Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-11-25 / 48. szám
Bottá Dénes felvétele Ev angélikus ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet 66. ÉVFOLYAM 48. SZÁM 2001. NOVEMBER 25. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN UTOLSÓ (ÖRÖKÉLET) VASÁRNAP ARA: 65 Ft r A TARTALOMBÓL Hol töltőd az örökkévalóságot? Templomi tábortalálkozó Szombathelyi mozaik Női missziói konferencia Lejtők és kapaszkodók » NOVEMBER« A korlátok határai Megdöbbentő adatok. Információk, melyeket alig akar elhinni az ember - pedig valósak! A legújabb ENSZ-felmérés szerint a világon élő emberek 10%-a valamiféle sérültséggel él. Világviszonylatban 10 gyermekből 1 fizikai, szellemi vagy érzékszervi fogyatékossággal jön a világra. A sérültek 33%- a gyermek, a sérültséggel élők 80%-a elszigetelt helyen lakik és kevesebb, mint 2%-uk részesül megfelelő ellátásban. A Föld lakosságának 25%-a érintett e témában. Adatok, számok, százalékok. De mi van ezen túl? November 16-án, pénteken a Regnum Marianum Plébánián tartotta találkozóját a MEOSZ (Mozgáskorlátozottak Egyesületének Országos Szövetsége) felekezetközi munkacsoportja. Az időről időre találkozó és értekező munkacsoport soha nem marad megbeszélendő és megoldandó kérdések nélkül, hiszen ők és képviseltjeik egy olyan, nagylétszámú réteget képviselnek, akikkel a mindennapokban az egyházak csupán hellyel- közzel foglalkoznak. Korlátozottságuk határait át-áttörve, megpróbálnak saját maguk lépni életük és létük jobbítása érdekében, a rendszeresen megtartott találkozókon minél szélesebb körben és színesebben érzékeltetni: nekik is joguk van az emberhez méltó élethez. Vendégeik, akiket találkozóikra meghívnak, mind arról számolnak be, hogy ez az elvárás nem alaptalan, bár kétségkívül áldozatokat kíván még az érintettektől is. Az ökumenikus - felekezetközi - találkozó, első beszámolóját Szabó Gábor tartotta, aki a Magyar Kamilliánus Rend tagjaként az általuk végzett betegápolási szolgálatról adott élethű képet, ezzel adva alapot a napi beszélgetéseknek. Hajnal György kanonok és munkatársai - a lelki alapozáson túl - végigvezették az összegyűlteket a Regnum Marianum Plébánia állandó kiállításain, bemutatva azokat a lehetőségeket, amel- lyekkel bevonták mozgáskorlátozott társaikat a kiállítás gyarapításába, értékesebbé tételébe (fotóalbum-készítéstől a rendszerezésig). ORDASS-EMLEKKIALLITAS Az Evangélikus Országos Múzeum D. Ordass Lajos püspök 100. születésnapja tiszteletére, személyét bemutató kiállítást rendez. A megnyitó ünnepség időpontja: 2001. november 30., péntek 17 óra. Helyszíne: az Evangélikus Gimnázium díszterme (Deák tér, Sütő u. 1.) Fővédnök: dr. Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság elnöke. A Megnyitó programja Üdvözlés - Harmati Béla László igazgató Megnyitás - Dr. Tőkéczki László történész, dr. Boleratzky Lóránd egyházjogász, Zászkaliczky Péter igazgató-lelkész Közreműködik: Levente Péter színművész és a Lutheránia Énekkar, Kamp Salamon vezényletével. A kiállítás az Evangélikus Múzeumban tekinthető meg 2001. november 30-tól 2002. március 30-ig. A kiállítás megnyitójára, illetőleg megtekintésére mindenkit szeretettel hívunk és várunk! Dr. Gál Andrea orvosként és pszichológiával foglalkozóként tárta fel előadásában a test és a lélek kapcsolatát, egyúttal bepillantást engedve a fejlődéslélektan bonyolult és összetett rendszerébe, rávilágítva sok miért válaszaira. Hogy mennyire tágítható a mozgáskorlátozottak életét korlátozó határ, azt Bartókné Luthár Barbara diafilmes-„mesés” beszámolója tárta fel valósághűen. Barbara végzett gyógypedagógusként (s túl számos továbbképzésen, iskolán, tanfolyamon) a sérült gyerekeknek szentelte életét. Mivel évek óta dolgozik e területen, folyamatosan szembesül a hiányosságokkal, s ez arra késztette, hogy a maga módján megoldást találjon - ha nem is minden sérült, de sokak számára! Hitéből táplálkozva, erőt és tanácsot kérve fogott munkához 8 évvel ezelőtt, mint a Pasaréti Református Gyülekezet tagja. Vasárnapról-vasámapra sérült gyerekek és ifjú felnőttek korántsem kis csoportját invitálta a gyülekezetbe, ahol az egész napja azzal telt, hogy velük foglalkozott - „Egymás terhét hordozzátok és így töltsétek be a Krisztus törvényét” (Gál 6,2.) Hamarosan segítőkész fiatal társai is lettek, így már megsokszorozódott vasárnapi munkájuk hatékonysága. Együttes erővel nyaralást is szerveztek sérült társaiknak: a strandolás és minden, ami egy embernek „kijár” a szünetben, az ő segítségükkel, társaságukban lett átélhető e korlátok mögé/közé szorított gyerekek számára. A segítő szándékú fiatalok gyülekezete felvette a Kapernaum csoport nevet, és működésük olyannyira sikeres lett, hogy 1997- ben alapítvánnyá nőtték ki magukat. A közös vasárnapok és nyaralások erős kapocsként tartják össze a csoportot, melynek létszáma igencsak megduzzadt. Jelenleg 25 sérülttel foglalkoznak szabadidejükben. Barbaráék látják az igényt más gyülekezetekben is ilyen csoport megszervezésére, és szorgalmazzák, bátorítják a fiatal gyülekezeti tagokat arra, hogy segítsenek Jézus lábához eljuttatni minden segítségre szorulót - mint Kapemaumban. A diaképekről visszamosolygó arcok azt igazolták, a Kapernaum csoportnak sikerült ezt megvalósítani! A Regnum Maíianum-nyújtotta szeretet- vendégség záró részeként dr. Gadó Pál, a MEOSZ felekezetközi munkacsoportjának vezetője hívta fel a jelenlévők figyelmét arra, hogy e segítő munkák az ökumené jegyében történnek, s kívánta, így legyen ez a jövőben is. Hangoztatta, hogy nemzetközi szinten is úgy lehet elö- remozdítani a fogyatékossággal élők ügyét, hogy azt helyi szinten kezdik el. Nem azon kell tanakodni, kinek mi, vagy mi lenne a feladata (kormánynak, egyháznak, embertársaknak), hanem cselekedni, tenni kell, hiszen akár kicsiny cselekedetekkel - vagy azok sorozatával - nagy változást lehet elérni. A felelősséget nem áthárítani, hanem felvállalni kell - ami lényegesen nehezebb feladat, de eredményt hozó, korlátokat, határokat elmozdító. Györky Varga Mária Mindig izgatott az egyházi esztendő ritmusa, dinamikája. Nagyon szeretem Adventet, a várakozást, a reménységet, a híradást arról, hogy jön Jézus. Öregedve ismét jobban megbékélek a leginkább elvilágiasodott ünneppel. Karácsonnyal. Már nem irritálnak annyira hamis fényei. El tudom fogadni, hogy a konvenciókon, a hittől, lélektől távolálló szokásokon is áttörhet a misszió ereje, az Isten szeretetéről, a Vele való megbékélés lehetőségéről szóló evangéliumi üzenet. És így folytathatnám böjttel, Nagypéntekkel, a húsvéti üres sírral, az egyházteremtő pünkösdi csodával, majd Szentháromság ünnepével, mely a keresztyén hit lényegét fejezi ki. Kicsit mindig igazságtalannak éreztem, hogy az ezt követő közel fél évben - nyáron és ősszel - szürkébben peregnek a vasárnapok. Tiszteltem a lelkészeket, akiknek ilyenkor is (az ünnepek fénye, ereje nélkül) feladata az ige hirdetése, a hitébresztés, a hitmélyítés. A mi éghajlati viszonyaink között a természet is harmonizál az egyházi esztendő hangulataival. Kinek ne lenne szép emléke havas Karácsonyokról, ki ne borzongott volna a böjti szelektől, ujjongott volna a ragyogó napfényben a feltámadás ünnepén. De novemberben ismét helyreáll az egyensúly. Szentháromság ünnepe utáni utolsó előtti és az egyházi esztendő utolsó vasárnapja. Örökélet vasárnapja az utolsó ítéletről és az örökkévalóságról üzen. A bűn-, a halál-, az ítélet-fogalmak „ összhangban " vannak november csontjainkig hatoló nyirkos hidegével, a fagyos késő őszi, ködös reggelekkel, a reménytelen, vigasztalan esőzésekkel. November erőteljesen szembesít a bűneinkkel. Kifinomult technikáink vannak a hárításra. A modern keresztyénség egyik csapdája a bűn relativizálása, viszonylagossá tétele, talán válaszul is - a szélsőségek mindig feltételezik egymást - a minden egyházban megjelenő, kísértő fundamentalizmusra. Rossz válasz ez, amely csak megerősíti azokat, akik szólnak ugyan Jézusról, de az ítélkezés jogát, a bűnbocsánat feltételeinek a meghatározását, a másik ember életmódjának a kicövekelését maguknak vindikálják. Szükségünk van a bűntudatra, a bűnbocsánatra, az életújulásra. De ez csak belülről jöhet. Az Úristen egyik nagy ajándéka az ember számára az életösztön. Sartre írja: ha az ember valóban átéli, hogy meg fog halni - mintegy kivesz belőle az életösztön - akkor mindegy, hogy biológiai értelemben tovább él, lelkében halottá válik. A kérdésre, fél-e a haláltól, Hankiss Elemér szelíd mosollyal válaszolta: mindenki fél a haláltól. Igen, a bűn zsoldja a halál. Novemberben közel jön bűn és halál, november - jobban, mint az Újesztendő, jobban, mint egy születésnap - számvetésre késztet. Novemberben valóságos lesz a klasszikus igehely, hogy meg kell jelennünk az Úristen ítélőszéke előtt. A számadást nem lehet megtakarítani, nem lehet elkenni a kegyelemmel. Szeresd az Urat, te Istenedet... így szól az első nagy parancsolat. •Ennek tükrében kell önvizsgálatot tartanunk, mert bűneink gyökere elfordulásunk Istentől, és ebből következnek a konkrét vétkek, a második nagy parancsolat megszegése, szeresd felebarátodat, mint magadat. Nehezebb, sűrűbb ez, mint a második kőtábla tilalmai. Nem elég küzdeni - önzéstől az erőszakig, féltékenységtől a hűtlenségig - gyarlóságok, bűnök ellen, szeretni kell a másikat, mint magamat. Feleannyira is képtelenség. Marad a kapaszkodás. „Ahogy nőnek az árnyak, / Ahogy fogynak az esték, / Úgy fáj jobban és jobban / Az eljátszott öregség.”- írja Ady. Marad a kapaszkodás a kegyelembe. Nem az önfelmentés. Mert meg kell jelenni az ítélőszék előtt. A halálfélelem együtt jár az ismeretlentől, az ítélettől való félelemmel. Jól tudjuk, bármilyen szomorú ez, de ez a realitás, az életmódjukon is legtöbben csak félelemből változtatnak. A szívroham szoktat le a dohányzásról, a jó tanács pusztába kiáltó szó. Nem a félelem, a szeretet kell, hogy motiválja az életünket! Az Isten iránti és a mások iránti szeretet. Krisztus kegyelmébe, szószólónkba kapaszkodva, tudnunk kell: ha cselekedeteink alapján nem is lenne esélyünk az ítélőszék előtt, mégis felelősek vagyunk cselekedeteinkért. A szíveket az Úristen látja, de a hozzá tartozást a cselekedetek - még a maguk tökéletlenségében is - hitelesítik. Az egyházi esztendő utolsó hetei erőteljesen erről szólnak. A halál valóságáról, az ítéletről, de az örökkévalóság, az Istenhez tartozás reménységéről is. Mert ott áll majd a Fiú, aki mindenkiért meghalt. Ebbe kapaszkodom fagyos novemberben, félelmeimben. Ismét a költővel: „Nem bírom már harcom vitézül, Megtelek Isten-szerelemmel Szeret kibékülni az ember, Mikor halni készül.” Frenkl Róbert Az örök élet vasárnapján 2001. november 25-én de. 11.00 órakor a Budavári evangélikus templomban együtt hallgatjuk a vigasztalás evangéliumát azokkal, akik a szeretteiket az elmúlt egyházi esztendőben veszítették el. Megemlékezünk Túróczi Zoltán püspökről is, halálának 30. évfordulója alkalmából. Igét hirdet: D. Szebik Imre püspök. Emlékező szavak mond: dr. Fabiny Tibor professzor. Mindenkit szeretettel vár a gyülekezet elnöksége! .....a keresztség alapján meglévő ártatlanságunkról csakis az isteni irgalmasság alapján beszélhetünk. Mert ő elkezdte azt és türelmes a bűnnel szemben, úgy tekint bennünket, mintha bűn nélkül volnánk. Innen érthetjük meg azt is, hogy miért nevezi az írás a keresztyéneket az irgalmasság gyermekeinek, a kegyelem népének, Isten jó akarata embereinek. Azért, mert ők a keresztség által elkezdtek tisztává lenni, s Isten irgalmasságából nem fognak fennmaradt bűnük miatt elkárhozni. míg majd a halál által az utolsó napon teljesen tisztává lesznek, ahogyan arra a keresztség jegyével utal. ” Luther Márton, A keresztség szentségéről (Gáncs Aladár és Muntag Andor fordítása) 1 ♦ t
