Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-12-09 / 50. szám
Evangélikus Elet 2001. DECEMBER 9. 5. oldal „A KERESZTFA TÖVÉBEN” 100 évvel ezelőtt született Ordass Lajos Milyen a jó kiállítás? Ha súlyosan problémafelvető? Ha látványosan megkapó? Ha eddig ismeretlen elemeket tár föl? Ha a néző ráismer a korra és a bemutatott egyéniségre? Ha elindítja az érdeklődést? Ha kiegészíti az eddigi ismereteket? Ezt mind együtt megvalósítottnak éreztem az Országos Evangélikus Múzeumban november 30-án megnyitott Ordass Lajos emlék- kiállításon. A Deák téri Evangélikus Gimnázium dísztermében rendezett megnyitó ünnepségen Tőkéczki László történész bevezető előadása vázolta fel a liberalizmus és a szocializmus ideológiájának, gyakorlatának hatását az egyházakra. Ennek a korszaknak „hitvalló keresztyéné” volt Ordass Lajos, és mi csak „a később- reszületés kegyelme” folytán ismerhetjük meg nagyformátumú egyéniségét, s azt az űrt, amelyet mellőzése, kirekesztése okozott a Magyar Evangélikus Egyházban. A jól szerkesztett-szervezett kiállítás beszédesen mutatja be Ordass Lajost és korát. Személyes emlékeket találunk az első tárlóban. Ezzel a tollal írta rajzolással vetekedő betűit. Mondják, hogy mikor Raffay püspök meglátta ezt az írást, a következőt mondta: „Ezt az embert el kell küldeni a Teológiáról, mert akinek ennyi ideje van, hogy így rajzolgassa a betűket, az komoly munkát úgysem végez...” Többnyire kézírással írt prédikációk, imádságok, áhítatok sorakoznak a kiállított fűzetekben. „Minden féltett dolognál jobban őrizd meg a hitedet, mert abból indul ki minden élet...” - olvasom az áldások között, amelyet az 1948-as Deák téri konfirmandusok kaptak útravalóul konfirmáló lelkészüktől. Szerencsés véletlen, hogy a Múzeum egyik munkatársa éppen ebben a csoportban konfirmált, így láthatjuk az alkalomról készített fényképet is. „Evangélikus egyházi reakció” - hirdeti az egyik iratgyűjtő felirata - a börtönből írott levelezőlappal együtt a szocializmus megbicsaklott ígéretét a társadalmi igazságosság megteremtésében... Mi ez a filmnegatív? Érdeklődésemre elmondják, hogy a 70-es években J. Glenthdj dán lelkész felkereste a teljes elszigeteltségben élő püspököt, és több mint ezer oldal kéziratáról több tucat tekercs fényképfelvételt készített, s kis adagonként turistákkal csempésztette ki biztonságos helyre... Rácsodálkozom az^ izlandi Passióénekek magyar fordítására. Az izlandi egyetem - elismerése jeléül 1971-ben díszdoktorává avatja. Szinte magától értetődik, hogy Ordass nem tudott személyesen kiutazni az avatásra... Talán olyan sok honfitársunk kapta meg Reykjaviktól ezt a megtisztelő címet, hogy ne menjen oda annyi magyar? Minden hazai agyonhallgatása ellenére a nemzetközi evangélikus társadalom, a kiállítás más darabjának tanúsága alapján is, számontartotta: a Minnesota állambeli Wilmar-i norvég evangélikus templomban ott találjuk nevét két évezred Krisztus-tanúi között. Láthatjuk azt a palástot, amelyben Pennsylvania egyetemén díszdoktorrá avatták. Prédikációja hallatszik felvételről, miközben az „Ordas (sic!) ügy” sajtóját lapozgatom. Hiába tudok néhány átfogó és néhány részletkérdést a hazai ’40-es évekből, minduntalan belém nyilall a már feiejtőben lévő valóság. „Mire költötte Ordas püspök és társasága (várom, hogy »bandája«) az egyház pénzét?” „A letartóztatott Ordas püspök, Radvánszky Albert és Vargha Sándor bűnlajstroma”... A szomszédos cikkekben: Kisgazdapárti vizsgálatok, az FM és a MAORT per... a diktatúra egyértelművé teszi másokkal meg nem osztott hatalmát. Be tudjuk-e gyógyítani a diktatúra által ütött sebeket? Bardbury képe villan elő: egy hebehurgya „időutazó” meggondolatlanul letér a kijelölt antigravitációs ösvényről és eltapos egy pillangót. Mikor visszatér a lepke eltaposása utáni időbe - minden megváltozott, a világ embertelenebb lett. Egyetlen lepke elpusztítása miatt... És hány pillangó lelte halálát az esztelen pártállami értékpusztításban? Történelmietlennek mondjuk a „mi lett volna, ha...” kérdést. Ha az Ordass Lajosok, a Hamvas Bélák, a Márai Sándorok, a keresztény-keresztyén és polgári erők lehetőséget kaptak volna, hogy a háború után ki- küzdjenek-kiizzadjanak egy emberséges társadalmat... De ne vigyük magunkkal lelkünk háborgását! A befejező tárló a püspök életének néhány fényképét mutatja be és néhány válogatott gondolatát tárja a szemlélő elé. A gondolatok megértése elcsendesít bennünket: „Életem értelme volt, hogy. Érted és Veled szenvedhettem. Áldalak Uram, hogy keresztfád tövébe állítottál... " (A szemleíró immár csendesen teszi hozzá: hogy jobban szerette volna, ha Ordass Lajos nem együtt-szenvedett, hanem együtt-alkotott volna Urával...) Dr. Nemes Viktória Döbrentei szobor Budán A budavári önkormányzat döntése alapján, a Döbrentei és a Fogas utca találkozásánál került elhelyzésre Lessenyey Márta Munkácsy-díjas szobrászművész bronzból készült alkotása, amely hü mása Döbrentei Gábor, Somlószőlősön már 1995- ben felállított mellszobrának. A múlt hétvégi szoborállítással egy sokoldalúan tehetséges evangélikus, a Magyar Tudományos Akadémia első titkára emlékének adózott az utókor, az író születésének 216. évfordulóján. A szoborállítás terve mintegy esztendeje foglalkoztatta dr. Nagy Sándor ny. egyetemi tanárt, akinek birtokában van Nagy Endre családfakutatása. Ebből nyilvánvalóvá vált, hogy dédanyjuk, Döbrentei Lilla, Döbrentei Gábor családjának a leszármazottja. A terv megvalósulásáért köszönet illeti D. Szebik Imre elnök-püspököt, dr. Nagy Gábor Tamás budavári polgármestert, Rockenbauer Zoltánt, a kultusztárca miniszterét, Dedics János főosztályvezetőt, Boros Géza főtanácsost, a képzőművészeti lektorátus Vezetőjét, és nem utolsó sorban Aczél Pétert. Budavár polgármestere örült a kezdeményezésnek és - mint azt az avatóünnepségen is elmondta - mindenki önzetlenül, felajánlásképpen végzett szép munkát azért, hogy e szobor méltó helyre kerüljön. A Magyar Tudományos Akadémiát Meskó Attila főtitkár-helyettes képviselte. Avatóbeszédében kiemelte, hogy az Akadémiát lényegében a magyar nemzet hozta létre. 1825. nov. 3-án Széchenyi István birtokainak egyéves jövedelmét ajánlotta fel. Döbrentei Gábor ezen a nevezetes napon ismerkedett meg a „legnagyobb magyarral”, akinek néhány éven át - főként irodalmi és nyelvi kérdésekben - tanácsadója is volt. Később, 1828-ban az Akadémia alapszabályait kidolgozó bizottság tagja és jegyzője lett, 1830-tól pedig rendes tagja az intézménynek, amelynek élén 1831-36 között töltötte be a titkári posztot. Szerteágazó munkásságát, sokirányú érdeklődését mutatja, hogy volt nevelő, költő, író, műfordító, szerkesztő, nyelvtörténet-kutató, tudományszervező, sőt színházigazgató is. Döbrentei Gábor mellszobrát a polgármester és az Akadémia képviselője közösen leplezte le. Bencze Imre lelkész a budavári evangélikus gyülekezet nevében mondott áldó szavakat. Az evangélikus Döbrentei családról (a lelkész édesapáról, Döbrentei Lajos életéről és a fiáról, a család múltjáról, valamint somlószőlősi templomépítőszolgálatáról) Polgárdi Sándor evangélikus lelkész tartott rövid ismertetőt. Döbrentei Gábor Somlószőlősön született 1785. dec. 1-jén. Nagyívű pályát futott be a titoknok, aki elébb a soproni Líceumban tanult, majd tanulmányait Wittenbergben folytatta. A lelkes nyelvújító szoros baráti kapcsolatban volt az ugyancsak evangélikus költőfejedelemmel, Berzsenyi Dániellel, akinek összes műveit Döbrentei adta ki 1842-ben Budán. A szoboravató ünnepség szónokai sorában dr. Sipos Gábor, a kolozsvári Erdélyi Múzeum Egyesület nevében tisztelgett az író emléke előtt. A Döbrentei-család leszármazottai nevében pedig Döbrentei Kornél író-költő szólt a megtisztelő örökségről Polgárdi Sándor Mozgás a művészetekben December elsején nyitotta meg kapuit a Budavárban (a volt Várszínház épületében) a Nemzeti Táncszínház. Az ünnepélyes megnyitó egyúttal a földszinti Premier Galéria „premierje” is volt, ahol a legkülönbözőbb művészeti ágak kortárs képviselői mutatkoznak majd be alkotásaikkal. Az első kiállítás - a régi-új színház nevéhez illően - ezt a címet kapta: „Mozgás a művészetekben”. S, hogy mi ennek a hímek az evangélikus vonatkozása? Nem más, mint hogy Polgár Rózsa Kossuth-díjas gobelinművész több alkotása (például az Anyaság, a Relatív szabadság) is megtekinthető a tárlaton, amelynek megnyitóján a művésznő férje - D. dr. Harmati Béla püspök - is köszöntőt mondott. Beszédében hangoztatta, hogy nagy kihívás ez az épület, hiszen egy új lehetőség arra, hogy - e vonzó és méltó környezetben - a teljesség, az egész felől közelíthessük meg az egyes művészeti ágakat. Olyan ingergazdag korban élünk, amely telis-tele van mozgással, küzdelemmel, háborúzással, s nekünk ebben a világban kell megtalálnunk a harmóniát. Kutatjuk a választ a kérdésre, miként kell élnünk bölcső és koporsó között. Ebben az új feladattal felruházott épületben most mód nyílik arra, hogy a teljesség szomjával keressük és találjuk meg azt, ami öröm, ami humánum, ami emberi és, ami isteni. K. D. Egyházunk története - videón A Krónika Alkotóközösség és Filmalapítvány a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának millenniumi támogatásával Kék mezőben fehér rózsa címmel elkészítette a Magyarországi Evangélikus Egyház történetét 9-szer 30 perces videofilmsorozatban. Az alkotóműhely egy filmes szemléletű, de televízióban is sugározható sorozatban dolgozta fel a témát. A filmsorozatnak mind a kép, mind a hang anyaga eredeti forrásanyagokból áll: egykori leírások, emlékiratok, klasszikus szövegek, törvények és más, hasonló dokumentációk alkotják. A szövegeket 12 kiváló magyar színművész adja elő. A sorozat alkalmat ad egyes jelentős történelmi személyiségek hazánkban fellelhető szinte teljes ikonográfiájának bemutatására, és szemelvényeket kapunk a magyar irodalomtörténet néhány jelentős alakjának műveiből is. A filmsorozat egyháztörténész konzultánsa dr. Fabiny Tibor professzor, zenei konzultáns Trajtler Gábor, rendezte Lakatos Iván. Ajánljuk a sorozat felhasználását az evangélikus középiskolák, a hitoktatás, a történelem- és irodalomtanítás, és a lelkészképzés számára, továbbá gyülekezeteinknek is, hogy a hívek jobban megismerhessék egyházunk történetét, s így még közelebb kerüljenek hozzá. Úgy érezzük, hogy az iskolai és más könyvtárak polcain is helye van a sorozatnak. A 9 fejezetből álló, 2 részes (összesen 4 óra 20 perces) kazetta ára 3500 Ft. Megrendelhető a Krónika Alkotóközösség és Filmalapítványnál (1087 Budapest, Könyves Kálmán körút 76. tel./fax: 210 0771), valamint megvásárolható az Üllői út 24. alatti és a Deák téri Huszár Gál könyvesboltban. ELŐADÁSOK: december 16., délután 4 órakor, december 8-án este 6 órakor, december 15., este 7 órakor Jegyárusítás minden nap a 250-5338 telefonon. továbbá hétfő, szerda, péntek délután 14-18 óra között a Duna Palota portáján (317-2790) Helyárak: 1200, 900. 700 Ft Makám - Lovász Irén: 9 cölinda A kolinda Kelet-Európá- ban és a Balkánon a szláv és román nyelvterületen elterjedt parasztdalok, karácsonyi, betlehemes és újévi énekek összefoglaló neve. Eredete a középkorig nyúlik vissza. A szó a latin calan- dae-ből származik. Lengyel kéziratok már a XII. sz. óta említik. Szövegük és funkciójuk alapján nem kizárólag egyházi jellegűek. (Romániában - a hazai betlehemezés- hez hasonlóan - házról házra járván, gyermekek énekelte kéregető dalok, lengyel szóhasználatban karácsonyi és betlehemes énekek, játékok, pásztordalok.) Kolinda dallamokat Chopin és Bartók is feldolgozott. A FONÓ Records CD-újdonságán - Lovász Irén csodálatos hangján - felcsendülő 9 kolinda a karácsonyi ünnepkört dolgozza fel, a Makám együttes zenei feldolgozásában és kíséretében. Az egyes darabok hangzásvilága leginkább kelet-európai, balkáni hatásokat mutat, - karibi, latin és klezmer elemekkel fűszerezve. A kilenc etno-folk szellemben megírt kompozíció mindegyikére jellemző, hogy - immár hagyományt teremtve - tökéletesen illeszkedik egymáshoz az autentikus, illetve a hasonló modorban megszólaló, de „megírt” zenei forma. Újszerűnek tűnhet viszont, hogy a kíséret ünnepélyes ruhába öltözteti fel a dallamanyagot, teret adva az énekesnőnek, valamint a közjátékot sokszor unisono-ban megszólaltató hegedűnek és kavalnak. Ettől válik a 9 kolinda igazán izgalmassá, újszerűvé. A CD mellékletében a dalszövegek is olvashatók.
