Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-04-01 / 14. szám
Evangélikus Elet 2001. ÁPRILIS 1 3. oldal Eletvédő demonstráció Az elmúlt négy évtized során mintegy 6 millió magzatot gyilkoltak meg Magyarországon! Idestova tíz éve, hogy három civil életvédő mozgalom - a Magzatvédő Társaság, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, és a Pacem in Utero Egyesület - nyilvánosan fellép az ártatlan magzati életek alattomos törvénykezéssel legalizált gyilkolása ellen. (Az 1992-es magzatvédelmi törvényt, alkotmánybírósági döntésre ugyan megváltoztatták, ám még 2000-ben is ötven- nyolcezerszer várt halálos ítélet a megfogant életekre, „liberálisan fittyet hányva” Teremtőnk élettörvényére, a hippokratészi orvosi esküre, az élethez való jog alkotmányos jussára.) Idén március 24-én (katolikus naptár szerint Gyümölcs- oltó Boldogasszony előnapjá- nak délutánján), gyertyákkal kezében, ismét a Szent István szobornál gyülekezett három generáció sokszáz fos tömege. Az életvédő demonstráció szervezőihez idén több új közösség csatlakozott (közöttünk a Teréz Anya leányai által odapásztorolt hajléktalanosztag, a Magyar Cserkész- szövetség Sík Sándor alapította T áborkereszt-közössé- gének 60 főnyi tagsága stb.), és egy-egy püspökével is képviseltette magát a három legnagyobb magyarországi történelmi egyház. A rendező szervezetek elnökei, illetőleg sokgyermekes orvosnők - dr. Halabuk Agnes és dr. Paksy Mária - beszédét követően, főként férfiak, neves egyházi és közéleti személyiségek léptek a mikrofonhoz, így - többek között - a magát nyíltan Krisztus tanítványának valló Eperjes Károly színművész, és minden idők legeredményesebb magyar öttusázója, Balczó András, aki úgyis mint 12 gyermek^édesapa hitelesítette életvédelem melletti elkötelezettségét.^ Drámai vészjelzéssel kezdte nagyhatású beszédét D. dr. Harmati Béla evangélikus püspök: Hazánkban az Elet egésze, és nem csak a magzati élet van továbbra is veszélyben! Nemcsak kárpátaljai, hanem összmagyar lelki erózió folyik, nem maradhatunk tehát tétlenek. Sürgős teendőnk az életvédelem, a lelki építkezés. Ezt csak erősödő lelki közösségeinkben végezhetjük! " Szent István .szobránál FÉRFIAK A MAGZATVÉDELEMÉRT Eperjes Károly (balra fent) D. dr. Harmati Béla (balra) Balczó András (jobbra) *** Balra lent: Az Országháznál a gyertyák csonkig égtek... Bottá Dénes felvételei Bíró László római katolikus püspök az életvédelem és a családvédelem természetes egybetartozására, s az egyháznak azon félelmére mutatott rá, hogy a mai világból kivész az igazság. Sátáni erők szövetkeztek a ködösítésre. A ködösítés a nagy ellenségünk, hiszen ahol se fény, se sötét, ott azt sem tudjuk, merre lehet az alagút vége. Mészáros István református püspök Ján 10,10 alapján arról szólt, hogy az Eletet annak teljes felelősségével kell vállalnunk. Megosztotta keserű felismerését a jelenlévőkkel Keller- mayer Miklós professzor, miszerint: a világon ma életellenes diktatúra működik, a tudomány is őket szolgálja. így imádkozott: „Bocsáss meg Urunk, mert nem tudjuk, mit cselekszünk részvétlen összkomfort-szeretetiinkben ", Miként Eperjes Károlynak elege van a különféle izmusokból, a böjtöt kikerülő imádkozásokból, Balczó András is úgy vélte; sorsfélelmet táplálnak belénk, félelemben tartják a magyart. Ezért ő petíciók helyett inkább vádiratot javasolt vinni az Országházba, oda, ahol február 25-én Wittner Mária pörölt emlékezetesen „hatmillió meg nem született magyar gyermek nevében”. Az életvédő demonstráció résztvevői végül is az eredetileg megszövegezett (és aláírt) petíciót vitték gyertyákkal kezükben a Halászbástyától a Lánchídon át, az Országházig. Hiába volt azonban a több száz mécses hitvallása, a megbeszélt időben, de még az azt követő fél órában sem akadt, aki a Tisztelt Ház képviseletében átvette volna a magzatvédők petícióját... Záhonyi Lóránt „NEVETVE NÉZ A HOLNAP ELE!" (Péld 31,25) Evangélikus Lelkésznők III. Országos Találkozója „Azt hittem, hogy ma majdjól kipanaszkodjuk magunkat, de milyen jó, hogy mégsem így történt...!'' - összegezte tapasztalatait egyik lelkésznő társam az Országos Egyház tanácstermében, március 24-én megrendezett találkozó ebédszünetében. A mintegy harminc jelenlévő (az ország egészen távoli pontjairól is érkezett!) lelkésznő immár hagyományos évi csendesnapját Brebovszkyné Pintér Márta, a Női Misszió Osztálya vezetője szervezte, s mint köszöntőjében jelezte, lélekben azokkal a nőtestvérekkel is együtt vagyunk, akik pici gyermekeik vagy betegségük miatt most nem tudtak Budapestre utazni. A nap nyitóáhítatát Aklanné Balogh Éva egri lelkésznő tartotta Máté 6,34 alapján: „Ne aggodalmaskodjatok...!" Hangsúlyozta, egyetlen biztos módja van annak, hogy megszabaduljunk a napi gyötrő gondoktól, a hűen kísérő aggodalmainktól: az, ha a szerető Isten arcára tekintünk. Mert hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy nem vagyunk egyedül. Pedig van, aki a könnyeinket megszámolja, és vigasztaló igéjével „felszárítja” azokat. A mennyei Atya lelkünk minden rezdülését, álmainkat, beteljesületlen vágyainkat, ismeri titkos vagy nyilvánvaló kudarcainkat is. És O az, aki biztos kézzel tartja a jövőt. Hogy ne kelljen a ma, a holnap miatt aggodalmaskodni, mert az Isten által nekünk ajándékozott élet nem erről szól! Az idei találkozó meghívott főelőadója Hecker Frigyes nyugalmazott metodista szuperintendens volt, a nap témája pedig a „Hitünket fojtogató erők szorításában ” való élet és szolgálatvégzés. Vagyis azok a nehézségek, kudarcok, amelyekkel a mindennapi életben szembe kell néznünk, amelyeket fel kell dolgoznunk, és tovább kell lépnünk. A ,jól kipanaszkodhatjuk magunkat” helyett azonban egészen más irányba fordult ez a beszélgetés, köszönhetően a témafelvezetésnek. Hecker Frigyes úgy fogalmazott, hogy „fölfelé emelt tekintettel” kell néznünk a problémákat. Ezáltal kiemelődünk önmagunk szűkösségéből, bezártságából, az önsajnálat csapdájából, és meglátjuk a felülről érkező segítséget. Tulajdonképpen ez a hit! Nem a magunk látásában bízunk, mert az megtéveszt, becsap. Ezer dolog befolyásol bennünket, még egy frontátvonulás is színezheti a dolgok jó vagy rossz látását. De „fentről” jelzéseket kapunk, amelyek eligazítanak. A személyes és szolgálati kudarcok feloldhatók az Istentől kapott konkrét útmutatás nyomán. A kegyelmi eszközök vétele nélkül megfojtanak az erők, de az igeolvasás, az imádság, a böjtölés megtisztítja látásunkat, új dimenzióba helyezi sokszor kudarcot valló problémakezelő-ké- pességünket. „Nézz a holnap elé!" - ezzel a mottóval folytatódott az ebéd utáni beszélgetés, melynek keretében rövid beszámolóban ismertette szolgálatát Bajuszné Orodán Krisztina kórház- lelkésznő, Oláh Ildikó Erdélyből érkezett lelkésznő, aki szintén kórházi lelkigondozást végez egy felekezetileg és nemzetiségi szempontból .is igen embert próbáló terepen, valamint e sorok írója, aki az Evangélikus Egyház megújuló sajtómunkájáról számolt be. A női missziói munkaág ismertetésekor a szervező lelkésznő külön felhívta a figyelmet az „Erőszak leküzdésének évtizedére”, amely 2001-2010-ig tartó célkitűzése a Lutheránus Világszövetségnek. A bántalmazott nőkért mindenki bekapcsolódhat a közös imádságba, amely szombat esténként hangzik fel. A délutáni beszélgetésben a nap során elhangzottakra reflektáltak a résztvevők, érdekes^gyéni megfogalmazásait adták például a siker-kudarc kérdésének, és szó volt a lelkésznői hivatás próbaköveiről is. A záróáhítatot Isó Dorottya veszprémi lelkésznő tartotta 1 Péter 5,7-9 alapján: „Legyetek józanok!” Nevetve nézni a holnap elébe csak a józan ember tud. A józanság titka pedig a hit, a Krisztusból táplálkozó, Rajta tájékozódó hit. Miért döntő ez a jövőnk szempontjából? Mert „hitünkön át” látva úgy tekinthetünk önmagunkra, a külvilágra, a valóságra, ahogyan Krisztus akarja láttatni velünk.- kőháti Iskolafenntartó egyház - egyházfenntartó iskola (Folytatás az 1. oldalról.) Különös hangsúlyt adott a konferenciának, hogy tíz éves múltra tekinthet vissza az újraindult egyházi iskoláztatás. Ez lehetőséget adott a számvetésre, a múlt, a jelen és a jövő gondjainak, örömeinek összegzésére. Hafenscher Károly, az Országos Iroda igazgatója tartotta lKorl5,58 alapján a nyitó áhítatot, majd köszöntötte a konferencia résztvevőit. Az első nap délutánja a múlt és az evangélikus iskoláztatási tradíciók felidézésének jegyében telt. Dr. Frenkl Róbert országos felügyelő Fasor-legendák és valóság címmel tartott előadást. Személyes hangvételű beszámolójában megelevenedtek a méltán híres fasori gimnázium múltjának mindennapjai. Diákjai számára a legfontosabb útravalót a belső indíttatású morális igény, a fentről vezérelt személyes autonómia jelentette, s ez elkísérte őket életútjukon. Egyház és iskola - Adalékok iskoláink egyházi kötődéséről - címmel D. dr. Harmati Béla püspök előadása következett. O azt hangsúlyozta, hogy a templom és iskola együttes feladata a reformáció kezdete óta meghatározó volt egyházunkban. Példaként említette az ellenreformáció alatt mártíromságot szenvedő lelkészeket és tanítókat, a szórványokban, tanyavilágban meghatározó szolgálatot végző lévita-tanítókat. Iskoláink és óvodáink meríthetnek a hagyományokból. A vacsora utáni fórumon Mihályi Zoltánná, az oktatási osztály vezetője tettettél a kérdést: Mit tehetünk a nagyobb arányú evangélikus iskoláztatásért? A tények: ebben a tanévben, óvodáinkban és iskoláinkban 666 pedagógus 7545 gyermek sorsáért felelős. Az evangélikusok aránya 40 % körül mozog, s ez az arány intézményenként nagy szóródást mutat. A feladat a lelkészek, a gyülekezetek és az intézményvezetők részére egyértelmű: megszólítás, felelős együttműködés, hitelesség, vonzó intézményi légkör kialakítása, erősítése. Harmati püspök az esti áhítaton az Útmutató heti igéjét vette alapul: „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára. ” (Lk 9,62.) Az ige üzenete mindenki számára egyértelmű, akár az egész tanácskozás mottójaként is értelmezhető. A második nap a bajor-magyar evangélikus iskoláztatás jelenét villantotta fel. Bajor vendégeink reggeli áhítata után dr. Uta Hallwirth előadása következett, aki rövid tájékoztatást adott a bajor egyházi oktatás jelenéről, a Schulstiftung felépítéséről és munkásságáról. Ezek után Hallgatóné Hajnal Judit tartott személyes hangvételű, érdekes és gazdag képes beszámolót a gyülekezet és iskola kapcsolatának lehetséges módozatairól, a győri Evangélikus Iskolaközpont és Óvoda mindennapjainak tükrében. Ebéd után Káposzta Lajos esperes az Épül-e a gyülekezet az óvodai nevelés által? kérdésre, meggyőző erővel válaszolt a tíz éve működő soltvadkerti óvoda gyülekezetépítő munkájának alapján, a lelkész-gyülekezet-óvoda-család ösz- szefuggésében. A következő előadáson dr. Gerhard Pfeiffer bajor iskolaigazgató az evangélikus intézményvezetőkkel szembeni elvárások sokszínűségét vázolta fel. A téma a konferencia hallgatósága számára rendkívül tanulságos volt. Az iskoláztatási különbségek ellenére az intézmények vezetői azonos követelmények szerint kell, hogy dolgozzanak. Az esti előadáson Mihályi Zoltánrjé osztályvezető számolt be az oktatási osztály és az Evangélikus Pedagógiai Központ munkájáról. Sokféle feladatnak és elvárásnak kell eleget tenni, kezdve az országos szintű kapcsolattartástól a fenntartói, továbbképzési, finanszírozási, ellenőrzési, szakmai és iskolavezetői tanácsadásig. Az esti áhítatot D. Szebik Imre püspök tartotta a 121. zsoltárból vett ige alapján („ Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem, Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és földet alkotta. "), és a harmadik napon ugyancsak ő vázolta fel az evangélikus iskolák jövőjét, Felelősségünk az iskoláinkból kikerülő fiatalok egyházépítő jövőjéért címmel. Evangélikus szellemüek-e intézményeink? - tette fel az alapkérdést. Az elmúlt tíz év az építkezés, az újrakezdés évtizede volt, a válasz éppen ezért igen is, meg nem is. Az elnök-püspök hangsúlyozta a nevelés fontosságát az evangélikus oktatási intézményekben. A diákok jogai mellett nagyobb hangsúlyt kell kapnia a kötelességeknek. Taglalta a szülőkkel való kapcsolat fontosságát, az egyház, a gyülekezet, az iskola kapcsolatainak erősítését, a diákok helyét a templomban és a gyülekezetben. Milyen diákok kerülnek ki az iskolákból? Keresztyén módon élnek? A mai magyar valóság hogyan befolyásolja diákjaink jelenét, jövőjét? A kikerülő diákoknak helyük van a gyülekezetekben. Szükség van az evangélikus értelmiségre és á kétkezi munkásokra egyaránt. A záró úrvacsorái istentiszteleten Ittzés János püspök szolgált. A böjt idején mindenki számára útmutatás volt az igehirdetés Jn 1,29.b alapján: „íme, az Isten báránya, aki hordozza a világ bűnét. ” A közös úrvacsora a lelki megtisztulás érzését, az együvé tartozás erősítését szolgálta. Gazdag és tartalmas tanácskozás zárult le március 20-án, Révfülöpön. Köszönet a szervezőknek és a szolgálatot vállalóknak. Isten áldása kísérje egyházunk minden óvodáját és iskoláját! Jancsó Kálmánná Mesemondó verseny r az Evangélikus Óvoda rendezésében Csaknem 30 gyerek vett részt azon a mesemondó versenyen, amit március 23- án, az Evangélikus Óvoda dolgozói rendeztek Soltvadkerten, a Találkozás Házában. A Lakatosné Hachbold Éva által irányított lelkes szervezőgárda a környék településeinek óvodáit hívta meg az első alkalommal rendezett megmérettetésre. Ha nem is szabad kisgyerekeket ebben a korban komolyan versenyeztetni, azért a zsűri mégiscsak tekintélyt parancsoló színvonalat képviselt, hiszen elnöke a nemzet színészének leánya, Sinkovits Marianne volt. Mellette Béta Klára kecskeméti magyar szakos tanárnő, Lehoczkiné Nagy Kata helyi óvodapedagógus, dr. Hirsch Márta szülő és Káposzta Lajos esperes-lelkész foglalt helyet. A 12 középsős és 17 nagycsoportos gyerek - a helybéliek mellett - Bocsa, Tázlár, Kiskőrös, Kiskunhalas és Kecel óvodáiból jött össze. Az egyházi színeket a vendéglátókon kívül a Kiskunhalasi Református Egyház Ökumenikus Óvodája képviselte. K.L.
