Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-11-25 / 48. szám

Bottá Dénes felvétele Ev angélikus ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet 66. ÉVFOLYAM 48. SZÁM 2001. NOVEMBER 25. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN UTOLSÓ (ÖRÖKÉLET) VASÁRNAP ARA: 65 Ft r A TARTALOMBÓL Hol töltőd az örökkévalóságot? Templomi tábortalálkozó Szombathelyi mozaik Női missziói konferencia Lejtők és kapaszkodók » NOVEMBER« A korlátok határai Megdöbbentő adatok. Információk, melyeket alig akar el­hinni az ember - pedig valósak! A legújabb ENSZ-felmérés szerint a világon élő emberek 10%-a valamiféle sérültséggel él. Világviszonylatban 10 gyermekből 1 fizikai, szellemi vagy érzékszervi fogyatékossággal jön a világra. A sérültek 33%- a gyermek, a sérültséggel élők 80%-a elszigetelt helyen lakik és kevesebb, mint 2%-uk részesül megfelelő ellátásban. A Föld lakosságának 25%-a érintett e témában. Adatok, szá­mok, százalékok. De mi van ezen túl? November 16-án, pénteken a Regnum Marianum Plébánián tartotta találkozóját a MEOSZ (Mozgáskorlátozottak Egyesü­letének Országos Szövetsége) felekezetközi munkacsoportja. Az időről időre találkozó és értekező munkacsoport soha nem marad megbeszélendő és megoldandó kérdések nélkül, hiszen ők és képviseltjeik egy olyan, nagylétszámú réteget képvisel­nek, akikkel a mindennapokban az egyházak csupán hellyel- közzel foglalkoznak. Korlátozottságuk határait át-áttörve, megpróbálnak saját maguk lépni életük és létük jobbítása érde­kében, a rendszeresen megtartott találkozókon minél szélesebb körben és színesebben érzékeltetni: nekik is joguk van az em­berhez méltó élethez. Vendégeik, akiket találkozóikra meghív­nak, mind arról számolnak be, hogy ez az elvárás nem alapta­lan, bár kétségkívül áldozatokat kíván még az érintettektől is. Az ökumenikus - felekezetközi - találkozó, első beszámo­lóját Szabó Gábor tartotta, aki a Magyar Kamilliánus Rend tag­jaként az általuk végzett betegápolási szolgálatról adott élethű képet, ezzel adva alapot a napi beszélgetéseknek. Hajnal György kanonok és munkatársai - a lelki alapozáson túl - vé­gigvezették az összegyűlteket a Regnum Marianum Plébánia állandó kiállításain, bemutatva azokat a lehetőségeket, amel- lyekkel bevonták mozgáskorlátozott társaikat a kiállítás gyara­pításába, értékesebbé tételébe (fotóalbum-készítéstől a rend­szerezésig). ORDASS-EMLEKKIALLITAS Az Evangélikus Országos Múzeum D. Ordass Lajos püspök 100. születésnapja tiszteletére, személyét bemutató kiállítást rendez. A megnyitó ünnepség időpontja: 2001. november 30., péntek 17 óra. Helyszíne: az Evangélikus Gimnázium díszterme (Deák tér, Sütő u. 1.) Fővédnök: dr. Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság elnöke. A Megnyitó programja Üdvözlés - Harmati Béla László igazgató Megnyitás - Dr. Tőkéczki László történész, dr. Boleratzky Lóránd egyházjogász, Zászkaliczky Péter igazgató-lelkész Közreműködik: Levente Péter színművész és a Lutheránia Énekkar, Kamp Salamon vezényletével. A kiállítás az Evangélikus Múzeumban tekinthető meg 2001. november 30-tól 2002. március 30-ig. A kiállítás megnyitójára, illetőleg megtekintésére mindenkit szeretettel hívunk és várunk! Dr. Gál Andrea orvosként és pszichológiával foglalkozó­ként tárta fel előadásában a test és a lélek kapcsolatát, egyúttal bepillantást engedve a fejlődéslélektan bonyolult és összetett rendszerébe, rávilágítva sok miért válaszaira. Hogy mennyire tágítható a mozgáskorlátozottak életét korlá­tozó határ, azt Bartókné Luthár Barbara diafilmes-„mesés” be­számolója tárta fel valósághűen. Barbara végzett gyógypedagó­gusként (s túl számos továbbképzésen, iskolán, tanfolyamon) a sérült gyerekeknek szentelte életét. Mivel évek óta dolgozik e te­rületen, folyamatosan szembesül a hiányosságokkal, s ez arra késztette, hogy a maga módján megoldást találjon - ha nem is minden sérült, de sokak számára! Hitéből táplálkozva, erőt és ta­nácsot kérve fogott munkához 8 évvel ezelőtt, mint a Pasaréti Református Gyülekezet tagja. Vasárnapról-vasámapra sérült gyerekek és ifjú felnőttek korántsem kis csoportját invitálta a gyülekezetbe, ahol az egész napja azzal telt, hogy velük foglal­kozott - „Egymás terhét hordozzátok és így töltsétek be a Krisz­tus törvényét” (Gál 6,2.) Hamarosan segítőkész fiatal társai is lettek, így már megsokszorozódott vasárnapi munkájuk haté­konysága. Együttes erővel nyaralást is szerveztek sérült társaik­nak: a strandolás és minden, ami egy embernek „kijár” a szünet­ben, az ő segítségükkel, társaságukban lett átélhető e korlátok mögé/közé szorított gyerekek számára. A segítő szándékú fiatalok gyülekezete felvette a Kapernaum csoport nevet, és működésük olyannyira sikeres lett, hogy 1997- ben alapítvánnyá nőtték ki magukat. A közös vasárnapok és nya­ralások erős kapocsként tartják össze a csoportot, melynek lét­száma igencsak megduzzadt. Jelenleg 25 sérülttel foglalkoznak szabadidejükben. Barbaráék látják az igényt más gyülekezetek­ben is ilyen csoport megszervezésére, és szorgalmazzák, bátorít­ják a fiatal gyülekezeti tagokat arra, hogy segítsenek Jézus lábá­hoz eljuttatni minden segítségre szorulót - mint Kapemaumban. A diaképekről visszamosolygó arcok azt igazolták, a Kapernaum csoportnak sikerült ezt megvalósítani! A Regnum Maíianum-nyújtotta szeretet- vendégség záró részeként dr. Gadó Pál, a MEOSZ felekezetközi munkacso­portjának vezetője hívta fel a jelenlévők figyelmét arra, hogy e segítő munkák az ökumené jegyében történnek, s kívánta, így legyen ez a jövőben is. Hangoztatta, hogy nemzetközi szinten is úgy lehet elö- remozdítani a fogyatékossággal élők ügyét, hogy azt helyi szinten kezdik el. Nem azon kell tanakodni, kinek mi, vagy mi lenne a feladata (kormánynak, egyház­nak, embertársaknak), hanem cselekedni, tenni kell, hiszen akár kicsiny cselekede­tekkel - vagy azok sorozatával - nagy vál­tozást lehet elérni. A felelősséget nem át­hárítani, hanem felvállalni kell - ami lényegesen nehezebb feladat, de ered­ményt hozó, korlátokat, határokat elmoz­dító. Györky Varga Mária Mindig izgatott az egyházi esztendő ritmusa, dinamikája. Nagyon szeretem Ad­ventet, a várakozást, a reménységet, a híradást arról, hogy jön Jézus. Öregedve is­mét jobban megbékélek a leginkább elvilágiasodott ünneppel. Karácsonnyal. Már nem irritálnak annyira hamis fényei. El tudom fogadni, hogy a konvenciókon, a hit­től, lélektől távolálló szokásokon is áttörhet a misszió ereje, az Isten szeretetéről, a Vele való megbékélés lehetőségéről szóló evangéliumi üzenet. És így folytathatnám böjttel, Nagypéntekkel, a húsvéti üres sírral, az egyházte­remtő pünkösdi csodával, majd Szentháromság ünnepével, mely a keresztyén hit lé­nyegét fejezi ki. Kicsit mindig igazságtalannak éreztem, hogy az ezt követő közel fél évben - nyáron és ősszel - szürkébben peregnek a vasárnapok. Tiszteltem a lelkésze­ket, akiknek ilyenkor is (az ünnepek fénye, ereje nélkül) feladata az ige hirdetése, a hitébresztés, a hitmélyítés. A mi éghajlati viszonyaink között a természet is harmonizál az egyházi esztendő hangulataival. Kinek ne lenne szép emléke havas Karácsonyokról, ki ne borzongott volna a böjti szelektől, ujjongott volna a ragyogó napfényben a feltámadás ünnepén. De novemberben ismét helyreáll az egyensúly. Szentháromság ünnepe utáni utol­só előtti és az egyházi esztendő utolsó vasárnapja. Örökélet vasárnapja az utolsó íté­letről és az örökkévalóságról üzen. A bűn-, a halál-, az ítélet-fogalmak „ összhang­ban " vannak november csontjainkig hatoló nyirkos hidegével, a fagyos késő őszi, ködös reggelekkel, a reménytelen, vigasztalan esőzésekkel. November erőteljesen szembesít a bűneinkkel. Kifinomult technikáink vannak a hárításra. A modern keresztyénség egyik csapdája a bűn relativizálása, viszonylagos­sá tétele, talán válaszul is - a szélsőségek mindig feltételezik egymást - a minden egyházban megjelenő, kísértő fundamentalizmusra. Rossz válasz ez, amely csak meg­erősíti azokat, akik szólnak ugyan Jézusról, de az ítélkezés jogát, a bűnbocsánat fel­tételeinek a meghatározását, a másik ember életmódjának a kicövekelését maguknak vindikálják. Szükségünk van a bűntudatra, a bűnbocsánatra, az életújulásra. De ez csak belülről jöhet. Az Úristen egyik nagy ajándéka az ember számára az életösztön. Sartre írja: ha az ember valóban átéli, hogy meg fog halni - mintegy kivesz belőle az életösztön - akkor mindegy, hogy biológiai értelemben tovább él, lelkében halottá válik. A kérdésre, fél-e a haláltól, Hankiss Elemér szelíd mosollyal válaszolta: mindenki fél a haláltól. Igen, a bűn zsoldja a halál. Novemberben közel jön bűn és halál, no­vember - jobban, mint az Újesztendő, jobban, mint egy születésnap - számvetésre késztet. Novemberben valóságos lesz a klasszikus igehely, hogy meg kell jelennünk az Úr­isten ítélőszéke előtt. A számadást nem lehet megtakarítani, nem lehet elkenni a ke­gyelemmel. Szeresd az Urat, te Istenedet... így szól az első nagy parancsolat. •Ennek tükrében kell önvizsgálatot tartanunk, mert bűneink gyökere elfordulásunk Istentől, és ebből következnek a konkrét vétkek, a második nagy parancsolat megszegése, sze­resd felebarátodat, mint magadat. Nehezebb, sűrűbb ez, mint a második kőtábla ti­lalmai. Nem elég küzdeni - önzéstől az erőszakig, féltékenységtől a hűtlenségig - gyarlóságok, bűnök ellen, szeretni kell a másikat, mint magamat. Feleannyira is kép­telenség. Marad a kapaszkodás. „Ahogy nőnek az árnyak, / Ahogy fogynak az esték, / Úgy fáj jobban és jobban / Az eljátszott öregség.”- írja Ady. Marad a kapaszkodás a kegyelembe. Nem az önfelmentés. Mert meg kell jelenni az ítélőszék előtt. A halálfélelem együtt jár az ismeretlentől, az ítélettől való félelemmel. Jól tudjuk, bármilyen szomorú ez, de ez a realitás, az életmódjukon is legtöbben csak félelemből változtatnak. A szívroham szoktat le a dohányzásról, a jó tanács pusztába kiáltó szó. Nem a félelem, a szeretet kell, hogy motiválja az életün­ket! Az Isten iránti és a mások iránti szeretet. Krisztus kegyelmébe, szószólónkba ka­paszkodva, tudnunk kell: ha cselekedeteink alapján nem is lenne esélyünk az ítélőszék előtt, mégis felelősek vagyunk cselekedeteinkért. A szíveket az Úristen látja, de a hoz­zá tartozást a cselekedetek - még a maguk tökéletlenségében is - hitelesítik. Az egy­házi esztendő utolsó hetei erőteljesen erről szólnak. A halál valóságáról, az ítéletről, de az örökkévalóság, az Istenhez tartozás reménységéről is. Mert ott áll majd a Fiú, aki mindenkiért meghalt. Ebbe kapaszkodom fagyos novemberben, félelmeimben. Is­mét a költővel: „Nem bírom már harcom vitézül, Megtelek Isten-szerelemmel Szeret kibékülni az ember, Mikor halni készül.” Frenkl Róbert Az örök élet vasárnapján 2001. november 25-én de. 11.00 órakor a Budavári evangélikus templomban együtt hallgatjuk a vigasztalás evangéliumát azokkal, akik a szeretteiket az elmúlt egyházi esztendőben veszítették el. Megemlékezünk Túróczi Zoltán püspökről is, halálának 30. évfordulója alkalmából. Igét hirdet: D. Szebik Imre püspök. Emlékező szavak mond: dr. Fabiny Tibor professzor. Mindenkit szeretettel vár a gyülekezet elnöksége! .....a keresztség alapján meglévő ártatlanságunkról csakis az isteni irgal­masság alapján beszélhetünk. Mert ő elkezdte azt és türelmes a bűnnel szemben, úgy tekint bennünket, mintha bűn nélkül volnánk. Innen érthetjük meg azt is, hogy miért nevezi az írás a keresztyéneket az irgalmasság gyer­mekeinek, a kegyelem népének, Isten jó akarata embereinek. Azért, mert ők a keresztség által elkezdtek tisztává lenni, s Isten irgalmasságából nem fog­nak fennmaradt bűnük miatt elkárhozni. míg majd a halál által az utolsó na­pon teljesen tisztává lesznek, ahogyan arra a keresztség jegyével utal. ” Luther Márton, A keresztség szentségéről (Gáncs Aladár és Muntag Andor fordítása) 1 ♦ t

Next

/
Thumbnails
Contents