Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-10-07 / 41. szám
2. oldal 2001. OKTÓBER 7. \ Evangélikus Élet /---------------VASÁ RNAP ÚJ NAP - UJ KEGYELEM „ Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem. " Zsolt 16,6 (Ef 1,1; Mt 15,21-28; Zsolt 25,1-22) Gondol/ junk bele: hány elégedetlen, civakodó, netán évekig is pereskedő örökösről hallottunk már. Arról is, hogy valaki ki akarja túrni örököstársát a „vagyonból”, csak hogy neki több jusson. A zsoltáros ebben a szívből jövő hálaadásban arra utal, hogy Lévi törzsének tagjai nem kaptak földet az Izraelben meglökött módon, tehát nem „kézzel fogható” örökséget vettek át, Isten ígérete szerig! ugyanis maga az Úr az ő osztályrészük. Ennél, azaz az üdvösségnél nagyobb, jzebb, mindent felülmúlóbb örökség, ennél drágább és szentebb ajándék nem létezik! Az Úr betölt és megelégít, és semmi után nem kell sóvárognunk. Isten gyermekeinek erre kell tekinteniük, és ezért kell hálát adniuk. f & í ) |_|g;ypQ ..Isten minden teremtménye jó. " 11'im 4,4 (Jer 10,12; Mk 5,24-34; Lk 16,19-31) Pál apostol itt elsősorban arról beszél, hogy Isten minden eledelt arra teremtett, hogy azt az ember hálaadással elfogyassza. Igaz. hogy az ószövetségi étkezési törvények igen szigorúan és részletesen megszabták, hogy mi ehető és mi nem, de az Újszövetség - Jé|üs Krisztus - egészében üj szemléletet hirdet meg ebben a (nagyon is gyakorlatig kérdésben is. Pál elmagyarázza, hogy nem önmagában véve tiszta vagy tisztátalan valami, mert áz Isten kezéből, hálaadással vett dolog az ige és a könyörgés (asztali ima, áldás) által megszenteteflk; JéztK sza-y va a mérvadó, Ő pedig minden külsődleges, törvényeskedő tisztaság elé és fölé a szív tisztaságát helyezte! KFDD Tied. Uram. az ország, magasztos vagy te, mindenek feje!” IKrón süKM* 29,11b (Kol 1,17-18; Jak 1,1-13; Lk 17,1-10) Isten az az uralkodó, aki minden földi hatalom, minden királyság, köztársaság, diktatúra, demokrácia, állam- szövetség, stb. felett áll. Abban az „országban” tudni magunkat, amelynek a gazdája Isten (illetve Gazdája, ahogyan Gyökössy Endre nevezte), ez kegyelemi állapot. Nem érdemünk, hogy „állampolgárok” lehetünk, O mégis befogad az országába, és nem toloncol vissza a határról, mert nincs útlevelünk, és csak rongyos, fáradt, kiéhezett menekültek vagyunk. Nem zavar haza oda, ahonnan jöttünk, nem zár több hónapra karanténba, és nem bélyegzi rá az iratainkra, hogy zűrös emberek vagyunk... Beenged és otthont ad nekünk. szemünk előtt ugyanazok a megrendítő és hihetetlen képek jelennek meg. Tényleg ennyi az emberi élet, ennyi az emberi kéz alkotása? Hová tekintsünk, hogy maradandót lássunk? Melyik févécsatomára kapcsoljunk, hogy végre megnyugtató híreket halljunk, de olyat, ami emellett igaz is? Ki hirdet meg átfogó, világraszóló béketervet, ami betartható, ami megóv a terrortól, a világháborútól? A válasz egyedül Isten igéjében található meg, ebben a maiban így: „örökre megmarad szabadításom.” Ezt vigyük ma el magunkkal, és idézzük fel, pL akkor, amikor leülünk az esti híradó elé. CSÜTÖRTÖK ” tárjak a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmát az örök életre. ” LÖUlUKlUh Júd2| (2Krón 30,9b; Zsid 11,32-40; Lk 17,20-37) Hogyan várjuk? A jelen életünkben hogyan tapasztaljuk meg ezt az irgalmat, és mire indít ez bennünket? Leginkább „aktív várakozásra”, hiszen nagyon sok a tennivaló. Ha Isten szeretete határozza meg az életünket, akkor lehetetlen, hogy a tétlenség, a kivárás, a passzivitás jelentsen örömei számunkra. Épp ellenkezőleg! A Jézusban megismert szeretet felszabadít, energiával tölt fel, arra ösztönöz, hogy menjünk, hirdessük a Krisztust, továbbadjuk az evangéliumot. m PÉNTEK „Jézus Krisztus mondja: Mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak megnyittatik. ” Lk 11,10 (Jer 29,13-14; Jn 19,28-30; Lk 18.1 -S) Kérni, keresni, zörgetni. Kitartóan, bizalommal, újra és újra. Az tesz így, akinek valamije nincs, álé nagyon szeretne kapni belőle. Vannak, akik úgy vélik: kérni, bezörgeúii — légyen, mert ezzel tulajdonképpen elismerjük: kevesek vagyunk, gyengék, ügyetlenek, élhetetlenek, másra szorulunk. Hiányaink vannak, amiket csak valaki más elégíthet ki. Inkább nem megyünk, nem szólunk, nem kérünk, mert nem tudjuk legyőzni a büszkeségünket? Jézus őszintén és szeretettel vár arra, hogy odamenjünk hozzá: „Uram, szükségem van Rád. Nem szégyellem bevallani, hogy nélküled semmit nem tudok cselekedni. Kérlek, kereslek, zörgetek Nálad, mert Te már nagyon régóta tudsz rólam, és vársz rám.” SZOMBAT SZERDA „Az ég szétfoszlik, mint a füst, és a föld szétmállik, mint a ruha, lakói pedig úgy elhullnak, mint a legyek. De az én szabadításom örökre megmarad. ” Ézs 51,6 (Lk 21,33; Zsid 11,23-31; Lk 17,11-19) Napjainkban sajnos nagyon szomorú aktualitása van az ilyen szavaknak, mint füst, láng, széthullás, leomlás, pusztulás, megsemmisülés, stb. Mindenki, az egész világ most ugyanarra gondol, és „A békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen. " IThessz 5,23 (Ézs 2,4; Mt 14,22-33; Lk 18,9-14) A megszentelés egyedül Isten munkája, és ez teljes valónkra, testi-lelki-szellemi létünkre kiterjed. Isten jelenléte, ránk árasztott szeretete, megújító kegyelme nélkül senki sem élhetne épségben, józanságban, vidámságban, lelki békében. Egyszerűen felőrölne 24 óra alatt a körülvevő világ sok baja és a bennünk lévő belső kétségek, szorongások, a bűneink súlya. Még ha nem valljuk be, akkor is így van. A békesség Istenének kezébe tegyük le mindazt, ami naponként ér bennünket, a velünk élőket, és a világot, amelyet most a békétlenség és a bosszú tölt be. Kőháti Dorottya SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 17. VASÁRNAP Isten hozta az újabb testvéreket! lKor 12,12-26 Ezeket a sorokat az Istentől ihletett apostol a korinthusiaknak írta. Korinthus pedig az akkori világ középpontjában álló, nagy nemzetközi és belföldi forgalommal bíró kikötőváros volt. „Zsidók és görögök, szolgák és szabadok”, mindenféle nép, vendég, látogató és letelepedni szándékozó megfordult ott, a régi helyben lakók mellett. Igazi „mai” gyülekezet: a rendszer- változás után mindenki keresi a helyét, sokan többször is költöznek. Városból vidékre, vidékről városba, panelből családi házba, távolabb a zajtól, rossz levegőtől és zsúfoltságtól. Ennek hatása sok gyülekezetben érződik. Ráadásul megjelennek az eddig templomba nem járó, kereső emberek is. Nagy szerepe, más szóval szolgálata van ebben a helyzetben a helyi gyülekezetnek. 1. Jobban Krisztushoz ragaszkodni, tőle megújulást, Lelket kérni; 2. befogadni az érkezőket; és 3. mindenkit szolgálatba állítani a megfelelő helyen, hogy ne érezze fölöslegesnek és szerencsétlennek magát. S amíg beépül a földi gyülekezetbe és egymást segítő testvérekké lesznek a régiekkel, egyúttal beépül a szolgálók és az Isten örök Országa felé vándorlók boldog csapatába. Vajon a te gyülekezeted Krisztusra épül és épít-e? Befogadó közösség vagytok-e? Értelmessé tudjátok-e tenni magatok és az újak életét? Hogy igazi gyülekezet legyünk, jobban Krisztushoz kell ragaszkodni. Az „eklézsia” „kihívottakat” jelent. Akiket az Úr kihívott eddigi életükből. Ugyanebben a világban maradtak, de mégis mindent máshogy látnak: Isten szemszögéből, az örök cél szempontjából. A hátsó kamera is be van kapcsolva és látják azt is, ami a színfalak mögött készül vagy zajlik. Belelátnak a Gonosz szándékaiba és Krisztussal, az Ige fényének világosságában járva meg tudják előzni hitben való lépéseikkel a rossz győzelmét. Egyszer két meglehetősen kicsapongó életet élő lány megtért. Nemsokára jött a próba. Régi barátaik egy nagyon csábító bulira hívták őket. Ők egy táviratban válaszoltak: „Nem mehetünk, mert meghaltunk.” Persze hogy jött a kíváncsiak csapata, hogy megkérdezze: mi történt veletek, mit akartok ezzel mondani? És nekik lehetőségük nyílt beszélni arról, hogy mit jelent Krisztussal meghalni a bűnnek és új életet kezdeni. Semmi nem vonzza őket a múlt bűneiből, mert új vezetője van életüknek, Jézus, aki más, de sokkal nagyobb örömöt tud adni. - Ragaszkodsz-e Jézushoz, új életmódot és örömöt jelent-e neked Hozzá tartozni? Csak ennek van olyan vonzása, hogy az újak érdemesnek találják csatlakozni a közösségetekhez. Aztán, figyeltek, és