Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-03-04 / 10. szám

4. oldal 2001. MÁRCIUS 4. Evangélikus Elet Visszapillantó..., avagy (kissé megkésett) soproni tudósítások SIKERTÖRTÉNET VAGY ISTENI KÜLDETÉS? Gabnai Sándor lelkészi beiktatása A soproni evangélikus gyülekezet új lelkészének február 17-i beiktatásán Ittzés János püspök Lk 10,17-20 alapján hirdette Isten üzenetét: „Emberileg néz­ve Gabnai Sándor számára siker ez az óra, mert a kedves soproni gyülekezet meghívta lelkészéül. Siker ez a soproni gyülekezet nagy részének is. ... Arra kérlek, " - folytatta a püspök - „ hogy ne lásd sikernek ezt a napot, és arra kérem a gyülekezetét, hogy ne lássa sikernek ezt az órát. Hogy siker-e ez az óra lel­késztestvéremnek és a gyülekezetnek, az attól függ, hogy itt és most az Isten aka­rata érvényesül-e. Akaratunknak bele kell simulnia Isten akaratába. Ez a si­ker! Isten megadja azt a boldogító ta­pasztalatot, hogy emberi mértékkel mér­hető sikeren túl velem, bennem és rajtam az Isten akarata érvényesül. ... Szívünk, lelkünk megfürdik Isten szeretetében és az örömben. Siker helyett keresd, hogy szeretetben, helytállásban, gyengesége­idben és Isten üdvözítő akaratában légy erős. Fegyvert is ad kezedbe az Úr: az Ige fegyverét. Alázatosan és hűséggel forgasd ezt a fegyvert! ...A gyülekezet­nek szeretetébe és imádságába ajánlom Gabnai Sándort! ... Fogadják el tőle nyitott szívvel azt, amit Isten ennek a gyülekezetnek adni akar. A gyülekezet is legyen örvendező gyülekezet, járjanak egyetértésben és békességben, hogy akik ezt a soproni gyülekezetei látják, lássák meg, hogy milyen nagy az Úr hatalma! ” Gabnai Sándor 2Kor 4,5-7 alapján mondott igehirdetésében így vallott: „ Meghatva állok itt az Úristen és a gyü­lekezet színe előtt! Tőle kérem, hogy le­gyek erővé sokak számára: legyek gyer­tya, amely fényt ad; ablak, amelyen át­néznek. Az ige alapján hirdetem, hogy az Úr küldött, hogy hirdessem az igazi vilá­gosságot, Jézust. Pál apostol szívében a damaszkuszi úton Isten gyújtotta fel a fényt, és ez a fény Jézus arcán jelent meg. Ez a fény vakította .meg külső szemét, hogy a belsőt megnyissa. Nemcsak a fény kincsét adja nekem az Isten, hanem fel­adatot, munkát is bízott rám: megismer­tetni mindenkivel Jézus dicsőségét. Én sem akarok tudni semmi másról közietek, csak Jézus Krisztusról, a Megfeszítettről. Ez legyen munkám és küldetésem sikere. Alázattal, mint törékeny cserépedény, gyengeségem tudatában végezzem szol­gálatomat, hogy mindig Jézus növeked­jék, én pedig alászálljak." Az igehirdetés után az új lelkész né­metül is elmondta beköszöntő prédiká­cióját. És még mi történt a beiktatás során? Zengett a 470. és a 315. ének, valamint a gyülekezeti énekkar szép énekszáma. Egymás után álltak elő a gyülekezetét és az új lelkészt üdvözlők. Kebelei Ferenc gyülekezeti felügyelő így üdvözölte a megjelenteket: „Az utóbbi 30 év sok kí­sértése után Jézus békessége töltse meg a lelkészek és a gyülekezet szívét. ” Ittzés János püspök köszöntőjében a lelkésztársak közötti egyetértésre és bé­kességre intett. Dr. Gimesi Szabolcs pol­gármester pedig a következőt mondta: „Én mindenben segíteni fogom az új lel­készt, hogy soproni gyülekezetünk méltó legyen múltjához! ” Zügn Tamás soproni vezető lelkész egy Prédikátor igesza- kaszbeli bölcsességgel hangoztatta, hogy a rombolás ideje után most az épí­tés ideje jött el, mert hiszen kegyelmi időben élünk: „ Szeretettel és megbecsü­léssel kívánok szolgálni lelkésztestvé­remmel! ’’ A finn testvérgyülekezet küldöttsége élén a gyülekezet lelkésze, Jussi Pelto- Piri kívánt áldást az új lelkészre. A ró­mai katolikus testvérek üdvözletét dr. Reisner Ferenc plébános tolmácsolta, majd a Líceum, a Hunyadi Általános Is­kola, a Veszprémi Egyházmegye, a vanyola-csóti gyülekezet, végül a Mus­tármag Ifjúsági Egyesület üdvözlése hangzott el. Gabnai Sándor válaszában végül így foglalta össze szíve gondolatait: „Szeret­ném, ha meg tudnék felelni Isten, a gyü­lekezet és lelkészelődeim elvárásának! ” A jelenlévő 30 lelkészt és sok-sok gyülekezeti tagot szeretetvendégségen fogadta az örvendező soproni gyülekezet. Siimeghy József Együtt könnyebb A soproni Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakkö­zépiskolát 1996. július 1-én kapta visz- sza a Magyarországi Evangélikus Egy­ház. A „fordulat évében” szorongások­kal teli időszakot éltünk át, melyet nehe­zített az állami oktatási intézmények ré­széről tapasztalt - valószínűleg előítéle­tekből táplálkozott - ellenszenv is. Az azóta eltelt négy év alatt az ön- kormányzati iskolák vezetői, munkatár­sai megtapasztalhatták, milyen is valójá­ban az „Eötvös”, az általunk képviselt keresztyén szellemiség, és azóta szá­mos, a gyakorlatban is jól érezhető jelét adták szimpátiájuknak. Ezek közé sorol­ható talán az is, hogy egy közösen ren­dezendő iskolabál - általunk felvetett - gondolatára, a Nyugat-Magyarországi Egyetem Róth Gyula Gyakorló Szakkö­zépiskolája azonnal igent mondott. A különleges estét persze munkával eltöltött hetek hosszú sora előzte meg. Sok időt és energiát emésztett fel a szponzorkeresés, a tombolatárgyak be­gyűjtése, a meghívók szerkesztése és a plakátkészítés is. A nagy nap délelőttjén - február 10- én, szombaton - mindkét iskolában taní­tás volt. Ennek ellenére elég idő maradt a készülődésre. Estére a diáklányok ele­gáns hölgyekké változtak át, akik több­nyire méltósággal viselték estéji ruháju­kat, alkalmi frizurájukat. Az iskolában farmert, pulóvert viselő „laza” fiúknak is kifejezetten férfias külsőt kölcsönzött az „erdészek” jólszabott barnás-zöld öl­tönye. A Gyermek- és Ifjúsági Központban (a két igazgató, Boór Katalin és dr. Ró­nai Ferenc köszöntője után) palotással vette kezdetét a nagyszabású táncmulat­ság. Külön öröm volt számunkra, hogy a zenét szolgáltató - városunkban nagy népszerűségnek örvendő - Juice együt­tes két tehetséges tagja is a mi iskolánk tanulói közül került ki. Az iskolabálok célja elsősorban a kultúrált szórakozás megtanítása, má­sodsorban a diákönkormányzat bevételi lehetőségeinek gazdagítása. A két rende­ző iskola e tekintetben is elégedett volt. Balikóné Németh Márta Az Ökumenikus Tanulmányi Központ közgyűléséről Ahogyan egyik korábbi számunkban hírül adtuk, február 9-én, a Deák téri Evan­gélikus Gimnázium Dísztermében tartotta meg évi közgyűlését az Ökumenikus Ta­nulmányi Központ. A több száz résztvevővel lezajlott közgyűlésen számos egyház vezetője megje­lent. Ott volt dr. Paskai László bíboros-érsek, D. Szebik Imre elnök-püspök és dr. Harmati Béla püspök a Magyarországi Evangélikus Egyház részéről, továbbá Mé­száros Kálmán, a baptista egyház elnöke, Fábián Attila, a Magyar Pünkösdista Kö­zösség elnöke és mások. A jubileupii év ökumenikus eseményeit méltató elnöki beszámoló - egyebek mel­lett - hangsúlyozta, hogy a római katolikus „Szent év” nagyon sok rendezvényének ki­emelkedő ökumenikus jelentőségéről elterelte a figyelmet a „Dominus Iesus” néven el- híresült nyilatkozat. Pedig a múlt év március 12-én olyan jelentős állásfoglalásra került sor, mint II. János Pál pápa „bocsánatot kérő és megbocsátó” bűnbánati liturgiája, a ró­mai Szent Péter Székesegyházban, ahol „az egyház fiai és leányai” nevében bocsána­tot kért a történelemben elkövetett „ellen-bizonyságtételek” tévedéseiért. Dr. Tóth Károly ny. református püspök elnöki beszámolója után előadás hangzott el: „Mit tehetnek a vallások Jézus Krisztus szülőföldjén?” címmel, amit Gabriel Habib, az antiochiai ortodox egyház tagja tartott. (Ő 17 éven át volt a Közel-Keleti Egyház Ta­nács főtitkára, jelenleg az amerikai egyházak tanácsadója Washingtonban.) Gabriel Habib mondanivalójában kiemelte, hogy mindkét oldal sokat szenvedett népének - a zsidóknak és palesztinoknak - abba kell hagyni a vérrontást. Ebben nagy segítséget jelenthetnek a nagy vallások követői, mert a hithű zsidóknak, az arab ke­resztyéneknek és a mohamedán palesztinoknak egyaránt joguk van a nyugodt és bé­kés fejlődéshez. A jubileumi évben kapott segítségé­ért újra köszönetét mondva, imádságos szívvel kéri az Ökumenikus Tanulmányi Központ mindazokat a különböző egy­házakhoz tartozó Krisztus-követőeket, egyháztagokat és érdeklődőket, akik a múlt évi személyi jövedelemadójuk egy százalékát eljuttatták az ÖTK támogatá­sára, most is ezt tegyék. Ismeretes, hogy a személyi jövede­lemadó egy százalékát a társadalmi szervezetek számára lehet felajánlani. Kérjük, hogy Jézus Krisztusnak Istentől a hívők egységét kérő imádsága (Jn 17,21) lelkűidével segítsék az egyházak egységéért munkálkodó fáradozásunkat. Fejezzük ki „a szeretetet, mert az töké­letesen összefog mindent!” így képviseljük ökumenikus szellem­ben a lelki, szellemi és erkölcsi értékeket. Adószámunk: 18008223-1-43 Az adományozókat szereti és gazdagon megáldja az Isten! Összhang. Bottá Dénes felvétele „Nem csak ép testben lehet ép lélek” Vendégünk volt dr. Frenkl Róbert A Magyar Kultúra Napja - január 22.- nálunk évek óta családi ünnep is. Ezen az estén közösen végigénekeljük a Him­nusz minden versszakát. S ha nekünk ünnep, megpróbáljuk továbbadni gyer­mekeink családjának... Ezt éreztem azon az estén, amikor dr. Frenkl Róbert országos felügyelő tartott előadást Sopronban, a Pannónia Med Hotel Európa-termében: valamit jónak tart, valamiről meg van győződve, és azt igyekszik továbbadni kortársainak és az utánunk jövőknek. Az előzményekhez tartozik, hogy a soproni Keresztény Értelmiségiek Szö­vetsége (ez egy elég erősen katolikus szervezet - persze talán éppen a mi ki­sebb érdeklődésünk miatt) és a Soproni Kálvin Kör meghívta a Magyarországi Evangélikus Egyház világi vezetőjét kul­túra napi előadásra. Maga a rendezvény évek óta hagyomány a leghűségesebb vá­rosban, elsősorban a Kálvin Kör bábásko­dik felette. Az előadók gyakran egyházi személyek. Az érdeklődés - mint mindig- most is meglehetősen nagy volt. A rendezvény nyitányaként az immár több földrészen ismert Fidelissima Vegyeskar lépett fel. (A karvezető, Arany János - civilben a budapesti Baár Madas Református Gimnázium igazga­tója - olyan kórust kovácsolt össze az el­múlt években, amely nemcsak a patinás határváros, hanem az egész ország egyik ékessége.) Az énekkar hangjainak elülte után dr. Gimesi Szabolcs polgármester mondott néhány köszöntő szót, azután dr. Szarka László, a Kálvin Kör vezetője mutatta be az est előadóját. E sorok írója tudta, hogy igazi intel­lektuális és érzelmi élményre számíthat. (Egyrészt mintegy másfél évtizede is­meri jól a felügyelő urat, másrészt az előadást megelőző délutánt volt szeren­cséje vele tölteni a Soproni Líceum igazgatói irodájában, majd az evangéli­kus templomban az ökumenikus imahét első istentiszteletén.) Tudtam tehát, hogy van néhány leírt gondolat is, de Frenkl Róbert már délután is jelezte, hogy a választott témához oly bőséges az anyaga, hogy nehéz lesz belőle válo­gatnia. Végül jegyzeteit elő sem véve, közel egy órán keresztül beszélt megál­lás nélkül, felépítetten, megszerkesztet- ten, a sokunk által ismert és kedvelt stí­lusában. Előadás végén több percen ke­resztül zúgott a taps... Röviden az elhangzottakról. Frenkl Róbert előadásának témája: a testi és a lel­ki egészség volt. Ebben kitért magának az egészségfogalomnak a többszínűségére, foglalkozott az egyéni és a nemzeti egész­ségfogalom összefüggésével. Mondandó­ját beágyazta az adott politikai-társadalmi helyzetbe, és utalt az előző rendszer vétke­ire is. Szavaiból ki-kicsendült az orvos lá­tásmódja, de nem orvosi előadást hallot­tunk. Természetesen „a sportvezető is megszólalt felügyelő úrban”, a keretet mégis az adta, hogy az ember egységes testi-szellemi-lelki lény, s hogy egészsé­günk minden szempontból ennek a függ­vénye. Az antik „ép testben ép lélek” mon­dást úgy fordította át, hogy nem ép testben is lehet ép lélek. Egészségünk, illetve tel­jességünk tudata úgy valósulhat meg, ha a teremtő Istennel és a megváltó Krisztussal vagyunk és maradunk egységben! A felügyelő úr megtiszteltetésnek te­kintette, hogy a Magyar Kultúra Napján beszélhet. Mint mondotta; nem érzi vé­letlennek, hogy ez a jeles nap éppen az Ökumenikus Imahétre esik, hiszen a ma­gyar kultúra ünnepe nemzeti imádsá­gunkhoz, a Himnuszhoz kötődik. Előadásában először azt fejtegette, hogy népünk az elmúlt századokban meg­mutatta, hogy túlélni tud, de élni talán ke­vésbé. Sikerült komoly stratégiákat „ki­dolgozni”, közülük alapvető a kultúra. Ő ebbe az életmódkultúrát is bele kívánja érteni. Sajnos, népünk egészségi állapota rosszabb, mint ami a gazdasági helyze­tünk alapján indokolt lenne. Mintegy 50 %-ban az életmódkultúra határozza meg az egészségi állapotot! Szemügyre véve a kockázati tényezőket, egyértelmű, hogy azok a lelki egészség, a mentálhigiéné za­varára vezethetők vissza. Az Egészség- ügyi Világszervezet (WHO) definíciója szerint az egészség a testi-lelki-szociális jólétet jelenti; a mentálhigiéné a lelki­szellemi egészségre teszi a hangsúlyt. Frenkl Róbert legszívesebben a dina­mikus egészségfogalmat használja; „ad­dig vagyok egészséges, amíg alkalmaz­kodni tudok”. A terheléstűrést, a terhe­lésvállalást, a problémamegoldás képes­ségét, a kudarc- és sikertűrést és a segítő attitűdöt sorolta itt fel. Ez utóbbiban a segítségadásra és a segítség elfogadására való készséget említette. Fontos, hogy senki ne legyen magányos! A lelki egészség megbomlásában sze­repe van a négy évtizedes kommunista diktatúrának, de talán még többet árt, hogy „egyedüli értékké” a pénz lépett elő. Ezekkel szemben az erkölcsi és ér­zelmi értékek elsődlegességének a visz- szaállítását igényli. Az utóbbi évtizedek­ben devianciára szocializálódtunk, és a hazugság kisebb-nagyobb fokozatai ural­ták a köz- és magánéletet. Szükségesnek tart egy értékminimumot, amelyet min­denhol és mindenki betart és betartat (is­kola, egyház, média stb.). Hangoztatta, hogy nem keresztyén alapon is lehet mentálhigiénés közös erkölcsi alapon él­ni, de nem rejtette véka alá, hogy ő - hi­téből következően és az Egyházhoz való tartozás alapján — mindent a keresztyén erkölcsiség alapján képzel megvalósíta­ni. Idézte Kékén Andrást, néhai Deák té­ri lelkészünket, aki szerint, ha kiderülne, hogy nem igaz, amiben hiszünk, ő akkor is Jézus párti lenne. Hivatkozott a paran­csolatok jézusi magyarázatára, különö­sen a második nagy parancsolatra, amely rendkívül sokatmondó; „Szeresd feleba­rátodat, mint magadat!” Nem jobban, ha­nem annyira. Bárcsak minél többen tud­nánk ennek a szellemében élni! Személy szerint közvetlen környeze­tünkért, a ránk bízottakért vagyunk fele­lősek, azért ami az én családomban, az én munkahelyemen, illetve az én nemze­temben történik. Anélkül, hogy az Egye­sült Államokat fetisizálná, felemelő volt számára, hogy az elnökválasztás zűrza­varai után a beiktatási ceremónia képei­ből is kiviláglott; nekik az ország, az egész a fontos, s hogy az ott nem is vala­miféle közös minimum, hanem egy elég­gé magas közös erkölcsi színvonal. Végezetül az előadó kifejezte abbéli meggyőződését, hogy magyar népünk képes lesz helyreállítani lelki egészségét, ha élni tud majd a közelmúltban meg­nyílt történelmi lehetőséggel! Magyar Kultúra! Adja Isten, hogy mindaz, ami szép, jó és igaz itt a Kárpát­medencében; művészetben, tudomány­ban, hitvilágban, ami megőrzendő és to­vábbfejlesztendő, ami élteti a nemzetet és a hazát, erősítsen bennünket együtt is' és külön-külön! Legyen a lelkünk ép, a szellemünk világos és a hitünk erős! Dr. Lampérth Gyula Fényes bizonyíték Mint oly sok helyen az országban, a Sikátori Evangélikus Egyházközség szór­ványaként számon tartott Veszprémvarsányban is évek óta rendszeresek az öku­menikus alkalmak. A katolikus plébánosok, illetőleg a bakonyszentkirályi és rédei református lelkipásztorok közreműködésével zajló ökumenikus imahetek alkalmai mellett, a település evangélikusai - a női imanapokon - a lázsi katoli­kus hívekkel is erősítik á testvériséget. Az anyagyülekezettel mára már megegye­ző létszámú varsányi fília 1820-ban épült templomában azonban egy szokatlan tárgyi bizonyítéka is van a felekezetközi együttműködésnek. Múlt év karácsonya óta, az evangélikus és református hívek közös adomány-gyűjtésének eredménye­ként ragyogja be fényével két új csillár az Isten házát.

Next

/
Thumbnails
Contents