Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-03-31 / 13. szám
4. oldal 2002. MÁRCIUS 31. Evangélikus Élet Szabadtéri passiótáncjáték Az 1922-ben, az Egerhez közeli Mikófalván megrendezett, akkoriban 25 ezer embert vonzó passiójátékok 80. évfordulójának emlékére, az erdélyi Csíksomlyó plébániájának közössége szabadtéri passiótáncjátékot adott elő Egerben, a Bazilika mögötti téren március 20-án. Az előadást megelőzően Seregély István egri katolikus érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke örömét fejezte ki, hogy elérkezett azon idő, amikor újjáéled az ezeréves Egri Főegyházmegyében a passiójáték hagyománya. Egyben köszönetét mondott a csíksomlyói közösség tagjainak azért, hogy Krisztus szenvedéseinek történetét országhatárokon túlnyúló kulturális és keresztény kincsként nemzedékről nemzedékre továbbadják. Szeretni, áldani, imádkozni C" Még soha nem fordultak meg ennyien az összegyülekezés napján a békásmegyeri templomban. Március 17-én az immár hagyományossá váló havi alkalmak legjelentősebbikére került sor, melyben a fegyelmezett tematikus egység „műfaji” sokszínűségben jelent meg. Igehirdetés és előadás, vers és próza, kép és zene: a szem és fül gyönyörködtetése szellemilelki elmélyüléssel váltakozott. „Hallottátok, hogy megmondatott, szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket. " Radikális szavak. Félreérthetetlen szavak. A Hegyi beszéd Jézusának szavai. Olyanok, amelyeket Békásmegyeren komolyan vettek: az összegyülekezés napjának témája a gyűlölet volt, ami pedig ott történt, megtörtént, az ellene mondás a gyűlölködésnek. A délelőtti istentiszteleten Bízik László prédikált, aki börtönlelkészként naponta találkozik a „mi a jók, igazak - ti a rosszak, bűnösök” öntudatának álságával, illúzió voltával. Nincs köztünk egy igaz sem - hangzott a szó az istentisztelet után megnyíló kiállítás képei között. Horváth Dávid felkavaró-megrendítő szociofotói között, amelyek jóformán csak arcokat mutatnak, elgyötört és megtört, „elhülyült” és elrévült arcokat, befelé forduló vagy a semmibe hulló tekinteteket. Romákat és zsidókat, munkanélkülieket, a létezés peremén ten- gődőket, fogyatékosokat és szektásokat. Embereket. Isten szegénykéit. Akiket gyakorta kiközösítünk. Akiket gyakorta gyűlölünk. Talán mert mások, mint mi. Talán mert olyanok, mint mi, s bennük önmagunkra, önnön lehetőségeinkre ismerünk. Kontrasztot, ugyanakkor derűs összesi- mulást jelentett e fekete-fehér képek világával a hagyományos cigány népzenét játszó Ando Drom Együttesnek a tárlatot megnyitó Spiró György szavait keretbe foglaló önfeledt muzsikálása. Az ő zenéjük indította az Erős Ferenc szociálpszichológus és Donáth László lelkész által vezetett délutáni beszélgetést is, amelynek már nem csupán áttételesen volt témája a gyűlölet, a kirekesztés. Szó volt az ember öngyűlöletéről, a másság gyűlöletéről, a bűnbakképzésről, az emberbe kódolt ide- genségről és a mindig a másikkal szemben megfogalmazott érdekekről. S mivel a gyűlölet alapvetően vallásos kategória, megkerülhetetlen volt a „Jákobot szeretem, Ézsaut gyűlölöm" ószövetségi kijelentése, amely az isteni kiválasztás irracionális szuverenitásáról tanúskodik, de jelen van benne-mögötte az emberi kapcsolatok mélységének és az ószövetségi zsidóság sorsának leghétköznapibb tapasztalása is. E kijelentés hátterén különösen is élesen fogalmazódnak meg Jézus szavai: „Én pedig azt mondom Néktek... ” Arról tanúskodnak a jézusi mondatok, hogy a kereszténység alapja valami tökéletesen más. Apollós és Kéfás megosztottsága, óegyházi és modem kori kiátkozások, középkori és mai eretneküldözések után azonban nem kerülhető meg a kérdés, nem csúfoltatott-e meg a szó: „Szeressétek, áldjátok, imádkozzatok... " Hiszen mintha az egész ország Káin utódaival lenne tele. Önmagukkal meghasonlott, keserű emberekkel, akik a másikat akarják megbüntetni azért, hogy áldozatuk füstje nem az égre szállt. Ezért is lehet különös jelentősége, ha néhányan cselekszik a jézusi szót, s bátorítani akarják mindazokat, akik nem elítélni, hanem megtartani akarják a világot. (A békési Hét Hárs Levél tudósítása) Képviselőjelöltek - szeretetvendégségen A Kertvárosi Evangélikus Egyházközség szeretetvendégségre hívta meg Nyíregyházán a 2-es számú választókerület képviselőjelöltjeit virágvasámap délután, a salamon- bokori egykori iskolába. A gyülekezet előtt öt képviselőjelölt mutatkozott be a nyilvántartásba vett hét aspiránsból. Az MSZP részéről Csabai Lászlóné polgármester, országgyűlési képviselő, az SZDSZ-ből Lendvai István vállalkozó, a MIÉP-ből Pájer János sebész főorvos, a Független Kisgazdapárt részéről pedig Pampuch István, nyugdíjas mérnök igyekezett meggyőzni a gyülekezet tagjait arról, hogy jobb képviselője lesz a nyíregyházi kettes választókörzetnek, mint a most mandátummal rendelkező Fidesz-politikus Mádi László, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára. Vagy a gyülekezeti terem légköre hatott jótékonyan, vagy a helyi pártpolitikusok különböznek nagyon az országosoktól, de virágvasámap elmaradt az éles hangú ösz- szecsapás a különböző politikai erők képviselői között. A gyülekezet lelkésze, Laborczi Géza által vezetett beszélgetés során abban például mindannyian egyetértettek, hogy a városrész gondjai között a közlekedési helyzet és a munkahelyteremtés a legfontosabb kérdés, bár a válaszokban, a felvázolt megoldási módokban már mutatkoztak jelentős eltérések is. Az egyházakhoz fűződő viszonyról a képviselőjelöltek pártjaik hivatalos álláspontját ismertették. ^ \ Kerületi Missziói Nap \\tif „ISTEN MUNKATÁRSAI VAGYUNK...” IIT Pápa/Szeged/Miskolc április 27-én, szombaton 10-től 16 óráig. Nagyhét a Barcaságban A Hétfalusi Magyar Művelődési Társaság, Gergely napjától Péter-Pálig címmel, virágvasárnap jelentette meg a barcasági csángók ünnepeit és jeles napjait ismertető könyvét. Anyagát Veress Emese-Gyöngyvét gyűjtötte és állította össze. A kötet budapesti bemutatója április 9-én, délután 17 órától lesz a Litea Könyvesboltban (I. Hess András tér 4.), ahol Tátrai Zsuzsanna néprajzkutató méltatja - az Evangélikus Élet hasábjairól is jól ismert - Fiatal kollégájának munkásságát. Az alábbiakban a Barcaság nagypéntekhez kapcsolódó néprajzi szokásaiból idézünk. „A húsvéti készülődések az egyházi életben Nagycsütörtökön, az úrvacsora szereztetésének napján kezdődnek, amikor az egyház hívei templomba mennek és úrvacsorát vesznek. ” (1993: Bácsfalu) Amikor nagypénteki szokások iránt érdeklődtem, adatközlőim többsége különös hangsúllyal jegyezte meg, hogy a nagypénteket nagyon tartották és tartják ma is. A nagypénteki hagyomány azonban csak 1888-ra nyúlik vissza. A canonica visitáció után Czékus István püspök elrendelte: „ Hogy a Nagypéntek szent ünnepét, mely egy egyházban sem tartatott meg eddig kellő ünnepélyességgel: miután az ev. egyházunk legnagyobb ünnépe, mennyiben Krisztus megváltó-halálát állítja szemünk elé és az örök kárhozattól való vált- ságunk főzáloga, mindenütt sátoros ünnep módjára ünnepeljék s köznapi munkák végzésével azt meg ne szentségtelenítsék. " (Egyházkerületi jelentés. 15. old.) Az ünnep mindenképp dologtiltó napnak számított. "Ha lehetett, apám még a lovakat sem fogta be". (1995: Szász-Benedek István, Türkös). Ma azonban a gazdasági nehézségek az ünnepek megtartásába is beleszólnak. Ha csak aznap lehet elvégezni a mezei munkát, mert máskor nem szabad a traktor, vagy akkor van segítség, bűnnek tekintik ugyan, de a kényszer ráviszi őket, hogy megszegjék a hagyományokat. A megkérdezettek közül mindenki számára kötelező az úrvacsoravétel és a böjtölés. „Böjtölni kell s imádkozni, s venni úrvacsorát. Ez a legfontosabb... Egy téát s délre is valami zsír nélküli ételt" (1996: Gyerkó Anna, Pürkerec). „Az emberek, főleg a római katolikusok böjtölni szoktak. Miből áll a böjtölés? Nem szabad: húst, zsírt, szalonnát, egy szóval zsíros ételt enni” (1993: Bácsfalu). „Nagypénteket mi is tartjuk mindig. De a tiszteletes úr, Kiss Béla azt mondta mindig, nem az a fontos, amit a szájadon megeszel, hanem amit kiejtesz " (1997: Csemátfalu). „...Fekete kendővel mennek az asz- szonyok a templomba nagypénteken... Akkor ünnep és nem csinálunk semmit. Elévesszük az énekeskönyvet, elővesszük a bibliát s olvasunk belőle" (1998: id. Kálit Mihályné, Hosszúfalu-Alszeg). Ez más faluban is így van: az asszonyok többnyire fekete ruhába öltözve templomba mennek, délelőtt a szokásos istentiszteletre, este pedig a passióra. A Hétfalura vonatkozó irodalomban nem térnek ki a csángók nagypénteki öltözetére. Csak Szentimrei Judit említi, hogy nagypénteken a barcaújfalusi lányok, akik abban az évben konfirmáltak, fekete szőrrokolyában, szőrsurcban és szorítás firiskóban mentek templomba, fejükön pedig fekete bársonypártát és hosszú pántlikát viseltek (Szentimrei: 1997, 29. o.). Még ma is van néhány asszony, aki ünnepeken - így nagypénteken is - felteszi a fekete bársonycsepeszt récével, amelyet a szomszédos Höltövényből kivándorló szászoktól vásároltak. Érdekes módon, férfiak igen ritkán és igen kis számban vannak jelen a nagypénteki szertartásokon. Apácán ugyan 1997- ben sok volt a lány és fiatalasszony is, ez azonban általában minden faluban az idősebb asszonyok ünnepe. „Általában az idősek nagypénteken vették az úrvacsorát. Az én nagymamám is mindig akkor ment” (1997: Jakab Irén, Bács-falu). ,Jgy bensőségesebb az istentisztelet, egyébként is húsvétvasárnap a fiatalabbakat hagyjuk úrvacsorát venni." (1996: Barkó Etelka, Bácsfalu). Valamikor ez éppen fordítva volt: „Nagycsütörtökön az öregebbek, Nagypénteken pedig a fiatalság és a fiatalabb házasok mentek »gyónni«. " - derül ki Erdő György, egykori barcaújfalusi felügyelő kéziratos füzetéből, amelybe 1960-ban írta le a falu szokásait. Az esti istentiszteletet azonban már korántsem látogatják annyian s félő, hogy ez a kis létszám egyes helyeken, így pl. Bácsfaluban, a passió megszűnéséhez vezethet. Pürkerecen azonban ehhez még mindig nagyon ragaszkodnak. (1997: Mátyás Béla, egykori lelkész) Apácán nem volt szokás a passió éneklése. 1997-ben került sor rá először, de nem pénteken, hanem szombaton este. Passió helyett, két évvel korábban, 1995-ben az akkori lelkész kezdeményezte a nagypénteki kereszthordozást. „ 1995 Húsvétjánakpéntekén - Apáca történetében először - egy maroknyi, 10- 15 fős csoport a település fiatal, evangélikus lelkészének vezetésével egy három órán át tartó passiójátékot adott elő a faluban. Ennek során az evangélikus templomtól indulva, egy magas keresztet cipelve, a település központi helyein (azaz a templomnál, a patak mögötti üres téren, a kultúrháznál, az út kereszteződésnél és a hegyparagai domb tetején) megállva, ökumenikus dalokkal és szövegekkel átszőtt színdarabban előadták a »Jézusi Kereszt utat«. A rituálé végén a domb tetején felállították a keresztet, melyet Pünkösdkor vettek le onnan. Az előadók és a menet tagjai - három-négy idősebb asszonyt leszámítva - a 18-25 éves korosztályból kerültek ki. ” (Bakó: 1997, 38. o.) Érződött egyfajta visszafogottság is: az evangélikus ember katolikus vagy ortodox vonásokat látott benne. Egy középkorú nő ezt így fogalmazta meg: bármi, ami a valláshoz kötődik pozitív dolog; a szokás szép, semmi kivetnivalót nem talál benne, de nem tudja, hogyan üt ez majd vissza az evangélikusságra... Egy 40 év körüli asszony megjegyezte, miután az új lelkésznő kihirdette, hogy a kereszthordozás a nyugati evangélikusoknál is szokás, elfogadta, de nem érzi úgy, hogy neki részt kellene vennie benne... 