Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-11-11 / 46. szám
Evangélikus Élet 2001. NOVEMBER 11. 5. oldal Oroszlány 300 éves Egymás terhét hordozzátok... Felügyelők országos konferenciája Révfülöpön 1701-ben érkezett meg az a 17 család, akik gróf Eszterházy Antal kérésére indultak útra Trencsén, Nyitra és Pozsony megyékből, hogy a kipusztult, törököktől feldúlt oroszlánykői pusztát újra emberlakta vidékké tegyék. Valamennyien szlovák anyanyelvű evangélikusok voltak. Velük kezdődött meg a település újabb története, mely mind a mai napig tart Isten kegyelméből. 300 éves tehát a település és az evangélikus gyülekezet is. A közelmúltban ünnepeltük e jeles eseményt és emlékeztünk az ősökre hálaadással, akik életet hoztak, templomot építettek, iskolát állítottak fel, és szorgalmas munkával meg is őrizték Oroszlányt a sok dúló veszedelem közepette évszázadokon át. ■ Az ünnepi események előkészítéseként a Polgármesteri Hivatal óriási fejlesztésbe kezdett a templom körül. Új járdát, utat kapott a falusi rész. Fejlesztették a villamoshálózatot, a telefonhálózatot, a kábelvételi lehetőséget is. A templom kijárata elé szép gyülekező teret alakítottak ki, a korábbi egy reflektor helyett már három mutatja a távollevőknek is a templom tornyát és falait. A parókia melletti téren ligetet ültettek, dísz- burkolattal emlékkűtat emeltek. A Topolya-emlékkút létesítésének ötlete a Falu-hagyományőrző és Kulturális Egyesülettől ered, melyhez szintén nyújtották segítő jobbjukat a város vezetői. A kivitelezés többmilliós költségét megelőlegezték, s most a város lakói gyűjtik az összeg egy részét. Kungl György oroszlányi születésű szobrászművész alkotása szobor, díszkút és kivilágított köztéri alkotás is egyben. Az átadási ünnepségen több ezren vettek részt a lakók örömére. Az Oroszlányi Szlovák Kisebbségi „Lelki otthon” - ezt a címet adhatjuk a móri gyülekezet ünnepén, a fennállás 15. évfordulóján elhangzott püspöki prédikációnak. Ezt a témát bontotta ki az ünneplő gyülekezet előtt Ittzés János, az egyházkerület püspöke. Jn 4,21-24 alapján. Hol imádhatjuk az Istent? Bárhol imádhatjuk, csak alkotásaira tekintő csodálatunk és imádatunk ne helyettesítse az Isten házában és a gyülekezet közösségében megnyilvánuló imádatunkat. Az ember szívesen megy haza. Úgy tekintsünk az imaházra, mint otthonunkra, ahova jó hazamenni. Ahogyan a testünknek szüksége van a táplálékra, úgy lelkűnknek is a lelki táplálékra, hogy el ne sorvadjon, hanem éljen és erősödjön. Legyen lelki otthonunk ez az imaház, úgy jöjjünk ide, mint ahogy hazamegy az ember, és úgy éljen az otthon-adta ajándékokkal, hogy épülhessen a gyülekezet! Köszöntő verset mondott ez alkalomból Lepsényi Bálint, és kedves műsort adott a „Bice-Bóca” Klub. Az ünnepet közgyűlés zárta, amelyen a gyülekezet kicsinyei virággal kedveskedtek a vendégeknek. Önkormányzat kezdeményezésére kiállítás készült az oroszlányi emberek életéből. Személyes tárgyaikat, régi fényképeiket, népviseleteiket gyűjtötték össze és állították ki a városi Művelődési Központ és Könyvtár galériájában, ahol - a gyülekezet történetét reprezentálva - látható volt az Evangélikus Egyház fotókiállítása is. Megrendezésre került egy Szlovák Tudományos Konferencia is, melyen neves kutatók előadásait hallhatták az érdeklődők. Ismereteket szerezhettünk az ősök életéről, a korabeli egyházi állapotokról, a szlovák nyelv gyökereiről. Az Evangélikus Gyülekezet - a helyi zeneiskola igazgatójával együtt - koncertet szervezett a templomba, ahová oroszlányi születésű, de jelenleg máshol élő zeneművészek léptek fel. A műsorban szerepelt Kacskó Fruzsina (kürt), Lazák Boglárka (blockfőte), Ocskay Zsuzsanna (fagott), Varga Zoltán (kürt). Az est narrátora Csere Agnes színművész volt, akinek családja szintén Oroszlányhoz kötődik. A koncerten a gyülekezet énekkara is megszólalt. A templom kijárata előtt tolongó-búcsúzó hallgatóság - meglepetésképpen - tárogatózene hangjára lehetett figyelmes, mely a toronyból szólt az esti sötétségben, Simonies Lászlótól. A koncert után a Gyülekezeti Házban állófogadás keretében volt helye az ismerkedésnek, az emlékek felidézésének. A rendezvénysorozat ezzel még nem fejeződött be, hiszen változatos program várta a nézelődő-ünneplő oroszlányiakat. Nagy készülődés előzte meg a szüreti felvonulást, melyen 70 beöltözött hagyományőrző, lovasok, hintók és vidám táncosok vitték hírül az újbor elérkezését. Este szüreti bálon folytatódott az ünnepség. „ Ennek a templomnak lelke van ” - mondta bevezetőjében a püspök Pusztavámon. Zsid 12,1-3 alapján kifejtette, hogy a „bizonyságtevők fellege” vesz körül bennünket, akár a messzi, akár a közelmúltra tekintünk vissza - de nem az előttünk jártak hősiessége, emléke az, amit érdemes ünnepelnünk, hanem azt a hitet, ami ma is atmoszférát teremt az ősi hajlékban, a 216 éve épült templomban. Nem embereket és nem épületeket, alkotásokat - pl. most egy frissen elkészült gobelinképet - ünnepelünk, hanem azoknak a hitét, akik mindezeket létrehozták és megtartották, az Istentől kapott, Jézusba vetett hittel, amely mind- eddig megtartotta és ezután is megtartja a gyülekezetét. Köszöntésképpen egy szép - templomszentelési évfordulóra készült - vers hangzott el a szerző - Kapi Béláné - előadásában. A gyülekezet kis hittanosai pedig virágcsokrot adtak a vendégeknek, és Farkas Mihálynénak szép munkájáért. Kapi Zoltán Templomunkban került aláírásra Myjava várossal kötött barátsági együttműködési szerződés, és megerősítették az Udvarddal kötött megállapodást is. Ezen az ünnepi alkalmon a nagyszámú érdeklődő mellett megjelentek Oroszlány testvérvárosainak delegációi is. (Vágsellye, Plochingen, Kuhmo). A gyülekezeti teremben megnyitottuk Zsombolyai Mária, oroszlányi festőművész kiállítását. A tárlaton templomunkról, környezetünkről készült festményeket csodálhattuk meg. A falusi kultúrházban megrendezésre került az Oroszlányból elszármazottak találkozója. A templom körül fesztivál keretében majd 10 000 ember ünnepelt az egész napos rendezvényen, ahol a műsorvezetést a tv-ből jól ismert-szeretett Kertész Zsuzsa vállalta. A csodálatos tűzijáték után a jókedvűek utcabálon is szórakozhattak hajnalig. Templomszentelési emlék-istentiszteletünkre újra megtelt a templom. A szolgálatot Bencze András esperes, Franko Mátyás tatai lelkész mellett a helyi lelkész végezte. Istentisztelet után a népes gyülekezet a vendég petrezsalkai énekkarral együtt vonult át a Haraszthegyi úti evangélikus temetőbe rövid megemlékezésre, mely szlovák nyelven történt vendéglelkészünk szolgálatával. Oroszlány 300. évfordulója neves eseménnyé lett a kisváros életében. Az egyik esemény szervezői pólókat, kis anyagharangokat, kulacsokat, vázákat készítettek a következő felirattal: „1701-2001...” Hogy a három pont milyen évszámot takar, csak az Úr tudja. Hadd legyen ezentúl is minden az 0 akarata szerint... Molnár József Hálaadó istentisztelet, jubileumi koncerttel Egy évtizede, 1991. október 20-án alakult meg Nagykanizsán az Evangélikus Gyülekezet Vegyeskara. 2001. október 28-án az énekkar és a gyülekezet rendhagyó módon — mintha csak Cantate vasárnapját ünnepelte volna - hálaadó istentisztelet keretében emlékezett meg e jeles évfordulóról. Az istentisztelet első felében a kórus adott ünnepi hangversenyt, ezt követően a gyülekezet lelkipásztora - Deme Dávid - tekintette át röviden az énekkar történetét, külön is megemlékezvén a kórus két rádiós felvételéről. A vegyeskart természetesen ezen a napon is dr. Tolnainé Demeter Csilla vezényelte, aki hűséges és áldozatos munkájával a nehezebb időszakokban is egyben tartotta a közösséget. Erre a napra is ő állította össze a műveket. A válogatás szempontjául az egyházi esztendő szolgált, vagyis a 10 év alatt leginkább a szívükhöz nőtt művek közül azokat választotta ki, amelyek az egyház fontos, nagy ünnepeihez kötődnek. Az énekkar szolgálatát Smidéliusz Zoltán püspökhelyettes prédikációja követte, melynek alapigéje: „Krónikák 1. könyve 16. fejezet 8-12. volt. Az Ige 8. verse így szól: „Dicsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek minden népek között az ő nagy dolgait! ” Valóban ez jellemezte az énekkar eddigi tevékenységét, hiszen ezért alakult meg: Isten dicsőítésére, s „az ő nagy dolgainak” hirdetésére. Nem véletlen, hogy ezen az ünnepi hangversenyen a kórus első „megszólalása” is a „Dicsérjed Istened, ó, én lelkem...” kezdetű Szokolay Sándor-mű volt. Felemelő volt, hogy a kórus tagjai - egy koncert erejéig - most ismét együtt énekelhettek azokkal a társainkkal, akik valaha szintén ehhez a kórushoz tartoztak. (Az elmúlt évtizedben összesen harminchatan szolgáltak, az ünnepi hangversenyen tizennyolc fő tudta vállalni a szereplést.) A hálaadó istentiszteletet bensőséges köszöntések is tarkították. A gyülekezet felügyelője, Pfeifer Zoltán is üdvözölte a jubiláló kórust és karnagyát, az istentiszteletet követően pedig dr. Tolnainé Demeter Csilla karvezető (aki egyben a gyülekezet kántora is) köszönte meg egy-egy igéslappal a kórustagok eddigi munkáját. Pállné Kóczán Zsuzsa Immár végleg polgárjogot nyert a november első hétvégéjén harmadízben megrendezett alkalom. Úgy jellemezhetjük a felügyelők országos konferenciáját, mint azt az eseményt, amelyik talán a legjobban tükrözi a laikus, a nemlelkész elem reszocializációját, érdemi szerepvállalását az egyház, a gyülekezetek életében. Telt házas, igen jó légkörű konferencia volt a mostani, köszönhetően annak, hogy a többség az előző konferenciákon is jelen volt. Ezúttal részt vett mindhárom kerületi felügyelő, az egyházmegyei felügyelők többsége és számos gyülekezeti felügyelő. Nyolcvanegy volt a csúcslétszám, de mindvégig több mint hetvenen tartottak ki az alkalmon. Mindhárom püspökünk vállalt szolgálatot a programban. A péntek estétől vasárnap délig tartó konferencia előkészítésekor szempont volt, hogy az elmúlt évekhez képest lazább legyen a program, több idő jusson kérdésekre, hozzászólásokra, beszélgetésre. E téren a konferencia minden előzetes elképzelést felülmúlt. Szinte példa nélküli információ-átadásnak,- áramlásnak voltunk a részesei, részben az előadásokkal kapcsolatban, részben a fórumbeszélgetések során. Kezdődött péntek este a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület tájékoztatójával. („Egy évesek vagyunk”) Ittzés János püspök az elmúlt tizennégy hónapot meghaladóan, a reformáció korába, a 16. század első felébe helyezte az egyházkerület megalakulását és a nagy ívű történelmi múltból építkezve vázolta az újrakezdés szépségeit, nehézségeit, a csodát, ami megtörtént. Szólt a feléjük áradó szeretetről és várakozásról. Weltler János egyházkerületi felügyelő, gyakorlati megközelítésben is, a felügyelők jogait, kötelességét, felelősségét vizsgálta. Menyes Gyula püspöki titkár a szolgálat hétköznapjairól és a médiamunkáról, főként a Dunántúli Harangszóról adott tájékoztatást. Már ez az első program feszítette a kereteket, a tervezett két órás időtartam kevésnek bizonyult. És már ekkor a vitában, Győr, de az egész kerület, illetve az egész egyház kapcsán felmerült a kérdés, hogyan találhatnánk meg, nyerhetnénk, hívhatnánk vissza százezer evangélikust. A gyülekezeti nyilvántartások alapján legfeljebb kétszázötvenezer egyháztaggal számolhatunk. Ugyanakkor az előzetes népszámlálási adatok alapján háromszázötvenezren vallották magukat evangélikusnak. Feltehető, hogy a legnagyobb veszteséget a fővárosban, illetve a jelentős evangélikussággal rendelkező városokban - Nyíregyháza, Békéscsaba, Orosháza, Szarvas, Kiskőrös, Győr, Sopron - szenvedtük el. A kedvezőtlen folyamatban meghatározó szerepe van a migrációnak. A kis településekből a városokba költöző evangélikusok jelentős része nem válik új lakóhelyén gyülekezeti taggá. Őket kell megtalálni, de a teljes százezer aktiválására program kell, hogy készüljön. Hafenscher Károly, országos irodaigazgató, a gyakorlati ekkleziológia tárgykörében „Az egyház ma - de: Mi az egyház?" címen tartott igen izgalmas, gondolatébresztő előadást. Azzal az ellentmondással indított, hogy sokak szerint, ha lesz harmadik évezred, akkor az vallásos évezred lesz, de közben mégiscsak fogynak az egyháztagok. Lehet, hogy vallásos évezred lesz, de egyház nélkül. Hat évvel ezelőtt jelent meg Rupert Lay könyve, amely az egyház utáni kereszténységről szól. A könyv alcíme is önkritikára kell, hogy késztessen. Az élő, eleven Jézus és a halódó egyház. Újra végig kell gondolnunk, mi is az egyház.- Változási kényszer alatt áll az egyház, elsősorban anyagi értelemben, de ez közvetve vagy közvetlenül hitkérdés is. - Hafenscher Károly szólt a kihívásokról és az elvárásokról, arról, hogy az egyház só és világosság, bűnös léte ellenére is, Krisztus képviselője. Az örök evangélium a változatlant kell, hogy jelentse az egyházban, ugyanakkor a formák, az életmód, a megvalósítás korszerű, ezért emberközeli, igényesen mai kell, hogy legyen. Sokak számára nem vonzó az egyház, talán azért nem, mert sok az üresjárat, a formalitás, de az Ige aktualitása és releváns volta egyértelmű. Az egyház környezete megváltozott. Kérdés, hogy versenyképesek vagyunk- e a nagy misztikus - transzcendens - humánus kínálat piacán. Az igehirdetés, a pasztoráció, a diakónia megújítását emelte ki a teendők közül. Mindez csak ízelítő, remélem, hogy az előadást rövidesen olvashatjuk valamelyik kiadványunkban. Feladatom volt korreferátummal csatlakozni a témához. Három megközelítésben tettem ennek eleget. Az egyház belső élete, az egyháztagság értéke. E téren az igehirdetés színvonalának, „az Ige egy- háza”-jelleg helyreállításának fontosságát emeltem ki. A misszió mai helyzete a második vonulat. Ezt ma a lelkigondozás, a teljes értelemben vett diakónia, az ember- től-emberig munka hitelesíti. Választ kell adni az etikai kihívásokra is. A harmadik vonulat az egyház és társadalom kapcsolatrendszere, amelyben kimagasló fontosságú az egyházi iskolák, egészségügyi és szociális intézmények szerepe. Ördögh Endre, a Lelkészi Munkaközösségek Országos Szövetségének elnöke a közelmúltban lezajlott, a nagy, többlel- készes gyülekezetek sajátosságaival foglalkozó lelkészkonferencia tapasztalatairól számolt be. Ehhez csatlakozott Csermák Gusztávnak, a győri (négy paróchus lelkészt és püspökök számos munkatársat soraiban tudható, óvodával, iskolával, szeretetintézménnyel rendelkező) gyülekezet felügyelőjének színes tájékoztató előadása munkájukról. Megközelítő nagyságú az orosházi gyülekezet - erről Jantos István felügyelő szólt a vitában -, a hasonlóságok mellett azonban sok az eltérő sajátosság is. A számos kérdést exponáló beszélgetés végén Benczúr László, az Északi Egyházkerület felügyelője szükségesnek érezte kiemelni, hogy a „kicsik”, a szerény létszámmal és anyagiakkal, illetve kapcsolatrendszerrel rendelkezők szolgálata is érték, szükség van mindenkire, az élő, egységes egyházra. A fórumbeszélgetést Krámer György pilisi lelkész vezette be, a felügyelőnek a gyülekezet spirituális életében betölthető szerepét állítva a középpontba. Az előadásokat követően, illetve a fórumbeszélgetésekben a jelenlévő felügyelők többsége szólt a gyülekezeti munka eredményeiről, gondjairól, terveikről. Általános problémaként fogalmazódott meg az új nemzedékek bekapcsolódása, az ifjúsági munka. A záró úrvacsorái istentiszteleten Harmati Béla püspök hirdette az igét, az istentiszteleti szolgálatban részt vett a helyi lelkész, Veress István is. A templomot zsúfolásig megtöltötte a gyülekezet, illetve a konferencia népe. Az áhítatokat Ittzés János, Szebik Imre püspökök és Sólyom Jenő, a Déli Egyházkerület felügyelője tartották. Utóbbi szombaton a napi ige - Gál 6,2 - alapján szólt. Egymás terhét hordozzátok és így töltsétek be a Krisztus törvényét. Valójában erről tanúskodott az egész konferencia. Frenkl Róbert A Sztehlo Gábor Gyermek- és Ifjúságsegítő Alapítvány ezúton mond köszönetét mindazoknak, akik 2000-ben adójuk 1%-át Alapítványunknak ajánlották, és ezzel segítették működését. A 2000 októberében átutalt összeg: 240 642 Ft volt, amelyből - ifjúsági és gyermekotthonokon, illetve szociális intézményeken keresztül - 1 fiatal otthonteremtéséhez (szükséglakás lakhatóvá tétele), 2 fiatal tanulmányi és gyógyszerköltségeihez, 9 árván maradt mozgássérült gyermek nyaraltatásához járultunk hozzá, 2 fiatalnak szociális gyorssegélyt és 1 fiatal édesanyának szülési segélyt adtunk. Támogatásaink teljes összege 2001-ben 935 000 Ft volt. Adószám: 19663595-1-42 Bankszámlaszám a Budapest Bank fiókjaiban: 10102086-14657202 S2ítl/j~r Budapest V., Zrínyi u. 5. < f Madách Imre: Mózes ELŐADÁSOK: november 11., 18., december 2., 16., délután 4 órakor, december 8-án este 6 órakor, november 30., december 1., 15., este 7 órakor Jegyárusítás minden nap a 250-5338 telefonon, továbbá hétfő, szerda, péntek délután 14-18 óra között a Duna Palota portáján (317-2790) Helyárak: 1200-, 900-, 700 Ft i t I I Mór 15.- Pusztavám 216.
