Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-04-07 / 14. szám
Evangélikus Élet 2002. ÁPRILIS 7. 3. oldal Állami támogatás - családsegítő egyházi munkához Választás 2002 (Folytatás az 1. oldalról.) Szép számmal voltak, akik a nehéz, hátrányos helyzetben lévő családok felkarolását, különböző rendezvények szervezését határozták el, hogy ily módon segítsék a házastársi kapcsolatok stabilitását, megújulását. A nyomtatott és elektronikus sajtó ez irányú tevékenységét is támogatták pályázati díjakkal. A pályázatok mintegy 25 százalékát egyházközségek nyerték el. Ezen belül meghatározó többséget képviseltek a katolikus és református pályázók. Átnézve azonban a nyertes pályázatok közel 1300 tételből álló jegyzékét, némi szomorúsággal kell megállapítanunk, hogy egyházunk gyülekezetei közül nem sokan kaptak a támogatásból, vélhetően azért, mert eleve kevesen pályázták meg ezeket a támogatási lehetőségeket. Mindössze nyolc evangélikus egyházközség és két szervezet - a MEVISZ és a Zákeus Média Centrum - neve szerepel a nyertesek között. Az Evangélikus Elet kérdésére Harrach Péter miniszter megerősítette, hogy 2003-ban is kiírják a pályázatot, melynek lehetőségével - remélhetőleg - egyházunk is jobban él majd. A miniszter elmondta azt is, hogy az egyházak ilyen jellegű tevékenységét örömmel veszik és szívesen „honorálják”, hiszen a történelmi egyházak ezáltal arról tesznek bizonyságot, hogy a kérdést nem csak „belterjesen” kezelik, de családpolitikai kérdésekben nyitottak a társadalom egésze felé. A március 28-án tartott sajtótájékoztatón Haraszti István, a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet igazgatója arról a támogatásról szólt, melyet az Intézet tud nyújtani,- főként a tanácsadás, a szakszerű útmutatás terén. A sajtótájékoztatót a budapesti „Csodák palotájában” rendezték, melynek ügyvezetője egyúttal be is mutatta a Váci út 19. szám alatt található intézményt. Ez nem egyszerűen egy játszóház, hanem családi találkozóhely, ahol a szülők és a gyermekek együtt játszhatnak, mégpedig úgy, hogy a helyszín „kézzelfogható tudományt kínál kicsiknek és nagyoknak”. A pályázat eredményéről és az újabb pályázatokról a Szociális és Családügyi Minisztérium honlapján - www.szcsm.gov.hu - olvashatunk. Az alábbiakban az idei nyertesek közül szedtük táblázatba az evangélikus pályázókat. Tóth-Szöliős Mihály Felpéci Evangélikus Egyházközösség Felpéc Baba-mama Klub teljes éves anyagának kidolgozása és közzététele az interneten 600 E Ft Felpéci Evangélikus Egyházközség Felpéc Baba-mama Klub a családbarát Felpécért 450 E Ft Gyünk és Környéke Evangélikus Egyházközség Gyönk Krisztus a zenén keresztül a családoknak 70 E Ft Gyönk és Környéke Evangélikus Egyházközség Gyönk Ismerjük meg önmagunkat és a házastársunkat! (házassági konfliktus kezelés keresztény módra) 400 E Ft Maglódi Evangélikus Egyházközség Maglód Generációk találkozása 260 E Ft Maglódi Evangélikus Egyházközösség Maglód Gyülekezeti kirándulás Székesfehérvárra és környékére 150 E Ft Magyarországi Evangélikus Egyház Zákeus Média Centrum Budapest 10x20 perces tematikus magazinsorozat családokról-családoknak 2 500 M Ft Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség Budapest „Szülő-csoport” 330 E Ft Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség Budapest Családi életre nevelés a Bárka táborokban 1 500 M Ft Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség Budapest Fiatal családok konferenciái 600 E'Ft Mezőberényi I. kér. Evangélkus Egyház Mezőberény Családi délutánok, családok egymásra utalásáért 150 E Ft Mezőberényi II. kér. Evangélikus Egyház Mezőberény Fiatalok az élet küszöbén 2. - keresztény ifjúsági kör 150 E Ft Őrimagyarósdi Evangélikus Egyházközség Őrimagyarósd Közösség építése gyermekeken keresztül 700 E Ft Pesterzsébeti Evangélikus Egyházközség Budapest Nem esik messze az alma a családfától - ifjú házasok konferenciája 2002 400 E Ft Péteri Evangélikus Egyházközség Péteri Család- és közösségépítés Péteriben 600 E Ft Tatai Evangélikus Egyházközség Tata Lap a család harmóniájáért 500 E Ft ISTEN A ROSSZAT IS JÓRA TUDTA FORDÍTANI Mágocson gyülekezetét alapítottak Az 1945-ben kiadott 11 Benes-dekrétum - vagyis a csehszlovák kormány és Eduard Benes elnök intézkedései - a második világháború után a német és magyar nemzetiségűek kitoloncolását célozták. Mivel a nagyhatalmak sem akadályozták meg a csehszlovákok deportáló akcióit, a magyar kormány 1946 februárjában lakosságcsere-egyezmény elfogadására kényszerült. A „csere” egy évvel később kezdődött, és 1949-ben fejeződött be. Szlovákiából 89 660 magyart űztek el. Közöttük volt Pukkay István és menyasszonya, Takács Ilona. Ok Felsőszeliből indultak, hogy a Mágocson eltöltött 13 év után Mosonmagyaróváron telepedjenek le végleg. A most már nyugdíjas házaspár a mosonmagyaróvári gyülekezet hűséges tagja.- Milyen emlékeik maradtak a kitelepítésből?- Bennünket 1947 októberében indítottak útnak szüleimmel és négy testvéremmel együtt. Amikor megkaptuk az értesítést, hogy el kell hagynunk a házunkat, a katonák már körülfogták az egész falut, hogy senki ne tudjon megszökni. Teherautóra raktuk „egész életünket”, és elvittek bennünket Galántára. Ott vagoníroztunk be. Édesapám géplakatos volt és a katonák Galántán elvették tőle azokat a gázpalackokat, amik a hegesztéshez szükségesek lettek volna. Az állomáson találkoztunk azokkal a Tótkomlósról érkezett sorstársakkal, akiket a helyünkre hoztak. Későbbi férjemet úgy kellett átcsempésznünk - mondja Takács Ilona. - A vagon sarkába állítottunk egy szekrényt és a papa oda bújt el. Amikor ellenőrzés jött pokrócokkal betakartuk. Először Bátaszéken álltunk meg, majdnem egy hétig vesztegeltünk ott. A vagonokban szalmazsákokon aludtunk, a konyhaszekrény felső részét levettük, ott tartottuk a vizet és más dolgokat. Főztünk gulyást és lecsót. Tyúkot is vágtunk. Emlékszem, a sínek mellett dolgozó vasutasok mindig odajöttek hozzánk, hogy adjunk néhány kanál ételt, mert olyan jó illatot visz feléjük a szél. Tejjel is elláttuk őket, hiszen a magunkkal hozott teheneket mindennap meg kellett fejni. Végül továbbindultunk és Mágocson értük el a végállomást.- Milyen körülmények fogadták az érkezőket Mágocson?- Az onnan kitelepített svábok házaiba költöztettek bennünket. Az otthonihoz képest nagyon kicsik, alacsonyak voltak ezek az épületek. Édesapám a műhelyben nem tudott kiegyenesedni. Az istállók és gazdasági épületek nagyobbak voltak, mint a lakások. Két évig ládákban volt a holmink, mert abban bíztunk, hogy hazamehetünk. Volt olyan, aki úgy halt meg, hogy ki sem pakolt. Nem fogadtak bennünket nagy örömmel. Telepeseknek neveztek a helybeliek, pedig mi nem önként jöttünk. Síkvidékhez szokott emberekként nem is igen tetszett az ottani dimbes-dombos táj. Mindig azt mondtuk egymás között, hogy „a jó Isten bújában teremtette ezt a vidéket”. Gazdálkodtunk új helyünkön. A beszolgáltatások idejét éltük ak- tkor éppen, és mi azért gürcöltünk négyen, hogy a beszolgáltatást mennyiséget megtermeljük. Érdekes, hogy a nővérem mindig azt mondta, hogy Mágoccsal ^sohasem álmodott, Felső- szelivel annál többet.- Voltak-e evangélikusok Mágocson?- Egyetlen evangélikus sem volt abban a faluban. Az áttelepítettek alapították meg az evangélikus gyülekezetét. Két éve emléktábla is őrzi a gyülekezetalapítás tényét. Kaptunk egy imaházat, ahol istentiszteleteket tarthattunk. Ha jól emlékszem, Egyházaskozárról járt ki a lelkész - úgy, ahogy ma is.- Mikor és miért keltek újra útra Mosonmagyaróvár felé?- Egy velünk érkezett család akkor már Mosonmagyaróváron telepedett le, és ők csábítottak el bennünket, mondván, hogy itt olyan a levegő, mint otthon. Valóban közel kerültünk a szülőfalunkhoz, majdnem otthon éreztük magunkat. Bíztunk abban is, hogy talán innen köny- nyebben tudunk majd visszamenni, ha mód nyílna rá.- Milyen érzés volt először hazalátogatni?- Amikor először megálltam a házunk előtt, elfogott a sírás. Minden olyan volt még akkor, mint amikor otthagytuk. Aztán később lassan megváltozott a falu képe. Nagy telkünk volt, és a mi telkünkön azóta már négy ház is felépült. Az egyik utolsó látogatásunkkor megpróbáltuk megkeresni azt a kis tavat, ahol gyerekként nagyon sokat csúszkáltunk. Már az sem volt meg, betemették. Most már, amikor hazamegyünk, szinte idegennek érezzük a falut.- Begyógyította-e az idő a sebeket?- Ötven év távlatában azt mondhatom, hogy túl vagyunk rajta. Szerencsére a szeli emberek olyanok, hogy a jég hátán is megélnek. Szétszórt bennünket az élet, de ahogy halljuk, így vagy úgy mindenki fel tudta építeni újra az életét. Mi sokat veszítettünk. Szegény édesapám soha többé nem tudott olyan műhelyt kialakítani magának, mint amilyen otthon volt neki. Voltak gyümölcsfáink, szántóföldünk, minden elveszett. De sok munkával és a jó Isten segítségével mi is tudtunk újra kezdeni. Nővérem az áttelepülésnek köszönheti, hogy későbbi férjét megismerte. Szóval Isten a rosszat is jóra tudja fordítani. Az mindenesetre jól esett, hogy a kitelepítés 50. évfordulójára emléklapot és emlékplakettet kapott minden kitelepített. Vagyis nem felejtettek el bennünket. Kiss Miklós Régi fényképeket nézegetve - Pukkay István és felesége Álszent dolog lenne azt állítani, hogy a keresztényeknek - ha másért nem vallási, egyházi érdekből - kötelességük elmenni választani. Nem kell ehhez az egyébként ízig-vérig demokratikus politikai aktushoz spirituális vagy transzcendens indokokat keresni. Racionális, gyakorlati okok vezérelnek minket, egyszerű választókat. Családunk, gyermekeink - s ne szégyelljük - saját magunk anyagi és társadalmi körülményei job- bulásának reménye miatt járulunk a szavazóurnákhoz. Azért, hogy az elkövetkezendő - legalább - négy év az elképzeléseink szerint alakulhasson. Azt szeretnénk, hogy azok vezessék az országot, akikről leginkább feltételezzük, hogy elvárásainknak és ígéreteiknek megfelelően fognak kormányozni. Választásunkban azonban csak a reményeinket, vágyainkat fejezzük ki, hiszen nem láthatjuk előre sem a következményeket, sem az Úr közvetlen szándékát. Az persze a keresztény ember számára nyilvánvaló, hogy közvetve, a lényeget tekintve úgyis az O munkálkodásának tanúi lehetünk, hosszútávon pedig mindenképpen az Ő akarata győzedelmeskedik. „ Okos ember a más kárán tanul! ” - ismételgették eleink gyakran a bölcsességet, ha valaki nem volt elég körültekintő, és mások tapasztalatainak figyelmen kívül hagyása miatt érte kár. A választásokkal kapcsolatban már gyűjthettünk tapasztalatokat, szenvedhettünk el károkat, sőt volt alkalmunk meggyőződni róla, hogy kinek mennyit érnek a szavai, tettei. Hiszen az elmúlt 12 évben már minden olyan párt (és eszme) kormányzati pozícióba került, amelyik a mostani országgyűlési képviselő-választások után esélyes lehet győzelemre. Mit tegyünk hát? Mindenekelőtt felelős, felnőtt, s főként keresztény magyar állampolgárhoz méltóan - menjünk el szavazni! A fülkébe lépés előtt pedig ki-ki maga döntse el, hogy hová fogja helyezni a keresztet. Lelkiismerete, meggyőződése, tudása, és persze az elmúlt években megtapasztaltak szerint (ne csak a kampányidőszakban elhangzott ígéretek, alapján). Hiszen minden szavazó és szavazat fontos, mint ahogy az is, hogy megtaláljuk azt a keskeny utat, amelyik legközelebb és legrövidebben visz az igazság felé. Hogy ne csak jobb, de becsületesebb életünk is lehessen, kevesebbszer kényszerüljünk hazugságot, gonoszságot, embertelenséget eltűrni vagy elszenvedni! Ne csak elhangozzék, hogy lesz, de valóban jusson is támogatás egyházunknak, és ami gazdasági téren megtehető- mert a politika jó részben azért mégis csak gazdasági kérdés - azt valóban elvégezzék. Kerüljön a társadalom minden szintjén előtérbe az annyiszor, és oly hosszú időn át gyalázott, tépázott keresztény szemlélet, s hogy gyermekeink hívő szellemben nevelkedhessenek! A választás titkos, a szavazólapokkal, üres négyzetekkel való szembesüléskor mindenki egyedül marad. A keresztény ember azonban soha sincs magára hagyva, noha elsősorban nem is az evilági elszámoltatásnak kell megfelelnie. Sokkal nagyobb hatalmú bíró ítélőszéke előtt kell felelnünk tetteinkért, mint amilyet a földi hatalmak, kormányok valaha is megtestesíthetnek. Tegyük átgondoltan a dolgunkat! Ahogyan azt egyik ismert lelkészünk szokta mondani a szószékről, nem ritkán mosolyt fakasztva híveinek arcára: „Testvérkéim! Gondolkodjunk!" - és cselekedjünk is. Gyarmati Gábor Jaj azoknak, akik a jóra azt mondják, hogy rossz, a rosszat meg jónak tüntetik fel, a sötétségről azt állítják, hogy világosság, a világosság viszont szerintük sötétség, a keserűt megteszik édesnek, az édeset viszont keserűnek. Jaj ezeknek a képzelt bölcseknek, akik okosak a saját szemükben. Ézs 5,20-21. (Dr. B. M. fordítása) A Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ sok szeretettel meghívja Önt újraindításának 10. évfordulójára rendezendő ünnepségére. Intézményünk 10 éves újraindításának, valamint névadójának ünnepi programja 2002. április 9-én: 8.00- 8.45 Bemutató-tanítás évfolyamonként az érdeklődő szülőknek és vendégeknek 9.00- 9.45 Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke köszönti az intézményt és az iskola dolgozóit. Jancsó Kálmánná, az iskola alapító igazgatójának köszöntője, valamint a felkért vendégek rövid köszöntője 9.45-10.15 Környei László helyettes államtitkár előadása a magyar egyházi közoktatás helyéről, szerepéről, jövőjéről 10.15- 10.30 Szünet 10.30- 11.15 Az iskola tanulóinak ünnepi műsora 11.15- 12.15 Hálaadó istentisztelet Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspökének szolgálatával 12.15- 12.30 Az iskola névadása, az emlékfal avatása 12.30- 13.00 Állófogadás az ebédlőben Fakultatív programok: 13.00-16.00 1. Az elkészült sportpálya avatása, sportversenyek a Péterfy-kupáért 2. Városnézés érdeklődő vendégek számára 3. Az aulában vetítés az iskola 10 éves történetének eseményeiből Cím: Győr, Péterfy Sándor u. 2. PÁLYÁZAT ISKOLAIGAZGATÓI ÁLLÁSRA A pályázatot meghirdető szerv: Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség Presbitériuma (4400 Nyíregyháza, Luther tér 14.). Meghirdetett munkahely: Evangélikus Általános Iskola, 4400 Nyíregyháza, Luther u. 7. Képesítési és egyéb feltételek: - főiskolai szintű pedagógus oklevél - legalább 5 éves pedagógusi gyakorlat - keresztyén elkötelezettség - evangélikus vallás - konfirmáció, lelkészi ajánlás - vezetői képességek - a Magyarországi Evangélikus Egyház közoktatási intézményeiről szóló törvénynek megfelelően. Juttatások, illetmény, pótlék, egyéb: Az állás elfoglalásának ideje: 2002. július 1. A megbízás 6 évi időtartamra szól. A pályázat benyújtásának határideje: 2002. május 20. A pályázat elbírálásának határideje: 2002. június 25. Juttatások a Közalkalmazotti Törvénynek megfelelően. A pályázatnak tartalmaznia kell: A pályázó jelenlegi munkahelyét, beosztását, önéletrajzát, részletes szakmai életrajzát, az intézmény vezetésére vonatkozó szakmai programját, szakmai helyzetelemzésre épülő fejlesztési elképzelését. A pályázathoz mellékelni kell: A legmagasabb iskolai végzettségét igazoló irat(ok) hiteles másolatát, érvényes erkölcsi bizonyitványt, lelkészi ajánlást gyülekezeti lelkésztől. Postacím és felvilágosítás a részletes pályázati feltételekről: Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség, Adámi László igazgatólelkész, 4400 Nyíregyháza, Luther tér 14. Tel.: 42/ 508-770.
