Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-04-15 / 16. szám

4. oldal 2001. ÁPRILIS 15. Evangélikus Elet Ökumenikus Figyelő Néhány héttel ezelőtt bejelentettük: új rovat indul újságunkban. Készültem rá. Vá­ratlanul azonban sok nyitott kérdés vetődött fel testvéri beszélgetések során. Ezek kö­zül vázolok most fel néhányat, mert hatással lehetnek sorozatunk alakításában. Nem térítettek el, inkább megtérítettek, meggazdagítottak. Józanságra tanítottak, leszállí­tottak szakértői magas lovamról. íme néhány kérdés:-Az ökumené - ökumenizmus lerágott csont, a 20. században túlragozták, agyon­tárgyalták. A 21. században már másról kell beszélnünk, nevezetesen felekezetek kö­zös fellépéséről, mai izgalmas társadalmi, erkölcsi, nemzetközi problémákról, segítő módon (pl. élet- és környezetvédelem, generációs feszültségek oldása stb.).- A keresztyénség családján kívül eső vallásokhoz fűződő kapcsolatunk. Ha nem vigyázunk legyőznek itt Európában, sőt minden kontinensen. Ma a kereszténységnél jobban hódítanak a nem-keresztény világvallások (pl. iszlám). Mi csak védekeztünk?- Az ökumenikus párbeszédek eltévesztették a sorrendet, amikor aló. századhoz tértek vissza és attól vártak nagyobb egységet, hogy az egykor izgalmas feszültsége­ket majd megoldják. Augsburg 1999 is ilyen tévedés volt! Szándéka ugyan jó volt, de a tartalma tévedés. Ki érti ma már, mit jelent a megigazulás kérdése. Maga a szó is ismeretlen legtöbb kortársunk számára. A Názáreti Jézushoz kellett volna vissza­térni... /h- Hírek közlése önmagában nem sokat ér: magyarázat kell! Hasonlóan a mai ma­gyarázatos Biblia-kiadásokhoz (ma már a protestáns fordítások is ilyenek) a laiku­soknak szükségük van érthető magyarázatra, különben nem tudják miért hír a hír.- Bátran lehet ütköztetni véleményeket, hiszen az a valóságos helyzet, hogy egy fe- lekezeten belül sincs mindenki azonos véleményen. Példa erre a Dominius Iesus vagy a Justificatios dokumentum. Még Rómán belül is ellentét van a Hittani Kongregáció és az Egységtitkárság vezetői között, nem is szólva a német ökumenikus helyzetről, vagy a magyar protestantizmuson belül dúló véleménykülönbségről.- Az ökumenének igazán már csak gyülekezeti szinten van értelme és jövője. Az ún. szakemberek csak bonyolítják a dolgot, és ezzel kioltják az egyszerű hívek lelke­sedését, kommunikációs zavart okoznak.- Miért nincsen nálunk Tanítói Hivatal? Mit jelent ma a régen sokat hangoztatott tiszta evangélikus tanítás? Mihez kell igazodnunk, vagy nálunk már mindenki azt hisz, amit akar?- Nem lenne-e elég a jövőben a minimális tisztelet, tolerancia vagy a szeretet egy­más iránt, és különben járhat mindenki a maga templomába és a maga gyülekezeté­be, valahová úgyis kell tartozni?- Mások is érzik a szükségszerű ingamozgást, amit én? Az idősek még lelkesednek az ökumenéért, mert újdonság volt számukra, a fiatalok saját felekezeti önazonossá­gukat erősítik, mert számukra az ökumené már megszokott valóság.- Nem kellene-e több tájékoztatást adni a közelmúltról, hiszen nem a mostani hús- véttal indul az ökumené? Van, aki semmit sem tud a 20. századi egységtörekvésekről, átlaggimnazisták, egyetemisták azt sem tudják, miért jöttek létre a szakadások. Ma már csak két kategória van: hívő és nem hívő. A „felekezetifinomságokat ” általában nem is érzékelik.- Nem kellene újabb és újabb kerekasztal-beszélgetéseket tartani (l. október 19. Hittudományi Egyetem), rövidebb előadásokkal és több nem-szakember kérdezési le­hetőségével?-A TV- Rádió vallásos adásaiban miért nincs több szó a másik felekezethez va­ló viszonyulásról? Mindenki „ a sdját lovát dicséri ”, de gyengeségeiről, bűneiről be­szélni sem mer.- Miért nem írjátok le mindezt? - kérdeztem most már én: „ mert sem újságírók, sem teológusok nem vagyunk, csak gondolkodó evangélikusok ". Tanulság e históriából: mivel magam is érzékelem, hogy nemcsak zökkenők van­nak az ökumené útján, hanem valóságos zűrzavar (turbulencia), elhatároztam, hogy tanulva tanítok és tanítva tanulok. A rovatra továbbra is szükség van, de tatán kissé más profillal. A híreket nemcsak tárgyilagosan közlöm, hanem néhány szó magyará­zattal. Ellentétes véleményt is megkockáztatok. Abban viszont bizonyos vagyok, hogy az ökumené kora nem zárult le a 20. század végével. Nincs más út a kereszténység előtt. Komolyan kell vennem az ökumenébe vetett hit válságát, és keresni kell a kiutat. Komolyan számolnom kell a reménység kudarcával sokakban, de új reményre kell bá­torítanom. Komolyan kell vennem az ökumenikus szeretet kihűlését, de Ahhoz kell fordulnom, Aki megtanít szeretni még akár az ellenfelet, ellenséget is, a hit - a re­mény - a szeretet nem az eszünk, ismeretünk, értelmünk kategóriája. Ezek ajándékok, de törekedni kell rájuk. Maradandó ökumenikus értékek is ezek. Régi formák ugyan elavulhatnak, de megmarad a hit, remény, szeretet, e három, és ezek közül legna­gyobb a szeretet - tanítja Pál apostol a szeretet kátéjában (lKor 13), és a hitét, re­ménységét, szeretetét vesztő Pétert is újra szolgálatba állíthatja az ökumené Ura. Meggazdagodva a kérdések komolyan vételével, így próbálok e rovatban szolgálni a jövőben. Dr. Hafenscher Károly ÁRVÍZ 2001. Kárpátalján jártam Csobbant az evező, lassan haladt a csónak a falu fölött. A még mindig el­árasztott kárpátaljai Badó község teme­tőjén haladtunk keresztül, és miközben a vízből félig kilátszó sírkövek mellett a gáton várakozó falubeliekhez értünk, egy traktor előzött meg minket. Pótko­csija emberekkel és állatokkal volt teli: ők már a szárazra került otthonaikba igyekeztek. A többség még nem tehette meg ezt, ők a szomszéd falu polgármes­teri hivatala előtt álldogáltak segélyre és hírekre várva. A szivattyúk megfeszített erővel dolgoznak, de még így sem bol­dogulnak egykönnyen a tavalyi „évszá­zad árvizénél” sokkal nagyobb víztö­meggel. Ez a helyzet Kárpátalján 2001. március-április fordulóján. A megszokott híradós képsoroknál sokkal drámaibb dolog saját szemmel látni a rombadőlt, vagy az ukrán katonák segítségével éppen lebontott lakóházakat és középületeket. A lakosság már nincs pánikhangulatban. Erősebb a várakozás és a bizakodás: hogy segít az állam, a ka­tonák, az egyházak - és ami ugyancsak realitás - a magyarok. A magyar állami segítség mellett idén is több segélyszervezet és egyház jutta­tott ki adományokat Kárpát-Ukrajnába, amire az ottani lakosság és kormányzati szervek sokkal jobban felkészültek, mint az elmúlt években. A korábbi fejvesztett rohangálás és kapkodás helyett most in­kább jellemző a rendezett raktározás, őr­zés, a tervszerű elosztás és a visszajel­zés: miből mennyire van szükség, illetve miből van elég. Egy fiatal ukrán tűzoltóparancsnok elmondta: az ő falujukban a görögkeleti egyház a legerősebb. Ennek ellenére a pópa mellé odaállt a szomszéd magyar református lelkész is, és együtt osztották Eddig ért az ár... (a felvételen a szerző) az ételt és a forró teát a mentőalakulatok­nak. Több tucat magyar szivattyú egészí­ti ki az ukrán védelmi berendezéseket, de ott vannak a lengyelek és a szlovákok is. Balogh János csapi református espe­Elárasztott kereszty én és zsidó temető Badón. rés a bibliai koldusra, Lázárra utalva, né­hány éve egy segélyező alapítványt mű­ködtet, melynek neve: „Morzsákat Lázár­nak”. Noha az ő településüket nem súj­totta az árvíz, 20 kilométerrel odébb ők is ott álltak a munkások mögött és segí­tettek, ahol tudtak. A magyarországi gyüle­kezetek közül sokan hozzájuk szállítják a segélyként gyűjtött ruhaneműt és élelmi­szert. A raktárakat őriztetik, és az állami szervekkel egyeztetve osztják szét a javakat ott, ahol a legnagyobb a szükség. Legutóbb a román határ mellé, Técső környékére vit­tek ruhát. Természe­tesen nem nézték, hogy ukrán kapja-e vagy magyar. A Kiskunhalason és környéképainűködő reformátuspigyüléke'­zetek adományát ki­kísérve, magam is meggyőződhettem arról, hogy a segély­osztó és felhasználó egyházi és civil szervezetek munkája összehangolt. Kosa István szankiiiélkész kíséretében több fa­luban járva néztük meg ezek munkáját. Az egyik községben a nagyszámú ci­gányságnak létesítettek külön óvodát, is­kolát és gyülekezetét. Belépve az egy­szerű, de praktikus épületbe, „Áldás bé- kesség-gel” köszöntek a gyerekek, és az órát figyelve, feltűnt a vidám hangulat. A másik faluban éppen egy skandináv misszió osztott gumicsizmákat egy ka­mionból. Csak azok a lakosok mehettek a segélyért, akik erről a helyi önkor­mányzattól feljogosító iratot kaptak. A szegénység elkeserítő: Beregszász - járási székhely központjában egymást érik a (szervezett?) koldusok, akik néha túlságosan is szemtelenek. Az állami al­kalmazottak több hónapja nem kapták meg néhány ezer forintot érő csekély fi­zetésüket, és a termőföldek víz alá kerü­lésével a kiegészítő jövedelemforrásuk is veszélybe került. Végül egy jó tanács a lelkes magyar aktivistáknak: bármelyik kárpátaljai gyülekezettől szerezhető kiküldetési ren­delvény, ami ukrán nyelven íródott és ér­telemszerűen kitölthető. A határon ezzel könnyebben átengedik az utazót, külön­ben valutát kér a határőr mindenféle ren­delkezésekre hivatkozva, aminek szak­szókincse nem szerepelt még a mi gim­náziumi oroszkönyvünkben. A másik lé­nyeges dolog az autó kivitelére vonatko­zó papírok megléte. Enélkül bajos a ha­zatérés. Ja, és a harmadik dolog: a ma­gyar határon visszafelé ugyancsak hosz- szú a várakozás, mert három kocsioszlo­pot 4 vámos vizsgál. Úgy is mondhat­nám, hogy a segélyek átvitelét egy „apróság” nehezíti: a határ. ifj. Káposzta Lajos Gumicsizma-osztás Szászfaluhan. Katolikus kerettanterv, avagy „Mentsétek a gyermeki lélek gyöngyeit” Farkas István piarista tanár, pedagó­giai igazgató fogta össze azt a háromszáz szakértőből álló munkacsoportot, amely kidolgozta az országos kerettantervhez kapcsolódó katolikus kerettantervet. E pedagógiai alapművet mintegy kétszáz egyházi és félezer nem egyházi oktatási intézmény használta fel helyi tantervének megfogalmazásakor. A közelmúltban Farkas István Mosonmagyaróváron járt, ahol a közoktatás aktuális kérdéseit megvitató fórumot vezette. A fórum után az evangélikus templomban szolgált. Ezt az alkalmat ragadtuk meg a vele való be­szélgetésre.-Az országos kerettantervhez képest mennyiben más a katolikus kerettan­terv?- Egy elbeszélés írója teszi fel a költői kérdést: Ki tesz többet a váltólázban szen­vedő betegért? Az az apáca, aki éveken ke­resztül keresztyéni módon ápolja a beteget, vagy az a csavargó, aki elmegy a Föld má­sik végére és megtalálja a kinint? Az el­múlt évtized közoktatása kitermelte ezt a két értéket. A Nemzeti Alaptanterv a ha­sonlatban a csavargó, mert sok bilincset jelentő dolgot felszámolt. A közoktatásban ugyanakkor szükség van egy rendszerre, és ezt az országos kerettanterv biztosítja. Fontos tudni, hogy a pedagógia elsősorban szakma, ezért vigyázni kell a pedagógu­soknak, hogy se politikai, se piaci elvek ezt el ne torzítsák. A katolikus kerettanter­vet 1993-94-ben fogalmaztuk meg három­száz társammal együtt, és ez 95 százalék­ban megegyezik az országos kerettanterv- vel. Ez is azt bizonyítja, hogy az alappeda­gógia nagyon tisztességes szakma.- Sok vita forrása, hogy az iskola ok­tasson és/vagy neveljen?- Én természetesen egyértelműen a nevelés elsőbbségét vallom, és ezt egy példával szeretném világossá tenni. Ha valakit kiváló atomfizikusnak képez ki az iskola, nem mindegy, hogy ezzel a meg­szerzett tudással mit fog szolgálni. Neut­ronbombát fejleszt, vagy biztonságosabbá tesz egy atomreaktort. Erre nem kap vá­laszt a kvantummechanikai könyvekből, ezt az etika dönti el. Nagyon örülök an­nak, hogy végre két évfolyamon minden diák számára kötelező lesz az etika.- Babits Mihály azt írja, hogy a gyer­mek telke alapjában nemes, nemesebb, mint az átlag felnőtté. Hogyan tudnánk átmenteni ezt a nemesebb lelket felnőtt­korba?- Babits azt is írja, hogy a gyermeki lélekben egyaránt vannak gyöngyök és szörnyek. Hitünk szerint az eredendő bűn mindnyájunkra érvényes. Naiv do­log volt Rousseaunak azt írnia, hogy a gyermeki lélek alapvetően jó. Az biztos, hogy a gyermekekben sok olyan érték van - nyitottság, őszinteség, barátság - ami irigylésre méltó, és ami olyan, mint egy gyöngy, ezt meg kellene őrizni. Ugyanakkor láthatjuk azt is, hogy a gyermekekben ott él az irigység, az ön­zés és a többi szörny, amit viszont gyomlálni kell. A gyermekek nevelése­kor tehát feladatunk ez a kettő, menteni a gyöngyöket és gyomlálni a szörnye­ket.- Sok család az iskolától várja, hogy neveljen. Am ez elsődlegesen mégis a családnak lenne a feladata...- Ezt magam is így látom. Nevelni csak közösség képes. Isten nem véletle­nül találta ki a házasságot. A gyermekek családba születnek bele, és amilyen össz­hang van a szülők között, úgy képesek nevelni gyermeküket. Tovább mennék. Amilyen összhang van a tantestületben, olyan hatékonyan képes nevelni az isko­la. Végül pedig, amilyen összhang van a család és a pedagógusok között, annyira lehet a gyermek nevelése hatékony.- Miként viszonyulnak egymáshoz a tanulók jogai és kötelességei?- Kecskeméten erkölcstant is tanítok, és amikor erre a kérdésre terelődik a szó, a következő,egyszerű példával válaszo­lok. Egy útkereszteződésben akkor van jogom csökkentett sebesség nélkül áthaj­tani, ha a másik útról érkező autónak kö- teléssége megállni. Teljesen eszement dolog az, amit ma sok liberális gondol­kodású ember szajkózik, hogy létezik •jog kötelesség nélkül.- Sokan kárhoztatják a fogyasztói társadalmat, mint ami idejekorán meg­ronthatja a gyermekeket.- Én nagyon veszélyesnek tartom a fogyasztói gondolkodásmód terjedését egy gyermek fejlődése szempontjából. Huszonöt évé tanítok fiúkat, és a tavaly érettségizett osztályommal - szigorúan önkéntes alapon - elmentünk egy hetes matematika-táborba. Ha az ember ügye­sen fogalmaz meg komoly kihívásokat, akkor azok a kihívások megedzik az em­bert. A gyenge ember mindig jobban ma­nipulálható, és a fogyasztói szemlélet sulykolása manipuláció. Socrates írta le, hogy amikor egyszer a kikötőn keresztül ment haza, mennyi olyan árut látott a ki­kötőben, amire az embernek az égadta világon semmi szüksége nincs. Az új ge­neráció sajnos már vágyaiban van meg­rontva. Egész életét tönkreteszi az, aki belemegy a vágyai által folkorbácsolt olyan fogyasztási cikkek megszerzésébe, amire valójában semmi szüksége nin­csen. Elnézést a kifejezésért, de borzal­mas ez a „fogyasztói állattá” történő de- formálás.- Érzése szerint, az egyházak milyen súllyal vannak jelen a közoktatásban, és milyen mértékben képesek a negatív fo­lyamatokat visszafordítani vagy korri­gálni?- Hála Istennek, tapasztalatból mond­hatom, hogy egyre erősebben tudjuk hallatni hangunkat, és egyre erőteljeseb­ben tudjuk a mi keresztyén értékrendün­ket érvényesíteni. Egyrészt napjainkban 280 oktatási intézményt működtetnek a történelmi egyházak. Ez az összes intézmény mint­egy nyolc százalékát teszi ki. Másrészt világnézettől függetlenül egyre jobban megbecsülik a szakmai értékeket. Én tagja vagyok a Közoktatáspolitikai Ta­nácsnak és éppen a pedagógustársada­lom választott oda. Elnöke vagyok an­nak a bizottságnak, amely bizottság el­bírálja, és hozzájárul vagy elutasítja azokat, akik szakértők vagy érettségi vizsgabiztosok szeretnének lenni. Va­gyis a világiak részéről egyre egyértel­műbben .érezhető irányunkban a szak­mai megbecsülés. Kiss Miklós ri 1 r xi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents