Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-11-11 / 46. szám
4. oidal 2001. NOVEMBER 11. Evangélikus Élet / Lelkészi fizetések kiegészítése Január elsejétől a gyülekezeti létszámtól függően havonta 20-30 ezer forintos állami fizetéskiegészítést kapnak a történelmi egyházak papjai azokon a településeken, ahol a lakosság lélekszáma nem haladja meg az 5 ezer főt - jelentette be a minap Berettyóújfaluban Balog Zoltán református lelkész, a miniszterelnök főtanácsadója. A környék református, baptista és római katolikus lelki- pásztorainak részvételével megtartott - „Az egyház a vidék lelke” című fórumhoz kapcsolódó - sajtótájékoztatón Balog Zoltán beszámolt róla, hogy a négy történelmi egyház vezetői Stumpf István kancelláriaminiszterrel tárgyaltak, és találkozójukon született megállapodás ebben a kérdésben. Az érintettek - katolikus, református, evangélikus lelkészek - azért kapnak majd egyházi fizetésükhöz kiegészítést, mert a közepes és kisebb falvak egyházfenntartó ereje elmarad a szükségestől. A miniszterelnöki főtanácsadó közlése szerint ez az intézkedés több ezer kisebb településen szolgáló lelkipásztort érint. Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, a Tiszántúli Református Egyház- kerület püspöke nagy jelentőségű lépésnek nevezte a kistelepüléseken tevékenykedő lelkészek bérkiegészítéséről szóló megállapodást, hiszen - hívta fel rá a figyelmet - a kisgyüle- kezetekben szolgálók jövedelme nem éri el a minimálbért. Elmondta azt is, hogy az egyházkerületéhez tartozó 400 gyülekezet közül 150-nek nem éri el saját bevétele az évi 1 millió forintot, 50-nek pedig az évi 200 ezret sem. A püspök ugyanakkor arról is beszámolt, hogy a Széche- nyi-terv keretében benyújtott pályázatokkal az egyházkerület gyülekezetei csaknem 1,5 milliárd forintot nyertek el szociális célra. „Az egyház a vidék lelke” című berettyóújfalui fórumon megfogalmazták azt is: egyház nélkül nincs egészséges közösség, sok esetben az egyházi gyülekezet és annak vezetője kezdeményezi a helyi gazdaságfejlesztő beruházásokat, pályázatokat is. Egyházkerületi munkatársképző nap A Protestáns Missziói Tanulmányi Intézet előadóival tölthettünk egy tartalmas napot Győrben, november 4-én. A Nyugati-Dunántúli Egyházkerületből összegyűlt mintegy száz résztvevőről a bemutatkozáskor az is kiderült, hogy a legtöbben Veszprém megyéből jöttek. Tipikus egyházi helyzet érdekfeszítő elemzését kaptuk a nyitó áhítatban Baranyai Csaba egyházkerületi missziói lelkésztől a kánai menyegző történetén keresztül. Misszionáló gyülekezet a XXI. század elején? Dr. Anne-Marie Kool, a PMTI vezetője ezt a címet természetesen nemcsak kérdésként mondta el. Az apostoli kor gyülekezeteivel összehasonlítva a maiakat, megszégyenült az a meg-elégedett- ségünk, hogy az már jó, amikor egy gyülekezet önmagát el tudja tartani. A gyülekezet ne csak a maga fenntartásával foglalkozzon! Mert a „világ világossága” bízatott rá. Amint terjedt is ez a világosság annak idején például a thessa- lonikaiakkal. De a Küldő ma sincs távol küldötteitől. Isten munkája a misszionáló gyülekezet. Hogyan - kikkel - mikor? A nagy kérdések tüzét Bácskái Bálint PMTI-munkatárs gyújtotta fel a szívekben, mert az érdeklődésre tekintettel folyamatosan időpont-módosításokat, azaz ráadást is kellett tartani. Azok a tipikus példái, mint például, hogy „a presbiterek csak a gyülekezet bankszámlájáig lámák” vagy a „lelkész mindent maga akar csinálni” élénk visszhangra találtak. De a munkatársak kiválasztásához, felkészítéséhez és ellenőrzéséhez is megfelelő módszert tanulhattunk. Ezek alkalmazása - házi feladatként - a tanfolyam résztvevőire bízatott. * * * Mikor jutunk mi odáig, mint az ebéd után bemutatkozó Budapest-Gazdagréti református gyülekezet? Lovas András lelkész úr mégsem az elérhetetlen álomról szólt, hanem a nagyon mai és nagyon valóságos lehetőségről: A templomi közösségről, amely a misszió leghitelesebb médiuma, ha nem csupán egymás közönségeként vannak jelen az alkalmakon. Summáját az együttlétnek megfogalmazták sokan már a kiscsoportos beszélgetések folyamán, valamint a fórum nyújtotta keretek között. lMóz 4,9 alapján tartott záró áhítatában Ittzés János püspök úr aláhúzta: Bizony őrizői vagyunk testvéreinknek! Imádságban hordozzuk a 315-ös ének negyedik versét: Szentháromság, minden áldás tőled jő. Kegyelmeddel új szolgákat hívsz elő. Tőled várunk ma is erőt, újulást. Kérve kérünk, áldd meg ezt az indulást! Gyarmati István Ünnepségek a Türelmi Rendelet 220. évfordulóján 2001. október 6-án délelőtt Trencsén- ben ünnepi istentiszteletre hívogattak az evangélikus templom harangjai. Pontosan 10 órakor kürtök harsantak. Ezt követően a Szlovák Evangélikus Egyház egyetemes püspökének, dr. Julius Filonak vezetésével bevonultunk a szépen felékesített templomba, ahol kezdetét vette az énekes, liturgiás úrvacsorái istentisztelet több lelkész szolgálatával. Az igét az egyetemes püspök hirdette. Az úrvacsora és az ifjúság szolgálata után a város polgármestere, Josef Ziska üdvözölte az ünneplő gyülekezetei abból az alkalomból, hogy a Szlovák Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma Trencsénben ülésezett, amelyen megemlékeztek az 1921-ben, Trencsénteplicen tartott zsinatról és a II. József által 1781- ben kiadott Türelmi Rendeletéről. A polgármesteren kívül még egy köszöntés hangzott el, amelyet a Magyarországi Evangélikus Egyház képviseletében e sorok írója mondott el a múltra emlékező ünnepi gyülekezetnek. Vasárnap délután a templomban dr. Peter Kónya a Türelmi Rendeletről, Ján Paulov a Trencsénteplici Zsinatról, Ján Valent pedig a Jugoszláviai Szlovák Evangélikus Egyház első zsinatáról és az egyház jövőjéről tartott előadást. Mind a vasárnap délelőtti istentisztelet, mind a vasárnap délutáni előadások hozzájárultak ahhoz, hogy a múltra emlékezve, a jelen feladatit felvállalva, jó reménységgel legyünk az egyház jövőjét tekintve. 2001. október 13-án és 14-én a csehországi Vsetinben gyülekeztek össze a protestánsok, hogy Isten iránti hálával emlékezzenek meg a II. József által 1781-ben kiadott Türelmi Rendeletről, amely gyökeresen, változtatta meg a protestánsok jogi helyzetét, életét. Vsetin egy kies fekvésű, közepes nagyságú város. Két protestáns gyülekezet van benne. Templomaik egymás mellett állnak. Az egyikben református, a másikban evangélikus szertartás szerint tartanak istentiszteletet. A gyülekezetek tagjai szoros, testvéri kapcsolatot ápolnak egymással. Az ünnepi megemlékezést is együtt tartották - előbb az egyik, majd a másik templomban. Igen gazdag programot készítettek és azt nagyon szépen meg is valósították. Volt abban az úrvacsorái istentiszteleten kívül pódiumbeszélgetés, egyházi és népi zene, áhítatok, köszöntések, koncert a kultúrházban és egyházi tárgyú jelenet a templomban. A jubileumi úrvacsorái istentiszteleten az egyház vezető esperese, Pavel Smetana hirdette az igét. Az úrvacsora osztásában Iván Ossusky szlovák evangélikus püspök és e sorok írója vett részt. A Magyar Református Egyház képviseletében dr. Bölcskey Gusztáv püspök, a Magyarországi Evangélikus Egyház képviseletében e sorok írója köszöntötte a jelenlevőket. A cseh testvérek nagyra értékelik II. József Türelmi Rendeletét, amelynek máig tartó kedvező hatása van. A jubileumi ünnepséget itt is nagyon sok szeretettel készítették elő és rendezték meg. (Ez az alkalom a mi Országos Találkozóinkra emlékeztetett engem.) A sokfelől összesereglett hívek átélték, megtapasztalták, hogy egyek vagyunk a Jézus Krisztusban. Mindkét egyház vezető személyiségei és a gyülekezetek tagjai örömmel vették és köszönték, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház képviseltette magát ünnepi alkalmaikon. Táborszky László A határon túli sajtó megtartó erő Beszélgetés Pomogáts Bélával A Kárpát-medencei magyar nyelvű egyházi médiumok révkomáromi találkozóján részt vett Pomogáts Béla író, a Magyar írószövetség, valamint a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaság elnöke is. Bárcsak rövid ideig tudott aktívan bekapcsolódni a konferencia munkájába, mégis szívesen adott interjút az Evangélikus Élet olvasóinak.- Milyennek látja a határon túli magyar sajtó, ezen belül az egyházi sajtó jelenlegi helyzetét?- Az. elmúlt tíz évben a határon túli magyar nyelvű sajtó hatalmas mértékben fejlődött, és ez nagyon jó. A számszerű gyarapodásnál is fontosabbnak érzem, hogy napjainkban már valóban sajtóról beszélhetünk az ő esetükben, mert a sajtó többé nem egyenlő a kommunista propagandával. A sajtó olyan fontos nemzeti intézménnyé vált, ami nélkülözhetetlen lett a nemzeti identitás megőrzése érdekében. Ugyanakkor igaz az is, hogy a határon túli újságok-folyóiratok állandó gondokkal küszködnek. Sok olyan lap van, ami a lét és nem lét keskeny mezsgyéjén egyensúlyoz, és ki van téve a megszűnés veszélyének. Ebben a helyzetben osztozik az egyházi sajtó is. Sok egyházi lap jelenik meg, több közülük formájában és tartalmában is értékes. Ezek megjelenése is sok gondot és felelősséget jelent.- Elégségesnek tartja-e az anyaországból kifelé menő támogatás mértékét?- Alapvetően fontosnak tartom, hogy az anyaország megfelelő mértékben támogassa a határon túli magyar sajtót, mert annak ott magyarság-megtartó ereje is van. Az elmúlt tíz évben az anyaországi intézmények véleményem szerint megtették, amit meg lehetett tenni. Példaként említhetném az Illyés Alapítványt, aminek egyik fo célja a sajtó támogatása. Azt is be kell vallani azonban, hogy a támogatás mértéke még mindig nem jelent olyan anyagi erőt, ami a kinti sajtó minden igényét ki tudná elégíteni. Azért is fontosnak tartom a minél nagyobb nagyságrendű támogatást, mert általában a magyar és egyházi sajtónak van értelmiségnevelő szerepe is. Aki önzetlenül részt vállal a sajtómunkában, az nem csak mint újságíró vagy szerkesztő vesz részt a közéletben, hanem megtanul közösséget szervezni, illetőleg, hogy miként kell helyi vagy országos szinten a magyar kisebbség érdekeit képviselni.- Hogyan tudnak segítséget nyújtani az anyaországi egyházak a határon túli sajtónak?- Elsőként az állandó kapcsolattartás fontosságát emelném ki, a magyarországi és a határon túli sajtó között. Mindegyik egyháznak a maga körében kellene ezt az állandó kapcsolatot kiépítenie. Ez alatt írások, cikkek, munkatársak cseréjét értem. Jó lenne megteremteni annak lehetőségét is, hogy a határon túli egyházi sajtóban dolgozó fiatal munkatársak néhány hónapos hazai gyakorlaton vehessenek részt. Tanulhassák meg az újságírás és a lapszerkesztés fortélyait. Az újságírás ugyanis nem felelősség, hivatástudat, vagy jó szándék dolga, hanem szakma, amit ráadásul magas szinten kell művelni. Én a katolikus gyakorlatot ismerem, és tudom, hogy ott vannak ilyen jellegű kezdeményezések. Ezt a gyakorlatot követnie kellene más egyházaknak is.- Lehet mondani, hogy optimista a határon túli magyar sajtó jövőjét illetően?- Bennem mindig viaskodik ezzel a kérdéssel kapcsolatban az optimizmus és pesszimizmus. Optimista vagyok, ha látom, hogy a határon túli magyarság szel-, lemi intézményei - beleértve a sajtót is - milyen nagy felelősségtudattal, jó szándékkal áthatva, áldozatosan működnek. A jövővel számot vetve viszont két ok miatt is van félelmem. Az egyik Magyar- ország EU-csatlakozásával kapcsolatos. Ma még nem tudhatjuk, hogy a csatlakozással életbe lépő schengeni egyezmény után milyen mértékben fog megnehezedni a határon az „információ- és a szolidaritás-áramlás”. Másodszor pedig a tapasztalat azt mutatja, hogy a határon túli szellemi élet - így a sajtó is - ki van szolgáltatva a hatalom intoleráns próbál-* kozásainak, sokszor erőszakának, ami megnehezíti a helyzetét. Erre legfrissebb példa a román miniszterelnök nemrégiben indított akciója az erdélyi magyar tankönyvek ügyében. Rá akarják kényszeríteni a magyar iskolákat arra, hogy csak a román állam etatista szempontjainak megfelelő, és a román történelemfelfogást tükröző tankönyveket adjanak a tanulók kezébe. Ez elfogadhatatlan, mert sérti a tanszabadság elvét, és annak a demokráciának az elvét, amit Romániának is el kellene fogadnia, ha el akar jutni az Európai Unióba. Romániának fontos az ország nyugati presztízse, az iskolákba kiküldött ideológiai brigádok pedig presztízsrombolók. Itt beszélek először arról, hogy több magyar szervezettel közösen tiltakozó akciót szervezünk annak érdekében, hogy a nyugati közvélemény támogatását megnyerjük a „tankönyvkényszer” leállítása érdekében. Kiss Miklós Vallás és terrorizmus z USA-ban nemrég elkövetett terrorista merényletek megrázták az egész civilizált világot. Megdöbbentő azok szörnyűsége és kiterjedtsége. Nemcsak a Világkereskedelmi Központot érte támadás, de a világ legerősebb hatalmát is. Bizonyos vélemények a vallási fanatizmust vádolják. Kérdés, vajon keresztény, zsidó vagy az iszlám vallásra gondolnak? Az utóbbira hárul leginkább a gyanú. Angliában találkozót tartottak az ottani keresztények, zsidók és mohamedánok vezető képviselői és határozottan elítélték a szervezett terrorizmust, mint bűntényt, attól elhatárolódnak, mert híveik közösen hisznek Istenben, mint szerető Atyában, aki életet ad minden embernek. Szekularizált, a vallástól elidegenedett kritikusok állítják, hogy a rosszul értelmezett halál utáni életet valló hit, a vallási fanatizmus elvezethet a terrorista mentalitáshoz. Ezt tanúsítják a vallásháborúk és egyéb támadások annak ellenére, hogy valamennyien elfogadják a Tízparancsolatot, és tudnak a „Ne ölj! ” parancsról. A keresztények számára kötelező Jézusnak a Hegyi beszédben olvasható magyarázata. Isten azt akarja, hogy az emberek ne haragban éljenek egymással és egymást ne gyilkolják. Luther e parancsolat magyarázatakor rámutat annak fő értelmére, hogy senkit ne hagyjunk