Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-12-16 / 51. szám

2. oldal 2001. DECEMBER 16. Evangélikus Élet UJ NAP - UJ KEGYELEM „Nem akarsz új életet adni nékünk és örömöt szerezni néped- nek? ” (Zsolt 85,7-8) Zsolt 23,2-3 1 Kor 4,1 -5 Lk 12,29-30. A vá­lasz: igen, könyörületben, ígéretben, megvalósulásban. Örömöt, teljes örömöt ad az Úr az ő népének, mert életre, örök életre teremtette az embert. „Mutasd meg Uram, hogy szeretsz minket, és adj nekünk szabadulást.” Ezt teszi, újra és újra. Megmu­tatja szeretetét. Elítéli a bűnt, de megkönyörül a bűnösön. ígér, és ígéretét teljesíti. Egyszülött Fiát adja és megszabadít általa. ■■■■■■ Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa. Mert ö volt az, akiről Ézsaiás így prófétáit: „ Kiáltó hangjaÉzól a pusztában: Ké­szítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!" (Mt 3,2-3) Zsolt 141,3 Mt 12,36 Zak 12,9-13 íme az útkészítő! Hirdeti a tennivalót. Legyen egyenes az út. Az életünkhöz vezető út. Legyen járható annak, aki f szabadulást hozza, az éle­tet. Ugye tudjuk, hogy évek óta nap mint nap jön felénk, a találkozás reményé­ben, az élet Ura. "\ lyen jó, hogy nincs olyan „földrész, nép, civilizáció”, mely ki lenne zárva Isten ajándékából. Milyen jó a tapasztalatból merítve tudni, Isten ígéretei igazak, bizto­sak, megvalósulnak. Most is. CSÜTÖRTÖK „Hamar eljön templomába az Úr, aki után vágyódtok, a szövet­ség követe, akit kívántok. Jön már! - mondja a seregek Ura. ” (Mai 3,1 a) Zsolt 44,22 Jn 21,17 Mt 11,7-15. Egy lépéssel közelebb vagyunk minden­kori vágyunk teljesüléséhez. Vágyódunk Isten után, a vele való tökéletes együttlét után, az Atyai ház nyújtotta teljesség után. Vágyódunk abba a világba, amelybe megteremtett a Teremtő. Az a mi otthonunk! És mi történik? Jön az Úr, Ó lép elő­ször, indul feléd, hogy neked adja az Országot. Jön, hogy te is léphess, odaléphess hozzá. Indulj már! ■■MB „Én vízzel keresztellek titeket, hogy sebb nálam: arra sem vagyok mé, Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket. 3,11) JSir 3,24 Róm 5,2 Zak 14,1-11 Milyen nehezen vesszük ajkunkra e szav; vé válás útján, ahhoz, hogy Ő növeked Neki növekednie kell, nekünk kisebbé kell lennünk^ a terv, az örök élet, valamennyi ember számára. 'gtérjetek, de aki utánam jön, erő- hogy a saruját vigyem. Ő majd Nenf vagyok méltó, arra sepr, hogy... (Mt és üdvösségünk át, pedig ez aft „Én a legkisebb vagyok az apostolok között. De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok."JflKor 15,9.10) Jn 19,17-22 Mai 3,6-12 Jób 40,3-4. Isten kegyelméből! Ez a lényeg! Belőle élni, rajta keresztül tájékozódni, oda megérkezni, megváltást remélni. Csak Tőle. Annyian ígérték már, de csak nájf van, kegyelemből, hit által, Krisztusért életünk iogy (ismerés indít el a kicsi- i ennek kell történnie, valósuljon. Ez SZOMBAT „Eltörlöm , Térj hozzán V „Kinyújtotta szent karját az Úr minden nép szeme láttára. Meglátják majd az egész föld határán Istenünk szabadítását. " (Ézs 52,10) Mi­'enségedet, mint a felleget, vétkeidet, mint a felhőt, f mert megváltottalak. " (Ézs 44,22) 2Móz 9,34 Jn 4,34 lünk. Azt adja, amire szükségünk van. Bocsánatot ad. ________’ —w- ^ hűtlenségünk kizár bennünket. „Térj hozzám” - így szól az 1 ír. a folytatás, aráit meg kell hallanunk, hogy ma is, holnap is és miden na­pon, hogy életed Makin Hargita lylal 3,13-18. Ilyen a mi I: Ezzel együtt mindent, ADVENT3. VASÁRNAPJA Példaképem a kiáltó szó Lk 3,15-18 Nagyon szeretem Keresztelő Jánost. A feltehetően esszénus közösséghez tar­tozó Keresztelő János szigorú, önmeg­tartóztató életet élt. Az egyszerű életfor­ma, a pusztában töltött idő nem cél volt, hanem csak eszköz. Magányban tanul­mányozta Isten igéjét, bizonnyal sokat imádkozott, böjtölt, hogy figyelme telje­sen Istenre irányuljon, és rajta keresztül a választott népre, s talán a böjt azt is je­lentette, hogy annyira belemerült az Úr­ral való közösség élményébe, és annyira betöltötte Isten igéje és Lelke, hogy még az evésről is megfeledkezett. Ő volt az az ember, akinek személyisége is kiáltó hang, s akinek hangja emberi füleken túl az emberek lelkében is hallhatóvá vált. Olyán mértékben hallották meg Keresz­telő János szavaiban Isten felhívását, hogy tódultak hozzá, mert vágyakoztak a bünbánat keresztségére. Szinte csoda, hogy nem kábult bele a körülötte tolon­gó tömeg felé irányuló rajongásába, nem hitte magát másnak, többnek, mint amire Isten kiválasztotta. Izrael népe várta a Messiást, vágyott a megérkezésére, s Keresztelő János rendkívüli személyisé­gében felismerni vélték várakozásuk tel­jesülését. Keresztelő Jánost nem csupán szere­tem, példaképem is. Nem tudom, felfe­dezték-e az olvasók önmagukban a hiú­ságot, de én tapasztaltam, milyen jó a fülemnek, hajót mondanak rólam, ha ne­kem magamnak mondanak jót rólam, és az sem mindig zavar, ha többnek látnak a valóságnál. Ha legyőz a hiúság, ha ma­gam is tenni készülök valamit azért, hogy nagyobbnak látsszam, csak az se­gít, ha elmélyülök Isten igéjében, komo­lyan hozzá fordulok imádságban. Ilyen­kor azon a helyen és abban a feladatban találom meg az örömömet, ahová Isten állított, és amit rám bízott. Felragyog előttem Krisztus nagysága és dicsősége, s ilyenkor tudom, arra sem vagyok mél­tó, hogy saruja szíját megoldjam. Ilyen alkalmakkor szeretnék úgy megállni a szószéken, az igehirdetés alatt, vagy akár egy bibliaórán vagy konfirmációi órán, ahogyan az indiai keresztyén prédikáto­rok teszik: lehúzzák a cipőjüket - gondo­lom - az égő csipkebokorra emlékeznek, ahol az Úr azt mondta: „oldd le saruidat lábaidról, mert szent hely az, ahol ál­lasz”. Erre gondolok, de nem teszem. El­sősorban azért nem, mert tudom, hogy döntően nem külsőségben kell ennek je­lentkeznie, hanem lelkiségben. Nemzedékről nemzedékre sok jelent­kező van a világban, akik meghirdetik, hogy az élet különböző problémáira tud­ják a megoldást. Az emberi élet testi, lel­ki nyomorúságaival, szenvedéseivel szemben felkínálják önmagukat, vagy egy eszmét. Ezt teszik sokszor a filozó­fusok, de a politikusok és a gazdasági szakemberek is, a lélekgyógyászok és mások, hogyha rájuk hallgatnak, megol­dódnak a gondok. Mindenki jót ígér. Nemcsak a világban vannak ilyen embe­rek, de a keresztyén egyházakban is. Pe­dig mi tudhatjuk, hogy a Messiás eljött, és ígérete szerint ma is jelen van a világ­ban, s hogy a hamis Messiások félreve­zetnek. János apostol első levelében ol­vassuk: „Sok Antikrisztus jelent meg: ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Kö­zülünk indultak el, de nem voltak mind közülünk valók... Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Ez az Antikrisztus, mert tagadja az Atyát és a Fiút. Aki tagadja a Fiút, azé nem le­het az Atya sem.” (ÍJn 2,18-23) Fájlalom az Evangélikus Életben dúló vitákat, mindenesetre a Szentírás elég világosan igazít el: „Aki vallja a Fiút, azé az Atya is”. (ÍJn 2,23) Világosak Keresztelő Já­nos szavai is, mi nem tudjuk adni a meg­oldást, hanem csak rámutatni tudunk ar­ra, akinek az Atya minden hatalmat át­adott, s akinek nevére meghajol minden térd. Nekünk róla, Jézusról kell beszélni, „aki erősebb nálam, és még arra sem va­gyok méltó, hogy saruja szíját megold­jam: ő majd Szentlélekkel és tűzzel ke­resztel titeket, kezében szórólapát lesz, és megtisztítja szérűjét: a gabonát csűré­be takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel”. Keresztelő János sza­vaiban nem érzek kegyetlenséget. Ebben a rendkívül karakteres emberben nagyon sok felelősség és szeretet volt, mert vilá­gossá tette, hogy az igazi Messiás, igazi megmaradó életet hoz az embereknek, de személye sokaknak a megütközés kö­ve lesz. Az a szegletkő, amelyről Jézus azt mondja: mindegy, hogy valaki ráesik arra a kőre, vagy a kő esik rá, egyaránt összezúzatik. Miért kellene azonban, hogy nekünk a megütközés köve legyen? Nekünk Jézus a fundamentum, rá épí­tünk, s így ráépülve megmaradunk, örök életet nyerünk. Szeretem Keresztelő Jánost, mert nem akar becsapni, a valóságot hirdeti, az igazságot képviseli. Példaképem is Keresztelő János, arra tanít, hogy aláza­tos legyek Isten előtt és az emberek előtt is, mert csak így lehetek alkalmas eszköz Isten kezében. Szeretném, ha az olvasó is elfogadná Keresztelő Jánost példakép­nek. Mint hívő emberek, mindnyájan fe­lelősek vagyunka magunk helyén azért, hogyan jelenünk meg családtagjaink, munkatársaink, barátaink előtt, és bár­mely ember előtt. Használható eszköz csak az lehet, aki tudja, a Messiás már eljött, és még mindig munkálkodik kö­zöttünk, s nekünk rá kell mutatni. Kell, hogy az emberek Jézust lássák nagynak. Ehhez arra van szükség, amit ugyancsak Keresztelő János mondott: neki, Jézus­nak növekednie kell, nekem pedig kiseb­bé lenni. Ámen. Bozorády Zoltán IMÁDKOZZUNK! Uram, segíts nekem neved dicsősé­gére élni, és ha fáj is nekem, munkál­kodj bennem, hogy kisebbé lehessek. Ámen. ISTENTISZTELETI REND _____________ Bud apesten, 2001. december 16. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Széchey Béla; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Gyekiczky János; 11., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Takácsné Kovácsházy Zelma; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Var­sányi Vilma; Újpest, IV., Lebstűck M. u. 36- 38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; du. 6. (ifj.) Andorka Eszter; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Lukáts Miklós; du. 6. (orgonazenés) Kézdy Péter; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbá­nya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Győri Tamás; de. 11. (úrv.) Győri Tamás; du. 6. Blázy Árpád; XI. Né­metvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpád; Buda- gyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kékgo­lyó u. 17. de. 10. Szeverényi János; du. fél 7. Lukáts Miklós; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Horváth Anikó; XIH., Frangepán u. 43. de. fél 9. Horváth Anikó; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Kistemplom, Juhos utca 28. de. 10. Veperdi Zoltán; Rákos­szentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér de. 9. Kósa László; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kósa László; Rákosliget, XVII. Gózon Gy. u. de. 11. Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIII., Kos­suth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszent- imre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; du. 5. Gáncs Péter; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Bu­daörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Gé­za. ÁDVENT 3. VASÁRNAPJÁN a liturgikus szfn: lila. A vasárnap lekciója: Kol 2,1-7; evangéliuma (igehirdetési alapige): Lk 3,15-18. HETI ÉNEKEK: 140,136. Összeállította: tszm • • • SAROK Az Úr legyen veletek! Felhívás egyszeri karácsonyi csomagküldésre A Mécses Szeretetszolgálat Magyar Börtönpasztorációs Társaság ez évben is, (immár tizenegyedik alkalommal!) kéri a jószándékú embereket, hogy Karácsony­ra, a szeretet ünnepe alkalmából, egy egyszerű élelmiszercsomagot küldjenek olyan börtönben élő elítélteknek, akiknek kapcsolattartásuk nincs. A csomag tar­talma lehet: egyszerű, nem gyorsan romló élelmiszer, házi sütemény, keksz, cu­korka, cigaretta, filteres tea, vízben oldódó kávé, bélyeg, boríték, műanyag borot­valehúzó, szappan, alsónemű, zokni, imakönyv, könyv stb. (a kávé csak zacskós, vízben oldódó lehet, üveges nem!) Nem tartalmazhat: alkoholtartalmú italokat, készítményeket, gyorsan romló élelmiszereket, pornográf füzeteket, sprayeket. Fontos! Minden csomagba egy névreszóló levélkét tegyünk! Pl. Kedves Ist­ván! Szeretettel imádkozunk magáért Szenteste! A csomagküldés elővigyázatos­ságból név és cím nélkül történik. Feladóként a mi címünket íiják! Csomagküldésre jelentkezni lehet: Mécses Szeretetszolgálat, 6753 Szeged- Tápé, Heller köz 6. Tel.: 62/ 542 185, fax: 62/ 542 186, E-mail: mecsesmajzik@deltav.hu Jelentkezés után küldjük az elítélt nevét, címét és a csomagküldő engedélyt! Fazekas Margit, szervező <A £ 5 £ 3 3 Manapság már az is örömteli, ha valaki tisztességesen köszön. Olyan szóval, hangsúllyal, töltettel, amivel a »jónapot« valóban JÓ NAPOT jelent, ígér, kíván. A kereszténység számára fontosak a köszöntő monda­tok, hiszen ezek a jót, az áldást (Isten áldását) kívánják, sőt közvetítik. Az előttünk járt testvérek számára kezdettől fogva fon­tos volt, hogy a tanítványait mindig köszöntő Jézus nyo­mán (gondoljunk csak a Feltámadott megjelenéseire!) a keresztények tudatosan köszöntsék egymást. így történt ez a hétköznapi találkozáskor, a levélváltáskor és az isten- tisztelet eseményeinél is. Ma is fontos, hogy a magyar ke­reszténység, a három történelmi felekezet megtartsa ka­rakteres köszönéseit. Jó egy másként köszöngető világban hallani és mondani: „Erős vár a mi Istenünk”. A liturgusok latin címmel emlegetik az üdvözlést: salutatio. Nem szabad elfelejtenünk, hogy e szó gyökeré­ben (salutem dare) ott a lényeg: üdvöt, üdvösséget, bol­dogságot adni. A keresztény üdvözlés titka pedig az, hogy ezt nem csak jókívánságként tesszük, hanem úgy, hogy a „hozzávalót” Isten forrásából vehetjük. Az istentisztelet minden eleme, a liturgia egész gaz­dagsága a Szentírásból merít. Ezért természetes, hogy az istentiszteleten így elhangzó szó ősi keresztény köszön­tés: Az Úr legyen teveled (vagy többes számba: veletek). Evangéliumi és levélbeli igék sorát hozhatnánk illusztrá­cióként. így köszöntik az ószövetség emberei egymást, így üdvözli az angyal Máriát, így köszönti az apostol a gyülekezeteket. Azután az évezredes istentiszteleti hagyo­mányban így köszöntötte a pap a gyülekezet«. A gyüleke­zet pedig fennhangon válaszolt rá: „és a te lelkeddel". Mi­előtt bárki azt gondolná, hogy a római katolikus liturgiából importáljuk ezt a mondatot az evangélikus gyakorlatba, elárulom: itt is (mint minden hasonlóan cím­kézett mondatnál) bibliai szövegről van szó. Az újszövet­ségi levelek tele vannak ilyen kölcsönös-köszöntésekkel. Sokszor írtunk már e rovatban is arról, hogy az isten- tisztelet nem egy személyes vállalkozás, nem valamiféle monodráma, ahol a gyülekezet, mint „közönség” megné­zi, mi zajlik ott elöl a színpadon. A gyülekezet a hívők kö­zössége, ahol - mint minden közösségben - zajlik a pár­beszéd, a beszélgetés. Ahogy az utcán nem csak illik, hanem természetes, hogy ha az ismerős ránk köszön, ak­kor mi visszaköszönünk. Ezt gyakorolta az egyház is az istentiszteleti életében. Luther számára is természetes volt az istentiszteleten a köszöntés: „az Úr legyen veletek - és a gyülekezet válasza: és a te lelkeddel”. Nem kötelező előírásként, hanem lehetőségként. Ha azonban nincs vá­lasz, az olyan mint, amikor nem fogadja valaki a köszön­tést. Gondoljunk csak bele: Isten köszöntését szólaltatja meg a lelkész! A gyülekezet válaszol, ami egyrészt az ál­dás elfogadását jelenti, másrészt pedig azt, hogy a lelkész számára is áldást kíván, közvetít a gyülekezet. Ha az apostol szava: „egymás terhét hordozzátok” kölcsönös­ségre, közös tehervállalásra indít, akkor mennyivel in­kább fontos az, hogy közös legyen az áldásosztás is. A hagyományos istentiszteleti rendekben többször is elhangzik a köszöntés. Ezt az alapformát ismételve, vagy éppen egészen más formában. A bibliai anyag kínálata gazdag... (Erre még visszatérünk). Az első „megjelenési hely” a zsoltár után, a bűnvalló imádságot megelőzően ta­lálható. Az énekverses rendünkben így: Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal. A liturgikus rendben a másik forma: Az Úr legyen veletek. Kívánhatunk-e szebbet, nagyszerűbbet egymásnak; lelkész a gyülekezetnek, gyülekezet a szolgáló lelkész­nek? Az Úr legyen veletek! Hafensciier Károly (ifj.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents