tudja, a régi mondást idézve, hogy az ember anyanyelvén tud csak igazán imádkozni. Éppen ezért a legfontosabb feladatának tartja, hogy imádkozva és imádkozni tanítva, híveinek lelkületét anyanyelvén imádságos érzéssel is táplálja.

5. A MAGYAR LELKIGONDOZÓ SZOLGÁLAT

nemcsak biztatásként, hanem felszólításként is értelmezi a nyilatkozat igéjét, „Kelj fel és járj", a 2001. augusztus 1 8. és 20. között Orosházán megrendezett

III. Országos Evangélikus Találkozónak mottóját. Egyben örömmel üdvözli azt a megállapodást, ami ezen a találkozón született, és ami a kisebbségben, nem Magyarország területén tevékenykedő egyházak, gyülekezetek és az anyaországi Evangélikus Egyház közötti szorosabb kapcsolatok lehetőségeit rögzíti (3. a és 3. b pont).

ó. A MAGYAR LELKIGONDOZÓ SZOLGÁLAT- az euróbán, mint egységes pénznemben, szimbolikus értéket lát, hiszen ez egyfelől az egységesülő Európa egyik meghatározó jelképe, de ugyanakkor a pénzérmék hátoldalán látható nemzeti szimbólumok az uniformitásban megjelenő másságok létjogosultságának a jelképei is.- Imádságos gondolattal és lélekkel van jelen az éppen ma zajló anyaországi választások első fordulóján. Istenünkhöz fordulva kívánjuk, hogy a jó„zan ész, a demokráciának elkötelezett erők kerüljenek ki győztesen. Legyen Magyarországnak egy olyan kormánya, amelynek vezetői emelt fővel, és nem alamizsnát könyörgő lélekkel viszik be az országot az EU-ba, és országlásuk minden percében nemzetünk jobbulá- sáért tevékenykednek.

7. A MAGYAR LELKIGONDOZÓ SZOLGÁLAT- természetesnek tartja, hogy a határok légiesedése, valamint az anyaország fokozatosan stabilizálódó gazdasága és politikája következményeként, magyar anyanyelvű honfitársainkat egyre több és szorosabb szál fűzi Magyarországhoz és annak egyházaihoz, de azt is tudja, hogy nagyon sokuknak, főleg a magyar határtól távol élőknek, Isten igéjének az anyanyelven való hallgatására itt, ebben az országban kell továbbra is lehetőséget biztosítani. Éppen ezért:- természetesnek tartja azt is, hogy ausztriai egyházunk a reformátori elveket követve, valamint az Európai Unióban vállalt kisebbségvédelmi kötelezettségei alapján, támogatja az anyanyelvi igehirdetést, hivatkozva a Strasbourgi Nemzeti Kisebbségvédelmi Keretegyezmény azon pontjaira, amelyek kimondják: „egy plurális és valóban demokratikus társadalomnak nemcsak tiszteletben kell tartania minden, egy nemzeti kisebbséghez tartozó személy etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitását, de megfelelő feltételeket is kell teremtenie számára, hogy kifejezhesse, megőrizhesse és fejleszthesse ezt az identitást" (1. szakasz, 3. cikk, 1-2. pont; 2. szakasz, 5. cikk, 2. pont; 7-8 cikk, 17. cikk, 1. pont).

8. A MAGYAR LELKIGONDOZÓ SZOLGÁLAT

meg van győződve arról, hogy az Egyesült Európában, mely egyben a kisebbségek Európája is, megmaradása, és optimális keretek között való működése úgy az Ausztriai mint a Magyarországi Evangélikus Egyház főbb egyházi érdekei közé tartozik, ezért kéri a két egyház főtanácsát, hogy a hozzájuk szolgálati úton beterjesztett nyilatkozatot továbbítsák kormányaikhoz is.

Bécs, 2002. április 7.

EGYHÁZ A RENDSZERVÁLTÁS KÜSZÖBÉN

Magyar-magyar egyházi kapcsolatok

A Szűrős Mátyás megfogalmazásában közismertté vált tétel: a Kárpát-medencében élő magyarság a magyar nemzet része, eddigi magyar-magyar kapcsolataik átgondolására készteti az egyházakat is. Az első szövegezés időközben ki- szélesedett..., az ország széles néprétegei - az utódállamok magyarsága mellett - a nemzet részének vallják a magyar világszórványt is.

A magyar-magyar egyházi kapcsolatokat önzetlenül szorgalmazók tudatában vannak annak, hogy az egyházhoz tartozás a nemzet fogalomhoz viszonyítva lényegesen szűkebb keret. Megosztja a hívőket és hitetleneket, a vallások követőit, de megkülönbözteti a keresztényeket egymás közt is.

„A szélárnyékba került ország" illyési tételét idézve a csendes erőgyűjtés időszaka jó két éve befejeződött - legyünk utólag hálásak érte és ne sírjuk vissza -, most viszont magyar-magyar egyházi kapcsolatainkban hosszú lejáratú stratégiát kell kidolgoznunk.

A diaszpóra magyarság mellett az egyháznak a végsőkig ki kell tartania. Megköveteli ezt a népszolgálat, sőt, a félreállok miatt, új feladatkörök átvállalására is kötelezi őket. Fel kell venni az egyesek részéről tudatosan elejtett vagy fásultan félredobott stafétabotot...

Hazánk csatlakozása a genfi konvencióhoz, az ország szabad elhagyását biztosító kitelepülési jog, reméljük végérvényesen véget vetett az emigrálásnak. Ugyanakkor világszerte fokozódik a kölcsönös magyar „idegen"-forgalom, a magyar nyelvterületről most már rokonaink mellett turisták, ösztöndíjasok, üzletkötők, kapcsolatokat kereső képviseleti szervek jelentkeznek diaszpóránk egyházközösségeinél. A magyar-magyar egyházi kapcsolatok szempontjából a kettős egyháztagság gyakorlata napjaink sürgető követelménye. A kettős egyházi kötődés a kintiek számára hűséget jelent az egyházjogi keretet biztosító befogadó ország egyházához, de elsősorban a magyar gyülekezetekhez, és ugyanakkor ma

egyre inkább felelősség- és áldozatvállalásra kötelez a hazai egyház irányában. Ennek kimondása a magyar gyülekezeteket befogadó nyugati egyházvezetők soraiban aligha talál megértésre, közülük többen, főleg a protestánsok, utóbb egyre nyomatékosabban léptek fel asszimilációs követelményekkel magyar gyülekezeteinkkel szemben. Ellenvetésként könnyűszerrel rámutathatunk arra, hogy a nyugat-európai anyaegyházak a saját országukból kitelepülök gondozását évszázadok óta felvállalták, ennek érdekében külön intézményeket, egyesületeket stb., létesítettek és ezeket napjainkig fenntartják (így skandináv, német, svájci gyülekezetek szerte a világon). Nem várható tehát komoly elvi - inkább csak érzelmi - ellenvetés részükről, ha ezzel a kérdéssel, hasonló meggondolásból és indíttatásból, most - végre! - a magyarországi egyházak náluk hivatalosan szót emelnek az ország világszórvány egyházai fenntartása és újak létesítése érdekében.

...Magyar-magyar testvérgyülekezetek hálózatának kiépítése a magyar egyházak és az utódállamok, valamint a világszórvány viszonyában, az ösztöndíj, sajtó- és szószékcsere, a feladatok egyeztetésére tanulmányi napok megrendezése, csupán első ígéretes elgondolások.

A magyar-magyar egyházi kapcsolatok kezdeti eredményei kiválthatják Nyugaton is a nacionalista világi és egyházi vezetők tartózkodását ellenünkben. Ha nemzeti módon érvelünk és cselekszünk, barátokra tehetünk szert. Az ellenünkben lépők magatartásáról az utódállamokban és a világszórványban - az egyházak keretein belül isi - bőséges tapasztalati anyaggal rendelkezünk. Ellenben hazai egyházaink és kormányunk megértő támogatásáról - tisztelet a nagyon ritka kivételnek! - az elmúlt 40 évben nem lehettek kellő tapasztalataink. Azt ma még csak reméljük, s majd meqlátjuk, mire jutnak eqymással.

1989. november 24.

(Részletek Szépfalusi István, Murteri kövek című könyvében a fenti címen megjelent tanulmányából.)

A Magyar Lelkigondozó Szolgálat Ausztriában

A Mqgyar Lelkigondozó Szolgálat Ausztria egész területére kiterjedő evangélikus lelkigondozás intézménye, bécsi lelkigondozói hivatallal. Címe: 1 060-Wien, Capistrangass 2/15. Ezt a szolgálatot 1962-ben osztrák segítséggel Szépfalusi István evangélikus lelkész álmodta meg, hozta létre és működtette 2000. november 28-án bekövetkezett haláláig. A Szolgálat 1972-től, amikor az osztrák egyház megvonta az anyagi támogatást, önellátó lett, azaz a hívek adományaiból, segítségéből, hozzáállásából biztosítja működését. Munkája egész Ausztria területére kiterjedt, ahol híveivel a kapcsolatot istentiszteletek, családlátogatások és más rendezvények formájában tartja.

Másokért Együtt címen, 45. évfolyamban, havonta értesítő jelenik meg. Jelenleg kb. 2100 belföldi és 150 külföldi címre postázzuk. Ingyenes, de évente 2x befizetőlapot mellékelünk és az arra befolyó adományokból fedezzük a dologi kiadásokat.

Egyháztanács (Ausschuß). Hat évre van választva. Hivatalába mindegyiket püspök iktatta be. 1998-ban Herwig Sturm püspök; akkor az igét D. dr. Harmati Béla püspök hirdette. Egyháztanácsunk felügyelője Dr. Magyary-Kossa István már negyedik periódusban vállalja ezt a szolgálatot. Szépfalusi István váratlan halálát követően, november 29-én, Galavics Sándor nyugdíjas lelkész, a berndorfi osztrák evangélikus gyülekezet volt lelkésze, az MLSz Egyháztanácsának helyettes felügyelője vállalta - az Egyháztanács felkérésére - átmenetileg a szolgálatot.

Csak Bécsben van külön magyar református gyülekezet. Különben országszerte az istentiszteleti gyülekezetek mind közös protestáns gyülekezetek. Rendszeres istentiszteleti alkalmak havi egy szolgálattal: Bécs, Graz, Salzburg. Alkalmilag: Bregenz, Innsbruck, Klagenfurt, Wels.

Úgy az elmúlt 40, mind az utolsó másfél év is azt bizonyítja, hogy erre a munkára továbbra is nagy szükség van. Magyarország közelsége, és annak egyre erősödő gazdasági és politikai helyzete miatt egyre többen keresnek

lelki és egyéb gondozást az anyaországban. Az Ausztriában megtelepedettek nagy része viszont ebben az országban szeretné lelkét, anyanyelvét és kultúráját gondozni, gondoztatni. A Magyar Lelkigondozó Szolgálat munkáját a Bornemisza Péter Társasággal karöltve fejti ki olyan meggyőződésből, hogy egy ember lelkinyugalmához a hitbéli szilárdsága mellett a saját nyelvében, kultúrájában való jártasság is elengedhetetlen feltétel az „otthon érzem magam" állapothoz.

Éppen ezért ebben a munkában az is fontossá vált, hogy az áldás elhangzásával a közösség gondozása nem szűnhet meg. Tapasztalatunk, hogy az együttlétet gazdagítják az istentisztelet utáni esetleges kultúrműsor, a beszélgetések^ felvilágosítások, információ- cserék. Ezek a közösségi alkalmak eseményszámba kell hogy menjenek, hisz olyan hívünk-barátunk is volt-van, aki esetleg több száz kilométerről utazik közénk. Itt feltöltődve hazamenvén, ebből táplálkozva várja a következő találkozást. Ezek az együttlétek, úgy éreztük mindkét fél részére építő jellegűek voltak.

A rendszerváltás után 12 évvel Ausztriában nem létezik magyar menekült státusz. Ez azt jelenti, hogy megszűntek azok a problémák is, amik arra az időszakra voltak jellemzőek (politikai menedékjog, munkavállalás, állampolgárság stb.), és egy teljesen másfajta információéhség jelentkezett. A nyolcvanas és kilencvenes évek menekültjei, de az azelőttiek is, már mind révbe jutottak. A megélhetés már nem gond. Most már áldozni is tudnak, nem csak sajátmagukra, de másokra is. így alakultak ki olyan szigetek az egész ország területén, amelyek értékekkel való időnkénti feltöltése igenis kihívás. Több helyen (Gallspach, Klagenfurt, Großgmein, Streifing, Wels stb.) tartottunk már magánházaknál istentiszteletet, irodalmi szalont, vagy flekkenezéssel egybekötött kulturális együttlétet. A jövőben a már-még meglévő közösségek mellett ezeket a szigeteket kell nagy odafigyeléssel gondozni. Ezt is vállalja a Magyar Lelkigondozó Szolgálat a Bornemisza Társasággal karöltve.

Gondolatok a 40 éves jubileumon |

A sír üres. A nagypénteki, ecetes vízzel, könnyel, oldalából kifolyó lével, vérrel megöntözött keresztfa meghozta termését.

Jézus feltámadt. És ez a tény számomra ma, a Magyar Lelkigondozó Szolgálat 40. jubileumi ünnepén kettős üzenetet tartalmaz. Az első: A halál utáni letargikus, sokszor önsajnálkozó, búslakodó állapot véget ér, és jön, mert jönnie kellett a fénynek, amely - foton természete lévén - minden porcikádat átjárja, utat mutat, és amely - hullám természeténél fogva - hátára vesz, melegít. Ez a fény a feltámadt Krisztus. A második: Elővetíti pünkösd misztériumát. Azt a pillanatot, amikor Jézus mindenki - nemcsak a kiválasztottak - számára elérhetővé, hallhatóvá válik. Amikor görögöknek görögül, latinoknak latinul kezdik az örömhírt mondani, amióta a magyaroknak magyarul illik és kell az evangéliumot hirdetni. A Szentírós csak arról tesz említést, hogy „És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nékik szólniok" (ApCsel 2,4). De én hozzátenném, hogy aki meg tud szólalni egy nyelven, annak értenie is kell azt. Ok meg kellett, hogy hallják a sok „hilfe", „help", „ajuto", „segítség" kérést is. Hogyan reagáltak? Márknál ez áll: „Engedjétek hozzám jőni ü gyermekeket és ne tiltsátok el őket." Kik azok, akik nem engedik, kik azok, akik eltiltják őket? A felkentek. Az apostolok. Pedig Isten gyermekei előtt csak egy út létezhet: a hozzá vezető.

Az országszerte kialakult közösségeinknek és híveinknek lehetőséget kell teremteni, hogy Isten gyermekeiként nyelvükben együtt megmaradhassanak, és hitüket a pünkösdi jelenség szellemében anyanyelvükön megvallhassák, mert ők is Isten országának örökösei. Ennek legyen szolgálója a Magyar Lelkigondozó Szolgálat a következő 40 évben is.

Antal Imre, Streifing, 2002. április 7.

4

V