1997 őszén fiatal lelkészházaspár került a faluba, amelynek következtében a közösség többé-kevésbé megbékélt. A két lelkész természetesen igyekszik a gyülekezet egyházi és világi hagyományait is figyelembe venni, ám az istentiszteletek rendjét mindenképp a romániai evangélikus egyház ágendájához igazítják. így azóta rendszeressé vált a nagypénteki passió megtartása is. Nagypéntek egyik további fontos momentuma az otthoni imádkozás. ... Van azonban egy válfaja a népi imáknak: amelyeknek ismerjük a szerzőjét. Ide sorolnám Erdő György írásait is. Ezek épp úgy hozzátartoznak Barcaújfalu életéhez, mint azok a szokások, amelyeket ő mentett át az utókor számára, vagy amelyeket ő honosított meg a falu életében. Nagypénteki ima Nagypénteken hozzád emelkedem Szomorkodva kereslek Istenem Üdvözítőm a Golgota ormán Ma búcsúzik élete alkonyán. Óh add, hogy az ő Isteni példáján Felbuzdulva: életem tusáján Hű legyek én is minden sorscsapásban Hű a szenvedésben és hű a halálban. Ámen. Húsvéti ima Örömhírrel jövök a széles világból, A Megváltó Jézus feltámadt sírjából, Nem függ a keresztfán, nincs már a sírjában, Ott él, uralkodik fent a Mennyországban. Azzal, hogy szent vérét érettünk ontotta, Terhes bűneinket végleg megváltotta, Minket érdemessé tett az ég kegyére És méltóvá az ő drága szent nevére. A feltámadásnak dicső emlékében, Hő kívánság rejlik szívem belsejében. Jézus szent emléke legyen ma veletek. Az Ő kegyelmében boldogan éljetek. Ámen. Veres Emese-Gyöngyvér £ 5 £ 3 □ SAROK .................................................... Elkezdődik a három szent nap Nagycsütörtökön együtt van a család. Krisztus ül az asztalfőn, tanítványai pedig az asztal körül. Az istentisztelet úrvacsorái istentisztelet - mikor máskor, ha nem ezen az estén. (Talán egyszer visszatér az első keresztények nagyon tudatos gyakorlata, hogy az úrvacsora belső együttlét, nem missziói alkalom, csak a megkereszteltek, a hitben titkokat felfogni, megérteni tudók közössége. A „nagy” ünnepeken, amikor sokan vannak, sok az érdeklődő, talán sokan nem is tudják megélni a nagy misztériumot. Nagycsütörtökön együtt a család, a belső kör, a tanítványi sereg.) Heteken át lila az oltárterítő, böjt ötödik vasárnapjával („Judica” - „ítélj meg engem Istenem”) elkezdődik a szemek böjtje, amikor a régi szokás szerint leterítették az oltárképet, a keresztet, mindent, ami díszítés volt. Nagycsütörtök napján újra díszbe öltözik az oltár, fehérben pompázik minden, hiszen a fehér mindig Krisztust, az életet, a tisztaságot, a szentet jelenti. Az istentisztelet után azonban régi keresztény szokás szerint következett az „oltárfosztás”, amikor levették az oltárterítőt, az antependiumot, a gyertyát, keresztet. „Lemeztelenítették” az oltárt. Érdekes, izgalmas jelkép: semmit a szemnek, mindent a léleknek, az imádságban, meditációban, Krisztus-találkozásban elmélyülő léleknek. Nagypénteket a korai egyház nem istentisztelettel ünnepelte. Csöndes áhítatokat tartott, sok imádsággal, olvasmánnyal, de sohasem úrvacsorával (az úrvacsorában az élő Krisztus lép közénk). A keresztre (bitófa!), a szó szoros értelmében halálos szeretette figyeltek, a bűn fölött kimondott halálos ítélet döbbenetes voltára. Az istentisztelet sirató közösséggé alakul át. De nem Krisztust siratjuk, hanem ahogy Lukács evangéliumának passiótörténe- te tanít a helyes nagypénteki istentiszteletre: Jézus pedig feléjük fordulva ezt mondta nekik: „Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok” (Lk 23,28). Ezért gondolták ide bizonyos tradíciók a gyónás gyakorlatát, jóllehet az nem azonos az úrvacsorával, ami a hálaadás és az öröm alkalma (ahogy a Biblia kifejezi: eucharistia). Ahol nem gyakorolják az oltár- fosztást, ott ilyenkor fekete lepellel szokták letakarni az oltárképet, a keresztet, a keresztelő medencét. Míg virágvasámapján a Máté szerinti evangélium passiótörténete hangzik, addig nagypénteken mindig a János- passiót olvasták, recitálták vagy énekelték. Sok gyülekezetben alakult ki az énekverses passiói-istentisztelet, amelynek jó példáját találjuk az Evangélikus Énekeskönyv „K” rendjében. ■* Elkezdődik a „triduum sacrum”, a három szent nap (én a többféle magyarázat közül a következőt tartom: a három szent nap - nagypéntek, nagyszombat és húsvétvasárnap. A liturgikus nap az ünnep előestéjén kezdődik, ez jelenti nagycsütörtök estéjét, azután jön nagyszombat és a feltámadásünnep). Elkezdődik a szent három nap - legyen mindannyiunk számára a nagy találkozás ünnepe, az értünk meghalt, miattunk a poklot is megjárt, de feltámadott Úrral! Hafenscher Károly 1 « « á
