Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-01-13 / 2. szám
4. oldal 2002. JANUÁR 13. Evangélikus Élet „Nálad van az élet forrása” (Zsolt 36,6-10) Nagy a reménységünk, hogy az új évezredben az új évszázad hamarosan meghozza a megbékélést, a kiengesztelődést azok között, akik hisznek Krisztusban, sok történelmi, teológiai, kulturális és lélektani akadály ellenére is. Úgy tűnik, hogy még mindig nem fedeztük fel azokat az eszközöket, amelyekkel ledönthetnénk a közöttünk húzódó falakat, amelyek elválasztanak bennünket és hátráltatnak az evangélium közös hirdetésében a világ felé. Az európai egyházak felajánlották a reménység jeleként az egész ökumenikus mozgalom számára a Charta Oecumenica-t (Ökumenikus Charta), amely a két nagy európai ökumenikus gyűlés munkájából bontakozott ki: Basel 1989 és Graz 1997. Ezt a chartát a 2001. április 17-22-ig tartott közös gyűlésen írták alá Strasbourgban. Ezek a nagygyűlések azt a célt tűzték maguk elé, hogy együtt válaszolják meg az evangélium és a történelem iránti felelősségünkből adódó kötelezettségünket. Ez a Charta, amely az egyházak elszántságát fejezi ki, hogy kölcsönösen feleljenek meg a közös tanúságtétel igényének és közös akciót folytassanak az egyesült, de nagyon is sokféle Európában, részben hasonló egy „hajózási chartához", amelyet az egyházaknak is el kellene fogadniuk, hogy siettessék a hajóutat a látható egység kikötője felé. Ismételten kérdezhetjük: hol van a megbékélés titka és kulcsa, amit jó célunk elérése érdekében hasznos eszközként alkalmazhatnánk. A 2002-es Imahét témája: „Nálad van az élet forrása” (Zsolt 36, 10) azt sugallja, hogy a titok kulcsa máris kezünkben van, és megtalálhatjuk az utat ahhoz a helyhez, ahol az élet forrása van. A forrás-szimbólum emlékeztet minket arra, hogy szükségszerűen vissza kell térnünk eredetünkhöz, alapvető tanításainkhoz, gyökereinkhez, a lényeghez. Ahhoz, hogy a Krisztus-hívők együtt járjanak, az szükséges, hogy Isten igéjének alapjára építsenek, felismerjék Isten arcát, amint Jézus Krisztusban ez nyilvánvaló lett; megújuljanak az Isten Lelke erejében, felfedezzék az Atya, Fiú, Szentlélek, a Szentháromság egy Isten hathatós szeretetét. A világosság forrása nélkül azok a problémák, amelyekkel találkozunk utunk során, sötétségben maradnak, és legyőzhetetlen botránykövekké válnak. A forrás egyúttal annak a bővizű forrásnak a képe is, amely bőségesen ontja vizét. Jól ismerjük a víz bibliai szimbolikus jelentését és teológiailag gazdag tartalmát, amint a Szentírásban a Teremtés Könyvétől kezdve a Jelenések Könyvéig ez a kép gyakran előfordul. A víz egyaránt jelent életadó és tisztulást munkáló elemet. Ez a víz a hit, az imádság, a közös cselekvés forrása lehet. Még a keserűség sivatagi sziklájából is fakadhat forrás és megtisztíthat bennünket a kereszténység szétszakadozottságának bűnéből. Az idei év előkészítő bizottsága lehetőséget nyújt számunkra, hogy pozitívan viszonyuljunk az életnek közös forrásához, amelyből együtt részesedhetünk. Mindnyájan a teremtés közös forrásából élünk. Az életet a Szentháromság Isten adta mindannyiunknak. Az üdvösségtörténet szerint Isten hűségesen és állhatatosan mutatta meg szeretetét abban, hogy megteremtette, fenntartotta és megújítja az emberiséget. Az élet forrása a világosság forrásához indít. Isten kinyilatkoztatta Jézus Krisztusban szeretete mélységét, aki azért jött, hogy mindeneket magához vonzzon, az élet teljességével bővelkedő áldozata által. Isten igazi szeretete, amely Jézusban lett nyilvánvaló, nem ismer különbséget ember és ember között, mivel átkarolta az egész bűnössé vált teremtettséget a keresztfán. Krisztus keresztfája számunkra az élet fája, ahol Isten a megbékélés, a kien- gesztelödés szolgálatát végezte a bűnösök között. Isten Jézus föltámasztásával bizonyította az áldozat hitelét és ezért az áldozatért mindazoknak, akik elfogadják Jézust Urukként és a Krisztusba ke- reszteltettek meg, megadja a lehetőséget, hogy magukra öltsék a Krisztust. Krisztusban valóban egyek vagyunk, örököstársak Isten ígérete szerint (vö. Gál 3,27-29). Az egy keresztség által a hitben Krisztussal egyesültünk és egymással is közösségre jutottunk a Krisztus testében (vö. lKor 12,13). Ez az alapvető egység az, amiben már minden Krisztus-hívő részesedik, és amiért Jézus halálának előestéjén imádkozott. A megosztott keresztyénség botránya arra sürget és ösztönöz bennünket, hogy ismerjük fel, miben részesedünk az egy keresztség szerint, és ezért arra vagyunk kötelezve, hogy látható módon is tanúságot tegyünk egységünkről e világban. A nyolc nap textusai gondoskodnak arról, hogy helyesen tájékozódjunk az élet közös forrásával kapcsolatban. Ebben a közös forrásban osztozhatunk: Isten teremtésének részesei lehetünk (1. nap), hiszen a Szentháromság Istentől kaptuk életünket. Isten képére és hasonlatosságára teremtettünk. Isten hűséges szeretetét szabadon ajánlotta föl mindazoknak, akik elfogadják ezt Jézusban, aki az egész emberiség megmentője és megváltója. Amikor Jézus megke- resztelkedett, ezzel Isten kinyilvánította, hogy minden ember eljuthat az élet forrásához Jézusnál, akinél a lelki közösség élő vízforrása fakad (2. nap). Életünk során azonban sok személyes és közösségi kérdéssel és kihívással is találkozunk. Ugyanez érvényes egyházainkra is, miközben járják ökumenikus útjukat. Annak a kísértésnek ellenére, hogy a nehézségek láttán föladjuk ökumenikus törekvésünket, Isten azt a világosságot adhatja nekünk, hogy Ő maga siet segítségünkre az élet forrásának vize ajándékozásával (3. nap). A bűn belépett világunkba az emberi szabad választás nyomán. Ugyanaz a víz, amely a élet forrásából fakad, helyreállíthatja életünket ott is, ahol most a halál uralkodik. Isten kitartó szeretete által megújíthatja Fiában, Jézus Krisztusban az egész teremtettséget, hiszen O azért jött, hogy utat mutasson Isten országához (Isten királyságához). Jézus azt tanította, hogy senki sem léphet be oda anélkül, hogy víztől és Lélektől újjá ne szülessék. A Krisztus-hívőknek fel kell ismerniük, hogy keresztségük által új teremtmények lettek, és egymás tagjaivá váltak a Krisztus testében (4. nap). Az Istennel való találkozás már a keresztségkor új életre késztet és az ember személyének, közösségének és cselekvési módjának irányt szab és tanúságtételre kötelez (5. nap). Krisztus tanítványaiként arra is meghívottak vagyunk, hogy missziójában részt vegyünk: gyógyulást és életet hozva e világba (6. nap). Az új élet gyümölcse, amit Isten igéje állandóan ápol, megjelenik az egyéni Krisztus-hívő életében éppen úgy, mint az egyházak ökumenikus törekvései során (7. nap). Isten az élet forrása, a reménység forrása is. A Krisztusban való új élet felajánlása ajándékjellegű. Ha elfogadjuk ezt az ajándékot, közösségbe kerülünk azokkal, akik már elfogadták Uruknak Krisztust, és közös keresztségük által már elkötelezték magukat arra, hogy keressék a Krisztus testében a látható közösséget is (8. nap). ÖKümEHIKUS A Krisztus2002.' Magyarországon az idén január 20-27. között kerül sor az Ökumenikus Az imahét előkészítő anyagának magyar fordítása elkészült és azt a Magyar füzet formájában is megjelentette. (Az előkészítő füzetet a h Bibliai szövegek, magyarázatok és imádságok a nyolc napra ELSŐ NAP A Szentháromság Isten az élet forrása Olvassuk még: lMóz (Tér) 2,4b-10 Megformálta az Úristen az embert a föld porából, és orrába lehelte az élet leheletét. Zsolt 36,6-10 Nálad van az élet forrása. Mt 6,25-33 Ne aggódjatok életetekért. Kol 1,15—20 Tetszeti az Atyának, hogy benne lakozzék az egész teljesség. Elmélkedjünk együtt! A zsoltáros Isten dicsőségét zengi, akinek szeretete átöleli az egész teremtést - embereket és állatokat egyaránt. Isten teremtői munkáját látja mindezekben. Szeretetének szélessége és mélysége minden elképzelést meghalad. Olyan szeretet ez, ami belevon bennünket Isten titkának teljességébe, akinél „van az élet forrása”. Az élet leheletének az emberbe lehelése, egyik kifejezése a Bibliában annak, hogy képét és hasonlatosságát belénk helyezte. Mint Isten képe hordozóinak, nekünk embereknek, különös méltóságunk van. Ebben mutatkozik meg végtelen hűsége, amivel megtart bennünket. Embereknek, férfiaknak és nőknek, egyedülálló helye van a teremtett világban, mert Isten rájuk bízta annak őrzését és gondozását. Krisztus követői elismerik és vallják, hogy a Szentháromság Isten az élet forrása és értelme, aki után az emberek mély vágyódással várakoznak. Mivel mindenek Krisztusban teremtettek, számunkra az élet forrásához vezető út Jézuson keresztül vezet, akiben - az Atya tetszése szerint - benne lakozik az egész teljesség. Jézusban élünk, mozgunk, benne van az életünk. Istennek Krisztusban lakozó szeretete, az élet forrása, melyben mindeneket megbékéltet önmagával. Jézus arra tanít, hogy ne aggódjunk életünk felől, mert Isten minden jó ajándék adója. O megadja mindazt, amire szükségünk van. Mi pedig Isten gyermekeiként együtt vagyunk felelősek a teremtésért, együtt fordulunk hozzá, az élet és világosság forrásához. így jutunk közel egymáshoz is. Imádkozzunk! O Isten életnek és világosságnak forrása! Töltsd meg gyermekeid szívét teremtésed ajándékainak csodáival. Hűséges szereteteddel tarts meg minket, és vezess el minden embert a Jézus Krisztusban, a Veled való megbékélésre, és arra, hogy ihassanak gyönyörűséged folyóvízéből. Eletet adó Szentháromság, tied legyen minden dicsőség, magasztalás és tisztelet örökkön örökké. Ámen. MÁSODIK NAP Jézus vezet bennünket az élet forrásához Olvassuk még: 2 Móz (Kiv) 14,30-15,13 Az Úr lett a Szabadítom. Zsolt 36,6-10 Nálad van az élet forrása. Mk 1,10 Amikor feljött a vízből, látta, hogy megnyílik az ég. lKor 10,1-5 A kőszikla pedig Krisztus volt. Elmélkedjünk együtt! Jézus megkeresztelkedése arról beszél nekünk, ami közös hitvallásunk: Isten - az Atya, a Fiú és a Lélek - „akiben van az élet forrása”, ő vezet bennünket Jézus által a tiszta forráshoz. Minden megváltozott. Jézus Názáretből érkezik - mégis az Atya mennyből való „szerelmes Fiá”-nak nevezi őt. Jézus, aki eloltja szomjúságunkat, - leszáll a Jordán vizébe. Jézust Keresztelő János alámeríti, - és a Szentlélek száll le reá. Jézus feljön a vízből, - és megnyílik a menny az egész emberiség előtt. Felfakadt az élet forrása, hogy élő vizet adjon az egész Földnek. Ez a víz bőségesen folyik mindhalálig, ahogy azt János evangélista mondja a Passió történetben. Ezért egyesülve az egy hitben, együtt örvendezhetünk minden megváltottál, akik megkapták a vezetést a szent helyre, az Úr jelenlétébe. így lehetünk egyek a jó hír hirdetésében. Ráhagyatkozhatunk együtt erre a sziklára, Krisztusra, mert ebből a sziklából árad az élet vize. Imádkozzunk! Urunk, Istenünk, Te vagy minden élet forrása. Örvendezve dicsőítünk Téged: Magasztalunk Téged ajándékodért, Fiadért Jézusért, aki eljött a Földre, és megnyitotta számunkra a Mennyek Országát, hogy az egész Föld reménységben és várakozásokbán forduljon Feléd. Dicsérünk téged szabadításodért, amit Fiadban felkínálsz az egész emberiségnek. Hódolunk előtted a Szentlélek ajándékáért, aki által az egész mindenséget megújítod. Dicsérünk Téged, mert lehetséges, hogy egyházak, gyülekezetek és közösségek erődből erőt nyerjenek a halál és megosztottság legyőzésére. Áldunk Téged, mert a te egybegyűjtött néped felkínálhatja az egész világnak a Krisztusban, a mi Urunkban adott reménységet. Ámen. Elmélkedjünk együtt! Izrael népe reménységgel és bizakodással indult el az ígéret Földje felé vezető úton. Azonban rövid időn belül szembe kellett nézniük a pusztai próbatételekkel. Eljött a krízis, a kételkedés és a kérdések ideje. Elveszítették bizalmukat Mózesben, és panaszkodtak ellene: „Miért hoztál ki bennünket Egyiptomból...,hogy most szomjúsággal ölj meg minket?” - kiáltották. Veszekedtek és kísértették az Urat. Visszavágytak a szolgaságba, amiből éppen csak kiszabadultak. Annak ellenére, hogy ők megátalkodottak és hálátlanok voltak, Isten állhatatos maradt hűségében és szeretetében. Mikor vizet követeltek, adott nekik bőségesen a sziklából. Újra megmutatta, hogy Ő az élet forrása. A mi életutunknak is megvannak a buktatói és kísértései, melyek úrrá lehetnek felettünk. „Hogyan élhetem végig a magam életét?” „Velünk van Isten nehézségeink között?” „Törődik Isten a mi bajainkkal?” „Mit jelent Krisztus követése a mai világban?” Nálunk is nagy a kísértés, hogy feladjuk a célt és visszaforduljunk. A mi kérdéseink gyakran tiszteletlenek. Isten azonban hűséges marad. „Nincs messze egyikünktől sem.” Keserves utakon, sötétségben, amikor nagyon nehéz állhatatosan megmaradni a hűségben, ő akkor is törődik velünk és hív állhatatosságra, hűségre és utunk folytatására vele együtt. Ökumenikus vándorutunk is pusztaságokon át vezet. Kétségek és kérdések jönnek elő. „Mit kell tennünk?” „Haladunk egyáltalán előre?” Nagy a kísértés, hogy feladjuk a küzdelmet és visszaforduljunk elszigeteltségünk magányába. Azonban Istenünk, aki fáradhatatlanul szeret, velünk van. Ő arra hív és ösztönöz, hogy hagyjunk magunk mögött minden bűnt és magunkba zárkózást. Igyunk együtt az élet forrásából. Imádkozzunk! Istenünk, Édesatyánk! Adj új bátorságot zarándok népednek. Te a pusztában is életet adsz és vizet fakasztasz a sziklából is. Vedd el kétségeinket és felelj kérdéseinkre, hogy azok javunkra váljanak. Add, hogy egyházaink és azokban mi mindannyian támogassuk egymást, amikor utánad vágyakozunk és szomjazunk. Jöjj velünk, ajándékozz meg áldott jelenléteddel, akkor is, amikor az út különösen nehéz és botladozunk. Vezess el bennünket a szándékaid szerint való egységre, Fiad, Jézus Krisztus, a mi Urunk által. Ámen. NEGYEDIK NAP Új életben a keresztség által Olvassuk még: I Móz (Tér) 7,15-23 Csak Noé maradt meg, és azok, akik vele együtt voltak a bárkában. Zsolt 36,6-10 Nálad van az élet forrása. Jn 3,1-7 Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten Országába. 2Kor 5,16-19 A régi elmúlt, és íme: új jött létre. Elmélkedjünk együtt! Nikodémus mindazokat képviseli, akik érzik, hogy valami az életükből nagyon hiányzik, akik szomjaznak Isten Országa után. A válasz keresése közben fordul Jézushoz, és egy éjszaka felkeresi őt. Felismeri Jézusban az Egyetlent, aki Istentől jött, és megindul a hit útján, hogy kövesse őt. Jézus felkínálja Nikodémusnak és minden hozzá hasonlóan szomjazó- nak, az új élet ajándékát. A Víz és a Lélek által kiszabadulnak bűneik hatalmából. Ugyanakkor testvéreivé válnak mindazoknak, akik megke- resztelkedtek. Ők egész életükön át tanúskodnak Krisztus ismeretének kimeríthetetlen gazdagságáról azzal is, ahogy a betegek, a bajban lévők, az elhagyottak és a megalázónak felé fordulnak. Az ökumenikus zarándokút során az utóbbi években egyre erőteljesebben fordulunk a keresztség szentsége felé. Közös keresztségünk által valamennyien Krisztus Egy Teste tagjaivá lettünk. „Ezután tehát nem ismerünk senkit sem test szerint, emberi szempontból.” Mindannyian kien- gesztelődtünk Istennel, aki ránk bízta a kiengesztelődés szolgálatát. Makacs és bűnös megosztottságaink akadályoznak abban, hogy közös keresztségünk jelentőségét és következményeit teljes mélységükben felismerjük. Merítsünk mélyebben az élet forrásából, hogy Isten kiengeszteléséről való tanúskodással teljesen és igazán szolgálhassunk egymásnak és a világnak. Imádkozzunk! Atyánk! Te kiengesztelődtél és megbékéltél velünk Fiadban, Krisztusban. Mi vele együtt eltemettettünk a keresztség által az ő halálába, hogy a Szentlélek által vele együtt új életben járjunk. Őbenne új teremtménnyé lettünk. Segítsd mindazokat, akik nevéről neveztetnek, igaz bünbánatra, hogy egymás felé nyújtva kezünket együtt legyünk az élet teljességének részesei a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen. HARMADIK NAP Isten végtelen szeretete Olvassuk még: 2Móz (Kiv) 17,1-7 Adj nekünk ivóvizet. Zsolt 36,6-10 Nálad van az élet forrása. Mk 10,17-31 Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? ApCsel 17,22-31 Isten nincs messze egyikünktől sem. ÖTÖDIK NAP Isten az egység forrása Olvassuk még: Zsolt 36,6-10 Nálad van az élet forrása. Ez 36,24-28 Az én népem lesztek, én pedig a ti Istenetek leszek. Jn 17,20-23 Mindnyájan egyek legyenek. ApCsel 16,11-15 Kimentünk a városkapun kívülre a folyó mellé. fi ß, I
