Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-11-25 / 48. szám

2. oldal 2001. NOVEMBER 25. Evangélikus Élet UJ NAP - UJ KEGYELEM VASÁRNAP! Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged! 4Móz 6,24 (Lk 24,50; Mt 25,1-13; Zsolt 46,1-12) Minden vasárnap ezzel a mon­dattal zárulnak istentisztele.teink, előre tekintve a bennünket váró hétre. Lehet-e szebb kívánsággal bárkit is útjára bocsátani? Ez az, amit nem viszünk feleslegesen magunkkal. Hiszen a következő napokban is szükségünk lesz Urunk áldására mun­kában, tanulással töltött órák során, terveink megvalósításához, de minden per­cünkben. Azzal a tudattal kezdhetünk hozzá tevékenységeinkhez, hogy Urunk erő­terében lehetünk elrejtve, O fog bennünket oltalmazni, őrizni. ■■■HH Amikor éppen Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen mennyei fény vil­lant fel körülötte, és amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem? " ApCsel 9,3-4 (Zsolt 119, 67; 5Móz 34,1-8, IThessz 4,13-18) Urunk nem hagyja szó nélküf bűnös voltunkat, istentelen életfolytatásunkat. A Szentírás számtalan igéje egyértelműen hív a bűnbánatra, de szól hozzánk a lelkiismeret szavában is. Elvakultságunkban sokszor azonban csak a bennünket földre sújtó események közepette döbbenünk rá Istenünk jelenlétére, erejére, hogy O az Úr. Még tart a kegyelmi idő, a megtérési lehetőség mindenki előtt nyitott. Az Úr Jézus melletted is megáll, ma is szólít és kérdez. Testvérem, mit válaszolsz Neki? vagyona szegénysége a kezében volt, mindet felajánlotta Urának. A mi hálaáldoza­tunk kiéhez hasonlít, milyen lélekkel nyitjuk meg erszényünket? CSÜTÖRTÖK KEDD ^s a^aPot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus. IKor 3,11 (Ezsd 3,11b; lPt 1,13-21; IThessz 5,1-11) Egy ház alapozása a legfontosabb munkafolyamatok közé tartozik az építkezés során. Ha rosszul tör­ténik, veszély esetén az épület nem jelent oltalmat. Ezt nem csak a kőműveseknek illik tudni, a lelki életben is központi kérdés az alapozás. Nem vethetjük bizalmun­kat emberekbe, hiszen csak por és hamu az ember. Életünket nem építhetjük múló anyagi javakra, de tudásra és tehetségre sem. Csak az Úr Jézusban hívő ember le­het biztos abban: itt vészben, viharban, s majd az ítélet napján is megáll Isten előtt életünk építménye. SZERDÍÍ Ha valaki adakozik, szerénységgel tegye. Róm 12,8 (Péld 11,24; IKor 3,9-15; IThessz 5,12-28) Eszembe jut az az asszony a templom kijá­ratánál. Csak lyukas garast dobott a perselybe, nem úgy, mint a tehetősek. Ok a sú­lyos bankókat még talán meg is lobogtatták, mielőtt elhelyezték volna adomány­ként. Lehet, hogy az özvegy is még jobban meggömyedve, szégyenkezve akart elkullogni, de az Úr Jézus őt állította példaként a templomi sokaság elé. Az egész Van-e valami lehetetlen az ÚR számára? lMóz 18,14a (Lk 5,25-26; Ez 43,l-7a; 2Thessz 1,1-12) Ha terveinkből valami nem sikerül, letörünk, sajnálkozunk. De kértük-e már Urunkat arra, hogy beteljesít­se kérésünket? Bízunk-e tiszta szívvel abban, hogy ami javunkra van, azt megadja nekünk? Sára nevetett, amikor Isten ígéretét hallotta a születendő Izsákról. Mi is el­mondjuk a hitvallásban: „hiszek égy Istenben, mindenható Atyában” de oly kevés­sé reméljük, hogy az én gondomat, az ért helyzetemet is képes megoldani az Úr. Pe­dig csak egyet nem lenne szabad elfeledni, nem ember az Isten, hanem ISTEN, Akinek számára nincs semmi lehetetlen! PFNTFK Irgalom, békesség és szerietet adassák nektek bőségesen. Júd 2 (Zsolt 103,13; Mt 27,50-54; 2Thessz 2,1-17) Háborúk dúlnak körülöttünk, de milyen sok a nyugtalan közösség; munkahely, család. Konfliktushelyzetek ala­kulnak ki körülöttünk, amiknek nem csak szenvedői, de okozói is vagyunk. Zűrza­varos külső és belső világunk szomjazza a harmóniát. Milyen jó, hogy „Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békeségnek Istene”. (IKor 14,33) Urunk saját testében, halála által békéltette meg magával a világot, (Kol 1,22) megmutatva nekünk az irgalom és a szeretet forrásának helyét. Kihez menekülhetnénk, ebben az indula­toktól forrongó világban, ha nem Hozzá, a Békesség Fejedelméhez, irgalmas Atyánkhoz? SZOMBAT Igaz az a beszéd és teljes elfogadásra méltó, hogy Jézus Krisztus adértjMt el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse. lTim 1,15 (Bír 10,15; Jel 21,10-14. 21-27; 2Thessz 3,1-18) Eltöprengtem nap mint nap: miért nem fogadja el mindenki a Krisztusról szóló bizonyságtételünket? Miért érdekesebb a mágia, vonzóbb a keleti misztika, miért kell azok segítségével a lelket gyógyítani? Hiszen, amit kínálnak és elvárnak, sokkal inkább ellenkeznek értelmünkkel. De már tudom: az Úr Jézus elfogadásához - alázat kell. Bevallani, hogy bűnös vagyok és szükségem van az Üdvözítő szeretetére, a Megváltóm lehajolására. Igaz beszéd ez: aki nem látja be elveszettségét, nem láthatja meg üdvösségét. - Jöjj Uram! Lát­tasd, meg velem, ki vagyok, mutasd meg nekem magadat! Győzz meg, hogy egye­dül az használ nekem, ha a Tied vagyok. Ámen Skorka Katalin V_ SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN UTOLSO VASARNAP Hol töltőd az örökkévalóságot? Jel 21,6-7(8) A címben föltett kérdés talán idegen­kedést vált ki azokból, akik magukat „modem” gondolkodásúnak tartják, de kérem: ne tekintse senki „ósdi, kegyes ffázispuffogtatásnak”. Hiszen ez a legha­talmasabb kérdés mindegyikünk múlandó élete fölött, és amit Isten tudtunkra ad ez­zel kapcsolatban, az a legszemélyesebben érint és kikerülhetetlenül felelőssé tesz bennünket. Csak két lehetőség van, amit az Úr meghatároz igéjében: vagy örökre ott lehetsz az O boldogító jelenlétében, él­tető szeretetében - vagy örökre ki leszel zárva onnét. Isten, aki Fiában, Jézusban nyilatkoz­tatja ki nekünk lényét, szent szeretetét, befejezett tényként közli velünk azt, ami számunkra a kikutathatatlan jövő titka lenne. Biztosít afelől, hogy üdvtervének, mindent újjáteremtő szándékának megva­lósulása nem kétséges. „Megtörtént” (6 v.) mondja O, akivel kezdődik és végző­dik minden, mert O maga a kezdet és a vég. Az eget-földet átfogó és újjáteremtő fenséges kijelentéshez kapcsolódik az O bensőséges, mindnyájunk szívét egyen­ként irgalommal kereső ígérete: „Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrá­sából ingyen. Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz. ” (6b-7 v.) Isten tudja, hogy tőle elszakadt, ma­gunkat kereső állapotunkban (ez a bűn!) mi mind Őrá szomjazunk, és semmi meg nem elégíthet: se pénz, se szesz, se misz­tika, se szex mámora, vagy sorolhatnánk bármit, ami ezen a világon akár nemes­nek, akár nemtelennek számít... Az „élet vizének forrása” a Megváltó Úr Jézus Krisztusból fakad csak; és halott lelkünket nem elevenítheti kegyelem, hogy Isten „szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért” (ÍJn 4,10b). Isten azt is tökéletesen tudja, hogy míg „önmagunkért reszketünk” (90. ének 3. v. ), csak vesztesek lehetünk nél­küle, magunkat és másokat tönkretéve, lutheri kifejezéssel élve „az ördög, a világ és a test” bűvöletében. Mennyei Atyánk pedig győztessé akar tenni: győztessé önmagunk és a bennünk lakó bűn fölött; győztessé a világ megejtő csábításai, megtévesztéséi és megfélemlítései fö­lött; győztessé a Sátán igézetével, vádjai­val és kényszerítő hatalmával szemben; s végül győztessé a halál fölött is! Hogy lehetsz „győztes”? Ha van Istentől szüle­tett hited, amelyben Isten maga kapcsol oda az Ő Fiához; és Szentlelke által bi­zonyossággal ajándékoz meg afelől, hogy bűneidet megbocsátva, gyermekévé fogadott, gyermekeként nevel, vezet és megőriz, és örökre kellesz neki... (Vö. ÍJn 5,4-5) Miközben Atyánk erre a hitre hív és ezt a hitet ajándékképpen kínálja nekünk, O, a szent Isten, félelmetes erővel figyel­meztet örök ítéletére is: meg ne vessük Krisztushoz hívó szavát! „Aki hisz a Fiú­ban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad raj­ta " (Jn 3,36). Van kárhozat, van örök tűz­nek ítélete: mert az Isten szent, mert az Is­ten - Isten! A végtelen szeretet a bűnnel nem alkuszik: mivel éltetni akar, éppen ezért az ítélet következik belőle az élet­rontó gonosszal szemben! Bizony, ki­hagyhatatlan igeszakaszunkból a zárójel­be tett 8. vers is. Számomra olyan fájdalmas különben ez a zárójel, mert ar­ra a be nem vallott gyakorlatra utal egy­házunkban, hogy „az ítéletről inkább ne beszéljünk, mert még több embert elve­szítünk”. Hadd idézzek itt néhány sort Albert Lüschertől: „Miért kell az ember­nek oly kétségbeesetten védekeznie az ítélet valósága ellen? Aki egy kissé jár­tas a bibliai lélektanban, az tudja, hogy csak a bűnnel terhelt szív kénytelen teljes elszántsággal azt állítani, hogy az örök kárhozat a vallási fanatikusok találmá­nya, tehát nem létezik”. Ne csapjuk be magunkat és másokat sem... Ne hazudjuk az Úr Jézusnak hin­ni és engedelmeskedni nem merő gyáva­ságot toleranciának, szívünkben rejtege­tett intoleranciával az igazság ellen. Ne fabrikáljunk a „mássághoz való jogot” abból, ami Isten előtt utálatos, és amiből Krisztus meg tud szabadítani (lásd pl. a homoszexualitás ügyét). Ne legyünk lé- lekgyilkosok, és ne próbáljuk a „keresz- tyénséget” sem közös nevezőre hozni bármiféle bálványimádással, okkult, má­gikus - bár esetleg tudományosnak álcá­zott - praktikákkal, mert a Krisztus nél­küli „keresztyénség” Urunk ítélete szerint kidobni és eltaposni való „megízetlenült só”. Ne minősítsük a pa- ráznaságot vagy pl. a magzatpusztítást sem „felelős szeretetnek”... Mert mind­ezekért Isten haragja jön, ha bűnbánat nélkül megmarad bennük az ember! Turóczy Zoltán lényegre törő mondatát idézem most (ezekben a napokban van 30 éve annak, hogy a földi szolgálatból hazaszólította őt Urunk): „Senki sem kárhozik el bűneiért, hanem csupán a ke­gyelem elutasításáért”. A kegyelemnek ne elutasítói, hanem hálás hittel elfogadói legyünk, hogy a mi szívünkben is zengjen Isten kinyilatkoz­tatására az a válasz, amit egy csodálatos finn ének így dalol el: „Igen, ott minden kész. Igen, ott minden kész. Minden győztesnek jár örök rész. Boldog, véghe- tetlen öröm vár odafenn, Jézusért én is elnyerhetem. ” Adámi László ISTENTISZTELETI REND_______________ Budapesten, 2001. november 25. ..I... 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Be ncéné Szabó Márta; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) D. Szebik Imre; du. 4. (pedagógustalálkozó) Véghelyi Antal; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Herzog Csaba; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békás- megyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Nepp Éva; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 6. Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szir­mai Zoltán; du. 6. (ifi.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbá­nya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. Győri Tamás; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Győri Tamás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék­golyó u. 17. de. 10. Bácskai Károly; du. fél 7. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; du. 6. ifi. istentisztelet; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rá­kospalota, XV, Kistemplom, Juhos utca. 28. de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI. , Hősök tere 11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy XVII. Tessedik tér de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rá­kóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gá­bor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN UTOLSÓ VASÁRNAPON a liturgikus szin: zöld. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Mk 13,24-27; epistolája (igehirdetési alapige): Jel 21,6-7. HETI ENEKEK: 493, 454. Összeállította: tszm • • • SAROK A recitált zsoltárok 3 £ 5 x 3 5­Tájékoztatásul - technikai okok miatt csak most - közöljük, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Közgyűlése 2001. november 24-én de. 10 órától tartja évi rendes ülését az Országos Egy ház székházának imatermében Budapest VIII., Üllői út 24. udvari lépcső, 2. emelet. A zsoltárok - mint előző cikkemben írtam - igen sok­oldalú módon szólalhatnak meg istentiszteleteinken. De talán a megszólalás módjánál fontosabb, hogy a közössé­gi imádság formájaként legyen állandóan jelen együttléte- inken. Az ún. zsoltározós istentisztelet (énekeskönyvünk szóhasználatával: a mindennapi istentisztelet) nemesen egyszerű rendje erre kínál lehetőséget. Ez az istentiszteleti forma elsősorban abban tér el az ún. vasárnapi istentiszteleti rendtől, hogy legfontosabb alkotó­része a közös imádság, azon belül is a közös zsoltározás. Ezeken az alkalmakon nincs úrvacsora, az igemagyarázat is legtöbbször meditativ tömörségű, mert elsődleges célja: rendezetten lehetőséget adni a közös imádságra. Közös imáink legősibb példatára, éppen a Zsoltárok könyve. Az a megszólaltatási mód - ami a beszéd- és az énekhang közötti átmenet, s ami a zsoltározás legegysze­rűbb módja - szintén ősi: a recitálás. Az ókori mediterrán kultúra tükröződik vissza a recitált dallamokban, még ha maguk az állandóvá rögzült dallamformulák - az ún. zsol­tártónusok - később kanonizálódtak is. (A következő magyarázatot könnyebben megértjük, ha magunk elé tesszük az Énekeskönyv 18-38. sorszámú énekei közül valamelyik recitált zsoltárt.) A zsoltártónus - a zsoltárok versszerkezetéhez alkal­mazkodva - olyan zenei forma, ahol a két félverset egy- egy recitáló hangon énekelhetjük végig. A zsoltárvers kö­zepén egy kis dallammotívum félzárlatot (mediatio) ad, a végén pedig egy másik meghatározott motívum (termina­tio) lezárja a verset. Ha a zsoltárvers szerkezete úgy kí­vánja, az első recitáló szakaszt meg is szakíthatjuk (flexa) egy nyelvtanilag értelmes helyen. A zsoltár első versének éneklésekor a tónus elejére két dallamhangból álló initiu- mot éneklünk. (Ünnepélyesebb zsoltároknál, de különö­sen az újszövetségi cantikumok - zsoltárszerű költemé­nyek, mint a Magnificat vagy a Nunc dimittis - recitálásakor minden verset kezdhetünk initiummal.) Zsoltárénekléskor a gyülekezetét (liturgikus értelem­ben a kórust) két karra osztjuk (például padsoronként, vagy férfi illetve női hangok), s e két kar versenként fel­váltva recitálja a zsoltárt. Szép szokásnak tartom - bár némely kutatók történelmi- etlensége miatt bírálják ezt a gyakorlatot -, ha a két kar a zsoltárt lezáró dicsőségmondás recitálásakor egyesül. A zsoltáréneklést antifonával (keretvers) szoktuk kezdeni és zárni. Az antifona szövege kapcsolódik a zsoltárhoz, gyakran annak egy kiemelt verse. A keretver­seknek saját dallamaik vannak, s ezen dallamok hangne­me határozza meg, hogy a zsoltárt utána milyen tónuson recitálhatjuk. Az antifonákat először előénekesek mutat­ják be, ezt az egész kar megismétli. Utána recitáljuk a zsoltárt két félkórussal, majd a dicsőségmondás után az antifóna közös megismétlésével keretezzük a zsoltárt. (Énekeskönyvünk az antifonának szánt szövegeket is - egyszerűség kedvéért - a zsoltártónuson énekelteti.) Gazdag antifona válogatást és antifonával keretezett hosszabb zsoltárokat találunk a Ferenczi Hona által szer­kesztett Protestáns Graduálban. Liturgikus Bizottságunk tervezi egy olyan zsoltárgyűjtemény összeállítását, amelyben közreadja javaslatait az introitusok éneklésére vonatkozóan is. A Kelenföldi Gyülekezet templomában - Bp. XI. kér., Bocskai út 10. - minden vasárnap 18 órakor a Fővárosi Protestáns Kántorátus közreműködésével vesperát (esti zsoltározós istentiszteletet) tartunk, ahol a reformáció századának magyar nyelvű gregorián énekei mellett he­lyet kapnak koráljaink és az evangélikus zeneirodalom többszólamú kórusművei is. A hónap második vasárnap­ján - amikor az esti alkalom ifjúsági istentisztelet - a Kántorátus a 11 órai istentiszteleten énekel. Az érdeklő­dőknek szívesen adunk felvilágosítást és a többéves szol­gálat idején kipróbált énekanyagot is. Bence Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents