Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-04-15 / 16. szám
Evangélikus Élet 2001. ÁPRILIS 15. 7. oldal Elet egyházunk bizottságaiban A „bizottság” szó hallatára legtöbb embernek az jut eszébe: már megint nem tudtak megoldani valamit, hát áttették a bizottságba, majd ott elbajlódnak vele. Amikor egyházunk új struktúrájában ez év elején elindult a munka, egyáltalán nem ezzel a gondolattal szervezték meg a zsinati törvényben meghatározott 16 országos bizottság felállítását. 2001. év első negyedében sorra megalakultak ezek a bizottságok és kitűnt, hogy nem „elfektetni” akarnak ügyeket, hanem a nagyon is aktív tagok számtalan ötlettel és kezdeményezéssel szeretnének szolgálni, vagy szolgálati lehetőséget teremteni azok számára, akik szívesen állnak be a sorba. Vannak olyan bizottságok, amelyek eddig is működtek, több vagy kevesebb taggal, bizonyítható eredményekkel. Röviden tekintsük át, milyen tervekkel és reménységekkel indultak el most új utakon a munkára. Leginkább szemmel látható volt a múltban is a Gyermek- és ifjúsági bizottság munkája. Most Lénárt Viktor egyetemi lelkész vezetésével kezdtek újat. Kettéváltak a munka véghezvitelében a gyermekmunkával foglalkozók és az ifjúsági munkát tervezők. A gyermek- munkában máris folyik a hittanverseny szervezése. Erre komoly előzetes hírverés, jelentkezés és műsor készült el. Április 21-én lesz a Fasori gimnáziumban. Ugyancsak foglalkozott az ifjúsági bizottság a nyári konferenciák megszervezésével, melyeket az Evangélikus Közlöny lapjain hoztak nyilvánosságra. A Nevelési és oktatási bizottság is a fiatalokkal foglalkozik. Elnöke Jancsó Kálmánná lett. Első ülésükön foglalkoztak két újonnan visszakerülő középiskola átvételével. Ad hoc bizottság nézi meg, hogy Miskolcon és Kőszegen milyen szakmai szempontok szerint lehet számolni új intézményeinkkel. A soproni Eötvös József Gimnáziumban pedig diszlexiás gyermekek számára szeretnének tagozatot nyitni. Eddigi működésével máris bebizonyította a Női misszió bizottsága, hogy komolyan tudja szervezni a női munkát és bőséges „táplálékot” ad azoknak, akik rendszeresen felkeresik előadásaikat. Aklanné Balogh Éva lett a bizottság elnöke, akinek vezetésével különösen két témát szeretnének ez évben megbeszélni és megvalósítani: pályázatot hirdetnek meg „ Hogyan mentsük meg a vasárnapot?" címmel. Felvállalják az ENSZ és az EVT által meghirdetett „Az erőszak leküzdésének évtizede ” kampányban való részvételt. Ezzel az ökumenikus női munkában is részt vállalnak. Az Ökumenikus és külügyi kapcsolatok bizottsága is járt utakon folytatja munkáját. Dr. Hafenscher Károly ideiglenesen vállalta az elnöklést. Első ülésükön áttekintették egyházunk 14 más egyházzal folytatott partnerkapcsolatát. Nemzetközi szemináriumokra küldötteket* jelöltek, a kiutazóktól megkövetelik a beszámolást. Előkerült a nyári, bala- tonkörnyéki németnyelvű istentiszteletek megszervezésének ügye. Ezt gyorsan kell megoldani. A Diakóniai bizottság egyike a legrégebben működőknek. Elnöke Kendeh György ügyvivő lelkész lett. Hat intézmény igazgatótanácsát választották meg, hogy elkezdhessék munkájukat. Diakóniai Szabályrendelet készítését határozták el, gazdasági jellegű kérdésekben keresték a közös megoldási lehetőségeket. Az Évangélizációs és missziói bizottság elnöke Gáncs Péter missziói lelkész folyamatosan végzi a missziói munkát, és ebben várja a bizottság segítségét. Feladatokat beszéltek meg a misszió, a rádiómisszió és általában a médiákban való részvétel kérdéseiről. A Liturgiái bizottság is folyamatosan végzi munkáját Hafenscher Károly országos iroda-igazgató vezetésével. Eddig is már több alkalommal adtak közre próbafűzeteket, és nagy erővel folytatják az új Agenda előkészülétí munkáját. A Gazdasági bizottság már 2000- ben megkezdte munkáját Abaffy Zoltán vezetésével. Már akkor meg kellett szervezni a 2001. év gazdasági és pénzügyi helyzetét és ezt folytatják éz évben is. Az Építészeti és Egyházművészeti bizottság új elnöke Pintér Győző építész- mérnök lett. Vezetésével foglalkoztak az egyházi építkezések aktuális kérdéseivel. Kialakult a vélemény, hogy megtervezett építkezéseket csak az elfogadott, jóváhagyott tervek alapján lehet elvégezni. Bármily jóindulatú is a gyülekezet véleménye, azokat nem lehet utólag megváltoztatni, eltérően megvalósítani. A Sajtóbizottság is teljesen újjáalakult. Elnöke dr. Fabiny Tamás lett. A munka megújítása, az új felállás kialakítása, a lapszerkesztés és a kiadói munka szervezése volt napirenden. Jóváhagyták az Evangélikus Elet és á Lelkipásztor szerkesztő-bizottságainak személyi összetételére tett javaslatokat. A Katechetikai bizottság is új személyi összetételben indult munkába. Elnökének Hegedűs Attila bonyhádi lelkész-tanárt választották. Legtöbb téma a tankönyvhiány volt. Új hittankönyvekre terv szerint szükség lesz a következő években. Megbeszélték ezeknek pályázati kiírását, elfogadását, a Sajtóosztállyal közös kiadását. Ebben a témában természetesen együtt kell működniük az Oktatási osztállyal, illetve bizottsággal,.is. Nyomatékosan került szóba a felnőttek oktatása, a „felnőtt katechetika” kérdése is. A Gyűjteményi Tanács elnökségét is ideiglenes jelleggel vállalta el dr. Mányoki János könyvtár-igazgató. Ebbéli tisztében a törvény szerint az Országos Közgyűlésnek kell megerősítenie. A gyűjtemények eddig három területet öleltek fel: a levéltár, a könyvtár és a múzeum munkáját. Az új törvények szerint ehhez egy negyedik is járul; az építészeti gyűjtemény ágazata. Ki kell dolgozni valamennyi ágazat szabályzatát. Nagy szükség volna a gyülekezeti gyűjtemények felmérésére, és ebben segítséget adhatnak az egyházmegyei előadók. Az Egyházzenei bizottság is régi munkacsoportja volt az országos egyháznak. Most újonnan szervezve és megfiatalítva, Kamp Salamon elnökletével indult munkára. Szervezésében van már a folyó évi kórusversenyek után a jövő évben egy országos kórustalálkozó. A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület már május 13-án tart ilyen kerületi találkozót Bakonycsemyén. Foton lesz az egyházzenészek konferenciája, természetesen megtartják a nyári kántorképzőket is. Távlati tervük, hogy elkezdik az új énekeskönyv és korál- könyv előmunkálatait, hiszen a megvalósítás hosszú évekre terjedhet ki. Új köntösben jelenik meg a sorban a Teológiai és etikai bizottság. Ennek elnökéül dr. Hafenscher Károlyt választották. Első ülésükön gazdag programot alakítottak ki, melyben szerepel teológiai kérdésekben való megszólalás, etikai, társadalmi kérdésekben az evangélikus magatartás megmutatása. A teológia és a tudomány kérdéseiben is szükség volna az evangélikus álláspont kialakítására és mindezeknek a médiában való megjelentetésére. Új bizottságként jelenik meg napjainkban egyházunk Jogi bizottsága. Eddig csak a Zsinaton belül működött ilyen, de a törvény jónak látta az országos egyházban is felállítani. Elnöke Lackner Pál győri lelkész lett. Szóba került a jogszabályok hierarchiája, vagyis a törvény és a különböző szinteken alkotott ún. szabályrendeletek viszonya, egymás alá rendeltsége. Többen ajánlották, hogy a szabály- rendelet szó helyett csak „szabály” vagy külön a „rendelet” kifejezést használjuk. Kiosztották, és felkéréseket adtak ezeknek a törvényben is elrendelt szabályoknak a megszerkesztésére. Az Ösztöndíj bizottság foglalkozik részben a teológiai hallgatók számára, részben pedig a már végzett, fiatal lelkészek számára felajánlott külföldi ösztöndíjak odaítélésével. A bizottság dr. Szabó Lajos rektor elnökletével munkálkodik. Vezetésével könnyen áttekinthetik az ösztöndíjra pályázók névsorát, egyben arra is figyelve, milyen előmenetellel, odaadással végezték eddigi tudományos munkájukat. Természetesen itt is fontos a beszámolás megkövetelése. Tizenhat bizottságban, sokfelé elágazó munkaterület, sok önkéntes aktivista, már begyakorlottak és most kezdők kerültek elő a megalakulás során. Sok a fiatal, az újonnan munkába álló közöttük. Reményünk van arra, hogy ezek a bizottságok nem eltemetni, elfeledtetni fogják terveiket, gondolataikat, hanem azon lesznek, hogy mielőbb megvalósuljanak. A bizottságokat hat évre választották, van idejük a tervezésre és a megvalósításra. Kísérjük figyelemmel egyházunk sajtójában is, hogy rajtuk keresztül miként gazdagodik egyházunk élete. T. SZ. M. avanyfeás király küldöffzl 10 óra előtt néhány perccel „Savanykás” király épp a koronáját próbálja. Nagyon szomorú, mert a várva várt levelet a futár kezéből kiragadta a szél, a madarak pedig darabokra szaggatták; a papírfecnik szétszóródtak a birodalomban. Az udvari bolond (ifj. Cselovszky Ferenc), aki igyekszik az elkeseredett királyt felvidítani, a naphoz szükséges kellékeket szedegeti össze. Van itt minden. Műanyag flakonból készült hal, vízben kinyíló virág, törött bögre, tojás, de még igazi madárfészek is. Mindketten a gyóni és dabasi gyerekekben reménykednek. Ugyanis a király hétvégére kimenőt adott a katonáinak. Üres a kaszárnya. Nem számíthat arra, hogy alattvalói váratlanul visszaérkeznek és megkeresik az elveszett darabokat. Gyerekre kell bíznia a nehéz feladatot. De eljönnek-e a gyerekek? Szorongva tekingetnek ki a palota udvarára. Még alig lézengenek páran. 10 óra 10 perc. A király hívására hirtelen megtelik a palota nagy terme. Imre vitéz (Borbély Imre teológus), aki hűségesen kitart királya oldalán, nem győzi megszámolni az érkezetteket: „73, 74”. Nincs elég ülőalkalmatosság a trón körül. Az utcáról most szaladnak be az elkésettek. „80”. Ennyi a végleges létszám. Az udvari bolond rettentően boldog. Láthatja a király is, van itt segítség. Hiába a sok gyerek, a királyt ez nem deríti fel. Az uralkodó akkor nyugodna meg valamelyest, ha megbizonyosodhatna arról, hogy a gyerekek alkalmasak a küldetésre. Ezért a bolond próbára teszi a gyerekeket. Négy csoportra osztja őket, és már kezdődhet is a megmérettetés. 12 óra 30 perc. A gyerekek megkönnyebbülten ebédelnek. Mind az öt próbát kiállták. Énekszerző-képességük, tudásuk, leleményességük, térkép-készítési ismeretük lenyűgözte a bolondot. De legjobban talán összetartásuk lepte meg őt. Nem győzött áradozni róluk a királynak: „A gyerekek túltesznek a legremekebb katonán is.” A király nem ilyen optimista. Jobb híján mégis megelégszik velük. Nagy kegyesen minden végrehajtott feladatot megjutalmaz. Ajándékai rendkívül különlegesek: egy üveg víz, zsinór, ceruza, olló, ragasztó. A gyerekek mindet megőrzik, talán még hasznát veszik ezeknek. 13 óra 30 perc. A gyerekek készek a levéldarabkák felkutatására. Most először csillan fel a király szeme. Lehet, hogy mégis meglesz az elveszett üzenet. A csapatok elindulnak szerte a birodalomban. 15 óra 15 perc. Lassan mind a négy csapat visszaérkezik a palota udvarára. Beszámolóik szerint útközben - akárcsak a mesékben - hét bajba jutott emberrel találkoztak. Jó szívük nem engedte, hogy segítés nélkül elmenjenek mellettük. Volt, amelyik olyan keservesen sírt, hogy alig bírták megvigasztalni, így hát segítettek, ahogy tudtak. A szerelmes elhervadt virágját megöntözték, Andi rejtvényét megfejtették, egy asszony eltörött bögréjét összeragasztották, az öreg halásznak halat fogtak, az oszlophoz kötözöttet elszabadították, a szepegő kislány elveszett pénzérméjét megkeresték, a fáról lepottyant tojást ha- láltmegvető bátorsággal visszahelyezték a fészekbe. A király ajándékait ugyan a rászorultak érdekében elpazarolták, de megérte, mert most is igaznak bizonyult a mondás ,jó tett he- lyébe.jót várj”. Nagylelkűségük jutalmát ott szorongatják a kezükben. Hét szó. Már csak a megfelelő szórend kialakítása van hátra és teljes az üzenet. Végre Savanykás királynak nem kell többé szomorkodnia! Mind a négy csapat sikerrel járt és teljesítette a küldetést, a levél négy példányban kerül majd a közben elutazott király asztalára. , * * * Álljon most itt, ennek a lapnak a hasábjain is a király asztalán hagyott levél, hogy Ti Kedves Olvasók - akik, bár nem lehetettek a gyerekekkel, a királlyal, a bolonddal és sok más résztvevővel Gyónón, 2001. március 31-én, és nem vehettetek részt abban a fergeteges játékban, amit ifj. Cselovszky Ferenc számunkra kitalált -, mégis örüljetek velünk a megtalált üzenet tartalmának: „ Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét. ” . Koczorné Heinemann Ildikó SZÓT KÉR A SZERKESZTŐ... 2 (+2) oldallal bővül az Evangélikus Elet terjedelme! Az elmúlt hét végén - április 5-én - ismét ülést tartott egyházunk Sajtóbizottsága, és e pénteki nap délutánján végre megtarthatta alakuló ülését az Evangélikus Élet új szerkesztőbizottsága is. Olvasóinkkal egyetemben a felelős szerkesztő is nagy reményeket fűz e bizottsághoz, melynek személyi összetétele garancia lehet arra, hogy hetilapunk megújulására tett erőfeszítéseink töretlen lendülettel folytatódhassanak. Márpedig elkél a segítség, hiszen 2001-ben immár a második-úgymond-korszakos jelentőségű változás előtt állunk... A címben ugyan elárultuk e második „korszakváltó” állomás mibenlétét, a részletek előtt azonban szabad legyen utalni az elsőre. Nevezetesen arra, hogy az Evangélikus Élet vasárnapi dátummal megjelenő példányaiból - február 18. óta - már az előző hétvége legjelentősebb egyházi eseményeiről is tájékozódhatnak az olvasók, köszönhetően annak, hogy lapzártánk időpontja (igaz, szigorúan csak az előzetesen jelzett hétvégi eseményekről történő beszámolók számára!) hétfő koradélutánra tevődött át. A nyomdai átfutás lerövidülésében rejlő lehetőséggel ma még korántsem él minden gyülekezet, de egyházunk életének jelentős eseményeiről eddig - úgy hisszük - sikerült „hétre készen” beszámolnunk. Talán nincs túlságosan messze az az idő sem, amikor az lesz a szokatlan (az érintettekre nézve pedig esetleg kifejezetten kínos), ha egy esemény híre csak két-három héttel később jelenik meg a lapban. (Mellesleg a jövőben „2-3 héttel később” már legfeljebb csak visszatérni szeretnénk - indokolt esetben - egy-egy eseményre.) Mindeközben tisztában vagyunk azzal, hogy ma még nem minden gyülekezetben magától értetődő az Evangélikus Élet tájékoztatásának megszervezése, miként azzal is, hogy’ természetesen nem az egyházi események dokumentálása az Evangélikus Élet kizárólagos feladata. A tájékoztatás ugyanakkor egyházunk egyetlen országos hetilapjának igenis alapvető funkciója! Mostanság éppen azért helyezünk szándékosan nagyobb hangsúlyt az események dokumentálására, mert a múltban ebbéli funkcióját nem, illetőleg nem megfelelően töltötte (tölthette) be az Ev.Élet. Példának okáért a lapzárta időpontjának „kitolása” is azáltal nyerhetett értelmet, hogy ma már nemcsak a telefax, de nagy valószínűséggel az elektronikus posta is minden gyülekezet (legalább egy tagjának) rendelkezésére áll. Ha pedig ez így van, akkor valóban csak szervezés kérdése annak a lapnak a tájékoztatása, amely lapot remélhetőleg minden magyarországi evangélikus gyülekezet magáénak érez. Meggyőződésünk, hogy nem utolsósorban épp a minél teljesebb körű, friss tájékoztatás révén érezhetik magukénak a lapot azok a gyülekezeti tagok is, akik eleddig - többek között - ennek a funkciónak a hiánya miatt nem tartoztak az Evangélikus Élet állandó olvasói, előfizetői közé. Nyomatékosan kéjük tehát a gyülekezeteket, az egyházi intézményéket. szervezeteket. hogy tevékenységük kiemelkedő eseményeiről időben tájékoztassák szerkesztőségünket! Időben, vagyis lehetőség szerint még jóval az esemény előtt, és lehetőlég minden esetben közvetlenül az esemény után is. Mert igaz ugyan, hogy nem minden helyi rendezvényt van értelme előzetesen „meghirdetni” az országos lapban, de egy esemény utólagos dokumentálása nemcsak a majdani egyháztörténészek munkájához szolgáltathat muníciót... Kétjük ezt annak ellenére is, hogy tudjuk, a terjedelmi korlátok miatt nem minden eseményről küldött beszámolót lesz módunk a lapunk nyomtatott számában közölni. (Esetenként még rövidített tonnában sem.) Más sajtóorgánumoktól eltérően azonban, március óta minden tudomásunkra hozott egyházi esemény alapinformációit rögzítjük és archiváljuk, a közeljövőben pedig - az internetes munkacsoport jóvoltából - a világhálón már meglévő lévő adatbázissal is össze kívánjuk hangolni az Evangélikus Élet archívumát. (Ez egyébként minden, lapunkból helyhiány miatt kiszoruló, de közlésre érdemesíthető írás internetes publikálását is lehetővé teszi majd.) Ami pedig a jelent illeti: következő számunktól kezdődően, az Evangélikus Élet az eddigi 6 helyett, 8 oldalon jelenik meg! Istennek legyen hála. hogy ezt a lehetőséget kiadónk a lap előfizetett példányainak díjemelése nélkül tudja biztosítani, ~ a kiadói tervben már előzetesen szerepeltetett, emelt áras ünnepi számok kivételével. S, hogy mire utal a címben zárójelbe tett plusz két oldal? Nos, arra, hogy - a mostani, húsvéti számunk gy ennek mellékletéhez hasonlóan - készek vagyunk egy plusz lappal, azaz kétoldalas n^lléklettel bővíteni az immár 8 oldalas hetilapunkat! Tehát plusz két oldalt önköltségi (jelenleg 40 ezer forintos) áron tudunk felajánlani minden olyan egyházi intézménynek, szervezetnek, egyházmegyének vagy akár gyülekezetnek, amely önálló mellékletben szeretne hírt adni magáról, tevékenységéről, az Úr dicsőségére végzett szolgálatának gyümölcseiről! A mellékleteket természetesen a pályázók szerkesztik, a magunk részéről az oldalak „tördelését” és korrektúráját tudjuk átvállalni. Pályázni írásban, a megjelenés kívánt dátumának feltüntetésével lehet szerkesztőségünk címén. (Az esetleges „torlódások” elkerülése érdekében, előzetesen célszerű telefonon megérdeklödni. hogy az adott lapszámban nincs-e már lefoglalva a melléklet.) A pályázatokat az Evangélikus Élet szerkesztőbizottsága hivatottjóváhagyni, és hetilapunkhoz hasonlóan egyedül a szerkesztőbizottság jogosult az elkészült mellékletek tartalmi ellenőrzésére. Apropó, szerkesztőbizottság. A múlt heti alakuló ülés természetesen az ismerkedés jegyében telt. Csak épp azt mulasztotta eldönteni a testület, hogy milyen formában mutatkozzék be az olvasók előtt. A mulasztásért elsődlegesen felelős szerkesztő viszont úgy véli, hogy az olvasók talán örömmel vennék, ha egy száraz névsor helyett a bizottság tagjainak fényképe is megjelenne a nyolc vagy tíz oldalas lapban. Lehet tippelni: a bizottsági tagok fényképei gyűlnek össze elébb, vagy egy melléklet készül el hamarább? (T.) Pintér Károly Egyházmegyei hittanverseny Albertiben Tpbb mint 200 evangélikus hittanos gyermek érkezett március 24-én, az Evangélikus Iskolába, a Dél-Pest megyei Egyházmegye hittanversenyére. Az eddig rendezett egyházmegyei hittanversenyek közül ez volt az első, ahol minden várakozást felülmúlt a résztvevők száma. Szinte nem volt egyházmegyénkben olyan gyülekezet, ahonnan ne érkeztek volna gyerekek Albertibe. A hittanverseny nyitó áhítatát Roszik Mihály lelkész tartottá az Alberti Evangélikus Templomban. jk gyerekek őszinte érdeklődéssel hallgatták az idős lelkész vallomását Biblia- és templomszeretetéről. A hittanversenyek három korcsoportban zajlottak. Az általános iskolás kor legkisebbjeitől kezdve egészen a nyolcadikosokig és a középiskolásokig, minden korosztály az életkorának megfelelő szintű versenyben vett részt. A győztesek díszoklevelet kaptak, mely az otthoni gyülekezet falán hirdetheti büszkén a hittanos gyerekek eredményét. A délutáni játszóházas program soksok csoportban zajlott. Szinte nem is volt az alberti evangélikus iskolának olyan tanterme, ahol ne játszottak volna a gyerekek. Volt igéslap-készítés, gyöngyfűzés, bibliai történetek eljátszása. A programot eredményhirdetés és záróáhítat fejezte be. A hittanverseny tő szervezője Sándor Éva egyházmegyei felelős volt, aki a Pilisi Evangélikus Gyülekezet másodfelügyelője és a Deák téri Evangélikus Gimnázium tanára. Segítői az egyházmegye gyülekezeteinek hittanárai és lelkészek voltak. Külön köszönet illeti Roszik Mihály lelkészt, az Alberti Evangélikus Iskola igazgatóját és az iskola tanárait, valamint az Alberti Evangélikus Gyülekezetét. Pángyánszky Ágnes
