Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-04-01 / 14. szám
4. oldal 2001. ÁPRILIS 1. Evangélikus Élet A NŐ MÉLTÓSÁGA „Amilyen a nő, olyan a család, amilyen a család, olyan a társadalom. ” - ennek a Veres Pálnétól származó idézetnek a jegyében rendezett konferenciát a Magyar Nők Világfóruma és a Magyar Asszonyok Ezredévi Szövetsége 2001. március 23-án, a budapesti Fasori Evangélikus Gimnázium dísztermében. A nagy érdeklődéssel kísért („teltházas”) rendezvény némi késéssel kezdődött, hiszen várni kellett az esemény fővédnökének, dr. Mádl Ferencné, Dalma asszonynak, a köztársasági elnök feleségének érkezésére. Mivel ez egy parlamenti fogadás miatt kicsit későbbre tolódott, az elnökné köszöntő szavaira is csak a délután második felében került sor. Addig azonban nagyon sok tartalmas programban volt részük a megjelent - a témából adódóan zömében - hölgy résztvevőknek. Dobos Krisztina, a Gimnázium igazgató-helyettese megnyitó beszédében kiemelte, hogy nem egyszerűen a nő, hanem tágabb értelemben az ember méltóságáról lesz szó a nap során. Ezután a kimagasló beszédkultúrájáról is ismert, Kossuth-díjas színművész, Bánffy György felolvasását hallhattuk. A konferencia első felszólalója, dr. Semjén Zsolt államtitkár bibliai-teológiai érvekkel alátámasztott előadásában elmondta: a nő méltósága abban áll, hogy nő. Ezt azért kell ilyesformán hangsúlyozni, mert két szélsőséges nézet is csorbítja ezt a méltóságot: egyrészt az iszlám felfogás, amely elzárja, lefátyolozza, lefokozza a nőt, másrészt a modem nyugati világ gyakorlata, amely talán kevésbé átlátszó, de annál veszélyesebb, hiszen „kvázi férfit” akar csinálni a nőből. Sem az ultrafeminista felfogás, sem az átoperálás abszurditása nem egyeztethető össze a Szentírással. Mindkettő megfosztja ugyanis a nőt eredeti küldetésétől. Az egyház tanítása ezzel szemben teljesen egyértelmű: a terem- tettséggel összhangban kell megélni női hivatásunkat. A méltóság alapja tehát abban áll, hogy Isten a nőt nővé, a férfit férfivá teremtette. A nő nem kisebb értékű, mint a férfi, ezt is fontos hangsúlyozni, ma, amikor még mindig kérdéses a nemek esély- egyenlősége. A Biblia felsorakoztat olyan erős asszonyokat - például Eszter, Judit, Mária Magdolna -, akik akkor is tudtak „győzni”, amikor a férfiak már kudarcot vallottak a maguk harci eszközeivel. De tekintsük a legősibb keresztény hagyományt: Isten a legfőbb méltóságra egy nőt emelt, Máriát, Jézus anyját, hogy életet adjon a Megváltónak. Az emberiség szempontjából Mária szerepe az anyaság teljességét fejezi ki minden korban, és útmutatás valamennyi nő számára. Bár Szűz Mária teológiai»megíté- lése eltérhet az egyes egyházakban, de szerepe egyetemes fontosságú. Semjén Zsolt arra is utalt beszédében, hogy az anyaság, mint a női lét legnagyobb ajándéka, meghaladhatja a biológiai anyaság tényét. Gondoljunk az apácákra, diakonisszákra, akik szellemi/lel- ki anyaságuk által élhetik meg ezt az érzést. Összefoglalva, a nő teljes kibontakozásához abban áll, hogy saját nőiségét vállalja, és betölti a Teremtő Isten által neki adott női-anyai hivatást. A következőkben „A szolgálat méltósága" alcímmel egy kerekasztal-beszél- getés vette kezdetét, melynek meghívott vendégei valamennyien miniszterelnökfeleségek voltak: Dr. Antall Józsefié, dr. Boross Péterné és dr. Orbánné dr. Lévai Anikó. Sajnos jelenlegi miniszterelnökünk felesége nem tudott részt venni a beszélgetésen, csak egy levéllel „képviseltette magát” melyet a moderátor szerepét betöltő Filó Katalin olvasott fel. Lévai Anikó ebben köszöntötte a konferencia tagjait, és kényszerű távolmaradását azzal indokolta, hogy egy négy gyermekes anya helye mindig a gyermekei mellett van... Filó Katalin a „háttérről” kérdezte vendégeit, elsőként arról, hogy mit tartottak legfőbb feladatuknak, és milyen örömöket, ill. milyen terheket éltek meg miniszterelnök férjük mellett. (Boross Péter belügyminisztere volt az Antall- kormánynak, és Antall József halála után - a választásokig - vette át az elnöki posztot. - a szerk.) Egybehangzó véleményük az volt, hogy mint asszonyok, legfőbb feladatuknak a biztos, harmonikus családi háttér megteremtését tekintették. „Csodálatos és borzasztó” négy évnek nevezték azt az időszakot, amelyben sok aggodalommal kellett kísérniük férjüket. Antall Józsefné nagyon csendesen megjegyezte, hogy mennyi hántást, 'támadást kapott férje a sajtótól, ami az ő számára is rendkívül fájdalmas volt. Ugyanakkor megemlítette, hogy Antall József halála után sok-sok szeretetet, együttérző levelet kapott az ország legkülönbözőbb pontjairól. Ezekre a spontán megnyilvánuló reakciókra vigasztaló ma is visszagondolnia. Filó Katalin párhuzamot vont az amerikai first ladyk és a magyar miniszterelnök-feleségek között, s megkérdezte, mi volt az ő speciális feladatuk, illetve önként milyen tevékenységekben vettek részt. Boross Péterné elmondta, hogy nálunk nem kíséri akkora sajtófigyelem a mindenkori miniszterelnök családját, de természetesen protokolláris feladatokat ők is elláttak férjük mellett. A rendszer- váltás utáni első kormánynak igen nehéz volt a dolga. Konkrét elvárás nélkül is csináltak ún. anonym, jótékonysági gyűjtéseket (adott esetben saját zsebből is), például lista alapján támogattak szegény sorsú nyugdíjasokat. Ezek az al«i- ók nem feltétlenül jelentek meg a médiában, mert - hangsúlyozták ismételten - a sajtó kifejezett ellenszenvvel figyelte a kormány működését, s ez rájuk, a feleségekre is kiterjedt. Mint extrém példát, Borossné elmondta azt a történetet, amely szerint férjét a sajtó pedofil (!) hajlamúnak titulálta, miután a miniszter- elnök egy nyilvános rendezvényen megölelte saját unokáját... A kérdésre, hogy amikor férjhez mentek, tudták, sejtették-e, mi lesz a jövőjük, Antall Józsefné mosolyogva azt felelte: mikor hozzáment férjéhez, nem is álmodta, hogy valaha miniszterelnök lesz. Hiszen akkor egy 20 éves egyetemista volt, akiről csak annyit tudott, hogy nagyon okos fiú. A családra vonatkozó kérdésekre elmondták, szerencsések voltak, hiszen gyermekeik már felnőttek addigra, és önálló életet éltek, így nem rendeződött át annyira a családi életük, mint ahogyan az most az Orbán családban történik. De persze a „politikai szalmaözvegyek” sorsát sem volt könnyű vállalniuk. Végezetül arról esett szó, hogy vajon mi a legfontosabb teendője az új évezredben egy magyar nőnek, anyának? Antallné szerint sokat kell me- sélniük'a gyermekeiknek a hétköznapok történelméről, arról, ami az elmúlt 45 évben történt. Azért, hogy megóvják a következő nemzedéket azoktól a hibáktól, amelyeket az elődök elkövettek, s amelyek tévútra vezetnek. Borossné egyetértett ezzel és hozzátette: nyíltan kell beszélni a valóságról. Ez is a nők igen fontos küldetése, hiszen a családok jövője rajtuk múlik! A kerekasztal-beszélgetés után „Magyar asszonysorsok a XX. században” címmel dr. Földest Margit történész tartott előadást, s arra a kérdésre kereste a választ, hogy van-e külön is női méltóság, vagy „csak" emberi méltóságról kell beszélnünk? Illusztrációként két igen érdekes női életutat vázolt fel a múlt század történelméből. Előadása közben érkezett meg a díszterembe Dávid Ibolya igazságügy-miniszter asszony, akit nagy taps fogadott. Az ő részvétele nem is volt jelezve a meghívóban, s mint később elmondta, kéthetes franciaországi útjának egyéb okok miatti lemondása folytán vesz részt nagy örömmel a találkozón. Dávid Ibolya „A nők szerepe az elmúlt 1000 évben " címmel tartott beszédében újabb oldalról közelítette meg a nap fő témáját, a női méltóság különböző megfogalmazásait. Elsősorban az anyaság méltóságát emelte ki. s azt. hogy minden anyát nagy tisztelet illet tneg, legyen biológiai vagy lelki értelemben vett anya. Mint mondta, Istennek is köszönettel tartozunk azért, hogy mi, nők, anyák lehetünk. Mert mi a nő tulajdonképpeni küldetése? A szolgáló szeretet. Az Újszövetség lapjain találkozunk asszonyokkal, akik mindvégig Jézus körül voltak, követték a Golgotáig, oda is, ahová a férfi tanítványok már nem merték, de ott voltak a bebalzsamozáskor, a sírba helyezéskor, és az Úr feltámadásának első tanúi is asszonyok voltak. Nem féltek bevallani, hogy Jézus követői. De említésre méltóak az Árpád-ház asszonyai is. Aligha van uralkodóház, amelyik ennyi női szentet adott volna az egyháznak. (Erzsébet, Kinga, Jolán, Margit.) Bajor Gizella a korabeli kereszténnyé formálódó Európa nevezetes nőalakja, azután - Dávid Ibolya fiatalkori eszményképe - Lórántffy Zsuzsanna is példája kiemelkedő történelmi személyiségeknek. I. Rákóczi György erdélyi fejedelem 16 éves hitvese nagy nevet szerzett magának, nyomdát építtetett, Bibliákat osztott hazájában, sőt (nő létére akkor!) még könyvet is írt Mózes és a próféták címmel. Dávid Ibolya aláhúzta előadásában: a III. évezred a család, az emberi kapcsolatok reneszánszát kell, hogy hozza! Fel fognak értékelődni a személyes kapcsolatok, amelyekhez a technika csak segítő lehet, nem helyettesítő. Az embert emberré azok a képességek teszik, amelyek csak a családban adhatók át. E nélkül nehéz lesz szembenézni az új évezred kihívásaival. A nők küldetése, a szolgáló szeretet: megtartó erő, és az a nő, akiből ez árad, az az anya, aki ezt sugározza: boldog. Kormányszinten kell támogatni a családokat, ezen belül a nőket, akik helyt kell, hogy álljanak munkahelyen és otthon egyaránt. Hiszen rajtuk van az a feladat, hogy megteremtsék és megőrizzék a közösség békéjét, harmóniáját. Az élet ajándék, és úgy kell leélni, hogy az másoknak is javára szolgáljon. Ehhez pedig az egyedüli út a kereszténység, és most értsük ezt felekezeti megjelölés nélkül: ez Krisztus követésének útja - fejezte be Dávid Ibolya. „A hivatás méltóságáról” szólt ezek után a konferencia evangélikus orvoselőadója, dr. Drenyovszki Irén. Mindnyájunknak van hivatása, de a közös keresztény elhivatásunk Jézustól ered, ezért Istentől kapott méltóságról kell beszélnünk akkor, amikor az emberi, női méltóságról gondolkodunk. Mint orvos és mint feleség, anya mindkét hivatását komolyan átélve úgy tapasztalta: a példa az, amivel továbbadható egy családban a hivatástudat. Aki felismeri istentől neki rendelt elhivatását, az valójában nem is az emberi, hanem az Istentől kapott dicséretet tartja a legfőbb ösztönző erőnek, továbbsegítő adománynak. Karsay Eszter református lelkésznő vette át a szót ezután, s „A jövő méltósága - környzetvédők a Föld jövendő évezredéért" címmel beszélt az élet méltóságának jelen kihívásairól. Figyelmeztetett mindnyájunk közös keresztény hivatására, a földi élet és azon belül az egyének, az élőlények életének (görög szóval a „biosz” és a „dzoé”) védelmére. Isten felelőssé, sáfárrá tett minket, és „használati utasítást” is adott a kezünkbe: a Tízparancsolat törvényeit. Ezt kell betartanunk egy olyan korban, amikor napirenden van a génmanipuláció, a klónozás, a mesterséges beavatkozás a teremtettség rendjébe. A konferencia utolsó felszólalója Lőcsei Gabriella, a Magyar Nemzet újságírója volt, aki elmondta: nagyon fontos pozitív példákat állítani a fiatalok elé, s ebben kiemelt szerepe van a sajtónak, de természetesen a média valamennyi ágának. Az estébe nyúló előadássorozat népi táncosok műsorával és állófogadással ért véget. Tartalmas, gondolatébresztő ösz- szejövetel volt, köszönet érte a szervezőknek! Szöveg: Kőháti Dorottya Kép: Bottá Dénes Balról jobbra: Nemeskiirty Istvánné, Boross Péterné, Antall Józsefné, Dávid Ibolya. Dr. Mádl Ferencné, Dalma asszony Dr. Drenyovszki Irén Dr. Semjén Zsolt Dr. Dávid Ibolya A Fasori Gimnázium díszterme. (A mikrofonnál Bánffy György színművész.) )
