Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-03-04 / 10. szám
Evangélikus Élet 2001. MÁRCIUS 4. 3. oldal Búcsú egy finn testvértől Mártii Voipio -finn evangélikus lelkész hosszú betegség után 2001. február 7-én hunyt el csendesen Helsinkiben, és páratlanul nagy részvét mellett ugyanott temették el február 24-én. A gyászhír bennünket is olyan közelről érint, hogy nem mehetünk el mellette megemlékezés, szívbéli tiszteletadás nélkül. Személyével ugyanis a finn-magyar testvéregyházi kapcsolat egyik legfáradhatatlanabb munkása távozott az élők sorából. Már csak ezért is illőnek találjuk felvázolni termékeny élete egyes vonásait. M. Voipio 1916. február 19-én született Helsinkiben. Apja, Aarni Voipio egyetemi tanár volt a gyakorlati teológia tanszakán. Martti 1935-ben kezdte teológiai tanulmányait, de már az első tanulmányi év után jelentkezett a Soproni Hittudományi Karra ösztöndíjasnak. Ez a tanulmányi év igen termékeny volt számára, és különösen is hasznos nekünk magyaroknak, pontosabban a finnmagyar egyházi kapcsolatnak. Egyetemi tanulmányait 1940-ben fejezte be, és még ugyanabban az évben lelkésszé szentelték Tamperében. 1940-ben megnősült, de rögvest katonaruhát is kellett vennie - 1944-ig tábori lelkészi szolgálatot teljesített. Ezután Csendesebb évek jöttén még Amerikában is tett tanulmányutat ( Yale 1952-53). Családjukban 8 gyermek született, de sajnos a halál is vendégeskedett: egy gyermek és első felesége meghalt. Egész életére rányomta bélyegét, hogy már fiatalon elhivatást nyert az alkohol elleni küzdelemre. Az iszákosmentő munkának minden fokozatán átment. Szóval, tollal, szervezéssel, mozgási képessége határáig küzdött ez ellen a sok tragédiát okozó, társadalompusztító méreg ellen. Több tíz - finn, svéd, angol nyelvű -felrázó írása között akad magyar nyelven írt is: „A mentálhigiéné és az alkoholizmus megelőzése” (Ideggyógyászati szemle, 1966). Beállítottságából eredően természetesnek tartjuk, hogy az ifjúság iránti felelőssége meghatározta munkakörét. Végigvonul életpályáján a teológus fiatalok közötti szolgálat. Személyes tanulmányai elvégzése után is közöttük maradt. Teológus Otthon igazgatója 1942-től 1966-ig. Ebbéli hivatása is kedvező eszközzé lett ahhoz, hogy közel kerüljön ösztöndíjas magyar fiatal lelkészekhez. Ez az időigényes munkavállalás (otthonvezetés, mozgalmi harc, toliforgatás) nem szakítja el tulajdonképpeni küldetésétől: a gyülekezet-lelkészi munkától sem. Mind e közben és mind e mellett ott szerepelt.. munkakönyvében ”, hogy: az Észak- Helsinki finn-nyelvű gyülekezet kisegítő lelkésze (1940-41), Közép-Helsinki kisegítő lelkésze (1944-1955), a Dómtemplomi Gyülekezet kisegítő lelkésze (1956- 1966), a Finn-Magyar Testvér-gyülekezeti Szervező Bizottság tagja (1979-81). És akkor még kihagytam a sorból az Ökumenikus Tanácsnál, az Ösztöndíj elosztó Bizottságnál vállalt titkári beosztását, a Szociális Minisztériumnál is magára vállalt és ellátott emberbaráti és életmentő feladatokat... stb. Mondjam azt, hogy különösen is a mi szívünk számára a legközelebbi még ezután következik? - A finn-magyar egyházi kapcsolat továbbépítése, gyümöl- csöztetése. Bizonyos, hogy nála többet senki sem utazott, nem tárgyalt, nem kutatott, nem fordított, nem jegyzetelt, nem fogalmazott, nem áldozott... Ennek bizonyítására csak két dolgot hadd vessek papírra: 1. Letagadhatatlanul fontos előzmények után, az első Finn-Észt-Magyar Evangélikus Lelkészgyűlés 1937-ben. Mintegy 100 vendég érkezett a déli rokonnéphez, egyházhoz. Ez egy rendkívüli találkozás volt. Korszakalkotó! Hogy a 100 vendég hány ezer magyarral találkozott előadásokon, gyűléseken, istentiszteleteken azt nem lehet, nem is tudjuk számba venni. Öröm volt látni egymást, de mindenki érteni is szerette volna a másikat. A nagyszerű finn előadókat, igehirdetőket tolmácsolták a már finnül tudó volt magyar ösztöndíjasok (Zászkaliczky, Sztehlo, Garam, olykor Túróczy püspök). De a másik oldalról xtmégmm sorakozott fel ilyen gárda. (Legalábbis nem volt jelen.) Ekkor előállt az akkori ösztöndíjas: Martti Voipio. Ó vállalkozott. Húsz évesen. Két hét alatt legalább 60 beszédet, üdvözletei, többek közt hosszú magvas előadásokat tolmácsolt. Fennakadás nélkül. Néha Sole Kallioniemi, az egri papné segített, főképp nők megszólalásánál. . 2. Hosszú sort idézhetnék Martti Voipio munkáiból (fordításokat, beszámolókat), de csak egyre van helyem. Fentebb említettem a kutatómunkát. Ót ösztöndíjasként is leginkább az igehirdető, hitébresztő munka érdekelte. Az ébresztő munka magyarországi mikéntje felé fordította leginkább a figyelmét. Már Finnországban is különösképpen felfigyelt Túróczy Zoltán személyére és szolgálatára. Itt is legmélyebben az ő szolgálata ragadta meg. Évek, évtizedek folyamán az a benyomása támadt, hogy ez a kiemelkedő egyházi személyiség és az ő mélyreható tevékenysége homályban marad. Hogy kezdenek megfeledkezni róla. Pedig leírta minden prédikációját, s annyi jelentős dolog történt körülötte, aminek írásbeli nyoma is kellett, hogy maradjon. Martti vállalkozott arra, hogy felkutatja. Neki is sok idejébe és fáradhatatlan munkájába került. Most mégis itt van a kezemben 347 sűrűn gépelt oldal: Túróczy Zoltán püspök élete és munkája (forrásanyag egy nagyon fontos, rendezésre, fordításra, megírásra érdemes könyv számára). Mennyi munka van e mögött ? Azt azok tudják legjobban, akiket foglalkoztat is egy valóban időszerű és nagyszerű dokumentum létrehozása. Behozhatatlan mulasztás, ha ez elmarad. Es kárba vész Voipio Márton szorgalma és erőfeszítése. Most halálának a híre is kötelez ennek az elvégzésére. Csepregi Béla ÁTADÁS ÁPRILIS 30-ÁN Tető alatt a püspöki palota Szerkezetkész állapotban és tető alatt van egyházunk Nyugati (Dunántúli) Egyházkerületének leendő kormányzati központja. A Győr belvárosában, egy klasszikus - közép- bejárós - kétszintes polgári ház helyén épülő püspöki székhely már nem ázik, hiszen az épület tető alá került. Az épület már fűthető, így ha hideg idő köszöntene is be, a belső munkálatok zökkenőmentesen folyhatnak tovább. A földszinten a gépi vakolás, valamint a csövezések szintén befejeződtek. Szabó György egyházmegyei felügyelő folyamatosan figyelemmel követi a püspöki székhely építésének a menetét, és a kilátásokat tekintve nagyon optimista: - A burkolóanyagok kiválasztása is megtörtént már, sőt a helyiségek berendezéseit is lassan beszerezzük. Az április 30-i befejezési idő - számításaim szerint - még mindig tartható. Bár az induláskor összeszedett egy-két hetes csúszást eddig még nem sikerült behozni, ez nem olyan nagy késés, amit a kedvező időjárást kihasználva ne lehetne korrigálni. Ami ennél is fontosabb, az építkezés eddigi költségei még a megadott kereteken belül vannak - fejezte be Szabó György. Kiss Miklós Megtartotta alakuló ülését a Magyar Evangélikus Egyház (törvényhozó) Zsinata Az elmúlt év során lezajlott általános választásokon, a Magyarországi Evangélikus Egyház különböző grémiumai (egyházmegyék, kerületek, országos közgyűlés, országos elnökség) megválasztották egyházunk új törvényhozó testületét. A Zsinat tagjai: az országos egyházi elnökség egyik püspöke és felügyelője, az országos ügyész, a három egyházkerület 12-12-12 küldötte (6-6 lelkész és nemlelkészi küldött, az országos egyház egy lelkészi és egy nemlelkészi küldötte, az Evangélikus Hittudományi Egyetem egy tanára,'az ev. közoktatási intézmények, valamint szeretetintéz- mények és a missziói szolgálat egy-egy küldötte. A Zsinat mandátuma 6 évre szól. lelkészi elnök: nemlelkészi elnök: lelkészi alelnök: nemlelkészi alelnök: lelkészi jegyző: nemlelkészi jegyző: Bizottsági elnökök a jogi bizottság elnöke: Ittzés András matematikus, Budapest, Kelenföld az ügyrendi bizottság elnöke: Sztruhár András üzemvezető. Oroszlány az egyházi szolgálat bizottság elnöke: Szarka István lelkész, Bakonycsemye az oktatási bizottság elnöke: Guóth Emil középisk. tanár, Göd a gazdasági bizottság elnöke: Zsúgyel János közgazda, Miskolc Zsinati gazda: Muntag András akusztikus mérnök, Budapest, Deák tér helyettese: Kendeh K. György lelkész, Budapest, Angyalföld A ZSINAT TISZTSÉGVISELŐI Smidéliusz Zoltán püspökh., Nemespátró-Gyékényes Bárdossy Tamás közgazda, ehm. felügyelő, Albertirsa Lackner Pál ig. lelkész, Győr Andorka Árpád statisztikus, ehm. felügyelő, Szekszárd Mekis Ádám, Ácsa Nagyné Szeker Éva, Keszthely Skorka Katalin, Orosháza Nagybocskai Tamás agrármérnök, Nagyatád Szente Béláné otthonigazgató, Békéscsaba Vrbovszky Mihály agrármérnök, Szarvas Millenniumi gyermekraj z-pályázat Szent Erzsébet rózsákkal - Bényi Barbara (9 éves) rajza. „Emlékezzünk régiekről...” - ez a címe a kőbányai evangélikus gyülekezet millenniumi rendezvénysorozatának, amely többféleképpen ered az ősök, az állam- alapítók nyomába... Az Árpádok korára történelmi kiállítással emlékeztek, középkori építészetünk kincseit kirándulásokon fedezik fel, de előadások szervezése és gyermekeknek szóló munkafüzet kiadása is szerepel a terveik között. Ugyancsak a Millennium jegyében került sor február 24-én, egy széles körben meghirdetett pályázat díjnyertes alkotásaiból rendezett gyermekrajz-kiállítás megnyitójára. A pályázatra négy kategóriában lehetett nevezni: Árpád-házi személyről szóló monda vagy legenda illusztrációjával, kódexlap- terwel, a Himnusz illusztrációjával és/vagy millenniumi plakáttal. Az elbírálás kategóriák, korcsoportok és technikák szerint történt. Százhetvennél több alkotó közül harmincnégyen kaptak jutalmat. Az eredményhirdetésre száznál többen gyűltünk össze a kőbányai gyülekezeti teremben. Áhítattal kezdődött az együttlét, hiszen úgy érezzük, az ilyen alkalmak igazi lehetőséget adnak a misszióra. Kinczler Irén lelkész szavait a megtalált kincsről, lenyűgözve figyelték gyerekek, szülők, pedagógusok egyaránt. Smidéliusz András lelkész megnyitó szavaiból és a zsűri értékeléséből is átsütött az öröm, a rácsodálkozás. A művek gazdag színvilágát, a szép kompozíciókat, az egyéni szimbólum-alkotást és kifejezésmódot dicsérték. Azt a csodát, hogyan válik egy sok száz évvel ezelőtt élt király vagy királylány hőssé, személyes ismerőssé, hogyan lényegül mesealakká és kerül így igazán közel a gyermekek leikéhez. A díjazott pályamunkát beküldő gyermekek számára igazi ünnep volt ez a délután, de mindnyájan kaptunk valamit. Az alkotók egy Árpád-kori történetet, - és nem utolsósorban kiállítási lehetőséget. Mi pedig az együtt látható százhetven kép élményét, és azt az örömöt, hogy vannak pedagógusok és gyerekek, akiknek fontos a múltunk, mert tudják, erre épülhet a jövőnk. Z. Zs. Vállalkozó keresztyének Az egyháznak gondja van a vállalkozókra! - erről győződhettek meg február 24-én azok, akik Soprontól Zalaegerszegig és Szombathelytől Budapestig résztvevői voltak az Iniciativa Protestáns Vállalkozói Egyesület sárvári szemináriumának. „Isten kezdeményezésével” reggeli áhítattal kezdődött a napirend, amelynek az evangélikus egyházközség gyülekezeti terme adott otthont. A jövő Európájáról szólva sokszor emlegetik a kis és közepes vállalkozások fontosságát. De, aki vállalkozó akar lenni, annak a sok akadály között először is önmagával kell szembenéznie és önmagát kell vezetnie. Kérdőíves helyzetfelmérés után minden előadás és tanácsadás arra irányult, hogy ahol probléma mutatkozik ott kapjon mindenki segítséget, mert minden problémában egy esély is benne van. Az a bizonyos „mókuskerék" - a vállalkozók általános panasza. A meghívásra adott lemondó válaszok zöme is így szólt: „Nincs időm". Albert Diezun előadása az időmenedzselésről szólt. A cél felé haladva, az egység, amivel jól tudunk bánni, az a ma. Az a bizonyos áhított jövő is ma kezdődik. Az előadó szerint a magyarok aktivitásával általában nincs baj, de a szervezettséggel már igen. Ezért az időbeosztás alfája, hogy a rendelkezésre álló idő 60%-át szabad csak betervezni. A nyerőknek mindig van terve - a veszteseknek mindig csak mentségük van. A vállalkozás tervezés nélkül olyan, mint a hajó kormány nélkül. Még a kis csónakoknak is kell a kormány. A kis vállalkozásoknak is kell a tervezés. A vállalkozás tervezése volt a délután témaköre dr. Berndt Crüwell tanácsadó vezetésével. Tervezés híján, aki nem tudja melyik kikötőbe akar behajózni, az nem talál alkalmas szelet sem. Fontos és sürgős tennivalókról, csapda helyzetekről még most is beszélgetnénk, de a folytatás március 31-én a Pestszentlőrinci Egyházközségnél lesz. A szocializmus porát ezen a szemináriumon egy kicsit ismét leverhettük magunkról. Otto Strecke professzor szavai szerint „ ha mindent jól elvégzünk és a gondviselést is ott tudjuk magunk felett, verhetetlen a csapat. ” Úgy legyen! Gyarmati István Határátlépő könyvek Több mint 30 ezer tankönyvet és négyezer, Szent István életét és munkásságát bemutató oktatótáblát ajándékozott a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Nemzeti Tankönyv- kiadó Rt. határon túli magyar közösségeknek. A tablókat Körösi Orsolya, a NKÖM helyettes államtitkára, a tankönyveket Ábrahám István, a Nemzeti Tankönyv- kiadó Rt. vezérigazgatója adta át február 14-én a határon túli magyar szervezetek képviselőinek: Tempfli József katolikus püspöknek, Erdélyi Géza református püspöknek és Dudás Károlynak, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnökének. Morzsaszedés a Balaton partján Furcsa dolog együtt lakni egy házban rövid időre éjjel-nappal azokkal, akikkel azelőtt csak istentiszteleteken találkozhatott az ember. A budahegyvidéki gyülekezet mintegy 80 tagjának - akik gyülekezetépítő, hitmélyítő együttlétre gyűltek össze február harmadik hétvégéjén a révfülöpi oktatási központban - megadatott ez a lehetőség. Ajánlható mindenkinek: így kevésbé közeli, vagy éppen „külsősként” érdeklődő testvérekhez is közel kerülhet az ember. Nem egy korosztály konferenciája volt ez, vagy éppen a hegyvidék tisztség- viselőié: kicsiben a gyülekezet minden „árnyalata” képviselte magát, három csecsemőtől a fiatalos nyugdíjasokig, egyetemi tanároktól az általános iskolásokig. így volt a legszínesebb. Találkozásunk mottója az „Együtt tovább” volt. Közel fél évszázada létező gyülekezetünk most jutott el oda, hogy - mint azt az Evangélikus Életben hamarosan meghívó is hirdeti majd - a virágva- sámap előtti szombaton, Isten kegyelméből felszentelheti első igazi templomát. Számvetésre volt szükségünk az építkezés végéhez közeledve helyzetünkről, múltunkról, keresztyén hitünkről, a testvéri szeretetről. Arról, hogy az új Istenháza kapujának megnyitása csúcspont lesz-e a közösség életében (ami után szükségszerű hanyatlás jön) vagy a további lelki gyarapodás kezdete együtt (lKor 12,31). Hogy - mint Bácskai Károly lelkészünk előadásában felvetette - élő vagy halott, pezsgő vagy csöndes, közömbös gyülekezetté válunk majd a jövőben. Erőt adhat, hogy a Hegyvidék evangélikusai sem all. világháború bombázásában, sem a „fordulat” utáni üldöztetésben nem hagyták el soha az Isten ügyét - ösz- szegezhettük Kézdy Pál presbiterünk beszámolóját. Jalsoviczky Béla másodfelügyelőnk szavaiból az derült ki: az új gyülekezeti központ - amelynek felépítése roppant nagy feladatot jelentett nekünk, a (világ)egyháznak és a testvérgyülekezeteknek is - missziós kisugárzású lehet tágabb környezetünkben is. Élni vagy megélni tanítsuk gyermekeinket? - szólt Korzenszky Richárd tihanyi bencés perjel kérdése. A versenyző, könyöklő társadalommal szemben a teremtett világ harmóniájában gyönyörködve, kicsiségünkre, üreskezűségünkre ráébredve élhetnek valódi életet gyermekeink. Szabóné Mátrai Marianna az egyház megjelenéséről (az óriásplakátok, a nép- számlálás fényében) beszélt. Az előadások sorát ökumenikus imaegyüttlét zárta. A vasárnapi, a révfülöpi gyülekezettel közös záróistentiszteleten azt is megtapasztalhattuk, milyen kitűnő „beugró” kántor Szabó Lajos, hittudományi egyetemünk rektora. S végül, a találkozó zárásaként jutott idő a „morzsaszedésre”: az elhangzott gondolatok közös kiértékelésére is. B. I.