személyesen te, aki olvasod e sorokat, figyelsz-e az újonnan érkezőkre a gyülekezetben? Hidd el, nagyon nehéz belépni egy új helyre. Még ha nincs is oka a szorongásnak. Hát könnyítsd meg, ha tudod! Fogadd egy kedves mosollyal a vendéget, kérdezd meg, honnan jön, járt-e már evangélikus templomban, vezesd egy kényelmes helyre a templomban! És tartsd számon később is! Mert lehet, hogy a buzgóság addig még kiterjed, hogy két alkalommal rámosolygunk, de utána már nem érdekes, már „magától” is itt van. Ő pedig árva lesz közöttünk, de rosszabb esetben el is marad. A mi gyülekezetünkben minden istentisztelet előtt köszöntjük az újakat. Kapnak ajándékba egy könyvet és egy kitölthető lapot. Évente csak 10-12-szer nincs hozzánk életében először bejövő személy. - Te észreve- szed-e azt, aki nem mozog még otthonosan a gyülekezetben? Határozd el: lehetőleg pártját fogom az ilyeneknek. Aztán, a test tagjainak megvan a maga szolgálata is. Magában is értékes a tag, ha tudja, mi a képessége vagy lelki adománya Istentől. Kérd, hogy az Úr világosítson meg, hogy mi a te személyes adottságod, s ha erről meggyőződést szerzel és végezni kezded a szolgálatot, megelégedett leszel, még ha emberileg kicsi is a feladatod. Mert a helyeden leszel. Az Istentől rendelt helyeden tudod magad. S ott a legjobb, ahova Ő állított, ahol Ő Lelke áldását, gyümölcsöt ad a szolgálatban. - De a másik embernek is segíteni kell, hogy fölismerje saját lelki adományát. Ezután pedig helyet kell adni neki is, hogy végezhesse. így lesz teljes a gyülekezet. Mert Isten a lelki ajándékok teljességét nem egy embernek adja, nem egy ember birtokolja az összes karizmát, hanem együtt a gyülekezet. S ha nem önmaga megtartásával van elfoglalva a közösség, hanem lelkesen szolgálni akar, akkor sorra ismerik föl elhívásukat a régi és új tagok és tudnak öszszeillő, egymást nem kizáró, hanem segítő és erősítő szolgálatot végezni. A kívül valókért és Isten dicsőségére. - Ha most a Lélek arra int, légy kész visszább lépni, mást bíztatni és neki is teret engedni. Bíztasd, vond magaddal az önzetlen és alázatos szolgálatban a többieket. Mondod-e, így is gondolod-e, teszele érte, hogy valóság legyen: „Isten hozta a régebbi és az új testvéreket!” Széli Bulcsú IMÁDKOZZUNK! Istenem! Köszönöm, hogy az Úr Jézusban nyert bocsánattal elvetted életemből azt, ami tőled elválasztott. Köszönöm a Veled való közösséget. Köszönöm a testvéreket. Köszönöm gyülekezetemet és pásztoromat. Add világosságodat, hogy észreve- gyem azokat, akiket ma hozzám küldesz. Segíts, hogy fölismerjük és elvégezzük szolgálatunkat, hogy ezzel is épüljön tested, a gyülekezet. Szent nevedért. Ámen. ISTENTISZTELETI REND_______________ Budapesten, 2001. október 7. ..I.. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Be nce Imre; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) D. Szebik Imre; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Magassy Katalin; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. - 1 de. fél II. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békás megy er, 111., Mező u. 12. de. 10. Görög Tibor; Óbuda. III., Dévai Biró M. tér de. 10. Solymár Péter Tamás; Újpest, IV., LebstückM. u. 36- 38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Pintér Károly; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (családi) Muntag Andomé; de. 11. (úrv.) Kézdy Péter; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. fél 10. (családi) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. Győri Tamás; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Győri Tamás; Buda- gyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., KékGo- lyó u. 17. de. 10. Bácskai Károly; du. fél 7. Zsugyel Koméi; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Horváth Anikó; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Horváth Anikó; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV. , Régifóti út. 73. (Nagytemplom) de. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI. , Hősök tere 11. de. 10. (családi) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoscsaba, XVII. Péceli'út 146. de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Pestszent- lörinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza; Törökbálint, (ref. templom) de. fél 9. Endreffy Géza; Budakeszi, (ref. templom) de. fél 9. dr. Zay Balázs. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 17. VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Lk 14,1-11; epistolája (igehirdetési alapige): lKor 12,12-26. HETI ENEKEK: 446, 265. „ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2001. október 8-án, hétfőn 13.30 órakor. Összeállította: tszm 3 £ 5 6 3 h SAROK Liturgikus búcsúzás Szinte még meg sem kezdődött az új sorozat, máris félbeszakítom. Teszem ezt azért, mert egy aktuális esemény erre késztet. Az ok: Egy fontos ember számára fontosabb volt a liturgia... Szeptember 28-án a müncheni Megváltó-templomban (Erlöser Kirche) negyvenévi egyházi szolgálat után búcsúzott a nyugdíjba vonuló egyházfőtanácsos, Claus- Jürgen Roepke. E híradást tulajdonképpen lapunk címoldalán kellene közölni, hiszen személyében egyházunk barátja, segítője búcsúzik az aktív szolgálattól. Teológiai munkássága, sajtószóvivői tevékenysége, az ökumenikus osztályt vezető tisztsége egyaránt jelentős hatással volt és van egyházunk életére is. Isten legyen áldott érte! Most mégsem erről szeretnék írni. Hanem arról, hogy egy fontos ember számára fontosabb volt a liturgia... Fontosabb egy látványos ünneplésnél, zengzetes, nagy ívű beszédeknél, fontosabb pályája hosszú értékelésénél. Ezért istentiszteletre jöttek össze az elköszönök és a búcsúzok. Hálát adva, szép, tartalmas, előretekintő isten- tiszteletre. A liturgia alapformája vespera, azaz esti ima-óra volt. A rend felépítése alkalmazkodott az ősi hagyományokhoz. A megszokott kerékvágásba azonban meglehetősen színes anyag került. Az ökumené referensének köszöntésekor a világ különböző pontjairól érkezett testvérek olvasták fel az evangéliumot (János 15 - „Én vagyok a szőlőtő”) angolul, németül, oroszul, portugálul, szuahéli nyelven, franciául, ukránul - és magyarul. Az énekek között volt svéd dallam, orosz kyrie, Taize-i dal, angol himnusz, afrikai ének és természetesen német korái. A liturgikus szövegek között hallhattunk északit és délit, keletit és nyugatit egyaránt. Felcsendült kórusmű a 16. századból éppen úgy, mint a 20. század végéről. Egyszerű ének, igényes kórus és mutatósán felcsendülő fúvósegyüttes egyaránt megszólalt. Könyörgést tartottak a világért, az egyházért, minden emberért, énértem is. Sokan és egybehangzóan. Áldást kapott a volt munkatársi gárda, a búcsúzó szolgálattevő, a „nyugdíjas korszakát” kezdő házaspár, az egész gyülekezet. Visszaadásra került az eddigi szolgálatot jelző kereszt, az ortodox testvérek pedig gyönyörű mellkereszttel jelölték meg Isten „idős” szolgáját. A nem hivalkodó bevonulást hasonlóan mértéktartó, az Isten-dicsőítés szolgálatához méltó kivonulás „válaszolta” meg. Minden a helyén volt, szépen megkomponálva, jól végiggondolva (Hiszen Isten - ahogy Pál írja - nem a zűrzavar Istene... Hányszor szenvedünk az összevisszaságtól, a „spontán” rendezetlenségtől egy-egy ünnepen). Az ősi rend, a megszokott keret és a fantáziadúsan ösz- szeállított anyag csodálatos egységet adott. Isten igényes rendjének igényes megjelenítése volt. Kiváló példa arra, hogy a megszokott (sokaknak talán éppen ezért unalmassá váló) rendet az ünnep aktualitásában színesen, gazdagon és gazdagítva, a szeretet leleményességével megformálva lehet (szent) élménnyé tenni. A mai ember a felfokozott hajtásban még jobban igényli a szép, tartalmas ünnepet. Ezért nem mindegy, milyen szinten van ünnepkultúránk. (A szép ünnepet sokféle pótszerrel akarják helyettesíteni a „Plázákban”, a nagy bevásárló központokban). Claus-Jürgen Roepke egyházfötanácsos búcsúztató istentisztelete példaadó volt. Nem az emberre figyelt, hanem a szolgálat Urára, s így helyére került az ember is - az értékelés, a hálaadás, az útszakasz-lezárás. Ezt az igényességet lessük el, tanuljuk, próbálgatjuk, ízlelgetjük mi is, ma is, hazánkban is. A jót, a példásat érdemes eltanulni. Hafenscher Károly (ifj) * I