Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-10-07 / 41. szám

Evangélikus Elet 2001. OKTÓBER 7. 3. oldal (Folytatás az 1. oldalról.) Hétfon a megnyitó egy fotókiállítás­sal kezdődött, melyen az intézmény története tárult fel a kezdettől napjain­kig. Zenei kíséretet adott a megnyitáshoz Bencze Gábor harmonium- és Torma Gábor trombita-műsora. Egy kis vidám­ság is került már a programba. Az intézmény dolgozói kiválasztottak né­hány ruhadarabot az ajándékba kapottak­ból, és „divatbemutatót" rögtönöztek. Nagy sikerük volt. Megtudtuk, hogy Budapesten műkö­dik egy Bohócszínház Alapítvány. Ennek tagjai kórházakban keresik a betegeket és igyekeznek mosolyt deríteni arcukra. Ennek az alapítványnak a bohóca a má­sodik napon felkereste a Sareptát. Benyi­tott gyermekek és idősek szobáiba, jó kedvet, vidámságot varázsolni az arcok­ra. Közös rendezvényük is volt. A „Detre Annamária Stúdió” tagjai mesedélutánra hívták a ház lakóit és nagy sikerrel adták elő az „Öreg néne őzikéje" című mese­darabot. Telt ház volt a szerdai napon, amikor az intézmény történetét, múltját a régi vezetőktől ismerhettük meg. Az 50 év el­ső éveiben Sztehlo Gábor volt vezetője a Budai Szeretetotthonnak. Róla emléke­zett meg az elején Muncz Frigyes, akit ő hívott és vezetett be a szolgálatba. O ab­ban látta a szolgálata lényegét, hogy re­habilitálni kell azokat, akiktől elvettek valamit, akik a háború utáni események során mindent elvesztettek. Mindvégig a habilitáció volt a vezérgondolata, hogy megadják mindenkinek, ami őt megille­ti: a tisztességet, az emberi méltóságot. Nagyszerű dolog volt emberként és biza­lommal beszélgetni egymással. Muncz Frigyes egy régi hasonló otthonra is em­lékezett, a Magyar Béthelre, amelyben Wahlrabenstein Jakab lelkészünk gon­dozott epileptikus gyermekeket. Követte őt a vezetői tisztben Csizmazia Sándor, aki a nyíregyházi lel- készi szolgálatból jött az otthon élére. Vele jött Bálint Éva is, akivel együtt épí­tettek ki jó hangulatú munkatár­si gárdát és 12 éven át sok köz­bejött szervezési és átalakítási feladat megoldásában igyekez­tek a legjobbat nyújtani a gon­dozottaknak. Velük együtt szol­gált, mint főnővér, Filippinyi Jánosné is. 1987-ben elindult a sor és szüntelenül építkeztek, alakítottak. Gőzfűtést vezettek be, felújították a konyhát (ma is 300 személyes konyha műkö­dik), ahonnan valamennyi intéz­ményüket ellátják. Fürdőszobák kialakítása és a tornaterem építé­se fontos állomás volt, de sok munka volt a „láthatatlan” építé­sekkel is, például a csatorná­zással. Nagy és fájdalmas műve­let volt a Piliscsabára kihelye­zett gyermekotthon felszámolá­sa. Leromlott épületek és alkal­mas személyzet hiánya egyaránt közrejátszott ebben. 1988-ra fe­jeződött be ez a művelet, a gyermekek csak egy része jöhetett át Budára, a töb­bieket állami otthonokba osztották szét. A sok átszervezés és költözés mellett ko­moly közösségi munka is folyt. Nagy ki­rándulások gyermekekkel és öregekkel, kapcsolatépítések itthon és külföldön, szövéstanulás és gyermekek foglalkozta­tása épült ki. A lelki erősítés is fontos volt gyermekek és öregek között egy­aránt. 1998-tól vezeti az otthont Sztojano- vics András, aki Kondorosról jött. Ott már vezetett otthont, és tapasztalatait hozta magával. „Vállaljuk az örökséget, amit átvettünk, és a lelkületet, hogy hitből le­gyen minden tevékenységünk. De fontos szempont lett: ma már a szakmához értő, képzett munkásokra van szükségünk a megfelelő lelkűiét mellett. A korábbi dolgozók magas kort értek már, nyugdíj­ba távoztak, helyükre új munkatársak jöttek. Önállóságot várunk minden cso­porttól, külön egységekben önálló életet éljenek. Az épületekkel mindig lesz gond - a 3 év alatt mintegy 100 millió forintot költöttünk átalakításokra. Az öregott­honban abban az irányban fejlesztettünk, hogy egy­ágyas és fürdőszobás lakások legyenek. Ez a jövő iránya: az EU felé megyünk!... A feladat különösen a gyermekotthonban sürget. Va­lószínűleg nem tudjuk más­ként megoldani a dolgot, mint csak új otthonnal. Ezt a régit nem tolhatjuk át Európába!” A munka a Sareptában céltu­datosan folyik, a jövő felé te­szik a lépéseket. Csütörtöktől-szombatig közösségi alkalmak voltak a programban. A görög Flelidonaki (Kis fecske) együttes jött el egy délután a Zeusz zenekarral és játszot­tak görög muzsikát, énekel­ték dalaikat és táncegyüttesük népi táncokat mutatott be. Stefanidesz Janula és Móni­ka énekével, a zenekar a táncegyüttesnek szolgáltatott „talp-alá-valóval” mozgatta meg először a gyermekeket, majd a felnőtteket is. Ha­marosan olyan önfeledt táncolásba, moz­gásba kezdtek a ház lakói, ami feledtette fogyatékosságukat, megfiatalította öreg­ségüket. Nagy sikerrel mutatták be mű­sorukat a Sarepta Fürge Lábú Tánckará­nak tagjai, akik az otthon dolgozóiból er­re az alkalomra álltak össze és magyar népi táncokat táncoltak. Reméljük, foly­tatják tevékenységüket. Hasonlóan történt ez szombaton is, amikor a Kondorosi Gyülekezet Ten Sing énekkara jött el, hogy éneklésével szol­gáljon, majd a fiatalok elvegyülve a házi­akkal megismételték a játékos, ütemes, vidám mozgással együtt járó „bulit”. Közben pénteken este a Lutheránia kamarakórusa és zenekara adott egy­házzenei koncertet. J.S. Bach és Corelli műveket hallottunk Szepes András csemballó és Matincsek Zoltán hegedű játékából. A kórus pedig J.S.Bach: „Szívemen hordom keresztemet” kantá­táját adta elő. Holló Csaba szólót éne­kelt, Kamp Salamon vezényel­te a kórust. A Lutheránia még vasárnap is kilátogatott és bú­csúztatta az egyhetes jubileum résztvevőit. A vasárnap délelőtti isten- tisztelet igehirdetői szolgálatát D. Szebik Imre püspök végezte. A vasárnapra rendelt ige (Kol 3, 1-7) alapján a kozmikus Krisz­tust, az egész mindenség Urát állította a gyülekezet elé. A ben­ne elrejtett élet a legnagyobb kincs és ajándék, amely bizton­ságot ad. A látható és láthatatlan világra nézünk, szolgálatunk­ban látható és láthatatlan ért­ékek valósulnak meg. Fél évszázadért hálát adva köszönjük meg itt Istennek, hogy az egyház nemcsak prédi­kált, de a kezek munkáját is ad­hatta. TSZM A divatbemutató A Sarepta igazgatói: Sztojanovics András, Csizmazia Sándor és Muncz Frigyes Iktatva Rákosszentmihály on Szeptember 30'-án, vasárnap délután történt a Rákosszentmihály-Sashalmi Evangélikus Egyházközség megválasz­tott lelkészének, Börönte Mártának a be­iktatása. Ünnepi fúvószene hangjára vo­nult be a már zsúfolt templomba a pres­bitérium, a lelkészek csoportja... Az ol­tárnál Bolla Árpád nyugdíjas lelkész és dr. Cserháti Sándor professzor - aki páhi lelkészi szolgálata alatt keresztelte Börönte Mártát - segédkeztek az iktatást végző esperesnek, Szirmai Zoltánnak. öregek között. Most pedig egészen rá­bízta ezt a gyülekezetei, „hogy pászto­rold az Úr Jézus Krisztus népét...!” Az ünnepi gyülekezet éneke felelt ezekre a gondolatokra: „Igen, Atyám, ha hü karod vezérel, S közeleg fényivel a messze cél... Megyek, amerre utam kijelölted...” Az új lelkész páli textus alapján hir­dette az igét: „hitben járunk, nem látás­ban!” (2Kor 5,7). Bizonyságot tett arról, hogy ezek után is azt fogja tenni, amit „Börönte Márta, elhatároztad-e, hogy vállalod a Rákosszentmihály-Sashalmi Evangélikus Gyülekezetben a lelkészi szolgálatot?” Fotó: Szabó Szilárd Az esperes textusa a nap ószövetségi Losung- igéje: „Ha valóban megnyertem jóindulatodat, ismertesd meg velem a te utadat, hadd tudjam meg Tőled!” (2Móz 33,13). Mózes imádkozott ezekkel a sza­vakkal az aranyborjú imádása után, ami­kor megosztottá lett az Isten népe. A nép vezetőjének ezért volt nagy szüksége az Úr tanácsára, segítségére, útmutatásra... A lelkészválasztás során ebben a gyü­lekezetben is viták és feszültségek támad­tak, s így az új lelkész sem nélkülözheti az Isten segítségét. Isten vezette eddig őt, ajándékozta kegyelmét debreceni hittan­órákon, a teológiai tanulmányok során, sőt ebben a gyülekezetben végzett szolgá­latokban is... „Élj hát két lábbal a földön, és roskadj két térdre az Úr előtt! - folytat­ta az esperes -, s könyörögj: ismertesd meg velem a te utadat! így tudsz a terro­rizmus és elvilágiasodás, a közöny és pénzimádat, az erőszak és az önzés vilá­gában azzal a meggyőződéssel szolgálni, hogy veled megy, sőt támogat szavaidban és tetteidben a szolgálat Ura.” A lelkésziktatás rendje szerint jézusi és apostoli szavak után kérte el az esperes a gyülekezet meghívólevelét, majd meg­kérdezte Börönte Mártát: „Elhatároztad- e, hogy vállalod a Rákosszentmihály-Sas­halmi Evangélikus Gyülekezetben a lel­készi szolgálatot?” Elkötelező erejű az ilyenkor félve-remegve kimondott embe­ri ígéret, megrázó a gyülekezettel együtt énekelt „Jövel Szentlélek Úristen...” és a közös Miatyánk. Mert szükség van elha­tározásunkra, de mit érne mindez Urunk rendelése, Jézus jelenléte és a Szentlélek Úristen ajándékai nélkül?! Aztán hangzik az iktató szöveg: „...beiktatlak a Rákosszentmihály-Sas­halmi Evangélikus Gyülekezet lelkészi hivatalába!” Igen. Börönte Mártát szüle­tése után az Úristen a szent keresztség- ben Jézus Krisztusért gyermekévé fo­gadta, azóta számtalan alkalommal nyá­jába terelte, majd a lelkészi szolgálatra elhívta. Már teológus korában - tizenhá­rom évvel ezelőtt -, majd segédlelkész­ként bízott rá szolgálatot ebben a gyüle­kezetben, elsősorban a gyermekek és az eddig. Hirdetni szeretné Isten igéjét Jé­zus Krisztusról a Szentlélek erejével... Szükség is van erre, mert akármerre néz az ember, romokat lát, romokat épüle­tekben, romokat emberi életekben... De hiszi, hogy „Isten szeretetével megy elő­re az élet, az enyém, a tiéd, s a világé!” Az ünnepi istentiszteletet követő köz­gyűlést Thiering Gyula másodfelügyelő vezette. Sokan mondtak testvéri köszön­tést: dr. Kéry Lajos, a pesti egyházmegye felügyelője, Szilágyi Sándor baptista lel­kész, Fogarasi Gábor református segéd­lelkész, Horváth Zoltán róm. kát. plébá­nos. Majd Gáncs Péter, országos missziói lelkész köszönte meg Börönte Márta szol­gálatait a rádióhallgatókkal történő telefo­nos kapcsolatok terén. Köszöntött Brebovszkyné Pintér Márta a női munkaág nevében, dr. Cserháti Sándor a Hittudomá­nyi Egyetemről, Táborszky László és Tóth- Szöllős Mihály pedig 50 évvel régebbi, s a templomhoz és a gyülekezethez fűződő személyes kötődésükről beszéltek... Szólt még Szabó Julianna lelkész, Thurnay Béla gyülekezeti munkatárs, majd a rákosszent- mihályi gyülekezet ifjúsága nevében Szuhai Zsuzsanna, a felnőttek nevében Medvei Lajos presbiter. A sort az esperes zárta: megköszönte a nyugdíjba ment lel­kész 41 éves szolgálatát, a lemondott fel­ügyelőét és presbiterekét... „Talán jobb lett volna, ha jelen lennének...” „Isten cselekedett, adott lelkészt, az egész gyülekezetnek kell odaállni mellé­je!” - hallottuk mástól is a biztatást. Nemcsak az új lelkész szolgálatáért, de a gyülekezet egészéért énekeltük a confir­ma szövegét: „Erősítsd meg Szentlélek Isten, amit cselekedtél értünk, és egye­sítsd híveidet békességben!” Börönte Márta válaszolt az áldáskí­vánásokra, és megköszönte családja tag­jainak azt, hogy szeretetük eddig az ün­nepig kísérte őt. A gyülekezet öröme és szeretete pedig a gazdagon terített aszta­lokkal fejeződött ki. A békesség Istene őrizze meg a rákosszentmihály-sashalmi gyülekezetei - az Agenda szavai szerint - „feddhetetlenül az Úr Jézus Krisztus eljövetelére.” Zászkaliczky Pál MEGHÍVÓ Tisztelettel meghívjuk Önt városunk szellemi életét egy évszázadon át meghatározó Szeberényi család emlékére rendezendő ünnepségre. Helye: Békéscsaba. Ideje: 2001. október 12-13-14. PROGRAM: október 12. (péntek) 15.00. - Emléktábla elhelyezése dr. Szeberényi János orvos tiszteletére. Helye: Justh Gyula és az Irányi utca sarkán álló épület. 16.00 — Szeberényi emlékek kiállítása a Munkácsy Mihály Múzeumban. 18.00 - Szeberényiek a világból. Családi találkozó. Bemutató a csabai szlovák kultúra életéből. Helye: Szlovák Kultúra Háza Október 13. (szombat) 8.30 - Reggeli áhítat az Evangélikus Kistemplomban * 9.00 - Tudományos emlékülés. Helye: Evangélikus Kistemplom 12.30 - A Szeberényi család síremlékének koszorúzása. Helye: Felsővégi (Berényi úti) temető 16.00 - Tudományos diákkonferencia. Helye: Szlovák Kultúra Háza Október 14. (vasárnap) 10.00 - Szlovák-magyar nyelvű ünnepi istentisztelet a Nagytemplomban 11.15- Emlékműavatás a Szeberényi téren I k Görög táncosok bemutatója

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents