Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-12-16 / 51. szám

Evangélikus Élet 2001. DECEMBER 16. 3. oldal Ha Isten is úgy akarja Már csikorog a tél. Még nincs hó, de a révfülöpi fák zúzmarás ágai jókedvet hoz­nak reggelente. A falu ilyenkor csendes, nyoma sincs a zsivajos nyárnak, csak a csend ölelése érződik. uJjU'.i' A zúzmarás fák fehérségét a fekete varjak sokasága töri meg. Hamar sötétedik, kályha mellé bújós az idő, csúszik a járda is, de mégis néhányan felöltöznek, kabá­tot vesznék, s elindulnak az Evangélikus Oktatási Központba, ahol a gyertya fényé­nél Gáncs Péter meleg szavai visznek közelebb minket az ádventi reménységhez. Három egymást követő napon beszélgetünk a világról, az emberről és Istenről. Gondolkodtunk az ember esendőségéről, az emberi nagyravágyás kudarcáról. Mert hiába alkot nagyot az ember, ha elfelejti Istent, ha kirekeszti életéből, ha nem veszi észre, hogy az ember-alkotta mű Isten nélkül nem lehet maradandó. Porszemek va­gyunk, még ha felhőkarcolókat tudunk is tervezni és építeni. Parányiak vagyunké,s fitéh'kényelmére szorulunk, csak az Ő erejével tudunk megmaradni. Há Isten is úgy akarja - hangzik a régi mondás, s eleink sokszor hozzátették ezt a félmondatot terve­ikhez, gondolataikhoz. S milyen szépen kifejezi a hitet, az Istenre épített életet! Használhatnánk ma is gyakrabban! Hallottunk a missziói munka sokszínűségéről, az indiai keresztény gyülekezetek­ről, s arról is, hogy Krisztus hogyan változtatja meg a benne hívőket. Láttuk az örö­möt az arcukon, amit a bizonyosság ad. A felismerés, hogy van értelme az életüknek, mert Jézus utat mutat és reményt ad. Beszélgettünk, erősödtünk az adventi gyertyafénynél. Nem sajnáltuk az időt az együttlétre. S, ha Isten is úgy akarja, még sok hasonlót szervezhetünk, mert kellenek az együttlétek, a hitet mélyítő alkalmak. Köszönet érte az előadónak, s a kegyelmes, megtartó Istennek. Somogyi Veronika Teológusnap Mezőberényben A mögöttünk hagyott egyházi esztendő utolsó hűvös, téli hétvégéjét töltötte be melegséggel az Evangélikus Hittudományi Egyetem énekkara Mezőberényben, akik .szép szolgálatukkal ajándékoztak meg bennünket. Szombaton este a helyi ifjúsággal, illetve érdeklődőkkel találkoztak egy „rendha­gyó ifjúsági óra” keretében, melyen igyekeztünk az ismeretlenség kerítéseit bonto­gatni közös énekléssel, kölcsönös bemutatkozással, érdeklődő kérdések, problémák feszegetésével. Mire az esti, családonkénti elszállásolásra szétszéledtünk, sok „kap­csolópont” alakult ki közöttünk. Az esti pihenő után a vasárnap a sokszínű szolgálatok alkalma volt. Csodálatosan szóltak a gyülekezeti énekek, melyeket egy-egy énekkari szám egészített ki. A vasár­nap igei üzenetét dr. Hausmann Jutta professzomő tolmácsolta, és amikor az alkalom befejezéseként felhangzott a Csorba István által vezényelt kórustól az ároni áldás, valóban átélhettük: áldott ez az együttlét. Az ebédről a vendéglátó családok gondoskodtak. Sok idő a délutáni ejtőzésre nem maradt, mert a helyi szeretetotthon idősei várták a fiatalokat. Az egész otthon össze­gyülekezett a fogadásukra. (Az istentiszteleti terem kicsinek bizonyult volna, úgy­hogy az aulában tartottuk az istentiszteletet.) A figyelő tekintetek, a csillogó szemek és az alkalom utáni beszélgetés, ismerkedés alatt időseink meggyőztek arról, hogy jó gondolat volt elhozni vendégeinket hozzájuk. A nap befejezéseként az énekkar csodálatos zenei áhítatot tartott. „Áldjon.meg Té­ged az Úr, és őrizzen meg Téged... " - hangzott az alkalmon a Szentírás igéjé­Záró köszönő soraimban elmondtam, ezúton újra megteszem: Áldjop, meg titeket (rfíbaj^jr, Iiggy szolgálatotokkal még sok gyülekezete^;tu^ja^,jneggry^}d(Kgetni?,és nkfeéijett akkor is titeket, ha egyszer kilépve az iskola köteíéKébőLíZőIj^atra índul- 'ttík: Legyen szolgálatötökön mindig legalább annyi áldás, amennyi november utolsó hétvégéjén a mezőberényi I. kerületben volt! ... Bátovszky Gábor Hegyeshalmi merész tervek J A hegyeshalmi evangélikus templom Aki az ország nyugati kapujá­nak számító Hegyeshalomba a Fő úton érkezik, azt hamarosan egy zárt kerttel övezett, klasszicizáló stílusú templom látványa fogadja. A hegyeshalmi evangélikusoknak lelki hajlékot nyújtó templomról van szó, amelyet 1850-ben - isme­retlen tervező tervei alapján - a mo­sonmagyaróvári illetőségű Bendl Gottlieb Károly építőmester épített. A templom műemléki védettséget élvez. Az egyhajós, cseh boltoza­tokkal fedett templomtérhez egy alacsonyabb, íves záródású sekres­tye csatlakozik. A szimmetrikus el­rendezésű épület főbejárata felett helyezkedik el a torony. Néhány éve még csak feltétele­zett tény volt, hogy a század elején (valószínűleg az 1910-1912-es években), az eredeti toronysisak cseréjét elvégezték. Az időközben előkerült archív fényképfelvétel ezt a feltételezést igazolta. A klasszicis­ta torony-sisak helyett egy neoba­rokk stílusú toronysisakot készítet­tek. Ezzel együtt a toronyépítmény és a fedélszék csatlakozását is át­építették. Néhány éve a templomhajó el­használódott természetes palafedését le- b,ontották, ,és helyére új eternit lemezfedés került. A toronysisak bádogszerkezete azon­ban az időjárás viszontagságai következté­ben már oly mértékben megrongálódott, hogy a nagyobb baj elkerülése érdekében szükséges annak teljes cseréje. Feladatként jelentkezett továbbá a bádogszerkezet hi­báiból keletkezett beázások okozta hom­lokzati károk javítása is a torony felső pár­kányzatán, a bádogszerkezetek alatti fa-szerkezetek javításával együtt. (A mun­kálatokkal egyidőben indokolt a torony villámhárító rendszerének a kiépítése is.) A gyülekezet már korábban is gondolt arra, hogy a hibás toronysisak cseréjét el­végezze. Árajánlatot is kértek 1999-ben egy díszmű és bádogosmestertől, de ak­kor még az 5 750 000 forintos bekerülé­si költség túl nagy falatnak bizonyult a kitelepítési iután meggyengült evangéli­kus gyülekezetnek. Csak a közelmúltban vetődött fel újra a renoválás gondolata, kiegészülve azzal, hogy - ha az anyagi­ak engednék -, akkor nem csak a tor­nyot, hanem a templomkülsőt is renovál­ni kellene. A szervezőmunka megindult. Most megpróbálják felkutatni a még élő, jórészt Németországba kitelepített egy­kori hegyeshalminkat, akiknek adomá­nyaira nagy szükség lenne. Pályázati pénzeket is próbálnak szerezni, miköz­ben természetesen a gyülekezetben is megindul a gyűjtés. A gyülekezet opti­mistább tagjai azt remélik, hogy a jövő esztendőben ténylegesen is elkezdődhet a templom és tornyának felújítása. Kiss Miklós EGY KIS KITEKINTÉS... Érdemes egymásra figyelni! Nemrég érkezett haza Hongkongból, az INATE nemzetközi konferenciájáról 'dr. Reuss András professzor, a Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológiai Tanszékének vezetője. Az Ev.Élet olvasói az alábbiakban megtudhatják, hogy milyen új formát talál­tak a miénkhez hasonló, viszonylag „kis” teo­lógiák a tudományos, kulturális együttműkö­désre, következő lapszámunk Teológiáról szóló mellékletében pedig további aktuális in­formációkkal találkozhatnak a hazai lelkész­képzésről. Most azonban mindenekelőtt fejt­sük meg; mit is jelent az INATE?-Az INATE egy mozaikszó, az International Network for Advanced Theological Education rövidítése, ami körülbelül így fordítható: Nem­zetközi Hálózat az Előrehaladott Teológiai Képzésért.- Mióta tagja ennek a hálózatnak az Evangélikus Teológia?- Az együttműködés 1996-ban kezdődött, amikor az elképze­lést megvitató hat intézmény képviselői Oslóban aláírták a szán­déknyilatkozatot. A hat intézmény: az Oslo (Norvégia), Sao Leopoldog (Brazília), Pietermaritzburg (Dél-Affika), Chennay (korábbi nevén Madras, India), Hongkong és a mi Teológiánk Budapesten. *'• - Mi ennek a tagságnak a gyakorlati jelentősége?- Az együttműködés azt jelenti, hogy az egyetemi diplomát megszerezni kívánók részére a társintézményekben ángol nyelvű képzésre van lehetőség, s a másik intézményben teljesített egye- fémi félévet elismeri és beszámítja az otthoni intézmény. Ez ál­kaimat ad a hallgatóknak arra, hogy a sajátjuktól eltérő kulturális, társadalmi és vallási környezetben folytathassanak teológiai ta­nulmányokat, és ismerhessék meg az egyházak szolgálatát. Különösen nagy jelentőségű, hogy nem „nagy” teológiai karokról van szó, hanem többnyire a mi Teológiánkhoz'hason- ló méretű intézményekről, amelyek közül többen a nevükben is viselik a „lutheránus” megjelölést, de mindegyiknek vannak evangélikus hallgatói is. A hasonló méret következtében sok hasonló problémánk van, érdemes tehát egymásra figyelni. Se­hol nem dúskálnak az anyagi javakban, az eltérő szervezeti fort; mák ellenére mindenütt szoros a kapcsolat az egyházakkal. Ugyanakkor jó látni, hogy a világ távoli tájain mennyire felké­szült emberek vesznek részt a teológiai képzésben. Ámulva látja az ember, hogy korábban nem ismert intézményekben milyen ko­moly és modem teológiai könyvtár van, akár a könyveket és a kül­földi folyóiratokat, akár az elhelyezést, akár a számítógép haszná­latot nézzük. Ez nemcsak a legfejlettebbeknél, Norvégiában vagy Dél-Affikában van így, hanem az általunk nem igazán számon tartott Indiában is. -Í V t Az együttműködés nemcsak évente és intéz­ményenként 1 hallgató ösztöndíját tette lehető­vé az elmúlt években, hanem a professzorok cseréjét is támogatta. így tölthettem három hetet Oslóban kutatással, így volt vendégünk Oslóból egy teológiai oktató, aki három előadást is tar­tott Budapesten. Hallgatóink közül hárman vei­tek részt az együttműködésben: Nagy Dorottya Hongkongban egy évig, Bakay Tímea Oslóban fél évig tanulhatott, Zsíros András pedig most van Pietermaritzburgban. Európa központú vi­láglátásunknak és mentalitásunknak nagyon nagy szüksége van annak látására, hogy a mi öreg kontinensünk nemcsak földrajzi, hanem kulturális, szociális, vallási és egyéb szempontból is csak parányi része Földünknek. A más kontinensekről hozzánk érkezük-pedig azt tanulhatják meg nálunk, hogy „a fehér ember nem csak Ameri­ka vagy Németország”, és hogy nem csak „egykori gyarmatosító”.- Professzor Úr mikor, hogyan került kapcsolatba személye­sen ezzel a nemzetközi szervezettel?- 1996-ban, amikor az első megbeszélésre sor került, a mi Evangélikus Teológiánk is meghívást kapott. Mint akkori dé­kán, elmentem, noha nem igazán tudtam, hogy kik a résztve­vők és mivel jár a részvételünk.- Hogyan summázná az idei hongkongi konferenciát? Szeretném előre bocsátani, hogy az INATE mostani kon­feréftciáján a Gyakorlati Tanszék vezetőjével képtiSőltük Teológiánkat Hongkongban. Szabóné Mátrai Marianna már két évvel ezelőtt is részt vett az akkori ülésen. Öt évvel ezelőtt csak öt évre szóló együttműködésben állapodtunk meg. November elején most az első öt év kiértékelése folyt. Tanulságos volt en­nék a lebonyolítása. Külső szakértőkből álló bizottság nézte át az öt év tevékenységét, a hivatalos dokumentumok és az ösz­töndíjasoktól, csere-professzoroktól, intézményektől kapott je­lentések alapján, figyelembe véve a kitűzött célokat is, hogy mi valósult meg. Kicsit olyan volt ez, mint egy „röntgenfelvétel” — barátságosan és őszintén. Kiderültek és szóban ás megfogal­mazódtak az együttműködés gyengéi, a hamis elvárások vagy éppen sikertelenségek, de összegeztük az elért, jó eredménye­ket is. Végül a kiértékelés alapján módosítottuk a következő öt évre szóló együttműködés céljait, e szerint a jövőben kevésbé a hallgatók, mint inkább a doktoranduszok és a professzorok cseréjét kívánjuk majd előmozdítani. K. D. r r Adventi orgonahangverseny Erden ital stth 1131 üxl Advent első vasárnapján az érdi evan­gélikus templom új orgonáján csendül­tek fel az egyházi esztendő hangulatát idéző darabok, Trajtler Gábor orgona- művész fület és szívet gyönyörködtető tolmácsolásában. Az est folyamán J. S. Bach és Gárdonyi Zoltán műveiből hallhattunk műértő összeállítást, amely az ádventi várakozás feszültsé­gén át, a karácsonyi öröm beteljesedé­séig vezetett bennünket. Először Bach „Sinfonia” című műve hangzott el. Ezután Trajtler tanár úr is­mertette az orgonát, mint kétezer éves hangszert, amely napjainkig lényegében ugyanaz maradt. A mi kis orgonánk most először szólalt meg hangverseny kereté­ben, megnyerve a művész és a hallgató­ság tetszését. A két manuálos kilencre- giszteres orgonát a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra készítette kiváló minőség­ben és tetszetős külsővel, követve a templomtér „L” alakú sajátos helyzetét, amit a templomba nyíló gyülekezeti te­rem idézett elő. A hangszer a két hajó tengelyében épült, és így mindkét térben jól hallatszik. Egyúttal megvalósult az a modem kívánalom is, hogy teljes egysé­get teremtsen a liturgiát végzők és a gyü­lekezet között, hiszen az orgona az oltár mellett helyezkedik el, és gyülekezet előtt végzi a szolgálatát a kántor. Az est első felében még két Bach-mű, a „Wachet auf, ruft uns die Stimme” („Harsány szó kiált az éjbe”) kezdetű ko- rálelőjátéka az Örökélet vasárnapja ked­velt énekének feldolgozása, majd Ad­vent első vasárnapjának a „Nun komm der Heiden Heiland” („Jöjj, népek Meg­váltója”).kezdetű koráljára írott darabja volt hallható. Az orgonahangverseny el­ső részének zárásaként az.előbb említett koráira írt feldolgozást ismerhettük meg Gárdonyi Zoltán „Ádventi fantázia” cí­mű művében. Az igeszolgálat előtt az érdi gyüleke­zet énekkara énekelte, az érdi Bach Ka­marazenekar szólistáinak kíséretében, Eszterházy Pál „Ádventi ének a Harmó­nia Celestisből” című remek énekkari művét, Bán Ildikó kántor vezényletével. Ittzés István lelkész az Útmutató az­napi igéje alapján (Róm 13,8) szólt a kö­zelgő nappal, ébresztő realitásáról. Az ádvent hagy reménységéről, hogy felöl­tözve Krisztust az Ő szeretetével betölt- hetjük a törvényt. Majd a hangverseny második felében három karácsonyi ,jelenet” tárult elénk az orgonahangok „ábrázolásában”. Első­ként egy „pásztorjelenet” (Bach „Hadd zengjen énekszó” - „In dulci jubilo” ko- rálelőjáték), majd az „angyali jelenet” (Bach „Mennyből jövök most hozzátok”- Vom Himmel hoch, da'komm ich her korálelőjáték), végül a ,jászol jelenet” (Gárdonyi „Karácsonyi bölcsődal”). A hangverseny zárásaként Bach egyik legnagyobb orgonaműve, a c-moll Passacaglia szólalt meg, bemutatva a szerző zseniális variációs művészetét, és nem utolsósorban feltárva orgonánk leg­különbözőbb hangszín-, illetve regisztrá­ciós lehetőségeit. • úri A művek előtt a művész rövid szóbeli ismertetőjében, majd tolmácsolásában csodálkozhattunk rá Bach művészetének egyik páratlanságára, mégpedig a zene és a korái szövegek szoros kapcsolatára. Bach zenéjében a korái szövegének tartal­ma a zene része lett. Bach szimbolikus és retorikus zenéjének mindig komoly hitbe­li mondanivalója van. Nem véletlenül ne­vezik „ötödik evangélistának”. A zene ezen az estén is igehirdetéssé lehetett szá­munkra, ahogy Luther maga is megfogal­mazza: „Isten a zene által is hirdeti , az evangéliumot”. Bach egy kommentáijá- ban megállapítja, hogy „minden zene végső célja és végső oka... csak az lehet, hogy Istent dicsőítse és az elmét felüdítse ...” Ez az este valóban felüdülést, áhítatot, és megerősítést adott számunkra. ;! .> Köszönjük Gábor bácsinak ezt a fe­lejthetetlen alkalmat. Bäh Ildikó Hagyományteremtő jótékonysági koncert Ismét hívogató érkezett a Deák téri Evangélikus Gimnáziumból. Ezúttal - az iskola diákjainak, tanárainak közreműködésével - jótékonysági koncertre, az egyházi év utolsó napjára, a De­ák téri templomba. Az ünnepi eseményt a templom karzatán meg­szólaló fanfárok vezették be, majd elhangzott a meleg köszöntő. Az est gazdag műsora az alkalomhoz és az időponthoz mél­tó, igényesen válogatott művekből állt. Első felében kánonokat hallhattunk Szokolay Sándortól, de például Zsigmond-kori töre­dékeket is, majd Bach egyik orgona korálelőjátékának zenekari átirata csendült fel, melyet öt tétel követett a Harmonia Caelestisből. Händel trombitán előadott egyik szonátájában is gyönyör­ködhetett a szépszámú közönség. Az igehirdetés szolgálatát Joób Máté végezte, szívünkhöz szólóan. Érdekes mű következett: Gárdonyi kánonja, passacaglia kísé­rettel. Az újabb dallamok felhangzásakor már érezhető volt ka­rácsony közelsége, hiszen ez Bach - kéziratban fenn­maradt - karácsonyi kantátájának öt tétele volt. G \ Schulek Mátyás gimnázium-igazgató zárszavá- 1 ból értesültünk róla, hogy az intézmény gyönyörű ' dísztermét sok alkalommal veszik igénybe,.s/ékéi elhasználódtak. Az iskola ennek a hangversenynek a bevételével kívánt hozzájárulni „önerőből” a székek cseréjéhez, de a gimnázium zenei együttesei, tanárai és muzsi­kát szerető-művelő pártolói egyúttal hagyományt is kívántak te­remteni az egyházi év utolsó napján adott koncertjükkel. A befejező szám, amit minden szereplő együtt énekelt; Vodnanszky adventi motettája volt. Stílusos választásnak tar­tom, hogy a kórusok kolinda dallamra vonultak le. Külön kö­szönet illeti a betanító és a kórusokat vezénylő tanárokat: Kar­dos Annát és Bence Gábort. \ A hangverseny alatt is, de különösen a végén, öröm volt lát­ni a sok boldog, mosolygós arcot. A szereplőktől igazi adventi ajándékot kaptunk. ; Sólyom É va i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents