Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-04-15 / 16. szám
Evangélikus _______ORSZÁGOS EV ANGÉLIKUS HETILAP 66. ÉVFOLYAM 16. SZÁM 2001. ÁPRILIS 15. HÚSVÉT ÜNNEPE ÁRA: 120 Ft A TARTALOMBÓL Húsvéti meditáció 3. oldal 2 (+2) oldallal bővül az Evangélikus Élet terjedelme! Részletek a 7. oldalon. Nemzetiségi- és gyermekmelléklet MMi __ mkk ^k MMt mm (Mi MM Mi Ml MMM MIM MM mm MM MM Ml MM mmM MM MIM mm MM MM MM MM MM MM MM IMI |Í MaMMMMMllMMVlÍMÍlMMMMMfl|MMM M Ä H W Ä Ä Ä W ™ “ Immár közel negyedszázados hagyomány, hogy Virágvasárnap és Nagypéntek között gyülekezetekben adják el a Passió - általfik megkoreografált és rendezett -jeleneteit az Evangélikus Hittudományi Egyetem harmadéves hallgatói. Idén a Somogy-Zalai Egyházmegye településeit keresték fel a fiatalok, akik naponta két-három helyszínen elevenítették fel Jézus Krisztus szenvedéstörténetét, Máté evangéliuma alapján. (Bottá Dénes felvételei a zuglói templomban tartott próbákon készültek.) ELET ELTET János 11,25-26 Templom született Budahegyvidéken Félévszázados álom vált valóra azzal, hogy virágvasárnap előtti szombaton püspöki kezek templomot és gyülekezeti központot szenteltek a budai Kékgolyó utcában. Az itt élő 800 evangélikus család lehetősége és felelőssége, hogy e szép épületegyüttest élettel és hittel töltsék meg. A kilencven évesnél is idősebb dr. Kardos Ernő bácsi, a Budahegyvidéki Evangélikus Gyülekezet legelső felügyelője, pár hete két tüdőszakasztó emeletet mászott meg, hogy az új, Kékgolyó utcai templom szentelése előtt helyben segíthessen az utolsó „rendezkedési” munkákban. Tavaly augusztusban, a gyülekezet Tartsay utcai kápolnájából való kiköltözéskor, tízéves gyerekek görnyedtek óraszám becipelve könyveket, széket, miegymást az akkor még csak félig kész új épületbe. Pillanatok sora kétévnyi építkezés befejező szakaszából. Előtte volt még fél évszázadnyi titkos remény (ötvenes évek ébredésében, az CÉH kilátástalan éveiben, a sorra elfojtott kísérletek idején), hogy egyszer meglesz az igazi istenháza. A Tartsay utca előtt, a hegyvidéki elődök, többek közt elemi iskolában, tornateremben, református templomban és helyőrségi kápolnában hallgatták Isten igéjét, várva az igazi templomra. A közelmúltba visszaugorva: a szédítő tempójú kivitelezés utolsó hónapjainak istentiszteleteit egy - kegyelemből váratlanul meghittnek bizonyult - alagsori „kazamata” gyülekezeti teremben élte át a gyülekezet. Az őszi-téli hideget bizakodással „lehelték be” melegebbre, miközben a templombajárók létszáma hétről-hétre gyarapodott! Boldog időszak volt. Azután az álom egyszer valósággá lett. Közel ezer ember - közte a hívek mellett Pokorni Zoltán oktatási miniszter, karján pici gyermekével, református és katolikus lelkésztestvéreink, a hegyvidékiek német és finn testvérgyülekezetének képviselői - szorongtak április 7-én a verőfényes napsütésben, az istenházába való bevonulásra várva a gyülekezeti központ udvarán. Amit láttak: egy telek, amit a FÉBÉ vagyona egy részének kárpótlásaként kapott vissza egyházunk. Rajta évszázados műemlékház, amely - mint Benczúr László Ybl-díjas templomtervező, kerületi felügyelő elmondta - a budavári evangélikus templomot is építő Hof- hauser Elek alkotása. Az öreg házat egy csatlakozó épülettel a meleg hangulatú, vöröstéglás, Lu- ther-rózsaablakos, belül fenyő fedélszé- kű új templom öleli magához, amelynek kapuja a csöndes, öreg fákkal benőtt kertből nyílik. A mellette lévő húszméteres toronyban, a kereszt alatt, az 1856- ban öntött régi hegyvidéki harang szól majd. Az alagsorban gyülekezeti, ifjúsági termek, fölöttük lelkész- és vendéglakás, irodák. Az orgona a tervek szerint 2002. márciusára készül el. Az épületegyüttes létrejötte az országos egyház, LVSZ, testvéregyházak és a hegyvidékiek együttes tehervállalásának köszönhető: ez volt az evangélikusok legnagyobb gyülekezeti jellegű építkezése az elmúlt évtizedekben. Mindez roppant belső felelősséget hordoz a 800 családot számláló közösség tagjai számára további munkájukban. A gyülekezeti központ az Ige hallgatása mellett nyitott lesz az ökumené, a „világibb” értelmiségi fórumok felé is. Alkalmaikra, hangversenyeikre - így a budai gyülekezeti kórusok május 13-i közös Cantate-vasámapjára - várják az egész kerületet és a távolabbról jövőket. (Folytatás a 3. oldalon.) Kedves Testvéreim! Az élet legnagyobb csodája maga az élet. Nem az Eiffel-torony az igazán nagy dolog, amint magasba tör acélbordáival, hanem a kis fűszál, amikor frissen kipattan a földből átéli fagy után. Igazi csodálkozásunk tárgya nem a keringő műholdak, hanem a kicsi tojás, amelyből eleven életek végtelen sora tud kikelni. Az élet legnagyobb csodája maga az élet! Ezért nagy dolog, amit Jézus az igében mond: „Én vagyok az élet.” Éppen János evangéliumában többször mondja Jézus, hogy „én vagyok”. „Én vagyok a jó pásztor, az élet kenyere, a szőlőtőke, az út, az igazság...” De a legnagyobbat itt mondja: „Én vagyok az élet.” Ezt soha senki nem merte utána mondani. Ha valaki mégis ezt merészelné mondani, - hazudnék. Csak Jézus mondhatja: „Én vagyok az élet.” * Ez az ige hármas örömhírt tartalmaz. 1. Jézus él. Igen: nem halott, hanem él. Vasárnaponként (mindegyik egy-egy kis húsvét) mi nem csupán emlékezge- tünk Jézusra, hanem az élő Krisztusban örvendezünk. Már régen elsorvadt volna az egyház, ha csak egy halott Krisztus emlékéből kellett volna élnie. Az évezredek szétfújják az emlékeket. Jézus úgy él, hogy feltámadt. Élete az ellenségtől visszaharcolt élet. Győzelem a halál felett. Ez az egyszer s mindenkori húsvéti csoda, a mi keresztyén hitünk rendíthetetlen alapja. A halál tehát le van győzve. Süppedt sírok, sárgult csontok, széthullott porok elverő látványa ellenére tudjuk és valljuk, hogy a halál legyő- zetett, - nem övé az utolsó szó. 2. Jézus nemcsak él, hanem ő „az” Élet. Ez azt jelenti, hogy ami nem O, az nem élet. Akármilyen fitogtatott erővel és tetszetős nyüzsgéssel igyekszik is bizonyítani, hogy élet. Előbb-utóbb kiderül, hogy nem az, hanem halál. Mert csak O az élet. Az élet Benne és Tőle van. Éppen mert Ő az élet, Jézus ellentéte és ellensége a halálnak. Jézus Krisztust kétszer mutatja az evangélium olyan fel- indultságban, hogy sírva fakadt. Sírt Lázár sírjánál, és megsiratta előre a megítélt Jeruzsálem halálát. Jézus Krisztus az élet pártján van. Ahol az életet fenyegetik, ahol halált készítenek, ott Krisztus ellen dolgoznak, akármilyen égtájon történik is az. Viszont minden olyan gondolat és intézkedés, amely az életet félti és védi, helyes úton jár, és Krisztus szerint való, akármilyen égtájról származik is. Jézus nem azt mondta, hogy „én vagyok a halál”, hanem azt mondta, hogy „én vagyok az élet”. Mivel O az élet, Jézus Krisztust nem lehet többé eltemetni. Egyszer s mindenkorra legyőzte a saját halálát. És azóta kitör mindenféle sírokból. 3. Az élő, feltámadott Jézus Krisztus minket is éltetni akar. Legyőztem mi halálunkat is. A mi örök életünkért támadt fel. A legkonkrétabb formában tudhatjuk, hogy hitben elhunyt szeretteink élnek és élünk mi is. „Nem halok meg, hanem élek s hirdetem az Úr nagyságos dolgait.” Jézus ezt a nagy igét Lázár sírjánál mondta. Máriának és Mártának mondta, amikor a szívük tele volt a gyász fájdalmával. És mondja a mindenkori gyászolóknak - nekünk, akik tele vagyunk életvággyal és félünk a haláltól - nekünk, akik sorban eltemetjük szeretteinket, míg aztán minket is eltemetnek. Élő reménységgel akar éltetni ebből az igéből. „Hiszed-é ezt?” - kérdezte és kérdezi tőlünk is. Rövid két mondatában háromszor utal a hitre. A feltámadás nem kétszerkettő négy, hanem a legmagasabb szintű megismerésnek, a hitnek a dolga. Kérhetjük és megkapjuk. Aki megkapja, elvehetetlen és megcáfolhatatlan bizonyosságot kapott. A Krisztusban való hit annyira élet, maga az élet, sőt örök élet, hogy annak folyamatosságát a testi halál sem szakíthatja meg: „Aki bennem hisz, ha meghal is, él.” Erre a húsvéti hitre mindig szükség volt, de tán sohasem annyira, mint ma. Mert sohasem volt az élet olyan totális fenyegetettségben, mint ma. Egykor az Úr azt mondta Jeruzsálemnek: „Térj eszedre (tulajdonképpen: jobbítsd meg magad) Jeruzsálem, hogy el ne forduljon tőled a lelkem, és pusztává ne tegyem földedet, amelyben senki sem lakozik.” (Jer 6,8) A feltámadott Krisztus hadd térítsen minket észre, megtérésre - hitre! Ámen. $ D. Szabó József A i I é V
