Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-03-19 / 12. szám

Evangélikus Élet 2001. MÁRCIUS 18. 3. oldal „Örüljetek az ömlőkkel, sírjatok a sírokkal” (Rom 12,15) (Folytatás az 1. oldalról) MÁRCIUS IDUSÁN ISMÉT TERMÉSZETI CSAPÁS VET(ETT) ÁRNYÉKOT 1848-AS POLGÁRI FORRA­DALMUNK ÉVFORDULÓJÁNAK ÜNNEPÉRE. Ter­mészeti, de nem egészen természetes csapás... Mert az áradás ugyan korra, nemre és felekezeti különbségekre való tekintet nélkül sújtotta a Felső-Tisza mentén élőket, de hogy nemzetiségre se lett volna tekintettel, azt azért nem állíthatjuk... •> Köztudott ugyanis, hogy az árvizek kiváltó oka nem egyszerűen a hirtelen jött hóolvadás, hanem az a nagy­mérvű kárpátaljai (ukrajnai) erdőirtás, amelynek követ­keztében megszűnt az ősidőktől fogva szivacsként műkö­dő növénytakaró víztároló képessége, és a hatalmas víz- mennyiség akadálytalanul zúdulhat a síkvidékre, ahol történetesen - már vagy ezer esztendeje - túlnyomó többségben magyarok élnek. Voltaképp nyolcvan éve szerencse kérdése, hogy a minden tavasszal megáradó Tisza kilép-e a medréből, és ha kilép mit, mennyit áraszt el. Legmagyarabbnak mon­dott folyónk környéke tehetetlen, kiszolgáltatott állapot­ban van. Valódi megoldást csak a Tisza teljes vízgyűjtő területén, összehangoltan végrehajtott vízgazdálkodás je­lenthetne. Miként arra egyik legfrissebb írásában a kivá­ló publicista - Csapó Endre - is rámutat: ,, Trianon tehát jelen van, és szünet nélkül szedi áldozatait. Hol vízárral sodorja el a magyar falvak házait, állatait, termését, hol a vízhálózatot mérgezi, öli meg halállományát, borítja fel élettani egységét, vegyi összetételét,- ami kihat az ivóvíz­re és kihat az öntözött terményekre. ” Amikor az 1848-as forradalom és szabadságharc év­fordulójának környékén jogos büszkeséggel emlékezünk szabadságszerető eleinkre (közöttük az evangélikus hő­sökre), talán egyházi lapunkban sem illetlen dolog utalni a ti­szai árvizek és nemzeti tragédiánk máig ható összefüggéseire. Egyéni tragédiák esetén azonban az első keresztyéni meg­nyilvánulás természetesen nem lehet más, mint a segítségnyúj­tás. S, ha lapunk le is maradt az Ökumenikus Szeretetszolgálat felhívásának idejekorán történő közléséről, egyházunk vezetői az elsők között reagáltak a segélykérelemre. Miként az címolda­lunk keretes írásában olvasható, a Magyarországi Evangélikus Egyház vezetősége milliós nagyságrendű adományt átutalásáról határozott. Egyházunknak nincsenek katasztrófákra elkülönített pénz­alapjai. Hogy a már átutalt 5 millió forint mennyire egészülhet ki, az épp ezért híveink áldozatkészségétől függ. i-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------1 Az Országos Iroda ezúton is kéri a gyülekezeteket, hogy az árvízkárosultak megsegítésére szánt gyűjtések, offertóriumok összegét haladéktalanul utalják át az Országos Egyház számlájára: 11707024-20347257. i__________________________________________________________________________________________i Magyarországon 20 község lakosságát kellett kitelepíteni, s jóllehet a Belügyminisztérium Nyíregyházára kihelyezett árví­zi kommunikációs központja mostani lapzártánkkor még „csak” 170 ház összeomlásáról tudott, Pintér Sándor belügymi­niszter információja szerint összesen 3440 ház került víz alá... (Kárpátalján ennél is súlyosabb a helyzet, ott közel 30 ezer épület áll víz alatt, és már mintegy ezer lakóház dőlt össze.) Valójában e mostani természeti csapás, közvetve-közvetle- nül csaknem 200 ezer embert érint, és bár az anyagi károk mér­tékéről még nincsenek megbízható adatok, a védekezés költsé­gei olykor elérték a napi 250 millió forintot. Az árvíz elöntötte Tarpa, Gulács, Tákos és Jánd községek jó részét, illetve Hete-Fejércse, Csaroda, Gelénes, Vámosatya és Tákos (református) temploma - 2001. március 9. Gergelyiugomya kisebb területét. Tiszaadony, Tiszaszalka, Tiszavid, Lónya, Mátyus és Tiszakerecseny házait csak lokali­zációs körgát emelésével tudták úgy-ahogy megvédeni az ártól a véderők. (Az ugyancsak veszélyeztetett Tivadar, Márokpapi, Barabás, Beregsurány, és Beregdaróc belterületét - hétfői lap­zártánkig - végül is nem érintette a víz.) Elöljáróban utaltunk arra, hogy az áradás korra, nemre és felekezeti különbségekre való tekintet nélkül sújtotta a Felső- Tisza mentén élő magyarságot. Természetesen egyházunk sem személyválogató a segítségnyújtásban. Mindazonáltal megkü­lönböztetett aggodalommal kísértük figyelemmel a veszélyez­tetett térségben lévő egyetlen evangélikus (egyház)község - Kölese - helyzetét, amelyet végülis megkímélt az ár. Lelkészé­nek tájékoztatása szerint, a településen mindössze három lakó­ház volt kitéve tényleges veszélynek, de ezeket is sikerült meg­védeni. (Lábossá Lászlónak egyébként a szórvány községekből sem volt tudomása arról, hogy evangélikus hívei közül bárkit közvetlenül érintett volna a tragédia.) Mire ezek a sorok az olvasók elé kerülnek, sok víz lefolyik még a Tiszán. Csak remélhetjük, hogy most már hiánytalanul a folyó medrében. (T.) Pintér Károly Egész napos gazdasági tanfolyam Gazdasági továbbképzés lesz 2001. márci us 31-én 10 órától, a Fasori Gimnázium dísztermében egyházkerületi és megyei számvevőszéki tagok, intézményeink gazdasági felelősei, valamint érdeklődő gyülekezeti gondnokok, felügyelők, pénztárosok részére. Téma: az új gazdasági törvény. Minden érdeklődőt szeretettel hívunk és várunk! Ol - HK. Az Európai Kisebbségi Evangélikus Egyházak Tanácskozása Róma 2001. március 1-4. A Lutheránus Világszövetség Tanácsa tagjaiból alakult Előkészítő Bizottság meghívására 2001. március 1-4. között az európai kisebbségi egyházak 25 veze­tő képviselője Rómában tanácskozott. Jelen volt Dr. Olli-Pekka Lassilla, a Lu­theránus Világszövetség Európa-titkára is Géniből. A vendéglátó a Chiese Evangelica Luterana in Italia (Olaszor­szági Evangélikus Egyház) volt Jürgen Astfalk esperes vezetésével. A tanácskozás célja az volt, hogy a Lutheránus Világszövetségen belüli eu­rópai kisebbségi egyházak igényeit fel­mérje és kifejezésre juttassa. A munka naponta bibliatanulmánnyal kezdődött és esti áhítattal fejeződött be. A megbeszé­lések kiindulópontja Dr. Karl Schwarz professzor (Wien) előadása volt, „Egy­ház - állam - társadalom az egységre tö­rekvő Európában - megfigyelések egy kisebbségi egyház perspektívájából”. Három munkacsoportban kerültek elő ja­vaslatok, kívánságok és kezdeményezé­sek, így például:- Rendszeres kölcsönös tájékoztatás az Interneten, a KALME (Európai Evan­gélikus Egyházak Kommunikációs Bi­zottsága) szervezetével történő megbe­szélés alapján. A KALME képviselője a tanácskozáson Bärbel Naeve elnökségi tag volt.- Dokumentumok cseréje az „Egyház - állam - társadalom” témakörében, kü­lönös tekintettel a jövőbeli európai uniós törvényhozásra. — A rendszeres kölcsönös látogatások megbeszélése.- Kérés a Lutheránus Világszövetség­hez arról, hogy az Európa-titkári tisztség jövőbeli betöltésénél vegyék figyelembe a kisebbségi egyházak ügyeit és javítsák az Európa-titkár munkakörülményeit. A konkrétan megnevezett feladato­kat a már meglévő egyházi és egyetemi intézményekhez kapcsolva kell megol­dani. Az igen gyümölcsözőnek bizo­nyuló megbeszélés folytatása a Luthe­ránus Világszövetség más európai kon­zultációival történő öszszekapcsolással látszik kivehetőnek. Dr. Jan Szarek, a Lengyelországi Evangélikus Egyház nyugdíjas püspöke kapott felkérést arra, hogy az együttműködés koordinálásá­ban, különösen is a megegyezés szerin­ti látogatási programok bonyolításában segítsen. Március 2-án délután a résztvevők ta­lálkoztak az Olaszországi Protestáns Egyházak Szövetsége képviselőivel. Ugyanezen a napon meglátogatták a Ke­resztény Egység Elősegítésének Pápai Tanácsát és Walter Kasper bíboros szívé­lyes fogadtatásban részesítette őket. Ezen az estén a bíboros Dr. Harmati Bé­la püspökkel (Budapest) együtt ökume­nikus istentiszteletet tartott a résztvevők számára a Santa Maria déllé Pieta temp­lomban a vatikáni Campo Teutonico (Német Kollégium) területén. A befejező vasárnapi istentiszteletre a római evangélikus Krisztus-templomban került sor, majd fogadás zárta az együtt- létet. Az Előkészítő Bizottság tagjai: Jürgen Astfalk esperes, Olaszország Dr. Julius Filo egyetemes püspök, Szlovákia D. Dr. Harmati Béla püspök, Magyarország D. Dr. Christoph Klein püspök, Románia Búcsú az ökumenétől? A szeretet hiányzott abból a doku­mentumból, amelyet tavaly őszelőn ho­zott nyilvánosságra Rómában a Ratzinger bíboros irányította hittani kongregáció - hangzott el azon a konfe­rencián, amelyet a Magyarországi Lu­ther Szövetség szervezésében a napok­ban tartottak a győri Evangélikus Gim­náziumban. Az előadók az egyházi kö­rökben visszhangos Dominus Iesus kez­detű nyilatkozat nyomán kialakult hely­zetet elemezték, és a konferencia címé­ben (Búcsú az ökumenétől?) feltett kér­désre mindegyikük határozott nemmel válaszolt. Ittzés János a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke előadásában bátorító prológusként - a megmaradt és éledező reménység távla­tait mutatta be. Jézus idézett főpapi imá­jának - „mindnyájan egyek legyenek!” - tükrében így fogalmazott: a remény nem szégyenülhet meg emberi rosszindulat és gyengeség miatt. Ennek feladása egyet jelentene a jézusi ígéret megtaga­dásával. A püspök.szerint az evangélikus és a római katolikus egyház 1999. októ­ber 31.-én aláírt, az ökumenében mér­földkövet jelentő augsburgi megállapo­dása után csalódást jelentett a Dominus Iesus. Ahogy egy katolikus teológust idézve megjegyezte: „gyanúsan ideoló­giai szaga van ennek az egésznek.” Ta­lán ezért is váltott ki nemcsak protes­táns, hanem katolikus körökben is olyan kritikus visszhangot. Az ökumené jövő­jéről Ittzés János úgy nyilatkozott, hogy józanul és bátran kritikus hűséggel, el­kötelezett alázattal, harcos vággyal kell tovább építkezni. Sulyok Elemér pannonhalmi bencés szerzetes, főiskolai tanár előadásában részletes idézetekkel igazolta a hittani kongregáció nyilatkozatával kapcsola­tos protestáns, katolikus, anglikán és ortodox véleményeket. Reményét fe­jezte ki, hogy a most középpontba ke­rült Dominus Iesus kezdetű dokumen­tum, egykor az ökomenikus teológia lábjegyzetévé fog válni, mert hiányzik belőle a szeretet, a Pál apostol által hi­telesített elfogadás, és az előzékenység gesztusa. Sulyok Elemér szerint a vita­tott római megnyilatkozás úgy „gyom­lált”, hogy közben „ekéjével a búzát is kiszaggatta”. Ennek ellenére alázattal és töretlenül, alul és felül egyetértéssel kell folytatni az ökumenikus párbeszé­det. A Magyarországi Luther Szövetség konferenciáján még két előadás hang­zott el a búcsúról katolikus (dr. Dolhai Lajos) és evangélikus (dr. Reuss And­rás) szemmel. Giilch Csaba A Föld lakóinak már „csak egynegyede Krisztushívő Dr. Tóth Károly nyugalmazott refor­mátus püspök neve nem ismeretlen evangélikus körökben: ő az elnöke an­nak az Ökumenikus Tanulmányi Köz­pontnak, amely rendszeresen kiadja az egyházunkban is közkézen forgó Ökumenikus Tanulmányi Füzeteket. Csak néhányat emlékeztetőül a témák közül: korszerű egyházvezetés, gazda­sági lehetőségek kiaknázása, evangéli­umi erkölcs és piacgazdaság, ökumené a mai gyakorlatban... A napokban Kiskunhalason tartott előadást lelké­szek és presbitériumi elöljárók előtt. Előadását követően lapunknak is készséggel nyilatkozott.- Püspök Úr, Ön a Föld népességé­nek vallási megoszlását elemezve, a ke- resztyénség vonatkozásában megléhe- tősen aggasztó adatokat sorolt fel...- Elgondolkoztató, hogy számará­nyát tekintve a keresztyénség teret vesz­tett a világon. Amíg ezelőtt száz évvel 1,2 milliárd ember élt a Földön, ebből 600 millió, tehát a fele keresztyén volt. Ma 1,9 milliárd keresztyént tartanak nyilván, de ez már csak olyan 25 száza­lék körüli arány. Azért mondom, hogy körüli, mert a felgyorsult népességnöve­kedés a többi vallás javára tolja el a mér­leg nyelvét. A magát keresztyénnek valló népesség korántsem növekszik ugyanab­ban az ütemben.- Mennyi „nyílt” ateistáról tudunk?- Amíg 1901-ben 250 ezret tartottak számon, addig 2001-ben 150 milliót. Ugyanakkor a többi egyháztag sem mind aktív egyháztag, sokan csak a „bevallás szintjén” kötődnek valamely valláshoz, felekezethez.-A keresztény-világ milyen felekeze­tekre oszlik és milyen arányban?-Az 1,9'milliárdos szám a következő felekezetekből tevődik össze: római ka­tolikusok - 1 milliárd (ez a legnépe­sebb), protestánsok - 320 millió (ide tar­57 toznak a reformátusok, evangélikusok, baptisták és a kisebbek), orthodoxok - 200 millió (ők főleg az oroszok, szerbek, bolgárok, ukránok, románok, görögök közül kerülnek ki), anglikánok - 180 millió (ők a brit nemzetközösség orszá­gaiban élnek), végül a kisebb keresztyén felekezetek, amelyek összesen mintegy 200 millió tagot számlálnak.- Korunkban nagy lépéseket tett a római katolikus egyház az ökumené fe­lé. Ön hogyan értékeli ezt?- Oda kell figyelni a bocsánatkérő pápára, de a római katolikus egyház bel­ső utasítási rendszerét is ismernünk kell. Egy tárgyaló-visszakozó egyház képe tűnik elénk, és nem mindegy, hogy szín­ből vagy szívből történik-e egy-egy lé­pés. Van értelme a tárgyalásoknak, de látnunk kell azt is, ami a keresztyénséget erre hajtja: az ateisták előbb említett egyre növekvő tömege, és az egyházel­lenes irodalom ugrásszerű megerősödé­se a világon. Ez ellen több fórumon kö­zösen kell fellépnünk, akár Rómában, akár az Egyházak Világtanácsában! ifj. Káposzta Lajos Latin istentisztelet Segítségül hív, és én meghallgatom, így szól az ÚR, és megláttatom vele üdvösségemet (Zsolt 91,15-16.) Invocavit hetében, kedden, latin nyelvű gregorián istentisz­teletet tartott a Budapest Fasori Evangélikus Gimnázium 7. év­folyama a Fasori Evangélikus Templomban. A diákok, akik ebben az évben a gregorián zenével ismer­kednek az énekórán, már harmadik éve tanulnak latinul. A két osztály az oltár két oldalán ülve alkottak scholát, és egymásnak felelgetve, váltakozva énekelték végig a teljes ordináriumren- det és az erre az ünnepre rendelt tételeket. Különösen szépen szólt a hagyományosan böjt 1. vasárnapjára illő Invocavit introitus, ami ezúttal ténylegesen a papi bevonulás alatt szólalt meg (Introitus= bevonulás, lat.). A Gloria hosszú Laudamusa jó alkalmat adott a váltakozó éneklésmód bemutatására, de ta­lán legszebben az offertóriumi énekként énekelt „Scapulis suis” (Vállaival betakar az Úr) szólt. Az úrvacsorái tétel (azaz a communio) szövege - Dominus dabit... - tömören foglalta össze az úrvacsora leglényegesebb elemeit: „Az Úr megadja kegyelmét, és földünk megadja gyümölcseit”. A szép számban összegyűlt érdeklődők a diákokkal együtt latinul mondták az Apostoli Hitvallást. Az istentiszteletet Hafenscher Károly, az Országos Egyházi Iroda igazgatója tartotta, aki prédikációjá­ban a gyerekekhez szólt és a böjt igazi tartalmáról beszélt. A scholát Nováky Andrea tanárnő vezényelte. Ezzel az alkalom­mal ez a korosztály közelebb került egy olyan liturgikus zenei kultúrához, amit egyházunk az elmúlt évszázadokban nem en­gedett magához, de amit egy evangélikus gyülekezeti tag ugyanúgy sajátjának tekinthet, mint a későbbi korok zenéjét. ■ Az évfolyam jövőre a lutheri zenei reformokkal ismerkedik meg közelebbről, és alapos átlátást kap majd az énekesköny­vünkben közölt liturgiák szerkezetéről. Az ideihez nagyon ha­sonló gregorián istentiszteletet pedig egy év múlva az akkori hetedikesek fogják énekelni. M. A. ♦ gV /&i#%<3''W"\ ■ * '■■ Fmo: Bute/.« László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents