Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-03-25 / 13. szám

4. oldal 2001. MÁRCIUS 25. Evangélikus Élet éSF MÁRCIUSI ÉVFORDULÓK Batthyány Lajos, az első miniszterelnök Százkilencvenöt évvel ez­előtt - 1806. február 24-én - született Pozsonyban Batthyá­ny Lajos, az első felelős magyar kormány miniszterelnöke. Ősei a király hü alattvalói vol­tak - az ausztriai határszélen élő földbirtokosok. Mátyás király óta voltak főrangúak. Egyik ősük horvát bán volt Mohács idején. Volt közöttük esztergomi érsek is. 1603-ban lettek grófok, 1764- ben lett a családnak hercegi ága is. Batthyány Lajos édesapját ko­rán elveszítette, anyja nem törő­dött vele, szórta a pénzt. Számá­ra nem maradt más, mint beállni katonának. Huszárhadnagy volt. Velencében megismerkedett a művészeti szépségekkel és ráébredt műveltségének hiányos­ságaira. Négy év múlva kilépett a hadseregből. Sokat utazott, bőví­tette ismereteit, akárcsak Széche­nyi és Wesselényi. Batthyány Lajos a reform- nemzedék egyik kiváló alakja. Nemcsak elgondolásai voltak, de tett is azok megvalósításáért. Úgy érezte, hogy erre vagyona is kötelezi. Az 1943-44-es ország- gyűlésen megalakult az Ellenzéki Kör, melynek ő lett az elnöke. Támogatta, hogy Pest vármegye Kossuth Lajost küldje az 1847-es Országgyűlésbe. Amikor 1848. március 3-án Kossuth Lajos megtette a „felira­ti javaslatait”, Batthyányi 1848. március 17-én kinevezték az első felelős magyar kormány minisz­terelnökének. Az egész kormány 1848. április 7-re állt össze. A ' márciusi ifjak 12 pontos követe­lésének teljesítésére hozott törvé­nyeket 1848. április 11-én szen­tesítette az uralkodó. A kormány 1848. április 14-én érkezett meg Pozsonyból Pestre, mely az or­szág fővárosa, a kormány szék­helye lett. Batthyány kormányá­nak öt hónap adatott. 1848 nya­rán már látszott, hogy a császár mozgósítja a nem­zetiségeket. A miniszterel­nök a megegyezésen dolgo­zott, de Kossuth Lajos más úton járt, ezért 1848. szep­tember 11-én lemondott. Kossuthot a Honvédelmi Bizottmány elnökévé vá­lasztották. A nádor ismét Batthyányi jelölte minisz­terelnöknek, de ő október 2-án ismét lemondott. 1848 decemberében vis­szatért az Országgyűlésbe. Az előrenyomuló császári seregek elől sem menekült el. Letartóztatták. 1849-ben az első tárgyaláson csak ki­sebb büntetést kapott, de a kamarilla a vesztét kívánta. 1849. október 5-én hirdették ki rá a halálos ítéletet, amelyet már másnap végrehajtottak. Batthyá­ny Lajos golyóütötte mellénye ma Budapesten a Nemzeti Múze­umban látható. A Kerepesi úti temetőben, a nemzeti pantheonban Kossuth­nak és Deáknak mauzóleuma van. Batthyány a családi sírbolt­ban nyugszik. Emlékére a Parla­ment közelében ég örökmécses. Ő az első magyar miniszterelnök, de nem az egyetlen, akinek erő­szakos halál jutott osztályrészül. Dr. Reményi Mihály 325 EVE SZÜLETETT 11. RÁKÓCZI FERENC Evangélikusok tisztelgése a katolikus fejedelem emléke előtt II. Rákóczi Ferenc (szül. 1676. március 27-én) egy társadalmilag és fele- kezetileg egyaránt tagolt nemzet élén bontotta ki a szabadságharc zászlaját. A társadalmi feszültséget bölcs szövetségi politikával akarta áthidalni. Az egy­mással versengő, sokszor gyűlölködő felekezetek el­lentéteit azzal a meggyőző­désével, sőt parancsával mérsékelte, hogy a Haza ügye fontosabb a Vallás fe­lekezeti érdekeinél. A Pat­ria eszméje átmenetileg csakugyan legyőzte a Religio követeléseit... A mai nemzedék aligha tudja, de Rákóczi Emlék­iratai tanúsítják, hogy „a nemesség legnagyobb ré­sze Luther és Kálvin feleke- zetébe tartozott ”, a vitézek­ről szólva pedig azt olvassuk, hogy „ az egész sereg - alig tizedrészét kivéve - kálvinista volt". A hazai evangélikusság társadalmi hátterét főként a városi polgárság és a középbirtokos nemesség képezte. A főurak között az ellenreformáció következtében csak alig néhány család követte még az ágostai hitvallást: ilyenek voltak a Petrőczyek, Thökölyek, Zayak és Hellenbachok. A fejedelmet támogató politikusok közül magas vezető tisztségre jutott Jánoki Zsigmond alispán, mint kancellár és szenátor, Ottlyk György föudvarmester, az Udvari Tanács elnöke, Gerhard György és Kajali Pál (Ráday apósa) mint szenátorok, Bulyovszky Dá­niel fejedelmi titkár, Radvánszky János és Platthy Sándor. A felvidék csaknem mindegyik vármegyéjé­ben szerepet kaptak az evangélikus nemesek: Gömörben Lányi Pál, Abaújban Szirmay Péter, Zemplénben Szirmay András, Sárosban Dessewfly Ferenc, Szepességben Görgey János, Túróéban Okolicsányi Mihály. A kuruc katonatisztek között ott találhattuk Révay Gáspárt, Roth János Györgyöt, Radics Andrást, telekesi Török Istvánt, Sréter Jánost. Az egyházi vezetők közül különösen Pilárik Ist­ván és Krmann Dániel püspökök álltak a fejedelem oldalán. Utóbbi lelkesítő beszédet mondott Zsolnán Czelder Orbán brigadéros zászlainak megáldásakor, - többek között ezért is kellett utóbb börtönben sínylődnie haláláig. Rákóczinak ilyen típusú, jól képzett, tudós és bátor lelkészekre lett volna szüksége minden feleke- zetben. A gyászévtized (1671-1681) által szétzilált belső egyházi helyzet azonban ilyenekre alig tu­dott reményt nyújtani. A fejedelem éles szemmel vette észre, hogy a külföldi iskolázás, valamint a hazai kanonika vizitációk elma­radása és a belső erőtlen­ség a lelkészi színvonal csökkenéséhez fog vezet­ni. Ezért tett meg mindent azért, hogy „ne holmi sza­kácsokból tegyenek meg papokat”, ne rontsák el ré­gi szép ágendáikat, hanem magas szinten teológiai és hazafias szempontból egy­aránt megfelelően képez­zék ki azokat a fiatalokat, akikre azután nemcsak lel­készi, hanem tudományos, egyházpolitikai és diplomáciai szolgálatban is szá­míthat majd a Haza. Az evangélikusokkal való kapcsolatnak érdekes epizódja a hallei egyetem neves pietista teológia pro­fesszorának, August Hermann Franckénak rendkívü­li érdeklődése a magyar szabadságharc eseményei és várható kihatásai iránt. Francke megbízottja, Anhard Adelung 1706-ban és az azt követő három évben többször megfordult hazánkban, sőt 1707 augusztu­sában maga a fejedelem is fogadta őt tőketerebesi fő­hadiszállásán. A Franckéhoz írt érdekes jelentésében Adelung beszámolt arról, hogy Rákóczi igen szívé­lyesen fogadta őt, örült, hogy több magyarországi fi­atal tanul a hallei egyetemen, és remélte, hogy közü­lük több jól képzett tudóst kap majd vissza az ország. Ugyancsak hallei kapcsolatokat közvetített a fe­jedelem számára udvari orvosa, dr. Langh Ambrus, egy nürnbergi evangélikus lelkész fia (törökországi emigrációjába is elkísérte Rákóczit, ott is halt meg), aki - a fejedelem megbízásából - mesterembereket kért Franckétól a hazai kézművesség fejlesztésére. A hazai protestantizmus számára áldást és fellé­legzést jelentett az a valláspolitika, amely ezekben az években a „maior pars”, azaz a többség elv alap­ján igazságot szolgáltatott sok városunk és falvunk addig elnyomott gyülekezetének. Mai nemzedé­künk evangélikusai ezért hálával hajtanak fejet a 1735. április 8-án elhunyt Vezérlő Fejedelem emlé­ke előtt. -y-r „A NEMZETI BECSÜLET KÉPVISELETET VALLALTA” Döbrentei Gábor emlékezete A feleimben idézett szavakat a Magyar Tudo­mányos Akadémia első „titoknokáról” utóda, Toldy Ferenc mondta annak a gyász­beszédnek keretében, amely az 1851. március 28-án elhunyt írót, szerkesztőt és kritikust búcsúztatta. Százötven év távlatából idézzük most fel Somlószől- lős nagy szülöttjének talán már feledésbe merült emlé­két. A helyi evangélikus lel- 1 kész édesapa, Döbrentei La­jos - utóbb bobai, majd uraiújfalui esperes - és felesé­ge, Erhardt Zsuzsanna elemi okta- tásra Pápára, majd középiskolai ta- * nulmányokra Sopron evangélikus líceumá­ba íratják be fiukat... Együtt Berzsenyivel Erre az időre esik a konventnek az a döntése, amellyel sikerült a rektori tisztre a kiváló eperjesi ta­nárt, Kralovánszky Endrét megnyerni. A Líceumban ekkor már néhány éve, 1790 óta működik a Magyar Társaság, amely hivatott volt a nemzeti nyelv és iro­dalom ügyét csaknem fél évszázados pangás után fi­atal lelkesedéssel felkarolni. A közeli rokon, Berzse­nyi Dániel is levelező tagja 1803-tól a Magyar Tár­saságnak, aki itt ismerkedik meg a horatiusi ódákkal is, többször használja az önképzőkör könyvtárát, és itt hány a város tavába tizenkét németet, - amint azt utóbb Kazinczynak írja... Döbrentei Gábor 16 évesen, 1801-ben iratkozik be a Líceum grammatikai osztályába. Mindjárt felfe­dezi a Magyar Társaság jelentőségét, annak rövide­sen könyvtárosa, majd titkára lesz. Első költői pró­bálkozásának is ez a színhelye. Amikor a Magyar Kurír 1803. első száma hírt ad a társaság újévi „örömünnepéről” s felsorolja, ki milyen előadással vett azon részt, ő ekkor „a magyar nyelv viszontagsá­gairól dalolt hat lábú versekben”. A diákság nemzeti és társadalmi fogékonyságára mutat a többi előadó témája is: Berzsenyi Zsigmond „a haza javáért tett buzgó fáradozás ditső jutalmait festegette”, Balassa János pedig - a későbbi sárszentlőrinci lelkész - „az egyenetlenség szomorú következéseiről szólt”. Kis János és Kazinczy A soproni diák munkásságára először Kis János, a későbbi dunántúli püspök figyel fel, aki apjának régi barátja volt. Hadd idézzünk az ő Emlékezéseiből. „Döbrentei Gábor már soproni tanuló korában több ízben meglátogatta, s Németország egyik tudomá­nyos egyeteméről, hol prédikátorságra készült, vis- szajövése után többször megforduló nálam, s mint­hogy nemcsak tanulási szorgalmával, s jó erkölcsei­vel, hanem különösen a magyar nyelv tüzes kedvelé­sével is kitűnt, magát velem nagyon megszeretteté... ” Ugyanakkor korán és váratlanul patrónusára ta­lál Kazinczy Ferenc személyében is. 1804 novem­berében levélben keresi őt fel. Sorait bátortalanul kezdi, fél, hogy lépését a magyar irodalom atyja majd szerénytelenségnek tekinti . Mellé­keli leveléhez a nyomtatásban megje­lent eddigi írásait, és kéri, hogy vé­leményt mondjon róla. íme né­hány sor leveléből: „...Kitárhatom kebele­met... Hajnalomon és estéji- men előttem jár aT.Úr neve csillagul... Ha engem a T. Úr szerethetne! nyert dicsőség­nek tartanám ”. Kazinczy válasza nem soká- f’ ig késik. 1805 februárjában vála- szol Ersemlyénből. Döbrenteit „Szeretetre méltó Társának” nevezi, megírja, hogy nevére már korábban is felfi­gyelt, majd atyai tanácsként a lényegre tér: „a dalo­kat nem a Németek durva prosodiai törvénye, ha­nem a görögök és rómaiak mértéke szerint kell zen­geni". A széphalmi Mester így fejezi be levelét: „Kedves nekem azt látnom, hogy az a szent tűz, mely ezt a Társaságot alkotta, meg nem lohadt". Kis János és Kazinczy pártfogása nemcsak taná­csot és irányítást jelentett, hanem általuk nyílt meg számára az irodalmi érvényesülés addig elzártnak vélt útja. Gazdag életmű Döbrentei Gábor utóbb - Kazinczy ajánlására - gróf Gyulai Lajos nevelője lesz Erdélyben. Ott útjá­ra indítja és négy éven át szerkeszti az Erdélyi Mú­zeum című folyóiratot, amelynek irodalmi és nem­zetnevelő jelentősége lett. Az Erdélyi Magyar Tu­dós Társaság titkáraként is élénk irodalmi életet te­remt. 1820-tól Pesten él és Széchenyi István baráti köréhez is tartozik. Miután a Magyar Tudományos Akadémia alap­szabályait kidolgozó bizottság tagjává választják, pályázat útján elnyeri az MTA első titkári állását. Ő lesz az Akadémiai Évkönyvek szerkesztője. Szor­galmazza az első magyar lexikon, a Közhasznú Is­meretek Tára megjelenését. Egyike lesz a magyar ifjúsági irodalom megteremtőjének. Színműveket és drámákat fordít. Méltatja Pestalozzi munkásságát, és szót emel a nők tudományos művelődésének ér­dekében. Amikor sokak értetlensége és intrikája miatt 1835-ben megválik titkári állásától, két évtizeden keresztül a régi magyar nyelvemlékek összegyűjté­sén fáradozik. Nevéhez fűződik egyik legbecsesebb nyelvemlékünknek, a DÖbrentei-Kódexnek a felfe­dezése is. Élete végén más történeti értékű anyagok­kal is gazdagítja a Tudományos Akadémia gyűjte­ményét. 1851. március 30-án Székács József végzi teme­tési szertartását az akkor nemrégen megnyitott Ke­repesi temetőben. Sírja ott található, emléke pedig sokunk szívében. id. Fabiny Tibor (Noha egyházi lapokban ezt külön nem szokták jelezni, természetesen nem minden publikált írás tartalma egyezik a szerkesz­tőség véleményével, avagy az adott feleke­zet hivatalos álláspontjával. A rövidített formában alábbiakban olvasható jegyzet konklúzióját például vélhetően többen megkérdőjelezik majd. - Szerk.) Pár éve Budapesten járt egy nyugati jezsuita tudós, és igen fi­gyelemre méltó magyarázatot adott a hit és a vallás fogalmáról. Szerinte a hit az alap, erre épül rá a vallás. A gondolat igen termé­keny, és érthetővé tesz olyan té­nyeket, amelyeket fogalmaink megszokott rendszerében nem tu­dunk jól elhelyezni. A magyarázat azonban nem teljes. A hitre, mint alapra nem csak a vallás épülhet. Szoktak profán hitekről is beszél­ni, s ez azt jelenti, hogy a hitből profán elkötelezettségek is kinő­hetnek. Az elmondottakból követke­zik, hogy hit és vallás nem azonos fogalmak; egymásra épülnek, de létük kölcsönössége nem szükség- szerű. Hanyatló korok társadalmai elvesztik a hitüket, de sokszor úgy, hogy a vallás nem vész el ve­le együtt. A késői Rómában a ta­nult emberek már semmiben sem Bartók Béla hite hittek, a köznép a babonaság áldo­zata lett, a vallás azonban műkö­dött, még az ötödik század elején is volt pontifex. A mai, spengeri civilizáció hanyatlása is a hitvesz­tés kora, de a vallás ma is él, né­melyek szerint növekszik az irán­ta való érdeklődés. A hitvesztés ókorvégi légüres terébe tört be a kereszténység, amely új hitet ho­zott. Napjainkban új vagy most feltörő vallások törekednek ugyanerre. Mivel sok ilyen moz­galom van, minden fajta akad kö­zöttük: a közösség erejéből hitet fakasztó igehirdetéstől az olcsó, sőt gyilkos szélhámosságig min­den „fokozat”. A jezsuita páter magyarázata érdekes és hasznos lehet Bartók Béla lelkivilágának, személyisé­gének, mondhatjuk: hitének meg­értéséhez. Újratemetési szertartásán az unitárius püspök azt mondta: a szó hétköznapi értelmében Bartók nem volt templomba járó ember. Marxista magyarázói idéztek tőle materialista kijelentést is, nem tudjuk, hitelesen vagy sem. Amit azonban ő a világnak adott, azt csak hívő lélek tudta megteremte­ni. Hit kellett hozzá, mert ahogyan a Bibliában olvashatjuk, a hit tud hegyeket mozdítani. Milyen hitről beszélhetünk? írták például, hogy a polgári gon­dolat talaján felnöveszthető leg­magasabb rendű humanizmus. Beszéltek már Bartók panteizmu- sáról is. Ám ezek a vallással van­nak ekvivalens szinten, alapozá­sukhoz hit kell. Nagyon erős hit. Hogy pedig ilyen volt, arra a mű­ve a bizonyíték. Francis Poulenc francia zeneszerző azt mondta: „Nem ismerem Bartók hitét, de valahányszor rá gondolok, egy szent képe jelenik meg előttem.” Igaza volt. Bartókot a hit vitte magasra. Hanyatló civilizációnk századában olyan művészetet al­kotott, amely modem eszközei ellenére az európai kultúra ép vo­nulatához tartozik. Nem kell bizonyítani, hogy ennek a hitnek és ennek a műnek a magyarság számára különös je­lentősége van. Bartók nemzeti eszménykép is. Az egyik legna­gyobb magyar géniusz. Ha elis­merik hivatalosan, ha nem. Ebben az évben, március 25- én százhúsz éve, hogy megszü­letett. Dr. Bán Ervin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents