Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-03-04 / 10. szám
2. oldal 2001. MÁRCIUS 4. Evangélikus Élet UJ NAP - UJ KEGYELEM „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.” ÍJn 3,8b VASÁRNAP "őézus ekkor így szólt: Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van ^ a többi kilenc? ” Lk 17,17 (2Krón 32,24-25; Mt 4, I -11; Zsolt 15, 1-5) Ránk mi jellemző? A hála, vagy a hálátlanság? Annyi ajándékot kapunk nap- ról-napra, hogy számba venni is nehéz lenne, de legtöbbjét észre sem vesszük, vagy teljesen magától értődőnek tartjuk. Pedig, ha valaki nekünk felejt el megköszönni valamit, tol vagyunk háborodva. Ha elmarad a hála, ezzel tulajdonképpen az ajándékozót vesszük semmibe. Gyógyultan ugyan, de Jézus nélkül megyünk tovább utunkon, mint az a kilenc leprás, akik elfelejtettek köszönetét mondani a csodáért. HÉTFŐ ” Ugye öt verebet adnak két fillérért: mégsem feledkezik meg közülük egyről sem az Isten. Ne féljetek, ti sok verébnél értékesebbek vagytok. ” Lk 12,6-7 (Józsué 8,1a; ÍJn 3,7-12; 3Móz 1,1-9) Milyen jó elrejtőzni Isten tenyerén! Azzal a tudattal élni, hogy fontos vagyok neki, számon tart, nem feledkezik meg rólam egy pillanatra sem! Semmi sem történhet velem az Ő tudta nélkül. Éppen ezért teljesen fölöslegesen gyötörjük magunkat továbbra is kisebb-nagyobb gondjainkkal. Nem úgy teszünk-e, mint az az ember, aki felszáll ugyan a szekérre, de batyuját nem teszi le a válláról? Gondoltunk-e már arra, hogy bizalmatlanságunk mennyire bántó lehet mennyei Atyánkkal szemben? ^ * Jézus így szól tanítványaihoz:Amikor azonban eljön O, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra. ” Jn 16,13 (Neh 9,20a; Jób 1,1-22; 3Móz 8, 1-13) Hányán szeretnénk a teljes igazság birtokosai lenni? A törekvés jó, de nem biztos, hogy az irányzék is az. A teljes igazsággal csalt Isten ajándékozhat meg a Szentlélek által. Nem lehet erőszakkal megszerezni, csupán alázattal elkér- i ni. így viszont bármelyikünk megkaphatja. A Lélek által fokozatosan feltárul előttünk Krisztus titka, a Szentírás szíve és ez az ismeret eligazíthat minket a különböző szellemi áramlatok útvesztőiben is. SZERDA ”Erősödjetek meg az Úrban, és az 0 hatalmas erejében. Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét. ” Ef 6,10-11 (Zsolt 18,36; lKor 10,913; 3Móz 9,1-24) Hiányos fegyverzetben harcba indulni - életveszélyes vállalkozás. Pedig Isten gyermekeinek élete folyamatos küzdelem, amelyhez a mi erőnk kevés. Az Úré viszont elég! Nekünk az Ő erejére és fegyverzetére van szükségünk, ha győzni akarunk. Mindez azonban csak akkor lehet illetve maradhat a mienk, ha szoros közösségben élünk vele. így viszont megerősödünk Őbenne, az Ő hatalmas erejében, és nem leszünk kudarcra ítélve, ha különféle támadások érnek. £gQ-|-Qp-j-Q^ Jézus így válaszolt neki: „Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát! ” Lk 9,60 (Zsolt 96,2; Jak 4,1-10; 3Móz 10,1-11) Jézus követése válaszút elé állít bennünket. Az Ő nehezen emészthető szavait csak akkor érthetjük meg, ha tudjuk, hogy az isteni értékrend más, mint a mienk. AzŐ szemében a halál az, amit mi emberek életnek mondunk. Viszont az evangélium hirdetése nyomán új élet támad. Hajlandók vagyunk-e mindig az élet szolgálatát választani, akár lemondások árán is? PÉNTEK ” Éten nem a holtak Istene, hanem az élőké. Mert az O számára mindenki él. "Lk 20,38 (Zsolt 116,9; Zsid 2,11-18; 3Móz 16 1-22) Ez az ige szintén átértékeli az életről és halálról alkotott elképzeléseinket. Az élő Isten az élők Istene. Éppen ezért tőle a halál sem választhat el, hiszen „akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk” (Rom 14,8 ). Ebben a tudatban lehetnek békés nappalaink és éjszakáink; képesek lehetünk arra, hogy elengedjük elhunyt szeretteink kezét, és nem kell rettegéssel gondolnunk saját halálunk