Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-11-04 / 45. szám

4. oldal 2001. NOVEMBER 4. Evangélikus Élet Magyarok a magyar nyelvről magyaroknak Európai Protestáns Magyar Anyanyelvi konferencia Révkomáromban Jókai Mór és Lehár Ferenc szü­lővárosában, Révkomáromban rendezett anyanyelvi konferen­ciát a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága. A ta­nácskozás a Magyarország ha­tárain belül és túl megjelenő egyházi hátterű lapoknak, fo­lyóiratoknak a magyar nyelv és kultúra megőrzésében és ápolá­sában játszott szerepével, fel­adataival kívánt foglalkozni. Szakavatott előadók segítségé­vel az egyház univerzális, egye­temes jellege, valamint egy adott nyelvhez, kultúrához való természetes kötődése közötti öszszefüggéseket, az ebből adó­A konferencia előadói: dr. Szűcs Ferenc, dr. Bolberitz Pál és dr. Hafenscher Károly dó teológiai és gyakorlati következte­téseket, valamint mindezekből követ­kezően az egyházi lapokra váró fel­adatokat tekintették át az anyaország­ból, Erdélyből, Szlovákiából és Kár­pátaljáról érkezett unitárius, baptista, református, katolikus és evangélikus résztvevők. A Komáromi Múzeum dísztermében Csütörtöki József múzeumigazgató kö­szöntötte a résztvevőket, majd bemutatta a rendezvény helyszíneként szolgáló Ko­márom gazdag tör­mémie az egyházaknak, hogy mi is a fel­adatuk. Nyelvi értékeinket megőrizni, ápolni és továbbadni kötelességünk - fe­jezte be dr. Hafenscher Károly. Dr. Szűcs Ferenc református teológiai professzor a témát a rendszeres teológia felől közelítette meg azzal a bibliai alap­vetéssel, hogy a kultúrparancs a Szent­írás szerint már a teremtés óta kultúrára kötelezte az emberi társadalmat. „És fogta az Úristen az embert, elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt művelje és ténelmét több ál­landó és időszaki kiállítással megis­mertető kulturális intézményt. A konferencia első előadását dr. Hafenscher Károly evangélikus teoló­giai professzor tartotta, „Az egy­ház és a nemzeti kultúra” címmel. Bár az egyház el­sődleges feladata az evangélium hirdetése, és nem hihetik az egyházak, hogy kizárólag ők a kultúra hordozói, mégis elkerülhetetle­nül vannak kulturális feladataink - kezd­te dr. Hafenscher Károly. Érdekes, hogy az egyház kulturális szolgálatát - 1989 után is - jobban becsüli a mai társada­lom, mint sajátos munkáját - folytatta az előadó. Az egyház nem csupán viszo­nyul a társadalom kultúrájához, hanem van sajátos egyházi kultúrája is. A pro­testantizmus megjelenése kétségtelenné tette, hogy a nyugati kereszténységen belül is van egy másik, sajátos keresz­tény ága az egyháznak. Ez az ág kulturá­lis téren is képes ugyanolyan értékeset létrehozni, mint mondjuk Pázmány nem­zetközi tudása. Kulturális értékeink hor­dozója anyanyelvűnk szépsége és kibe- szélhetetlen gazdagsága. Ez a közös kin­csünk napjainkra veszélybe került. Az amerikanizmus divatja, ifjúságunk silá­nyuló, beszűkülő nyelvezete, szókin­csünk elszegényesedése, eldurvulása nem egyszerűen generációs probléma, hanem arra bizonyíték, hogy az anyanyelv és a magyar kultúra került veszélybe. Ebben a helyzetben pánik nélkül, józanul kell fel­A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága (korábbi nevén: Anyanyel­vi Konferencia) 1970-ben jött létre. A mozgalmat olyan nevek fémjelezték, mint Illyés Gyula és Lőrincze Lajos. Célként megfogalmazták, hogy segítő ke­zet kell nyújtani a határainkon túl élő magyarságnak az anyanyelv ápolásá­hoz és kulturális identitásuk megőrzéséhez. 1989 előtt csak a nyugati szórványmagyarsággal tartották a kapcsolatot, de a rendszerváltozás után a Kárpát-medencében kisebbségben élő magyarok felé is nyitottak. Könyveket adnak ki, folyóiratot jelentetnek meg, nyaranta ifjúsági és gyermektáborokat szerveznek és különböző rétegkonferenciákat tartanak. Sze­retnék azt a magyar kulturális örökséget megőrizni, ami minden magyart össze­köt, és ezt úgy felmutatni, mint bennünket széttéphetetlenül összetartó erőt. (A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaság jelenlegi elnöke Pomogáts Béla író, a Magyar írószövetség elnöke.) őrizze” - olvashatjuk a teremtéstörténet­ben. Ekkor bízta rá az emberre Isten azt, hogy a teremtett világot gazdájának sáfá­raként felelősen őrizze, gondozza, ápol­ja. Ez azóta is feladata az egyházaknak, éppen ezért a nyelvi, művészeti igényte­lenség nem hódíthat teret sem az egyhá­zi életben, sem az egyházi lapokban. Dr. Bolberitz Pál római katolikus pro­fesszor filozófiai eszmefuttatással vezet­te le, hogy az univerzális egyház és az univerzális egyházi kultúra nem ránk kényszerített egység. Mindegyik egyház egyformán értékes, és ami a katolikus és protestáns tradíciót egybe forrasztja, az közös nyelvünk és kultúránk. Mind­egyik egyháznak közös ügye, hogy ma­gyar módon, magyar tradícióval legyen Krisztus követője. Az egyetemesség he­lyes értelmezése ehhez a közös ügyhöz viszi közelebb az egyházakat. Az anyanyelvi konferencia második részében már a megjelent egyházi újság­írók és szerkesztők fejtették ki vélemé­nyüket, és beszéltek őszintén örömeik­ről, gondjaikról. Megpróbálták definiál­ni, hogy mi az egyházi sajtó alapvető feladata. Hogyan tudják ezeket az alap­feladatokat - az Isten igéjéről szóló bi­zonyságtétel, információk közvetítése az egyházakról az egyházaknak és a világ­nak - a gyakorlatban átültetni lapjukba. Szóltak a szakmai gondokról is. Arról, hogy hiányzik egy jól kimunkált sajtó- törvény. Korrekt módon tisztázni kellene az egyház és a nyilvánosság helyzetét. Vajon hol van az ellenvélemény helye az egyházi sajtóban? Hiányoznak az igazán igényes sajtóműfajok az egyházi lapok­ból, mint a vezércik­kek, riportok, interjúk és portrék. Sokszor egyházi közlönyre, vagy gyülekezeti ese­mények jegyzőköny­veire emlékeztetnek az egyes lapszámok. Nehezen tudunk ki­lépni a papi nyelve­zetből, ami a világi olvasók számára ér­dektelenné, vagy ért­hetetlenné teszi az írásokat. Sok szó esett arról, hogy az egyházi sajtó, néhány esettől eltekintve, nem önel­látó, nem tud rentábilisan működni, de éppen missziói jellege miatt az egyhá­zaknak mégis anyagi áldozatot kell hoz­ni az újság fennmaradása érdekében. Ab­ban minden résztvevő egyetértett, hogy az egyházi sajtó helyzete az adott egyház helyzetét tükrözi. A tanácskozás végére egyértelműen kiderült, hogy a felvetett téma fontossá­ga mindenképpen további együttgondol­kodást igényel. Ezért ennek a konferen­ciának későbbi folytatásáról döntöttek a résztvevők. ■> Kiss Miklós Szabadegyetem A rendszerváltozás az egyházi egye­sületek életének újjászerveződését is magával hozta. Már 1989-ben megala­kult a MEVISZ, a Magyar Evangélikus Ifjúsági Szövetség és az OLBK, az Ordass Lajos Baráti Kör. Azután folyta­tódott a sor a Luther Szövetséggel, a diakóniai szolgálatban dolgozók, a kül- misszió iránt felelősséget érzők egyesü­leteivel, a FÉBÉ-vel... A társadalom az egyházakat is - töb- bé-kevésbé elfogadhatóan - a civil szfé­rához sorolja, mégis jogos ezen túlme­nően az egyházi életben is igényelni, tá­mogatni az önszerveződést, ami színesí­ti, gazdagítja a hagyományos formákat, hozzájárul az oly kívánatos laikus akti­vitáshoz. Pontosabban az egyesületek­ben egy-egy ügyet kiemelten fontosnak tartó lelkészek és nemlelkészek dolgoz­nak együtt más szabályok, szokások alapján, mint az - úgymond - hivatalos szervezetben. Értéket teremtettek a kilencvenes években az egyházi egyesületek, még­sem lehetünk elégedettek, sokkal több e téren még a tartalék. Ezért is fontos szá­munkra azon egyesületek megismerése, a velük való együttműködés, amelyek az elmúlt fél évszázadban ébren tartották a lángot. 1969-ben alakult meg a bázeli illető­ségű Európai Protestáns Magyar Sza­badegyetem (EPMSZ). Azok a nyugat­európai protestáns értelmiségiek alapí­tották, akik a forradalom után kerültek ki, és több mint egy évtizedig evangéli­umi ifjúsági konferenciákat tartottak, majd felnőtté érve, tovább léptek. Olyan szellemóriások segítették őket, mint Cs. Szabó László és Szabó Zoltán, olyan lel­készek játszottak meghatározó szerepet a Szabadegyetem évenként megrende­zett akadémiai hetein, mint a tavaly fáj­dalmas hirtelenséggel, korán eltávozott evangélikus Szépfalusi István és a refor­mátus Bárczay Gyula. Életem meghatározó élményeként, értékeként tartom számon, hogy 1978- ban első hazai előadóként találkozhat­tam a Szabadegyetemmel, és azóta is számos konferencián jelen lehettem. Nagy örömöm, hogy a kilencvenes években már egyházunkból is sokan ré­szesülhettek ebben az élményben, hi­szen a Szabadegyetem több konferenciá­jára - Balatonkenese, Siófok, Berekfür­dő, Tata ... - hazánkban került sor. Céllá vált a nyugateurópai mellett az anyaor­szági és a Kárpát-medencében élő pro­EL_ Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat köszönettel tartozik mindazoknak, akik 2000-ben személyi jövedelemadójuk 1%-vai támogatták karitatív munká­ját! A számlájára beérkezett 4.374.566 Ft-ot a Szeretetszolgálat budapesti szo­ciális központjainak működtetésére fordította. * Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat Alapítvány köszönettel tartozik mindazoknak, akik 2000-ben személyi jövedelemadójuk 1%-val támogatták ka­ritatív munkáját! A számlájára beérkezett 245.187 Ft-ot a Szeretetszolgálat bu­dapesti szociális központjainak működtetésére fordította. H _r testáns értelmiség bekapcsolása a Sza­badegyetem szellemi erőterébe, találko­zásuk lehetővé tétele. Rendeztek konfe­renciát Lendván (Szlovénia) és Erdély­ben, Szovátán és legutóbb Ilyefalván. Jövőre, a szokásos időpontban, áldozó­csütörtök hetében (2002. május 6-11.) a zempléni Erdőbényén lesznek az akadé­miai napok, az anyanyelv, a nyelvi kul­túra, a többnyelviség izgalmas témakö­réről. 1995-ben megalakult a magyarorszá­gi EPMSZ Egyesület, legutóbb pedig az EPMSZ Erdélyi Köre. Mindez össze­függ az elmúlt években fokozatosan fel­erősödött kérdéssel: hogyan tovább? Azt senki sem vitatja, hogy ma is szükség van arra a nyitott, keresztény, a szó legjobb értelmében szabadelvű szel­lemiségre, amit a Szabadegyetem képvi­sel, másfelől viszont nem vitás, hogy az ezt igénylő nyugati magyarság - számos közvetlen kapcsolat révén - immár részt vehet a hazai szellemi életben. Mégis az emigráció második és immár harmadik nemzedékének a színrelépése is indokol­ja a szabadegyetemi tevékenység folyta­tását. A súlypont azonban - ezt jelzik a konferencia-helyszínek is - fokozatosan áttevődik az anyaországra. így lehetsé­ges leginkább figyelembe venni a három populáció - nyugateurópaiak, itthon élők, Kárpát-medenceiek - igényeit. A nyolcvanas években a hazai szelle­mi elit számos kiválósága szerepelt elő­adóként a konferenciákon. Többek között Andrásfalvy Bertalan, Bauer Tamás, Csoóri Sándor, Csurka István, Hankiss Elemér, Szűcs Jenő, Tamás Gáspár Mik­lós ... A névsor önmagában is jelzi a sok­oldalú érdeklődést, az igényességet, a „mindeneket megpróbáljátok, ami jó azt megtartsátok”-gondolkodást. Ma a szer­vezés több vonatkozásban könnyebb, de a polarizálódó társadalomban a nyitott, befogadó, előítélet-mentes szellemiség képviselete nehezebb, mint korábban volt. Annál inkább fontos. A rendszerváltozás előtt az EPMSZ érthetően nem tartott hivatalos kapcsola­tot a hazai egyházakkal, ma e téren is gyökeresen más a helyzet. Hiszen a mi új törvényeink is garantálják az egyházi egyesületek függetlenségét, ugyanakkor egyházi hátterüket. Úgy vélem, a közel­jövőben fokozatosan előtérbe kerül majd az EPMSZ hazai egyesületének a tevé­kenysége, a konferenciák szervezését meghaladóan is, többek között a más egyházi egyesületekkel kialakítandó együttműködés révén. A jövő tehát szá­mos kedvező kölcsönhatást ígér, különö­sen is az egyházi értelmiség aktivizálá­sában és az új nemzedékek megnyerésé­ben. Mindez szervesen hozzátartozik a misszió és a lelkigondozás mai feladatai­hoz. Az pedig nem szorul bizonyításra, hogy felelősek vagyunk a határainkon kívül élő testvéreinkért is, de ez nem egyoldalú rendszer; a mi számunkra is számos értéket, gazdagodást nyújt a kö­zös munkálkodás. Frenkl Róbert S zép hagyomány, hogy a Harmonia Sacra Danubiana Egyházzenei Fesztivál keretében a zenei események mellett találkoznak a tör­ténelmi egyházak képviselői is. A két Komárom együttes rendezésé­ben zenészek, énekesek, kórusok találkoznak itt a város különböző fe- lekezeteinek templomaiban a Duna mindkét partján. A határon is át­nyúló zenei rendezvénysorozat már évekkel ezelőtt kibővült szakrális témájú kiállításokkal és kisszínpadi művek szemléjével. Stubendek Lászlót, a fesztivál szervezőjét kérdezem a rendezvény- sorozat múltjáról:- Négy nagy októbervégi dátum határozza meg a fesztivál időtarta­mát. A nagy magyar egyházzenész, Liszt Ferenc születésének évfordu­lójára emlékezünk orgonahangversenyekkel. Október 23-án a zászló­díszbe öltözött déli városrész ad otthont az ünnepi szentmisének, me­lyen a két város kórusai, zenészei, szólistái gazdagítják a liturgiát. A fesztivál kiemelkedő ünnepe, a Szent András templom (Komárom legnagyobb temploma) újraszentelési évfordulója. Az egész templomot magasan körülfutó nyitott folyosó- és oratóriumrendszer csodálatos le­hetőséget ad arra, hogy a meghívott kórusok énekükkel a templom egész belső terét betöltsék. Gyermek- és felnőttkórusok - határokon innen és túl - éneklik váltakozva a liturgiát. A szentmise végén a főoltár elől Ko­dály Zoltán: Esti dala csendül fel, s ezzel búcsúzik a többszáz fos összkar. A reformáció emléknapjával zárul a rendezvénysorozat. A mindig megújulni kész Egyház október 31-én szent zenével is vallást tesz Is­ten mindeneket átölelő hatalmáról és szeretetéről.- A fesztivál jó alkalom a különböző felekezetek képviselőinek idő­szerű kérdéseket megvitató eszmecseréjére...- Valóban. Egyik legfontosabb feladatunk, hogy keresztyénként színt valljunk a világ előtt. Tavaly - a jubileumi év kapcsán - Korzenszky Zenei hitvallástétel az Egyházról Richárd és ifj. Hafenscher Károly a keresz­tyén liturgia gazdagságát mutatta be. Az idén, október 24-én három történelmi egy­ház találkozójának adott helyet a Calvin Já­nos Teológiai Akadémia. Bevezetésképpen a keresztény századok zenéjét a Marianum Egyházi Alapiskola Scolája szólaltatta meg. Kiemelkedő egyházi vezetőkkel talál­kozhattunk. Először üdvözölhettük körünk­ben az újonnan megalakult Nyugati (Du­nántúli) Evangélikus Egyházkerület püspö­két, Ittzés Jánost és az egyházkerület fel­ügyelőjét, dr. Weltler Jánost. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspökét dr. Erdélyi Gézát nemrég választották meg a több, mint 40 országban élő magyar református egyházak zsinati elnökének. Szlovákiai magyar katolikus püspök még nem lévén, a katolikus magyarok nesztora, Léhár Károly pápai káplán tisztelt meg minket je­lenlétével. s- Miről tanácskoztak?- Kerekasztal-beszélgetésben vitattuk meg közös múltunkat és jö­vőbeni teendőinket. így fogalmazódtak meg a válaszok és körvonala­zódtak a közös gondolatok az alábbi négy témakörben: Egyházaink kisebbségben?, Kereszténységünk az ezredfordulón, Külön-külön vagy Egyházként?, Közös kincsünk a kereszténység. Konkrét problémákról is szó esett. Sajnos, bőven akad orvosolniva- ló minden felekezetnél. Pásztor nélküli nyájnak érzi magát a mintegy négyszázezer szlovákiai magyar katolikus hívő. A Komáromi Imanapon magyar anyanyelvű püspökért imádkoztunk immáron 14. alkalommal. Memorandumban fogalmaztuk meg jogos igényeinket, melyeket a szlo­vák püspöki kar sajnos elutasított. Reményünket továbbra is imádság­ban visszük Isten elé. A református egyháztól a második világháború utáni, úgynevezett Benesi dekrétummal több ingó és ingatlan vagyonát elvették. Ennek ren­dezése nagyon komoly feladat elé állítja az egyházat. Nem megoldott a Komáromban működő Calvin János Teológiai Akadémia állami elisme­rése sem. Ami a mintegy húszezer szlovákiai magyar evangélikus hívő helyzetét illeti, a szétszórtságban élő gyülekezetek anyanyelvű gondozá­sa nagyon sok kívánnivalót hagy maga után. A magyar evangélikusság éhezi és szomjazza, hogy saját nyelvén szólaljon meg az igeszolgálat. Hiányzik egy országos egyházi lap, és sorolhatnánk tovább. Észak-Ko- máromban részben sikerült megoldani a magyar ajkú hívek lelkipász­torolását. Mivel a helyi esperes-lelkész nem beszéli a magyar nyelvet, a dél-komáromi lelkész látja el a szolgálatokat.- Mivel zárult a tanácskozás?- Szép gesztus volt, hogy a vendégek olyan, a két Komáromról szó­ló könyvet kaptak emlékül, amelyben a találkozó összes résztvevője aláírásával fejezte ki a keresztény jövőbe vetett hitét. Létünk valóban: Solus Christus! Ihász Beatrix *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents