Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-04-28 / 17. szám

2. oldal 2002. ÁPRILIS 28. Evangélikus Élet UJ NAP - UJ KEGYELEM VASÁRNAP ”^2 Istenem ^küldte angyalát, és az bezárta az oroszlánok * " száját, úgyhogy nem bántottak engem. ” Dán 6,23 (ÍJn 5,18; Kol 3,12-17; Zsolt 98) Ady Endre versejut erről az igéről eszembe: „És hogyha néha-néha győzök, Ő járt, az Isten járt előttem, Kivonta kardját, megelőzött. ” („Ádám, hol vagy?”) Az Isten­re ráhagyatkozó ember azt fogja tapasztalni, hogy „valaki” tényleg bezárja az „oroszlánok száját”. Valaki láthatatlanul, de ott van, és kivont karddal megőrzi az életét. Amikor mi bedobjuk a törülközőt, és belátjuk, hogy nincs mit tenni, nem bír­juk tovább, nem megy, feladjuk - akkor Ő már ott van. Mi néha azt hisszük: „majd csak megoldom valahogy” - pedig dehogy, Isten veszi kezébe az ügyet. Atyánk ke­zében a legjobb helyen tudhatjuk magunkat. HÉTFŐ ”^n 'Sazat beszélek, és van erőm a szabadításhozl ” Ézs 63,1 (ApCsel 26,22; Jak 1,17-25.26-27; Zsid 1,1-3) „Szép és bizonyosan igaz történet” - mondta valaki, és becsukta a Bibliát, majd vis­szatette a polcra, mert még sok dolga volt, amit feltétlenül el kellett intéznie, és egyébként is büszke volt arra, hogy ő nem elméleti, hanem rátermett, gyakorlati ember. Isten beszéde, valamint a legpáratlanabb „történet” a világon nincs a Szent­írás két fekete fedőlapja közé zárva! De netn is egy klassz elmélet vagy dogma, amit elég megtanulni. Csak akkor tudjuk még, hogy kicsoda az Isten, és hogyan működik Igéjén keresztül az életünkben, ha Ő személyesen jön közel hozzánk Krisztusban. És megszólít, erőterébe von, ajtókat tár, falakat bont, olyan helyeken, ahol nem is tudtuk, hogy vannak. KEDD ” Ujjong az ajkam, ha tenékedzenghet, lelkem is, amelyet megváltottál. ” BIB® Zsolt 71,23 (Ef 1,7; Lk 19,36-A0; Zsid 1,4-14) Legmélyebben Isten után vágyakozik az ember. Amikor lelke megváltásáról beszél a zsoltáríró, akkor egész élete megmentéséről, az élet Forrásával és az isteni teljes­séggel való találkozásáról vall. Öröme annak az embernek az öröme, aki olyan te­hertől szabadult, amely alatt összeroppant volna, ha nem veszi le róla egy atyai kéz. Ismerős ez a hang? Figyelünk-e rá? Követjük-e? Mire menne a juh önmagában? Csak a Pásztor ismeri őt igazán, és szereti, félti. „Ez lesz a békesség!" Mik 5,4 (Jn 14,27; lKor 14,6-9.15-19; Zsid 2,10-18) A béke nagyságrendekkel több, mint a háború hiánya. A Biblia ‘sálom’ szava egy­szerre jelent jólétet, egészséget, boldogulást, nyugalmat, külső-belső rendet, közös­séget - azaz üdvöt. A kinyilatkoztatás szerint ez a fajta béke nem lehet emberi mun­kálkodás eredménye, ez csak Isten adománya lehet. Mindig az Istenhez fűződő viszonytól függ. Ha nem Jézus Krisztusra gondolunk ennek a szónak a kiejtésekor, és nem az Úristent bűnünkért kiengesztelő kereszthalála és feltámadása ad tartalmat neki, akkor csupán egy nagyon szépen hangzó, de üresen csengő szó. (Jézus a mi békességünk - Ef 2,14!) PÉNTEK Jézus mondta: „ Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, ha­nem a betegeknek, nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket. ” Mk 2,17 (Zsolt 51,19; Lk 22,39-46; Zsid 3,1-6) „Valamilyen betegségben mindenkinek meg kell halni...” - hallottam nem egyszer a részben igaz, részben cinikus megjegyzést. Még az orvosok is elismerik, hogy a pontos diagnózison kívül esetleg mást nem is tudnak adni a betegnek. Nincsenek csodaszerek. - Jézus először is megmondja, hogy milyen súlyos, halálos a bajunk - olyan, amit mi, Isten ellen lázadók, nem is vettünk komolyan, nem hittük, tagad­tuk, hogy bűneink halálba visznek. De Ő azután sem hagy sorsunkra, amikor már látjuk, hogy mi vár ránk, és félünk, kétségbe vagyunk esve. Akkor is ott van, ami­kor összetör minket a valóság megismerése. Igéjében megtérésre hív, elmondja, hogy nem kell meghalnunk, van bűnbocsánat, van gyógyulás. „ 77 vagytok a tanúim - így szól az Úr. 1 Mk 9,14-29; Zsid 