Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-03-19 / 12. szám
Evangélikus Élet 2001. MÁRCIUS 18. 5. oldal Vasárnap vagy vásárnap? Társadalmi vita folyik Magyarországon az üzletek vasárnapi nyitvatartásá- ról. A Déli krónikát hallgatom. Körkérdésre (legyen-e vasárnapi nyitvatartás?) adott válaszok színes gyűjteményét. Aki a vasárnap zárva tartó üzletekért szól, szinte kivétel nélkül úgy érvel, hogy legyen a vasárnap a pihenésé, a családé, az egymással eltöltött időé. Valaki még a templomot is megkockáztatja, mondván, az mégis inkább vasárnapi program, mint az elfelejtett tejföl gyors beszerzése vagy a megvásárlandó televízió kinézése. A kérdés messze túlmutat önmagán. Egészen addig az eseményig, ami miatt eleink - a nagyon régiek - szakítottak az ősi hagyománnyal, s a szombatból vasárnap lett. Annak kellett lennie, mert olyan nagy esemény történt vasárnap hajnalán, amihez minden egyebet illeszteni kell. Olyasmire mutat ez a vita, amihez leginkább nekünk van közünk. Keresztyéneknek. Legalábbis mi tartjuk leginkább számon, hogy miért ünnep a vasárnap. és miért nem pótolható, helyettesíthető semmi mással. Életünket központi, nem periférikus módon határozza meg az ünnep. Életünk épp hogy elindult a teremtő Isten kezéből, máris megismerte az ünnepet. Az ember élete ünneppel kezdődött. Közvetlen az ember teremtése után számol be a Biblia a nyugalom napjáról, amelyen - nem tévedünk, ha azt mondjuk - az ember Istennel együtt megünnepelte a teremtés eseményét. Mielőtt dolgozni kezdtünk volna, mielőtt elindultunk volna meghódítani a földet (lMóz 1,28 és lMóz 2,2-4), részt vettünk Isten nyugalmában. Minden csak ez után az ünnep után kezdődött. Ha pedig a másik pillért keressük, a végsőt, akkor azt találjuk, hogy ünnep felé tart az életünk. A Bárány menyegzői vacsorájára vagyunk hivatalosak (Jel 19,6-9). Minden idő végén, a célnál ünnepben teljesedik ki az ember élete. Ünnepből indultunk, ün- < pbe érkezünk. Életünket központi módon meghatározza az ünnep. Nem élhetünk szürkén, egyformán, rohanva és robotolva életünk minden napján. És nemcsak azért állunk le időnként, hogy kifújjuk magunkat, és utána hatékonyabban tudjunk dolgozni. Nemcsak azért van ünnep, hogy erőt gyűjtsünk a munka következő fázisára. Ünnep azért van, mert az ember több, mint egy robotoló, vásárló és fogyasztó gép. Mi az Isten ünnepéből jövünk és az Isten ünnepe felé tartunk. Ne tekintsük magunkat szürke gépnek, amit időnként leállítanak, hogy utána jobban működjön. A vasárnap azért van. hogy legyen csendünk és nyugalmunk. Olyan idő, ami a miénk. Nem kell elszámolni vele senkinek, akár le is tehetjük az óránkat. Elgondolkodhatunk. Minden olyasmin, amire hétköznap tényleg nincs időnk. Örülhetünk. Mindennek, ami mellett más napokon elsietünk. Felfedezhetünk apró szépségeket és örömöket. Egyszerűen csendben lehetünk. Percekig. Félóráig. Élvezhetjük a nyugalmat. Eltöprenghetünk céljainkon, érzéseinken. ízlelgethetünk szavakat, színeket, rácsodálkozhatunk az életre. Megszólíthatjuk a másik embert, nem számonkérve, nem futva, nem szemrehányóan. Átélhetjük az együtt eltöltött idő szépségét, az ösz- szetartozás fontosságát. És megsejthetünk valamit abból is, hogy nem zárt fölöttünk az ég. Közünk van ahhoz, ami és Aki túl van a nyitott égen. Az ünnepen megérezhetjiik, hogy Ó elfogad. Megért. Szeret. Hogy előtte más törvényszerűségek érvényesek, mint földi világunkban. Nem az erő, nem a teljesítmény, nem is érdekeink jó képviselete dönt. Isten előtt a kegyelem, a szeretet, a szelídség a rendező erő. At kell élnünk a vasárnapot. Mélyen és igazán, hogy kilépjünk egy kicsit az erő, az idő és az érdekek uralta világból. És belekóstoljunk abba a másikba, amit a szeretet és az irgalom vezérel. Ezért kell nekünk a vasárnap. És emiatt kell ünnepi ruhába öltöznünk, ünnepi ebédet főznünk, az asztalra virágot tennünk, egymás szemébe néznünk és élveznünk Isten ünnepet teremtő szerete- tét. Keresztyén egyházaknak és keresztyén embereknek feladata, hogy segítsenek felfedezni és megélni az ünnepet. Mi tudunk róla a legtöbbet. Ne tartsuk meg magunknak! Szabóné Mátrai Marianna OLVASTAM...- Életöröm — Papp Lajos szívsebész professzort nemrégiben egy nemzetközi díjjal tüntették ki. Az ebből az alkalomból vele készített riportban - többek között - ezt mondotta:- Örömöt okozó hírek hatására, nevetés után, jó hangulatú, vidám személyiségű emberekkel való beszélgetés közben, akár perceken belül is képes az immun- rendszerünk hatalmas mértékben megerősödni. Azaz felgyorsul, akár tízszeresére nő a gyógyulásunk. Sőt, a tartós öröm, a sok nevetés képes az érfalakat is megerősíteni a szervezetünkben, a szívünkben, ami számtalan súlyos - esetleg halálos — betegségtől menthet meg. Biotechnikai módszerekkel gyönyörűen ki tudjuk mutatni mindezt, laboratóriumi vizsgálatokkal a vér és a vizelet kémiai állandóit mérjük, különböző hatások alatt összehasonlítjuk. Nagyon sok betegséget előidéző, ártó tényező negatív hatását is csökkenti az öröm, a nevetés. Sok esetben teljesen meg is szünteti. Ezt úgy hívjuk: életöröm. Ami ez ellen hat, úgy hívjuk: keserűség, elkeseredettség. Itt és ezen a ponton is jelentősége van a hitnek. Én nem mindenfajta hitre, hanem kifejezetten az Istenben való hitre gondolok. Ha valaki komoly szívbeteg, vagy fél a műtéttől, ha valaki tartósan negatív állapotban van, a bibliai értelemben vett istenhit átsegíti a kritikus pillanatokon. Sokkal hamarabb túl tudja tenni magát a nehézségeken is. így kapcsolódik a hit az örömhöz, az öröm az általam definiált életörömhöz, az életöröm immunrendszerünk gyors megerősödéséhez, ami megsegíti, fölgyorsítja a gyógyulást. Sokszor eleve meggátolja a betegség kialakulását is. Bármiféle diszharmónia a két rendszer - tehát a lélek és a test között - azonnali betegséghez vezet. Tartós lelki gyötrődés, keserűség, boldogtalanság nagyon sok esetben viszont konkrét szervi bajhoz vezet. Gyakran rákhoz is. Kísérleteink azt mutatják, hogy ezt a fajta örömélményt nem lehet helyettesíteni más, pozitív hatással bíró dolgokkal. Még az operációkon kívül is, próbálom a szíveket gyógyítani, és hitet önteni'a lelkekbe. Az örömtelen fásultságot, a letargiát próbálom valamiképpen konvertálni. Sok ember vágyik arra, hogy tavasz költözzön a szívébe. Ferenczy Zoltán FELHÍVÁS KIE-sátortáborok 2001 nyarán Minden évben sikeresen zajlanak a CVJM (németországi Keresztény Ifjúsági Egyesület) által szervezett nyári sátortáborok. Ezeket ugyan német gyerekeknek rendezik, de nyolc év óta magyar fiatalok is részt vehetnek e nyári programokon, Max Hamsch, a KIÉ ny. titkára, a magyar csereprogramok koordinátorának jóvoltából. A sátrakat és jurtákat általában gyönyörű környezetben, valamely erdő szélén állítják fel, néhány kilométerre a városoktól. A táborozok egyik ismertetőjele, hogy a fiúk - szinte mindig - fekete, a lányok pedig kékszínű nyakkendőt viselnek. (A nyakkendőket különböző vizsgák letételével érdemlik ki, és ünnepélyes keretek közt kapják meg a fiatalok.) A táborok lelkes vezetői minden évben gazdag programról gondoskodnak. Reggelente közös énekléssel és a tábor igéjével köszöntik egymást a résztvevők, amit áhítat követ. Délelőttönként csoportos bibliaórákon vesznek részt a gyerekek, délutánonként pedig játékok, sportversenyek és kirándulások színesítik a közösen eltöltött napokat. Erdei túrákra, és a környékbeli települések megtekintésére is sort kerítenek. Esténként a tábortűznél vidám dalolás, játék, vetélkedő. A nap minden este közös áhítattal zárul, s ami a legfontosabb: mindig jut idő imádságra. így amikor napnyugtával elcsendesednek a sátrak, a sátorban a közös záróimádságban minden táborozó saját szavaival adhat hálát a napért, az újonnan szerzett élményeiért. Mindenki tudja, hogy ami miatt valójában összegyűltek a fiatalok, az nem más, mint Isten igéje. A nyakkendő és az egyenruha jelképesen mutatja az összetartozást, ami viszont ennél fontosabb: a Biblia olvasása és az örömhír továbbadása nem csupán két hétre, hanem minden reménység szerint „hosszabb távra” szól. Örömmel értesítünk mindenkit, hogy idén nyáron Magyarországon is lesznek KIE-táborok! Max Hamsch sok-sok éves munkájának és önzetlen segítségének köszönhetően, 2001 nyarától Magyarországon is megrendezésre kerülhetnek a németországiakhoz hasonló, keresztyén ifjúsági táborok! Hamsch úr missziós munkájának tulajdonképpeni célja az volt, hogy azok a magyar fiatalok, akik éveken át Németországban táboroztak, és elvégezték a németországi szemináriumokat, illetőleg részt vettek a táborvezetőség munkájában, végül Magyarországon kamatoztathassák tudásukat, tapasztalataikat. Szeretettel hívunk tehát minden kedves érdeklődőt 2001. évi rryári sátortáborainkba! Nyakas Judit A Magyarországi Keresztyén Ifjúsági Egyesület idén nyáron a következő sátortáborokat szervezi 10-14 éves fiatalok részére, a németországi KIÉ támogatásával: Leánytábor: Helyszín: Csurgónagymarton Időpont: 2001. július 17-26. Fiútábor: Helyszín: Balatonudvari Időpont: 2001. július 30- augusztus 8. Jelentkezési határidő: 2001. április 30. Jelentkezés az egyes táborok vezetőjénél, aki részletesebb felvilágosítással is szolgál: Leánytábor: Ureczky Lilla, tel.: (1) 222-3861. Cím: 8840 Csurgó, Poldini E. u. 6. (82) 471-993. Fiútábor: Koren Balázs, tel.: (20) 320-9019. Cím: 2040 Budaörs Szabadság út 224. E-mail: kie-tabor@ffeemail.hu Idén nyáron is részt vehetnek magyar fiatalok a németországi Keresztyén Ifjúsági Egyesület vendégeként németországi sátortáborokban. Fiútáborok: 10-14 évesek részére: 2001. június 29-július 13. 10-14 évesek részére: 2001. július 25- augusztus 7. 14-17 évesek részére: 2001. július 14-július 28. Leánytáborok: 10-14 évesek részére: 2001. július 13-július 25. 10-14 évesek részére: 2001. július 25- augusztus 7. Jelentkezési határidő: 2001. április 30. További információk, jelentkezés: Zalán András, tel.: (1) 337-8244; 1085 Budapest, Somogyi Béla u. 14. E-mail: zalan@math.bme.hu / Haffanár Ur térdem Az iskolai hittanoktatásról elmélkedve, minduntalan felteszem magamnak a kérdést: Miért van olykor hatalmas különbség az egyes hitoktatók - tanulók általi - megítélésében? Miért érzik sokszor a diákok - a tananyag módszeres feldolgozása kapcsán hogy valamiféle erőszak, agresszió áldozatai? Miért tiltakoznak a mégoly gondosan kitervelt óravezetési, didaktikai technikák ellen is? Miért érzik tolakodónak a családi életüket firtató - kétségtelenül jó szándékú - kérdéseket, és bántónak az egyébként talán tényszerű megállapításokat? Miért háborítja fel őket a jóhiszeműen felajánlott négyszemközti beszélgetések lehetősége? Miért lépnek fel néha a szülők is egy-egy hitoktatóval szemben? AVAGY Miért hallgatják a lelkészeket, hitoktatókat tágra nyílt szemekkel, szinte követelve tőlük a vallási és hitélettel kapcsolatos szellemi táplálékot? Miért tartják izgalmasnak, gondolatébresztőnek az általuk vezetett órák minden percét? Miért formálódnak a kezük alatt ellenállás nélkül, boldogan? Miért tárják fel előttük önszántukból és őszintén rövid kis életük minden titkát? Miért keresik velük az iskolai órákon és az iskola falain kívüli találkozások, beszélgetések lehetőségét? Miért hajtanak fejet egyes lelkészek, hitoktatók előtt tanulók, pedagógusok, szülők egyaránt? TUDJUK, HOGY MIÉRT?! Balikóné Németh Márta Tavaly volt életem legcsodálatosabb napja - az Úr gyermeke lettem. Azóta már lassan eltelt egy év, és sok minden történt velem. Egy hihetetlen csodát szeretnék megosztani, amely nagyon sokat jelentett a számomra. A főiskolán a vizsgaidőszak mindig nagyon nehéz. Az Úr áldását kértem rá és még decemberben megkaptam a válaszát: „Készen áll a ló a csata napján, de az Úr adja a győzelmet. ” Péld 21,31. Minden vizsgám sikerült elsőre, kivéve egy szigorlatot. Miután nem sikerült január elejére, nem estem kétségbe, majd megtanulom január végére, és sikerül. De ahogy egyre közeledett a nap, félelem támadt a szívemben. Az Úr más igéken keresztül is bátorított, és a sötétséget szétoszlatta. Amikor viszont január végén sem sikerült, el kellett gondolkodnom, mi Isten akarata. Azután megértettem, hogy Isten így teremtett lehetőséget arra, hogy ... az alázat és türelem útjára tanítson. Az utolsó vizsgalehetőségre is úgy mentem el, „legyen meg Istenem a Te akaratod”. És az Isten ezt az alkalmat készítette elő arra, hogy szintén bizonyságot tehessek róla, - ugyanis a reformáció tételét húztam. Ruzsinszki Ildikó (Nyírszőlős) Tíz évvel ezelőtt hívott meg evangélikus lelkész-barátnőm a gyülekezetébe azzal a kéréssel, hogy szerepeljek a Nők Ökumenikus Világimanapjára tervezett irodalmi összeállításában. Gondolkodás nélkül igent mondtam, de semmit nem tudtam ezekről az alkalmakról. Sok-sok ismeretlen asszony töltötte meg a gyülekezeti termet, ahová megérkeztem. Egyikük diavetítőt próbálgatott, mások egzotikus gyümölcsökből, fűszerekből, különleges ékszerekből, színes kendőkből kiállítást rendezgettek, az nrgona mellen kis csoport éneket próbált. A műsorfüzetet olvasgatva, nem értettem: mi közünk lehet nekünk itt, Pakson ehhez a távoli és ismeretlen országhoz, amikor alig ismerjük a saját hazánkat, és gondjaink erőt próbáló feladat elé állítanak nap, mint nap. A lelkész köszöntője után kiálltunk a gyülekezet elé, és az addig begyakorolt szövegek hirtelen életre keltek bennem. Minden szónak értelme lett, a könyörgések nemcsak a távoli ország asszonyainak leikéből, hanem az enyémből is felfakadtak. Megértettem: ezen a napon a Föld minden országában asszonyok imája száll megváltó Istenünkhöz. Úgy éreztem, mindannyian értjük egymás szavát, mint ama Pünkösdön. Ez a közös könyörgés körülöleli a Földet és ebben a koszorúban mi mindannyian egy-egy szál virág vagyunk. Az elmúlt évtizedben úgy hozta a sorsom, hogy évente tizenhat alkalommal szervezhettem előadásokat a Bibliáról. Ezeken az alkalmakon - összesen - mintegy 15 ezren vettek részt, és ez alatt az idő alatt sokukkal nagyon közel kerültünk egymáshoz. Az ökumenét nemcsak szavakban valljuk, hanem mindennapjainkban éljük is, hiszen katolikus, református, evangélikus és baptista együtt hallgatja itt Isten igéjét. A régi, ismeretlen asszonyok a testvéreim lettek... Gutái Istvánná (Paks) Ökumenikus Eletvédő Demonstrációnkon - légy ott Te is! Keresztyén Értelmiségi Szövetségünk (KÉSZ) hivatalos tájékoztatója szerint március 24-én, szombaton a Budai Várban és a Parlamentnél kerül sor az új évezred első életvédő demonstrációjára. A KÉSZ és más életvédő szervezetek évek óta kifejezésre juttatják lelkiismeretünk szavát: megengedhetetlennek tartjuk több tízezernyi - már megfogant - ártatlan életnek a kioltását. Tavaly 65 ezer mécses meggyújtására került sor a Szent István szobor körül. Az idei rendezvény ugyanitt 15 órakor kezdődik. Bár a 2000. évben az abortuszok száma némileg csökkent, demonstrációnk ma is indokolt. Találkozzunk minél többen március 24-én délután 15 órakor a Szent István szobornál! Záhonyi Lóránt (Budapest) Az Alberti Evangélikus Egyházközség presbitériuma pályázatot hirdet főállású igazgatói állásra 2001. július 1-jével kezdődő, 6 éves időszakra. A pályázat meghirdetője: Az Alberti Evangélikus Egyházközség Presbitériuma megbízásából az Alberti Evangélikus Egyházközség Elnöksége, 2730 Albertirsa, Pesti út 106. Az intézmény megnevezése: Alberti Evangélikus Általános Iskola, 2730 Albertirsa, Pesti út 110. A pályázat feltételei: Egyetemi vagy főiskolai pedagógusi oklevél, legalább 10 éves gyakorlat vagy evangélikus lelkészi végzettséget igazoló oklevél, legalább 10 éves hitoktatói gyakorlat. A Magyarországi Evangélikus Egyház közoktatási intézményeiről szóló törvénynek megfelelően: evangélikus vallás, keresztyén elkötelezettség, konfirmáció, vezetői képességek. Egyéb információk: ÁEI: 2001. július 1. A megbízás hat évre szól. Pehi: megjelenéstől számított 30 napon belül. A pályázatnak tartalmaznia kell: A pályázó jelenlegi munkahelyét, beosztását. Részletes szakmai önéletrajzot. Szakmai helyzetelemzésre épülő fejlesztési elképzeléseket. A pályázathoz mellékelni kell: Lelkészi ajánlást a gyülekezet lelkészétől. A pályázatot a következő címre kell elküldeni: Alberti Evangélikus Egyházközség Elnöksége, Szmolár Attila, 2730 Albertirsa, Pesti út 106.
