Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-02-25 / 9. szám

2. oldal 2001. FEBRUÁR 25. Evangélikus Élet r UJ NAP - UJ KEGYELEM „Légy erős kősziklám!” (Zsolt 31,3) VASÁRNAP ”^a az nem °rz‘a károst, hiába vigyáznak rá az őrök. ’’ Zsolt ^ 127,1b (lPt 5,7, Mk 8,31-38,Zsolt 40,1-18) Egyre többször hal­lani, hogy civil szervezetek, egyszerű, városlakó polgárok összefognak, és „éjsza­kai őrjáratot” szerveznek lakóhelyükön, kerületükben, hogy megvédjék az ott élő­ket az esetleges támadásoktól. Mind az emberek testi épsége, mind az értékeik, ve­szélyben vannak a napjainkra jellemző közbiztonság mellett, amikor este 10 után már nem tanácsos egyedül járkálni az utcán. Ám tudjuk, hogy az emberi erőfeszí­téseknek is van egy határa - minden sötét zugba, néptelen kapualjba, elhagyott ár­kád alá nem lehet (rend)őrt állítani. Mindig lesznek őrizetlep utcák, házak - embe­ri értelemben. Ezzel szemben van állandó, „24 órás” védettségünk, hiszen az ige éppen ezzel a hasonlattal emeli fel a szemünket a mi igazi Megőrzőnkre. & / pl / # < jéHIP |jifr-rp/S ■ Várom az Urat. aki Jákob háza elől elfejtette orcáját, és benne re­ménykedem. " Ézs 8,17 (Róm 8,25, Mk 4,21 -25, Lk 11,29-36) A prófé­ta a láthatatlan, elrejtőzködő, arcát eltakaró Istent szólítja. Azt a segítséget várja, amely nem tudni, mikor, hogyan, de hite szerint megérkezik. Mint amikor egy föld­rengés után, a romok alatt, a sötétben egyszer csak meghallja a túlélő, hogy fönt mozgás támad, valakik közelednek, és mintha beszűrődne egy kis világosság. Nem lát arcot, de már tudja, hogy nem felejtették á törmelék alatt, ki fogják szabadítani. Fél, de közben észleli a jeleket, érzi, hogy lassan elhordják felőle á köveket. Isten nem felejtkezik el senkiről, aki belé vetette bizalmát, „Nézd, ez a nép mégiscsak a te néped!" 2Móz 33,13b (ApCsel 3,25, Mt 11,16-24, Lk 11,37-54) Egy apa nyilatkozott a minap atévében bűnöző fi­ával kapcsolatban, és mintegy védekezésképpen, hogy miért is tart ki mellette, azt mondta: „hiszen mégiscsak a fiam...” - s ezt aztán nem is firtatta tovább a riporter. Természetes, hogy senki sem tagadja meg a hozzátartozóját, ami persze a személy­nek szól, és nem az elkövetett bűnnek. Mózes magától értetődő őszinteséggel kéri Is­tent, hogy menjen a néppel, amely „mégiscsak” az O választott népe. Nem hibátlan, nem bűntelen, nem következetes ez a nép, elbukik, néha hitetlen, de az Övé, és ezt a nép is tudja, és szüksége van Istenre. Akkor leginkább, amikor a legmélyebbre kerül. SZERDA „Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene. ” lKor 14,33a (Hós 1,7, 2 Pt 1,2-11, Lk 12,1-12) Miért állítja szembe egy­mással Pál a zűrzavart és a békességet, és miért mondja, hogy Isten csakis az utób­binak az Ura? Ha belegondolunk, Pál megdönti ezzel azt a kedvelt elméletünket, miszerint „bár zavaros az életünk, a kapcsolataink, a házasságunk, a munkahelyi, pénzügyi, szerelmi, egyéb viszonyaink, de nem számít, mert átlátjuk a zavart.” És még Istennel is el akarjuk fogadtatni, sőt jóvá akarjuk hagyatni, hogy ez így jó, mű­ködőképes. Isten azonban nem adja áldását a működőképes zavarra, a „nagyvona­lú” életstílusra, 0 rendet kínál fel, bennünk és körülöttünk. Olyat, amelyben tisztá­zottak a viszonyok, és amiben lehet előre tervezni. QgyyQ^-j-Q^ „Jeruzsálem hírnevet, örömöt, dicséretet és tisztességet szerez majd nekem a jóid minden népe előtt, ha meghallják, hogy mennyi jót teszek velük. ” Jer 33,9a (Róm 11,1. Zak 7,2-13, Lk 12,13-21) Nagyon nagy felelősség élő bizonyítéknak lenni. Akire, ha ránéznek az emberek, vagy ha elbeszélgetnek vele, azt möndják, „igen, sugárzik róla, hogy Isten mennyi jót tett vele!” Korunk embere különösen is gyanakvó, és a sok hamis reklám, amivel na­ponta találkozunk a médiában (elégedett vásárló hitelesnek tűnő vallomása a leves­porról, öblítőről, fogyasztószerről) csak fokozza gyanakvásunkat. Mi által lesz hi­teles a szavunk? Mivel győzhetünk meg másokat Isten rajtunk véghezvitt jócsele­kedeteiről, ha nem a mások felé odaforduló szeretetünkkel? PÉNTEK "Jézus örömmel fogadta őket: beszélt nekik az Isten országáról, és a gyógyulásra szorulókat meggyógyította. ” Lk 9,1 lb (Zsolt 10,14a, Jn 8,21-30, Lk 12,22-34) Korunk divatos kifejezése lett a holisztikus szemlélet. Az ember egész személyiségére figyelemmel kell lenni e szerint, és nem csak a leg- szembeszökőbb problémájára. Például, egy szenvedélyfüggőt nem csak a kórházi elvonókúrára kell beutalni, hanem a függőségének a kiváltó okát is meg kellene szüntetni, így lenne végleges a gyógyulása. Jézus azzal, ahogyan az emberek felé fordul, ahogyan a lelkűket, a testi betegségeiket kezeli, és a bünbocsánatot hirdeti, felvállalja az egész embert. Könnyebb lenne csak a felszínt, a láthatót orvosolni, de Jézus nem „spórol” senkin, aki Hozzá fordul. Sem időt, sem fáradságot, sem szere- tetet. Az egészet adja. S70MRAT „Lelkem hozzád vágyódik éjjel, teljes szívből kereslek téged. " Ézs 26 9 (Mk 135í Dán 51.7 j7.30, Lk 12,35-48) A telefonos lelkise- gély-szolgálatok egy része kimondottan az éjjel telefonálók számára hozta létre vo­nalát, hiszen a tapasztalat szerint ilyenkor, éjszaka fut be a legtöbb hívás. Miért? Ta­lán mert a nappal is létező gondjaink megoldásának az esélye éjjel egészen minimá­lisra csökken. Tanácsot, vigasztalást, meghallgatást keresnek az emberek, amikor fel­hívnak egy ilyen szolgálatot. Az igénkben szereplő imádság tulajdonképpen ennek a vágynak a megfogalmazása - az élő Isten felé fordulva. Az anonym segítő, a gépi hang a telekommunikáció korában sem a végleges megoldása alapvető gondjainknak. Kőháti Dorottya V. ÖTVENED VASÁRNAPJA Böjt kapujában bölcsességet kérünk! Jak 3,13-18 ISTENTISZTELETI _______REND_______ Bu dapesten, 2001. február 25. L, Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Madocsai Miklós; de. 10. (né­met) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Herzog Csaba; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Magassy Katalin; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth Lász­ló; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10.; Új­pest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) Pintér Károly; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. .11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. (ifjúsági) Kézdy Péter; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Ker­tész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlo­vák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony 5. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Thaly Kál­mán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz And­rás; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 9. (úrv.) Né­meth Péter; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. Schulek Mátyás; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Németh Pétemé; Budagyöngye, XII., Szilá­gyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegy- vidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bács­kai Károly; du. fél 7. ; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Horváth Olivér; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Horváth Olivér; XIII., XIV., Lő­csei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pest­újhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Juhos u. 28. (Kis- temploni) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszent­mihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVH. Tessedik tér. de. 9. (úrv.) Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoske­resztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Marschalkó Gyula; Rákosliget, XVII. Gózon Gy. u. de. 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Pestszent- lőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gá­bor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; Kis­pest, XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabad­ság út 57. de. 10. Endreffy Géza; ÖTVENED VASÁRNAPJA a liturgikus szín: zöld. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Mt 23,23-36; epistolája (igehirdetési alapige): Jak 3,13-18. HETI ÉNEKEK: 441, 503. „Légy nekem, erős kősziklám, erődí­tett házam, hogy megtarts engem ” (Zsolt 31,3). A vasárnap névadó zsoltára a Károli- fordításban belekapcsol Isten népének közösségébe, amely mindig más és mindig ugyanaz. Kapcsolatban áll a te­remtő Istennel, a megváltó Úr Krisztus­sal és a patrónussal, a Szentlélek Úris­tennel. Ha én keresem a kapcsolatot, én aka­rom megtalálni az utat, az igazságot, a bölcsességet, akkor az nagyon is „föl­di”, földhöz ragadt, magam és mások véleményének, érzéseinek, ismeretei­nek kiszolgáltatott lesz. Luther szerint az ember „saját” bölcsessége, akarata olyan kocsi elé fogott lóhoz hasonlít, amelynek vezetője, irányítója a bakon ülő „kocsis” - Isten vagy az ördög. Nincs emberi szabadság, függetlenség. Tudást és ismeretet szerezni ma­gunk erejével, állampolgári köteles­ségként (internet vagy élő beavatási program keretében) mennyire elérhető, mennyire kívánatos, mennyire aján­lott? De ki és mi van a bölcsesség, az­az mai tudásunk, bölcsességünk mö­gött? Hiszen a nagy tudású felfedezők eredményei is sokszor bajt, nyomorú­ságot szereztek. Ma is mennyire ta­pasztalható, hogy bomlaszt és elront közösséget a tudás elismertetésének vágya, a szeretetlen gőg elhatalmaso­dása. Ilyen a helyzet, a helyzetünk. Va­jon „ki ül a bakon”? Ezért igaz Jakab apostol szava: fel­mérhető a helyzet. De az nem elég. Ugyan hogyan is teremhetne a rossz fajó gyümölcsöt? Ugyan hogyan is lehetünk bölcsek? Az az aranymondás, hogy „A böl­csesség kezdete az Úrnak félelme ” (Péld 1,7 és 15,3) - ma már nem nagyon is­mert. Pedig erről ír Jakab. Hogy felülről való a bölcsesség, hogy „adatik” nekünk, vagyis hogy Isten veti a magot, amely él, növekszik és gyümölcsöt érlel. Isten „ve­ti” a termést! A régiesnek tűnő „vettetik” szó, melyet új fordítású Bibliánkban nem találunk, pontosan fejezi ki nyelvi formában, ami mindig is a munkálkodó, nevét kimondatni nem engedő ÚR tettét jelentette. Ez az a bölcsesség, amely „adatik” nekünk, amely a mennyből száll alá. Ez az az igazság, amely a Jézus Krisztusban és általa „adatik” nekünk. Ez az a böl­csesség, mely a békességben valósul meg: Isten megbékéltette magával a tu­dás fájának gyümölcsét leszakító, a böl­csességre törekvő, a saját erejében, tudá­sában bizakodó világot, az embereket Önmagával a kereszten. Jakab nem szól ugyan erről ilyen nyílt formában, de a kereszt üzenetének rejtett módon, ebben az igeszakaszban is továbbadójává válik, mint a többi apostol. Ezért nincsenek már „bölcsek”, aki­ket elismertek, akik kapcsolódtak Isten országához és úgy tanítottak? De mégis vannak, mert Isten ma is ad, munkálja „felülről” ezt a bölcsességet. Ennek a mennyei bölcsességnek „szíve” van. Az az Isten, aki úgy szeret, hogy elküldte Fi­át, az a Jézus, aki szeretetből eljött, vál­lalta és teljesítette szolgálatát, az a Szentlélek, aki megvilágosítja számunk­LELKESZI CSENDESNAPOT tartunk a Dél-Pesti Evangélikus Egyházmegyében 2001. március 7-én, Monoron (Bajza u. 2.) de. 10 órától kb. du. 16 óráig Elhivatásunk titkai - Mit jelent számunkra a lelkészi hivatás? - Isten hívása mozgat, vagy földi (emberek elismerése, anyagi előmenetel stb.) törekvések? - Mit akar velünk az élő Isten? Ezeket a kérdéseket tisztázhatja bennünk Isten élő és ható igéje: Pintér Károly (lelkész) és Pintér Győző (nem lelkész) testvérek szolgálatán keresztül, vala­mint őszinte beszélgetésben és az úrvacsora közösségében, 2Pt 1, 2-11 alapján. Egyházmegyénkén kívül más egyházmegyéből is szeretettel hívjuk és vár­juk a leikésztársakat. Információt kérni és jelentkezni a monori vagy a nyáregy­házi lelkészeknél lehet! „ __í ra, hogy milyen és mekkora az a szeretet, nyilvánvalóvá teszi, hogy Isten „szíve” van a „bölcsességben”. Térdeljünk le és könyörögjünk Isten­hez a zsoltárossal, mert Ő adja a bölcses­séget azoknak, akik kérik. Munkálja a bölcsességet azokban, akik Benne bíz­nak. Bertold Brecht, a nagy német író mondja: „Bölcsességet? Régi könyvek­ből? Hol? Ki adja? Nem! A bölcsesség Istentől van, ez nem tűnt el, megmutatja magát.” A bölcsesség így kezdődik: Életem rászorul Isten irgalmára. Kívánom, hogy Ő legyen kőszálam! Hiszem, hogy Ő tart meg engem! Vallom, hogy az Ő meg­mentésére van szükségem! így munkál­kodik bennem a Szentlélek Isten, hogy Jézus Krisztus minden „hozománya” az enyém legyen: igazsága, békessége, az örök élet reménysége. Évtizedekkel ezelőtt sokan énekelték az „Énekem az Úr” 121. számú könyör­gő vallomását: „Szenvedésben engedel­mes, kísértésben győzedelmes Jézus Krisztus légy kegyelmes! Rám a bűn, mint tenger árad, kísértésnek tüze tá­mad, nincs segítség, csak Tenálad!” így készít fel bennünket Mennyei Atyánk, a bölcsesség Istene és adója, az úton járásra böjt kapujában, hogy elve­zessen Krisztus keresztjéhez, melynek fénye ragyog a világ felett. Ámen. id. Magassy Sándorné EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hul­lámhosszán 2001. február 25-én, vasárnap de. 10.04 órakor a Budapest-pesterzsébeti evan­gélikus templomból. Igét hirdet: Győri János Sámuel lelkész. A Duna Tv Isten kezében című sorozatmű­sora legközelebb február 24-én, szombaton 12.30-kor jelentkezik. (Ismétlés: március 1. csütörtök 8.45.) Témája: a roma közösségek és az egyházak. Szerkesztő: Fabiny Tamás és Salyámosy Éva. 2001. február 24-én, szombaton reggel 6.04 órakor a Petőfi Rádióban beszélgetés hangzik Tótli-Szöllős Mihály ny. szerkesztővel. 3 £ 5 6 3 3 SAROK......................................... Szá zmilliókkal együtt imádkozunk - A zsoltárokról Az ember vallásos lény - ebben különbözik a többi te- remténytől. Maga felett tud Valakit, aki hatalmasabb, mint ő, akinek több az ereje, mint neki magának. Aki olyan dolgokba is be tud avatkozni, amelyekben az em­ber magatehetetlen és erőtlen. A sorsnak, természetnek, az emberi rosszindulatnak vagy a magunkban hordozott bűnnek kiszolgáltatott ember így talált rá az élő Istenre, akit meg lehet szólítani. Ez a megszólítás az imádság. Minden vallásnak vannak ősi imádságai. A zsidóság imádságait a zsoltárok könyvében gyűjtötte össze. Ezek nem csupán az őszinte Istenhez fordulásnak bizonyíté­kai, hanem magas nyelvi művészettel megformált költe­mények. Némelyik közülük háromezer éves. Gondos összegyűjtésük, rendszerezésük és egy könyvbe foglalá­suk még a babiloni fogság idején kezdődött el, és végső lezárásuk a Kr. e. második században történt. Hisszük, hogy ezek a vallásos költemények nem emberi alkotások csupán, hanem a Szentlélek ihletésére íródtak, s így Isten üzenetét, vigasztalását is hordozzák. Jézus maga is imádkozott a zsoltár szavaival. Tanítvá­nyaival zsoltárt énekeltek az utolsó vacsora után. A ke­reszten a 22. zsoltár 2. versét idézte. (Mt 27,46.) Az első keresztyének is énekelték a zsoltárokat. Azóta az egész kereszténység imádságos könyvként használja a Zsoltárok könyvét. Ettől soha nem volt eltérés az egyház- történet folyamán, s a zsoltárok használatában a feleke­zetek nem különböznek egymástól. A katolikus napi ima­rendben egy hét alatt végigolvassák a zsoltárokat. A re­formátusok énekeskönyvében mind a 150 zsoltár verses feldolgozása megtalálható. A mi énekeinknek egy része is a zsoltárok alapján íródott. Zsoltár olvasásával kezdő­dik minden vasárnapi istentiszteletünk is. A zsoltárok tehát elsősorban is imádságok, méghozzá oly gazdag tartalmúak, hogy nincs élethelyzet, amelyre ne találnánk annak megfelelőt. Nyomoríthat minket el­lenséges szándék szorítása, a magány aggasztó sivársága, elboríthat a csapások egész sora, betegségek vagy gyen­geség. Elfoghat bennünket az érzés: még Isten sem gon­dol ránk. Várjuk a Szabadítót, aki szorongató érzéseink­ből felold. Lehet rajtunk gond, vagy kilátástalanság. Kö­rülvehet a múlandóság érzése, ijeszthet a halálfélelem vagy porbasújthat a gyász - a zsoltárok szavai megfor­málhatják azt, amit magunktól csak néhány gyarló szó­ban tudnánk kifejezni. De ajkunkra adhat újjongó dicséretet is, amikor örö­münk van. Amikor átéljük a szabadulást, a gyógyulást, a boldogságot. Amikor testvérre, gyülekezetre találunk. Amikor megbizonyosodik számunkra Isten gondviselő szeretete és bűnbocsánata. Amikor felfedezzük a terem- tettségben megnyilvánuló gyönyörű rendet, megtapasz­taljuk Isten bölcsességét vagy igazságos ítéletét. És mi­kor azt érezzük: Isten szentsége előtt le kell borulnunk, imádnunk kell őt. Vagy dicsérni és magasztalni egysze­rűen azért, mert ő az Úr. Csodálatos gazdagság! A Zsoltárok könyve nemcsak imakönyv, énekeskönyv is. Mintha a zsoltár több volna, jobban szívünkig érne, ha énekbe foglalhatjuk. Ami eddig istentiszteleteinken mon­dott zsoltár volt, miért ne lehetne ének ezután? Talán ha­sonlóan ahhoz, ahogyan azt énekeskönyvünk 18-37. szá­mú tételeiben találjuk. A zsoltárok gazdagságának felfedezése még előttünk van. Ha a megújuló istentiszteleti rendünkben új helyét megkapja, ha új formában, új dallammal közös kincsünk­ké válik, megnyíló értelme és mélysége mindnyájunk lel­ki ajándékává lehet. Adja az Úr, hogy így legyen! Trajtler Gábor * X

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents