Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-04-28 / 17. szám

Fotó: Bottá Dénes Ev angélikus Elet 2002. ÁPRILIS 28. 3. oldal Ifjúsági konferencia Bonyhádon Tolna és Baranya megyéből, valamint a vajdasági Bajsáról érkeztek a fiatalok a bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumba az elmúlt hétvégén. Az itt megrendezett evangélikus ifjúsági kon­ferencián hetvenen vettek részt. A péntek esti ismerkedési programot a bajsai Anagramma csoport koordinál­ta. A fiatalok játékos keretek között je­gyezték meg egymás nevét, majd négy csoportra osztva kapták feladatul Shakespeare feledhetetlen alakjainak, Rómeó és Júliának a megjelenítését. És hogy hangulatosabb legyen a későbbi előadás, négyféle verzióban készültek el a jelenetek: tragikus, komikus, modem és „szappanopera-stílusban”. Az est folyamán Krähling Dániel es­peres a konferencia témáját - függés és szabadság - a generációs problémák fel­említése mellett a Biblia alapján járta körbe. „Én Istenük leszek, ők a népem ” - idézte. A „szabadság ez?” kérdésére is maga adta meg a választ: a szabadságra csak egy garancia van, Isten maga. Szombaton a függés és szabadság témá­ját orvosi szempontok alapján, de játéko­san tekinthették át a résztvevők, dr. Tamás Zsuzsanna gyermekpszichiáter segítségé­vel. A bonyhádi ifik - jó házigazdákhoz méltóan - délután meghívták a vendégeket egy cukrászdái beszélgetésre, ismerkedésre a várossal. Eközben a pilisi Izsóp ének- együttes a teveli katolikus templomban ara­tott hatalmas sikert előadásával, majd a bonyhádi konferencia résztvevőit is elkáp­ráztatták a majosi evangélikus templom­ban. Műsorukkal bebizonyították, hogy az afrikai zene is nagyon jól megfér a temp­lom falai között. Szombat este az Anagramma csoport előadása várta a fiatalokat, akiket telje­sen elbűvölt a szívhez szóló, gyertyafé­nyes műsor. A vasárnap délelőtti isten- tisztelet után a fiatalok immár barátok­ként búcsúztak egymástól, a további ta­lálkozások reményében. Máté Réka APRILIS 16-A: A HOLOKAUSZT ÁLDOZATAINAK EMLÉKNAPJA. AZ EMLÉKNAP ELOESTEJEN A BUDAPESTI TER­ROR HÁZA MÚZEUM ELŐTT TARTOTT MEGEMLÉKEZÉST A MAGYAR ZSIDÓ KULTURÁLIS EGYESÜLET. A SZIN­TÉN BUDAPESTI WALLENBERG EMLÉKPARKBAN A VÉSZKORSZAK 6 MILLIÓ ZSIDÓ ÁLDOZATÁRA EMLÉKEZ­TEK, MÉLYSÉGES MEGRENDÜLÉSSEL TISZTELEGVE A NÉMET FASIZMUS MINTEGY 600 000 MAGYAR AJKÚ ÁLDOZATA ELŐTT. (Forrás: MTI) A gyülekezet lelkésze két presbiterrel mintegy nyolcvanan lehettünk együtt, hamar gazdára találtak az ajándékba vitt magyar újságok, könyvek, kazet­ták. Úgy tűnik, a határ túlsó felén, mintha jobban megbecsülnék mindeze­ket,: mint ideát... ző vendégeket is. Jó volt látni és átélni, hogy noha még csak várjuk a hivatalos bebocsáttatást a közös „Európa-házba”, máris vannak olyanak határok, amelyek nem elválasztanak, hanem összekötnek. Gáncs Péter KÖZÖSSÉG- ÉS JÖVŐÉPÍTÉS r Evangélikus Óvoda Nagyváradon 1999-ben visszakapott, volt iskolaépületében nyitotta meg Románia - eddigi egyet­len - magyar evangélikus óvodáját a helyi gyülekezet. Nagyvárad lakossága mintegy 35 százalékban magyar, így igen nagy igény mutatkozik az óvodai helyekre. Jelen­leg három csoportban 65 gyermekkel foglalkoznak, de sajnos sokakat kellett elutasí­tani helyhiány miatt. A felekezetileg nyitott intézmény különlegessége, hogy német anyanyelvű óvónő vezetésével egy német csoport is működik benne, amely magyar és román gyerme­keknek kínál intenzív nyelvtanulási lehetőséget. Külföldi egyházi szervezetek segítségével készül az épület alagsorában a külön tornaterem és a konyha. Mátyás Attila, a helyi gyülekezet lelkésze és felesége, Judit, az óvoda vezetője, további terveikről szólva elmondták, hogy egy úgynevezett „szo­ciális csoport” beindítását is tervezik a közeljövőben, erre anyagi okok miatt rászo­ruló gyermekek számára. A Nagyváradi Evangélikus Óvoda örömmel venné fel a kapcsolatot magyarorszá­gi, hasonló, egyházi gyermekintézményekkel. G. P. Első ülését tartotta a Magyar Evangélikusok Tanácskozó Testületé AHOL MÁR VALÓBAN ÖSSZEKÖT A HATÁR... Hodosi üdvözlőlap az együttműködésnek, amelyben lehet ki­tüntetett a magyarországi és az erdélyi egyház felelőssége, mégsem egyirányú az áramlás. Mi is sokat gazdagodhatunk a külföldön élő testvérek szolgálatából, sajtómunkájából. Ritkán lehetünk oly biztosak abban, hogy nemzedékekre ki­ható munka vette - jellemzően igén sze­rényen - a kezdetét. Jó volt a lelkűnknek is az együttlét ak­kor, amikor a választási harc megosztó volta óhatatlanul az egyházban is éreztet­te hatását. Jó volt érezni az irreális lég­körben, amely az evilági politikának az egyház életét meghatározó jelentőséget tulajdonított, a valódi értékőrzés fontos­ságát. Vélem, az érzelmek, indulatok csil- lapulásával szembesülhetünk azzal, miért lett az egyházban is ennyire éles a napi politikai csata, segíthet a kibontakozás­ban a METT értékorientációja. Alakulja­nak a közeli és a távoli jövőben bármilyen kormányok, felelősségünk egyértelmű a határainkon kívül élő magyarságért. Ezen belül a mi kötelességünk szőnyegen tarta­ni, ápolni a határainkon kívüli magyar evangélikusság ügyét. Frenkl Róbert A szomszédos országok­ban élő magyar evangéliku­sok közül a legkevesebbet talán szlovéniai hittestvére­inkről tudunk. Ezért is örül­tem, hogy a hodosi gyüle­kezet lelkészének, Vili Kercmarnak meghívására, el­látogathattam ebbe a festői fek­vésű, határmenti kis faluba. A mint­egy 300 lelkes község döntő több­ségében evangélikus és magyar, még cí­merükben is ott látható a Luther-rózsa. Az istentiszteleteken mindig van magyar nyelvű igeolvasás, imádság, valamint ének, és ezúttal a prédikáció is magyarul hangozhatott szlovén fordítás kíséretében. Az istentisztelet után, ahol Lacó János, a gyülekezet felügyelője örömmel újságol­ta, hogy milyen eleven a kap­csolatuk az őrimagyarósdi gyülekezettel, akikkel éppen közös magyarországi kirándu­lásra készülnek. Szinte már ha­gyomány, hogy nagyszombaton az őrimagyarósdiak passiójátékkal szolgálnak Hodoson, ugyanakkor a he­lyi újságban arról is találtam képes beszá­molót, hogy a hodosiak ellátogattak a magyarósdi farsangi bálba. Az összetarto­zás szép szimbóluma az Őrimagyarósdról kapott Millenniumi Zászló is. Reméljük, hogy hazai egyházi konfe­renciáinkon és találkozóinkon a jövőben köszönthetjük majd a Szlovéniából érke­(Folytatás az 1. oldalról) dójához, másrészt többféle bizalmatlan­ság eloszlatásához, személyes kapcsola­tok megerősödéséhez. Ezentúl évente legalább egyszer megrendezzük a METT összejövetelét. Készül egy teológiai alapú nyilatko­zat, és sor kerül némely működési alap­elvek lerögzítésére. Medret teremtettünk Szemben Kiss Béla lelkész (Kolozsvár), Mózes Árpád püspök (Kolozsvár), a Szabadka egy­ház felügyelője, Dolinszkv Árpád szuperintendens (Szabadka), valamint Szirmai Zoltánná, a MEE külügyi osztályának vezetője. Háttal Benczúr László, az Északi Egyházkerület felü­gyelője, Adorján Dezső püspökhelyettes (Bukarest) és Nagy Zoltán segédlelkész (Somorja). Jézus Krisztus „eljött, és békességet hir­detett nektek, a távoliaknak, és békességet a közeliek­nek.(Efezus 2,17) Mit gondol az Olvasó, a II. világháború befejezése óta mennyi idő telt el úgy a világban, hogy annak egyetlen pontján, egy országában, sehol se dúlt volna há­ború, vagy valamilyen fegyveres össze­csapás? Közelben, távolban mennyi időt számlált a világ békességben? Talán egy évet, esetleg hat hónapot? Vagy ennél is kevesebbet? Mondjuk, egy hónapot? Az adat, amelyet egy most megjelent háborús dokumentumkötetben olvastam - s hitelességében nincs okom kételked­ni - drámai és megdöbbentő. Pontosan négy nap telt el háború nélkül az elmúlt 57 esztendőben. Négy nap, azaz 96 óra, 5760 perc. A tiszteletet érdemlő, jó szán­dékú erőfeszítések ellenére mindössze­sen ennyi sikerült az emberiségnek úgy, hogy valahol fegyvert ne fogjon egyik ember a másikra. (S azt is jegyezzük meg csendben, hogy a béke nem egyen­lő a háború hiányával, ahogyan az egész­ség is nagyságrendekkel több és más, mint a betegség hiánya...) Mi a reménységünk? Örök átok-e az emberiségen a békétlenség? Képes-e az ember önmagától a megbékélésre, és le- teszi-e valaha is a fegyvert? Bízhatunk-e saját józan belátásunkban? „Amíg az emberiség, minden egyes embert ideértve, gyökeresen meg nem 96 óra változik, addig dúlni fog a háború, és mindent, amit építettek, termesztettek és tenyésztettek, tönkretesznek és elpusztí­tanak, hogy azután újra elölről kezdjék " - írta naplójába egy alig 15 éves kislány, aki kb. 10 hónappal e naplóbejegyzés után maga is áldozatául esett a II. világ­háború embertelen pusztításának. Anne Franknak hívták. Illúzió-e a békesség, kérdezhetjük, vagy közös emberi összefogás eredmé­nye lehetne, — ami ugyan még nem való­sult meg, de talán, egyszer, majd? A Szentírás néven nevezi a békessé­get: Jézus Krisztus az, aki eljött, és békét hirdetett. Isten és ember, ember és ember között. Az ószövetségi Ézsaiás próféta így jellemezte a Messiást: a Békesség Feje­delme. Próféciája a testté lett igében, a Názáreti Jézusban, a Golgotán keresztha­lált szenvedett Krisztusban teljesedett be. Jézus nem „csak” szerzője a békének, ha­nem maga a béke. Csak vele és általa va­lósulhat meg az egyetlen, átfogó „béke­terv” ezen a világon: az Istennel való kiengesztelődés és az egymással való megbékélés. Minden közel- és távollevő egyetemes evangéliuma ez: Isten válasz­tott népe és a pogány népek egyaránt ré­szesei lehetnek az üdvösségnek, az el nem vehető, örök életre vivő békességnek. Krisztusban nem egy törékeny fegy­verszünetet kínál fel az Isten, hanem „bé­kejobbof ’ nyújt az elveszett embernek: új kezdetet, helyreállított közösséget. A Szentírás összefüggésében a béke el- rejtettséget, az Isten oltalmában való létet is jelenti. S ez nem hangulat, amelyre egy reggel ébredünk, azután vagy megmarad, vagy ahogy jött, el is múlik. S nem is di­cséretre méltó önfegyelem eredménye, az Isten békessége nem begyakorolt magatar­tás, fölvett önuralom. A Mindenható oltal­mában élhető élet, a gyermek élete az atyai házban, ahol biztonságban van. Keleten még ma is él a köszöntés: „Béke veled!” Ott is - a Szentföldön -, ahol most egymást gyilkolja a két test­vérnép... „Béke veled!”- A veszélynek kitett, állandó fenyegetésben élő népek ősi vá­gya a nyugalom és létbiztonság után - szavakká formálva. De hiszen vala­mennyien így érzünk! Isten nélkül nincs tartós megnyugvásunk, a félelem erőt vesz rajtunk, ha tagadjuk, ha szépítjük is. Háborúkat élünk meg kívül és belül. Jézus látja a harcainkat és ismeri a fé­lelmeinket, ahogyan akkor, Húsvét után, a tanítványaiét is látta. Feltámadása után így lépett közéjük: „Békesség néktek!” S ha ezt Krisztus mondja, a Feltáma­dott Úr, akkor ez nem csak szó, nem csak jámbor jókívánság. Ez erő, élet, az Isten cselekedete rajtunk és bennünk, működő aktivitás. Húsvét után a Krisztus békessége töltsön be minket. Kőháti Dorottya MEGHÍVÓ A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége révfülöpi helyi csoportja szeretettel meghívja Önt és barátait 2002. május 2-án 18 órakor tartandó előadásra az Evangélikus Oktatási Központba (Révfülöp, Füredi u. 1) Előadó: Korzenszky Richárd tihanyi perjel Az előadás címe: A keresztény - keresztyén család a XXI. században Szálláslehetőség kedvezményes áron megoldható! 1 1 t / v

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents