Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-11-04 / 45. szám

2. oldal 2001. NOVEMBER 4. Evangélikus Élet r UJ NAP - UJ KEGYELEM „ Békesség, békesség közel és távol! Ezt mondja az ÚR: Meggyó­gyítom őt!" Ézs 57,19. Evangélikusként könnyen eszünkbe jut­hat ennek az igeversnek kapcsán Luther Márton kiszögezett 95 tételéből a 92. tétel: „Távozzanak tehát azok a próféták, akik azt mondják Krisztus népének: »Béke, béke!« - de nincs béke! (Ezékiel 13,10.16)”. Honnan lehet békességünk? Mikor mondhatjuk, hogy valóban béke van közel és távol? Egyedül Krisztusban van bé­kességünk. O az, akiben egyformán közelié lesz a „távol” és a „közel”. Benne van az egyháznak is békessége. Ha pedig az egyház eltávolodik Krisztustól, akkor el­veszíti igazi békességét, és csak hamis békessége maradhat. JÜert nem lehet Isten­hez közeledni Krisztust megkerülve. Ha Krisztustól eltávolodunk, azzal Istentől tá­volodunk el. Azért nincs a bűnösöknek békessége, mert bűneik elválasztják őket Is­tentől. De az Úr Jézusban meg lehet gyógyulni a bűnökből. Mert az O sebei árán gyógyultunk meg, Őbenne lehetünk újra Istenhez közelitekké, Ő lehet a mi békessé­günk. / SHÉTFŐ " bennünket az Isten, féljék őtmindenütt a földön! " Zsolt 67,8. A bibliai szóhasználatban Isten áldása sokasítás, bőségessé tétel. így áldja meg Isten a teremtésben az állatvilágot és az embert is, hogy szaporodva és sokasodva betöltse a földet. (lMóz 1,22.28) Az ötezer ember megvendégeíésénél az Úr Jézus is megáldotta az öt kenyeret és két halat (Lk 9,16). Az áldás Isten te­remtő hatalmának ereje, Isten gazdagsága, elég minden szükségnek a betöltésére. Isten áldása az új teremtésben Jézus Krisztus végemérhetetien gazdagsága. Figye­lemre méltó dolog, hogy az Ószövetség eredeti nyelvében az áldás és az alázatos térdet hajtás, az imádkozó térdelés milyen közel van egymáshoz. Az. ember megfe­lelő testi, de mindenképpen lelki helyzete Isten előtt a térdelés, imádság, hódolat és tisztelet. Ebben a lélek- és testhelyzetben tud igazán ránk áradni Isten meggazdagí­tó, szükségeket betöltő, megsokasító áldása. Ez az ember teremtettségének helyze­te. Ennek felismerését jelenti az istenfélelem. Amikor tudatában vagyunk annak, hogy teljes egészében Isten kezében vagyunk, Ő a mi Urunk, és ennek a tudatnak megfelelően élünk is. Úgy, mint akik megelégítésre váró koldusok Isten előtt. KEDD „Ne paráználkodj!” 2Móz 20,14. Gyakran elfelejtjük, hogy Isten kép­mására teremtettünk. Amikor Jézust az adófizetésről kérdezték, ő egy kérdéssel felelt: Kinek a képe és írása van rajta? A császáré - hangzott a felelet. Adjátok meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami az Istené. Ha mi Isten képmása vagyunk, akkor tartozunk magunkkal Istennek. Neki nemcsak kis, vagy nagyobb részben vagyunk tulajdonai, hanem teljes egészében. Mindannyiszor, ami­kor nem vesszük ezt figyelembe, és másnak tartjuk fenn magunkat, paráznaságot követünk el. A paráznaság hűtlenség, az emberiség ősbűne. Istenhez való hűtlensé­günk következménye, hogy embertársainkhoz is hűtlenek vagyunk. De ez a felszó­lítás egyben ígéret is: „Nem fogsz paráználkodni.” - Jézus hűsége teszi lehetővé a mi hűségünket. Ahogyan Ő hű és engedelmes volt helyettünk egészen a keresztha­lálig, benne mi is győzhetünk a hűtlenségünkön. Általa hűségre hív minket az Is­ten, és újra megszentel. Megtisztítva ismét a helyünkre kerülünk, egészen elkülö­nítve az Istennek. „Bement Mózes és Áron a fáraóhoz, és ezt mondták neki: így szól az ÚR: Bocsásd el népemet, hogy nekem szolgálhassanak!" 2Móz 10,3. Sokszor sem mi, sem a világ hatalmasai nem vesszük tudomásul, milyen hatalmas Istenünk az ÚR. Ő rendelkezik és parancsol. Nem csak a szeleknek és a hullámok­nak ura, de még azoknak is, akik felfuvalkodottan semmibe veszik hatalmát. Cso­dálkoznunk kell azon a szemtelen bátorságon, mellyel Mózes és Áron, ketten a rab­szolgák közül a hatalmas fáraó elé állnak, és parancsolnak neki. Bátorságukat az ÚR szavából meríthették. Nem saját gondolatukat szólták, hanem Isten parancsát közvetítették, Istennek nincs félnivalója. Ő felette áll minden hatalmasságnak. Ha Ő felszólít, engedelmeskedni kell. Bár lehet vonakodni, de mégsem lehet másként cselekedni, mert az ÚR szava kényszerít. Ennek a kényszerítő, minden hatalmassá­got meggyőző és elsöprő szónak a birtokában volt az Úr Jézus. így volt szótlanul bátor ítélöi előtt. Ha erre gondolunk, mélyebben átélhetjük Isten kegyelmét. Az Úr Jézus, a testté lett isteni szó, szelídségében is, szolgai formájában, erőtlenségében is szabadítást szerzett, és végleg győzedelmeskedett minden hatalmasságon, mely rabságban fogva tartott bennünket. Rajtunk áll, hogy hogyan fogadjuk Őt, az Isten Igéjét: engedelmeskedünk-e hívásának és küldésének, amíg engedelmeskedhetünk, és Benne szabadulásunk, életünk lehet; vagy megvárjuk, amíg minket is legyőz és kényszerít. CSÜTÖRTÖK „Én megszabadítom juhaimat, és nem esnek többé zsákmá­nyul. ” Ez 34,22. Milyen csodálatos Isten hűsége! Milyen hatal­mas az Ö kegyelme! Ő az, aki alanyúl életünknek, és kimenekít a „sátán zsákmá­nya” állapotból. Az Ő szabaditása teljes szabadítást jelent, sőt egykor végleges sza­badítást, ahonnan már nincs visszaesés. Bár mi hűtlenek vagyunk, Ö hű marad, mert Ő magát meg nem tagadhatja (2Tim 2,13). Isten hűséges önmagához és szö­vetségéhez, melyet kötött az emberrel. Nem feledkezik meg ígéretéről, hanem be­teljesíti azt. Ingatag nádszál életünknek biztos kőszikla alapja lehet Isten állandó, szilárd hűsége. Akkor, ha nem megvetjük Isten szabadító kegyelmének megjelent kövét, az Úr Jézust, hanem egész életünk sarokköve lesz. „ Papok királysága és szent nép lesztek. " 2Móz 19,6a. Istennek ez az ígérete a pusztában vándorló Izraelnek szól. Azelőtt hangzik el, hogy Isten a Tízparancsolatot adná népének. Istennek ez a kijelentése azt jelenti, hogy Izrael minden más néptől el lesz különítve, ezt a népet Isten megtartja kizárólag a maga számára. így lesz szent nép és papok birodalma, az egész emberiségben egye­dülállóan. Gyakran úgy gondolkozunk, hogy Isten Jézus Krisztusban elvette ezt a kiválasztást Izraeltől. Pedig nem elvette, azaz leszűkítette Jézus által a kiválasztá­sát, hanem éppen ellenkezőleg: kitágította. Az Ő kiválasztó szeretete túlcsordult egy népen, és kiáradt az egész világra. Ezért Jézus Krisztusban rajtunk is betelje­sült, és egyre inkább beteljesül Istennek ez az ígérete. Krisztus vére által kiváltott a sötétség hatalmából, megvásárolt magának megfizetve adósságainkat, és arra hí­vott, hogy mint papok és szent nép járhassunk az Ő világosságában. „Isten, meddig gyalázhat az ellenfél? Örökké csúfolhatja nevedet az ellenség? " Zsolt 74,10. Isten sokkal türelmesebb, mint mi ma­gunk vagyunk. Végtelen szeretetében Ő halálig türelmes volt, emberként némán állt csúfolói előtt. Tűrte a gyalázást, a kínzásokat, az ütéseket, a köpéseket. Kegyel­me még azt is tűri, amikor türelmetlenségünkkel mi is gyalázzuk az Ő nevét. Arra is elég végtelen türelme, amikor hitetlenül gúnyoljuk Őt. De ha elveszítjük türel­münket, ellenségeivé válunk Istennek. Ezért szükséges, hogy naponként éljünk az Úr Jézustól tanult imádságból, és gyermeki hittel, bizalommal kérjük, hogy az Ő neve nekünk is szent legyen, és az Ő országa hozzánk is eljöjjön. Győri Tamás SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 21. VASARNAP Járjunk elhívatásunkhoz méltóan a hit harcában, állhatatossággal! „Ezért tehát mi is, akiket a bizony­ságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett — a gyalázattal nem tö­rődve — vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült. Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy telke­tekben megfáradva el ne csüggedjetek. ” Reménykedve néztünk fel korunk, vi­lágunk egére, de azt látjuk, sehogyan sem csitulnak a viharok. Bár alig egy kis ideje a háború vihara elhalkult, legalább­is körülöttünk, alighogy úgy tűnt, kiderült az ég felettünk, s most ismét újabb fel­hők gyülekeznek, tornyosulnak a látóha­táron, vészjóslón vetítve árnyékukat hol­napunkra. Útjelzőnek nem marad más, mint fegyverek torkolattüze, kiégett épü­letek máglyái? Ki tudja, mi hull még az emberiségre e felhőkből!? Ki tudja, hova talál be legközelebb?! Nyomasztó gon­dolatok kötnek le talán. Aggasztó híreket kapunk halálos küldeményekről, hábo­rúkról és éhezésről. A terep sem könnyű, amelyen az út vezet. Minduntalan meg­megbotlik a láb az életnek, az előttünk jártak számára még ismeretlen, buktató­in. Ezernyi újabb és újabb kihívás, kér­dések sora, melyekben oly nagyon kelle­ne a tisztánlátás. Nehéz meglátni, kinek Zsid van igaza, hogyan foglaljunk állást min­dennapjainkat is befolyásoló etikai kér­désekben. Zavarosnak tűnik minden. Aki azt hiszi, hogy állva maradt, vigyázzon, hogy el ne essék! Mindez fáraszt, nyo­maszt, elkeserít. De Isten népe nincs ma­gára hagyva e kuszaságban. Az Úr min­dig gondoskodott népe vezetéséről. An­gyala ott jár, elöl a felhőoszlopban. Ben­nünket ez a fel leg vesz körül. Azoknak a fellege, akik már megjárták Isten népének az egyetlen korban sem könnyű útját. Ehhez a közösséghez tartozunk mi is. Csak bele ne fáradjunk! El ne csügged­jünk! Jézusra nézzünk föl! Milyen jó, hogy olyan Urunk van, akire felnézhe­tünk. Nem egy bukott forradalmár, sze­rencsétlen együgyű, vagy leleplezett csa­ló, hanem a kereszt szégyenén, botrá­nyán túl, mindenek felett való győztes Úr. A gyalázattal nem törődve vállalta a keresztet. Követői is azért bizonyságte­vők, mert volt bátorságuk, hitük ahhoz, hogy feladják a könnyű, csendes életet, s nem hallgattak ott, ahol szólni kellett. Nem igaz, hogy szabad némán, lustán, beletörődéssel, esetleg mások rosszallá­sától, megvetésétől félve, gyáván, netán Isten jóhírét féltve, álszentül megbújni a világ zsebtolvajoktól és hamis árut kínál- gatóktól hemzsegő piacán, miközben ná­lunk az egyetlen igazi kincs. Nem igaz, hogy az viszi előbbre, és élteti az Egyhá­zat, ha megalkuszunk a bűnnel. Bennün­ket a bizonyságtevők fellege vesz körül. 12,1-3 Mártíroké, akik egész életüket minde­nestől Uruk, Jézus szolgálatába állítot­ták. Az ilyen mártírok életéből mindig új hajtások saijadtak. Csak meg ne fárad­junk, el ne csüggedjünk! El ne halkuljon a szeretet evangéliumának a szava! Csak meg ne lankadjanak a térdek és imára emelt kezek! Tegyük le ma is, ami terhe­li életünket: a múlt meg nem bánt bűnei, elmulasztott lehetőségek a jó cselekvésé­re, be nem váltott ígéretek, azok az ese­tek, amikor nem a krisztusi szeretet ve­zérelte tetteinket! Nézzünk fel Jézusra, s Vele induljunk új erőt merítve! Győri Péter Benjámin IMÁDKOZZUNK! Úr Jézus! Sok nyűg és kölönc nehezíti életünket: bűneink. A világ, amely körül vesz bennünket, szintén nem ad okot a bi­zakodásra. Mindezt eléd tesszük, és Tőled kérünk erőt, szeretetet, bölcsességet ahhoz, hogy állhatatossággal futhassuk meg az élet pályáját. Áldj meg bennünket, hogy Rólad tegyen bizonyságot életünk. Ámen. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2001. november 4. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. (családi) Péter Zoltán; II., Hű­vösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Zászkaliczky Pál; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ör­dögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Me­ző u. 12. de. 10. Görög Tibor; Óbuda. III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Andorka Eszter; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 6. Cselovszky Fe­renc; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (családi) Muntag Andomé; de. 11. (úrv.) Bolla Árpád; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Ka­rácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz And­rás; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Jakiin Mária; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Győri Tamás; de. fél 10. (családi) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Győri Tamás; du. 6. Schulek Mátyás; XI. Né­metvölgyi út 138. de. 9. Schulek Mátyás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII. , KékGolyó u. 17. de. 10. Bácskai Károly; du. fél 7. Zsugyel Kornél; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Horváth Anikó XIII. , Frangepán u. 43. de. fél 9. Horváth Anikó; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. Jakiin Mária; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. (szuppl.) Süller Zsolt; Rákospalota, XV, Régifóti út. 73. (Nagy­templom) de. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; Rá­kosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI. , Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVII. , Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Marschalkó Gyula; Pestszent- lőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kis­pest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bul­csú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Szirmai Zoltán; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza; Törökbálint (ref. templom) de. fél 9. Endreffy Géza; Budakeszi (ref. templom) de. fél 9. Bácskai Károly. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 21. VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Mk 9,14-29; epistolája (igehirdetési alapige): Zsid 12,1-3. HETI ÉNEKEK: 438, 451. „ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rá­dió a Kossuth adó hullámhosszán 2001. no­vember 5-én, hétfőn 13.30 órakor. Összeállította: tszm SAROK Zsoltárok az istentiszteleten £ 5 £ h A Magyarországi Luther Szövetség budapesti tagozatában 2001. november 6-án, kedden, 18.00-19.30 között előadást tart Béres Tamás lelkész „Luther és Arisztotelész: keresztyén hit és filozófia" címen. Az előadás helye: Deák téri Evangélikus Gimnázium könyvtára (V. Sütő utca 1.). Minden érdeklődőt szeretettel várnak. A zsoltárok az istentisztelet lényeges alkotórészei. A zsinagógái zsidó istentiszteletben ez még inkább látható, mint a mi istentiszteletünkön: a zsinagógái liturgia nagy része zsoltárszövegekből áll, míg vasárnapi istentisztele­teinken az Introituson kívül a zsoltárok inkább mint átköl- tött szövegek, az énekekben térnek vissza. Nem véletlen, hogy az Ószövetség szövegei közül éppen a zsoltároknak van ilyen kiemelkedő szerepük: a zsoltárok mindenekelőtt az ember válaszai azokra a tapasztalatokra, amelyekre az Istennel való kapcsolatban tett szert; Istenhez szólnak, méghozzá gyakran többes szám első személyben. Ez a tény arra enged következtetni, hogy egy részüknek már a korai időkben helye volt az istentiszteletben, bár annak felépítéséről nagyon keveset tudunk. Egyes utalások sze­rint a zsoltárok a régi Izrael istentiszteletében - énekelt imádságok voltak. A zsoltárszövegek számunkra ismerősek és idegenek egyaránt. Istentiszteleti használatuk révén ismerős a nyel­vezetük, sok képük és gondolatuk mégis idegen marad számunkra. Az idegenség arra utal, hogy nem kezdettől fogva nekünk írták a zsoltárszövegeket: a régi Izraelben élő emberek öntötték bennük szavakba azt, ami életüket érintette. Istennel való kapcsolatukat dicsérve, hálát adva, panaszkodva - vagy éppen vádolva - fogalmazták meg. Mindazt, ami Isten és Izrael együttélésébe beletartozott: az Egyiptomból való kivezetést, és az ezen nyugvó bizo­nyosságot Isten hűsége felől; az Országban való életet és annak veszélyeztetettségét; a Tórát, az útmutatásokat és azok elhagyásának tapasztalatát; az istentisztelet és az ün­nepek örömét és még sokminden mást. Az izraeliták újra és újra ismételgették e szavakat egyénileg és az isténtisz- teleten, a keletkezésük „helyzetétől” egészen különböző helyzetekben is. Ha mi, keresztyének olvassuk a Zsoltárok könyvét, és annak részleteit istentiszteleteink részévé tesszük, egy­részt az első krisztuskövetők gyakorlatát alkalmazzuk, akik számára - hiszen legnagyobbrészt zsidó háttérrel rendelkeztek - ez teljesen természetes volt. Másfelől; ko­molyan vesszük azt, hogy a zsoltárszövegek olyan tapasz­talatokat fejeznek ki, amelyek nem kötődnek sem egy bi­zonyos korhoz, sem egy egészen konkrét embercsoport­hoz. Mi is ugyanúgy magunkra tudunk ismerni bennük, mint az előttünk lévő generáció, mint a zsidó emberek ma, és mint a régi izraeliták. A héber nyelvben a Zsoltárok könyvének neve: A di­cséretek könyve, annak ellenére, hogy jól tudták - a zsol­tárok nagy része panaszzsoltár. Ha valaki egy panaszt a dicséretek közé tud sorolni, megértett valamit abból, amit a magasztalás valójában jelent: Istent megismerve, been­gedni Őt az élet minden területére, nem kizárva abból, ami a Vele való kapcsolatot nehézzé teszi. A zsoltárok a keresztyén istentiszteleten azt jelentik, hogy mi is komo­lyan vesszük Istent ezzel a dicsérettel. Jutta Hausmann (ford.: Wagner Szilárd)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents