Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-04-15 / 16. szám
Evangélikus Elet 2001. ÁPRILIS 15. 3. oldal Templom született Budahegyvidéken (Folytatás az 1. oldalról.) A szenteléssfel 48 évnyi imádság hallgattatott meg. A régi kápolna villalakás volt, de megmutatta: egy gyülekezet nem kőfalakból, hanem élő lelkekből áll - prédikálta a kapunyitás után D. Szebik Imre püspök, 2Krón. 7,17 és Lk. 19.10 alapján hirdetve Isten igéjét. O volt az, aki még 1985-ben, borsodi esperesként járva a gyülekezetben felvetette: itt az ideje az építkezés megkísérlésének. A templom azonban nem a gyülekezeté, egyházé, országé, hanem az Istené: az ünnep, tehát az O jelenlétének a helye - mondta a püspök. Újra és újra biztatás, hogy az emberi elha- gyatottság érzésének idején oda lehet menekülni - akár a XII. kerület kallódó fiataljai nakxi is - az Atyához. Honfoglalás és biztatás az új templom a földi élet és a „felső haza” szemszögéből is. Kőbe, fába vésett üzenet, amely ;a gyülekezet jövőbe vetett hitéről tanúskodik - olvasta fel Orbán Viktor miniszterelnök levelét Balog Zoltán egyházügyi tanácsadó. Dr. Mitnyan György polgármester a kerületiek köszöntését tolmácsolta. Frenkl Róbert országos felügyelő a hegyvidékiek mindig is meglévő, népegyházi és evangéliumi ébredési („szabadegyházi”) hagyományokat ötvöző hitéről beszélt. Sólyom Jenő, a Déli Egyházkerület felügyelője a vonzást, a közösségépítést és a kisugárzást emelte ki három fö jellemzőjükként. Szeverényi János budai esperes — egyebek mellett - arról szólt: számtalan templom létrehozását hiúsították meg korábban rossz erők, s ma is sokan szeretnék, ha az ünnep csak a falak között maradna. Az Isten szeretetének azonban nincsen határa. Böjtben is szóljon érte a halleluja. A szentelés másnapján, virágvasárnap, immár „családi” körben ünnepeltek a hegyvidékiek az istentiszteleten. Prédikáció után, a köszöntések idején a gyülekezet előtt egy pillanatra meghatódottan összefogódzott Bácskai' Károly lelkész, Jalsoviczky Béla másodfelügyelő és Müller Miklós felügyelő, az építkezés „mindenesei”. Mert templom született Budahegyvidéken. Binder István Virágvasárnap Vadosfán "vort vv y... Hét gyülekezet érzi magáénak a templomot Az ünneplés és hálaadás jegyében telt a vadosfai gyülekezet tagjai számára a hétvége. Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke péntektől vasárnapig tartózkodott a gyülekezetben. Ennek apropóját a kicsiny rábaközi gyülekezet örömteli eseménye adta, ugyanis sikerült befejezniük artikuláris templomuk tetőfelújítását. A püspök vizitációja során végiglátogatta az egyházközséget alkotó hét gyülekezetét, vasárnap pedig a megújult templomban hirdette Isten igéjét. Rác Dénes, a gyülekezet lelkésze elmondta, hogy az összesen 950 fős gyülekezetből mindössze 67 evangélikus él Vadosfán. A jelenleg használt templomuk 1912-ben épült. Azóta, az 1967-ben elvégzett tetőfelújítás dacára - nem utolsósorban a beázások miatt - templomuk állaga lényegesen leromlott. Tavaly szeptemberben aztán - megelőzendő a nagyobb bajt - kénytelenek voltak elkezdeni a renoválási munkálatokat. A tetőjavítgatásának nem látták sok értelmét, mert már eddig is három-négyféle cserép fedte Isten házát. Egyetlen megoldásként egy új, komplett tetőfedés jöhetett csak számításba. Könnyebbé tette a gyülekezet helyzetét, hogy a tető faanyagának túlnyomó része viszont jó állapotban volt. A költségek így sem voltak alacsonyak, lévén a tető alapterülete 600 négyzetméter. A gyülekezet azonban összefogott. Szerencsére mind a hét község evangélikusai sajátjuknak érezték a vadosfai templomot, így a gyülekezeti gyűjtés eredménye meghaladta a kétmillió forintot. Nem csak evangélikusok, de még a katolikus hívek is megnyitották pénztárcájukat. Ezt az összeget sikerült kiegészíteni az Országos Egyház és az egyházmegye anyagi támogatásával, így a pénzügyi forrást ehhez a részfeladathoz biztosítani lehetett. A tetőzet javításakor kellemes meglepetés érte Rác Dénest és a gyülekezet tagjait. Előkerült ugyanis az oltár régi, szép ki- muokálású oltárkerítése, amit a presbitérium határozata alapján - az Országos Egyház szakértői véleményét figyelembe vévé - visszaállítottak a helyére. Ezzel együtt az oltártér megszépítésére új padlószőnyeget vásárolt a gyülekezet. Elvégezték továbbá a teljes villamos rendszer felújítását a templomban, sőt decemberben a harangok villamosítása is sikeresen befejeződött. Ezeknek a munkáknak az összes költsége több mint három és fél millió forintot tett ki. K. M. Köszöntőlevél A Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközség templomának felszentelő ünnepségére 2001. április 7. Tisztelt Ünneplő Gyülekezet! Nagy szeretettel köszöntőm Önöket, a budai evangélikus hívek újonnan épült templomának szentelésén! Sajnálom, hogy nem lehetek Önökkel a mai napon. Az új templom bíztatást és honfoglalást jelent, amely egyaránt mutat földi életünkre és az égi hazára. A millennium évében épült templom még inkább figyelmeztet, hogy emberségünk és magyarságunk alapja a múlt tisztelete és a jövőbe vetett hit. Önök most kőbe, fába vésték ezt az üzenetet. Szép és méltó műve ez a közökség élni akarásának, hitének, áldozatvállalásának. Keresztyénként jó érzés tudni, hogy egyre több közösségben fordul termőre az elhatározás, és jó érzés arra gondolni, hogy ahol otthont teremteni akaró keresztyén magyarok hajlékot emelnek az Úrnak, ott földi hajlékunk, Magyarország is egyre otthonosabb, biztonságosabb lesz. Azt kívánom, hogy a gyülekezet növekedjék hitében, számában és elkötelezettségében e falak között! Segítse hozzá az új templom és a belőle sugárzó erő építőit és híveit a boldog, egészséges élethez, békés családhoz, igaz barátokhoz. Isten áldja Mindannyiukat! Budapest, 2001. április 7. 0rW„ Viktor S ________________________H mm Fo tók: Bottá Dénes Hagyományápoló Licisták A soproni Líceumban hagyomány volt az államosítás (1948) előtt, hogy a diákok egy kisebb csoportja tanáruk, lelkészük vezetésével környékbeli gyülekezetekbe látogatott el, ott istentiszteleti szolgálatot végezve. Ez a szép tradíció újult meg virágvasárnap. Tíz licista diák és Wagner Szilárd öregdiák teológus látogatta meg az iskolalelkész, Solymár Mónika vezetésével a büki és a szakonyi evangélikusokat. A gyülekezetek lelkésze, Fatalin Helga nagy szeretettel fogadott bennünket amint megérkeztünk Bükre. Ezt követően átmentünk a közeli Szakonyba, ahol a 11 órakor kezdődő istentiszteleten végeztünk a bükihez hasonló szolgálatot. Itt Wagner Szilárd még külön orgonajátékával is gyönyörködtette a gyülekezetei, aki így adott hálát felújított orgonájáért. Tóth Károly István Z éhet, minden Adventben ilyen erőteljes az életről szóló üzenet az ádventi várakozásban, reménységben, de számomra ebben az egyházi esztendőben különösen közel jöttek azok a gondolatok, amelyek életről és halálról, az emberi lét alapvető kérdéseiről szóltak. Lehetett az ige Péter vagy akár Jakab leveléből, írhatott Pál Timóteusnak az erő, a szeretet és a józanság leikéről, mindennél mélyebben hallottam közvetlenül, de legalább közvetve az Életről szóló evangéliumot, a Jézus eljövetelét ígérő híradást. Mindig foglalkoztatott az egyházi esztendő struktúrája, a karácsonytól húsvétig terjedő nagyívű időszak sok-sok, évről-évre megújuló mondanivalója. Idén szokatlan erővel éreztem, hogy valójában legyen szó bármilyen részletkérdésről. Jézus Krisztus küldetésének, életútjának, tevékenységének bármely mozzanata kerüljön is elő, mindig minden az életről, az esélyét vesztett ember egyetlen lehetőségéről szól. Talán a globalizáció meg nem állítható térhódítása, talán a polarizálódó társadalom minden szegmensében jelentkező devianciák, talán a pénz utáni hajsza értékromboló hatása váltották ki bennem az életről szóló krisztusi evangélium iránti erőteljes érdeklődést, mintegy ellenhatásként, nem tudom. Hiszen megint azt éljük át, hogy nem a jelenségekben, hanem az emberben van a hiba. A globalizáció, a pluralista társadalom, az anyagi színvonal mindmind gyümölcsöztethető az emberiség javára, értékeket hordoznak. De ha a globalizáció az emberek, a közösségek, a népek sajátosságainak a háttérbe szorulásával, az értékek kiürülésével, sivár unifor- mizálódással jár, ha a pluralizmus a különböző nézetek képviselői közötti gyűlöletet gerjeszti, ha a „Várlak téged, tudhatod” (Húsvéti meditáció) pénz eszközből az élet egyedüli céljává válik, akkor visszájákrafordulnak a dolgok. ,,Bolond, még ma éjjel elkérik a te lelkedet és amiket gyűjtöttél, kiéi lesznek"- olvassuk az evangéliumban. Igen, az ősi ige ma időszerűbb, mint valaha. Éppen azért, mert - és vélem ez igencsak Istennek tetsző dolog - megnőtt a földi élet értelmes, tisztességes, tartalmas eltöltésének a lehetősége. A földi lét és az örök lét már nem feltétlenül úgy áll szemben egymással, mint egykor, amikor a sokféle nyomorúság miatt sokkal rövidebb és kiszolgáltatottabb volt a legtöbb ember élete, mint napjainkban. Amikor tehát az evilági nyomorúságot ígérte a túl- világi reménység felváltani. 21. században minden eddiginél nagyobb esélye van.az emberiségnek a hosszú, a biológiai lehetőségeit kihasználó és emberhez méltó életre. Értelme van a földi létnek, jó dolog Isten teremtményének lenni. Letisztultán jelenik meg az emberi élet egyetlen igazi, pénzzel meg nem oldható problémája: halandók vagyunk. Már nem a szegénység és a betegség ellen keresünk vigasztalást az evangéliumban, ezek ellen továbbra is próbálunk tenni, hanem a világ legdemokratikusabb üzenetét, az evangéliumot próbáljuk eljuttatni mindenkihez. Hiszen az evangélium mindenkihez szól, a Názáreti Jézus mindenkihez jött, mindnyájunk bűnét magára vette és felvitte a keresztre. Ezért is válhatott a kereszténység azzá a világvallássá, amely jelentősen hozzájárult - teológiai üzenetén túl, vagy éppen annak révén - az emberiség megmaradásához, fejlődéséhez. Mert az emberi természet olyan, hogy mindig a különbséget hangsúlyozza, hierarchiát akar teremteni, a másikat legyőzni, alárendelni igyekszik, a krisztusi minta mindennek az ellentéte és ez a látszólagos gyengeség évezredeken át - ma is - mindig erősebbnek bizonyult - ha sók-sok szenvedés árán is - az ordais eszméknél, a válogatott gonoszságoknál. Mindig bekövetkezett sötét korszakok után, emberi értelemben is, a megújulás. De a jézus i tett nem ért véget a keresztfán. Ha véget ért volna, ha Nagypéntekig tartana a történet, az ember Jézus példája akkor is útmutató lenne az élet értelmét keresők számára. Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha .valaki életét adja a barátaiért. Mások terhének a hordozásáról, a tehervállaló, szolgáló élet szépségeiről szól az ige. A történet, az egyházi esztendő első nagy íve azonban húsvétig tart. Az ember Jézus művét az Istenfiú tette teljessé, a halál legyőzésével, visszaadva az örök élet reménységét követőinek. Mi halandók vagyunk, O az örökkévalóságot hozta el. Tfmberi ésszel felfoghatatlan ez, az egyedüli, J—J igazi, jézusi csoda, a feltámadás csodája. Kistelepülés lelkésze mesélte mosolyogva: idős presbitere minden vasárnap az istentiszteleten ott ül az első sorban, mindig lehet rá számítani, ha tenni kell a gyülekezetért. Egyszer bizalmasan, négyszemközt azt mondta lelkészének: de ugye Nagytiszteletű Úr, azért ebben a Jézus-dologban nem kell hinni?! A feltámadásra gondolt. Nem mindenki vallja ezt így be a saját nyelvén. Nehéz hinni. Mindig az irracionálissal azonosulás, a lényeg elfogadása a legnehezebb. Ezért is írja az apostol, ha Jézus fel nem támadott, hiábavaló a hitetek. De arról is szól az evangélium, hogy a hit kegyelmi ajándék, embereknél lehetetlen, de az Istennél minden lehetséges. Olykor emberi történetek is segítenek a hit elmélyülésében. Említett ádventi érzéseimben, az életérték erejében egy Apollinaire vers hangulata is meghatározóvá vált. Az Egy szerelem három éjszakája című színdarab felejthetetlen szerelmespárja tette nálunk is általánosan ismertté. Ezt a verset mondják, amikor szembesülniük kell azzal, hogy a pusztító erőszak, a gonoszság elszakítja őket egymástól. ,,Letéptem ezt a hangaszálat, már tudhatod az ősz halott, e földön többé soh'sem látlak, óh idők szava hangaszálak és várlak téged, tudhatod ” Várlak téged, tudhatod! Micsoda ellentmondás az ,,e földön többé soh'sem látlak” realitáshoz képest! És mégis ez az erősebb üzenet, a síron túl is tartó szerelem erejének az üzenete. T^átran segítheti hitünk gazdagodását az egyik J-J legszebb emberi érzés mélysége. Hiszen erről szól az evangélium, - az O szerelmes szeretete erősebb minden földi szerelemnél -, a diadalmas, a feltámasztott Jézus üzenete: várlak téged, tudhatod! Nem kell, hogy félj a haláltól, bár nem kell restellned a félelem természetes emberi érzését. De erősebb lehet félelmednél a bizonyosság: várlak téged, tudhatod! Frenkl Róbert