3,7-19) Ezs 43,10 (Jn 17,17-18; SZERDA Jézus Krisztus mondja: „Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik. " Jn 10,27-28 (4Móz 9<23a; Róm 15,14-21; Zsid 2,1-9) Látott már valaki juh nyakán pórázt? Ugye nem. A pásztor nem erőszakkal húzza- vonja magával az állatot. A mi Pásztorunk sem kötéllel vonszol és bír rá a követés­re: szelíd, csendes, meleg szóval, olykor, ha szükséges, határozott hangon: gyere, itt biztonságban vagy! A ,juh” pedig hegyezi a fülét, mert Pásztora hangjától meg­nyugszik, onnan tudja, hogy merre kell menni, mit kell csinálni, és azt is, hogy mi­től kell óvakodni. Szomjazza azt a vizet, amelyet csak a Pásztora tud neki adni. Egy ismerősöm nagyon büszke volt magára, mert behívták egy tárgyalásra tanúnak. Bár nem koronatanú volt az ügyben, mégis úgy érezte, fontos, reflektorfénybe ke­rült szereplő left, aki akár meg is fordíthatja vallomásával a dolgok állását. Hajla­mosak vagyunk túlértékelni néha a saját fontosságunkat. Jó, ha tudjuk: valójában nem a tanú személye a lényeges, hanem mindig az, akiről/amiről tanúságot tesz! A megbízatása annyi, hogy elmondja, hirdesse, értesítse a többit arról, amit látott, ha­lott, átélt. Úgy, hogy közben háttérben marad, és közben arra tekint, Akiről hírt ad­hat. Ahhoz, amit Jézus értünk tett, semmit sem lehet és nem kell hozzátenni! Meg­váltó műve tökéletes és maradéktalan. Mi csak a jó hírt adjuk tovább, s ez minket is boldoggá tesz. K. D. HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁN 4. VASÁRNAP (CANTATE) ,Nagy vizek zúgása 99 Jel 14,1-5 Vagy huszonöt évvel ezelőtt a Rakéta Regényújság folytatásokban közölte egy Nyugat-Berlinben élő tizenéves leány kábítószeres pokoljárásának történetét. A rettentő rabságból utóbb megszabadult kislány visszaemlékezvén korábbi társa­ságára, így jellemezte akkori életérzésü­ket: „Sztár voltam a többi sztár közt.” Cantate vasárnapján a Bárány és kísérete áll előttünk a Sión hegyén - apokalipti­kus látomásként. Kíséretük a fontos em­bereknek szokott lenni. A királyoknak, a minisztereknek, - vagy a sztároknak. Ez utóbbiakét, némiképp pejoratív kicsen­géssel inkább sleppnek szokás nevezni. De sztár a többi sztár közt? Nem ellent­mondás ez? Hiszen mi más tenné a sztárt, ha nem éppen az, hogy kiemelke­dik a tömegből, hogy a többiek fölé ma­gasodik? Nem attól válik ,jelentős vala­kivé” egy ember, hogy a körülötte lévők jellegtelen, arc nélküli tömeggé, ember­masszává jelentéktelenednek? Sekélyes bölcsesség ez. Úgy tűnik, még a kábítószer rabságában szenvedő fiatal lány is megérzett valamit abból az igazságból, hogy igazán jelentős, igazán fontos csak másokkal együtt lehet az em­ber. Sztár a többi sztár közt. Vagy fogal­mazzunk biblikusán: pap a többi pap közt - kántor a többi kántor közt - ki­rály! A drogok igazi veszélye éppen ab­ban áll, hogy hatásuk ördögi módon utá­nozza azt, amit egyedül Isten adhat meg: valakivé lenni valakik között. Nem az arc nélküli slepp egyik tagjaként, hanem valódi sztárként. Csillagként, amely ra­gyog. Vagy papok királyságaként - kirá­lyi papságként, szent népként. Egy társa­dalom tagjaként, ahol mindenki király. Egy gyülekezet tagjaként, ahol mindenki pap. Vagy inkább kántor. Hiszen papok­ra - közvetítőkre - mi szükség ott, ahol színről színre jelen van az Isten? Igen. Sok-sok kántor a Sión hegyén. Együtt a Báránnyal. Kíséret? Inkább részesedés, jelenlét. Hiszen vezetőjük a Bárány. Nem alávetettek ők, hanem társak. Száznegyvennégyezer. A tizenkét törzsből egyenként tizenkétezer. Az ren­geteg ember. Mégsem arc nélküli tömeg. Legkevésbé olyan, mint Karinthy: Barabbás című novellájának tömege, amelyben egyenként mindenki azt kiál­totta: „A Názáretitl”, együtt mégis úgy hangzott a kiáltás: „Barabbás!” Nem. A Bárány kíséretéhez tartozók mindannyi­an egyéniek, és a sokaságban is megőr­zik egyéniségüket. Saját arcuk, saját tör­ténetük van, mint az élőlényeknek általában. Ahogyan senki össze nem té­vesztené Malackát Zsebibabával, Mici­mackót Tigrissel, Nyuszit Róbert Gidá- val, vagy Fülest Bagollyal. Mégsem tudnánk egymás nélkül elképzelni őket. Ott lenn, az Elvarázsolt Völgyben min­dig együtt lesznek, és játszani fognak. Botránkozás ne essék e hasonlat miatt, hiszen sokunk kedvenc meséje sokkal hitelesebben szólaltatja meg a valóságot, mint a legkomolykodóbb felnőtt beszé­dek. A Bárány áron megvett társai is va­lamennyien egyéniek. A közös csak az bennük, hogy mindannyian szüzek, szá­jukban nem találtatott hazugság, és tud­nak egy olyan éneket, amit rajtuk kívül senki más. Na és a név a homlokukon - a jel? Mintha viszolyogtató volna kissé. Ám ez nem Káin bélyeg, és nem is a szabadság­tól való megfosztottság jele. Nem szé­gyenbillog, és nem is a totális kontroll eszköze, miként a fenevad bélyege. Az Atya és Jézus neve a biztonság, az elrej­tettség, az együvé tartozás záloga. Ez a Jézusban való új lét pedig számunkra, a tizenkétszer tizenkétezer izraelitánál megszámlálhatatlanul nagyobb sokaság tagjai, a minden nyelvből és nemzetből származó korántsem szüzek, korántsem igazmondók és korántsem feddhetetle­nek számára is nyitva áll. Veszíteni va­lónk tehát nincs. Azaz hogy mégis: a bű­neink. így aztán első zsenge habár nem is, de utolsó kéve még mindig lehetünk. Hiszen mi is áron vétettünk meg, még­hozzá nem aranyon, nem ezüstön, hanem éppen a Bárány vérén. Nem kell, hogy sztárokká váljunk, de papokká, királyok­ká, sőt kántorokká igen. Ugyan miért ne énekelhetnénk mi is a nekünk adatott új éneket a vének és az élőlények együttes örömére? Bartha István ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2002. április 28. I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. II. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Véghelyi Antal; II., Hűvösvöl­gyi út 193. Fébé de. 10. Herzog Csaba; II., Modori u. 6. de.'fél 11. Sztojanovics And­rás; Pesthidegkút, II., Ördög­árok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bí­ró M. tér de. 10. Nepp Éva; Újpest, IV., Leb- stück M. u. 36-38. de. 10. Szirmai Zoltán; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Kézdy Péter; du. 6. Kézdy Péter; Vin., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIH., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. Szabó Juli­anna; Kőbánya, X„ Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. II. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. Győri Tamás; XI. Né­metvölgyi út 138. de. 9. Győri Tamás; Buda- gyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kékgo­lyó u. 17. de. 10. Bácskai Károly; du. fél 7. Horváth Zoltán Olivér; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XTV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Nagy­templom, Régi Fóti út 73. de. 10. Veperdi Zol­tán; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. Tóth-Szöllős Mihály; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. 9. (konf.) Kosa László; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rá­kóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gá­bor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Buda­fok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endrefly Géza. KANTATE (Húsvét utáni 4.) VASÁR­NAPON a liturgikus szín: fehér. A va­sárnap lekciója: Lk 19,37—40; igehir­detési alapigéje: Jel 14,1-5. HETI ÉNEKEK: 238, 318. Összeállította: tszm • • • SAROK........................................................ Az énekverses rend zenei gyakorlata Egyházi fenntartók tanácsadó testületé alakult Több mint fél éve zajlanak a tárgyalások, hogy a törvényben előírt módon a Szociá­lis és Családügyi Minisztérium létrehozzon egy olyan tanácsadó testületet, amelyben a történelmi egyházak mint szociális intézmények és szolgálatok fenntartói képvisel­tetik magukat. Harrach Péter szociális és családügyi miniszter az elmúlt hét szerdá­ján írta alá azt a dokumentumot, amely a tanácsadó testület létrejöttét nyugtázza, és működését szabályozza. Az ünnepélyes aláíráson részt vett és az iratot kézjegyével látta el D. Szebik Imre elnök-püspökünk, dr. Bölcskei Gusztáv református püspök, Egri Oszkár, a MAZS1H1SZ jogtanácsosa, Veres András római katolikus segédpüs­pök és Mészáros Kálmán baptista egyházélnök. Egyházunk a tanácsba - állandó tagként - Hafenscher Károly lelkészt delegálta. A tanácsadó testület a mindenkori szociális és családügyi minisztert lesz hivatva se­gíteni döntései meghozatalában. O.I. AZ EVANGÉLIKUS HITTUDOMÁNYI EGYETEM a 2002/2003-as tanévre felvételt hirdet nappali tagozaton 3 éves doktori (PhD) képzésre egyetemi hittudományi végzettséggel rendelkezők részére. A jelentkezési lap az EHE rektori hivatalában (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3., tel.: 363 6451) szerezhető be. Jelentkezési határidő: 2002. április 30. D I—I o & D H A rovat szerkesztője arra kért, hogy az énekverses renddel kapcsolatban szerzett tapasztalataimat osszam meg az olva­sókkal. Bence Gábor kritikus elemzése után az lehet a fel­adatom, hogy tanácsot adjak, miként lehet a liturgia éneke­it funkciójuknak megfelelően bevezetni és regisztrálni; milyen tempót és karaktert válasszunk a dallamokhoz. A liturgia énekei előtt nincs idő hosszú intonációra. Az viszont nem jó megoldás, mert zeneietlen, ha csupán hangadással „belevágunk”. Bár alapos átgondolást igé­nyel, de meg kell találnunk minden dallam legfontosabb jellemzőjét, hogy egy néhány hangos motívummal ráve­zessük a gyülekezetét, mi is következik. A liturgiák első éneke a Doxológia, dicsőségmondás. A regisztráció itt markáns legyen, de ne harsogó. Ajánlott a principálok használata. Az intonáció ritmikus, ezzel is a szöveghez illő éneklésre buzdítva a híveket. A második ének a Kyrie (most inkább bűnbánati jelle­gű). Az intonáció lágyabb, dallamosabb legyen, a regiszt­ráció inkább a fuvolákra, fedettekre szorítkozzék. A tem­pó nyugodt, de nem vontatott. A harmadik ének a Gloria. Ez igényli a legfényesebb re­gisztrációt. Minden orgonán mások a lehetőségek, hogy olyan hangszínt hozzunk létre, ami még nem nyomja agyon a gyülekezetei. Én ennél az egyetlen éneknél használom a mixtúrát is. A Glóriák között több felütéses, illetve hármas lüktetésű éneket találunk. Itt különösen fontos, hogy az in­tonáció világos, gyors tempójú, határozott karakterű legyen. Az úrvacsorái liturgia első éneke a Sanctus. Itt az emelkedettséget, a Szent előtti hódolatot kell érzékeltet­nünk. Ezért fényesebb regisztrációt, de méltóságteljes tempót válasszunk. A második ének az Agnus Dei. Az Isten Bárányát di­csőítő ének legyen nyugodt, bensőséges (hasonlóan a Kyrie-énekhez). A harmadik hálaadó ének az úrvacsora végén. Ide illenek a Doxológiáról mondottak. Mivel nagy a veszélye annak, hogy ezek az énekek elkopnak, nálunk, Szombathelyen az a gyakorlat, hogy ha az úrvacsora az istentisztelet keretén be­lül van, önálló záróéneket választunk. (Remélem, egyszer eljutunk oda, hogy mind többen megértik: az úrvacsora nem függelék, hanem az istentisztelet szerves része!) A kántorok nagy része a jelenlegi énekeskönyvhöz ki­adott korálkönyvet használja. Ezért megnéztem ezeket a harmonizációkat. Találtam néhányat, ahol a harmonizálás rossz karakter és tempó megadására csábít. Ezek többnyi­re Kyrie-énekek, de van néhány más is: 1/2, 5/2, 5/3, 7/2, 7/3, 8/2, 11/2. Általában az a baj, hogy túl ritkán követke­zik a harmóniaváltás, és a nyolcad alapérték gyors tempó­ra inspirál. Még egy veszély: sokszor a felütés és az ütem kezdőhangja között valamelyik szólamban átkötés van. Ezt ajánlatos elhagyni, különben a gyülekezet nem hallja világosan a tempót. A legfontosabb, hogy a kántor értse az istentisztelet ré­szeit, ne „letudni” akarja a liturgikus tételeket. Kettős ké­pességre van szükség: egyrészt határozottan vezessük az éneket, másrészt rugalmasan reagáljunk a gyülekezet éneklésére. Ecsedi Zsuzsa \ * 9

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents