Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-03-19 / 12. szám

2. oldal 2001. MÁRCIUS 18.

Evangélikus Élet

r

UJ NAP - UJ KEGYELEM

Aki az eke szarvára teszi a kezét és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára. Lk 9,62

CSÜTÖRTÖK ^ mun^‘Va az- h°gy 'i a Krisztus Jézusban vagytok. Öt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelödéssé és megváltássá. lKor 1,30 (Ézs 45,15, Mk 8,10-13.14-21, Lk 20,9-19) Isten legna- VASÁRNAP -^zus ezt felelte nekik: Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgye- gyobb ajándéka maga Jézus Krisztus. Ha hiszünk benne, örök szövetségre lépünk

tek abban, akit ő küldött. Jn 6,29 (2Móz 34,10, Lk 9,57, Zsolt Vele, olyan értékek birtokosai leszünk, melyeket együtt seholsem találunk meg

34,16-23) Isten cselekedete egyszeri és megismételhetetlen. A világ léte, emberi máshol. Ezek: bölcsesség, igazság, megszentelődés és megváltás. Egy mondás szeéletünk, Jézus küldetése és visszajövetele mind megáll ezen a mércén. Ezért döntő rint: a szeretet mélyebbre lát, a reménység messzebbre lát, a hit mindent másképfontosságú az Istennek tetsző élet, melynek szilárd alapja hitünk Jézus Krisztusban, pen lát. Erre a hitben látásra kell törekednünk.

Jézus Krisztus mondja: Én vagyok a jó páséor Jn 10,11 (Mik 7.14, Mt 19,16-26, Lk 19,28-40) Egyenes folytatás! a tegnap igéjének a mái jé- zusi szó és egyben megerősítés is: nincs más, s népi is kell nekünk jobb pásztor: egyedül Jézus! /'

KFftn ^ szabadított meg minket a sötétség fiatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába. Kol 1,13 (Jó/s 23.3. Jób 7, 11-21, Lk 19(41-48) Isten szeretete segít át minket a sötétségből á világosságba életünk minden területén. Betegségből egészségbe, önzőségből ;önfeláldozásba, reménytelenségből új lehetőségbe... s folytathatnánk a sort. O aí, aki a bűn sötétségét örök világossággá változtathatja. Végső célunk elérni az üdvösség honát, mely Jézusban már most érzékelhető. m „

SZERDA Úr irányítsa sziveteket az Isten szeretetére és a Krisztus állhatatos* ^ ságára. 2Thessz 3,5 (Mai 1,2, Mk 9,38-41.42-47, Lk 20,1-8) Elég sokszor egy félreértett szó, s máris csorbát szenved szeretetünk. A türelmetlenséghez sem kell sok, hogy úrrá legyen rajtunk. Hála Istennek, ha engedjük, hogy O irányítson minket szavával (hallható és olvasható igéjével), megújul szeretetünk és türelmünk!

Pál írja: Én elsősorban azt adtam át néktek, amit én magam is kaptam. hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint. Eltemették, és ugyancsak az Írások szerint feltámadt a harmadik napon! I Kor 15,3-4 (Zsolt 78,4, Mt 10,34-39, Lk |B,20-26) Ismerjük a mondást: a szó elszáll, az írás megmarad. így van ez a Bibliával is, hála Istennek! A benne foglaltak mind hű tanúságtételek Urunk szeretetéről nemzedékről-nemzedékre. Pál apostol nem is akar tudni másról, mint a megfeszített és feltámadt Jézus Krisztusról. Az őelőtte zajló eseményeket úgy adja át kortársainak, hogy abból minden időben meríthet bárki, aki az örök írás útmutatása szerint akar élni.

SZOMBAT

Ennek hallatára örvendeztek a pogányok, és magasztalták az Úr igéjét, és dkik az örök életre választattak, mindnyájan hívővé leljek. Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban. ApCsel 13,48-49 (Jer 16,21, Gál 6,11-13.14-18, Lk 2Ö, 27-40) Róm 10,17-ből tudjuk: a hit hallásból van. Természetesen az ige meghallásából és megtartásából. Hány gyülekezet és mennyi öröm született meg ilyen módon! S nemcsak a múltra érvényes ez a boldog megtapasztalás, hanem hisszük, a jövőben is ez lesz az Isten felé vezető út boldogsága.

Némethné Tóth Ildikó

BOJT HARMADIK VASÁRNAPJA

99

Ki vagyok én, hogy segítségül hívjam az Istent!

lPt 1,17-21

99

Kedves Testvérem!

Te ma segítségül hívhatod az Istent.

Méghozzá úgy, mint Atyádat! Az igazi édesapa pedig mindenféle ellenszolgáltatás nélkül áll meg gyermeke mellett, figyeli minden lépését, és alig várja, hogy az a gyermek segítséget kérjen Tőle, mert nem bírja nézni, hogy ügyetlenkedik és esetleg játék közben megsebzi magát valamivel, amit eleve nem is kellet volna a kezébe vennie! De ő akarta, neki az kellett! Az a gyermek sok káros és veszélyes dolgot akar kipróbálni és bizony sokszor bajba kerül emiatt! Elkél az a segítség, hogy nagyobb báj He történjen!

S lám, még arra is van az Atyának energiája, hogy a testvéredre is ugyanúgy odafigyeljen. Aki talán ott játszik melletted - az életével - de legtöbbször azt sem veszed észre, hogy játék közben figyelmetlenül te magad sebzed meg őt, s el is vérezne, ha az Atya nem vigyázna, s nem figyelmeztetne időben.

Nem ritkán azonban az is előfordul, hogy hiába minden figyelmeztetés, az ember csak megy a maga konok gondolatai után. Úgy gondolja, eléggé tapasztalt és vallásos ahhoz, hogy tudja, mi jó neki. Meg-megáll, még imádkozik is, igét olvas, mert ez hozzátartozik az életéhez! Ez még belefér.

Csak maga a Krisztusban megjelent Isten nem mindig fér bele! „Szűk a hely itt bennem kettőnknek! Isten is meg én is nem férünk el, kényelmetlen.” Valakinek

engednie kell! Én pedig nem nagyon akarok engedni! S talán csak azért, mert még nem tudom, ki is a „szobatársam”! Ki is az, aki szállást venne nálam, megosztaná velem a hajlékot. Még nem ismerkedtem meg vele személyesen. Még nem tudtam meg micsoda megtiszteltetés, hogy O megáll mellettem, s micsoda félelmetes akarat az, amely engem akar megszabadítani.

Böjti csendben azután O megérint, hogy felkapjam a fejem és elszégyelljem magam: Hát mit képzelek én magamról? A Mindenható Isten vette a fáradtságot, hogy engem szólítgasson! Tudta, látta sok nyomoromat, s látta, hogy az az út, amit járok, nem az életre vezet! Látta, hogy az ember elpusztul, ha a maga feje után megy! Sokkal inkább kellene mennie a Fő után, Krisztus után! Hát döntött az Isten: vesszen a Fő énértem! Péter összeomlik, amikor felismeri, mi történik, ki áll vele szemben, ki akar szállást venni nála. Rádöbben, hogy félelmetes isteni akarat van jelen és rettenetes döntés született! Őérte! Őmiatta! Ugyan ki vagyok én, hogy olyan hatalom, amely Krisztus kezében volt, alázattá váljon az én érdekemben? S ki vagyok én, hogy ma még mindig kész vagyok alkudozni az Istennel arról, hogy mennyit szeretnék átadni Neki az életemből és mennyihez ragaszkodom? Ahelyett, hogy sietnék, szaladnék eléje, kihasználnám jövevénysé- gem idejét, amit egyébként is Tőle kaptam. Böjtben ott rejtezik az én felismerésem is: „Te jó ég! Hogyan álltam eddig az Isten színe elé? Mit meg nem engedtem magamnak! Visszaéltem azzal, hogy olyan bőkezűen kegyelmes és türelmes! Nem is figyeltem oda, életem milyen pályán halad, csak megelégedtem azokkal a kötöttségekkel, megszokásokkal, amiket vallásom adott! S arra nagyon keveset gondoltam, hogy mindeközben a Hatalmas előtt álltam! Naponta hívtam talán segítségül is, és még csak meg sem remegett a hangom, hogy vele beszélhettem. Pedig a félelmetes Isten van itt! Félelmetes, micsoda szeretettel készítette az én üdvösségem útját! Félelmetes, hogy milyen határozottan tudott döntést hozni, Egyszülöttet miattam, értem a keresztre küldeni!

Félelmetes, micsoda békességet nyerek, amikor ez előtt az Isten előtt hajtom meg fejemet! Én ehhez a Mennyei Atyához tartozom, aki olyan hosszú ideje kíséri figyelemmel minden mozdulatomat. Látta hitemet is, amely sokszor botladozott, vagy emberi érvekre támaszkodva

akarta megérteni azt, amit pedig nem megérteni kell, hanem hittel elfogadni! Ő látta makacsságomat is, akamokságo- mat, azt, hogy mindenáron a magaméhoz ragaszkodtam. Látta azt is, amikor mindent megtettem, hogy én találjak rá arra az igazságra, amit azután el is tudok fogadni. - Ő pedig mindezek ellenére is, vagy éppen ezek miatt mellettem volt, utánam járt, hogy Ó találjon meg engem. Formálja hitemet, hogy az valóban élő reménység, üdvösségem felőli bizonyosság legyen. Ámen!

Blatnitczky János Dániel IMÁDKOZZUNK

Drága Mennyei Atyám! Szeretném szemeimet Reád emelni, de hitem ingadozik és nehezen talállak meg. Kérlek, érj el engem végtelen jóindulatoddal. Mutasd meg nekem, hogy bár én méltatlan vagyok arra, hogy meglátogass, mégis menedékedbe hívsz engem. Köszönöm, hogy ma bűneim terhével nálad találhatok enyhülést, s kezedben találhatom meg békességemet, örök üdvösségemet. Ámen!

ISTENTISZTELETI ________REND

Bu

dapesten, 2001. március 18.

I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre: de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. II. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. dr. Széchey Béla; II., Hűvösvölgyi út 193.' Fébé de. 10. ; II., MÖ- dori ii. 6. de. fél 10. S/tojanovics András; Pest- hidegkút, I!.. Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Gálos Ildikó; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. ; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de.

9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) dr. Harmati Béla; du. 6. (ifj.) Joób Máté; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) dr. Muntag Andomé; du. 6.; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. ii. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út

10. de. 8. (úrv.) Németh Péterné; de. 11. (úrv.) Németh Péterné; du. 6. Szeverényi János; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Dechertné Ferenczy Erzsébet; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. ; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; XIII., XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (Kistemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Karner Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Kosa László; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákoskeresztúr,

XVII. , Pesti út 111. de. fél 11. Kosa László; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlőrinc,

XVIII. , Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza;

OCULI (BÖJT 3.) VASÁRNAPJÁN a liturgikus szín: lila. A vasárnap evangéliuma (ol- tári ige): Jn 1,29-34; epistolája (igehirdetési alapige): lPt 1,17-21. HETI ENEKEK: 181, 416.

„ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2001. március 19-én, hétfőn 13.30 órakor. Előtte evangélikus énekeket hallunk.

EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2001. március 25-én, vasárnap de. 10.04 órakor Kajárpécről az evangélikus templomból. Igét hirdet: Jankovits Béla esperes-lelkész.

SJ1ROK ............*• - *

Responzumokról... - felesleges feleselgetés?

11. Országos Papné-csendesnap

lesz 2001. március 3I-én, szombaton a Deák téri Gimnázium dísztermében

(1052 Budapest, Sütő u. 1.).

Program:

9-9.30

9.30

Gyülekezés Éneklés, bemutatkozás „Érezzétek és lássátok, hogy jó az Úr!”

Az egész napot a 34. Zsoltár körül elcsendesedve szeretnénk eltölteni. Előadó: dr. Hafenscher Károly c. teológiai tanár Csoportmunka, ebéd.

Beszámolók. Fórum: Püspökeink jelenlétével.

15.30 Záró úrvacsorái istentisztelet: Pintér Károly evangélikus lelkész szolgálatával.

Tudnivalók

Jelentkezés 2001. március 21-ig az Északi Püspöki Hivatalban 1125 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 24. Telefon: 394-2336, Fax: 394-2440. Gyermekmegőrzésről gondoskodunk, ennek igénybevételét is kérjük jelezni. Szerény ebédet és útiköltséget térít az Országos Egyház. Utóbbi kifizetéséhez ÁFÁ-s számlát kérünk hozni a Magyarországi Evangélikus Egyház (1085 Budapest, Üllői út 24.) nevére és címére kiállítva.

Ha valakinek szállás-problémája van a korábbi kezdés miatt, kérjük jelezze. Szeretettel hívunk és várunk minden aktív és nyugdíjas pap-testvért.

£

5

6 3

13

Megújuló liturgiánknak feltűnő elémei lesznek a gyülekezet rövid, egymondatos válaszai, a responzumok. Eddig is ismert liturgikus elem volt számunkra, a gyülekezet például „Ámen”-nel felel a lelkész által mondott invokációra. Ezentúl gyakrabban fog a gyülekezet a lelkész szavaira válaszolni - de miért jó ez? Hiszen a gyülekezet mindig csak ugyanazzal az egy mondattal válaszolhat! Nem felesleges dolog ez? Szívből jövő mondatok helyett előírt válaszok? Nem teszik majd lélektelenné, mechanikussá istentiszteletünket?

A responzumok ugyanakkor a keresztény istentisztelet liturgiájának legősibb rétegéhez tartoznak. Már a Római Birodalom kereszténységének istentiszteletében is megvoltak ezek a válaszok. A responsum szó maga is latin eredetű, feleletet jelent. A szó latin eredete felhívhatja a figyelmünket arra, hogy ez a válaszolgatás milyen jellemző a Földközi-tenger medencéjének ókori kultúráira. A zsoltárok között is találunk ilyen válaszolgató felépítésű zsoltárt. A 136. zsoltár Isten hatalmas tetteit dicsőítő verseit minden esetben refrénként követi: „mert örökké tart szeretete”. Eredetileg minden bizonnyal elő- énekes énekelte az egyes versek első felét, amire a közösség együtt válaszolt. Jézus is gyakran tanított párbeszédes, kérdezz-felelek formában. A mediterrán ember még ma is szívesen reagál az elhangzottakra, hosszas fejtegetés helyett inkább beszélget. A beszélgetés közösséget feltételez, aktív beszélgetőpartnereket.

Ezért is van meg a responzumok helye a liturgiában. A liturgiában az ember nem mint egyén áll meg Isten előtt, hanem egy közösség tagjaként. A közös válasz ösz- szehangol minket azokkal, akikkel együtt mondjuk, egyénekből gyülekezetei formál. Ezen túlmenően: közösségbe von más nyelvű evangélikus testvéreinkkel, akiknek a liturgiájában, ha más nyelven is, de ugyanezek a válaszok állnak. Közösségbe von más keresztényekkel, így a katolikus egyházzal is, akik szintén őrzik ezt az ősi kincset. Ezek az ősi válaszok hangzottak legalább másfélezer éve, korábbi nemzedékekkel együtt mondjuk tehát együtt őket. Ez az, ami olyan gyönyörű a liturgiában: nem én állok meg Isten előtt, hanem az egész egyház. Igen, le kell mondanom arról, hogy saját érzéseimet saját szavaimmal fejezzem ki. Összehasonlíthatatlanul több azonban, amit nyerek: az egyház téren és időn átnyúló közössége.

A responzumok azonban nemcsak közösséget igényelnek, hanem ennek a közösségnek az aktivitását is. A liturgia természete szerint esemény. Nem elbeszélés vagy lírai meditáció, hanem dráma. „Theatrum sacrum”, szent színjáték. Lelkész és gyülekezet párbeszédében, az isteni kinyilatkoztatásra felelő gyülekezet felkiáltásaiban fejeződik ki a liturgia drámai alkata. Ehhez hozzátartoznak a mozdulatok is: a lelkész áldásra emelt karja éppúgy, mint az Úr asztalához járuló gyülekezet térdre borulása. A dráma pedig nem elbeszéli az eseményt, hanem megjeleníti. Részeseivé válunk a történésnek. A liturgiát nem lehet kívülállóként hallgatni, mint egy rádió- vagy tévéműsort, hanem minden jelenlevőnek cselekvőén részt kell vennie benne, szavakkal és mozdulatokkal egyaránt.

Gyakran halljuk, hogy túlságosan passzívvá vált evangélikus istentiszteleti életünk. A lelkész „megtartja” az istentiszteletet. A responzumok segíthetik a gyülekezetei abban, hogy aktívan bekapcsolódhasson az istentiszteletbe. És segíthetik a lelkészt is abban, hogy tudja: az istentisztelet nem az ő egyszemélyés „produkciója”, ott a gyülekezetnek is van mondanivalója.

Kántorképzőnkben történt pár éve egy esti áhítaton, melyet énekeskönyvünk 17-es rendje szerint tartottunk, hogy a lelkész, köszöntvén a gyülekezetét („Az Úr legyen veletek”) a gyülekezettel együtt énekelte a választ is: „És a te lelkeddel!”... A responzórium jelzi, hogy fi- gyelünk-e egymásra.

Nem egyedül, hanem együtt! Talán ez a responzóri- umok legfontosabb üzenete. Mondjuk őket örömmel együtt!

Gálos Miklós