Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-11-04 / 45. szám
Evangélikus Elet 2001. NOVEMBER 4. 3. oldal KINCSEK ÉS ÉRTÉKEK A PROTESTÁNS KULTÚRÁBÓL Protestáns Kulturális Est (2001. október 21.) Amióta a rendszerváltás után felújítottuk az Országos Protestáns Napokat, immár hagyománnyá vált, hogy nyitánya a Protestáns Kulturális Est, s az ünnepségsorozat az Országos Reformációi Emlékünnepéllyel zárul. A Kulturális Estet szívesen és örömmel fogadta el népünk. Ezt mutatja az is, hogy míg éveken át a Vigadóban rendeztük, a tavalyi év kétszeres jegyigénylése után új helyszínről kellett gondoskodnunk. így került ez évben a megnyitó ünnepély a Budapesti Kongresszusi Központba. (Ennek befogadóképessége a korábbi helyszín többszöröse.) Október 21-én este, mintegy 1600-an töltötték meg a nézőteret. Idén magas rangú állami vezetők is megtisztelték részvételükkel az estet: többek között jelen volt Mádl Ferenc köztársasági elnök és Orbán Viktor kormányfő is, aki az ünnepi beszédet is vállalta. Közéletünk számos vezetője, miniszterek, államtitkárok, a legfőbb állami hivatalok vezetői, elnökei, a tudományos élet kimagasló személyiségei, valamint a különböző protestáns felekezetek püspökei és elnökei mellett, a protestáns egyházak fővárosi és vidéki gyülekezetei egyaránt képviseltették magukat. Az Est programja híven tükrözte azt, hogy a reformáció népe - a 16. századtól kezdődően - a kultúra, a művelődés terén is a legjobbat, a legnívó- sabbat igyekezett képviselni. A reformáció értékeire mutatott rá megnyitó szavaiban D. Szebik Imre püspök, az Ökumenikus Tanács alelnöke is. A számos érték közül hármat emelt ki. A reformáció legfontosabb értéke az volt, hogy erőssé vált a Szentíráshoz való kötődés. A „leláncolt Biblia” az emberek kezébe került. Célunk ma is az, hogy a spirituális, lelki értékek közkinccsé legyenek. A másik értéke a reformációnak, hogy a szent és a profán között ledöntötte a válaszfalat. Nincs különbségtétel a vasárnapi és hétköznapi élet között. A hivatás és a családi élet hangsúlyossá lett. A hivatás, a becsületesen elvégzett munka istentiszteletté magasztosult. Harmadikként az iskola és a nevelés ügyét említette a reformáció értékei közül. Őseink nem voltak restek iskolák alapítására, mindent megtettek azért, hogy tudós papjaik legyenek és kiművelt emberfők járjanak elől. Hogy legyenek vezetői, iránymutatói népünknek. Gondolkodásunkat és munkánkat ma is meghatározza a művelődés és a tudomány iránti elkötelezettség. Ám nem elég újra alapítani iskoláinkat, értük imádkoznunk is kell, és áldozatot is kell tudnunk hozni értük. Az evangélikus elnök-püspök bevezető szavai után mondta el nagy érdeklődéssel várt és tetszéssel fogadott ünnepi beszédét a Magyar Köztársaság miniszterelnöke. Orbán Viktor gondolatait e szavakkal zárta:- Kedves Barátaim, ünneplő gyülekezet! Szeretném, ha tudnák, azt tapasztalom bármerre járva az országban, hogy a magyarok nagy reményekkel vannak a protestáns egyházak iránt. Sokat várnak a gyülekezetektől, a hívektől és az egyházak vezetőitől egyaránt. Mércét várnak. Közösségvállalást várnak a rászorulókkal. A szegények olyan lelki és testi támogatást, amelyre az állam egyedül nem képes. Az emberek, emberi lelkek felemelését várják akkor, amikor a mindennapi élet küzdelmei gyakran lehúznak bennünket. A békesség munkálását várják Önöktől akkor, amikor mások gyűlölködnek. A bizalom erősítését várják, amikor mások bizalmatlanságot szítanak. Összefogást várnak Önöktől, amikor oly gyakori hazánkban a széthúzás. És végül derűs hálaadást várnak Önöktől, amikor hazánkban oly sok a kételkedés. Úgy érzem, ez a keresztyének - katolikusok és protestánsok - nagy küldetése és lehetősége a 21. század Magyarországában. Ehhez adjon erőt és egészséget az Isten mindannyiunknak! Az Est zenei-irodalmi programjában idén főként középiskoláink diákjai szerepeltek kórusművekkel, szavalatokkal, felolvasásokkal. Ordass Lajos püspök születésének 100. évfordulója adott alkalmat arra, hogy rövid részletet tőle is idézzenek. A fogságából visszatért püspök 1957-ben mondott beszédet a reformációról. Ennek részletét két fasori diák: Babus Zoltán és Csaba Zoltán olvasta fel. „A reformáció öröksége nem holt emlék, hanem az egyházban elevenen lüktető erő. ” - hangzott bevezetésképpen, és erről az erőről tanúskodott a többi „műsorszám” is. Kecskeméti Vég Mihály: LV. Zsoltárát Svébis Máté (Kecskemét) mondta el. Két leány a Baár-Madas Gimnáziumból (Popovics Mária és Karsay Kinga) egy Heltai Gáspár történetet és Áprily Lajos: Kálvin, 1535 című költeményét adta elő. Deák téri gimnáziumunk növendéke, Dobás Kata, Luther asztali beszélgetéseiből olvasott fel. A zenei részben Takács Andrea vezényletével a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium énekkara és Takaró Mihály vezényletével a Pesterzsébeti Központi Református Gyülekezet énekkara Szokolay, Bach, Hassler és Praeto-rius müveket adott elő. Ennek a résznek külön ékessége volt a Rákosszentmihályi Baptista Gyülekezet Harangkórusának szereplése, Szilágyiné Mátyus Elvira vezetésével. A protestáns kulturális estek mindig Isten igéjének szavaival zárulnak. Alexandrova Marianna most Mt 5,1-15 versét - a Boldogmondásokat - olvasta fel, Károli Gáspár fordításában. A gyülekezet mindvégig nagy figyelemmel és tetszéssel fogadta a műsort, melynek rendezője Albert Zsuzsa, a Magyar Rádió irodalmi szerkesztője volt. Az orgonán Kamp Salamon egyházzenei igazgatónk működött közre. Az is hagyomány már évek óta, hogy e Kulturális Esten adják át az oktatási díjakat, kitüntetéseket azoknak, akik saját egyházukban azt kiérdemelték. A református egyházban az Imre Sándor Oktatási díjat dr. Héder Jánosné ny. igazgató vehette át, a Péterffy Sándor Oktatási díjjal egyházunk ezúttal dr. Lampérth Gyulát, a Soproni Líceum igazgatóját tüntette ki. A baptista egyház Spurgeon Díját - most első ízben - dr. Somogyi Barnabás lelki- pásztor, orvos, történész és költő kapta. A tartalmas, szép este felemelő lelki és szellemi élményt nyújtott. Tóth-Szöllős Mihály A rákosszentmihályi baptista gyülekezet harangkórusa Bottá Dénes felvételei Dr. Mádl Ferenc államfő, dr. Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és D. Szebik Imre evangélikus elnök-püspök Uram, küldj engem! Új lelkész Kelenföldön Sulyok Imre és Vajda István orgona-trombita kíséretével, az „Erős vár a mi Istenünk” eléneklésével vette kezdetét október 22-én Blázy Árpád beiktatása Kelenföldön. Az ünnepélyes bevonulás során volt egy pillanat, ami talán kevesek számára volt látható; Árpád a menetből egyszer csak jobb oldalra tekintett, kinyújtotta kezét és megszorította a padban álló édesapja kaiját, s az édesapja viszont az övét. Egy pillantást váltottak csupán, de már ott, akkor tudtam, ezt le kell írnom. Az Atya és a Fiú közötti kapcsolatot. Azt a bensőséges mozdulat-kiváltotta érzést, melyet az ember felé nyújtott kéz kelthet... Mint ahogy ez a mozdulat, úgy a D. Szebik Imre elnökpüspök által kiválasztott ige is örök aktualitással bír; „ Te pedig, Isten embere..., törekedj igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre, állhatatosságra, szelídlelkűségre. " (lTim 6,11) Szembesítés ez azzal a nem kis feladattal, amit a választott igeszakasz - egy már tapasztalattal rendelkező, ámde fiatal - lelkészre ró. A gyülekezet énekkara - Bence Gábor vezetésével, Pap Kinga orgonajátékával - Homilius, a XV1I1. századi szász orgonista alkalomhoz illő motettáját előadva (Domine, ad adjuvandum me), nem választóvonala, inkább összekötő eleme volt az ünnepi gondolatoknak. A Szeverényi János esperes végezte ünnepélyes iktatás után áldó kezek sokasága „nyúlt” a lelkész fölé. Nem kevesebb, mint 45 lelkész - képviselve a református, a katolikus, a német ajkú gyülekezeteket is - mondta Isten igéjét, áldását útravalóul. A (szó)székfoglaló igehirdetés (Mt. 10, 8/b - „Ingyen kaptátok, ingyen adjátok.”) azt világította meg, hogy lelkésznek, gyülekezeti tagnak, vagyis minden embernek egyaránt az evangélium zsinórmértéke szerint való élet lehet a legszebb öröme és célja. Adja Isten, hogy Blázy Árpád és az ő gyülekezete e mondat fényében járja közös útját Kelenföldön! Adja Isten, hogy a feléjük nyújtott kezeket ne csak ünnepi alkalmakon vegyék észre! Adja Isten, hogy aki olvassa e sorokat, ugyanúgy figyelje, értse az apró jelek nagy jelentését - és éljen vele! Gy. V. M. Új lelkész - Kelenföldről - Lovászpatonán Ünnepe volt szombaton a Veszprémi Egyházmegyéhez tartozó két gyülekezet, Lovászpatona és Nagydém evangélikusainak. Ekkor iktatta be Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke a gyülekezeti lelké- szi állásba Dechertné Ferenczy Erzsébetet, akit egyhangúlag választott meg lelkészének a gyülekezet. (A szolgálatot Lovászpatonán most elkezdő lelkész ezt megelőzően a kelenföldi gyülekezetben hirdette Isten igéjét. A kelenföldi gyülekezet ragaszkodását és szeretetét jól mutatta, hogy busznyian érkeztek a fővárosból a bakonyaljai községbe.) A zsúfolásig megtelt lovászpatonai műemléktemplomban Ittzés János Lk 10,16 alapján elmondott prédikációjának elején a közeledő Reformáció ünnepére utalva hangsúlyozta, hogy mint a reformáció, úgy ez az ige is az egyház megújulásáról, illetőleg a lelkészi szolgálat lényegéről szól. Jézus a 72 tanítvány útbaigazításakor bízta reájuk a legfontosabbat: az evangélium hirdetését.- Egy új szolgálati helyen induló lelkésznek ez az ige először is azt üzeni, hogy az evangélium hirdetése akkor sem volt és ma sem papi magánügy. Felelőssége lelkésznek és gyülekezetnek egyaránt, hogy szóljon az evangélium, hangozzék az, aminek hangoznia kell, és halkuljon el az, ami pusztán emberi vélekedés, okoskodás. Másodszor az igeszolgálat zsinórmértékét is mutatja ez az ige. Mert az igehirdetés csak abban az esetben jó, ha Krisztus-központú, ha mindennek mértéke Krisztus. Az ilyen igehirdetés nem hiábavaló, mert ebben az esetben az ige el tudja végezni mindeneket megújító munkáját. Harmadszor ez az ige reménység és bíztatás is, mert azt sugallja, hogy a szolgálatban sohasem leszel egyedül. Rajtad, szolgálatodon keresztül Jézus keresi a reád bízottakat. - bátorította a püspök Dechertné Ferenczy Erzsébetet. A frissen beiktatott lelkész Ézsaiás próféta elhívásának története alapján arról tett szép bizonyságtételt, hogy miért vállalta a szolgálatot ebben a kicsiny gyülekezetben.- Az Úrnak itt van szüksége rám! - vallotta. Amikor meghallotta az Úr küldő szavát, ő is csak azokkal a szavakkal tudott válaszolni, mint egykor Ézsaiás: „Itt vagyok, engem küldj!” Ezért Istené a dicsőség, és lovászpatonai szolgálatának végső célját abban látja, hogy az Istent dicsérő ének minél hangosabban szóljon. „Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet. " Az ünnepi istentisztelet és közgyűlés után, amelyen a beiktatott lelkész felé számtalan áldáskívánás hangzott el, a népes gyülekezet átvonult a lelkészlakáshoz, amelyet Ittzés János megáldott abból az alkalomból, hogy az épület - 7 millió forintos költséggel - teljes felújítást nyert. A korábban vizes épületet szigetelték, a régi hajópadlós lakószobákat parkettázták, elvégezték a nyílászárók cseréjét és még egy vendégszobát is kialakítottak. A költségek nagy részét a kárpótlás során kapott pénzből fedezték, de mind a lovászpatonai, mind a nagydé- mi filia hívői is áldozatosan adakoztak. K. M. Fotó: Menyes Gyula Fotó: Bottá Dénes
