Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-03-19 / 12. szám

4. oldal 2001. MÁRCIUS 18. Evangélikus Elet TISZTELT BÍRÓSÁG Megalakult az Országos Egyházi Bíróság Fontos eseménye volt az egyházi közéletnek, hogy 2001. január 24-én, megfelelő előkészítés után megalakult, illetve újjáalakult - hiszen az előző időszakban, a vonatkozó törvény meg­alkotása óta már működött - az Or­szágos Egyházi Bíróság. Szebik Imre elnök-püspök vette az új bírák és a jegyző eskütételét. Jelen volt az országos felügyelő és az orszá­gos iroda igazgatója. Ezt követően az Országos Bíróság, immár zárt ülésen, megválasztotta elnökeit. Nem lelkész elnök ismét Nagyné dr. Stieber Tünde lett. Megválasztása annak elismerése is, hogy az eddigi munkájával kiérde­melte a bizalmat, másrészt nyilván úgy vélték a rá voksoló bírák, hogy ő ren­delkezik a legtöbb tapasztalattal erről a területről. Lelkész elnöknek dr. Csepregi Zoltán, teológiai tanárt vá­lasztották meg. Jegyző, ő is újra bizal­mat kapott, Gaál Jánosné. Az Orszá­gos Bíróság munkájának megkezdése az új ciklusban alkalmat kínál arra, hogy foglalkozzunk ezzel az eddig ke­vésbé reflektorfényben volt ágazattal. Ismeretes, hogy a Zsinat, már munká­ja megkezdésekor, 1991-ben állást fog­lalt az úgynevezett hatalmi ágak szétvá­lasztása mellett. Bármennyire ódzko­dunk az egyházban a politikai élet fogal­mainak a használatától, különösen egy többévtizedes - egyebek mellett egyház­romboló - diktatúra után, érthetően fel­erősödik a demokratizmus igénye. A diktatúra idején az egyházban is egy kézben volt a törvényhozó,, a végre­hajtó és a bírói hatalom. Ezek szétvá­lasztásáról döntött a Zsinat. Ezt valósí­totta meg a 2001. január 1-vel életbe lé­pett új törvénykönyvünk. Eszerint önál­lóan, függetlenül működik a jogalkotás­ért felelős Zsinat, az egyházkormányzá­sért felelős Elnökség, az Országos Pres­bitérium és az Országos Közgyűlés, va­lamint a működés törvényességén-őrkö­dő bíróságok rendszere. Folyamatos hagyománya csak a vég­rehajtó, egyházkormányzó tevékenység­nek volt. Akik figyelemmel kísérték a Zsinat munkáját, érzékelhették, hogy milyen kemény, olykor keserves, fe­szültségektől terhes „küzdelemben” kel­lett megtanulni a zsinati munkát. Hason­ló folyamat tanúi vagyunk a bíráskodás terén, hiszen itt csak alig néhány eszten­dős tapasztalatokkal rendelkezünk. Ezért is hangzott el a kérés az Országos Bíró­ság felé, hogy nem könnyű munkájuk mellett járuljanak hozzá a bírósági tör­vény finomításához. Az állam és az egyház szétválasztása azt is jelenti, hogy az állam nem nyújt jogsegélyt, egyszerűbben fogalmazva hatalmi gépezetével nem garantálja az egyházi döntések, így a bírósági ítéletek végrehajtását. Ezt csak a belső egyházi közakarat támogathatja. Ezért is fontos, hogy kialakuljanak a végrehajtás csator­nái. Kezdve a határidőkön. A törvény csak az eljárás megindításával, a panasz elfogadásával vagy elutasításával kap­csolatban tartalmaz határidőt, egyébként az eljáró bíróságokon múlik, hogy mikor kerül sor egy-egy ügy tárgyalására. Egy­felől (figyelembe véve, hogy mind a jo­gász, mind a lelkész tagjai a bíróságok­nak egyéb munkájuk mellett végzik ezt a vállalt tevékenységet) érthető, hogy hó­napokig, akár évekig húzódik egy-egy ügy, másfelől viszont így szinte értelmét veszti a dolog. Az is felvetődött - éppen a hatékony­ság miatt hogy helyesebb lenne, ha alapvetően csak egyházkerületi szinten működnének bíróságok. Ma az alapszin­tet a regionális egyházmegyei (több egy­házmegyét érintő) bíróságok jelentik. Második szint a Kerület, harmadik az Országos Bíróság. Ha a kerület lenne az első fok, az országos szint a második, a szükséges harmadik szintet az Országos Bíróság teljes ülése jelenthetné. Ez az erők koncentrálásával, és - a remények szerint - gyorsabb ügymenettel járna. Sürgős feladat, és ebben az évben már realitás, a bíróságok működési feltételei­nek a megteremtése. Sok egyéb teendő mellett ez is az Országos Egyházi Irodára hárul. Nem nehéz belátni, hogy egy bár­milyen szerényen, takarékosan kiépített intézményrendszer folyamatos tevékeny­sége infrastruktúrát, költségvetést igényel. Felvetődött a világi bíróságok gya­korlatából ismert, „notórius pereskedők” kizárására érdekében is, hogy bizonyos perköltséget kellene fizetni egy kereset benyújtásakor. A kérdésben érthetően az kapta a legnagyobb figyelmet a Zsinaton, hogy legyen egy független fórum, ahol az egyházvezetés esetleges önkényes dön­téseivel szemben védelmet kaphatnak az ezt igénylők. Ez rendben is van, de a hatalmi ágak szétválasztása (amely a diktatúra után teljesen érthető), a veze­tői túlkapások kizárása azzal is járt, hogy a vezetők szinte eszköztelenné váltak a munkájukat hanyagul, nem megfelelően végző munkatársak fe­gyelmezésében. Az esperes vagy a püs­pök nem rendelkezik a vezető számára szükséges fegyelmezés lehetőségével. Itt is szükséges a bíróságok elvi segítsé­ge, bölcsessége, a jogalkotás finomítá­sa, hiszen meglehetősen hosszadalmas, nehézkes lenne, ha bármilyen munka­helyi gond csak a bíróságokon keresztül válna orvosolhatóvá. Szükséges volna az egyházi munkaügyi szabályzat olyan kidolgozása, ami bizonyos mértékig biztosítaná a „hatáskört”, és csupán az ezt meghaladó esetekben következne a bíróságok szerepe. A jelenlegi törvény nem teszi kötele­zővé a bírósági határozatok nyilvános­ságra hozatalát. Még az Egyházi Köz­lönyben sem. Pedig, figyelembe véve az említett sajátságokat, éppen a nyilvános­ság ereje lehetne az egyik legfontosabb tényező a döntések végrehajtásában. Előfordult, hogy a Bíróság által elma­rasztalt munkatárs azt terjesztette gyüle­kezetében, hogy a Bíróság neki adott iga­zat, és nyilvánosság hiányában nem de­rülhetett ki az adott közösségben, hogy mi a valós helyzet, mit tartalmaz a bírósá­gi ítélet, mit kellene tenni ennek nyomán. A Zsinat úgy találta, hogy a bíróságo­kat jogászok és lelkészek kell alkossák, mert a jó döntésekhez, a jogszerű eljárá­sokhoz szükség van jogászi szaktudásra, de egyházismeretre is. A valóságban ezt nem statikusan kell elképzelni. Hiszen a jogászok is aktív egyháztagok, akik is­merik az egyházat, képesek a jogi tör­vényszerűségek egyházi adaptálására. És az ezt a szolgálatot vállaló lelkészek­től is elvárható (bizonyára készek is er­re), hogy valamelyest elsajátítsák a jogi gondolkodást, dialógusképesek legye­nek a másik terület szakembereivel, az igazság - legnemesebb értelemben vett - kiderítésében. Az egyházban - közvetlenül vagy közvetve - mindennek a missziót kell szolgálnia. Az adminisztratív megújulás, az erkölcsi értékek megbecsülése, az igazság, a tisztesség vállalása fontos ré­sze az egyházi életnek, fontos összetevő­je a 2001 - 2006-os ciklus feladatrend­szerének. Frenkl Róbert LUTHER MARTON: A viszálykodásról (Példabeszéd) A békességszerzésről a következő példabeszéd­del szólt Luther doktor, amikor Eisleben városában járt a viszálykodó von Mansfeld grófok ügyében. „ Ha kivágunk egy fát a sok ágbogával és gallyai­val, és ezt egy házba vagy egy szobába próbáljuk bevinni, nem elöl, a koronájánál fogva kell behúzni, hiszen akkor az ágak elzárják és visszatorlaszolják az utat, mert mindük a ház vagy a szoba felé nyílik- ágazik szét; ha tehát a fát erő-hatalommal akarjuk a házba vagy a szobába szuszakolni, letörik minden ága, mégsem vihetjük be; hanem ha törzsénél ra­gadjuk meg, ahol kivágtuk, akkor az ágak az ajtóval átellenben állnak, és a törzset behúzhatjuk; majd az ágakat szépen összehajlítjuk, és a fát könnyűszerrel, minden fáradság nélkül bevihetjük a házba. Ugyan­így kell békességet szerezni: mindenik engedjen a másikának, mert ha mindenki csak a saját igazát hajtogatja, s attól egy tapodtat sem tágít, egy íznyit sem hagy a másiknak belőle: sohasem lesz békes­ség, mert az ágak viszszatorlaszolják az utat, elzár­ják az ajtót, nem lehet őket bevinni. ” Beszélgetés dr. Csepregi Zoltán teológiai tanárral, az újjáalakult Országos Egyházi Bíróság lelkészi elnökével- A világi bíróságokról több-keve­sebb ismerettel mindenki rendelke­zik, az egyházi bíróságokról azonban elég ritkán hallunk. Mennyiben más ennek a felelősségteljes szervezetnek a működése, felépítése, mint a világi bíróságoké?- Először is el kell mondanom, hogy a középkorig visszamenőleg mindig is voltak egyházi bíróságok, amelyek az egyházban történő peres ügyek kivizsgá­lására voltak hivatottak. A II. világhábo­rú alatt is, Káldy püspök alatt is végezték munkájukat a bíróságok. A mostani, új struktúra a rendszerváltáshoz kapcsoló­dóan, a 90-es években alakult ki. Az alapelv az egyházban ugyanaz, mint a vi­lági bíróságoknál: a hatalmi ágakat (tör­vényhozás, bíráskodás, végrehajtás) szét kell választani, hiszen a diktatúrákra jel­lemző e három ág egy kézben tartása. Ezt egyébként az Alkotmány is kimond­ja, és ennek értelmében foglalt állást az első, 1991-es Zsinat is. A fő gondolat a bírói függetlenség megőrzésének, bizto­sítása volt.- Mik a tapasztalatok, a Zsinat ál­tal hozott törvény hogyan működik a gyakorlatban, a bíróságok napi mun­káját tekintve? Kell-e valamin változ­tatni?- Fontos szempont az összeférhetet­lenség kérdése, ez ugyanis személyi problémákat vet fel. Az előző Zsinaton enyhítették a törvényt: csak a végrehaj­tói szinten nem lehet valaki érintett egy­házi bíró. (Logika: a bíró nem lehet érintett.) A Zsinatra ezt az összeférhe­tetlenséget nem terjesztették ki. De a gyakorlatban még most is végrehajtha­tatlan a törvény. Például az országos egyházi bizottságoknak nem lehet tagja egy bíró. Az érintetteknek választaniuk kell, hogy miről mondanak le, ám meg­bénulna a bíróság, ha ez megtörténne. Egyházmegyei szinten emiatt nem is működnek most a bíróságok. Az az igazság, hogy lelkészből van kevés. Módosítani kell tehát a törvényt, ez az új Zsinat feladata lesz. Szűkíteni kell az összeférhetetlenségi kört.- Milyen szinteken történik az ügyek elbírálása, és hány fős a bíróság?- Három szintről kell beszélnünk: egyházmegyei, egyházkerületi és orszá­gos egyházi bíróságokról. Valószínűleg az egyházmegyei szint kimarad majd, hi­szen a működés érdekében valamiféle kompromisszumot kell kötni. Minden bíróság lelkészi és nem lelkészi tagokból áll, fele-fele arányban, és értelemszerűen ikerelnökség van. Az országos bíróság 16 fős, a tagok hivatalos elnevezése: , Általában kétféle üggyel vagyonjogi és fegyelmi „egyházi bíró” foglalkozunk: esetekkel.- Anyagi szempontból is garantált a függetlenség ?- Az állami szférában független költ­ségvetésből gazdálkodnak a bíróságok, az egyházban ez különböző okok miatt saj­nos nem így van. Az államban a bírók személyükben is függetlenek, ily módon nem lehet őket elmozdítani. Ez sincs meg a lelkészeknél. A döntések egyébként nem kikényszeríthetők. Régen az állam hajtot­ta végre, ma már nincs karhatalom, ez persze jó. De garancia sincs a végrehaj­tásra. A csendőr, a végrehajtó nem jön. Teljesen önkéntes az ítélet végrehajtása.- Mi az elnök speciális feladata?- Az egész adminisztrációt végzi, a beérkező ügyeket, kereseteket megvizs­gálja, a tárgyaláshoz kijelöli a bírói taná­csot. A Zsinaton képviseli a bíróságot, és a módosító javaslatok kidolgozása is az ő feladata. K. D. Babits Mihály: INTELEM VEZEKLÉSRE Mivel e földön jónak lenni oly nehéz ­erényeid elhagynak mint az ifjúság, de bűneid utánad jönnek, mint a hű kutyák s ha netán elfáradva az úton leülsz, mind köribéd telepszik és arcodba néz nyugodtan, mintha mondanák: „Nem menekülsz!” ­s ha néha egyet bottal elkergetsz és messzeversz, kicsit hátrább húzódik, és ha nem figyelsz, megint előjön, kezed nyalja, s mintha már lelked belső helyein és zugaiban kotorna nyelve ragadósan, síkosán, és érzed már hogy többé nem kergetheted s nem verheted, hacsak magadat nem vered ­verd! verd! ezer bűn nyelve lobog benned, mint a tűz és lelked már nem is egyéb mint ez a tűz: te csak a bűnök teste vagy, mely lábon jár s viszi és rejti mint legmélyebb lényegét s önbelsejét, az önzést és rossz vágyakat, mint a bélpoklos poklát, mely benne rohad és őt is elrohasztja - viszi mint az őrület vak égését, ezt a sivár belső tüzet amelyben minden bölcs erő és fiatal erény úgy illan el, mint tűzben az olaj, légbe leng fel és híg egek felé enyész ­mivel e földön jónak lenni oly nehéz! Interjú a bíróság újraválasztott elnöknőjével Egy nagynevű nemzetközi könyvvizs­gáló cég - Debrecen központjában lévő- irodájában nyújtja át névkártyáját a kirendeltség-vezető, Dr. Nagyné dr. Stieber Tünde, a Magyarországi Evan­gélikus Egyház Országos Bíróságának nemlelkész elnöke. Zavaromat látva, siet előrebocsátani, hogy végzettségét tekint­ve elsődlegesen jogász, és pályája során évtizedeken át a jogászi-jogtanácsosi te­vékenység volt az irányadó. (Utóbb kide­rül, hogy mintegy éve, vezető adóhivata­li pozícióját cserélte fel mostani munka­körével, amelyben viszont főként számvi­teli és könyvvizsgálói szakképesítését kell kamatoztatnia.)- Az adószakértők nem tartoznak a legráérősehb emberek közé, hogyan tud időt áldozni felelős egyházi munkájá­nak ellátására?- Úgy, hogy ezt nem áldozatnak te­kintem. Én nyolc hetes korom, azaz ke­resztelőm óta kötődöm az evangélikus egyházhoz, és ezt a kötődést a közel­múltban elhunyt Szabó Gyula esperes atyáskodó gondviselése mindvégig erősítette bennem. Jogi diplomám átvé­tele óta - presbiterként - a debreceni gyülekezet jogtanácsosa vagyok. Vél­hetően itteni tevékenységem alapján kértek fel az újonnan felállított Orszá­gos Bíróságban való munkára, amely­nek ellátásában a távolság sem jelent különösebb akadályt. Egyrészt civil munkám révén is gyakorta utazom a fő­városba, másrészt segít a technika,- a fax, az email...- Formálisan korábban is létezett egy­házi bíróság. Mit tekint a leglényege­sebb változásnak a múlthoz képest?- Sokan zokon is vették, hogy e mos­tani testület immár a törvények szerint jár el. A múltban ugyanis a szokásjog és a szokásrendszer volt az irányadó.- Milyen típusú ügyekben kel! leggyak­rabban eljárnia az egyházi bíróságnak?- Az Országos Bíróság megfellebbe­zett döntésekkel foglalkozik. Ezek leg­gyakrabban különböző testületek műkö­dését érintő panaszok, fegyelmi vétsé­gekkel kapcsolatos ügyek. Vannak azon­ban bizonyos testületek, illetőleg tisztsé­gek, amelyekkel kapcsolatban kizárólag az Országos Bíróság az illetékes. Ha el­ső fokon jár el, akkor 5 fos tanácsban dönt, ha ezt megfellebbezik, akkor a bí­róság teljes tanácsa jár el.- Ugye a teljes tanács 16 főt számlál?- Igen, de a legújabb döntés értelmé­ben már 7 fővel is határozatképes. Ko­rábban több esetben megtörtént, hogy elégséges létszám híján nem tudtuk megtartani a tárgyalást.- Az egyházi bíróság létjogosultsága aligha kérdőjelezhetií meg, sokan még­is némi okkal tartják szégyenletesnek, hogy még az egyházban is adódnak pe­res ügyek. Személy szerint hogyan érin­ti, amikor keresztyén embereket, keresz­tyénekhez méltatlan szerepben kell megismernie?- Érzékeny pontomra tapintott ezzel a kérdéssel, mert az elmúlt év vége felé pontosan emiatt vettem fontolóra lemon­dásomat, és csak hosszas vívódás után vállaltam újabb ciklusra is a megbízatást. Mindazonáltal bízom abban,, hogy bírói munkám során továbbra is sikerül szem előtt tartanom, hogy a keresztyén ember is ember, még akkor is, ha az illető törté­netesen lelkipásztor..., és az ügyek meg­ítélésekor -jó értelemben vett profizmus­sal - kizárni mindennemű emocionális körülményt. Eddig is sokat segítettek eb­ben a bírói testület lelkész tagjai, debrece­ni templomunkban pedig újra és újra si­kerül feltöltekeznem Isten erejével. TPK ♦

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents