Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-03-31 / 13. szám
Evangélikus Élet 2002. MÁRCIUS 31. 5. oldal Az Egyesült Államok egyik vezető intézményének, a Mayo Klinikának két munkatársa - dr. W. D. Edwards kórboncnok és W. J. Gabel grafikus - valamint F. E. Hosmer rochesteri metodista lelkész, évekkel ezelőtt elvégezte Jézus megkínzásának, keresztre feszítésének és halálának orvosi elemzését. Az Újtestamentum, a korabeli keresztény, zsidó és latin történelmi források alapján, a modern orvostudomány eredményeinek tükrében végzett tudományos elemzés - elsőként - az egyik legnagyobb példányszámú orvosi tudományos folyóiratban, a Journal of American-ban látott napvilágot. A kutatók teológiai kérdésekkel nem foglalkoztak. (Kivonatos összeállításunk az Új Hajtás című kárpátaljai katolikus folyóirat múlt évi 2. számában megjelent fordítás alapján készült.) A KERESZTRE FESZÍTÉS ÉLETTANI HATÁSA A keresztre szögezett áldozat testének súlya a, mellkast belégzési helyzetben tartotta. A belégzés csak felületes lehetett. A kilégzéshez - a szén-dioxid eltávolításához - az áldozatnak fel kellett emelkednie, mely a térdek kiegyenesítésével, a lógó karok könyökben történő behajlításával és a csuklók szög körüli elforgatásával történt. így minden egyes légzés fokozta a szögezés okozta fájdalmakat, melyhez hozzáadódott a korbácsolt hát dörzsölése a keresztfához, további vérvesztést okozva. A keresztgerendát az áldozat vitte a felállítás helyéig. A „T” (tau) keresztre - melyet Krisztus korában általában használtak —, vagy a latin keresztre táblát is szögeztek. A táblájára is ráírták a „bűnét”: Názáreti Jézus, a zsidók királya - héberül, latinul és görögül. Megdöbbentően elgondolkodtatóak az orvosi szakfolyóiratban megjelent tanulmányrajzok, amelyek Jézus szenvedését még érthetőbbé teszik. A korbácson éles csontdarabokat és fémgolyókat láthatunk. A jobb oldali ábra az ostorcsapások nyomainak irányát mutatja. Az utolsó vacsora után Jézus a Get- semáne-kertbe ment, ahol - ahogy Lukács evangélista és orvos leírta - véres verejtéket hullatott. Ez egy igen ritka jelenség (haemohydrosis), mely rendkívüli lelki megrázkódtatások esetén fordul elő. Jelentős vérvesztéssel nem járt, de figyelembe véve a hideg április éjszakát, komoly hidegrázást okozhatott. Nem sokkal éjfél után - ismételt tárgyalások és bántalmazások után - Jézust halálra ítélték. A KORBÁCSOLÁS A korbácsolás minden római kivégzés előkészítője volt. Célja a kínzáson és a megaláztatáson kívül az elítélt testi le- gyengítése volt. A korbács rövid nyélből és többszörösen fonott, többágú bőrszíjból állt, melyre fémgolyók és birkacsontok voltak felfűzve. A lemeztelenített áldozatot arccal egy oszlop felé fordítva, feje fölé emelt kezénél fogva az oszlophoz kötötték, és az ostorozást egy vagy két római katona (lictor) végezte. Az ütések száma a zsidó törvények szerint 39 volt. A korbácsolás - komoly külső és belső vérzés kíséretében - a háton vágásokat, mély zúzódásokat és izomroncsolást idézett elő, s mindez sokk kifejlődésére hajlamosított. A testi fájdalmak és a vérzés miatt Jézus általános állapota már ekkor nagyon rossz, feltehetőleg kritikus volt. A gúny céljából történő bíborpalástba való öltöztetés, majd annak a hát sebeiből történő ismételt letépése további fájdalmakat és vérvesztést okozott. A KERESZTRE FESZÍTÉS A kereszt összsúlya kb. 140 kg volt. Az elítéltet az ítélet helyétől a kivégzés helyéig a vízszintes szár (34-57 kg) vitelére kötelezték. Jézus fizikai állapota ekkor azonban már olyan rossz volt, hogy nem tudta a patibulumot sokáig vinni, ezért erre Cyrenei Simont kényszerítették. A keresztre feszítés előtt az elítéltnek fájdalomcsillapítóul borból és epéből álló italt adtak, de Jézus ezt visszautasította. Az elítéltet a földre dobták, majd a patibu- lumra szögezték karjait. A szögek hossza 13-18 cm, legnagyobb átmérője 1 cm volt. A csuklókon keresztül verték át, mely a csonthártya és többszörös idegsérülések miatt a karokba sugárzó, heves, égető fájdalmakat okozott. Az idegsérülés eredményezte a kéz markoló állását. A vízszintes szárra rögzített áldozatot a függőleges szárra emelték. A haldoklás meghosszabbítása végett, a légzést megkönnyítették, a lábfejeket alulról fixálták: egymásra helyezve, a II. és III. lábközépcsontok között a fára szögezték, miközben a térdben megroggyant lábak oldalra csavarodtak. A szögezés többszörös idegsérüléseket és a lábboltozat mély roncsolását okozta. JÉZUS HAIÁLÁNAK KÓRTANI OKAI A halált több tényező együttes hatása idézte elő. A vérvesztés, a tűrhetetlen fájdalom és a kimerülés sokkot, a nehezített légzés fuldoklást és légzési elégtelenséget okozott. Az a tény, hogy Jézus közvetlenül a halála előtt felkiáltott, azt valószínűsíti, ahogy a sokk és a légzési elégtelenség által károsított szív hirtelen támadt végzetes ritmuszavar következtében állt meg. Jézus szenvedése a keresztfán 3-6 órán át tarthatott. A halál beállta péntek délután 3 órára tehető. A halál siettetésére el szokták tömi az áldozat lábszárait (crurifragium), mely lehetetlenné tette a test megtámasztását és így a légzést: ez perceken belül végzetes volt. Jézus esetében erre már nem kerülhetett sor az időközben beállt halál miatt. Ehelyett a halál beálltának bizonyossá tételére az egyik katona lándzsájával - jobb oldali mellkasi behatolásból - a szívet átdöfte. A szúrt sebből folyó víz a mellhártyából és a szívburokból, a vér a jobb pitvarból és a jobb kamrából származhatott. A modem orvostudomány ismeretei alapján is bizton állítható, hogy Jézus a keresztfán meghalt. (dr. Hencz Péter főorvos fordítása) Légzés a keresztre feszítés alatt. Meglepő, de a bal oldali ábra mutatja a be-, míg a jobb oldali a kilégzést. Belégzéskor a légzőizmok passzívan nyújtottak, a mellkas ki van tágulva. A kilégzéskor a kar- és vállizmok segítségével feljebb kell húzódzkodni, mikor is a test súlyának nagyobbik része a szögezett lábakra esik. A kilégzés inkább aktív, mint passzív folyamat. Ha a lábszárakat eltörik, a kilégzésben csak a váll és karizmok tudnak segíteni, ez pedig hamarosan kimerüléshez és fulladáshoz vezet. Ez az orvosi tanulmányrajz bemutatja a csukló keresztfához szögezését. Ilyen formájú lehetett a 13-18 cm-es vasszög. A középső ábra a szög elhelyezkedését mutatja a csuklóban, a kézfej csontjai és az orsócsont között. Jobbra a csukló keresztmetszetén a szög útját kísérhetjük nyomon, mely valószínűleg átmetszette a középső ideget és átszúrta a hüvelykujj hosszú izmát anélkül, hogy kárt tett volna az artériákban vagy eltörte volna a csontokat. 4