pillanatára sem. SZOMBAT őézus Krisztus így szól tanítványaihoz: „Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogy én mindig megtartom az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az Ő szeretetében. Ezeket - azért mondom nektek, hógy az én örömöm legyen bennetek és örömötök teljessé le- gyenr®m*ÍS, 10-11 (Jer 15,16; Jel 20,1-6; 3Móz 19, 1-5..9-18) Az egymás iránti szeretet üres, ha csak szép szavakban jut kifejezésre. Ugyanez érvényes az Ur Jézus iránti szeretetünkre nézve is. Az Úr iránti szeretet az Ő követésében nyilvánul meg. Őt követni annyi, mint együtt, egy úton lenni vele. Az Ő társasága pedig maga az öröm, a teljessé lett öröm. Luptákné Hanvay Mária BÖJT ELSŐ VASÁRNAPJA Rejtett tartalékaink ÍJn 3,5-8 Rejtett tartaléknak nevezik a gazdasági életben mindazt, ami nyersanyagban vagy technikai lehetőségekben felhasználatlanul pihen. Új munkamódszerek, technológiai eljárások és elfekvő készletek révén még kiaknázatlan gazdasági források nyithatók meg. Keresztyén ember rejtett tartaléka a böjti idő és a böjt lehetősége. A böjt nem valami aszkétikus hőstett, hanem az elkötelezett lélek testi cselekvése, amikor önmegtartóztatással az Úr felé fordul. Az alkalom és az indító ok sokféle lehet. Minden esetben arról van szó, hogy az ember alázatos magatartással, az Isten jelenlétébe helyezkedik, Isten működését befogadja. Hogy mi a bűn, és mi tarthatatlan az életünkben, annak egyedül Isten a megmondhatója. Ő ezt meg is teszi. Fogadjuk bizalommal, mert rejtett tartalékhoz jutva életünk újulhat meg. A Káinnak adott figyelmeztetés nekünk is szól. „Vigyázz, mert a bűn az ajtó előtt leselkedik és reád vágyódik, de te uralkodsz rajta.” Becsaphatja-e az ember önmagát végzetesen, amikor bűnt cselekszik? Modern idők egyik esete jól világítja meg ezt az életveszélyes helyzetet: Egyszer azt a hírt röpítették világgá az újságok, hogy az egyik atomközpontból nyomtalanul eltűnt bizonyos mennyiségű plutónium. Természetesen ipari kémkedésre gondoltak, de minden nyomozás eredménytelen maradt. A rejtély másfél év múlva oldódott meg, amikor a központ egyik dolgozója megbetegedett. Az orvosok csodálkoztak legjobban, mert a beteg súlyos sugárártalomban szenvedett. Honnan érhette ilyen erős sugár ártalom? Az atomközpontban a védelmi intézkedések olyan szigorúak, hogy ott nem érhette. Az elhatalmasodó betegség és a további vizsgálatok terhe alatt beismerte, hogy ő lopta el a plutóniumot. Gyors meggazdagodás reményében elnyomta saját szakértelmét és éles logikáját is, amikor rászánta magát erre a tettre. De másként történt, mint remélte, nem sikerült eladnia. Visszavinni szintén nem tudta. Ezért „gondosan becsomagolva” az ágya alá rejtette. A hónapokig tartó sugárzás pedig megtette a hatását. Amikor az orvosokhoz került, csak azt tudták mondani, hogy a betegségének nincs ellenszere és olyan súlyos, hogy napjai meg vannak számlálva. Utolérte az, amit Isten Igéje mond: „A bűn zsoldja a halál.” Az egyébként kiváló szakember azt a legsúlyosabb csalást követte el, amit ember elkövethet: saját magát csapta be. Aki a bűnnel játszik, lekicsinyli a hatalmát s önmagát csapja be, mert az emberfeletti gonosz elvégzi munkáját és annak biztos vége a halál. Nálunk erősebb ellenféllel van tehát dolgunk, akinek csak egy legyőzője van, egy nála is nagyobb hatalmú: Az Úr Jézus Krisztus. „Nem tudjátok, hogy O azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket? " - figyelmeztet minket az apostol. Akit a Fiú megszabadít, az valósággal szabad lesz - ez a mi nagy lehetőségünk. Olyan meny- nyei lehetőség, „rejtett tartalék” amelyből megújulhat életünk. Aki böjtöl, tisztábban és összefüggőbben gondolkodik, mint a jóllakott, a testileg vagy lelkileg eltelt ember. A böjti úton mindig meríthetünk azokból a tartalékokból, amelyeknek garantált a hatása. Gyarmati István IMÁDKOZZUNK! Édes Istenem! Vádol a lelkiismeret, mert ismerlek és szeretlek, de mégis engedtem a kísértéseknek. Olyan bűnök nehezednek rám és rontják meg életemet, amitől csak te tudsz megszabadítani. Kérlek, engedj megújulnom Jézus Krisztus által, aki az én bűneimért is jött. Támogass Szentlelkeddel, hogy a böjt lehetőségével közeledjek hozzád és megújulhasson életem. Ámen. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2001. március 4. I„ Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. (vespera) Balicza Iván; II„ Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. ; II., Mo- dori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békás megver, III., Mező u. 12. de. 10. ; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. ; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 6. Gerőfi Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (családi) dr. Muntag Andorné; de. 11. (úrv.) Kézdy Péter; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Erdélyi Csaba; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Schulek Mátyás; de. fél 10. (családi) Dechertné Ferenczy Erzsébet; de. 11. (úrv.) Schulek Mátyás; du. 6. Németh Péter; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Szeverényi János; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. ; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; XIII., XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. Erdélyi Csaba; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Juhos u. 28. (Kistemplom) de. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere II. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Pestszent- lőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. (úrv.) Endrefíy Géza; Törökbálint, (ref. templom) du. 3. Endrefíy Géza. INVOCAVIT (BOJT 1.) VASÁRNAPJA a liturgikus szín: lila. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Mt 16,21-27; epistolája (igehirdetési alapige): ÍJn 3,5-8. HETI ÉNEKEK: 75, 275. „EROS VAR A MI ISTENÜNK” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2001. március 5-én, hétfőn 13.30 órakor. Előtte evangélikus koráléneklés. Pályázat kollégium igazgatói állás betöltésére A pályázatot meghirdető szerv: Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma (1085 Budapest, Üllői út 24.) Meghirdetett munkahely: Magyarországi Evangélikus Egyház Budapesti Kollégiumai (1077. Budapest, Rózsák tere 1.) Képesítési és egyéb feltételek: a) Az Evangélikus Oktatási Törvénynek megfelelően olyan evangélikus vallású pedagógus pályázhat, aki konfirmált, az egyházközségi tagság feltételeinek legalább öt éve megfelel, egyházának hűséges tagja, aki munkáját hosszabb ideje kiemelkedően végzi, erkölcsileg feddhetetlen, magánélete rendezett, vezetői képességekkel rendelkezik. b) Képesítése megfelel az általa vezetendő intézmény képesítési feltételeinek. c) Legalább 10 éves pedagógusi, illetve felsőoktatási intézményben szerzett oktatói gyakorlattal rendelkezik. d) Pályázhat evangélikus lelkész is, aki legalább 10 éves hitoktatói és/vagy hit- tudományi egyetemi oktatói gyakorlattal rendelkezik. Juttatások: - A KJT szerinti illetménybesorolás, vezetői pótlék - Az állás elfoglalásának ideje: 2001. július 16. - A megbízás 6 évre szól. Pályázat benyújtásának határideje: az Oktatási Közlönyben való megjelenéstől számított 30 nap. Pályázat elbírálásának határideje: 2001. június 30. Csatolandó okmányok: oklevél másolat, erkölcsi bizonyítvány, vezetési program. Pályázat címzése: Magyarországi Evangélikus Egyház, Oktatási Osztály, (Mihályi Zoltánná osztályvezető) 1085. Budapest, Üllői u. 24. Telefon: 1/ 429-20-35. Kedves nagybörzsönyi és gyenesi „Öregedő Ifjak”! Szeretettel várunk Benneteket és minden érdeklődőt egy közös hétvégére. Időpont: 2001. március 16-18. Helyszín: Piliscsaba, Béthel Missziói Otthon: Széchenyi u. 8-12. Szolgálatot végez: (ifj). Bence Imre, (ifj.) Hafenscher Károly, Szeverényi János és Varga Gyöngyi. Érkezés: Pénteken 17 órától (18.30 vacsora) Zárás: vasárnap (ebéddel) Részvételi díj: 2.600 Ft (szállás+étkezés) Jelentkezni lehet: Evangélikus Egyház Ifjúsági Osztály (Galgóczi Mariann) 1085 Bp. Üllői út 24. Telefon: 429-2037 Szeverényi János 1A 3 )£ Ö Q£ 3 13 $ & f S/IROK ••*•••••••••••*•••*•••••••• A bünbánat liturgiája „Ezt mondja a Magasztos, a Felséges, aki örök hajlékában lakik, szent az ő neve: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. ” (Ézsaiás 57, 15) A liturgia természetéből adódik, hogy állandó és alkalom szerint változó részekből áll. A bűnbánat a legősibb állandó rész. Az ószövetségi istentiszteleten mindig énekeltek bűnbánó zsoltárt. Isten szentségét halálosan komolyan vették, és tudták, hogy még Isten népe is csak bűnvalló, bűnbánó közösségként jelenhet meg a szent Isten színe előtt. Az őskeresztyénség hasonló gondolkodását őrzi a keleti egyház ma is élő gyakorlata, melyben az istentiszteletre gyülekezők az 51. Zsoltár közös elmondásával várják a szolgálattevők megjelenését a templomban: „Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal!... Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig előttem van. Egyedül ellened vétkeztem... ” Dávid király zsoltára ez, „abból az időből, amikor nála járt Nátán próféta, mert bement Dávid Betsabéhoz.”. A zsoltárban Dávid az egy alkalommal elkövetett egyszeri vétkét siratja, a régi egyházatyák mégis a templomba érkező egész gyülekezet szájába adják minden sorát. Bizonyára tudják, hogy nem mindenki követett el Dávidhoz hasonló bűnt, mégsem csupán a 7. verset mondatják el közgyónásként: „Lásd, én bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem. ” Dávid a zsoltárban Betsabé férjének, Uriásnak a vérére utal, amit ál- nok módon ontattatott ki a harctéren. Az istentiszteletre érkezők kezéhez bizonyára nem tapad vér, mégis együtt kell vallaniuk Dáviddal: „Ments meg, mert vért ontottam, ó Isten, szabadító Istenem! ” Ebben az a mélységesen igaz gondolat szólal meg, hogy az ember legkisebb vétkével is részes lett az ártatlan Bárány, Krisztus vérének kiontásában. Függetlenül attól, hogy a megelőző napokban hányszor és milyen súlyosan vétkeztünk, az istentiszteletre mindig és mindnyájan ugyanabból a mélységből érkezünk, mert a Krisztus keresztje egy sorba állít mindannyiunkat. Isten színe előtt azok között van a helyünk, akiket Krisztus vérének kiontása terhel. Egymás szemében lehetünk kis- és nagybűnösök, önmagunk szemébén lehetünk csupán gyarlók; Isten egészen biztos, hogy úgy tekint ránk, mint akiket a legsúlyosabb vétek terhel. Bármennyire idegen tőlünk a kollektív bűnösség gondolata, a valóság mégis az, hogy Isten előtt a legcsekélyebb vétkünk is halálos bűn, mert részesévé tesz az emberiség közös bűnterhének, amit Krisztus nagypénteken mindannyiunkért magára vett. De éppen ez a reménységünk is: Krisztus a mi bűneinket is hordozta, és vérével eltörölte. Ha kivonjuk magunkat a kollektív bűnbánatból, akkor a bűnbocsánat és a Krisztus vérén szerzett váltság érvénye alól is kivontuk magunkat. Ezért függetlenül attól, hogy istentiszteletre készülve az 51. Zsoltárt imád- kozzuk-e közös bűnvallásként - mennyivel üdvösebb lenne a templompadokban folyó istentisztelet előtti társalgásnál! - vagy más módon veszünk részt az istentisztelet bevezető, a liturgia állandó részét képező közös bánbánatban, a lényeg az, hogy soha ne feledjük: Isten úgy tekint ránk, mint valóságos bűnösökre, és mint akik mégis végtelenül kedvesek vagyunk előtte. De nem önmagunkért, hanem Krisztusért, aki — mint egyetlen igaz - kész volt meghalni értünk, nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket. Véghelyi Attila