szenvedni, de jót tegyünk mindenkinek. A zsidók ismerik a „Ne ölj!" parancsolatot, de azt sajátosan alkalmazták. Jézus ezért mondta: „Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket. ’’ (Mt 5,43-44) A zsidókat a „Ne ölj!"parancsolat értelmezésénél erősen befolyásolta az Ószövetség, melyben sok helyen megengedett az emberölés és a halálbüntetés. (lMóz 6,11; 3Móz 20,11; 4Móz 35,30 stb). Ismert, hogy Keleten és Izraelben, de a mohamedánoknál is volt vallásháború. A zsidók nevében, nevével harcoltak, sőt Isten jelenlétében, ezért vitték csatáikba a szövetségládát (2Sám 11,11) Minden ütközetet imádság és áldozat bemutatása előzte meg. Nem csoda, ha ilyen emléket őrizve, a zsidók a háborúikat szent dolognak tartották. Ilyen lelkülettel szólt egykor Jóéi próféta: „Hirdessétek ki ezt a népek között: Készüljetek szent háborúra! Buzdítsátok a vitézeket: Jöjjenek, vonuljanak föl a harcosok mind!" (Jóéi 4,9). így volt ez akkor is, amikor a nép Isten megbízásából elfoglalta Kánaán földjét. Ez azonban csak rendkívüli állapot volt, s nem tartós program. Ézsaiás prófétának tartós békéről volt látomása, melyet Isten üzenetként hirdetett: „Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket. Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul. (Ézs 2,4) Ez Isten örök programja a világ számára, melynek az „ Úr világosságában kell járnia ". Isten világában nincs helye a háborúknak, gyilkosságoknak, a szervezett terrorizmusnak sem. Jelentős mértékben közös a keresztények, zsidók és muszlimok hittan-alapja. Az iszlám sokat átvett a két korábbi vallásból. Elismeri a „Ne ölj!" parancsolatot, de azt sajátosan magyarázza, beszél „Iszlám házárólAz iszlám országokban, ahol keresztények és zsidók kisebbségben élnek, nem egyenjogúak a többségiekkel. A muszlimok velük szemben ellenségesen viselkednek és a „ háború házáról" beszélnek. Az Informations Brief 2000. évi decemberi számában olvasható cikk: „Iszlám háza és háború háza" címen. A „háború házá”-ról szóló részben olvasható, hogy azok az országok melyek nem iszlám teokratikus törvényhozás szerinti berendezkedésűek, azok a „háború házá"-hoz sorolandók melyekben érvényes a kivételes állapot a „szentháború ”, a dzsihád. Ott a moszlim ember számára megengedett a háború minden eszközének, a dzsihádnak az alkalmazása a nem-moszlimokkal szemben. Ezek közé * tartoznak: gyilkolás, kifosztás, kártétel, fogságba hurcolás, leigázás, hazugság és a látszólagos tolerancia. E módszerek alkalmazhatók mindig és mindenütt a „ háború házá "-ban, amikor arra alkalom adódik Ez vonatkozik minden moszlimállamra. Ide tartozik a terrorizmus is, melyet némely fundamentalista vallási fanatikus elkövet. A cikk megemlít a „szent háború " körébe sorolható több konkrét esetet. Szörnyű terrorista merénylet történt az USA-ban 2001. szeptember 11-én. Ha bebizonyosodik, hogy azt vallási fanatikusok követték el, attól a vallásosságtól őrizkednünk kell, és a humanizmus nevében elítélendőnek tartjuk. A mohamedánok, keresztények és zsidók hivatalos angliai képviselői elítélik a terrorizmust, mint minden demokratikusan és humánusan gondolkodó ember. A harc e szégyenletes formáját úgy akadályozhatjuk, ha minden vallás a felebarát szeretetére és a „Ne ölj! ” parancsolat megtartására tanítja híveit. Julius Filo evangélikus püspök Az „Evanjelicky posol spod Tatier” (EPST) a szlovákiai evangélikus egyház hetilapjának 2001. október 4-i számából f i í t i í
