Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-12-16 / 51. szám

6. oldal 2001. DECEMBER 16. Evangélikus Élet Dicsérjétek az Urat orgonákkal! A 150. zsoltár mindennél szebben foglalja egybe mind­azt, amit Isten dicséretéről mondani lehet: égi és földi istentisztelet, az Úr hatalmas tetteinek felidézése, minden élőlény Istent magasztaló éneke, csodálatos képben áll egymás mellett. A zsoltáros felsorolja az egykori fúvós- pengetős- és ütőhangszereket is. Az 1590-es vizsolyi Bibliában a 4. verset a következő fordításban olvashatjuk: „Ditsériétec ötét doboc- kal és sipockal, ditsériétec ötét húroknac zengésé­vel és Orgottáckal. ” Az orgona (Károli és a mai ember számára is) az em­beri hang után, az egyházzene legfontosabb eszköze. Története Kr. e. 270-ben, Alexandriai Ktesibios talál­mányával kezdődött. Köztudott, hogy az ókorban szórakoztató és hatalmat reprezentáló szerepe volt. Az Aquincumban feltárt kalandos sorsú víziorgona a tele­pülés tűzoltóinak kikapcsolódását szolgálta, más ókori orgonák a császár jelenlétét adták hírül. A korai keresztyénség erős fenntartással viszonyult ehhez a pogány hangszerhez. Ugyanakkor már az egyházatyák írásaiban is feltűnik a sokszor használt kedvelt kép, mellyel az orgonát a maga összetettségében az emberi szervezet vagy a világmindenség jó rendjéhez hasonlították. Abban, hogy az orgona ismertté vált a Nyugat-Római Birodalom területén, a politika is jelentős szerepet játszott. A 10. században - első sorban a bencések jóvoltából - a templomokban is megjelentek az orgonák. A középkorban alakult ki a hangszer három típusa. A nagy katedrállsókban több sípsort egyszerre megszólaltató óriási orgonák, ún. Blockwerkek álltak, melyek billentyűit csak ököllel lehetett lenyomni. A kamarazenében a néhány regiszteres, karcsú hangzású positivok, a körmenetek alkalmával pedig a karra vehető, nazálisabb hangú regálok kaptak szerepet. Az orgonaépítészet technikai fejlődése a 16-17, század­ra tette lehetővé, hogy olyan hangszerek épüljenek, melyek­ben a szerkezet összetettsége, a hangszer színgazdagsága a művészi kifejezés eszközévé válik, és alkalmat ad a kompo­nálás legmagasabb rendű formáinak alkalmazására is. Ezt a lehetőséget használta ki Sweelinck, Scheidt, Buxtehude és J. S. Bach is. A barokk kor európai orgonaépítészetét régiónként sajá­tos stílus és ízlés jellemezte. Az olasz Frescobaldi müvei kevesebb regiszterszámú, puhább hangzású orgonákat igé­nyelnek, Grigny vagy Couperin kompozícióit az ünnepé­lyes francia orgonák ihlették. A barokk fénykor után a ro­mantika korában, majd a XX. században fedezeték fel újra az orgona értékeit. Egyben kísérletet tettek arra, hogy to­vább bővítsék a hangszer lehetőségeit. A történelem folyamán így válhatott a „technikai csoda”, szórakoztató hangszerből Isten dicséretének eszközévé. Be­csüljük, szeressük, ápoljuk - a cél érdekében! Finta Gergely Uniti A teremtés végtelensége Beszélgetés Sulyok Imre orgonaművész-zeneszerzővel A Móricz Zsigmond tér iszonyú zajá­ban, a nyolcadik emeleti szobában egy szépségőrző lakik: kották, könyvek, ké­pek t4f«^s,ágáhán él Sulyok Imre zene­szerző. 90. éve felé is dolgozik, tervez, és ami a legcsodálatosabb, orgonamű­vész: Istennek játszik templomában. A novemberi délelőttben az elmúlt év­tizedekről, mesterekről, a zene hatal­máról.kérdeztük.- Budapesten születtem, apám szem­orvos volt - kezdi az emlékezést sőt a nagyapám is a Mária utcai klinikának Vplt a pfótéísitórá^deSápárn fél éV?g ta­nult zongorázni, autodidaktaként mégis nagyon'jól ní\lizJs’íkalÚ olyan csodálatos memóriával rendelkezett, hogy hangver­senyek utáh, otthon hibátlanul eljátszotta Beethoven szimfóniáit... Édesanyám óvónő volt, szépen hegedült, így hat éves koromtól nekem is kellett zongorát ta­nulni, amit korán abba akartam hagyni, de hál’ Istennek szüleim nem engedték. A sok zenei hatás ellenére, érettségi után mérnöknek1 készültem, a Műegyetemre, de előbb letudtam a katonai éveket, s ak­kor végleg a zene felé kanyarodott az életem. A főiskolán négy éven át Kodály Zoltánnak voltam a tanítványa.- Milyen ember volt: kedves, szigorú?- Nagyon szigorú volt, de kedves is tudott lenni. Hetente háromszor találkoz­tunk vele, az órának akkor lett vége, ami­kor úgy .gondolta, hogy mindent elmon­dott. És állandóan adott feladatokat, bizony nem hagyta, hogy ellustuljunk... Később is a közelében lehettem: beme­hettem az óráira tanársegédnek. Persze ez csak tiszteletbeli állás volt. „Jó lesz a szemeimnek - mondta mosolyogva -, mert kevesebb dolgozatot kell javíta­nom, maguk meg elsajátítják a tanítást.”- Hogyan került az orgona közelébe?- Az énektanárképzőn kötelező volt az orgona. Mondták, hogy kevés az ,evangé|jkus orgonista, s én úgy gondol­tam, nem baj, ha ezt is megtanulom, még egy kenyér lesz a kezemben. Zalánfy ta­nár úr említette, hogy egyházzenei tan­szakán nincs növendéke, így ezt is fel­vettem 1941-ben. Ekkor már nős voltam és a legnagyobb fiam a bölcsőben sírdo- gált, mikor az utolsó vizsgát is letettem.- A Rádiós évekre hogyan emlékszik vissza?- Abban az időben a riportok na­gyobb részét zselatin lemezre vették föl, s én azokat forgattam. Nem is volt olyan egyszerű, néha három lemezről kellett összehozni az adást, s figyelni, hogy jó és pontos legyen. Sokszor találkoztam az irodalmi osztály vezetőjével, Szobotka Tiborral és feleségével, Szabó Magda írónővel. Egy vacsoránál meg is kérdez­te: „Magát mikor rúgták ki a Rádiótól?” Abban az időben mindennapos dolog volt, nem kellett szégyellni.- Ötven éve van a Kelenföldi Gyüle­kezetnél.- Azt szoktam mondani, én az elme­gyógyintézetben kezdtem a kántori pá­lyafutásomat. A Lipót mező mellett lak­tunk, s volt a szomszédban egy .evangéli­kus kápolna, ahová a zárt osztályon ke­resztül, lejjefejft.jjejpejjjú. Senki, nem voít,1 aki játszott volna, édesanyám biztatására elvállaltam... Óbuda után, 1951-ben ke­rültem a Kelenföldi Gyülekezethez. Öt­ven esztendő? Bizony nagy idő. De ilyen testvéri közösségben, nagyszerű embe­rek között ez isteni ajándék vplt! A nyolcvanas évek elején adtam át a kó­rust, addig azt is vezettem. Leikés csapat jött össze, tehetséges és áldozatos embe­rekkel, évente kéttóét hangversértyt js adtunk szép sikürrél: •' • ••" ” ‘ 1- Külön nekik is irt műveket?- Nagyon szeretem a Deák téri Órgona építésére írt kantátáfnat. Ha már a munká­imról beszélek, megemlítem az Orgona­versenyt, az Öt zenekari miniatűrt, a Con­certino da Camerát, a Vonósnégyest, a 2 Quintettet, a 2 triót, a 36 korái előjáték 3 vegyes kari kórusciklust, a 6 kantátát, a dalokat, népdalfeldolgozásokat, hangjá­ték és színpadi kísérőzenéket.mNemcsak egyházi, de világi műveim is vannak szép számmal, arról nem is .beszélve, hogy hadifogságban a németeknek is írtam...- Erre is volt ereje? u,..;- A tüzéreknél voltam, minti az egyik legfiatalabb ember, akinek kapcsolata volt a rádióval és a mikrofonnal. A németekkel Sulyok Imre 1936-51 között az óbudai, 1951-82 a kelenföldi evangélikus templom karnagya, 1982- től kántora. 1939-50 között a Rádió szerkesztője, majd müsorfelügyelőjé. 4950-72 a Zeneműki­adó szerkesztője. 1972-től, nyugdíjban az új Liszt-kiadás egyik vezetője. 1996-tól a Magyar Művészeti Akadémia, tagja, a Magyar Zenetu­dományi és Kritikai Társaság, a Nemzeti Ko­dály Társaság tiszteletbeli tagja. együtt voltam fogságban a messzi Orosz­országban, sűrű erdő közepén egy hatal­mas lágerben. Már az első világháborúban is erre használták és nagyon sok magyar meghalt az iszonyú hidegben. A kemény munka után, egy „szabad” estén leültem a zongorához és a 130. zsoltárt próbáltam feldolgozni, ami abban a távoli Sötét éjben gyógyító fénnyel ragyogott.- Itthoni munkájáról már tett emlí­tést, azt viszont kevesen tudják, hogy je­les Liszt Ferenc kutató. Hol tart ma az összkiadás?- A kiadónál szerkesztői munkát vé­geztem a tanítás mellett. Ekkor kezdtük el Liszt összes műveinek a megjeléMéték'éi;’ 1970-ig csak néhány látott napvilágot. Később, mint nyugdíjas, otthon, mert ezt csak így lehetett csinálni, állandóan ezen dolgoztam. Most jutottunk el a kétkezes zongoraművekkel a 46. kötethez.- Hosszú életet, sok megpróbáltatást és munkát kapott az Istentől.- És erőt is kaptam Istentől, mert nél­küle a fogság nehéz éveit nem bírtam vol­na ki. Szerencséd-vágyók, hogy annyi templomos estét, szeretetet kaptam a szü­leimtől, az áldozatos budai lelkészeknek is köszönettel tartozom. Azután azért is, hogy Isten elvezetett annyi nehéz út után az orgonához... hogy a legszömyűbb időkben is menedék lehetett számomra a templom, játszhattam, hangversenyeket adhattam. így megoszthattam azt a sók boldogságot embertársaim­mal. •- Milyen zenei ars poeticát fo­galmazna meg?- Hirtelen nehéz megfogalmaz­nom, mert nekem mindig termé­szetes volt a zené jelenléte, mint a lélegzetvétel. Sokan mondták már, hogy a zene élni segít. Gyógyít. Én hozzáteszem: hitünket erősíti. Mint zeneszerző sokfélét írtam, kórus- és zenekari műveket, kama­radarabokat, népdalfeldolgozá­sokat. .. mindig az élet szépségére és jobbítására gondoltam, arra az üzenetre, hogy: mindig van re­mény, és Isten meghallja imádsá­gunkat.- Néhány hónap és 90 éves lesz! \ r \ 11, ­- Minden nagy, kerek születés­nap a hiányok és mulasztások nap­ja. Többet, jobbat kellett volna csi­nálnom, buzdítanom másokat is a nemzetépítésre, Hiszem, hogy hol­napunk, új évezredünk olyan lesz, amilyennek mi képzeljük. Együtt. Olykor én is elcsüggedek, de bizo­nyos vagyok abban, hogy a zene, az orgonamuzsika a szavak nélkül is érthető szépségét adja az ember­nek, és a bánatban, gyászban is ott bujkál annyi dallam, hogy egy pil­lanatra megérinti a szíveket. Segí­ti, hogy megmaradjunk minden időben. Fenyvesi Félix Lajos A hangszerek királynőjének orvosa Legalább száz orgonát javított és újított fel eddig az ország különböző részein Fülöp Géza, a pécsi Orgonaépítő Manufak­túra Kft. orgonajavító meste­re. A „hangszerek királynőjé­nek” orvosa 1958-ban kapta első komoly munkáját, amikor a mosonmagyaróvári evangé­likus templom orgonáját kel­lett felújítania. A hangszer - amit a pécsi Vönöczky Endre tervezett, és Stach Mihály épí­tett - érdekessége volt, hogy vázát, és a szélládát a pécsi zsi­nagógából szállították Moson­magyaróvárra. A mecsekaljai mester nem csak javítja az or­gonákat, hanem játszik is raj­tuk. Ő a pécsi belvárosi temp­lom kántora.- Ön az ország számtalan helyén megfordult. Tapasztala­ta szerint milyen állapotban van a magyar orgonapark?- A harminc-negyven évvel ezelőtti helyzethez képest ma már nem olyan lehangoló a kép. Amikor elkezdtem a szakmát, nagyon sok volt a tönkre ment hangszer. Hasonlóan sok templom gyatra állagához, az orgonák állapota is kritikán aluli volt. Ennek okát a pénzhiányra lehe­tett visszavezetni. A sok elerőtlenedő gyülekezetnek egyszerűen nem volt pén­ze orgonájának felújítására. Előfordult, hogy amikor a gyerekek kihúzták az utolsó regisztercsövet, hogy abból lég­puska lőszert gyártsanak, akkor hívtak bennünket. Az utóbbi évtizedekben megfordult a tendencia. Ha egy kicsit rosszul szólt az orgona, már szóltak, hogy javítsuk meg. Egyre több helyen ismerik fel, hogy a jó hangszer, a szebb orgonahangzás elen­gedhetetlen feltétele a vonzó istentiszte­leti életnek.- Mi az orgona legnagyobb ellensé­ge? Mitől kell óvni leginkább?- Az orgona legveszélyesebb ellensé­ge á por, a szemét, ami nagyon könnyen tönkreteheti a hangszert. Sok templomba be tudnak repülni a galambok, azok szin­tén sok kárt tudnak okozni az orgonának is. De a legnagyobb veszély egy-egy hangszerre a kontár szerelők munkája. Korábban kevesebben foglalkoztak or­gonajavítással, gyakorlatilag ez a szak­ma is főváros centrikus volt, és Buda­pestről nem mindig mentek el egy faluba az orgonajavítók. így kényszerűségből kontárokkal voltak kénytelenek meg- bütyköltetni az orgonákat. Sok olyan or­gonát javítottam magam is, amit előttem kellőképpen hozzá nem értő „szakembe­rekkel” javíttattak meg.- Melyek voltak a legjelentősebb munkái?- Az egyik legnagyobb orgona, amit javítottam, saját templomom, a pécsi belvárosi templom elektromos vezérlésű orgonája volt. A paraméterei tiszteletet parancsolnak: 45 regiszter, 3 manuál, síp­jainak száma pedig 3300 körül van. Ko­Fülöp Géza sípjavítás közben moly munka volt még a verseci templom orgonájának a felújítása, ami 30 regisz­teres, két manuálos orgona. Ezen kívül nagyon sok 15-20 regiszteres orgonát újítottam fel.- Mire van leginkább szüksége egy jó orgonajavítónak?- Természetes hallásra. Azután több szakma jó ismeretére, hiszen egy orgo­najavítás komplex feladat, aminek során van bőrös munka, fémmunka, és nagyon sok asztalos munka. Leginkább azonban hatszor annyi türelemre lenne szüksége az orgonajavítónak, mint amennyi van. Az orgonajavítás, hangolás ugyanis idő­igényes, sokszor egész éjszakákat igény­be vevő munka. Nem lehet összecsapni, mert az nagyon könnyen visszaüthet.- Mit érez akkor, amikor először megszólal az Ön által felújított hang­szer?-Amikor túl vagyok egy munkán, és meghívnak egy orgonaszentelésre vagy egy felújítás utáni orgonahangversény- re, addig nem nyugszom meg, amíg meg nem szólal az orgona, és meg nem hallom azt, hogy a hangjával nincs sem­mi baj. Az izgalom elmúlását már hála, felszabadultság, öröm érzése követi. És talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha azt mondom, hogy némi büszkeséget is érzek. Az orgonajavítás azért is izgal­mas feladat, mert általában az utolsó pillanatban szoktunk elkészülni a mun­kával.- Egyetért azzal a véleménnyel, hogy az orgona a „hangszerek királynője”?- Teljes mértékben, de csak a sípos or­gonák esetében. Egy elektronikus hang­szer meg sem közelíti egy sípos orgona hangját. Örülök, hogy egyre több helyen térnek vissza a mechanikus orgonákhoz, hiszen a mai technika mellett már azokon is könnyű billentéssel lehet játszani. Me­rem mondani, hogy az orgona reneszán­szát éli, és én ennek nagyon örülök. Kiss Miklós Á

Next

/
Thumbnails
Contents