Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-10-07 / 41. szám

2. oldal 2001. OKTÓBER 7. \ Evangélikus Élet /---------------­VASÁ RNAP ÚJ NAP - UJ KEGYELEM „ Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik ne­kem. " Zsolt 16,6 (Ef 1,1; Mt 15,21-28; Zsolt 25,1-22) Gondol/ junk bele: hány elégedetlen, civakodó, netán évekig is pereskedő örökösről hallot­tunk már. Arról is, hogy valaki ki akarja túrni örököstársát a „vagyonból”, csak hogy neki több jusson. A zsoltáros ebben a szívből jövő hálaadásban arra utal, hogy Lévi törzsének tagjai nem kaptak földet az Izraelben meglökött módon, tehát nem „kézzel fogható” örökséget vettek át, Isten ígérete szerig! ugyanis maga az Úr az ő osztályrészük. Ennél, azaz az üdvösségnél nagyobb, jzebb, mindent felülmúlóbb örökség, ennél drágább és szentebb ajándék nem létezik! Az Úr betölt és megelé­gít, és semmi után nem kell sóvárognunk. Isten gyermekeinek erre kell tekinteniük, és ezért kell hálát adniuk. f & í ) |_|g;ypQ ..Isten minden teremtménye jó. " 11'im 4,4 (Jer 10,12; Mk 5,24-34; Lk 16,19-31) Pál apostol itt elsősorban arról beszél, hogy Isten minden eledelt arra teremtett, hogy azt az ember hálaadással elfogyassza. Igaz. hogy az ószövetségi étkezési törvények igen szigorúan és részletesen megszabták, hogy mi ehető és mi nem, de az Újszövetség - Jé|üs Krisztus - egészében üj szemléletet hir­det meg ebben a (nagyon is gyakorlatig kérdésben is. Pál elmagyarázza, hogy nem önmagában véve tiszta vagy tisztátalan valami, mert áz Isten kezéből, hálaadással vett dolog az ige és a könyörgés (asztali ima, áldás) által megszenteteflk; JéztK sza-y va a mérvadó, Ő pedig minden külsődleges, törvényeskedő tisztaság elé és fölé a szív tisztaságát helyezte! KFDD Tied. Uram. az ország, magasztos vagy te, mindenek feje!” IKrón süKM* 29,11b (Kol 1,17-18; Jak 1,1-13; Lk 17,1-10) Isten az az uralkodó, aki minden földi hatalom, minden királyság, köztársaság, diktatúra, demokrácia, állam- szövetség, stb. felett áll. Abban az „országban” tudni magunkat, amelynek a gazdá­ja Isten (illetve Gazdája, ahogyan Gyökössy Endre nevezte), ez kegyelemi állapot. Nem érdemünk, hogy „állampolgárok” lehetünk, O mégis befogad az országába, és nem toloncol vissza a határról, mert nincs útlevelünk, és csak rongyos, fáradt, ki­éhezett menekültek vagyunk. Nem zavar haza oda, ahonnan jöttünk, nem zár több hónapra karanténba, és nem bélyegzi rá az iratainkra, hogy zűrös emberek vagyunk... Beenged és otthont ad nekünk. szemünk előtt ugyanazok a megrendítő és hihetetlen képek jelennek meg. Tényleg ennyi az emberi élet, ennyi az emberi kéz alkotása? Hová tekintsünk, hogy maradan­dót lássunk? Melyik févécsatomára kapcsoljunk, hogy végre megnyugtató híreket halljunk, de olyat, ami emellett igaz is? Ki hirdet meg átfogó, világraszóló béketer­vet, ami betartható, ami megóv a terrortól, a világháborútól? A válasz egyedül Isten igéjében található meg, ebben a maiban így: „örökre megmarad szabadításom.” Ezt vigyük ma el magunkkal, és idézzük fel, pL akkor, amikor leülünk az esti híradó elé. CSÜTÖRTÖK ” tárjak a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmát az örök életre. ” LÖUlUKlUh Júd2| (2Krón 30,9b; Zsid 11,32-40; Lk 17,20-37) Hogyan vár­juk? A jelen életünkben hogyan tapasztaljuk meg ezt az irgalmat, és mire indít ez bennünket? Leginkább „aktív várakozásra”, hiszen nagyon sok a tennivaló. Ha Is­ten szeretete határozza meg az életünket, akkor lehetetlen, hogy a tétlenség, a kivá­rás, a passzivitás jelentsen örömei számunkra. Épp ellenkezőleg! A Jézusban meg­ismert szeretet felszabadít, energiával tölt fel, arra ösztönöz, hogy menjünk, hirdes­sük a Krisztust, továbbadjuk az evangéliumot. m PÉNTEK „Jézus Krisztus mondja: Mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak megnyittatik. ” Lk 11,10 (Jer 29,13-14; Jn 19,28-30; Lk 18.1 -S) Kérni, keresni, zörgetni. Kitartóan, bizalommal, újra és újra. Az tesz így, akinek valamije nincs, álé nagyon szeretne kapni belőle. Vannak, akik úgy vélik: kérni, bezörgeúii — légyen, mert ezzel tulajdonképpen elismerjük: kevesek va­gyunk, gyengék, ügyetlenek, élhetetlenek, másra szorulunk. Hiányaink vannak, amiket csak valaki más elégíthet ki. Inkább nem megyünk, nem szólunk, nem ké­rünk, mert nem tudjuk legyőzni a büszkeségünket? Jézus őszintén és szeretettel vár arra, hogy odamenjünk hozzá: „Uram, szükségem van Rád. Nem szégyellem beval­lani, hogy nélküled semmit nem tudok cselekedni. Kérlek, kereslek, zörgetek Ná­lad, mert Te már nagyon régóta tudsz rólam, és vársz rám.” SZOMBAT SZERDA „Az ég szétfoszlik, mint a füst, és a föld szétmállik, mint a ruha, lakói pedig úgy elhullnak, mint a legyek. De az én szabadításom örökre meg­marad. ” Ézs 51,6 (Lk 21,33; Zsid 11,23-31; Lk 17,11-19) Napjainkban sajnos nagyon szomorú aktualitása van az ilyen szavaknak, mint füst, láng, széthullás, leomlás, pusztulás, megsemmisülés, stb. Mindenki, az egész világ most ugyanarra gondol, és „A békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen. " IThessz 5,23 (Ézs 2,4; Mt 14,22-33; Lk 18,9-14) A megszentelés egyedül Isten munkája, és ez teljes valónkra, testi-lelki-szellemi létünkre kiterjed. Isten jelenléte, ránk árasztott szeretete, megújító kegyelme nélkül senki sem élhetne épségben, jó­zanságban, vidámságban, lelki békében. Egyszerűen felőrölne 24 óra alatt a körül­vevő világ sok baja és a bennünk lévő belső kétségek, szorongások, a bűneink sú­lya. Még ha nem valljuk be, akkor is így van. A békesség Istenének kezébe tegyük le mindazt, ami naponként ér bennünket, a velünk élőket, és a világot, amelyet most a békétlenség és a bosszú tölt be. Kőháti Dorottya SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 17. VASÁRNAP Isten hozta az újabb testvéreket! lKor 12,12-26 Ezeket a sorokat az Istentől ihletett apostol a korinthusiaknak írta. Korinthus pedig az akkori világ középpontjában ál­ló, nagy nemzetközi és belföldi forga­lommal bíró kikötőváros volt. „Zsidók és görögök, szolgák és szabadok”, minden­féle nép, vendég, látogató és letelepedni szándékozó megfordult ott, a régi hely­ben lakók mellett. Igazi „mai” gyülekezet: a rendszer- változás után mindenki keresi a helyét, sokan többször is költöznek. Városból vidékre, vidékről városba, panelből csa­ládi házba, távolabb a zajtól, rossz leve­gőtől és zsúfoltságtól. Ennek hatása sok gyülekezetben érződik. Ráadásul megje­lennek az eddig templomba nem járó, kereső emberek is. Nagy szerepe, más szóval szolgálata van ebben a helyzetben a helyi gyülekezetnek. 1. Jobban Krisz­tushoz ragaszkodni, tőle megújulást, Lelket kérni; 2. befogadni az érkezőket; és 3. mindenkit szolgálatba állítani a megfelelő helyen, hogy ne érezze fölös­legesnek és szerencsétlennek magát. S amíg beépül a földi gyülekezetbe és egy­mást segítő testvérekké lesznek a régiek­kel, egyúttal beépül a szolgálók és az Is­ten örök Országa felé vándorlók boldog csapatába. Vajon a te gyülekezeted Krisztusra épül és épít-e? Befogadó kö­zösség vagytok-e? Értelmessé tudjátok-e tenni magatok és az újak életét? Hogy igazi gyülekezet legyünk, job­ban Krisztushoz kell ragaszkodni. Az „eklézsia” „kihívottakat” jelent. Akiket az Úr kihívott eddigi életükből. Ugyan­ebben a világban maradtak, de mégis mindent máshogy látnak: Isten szemszö­géből, az örök cél szempontjából. A hát­só kamera is be van kapcsolva és látják azt is, ami a színfalak mögött készül vagy zajlik. Belelátnak a Gonosz szándé­kaiba és Krisztussal, az Ige fényének vi­lágosságában járva meg tudják előzni hitben való lépéseikkel a rossz győzel­mét. Egyszer két meglehetősen kicsapon­gó életet élő lány megtért. Nemsokára jött a próba. Régi barátaik egy nagyon csábító bulira hívták őket. Ők egy táv­iratban válaszoltak: „Nem mehetünk, mert meghaltunk.” Persze hogy jött a kí­váncsiak csapata, hogy megkérdezze: mi történt veletek, mit akartok ezzel monda­ni? És nekik lehetőségük nyílt beszélni arról, hogy mit jelent Krisztussal meg­halni a bűnnek és új életet kezdeni. Sem­mi nem vonzza őket a múlt bűneiből, mert új vezetője van életüknek, Jézus, aki más, de sokkal nagyobb örömöt tud adni. - Ragaszkodsz-e Jézushoz, új élet­módot és örömöt jelent-e neked Hozzá tartozni? Csak ennek van olyan vonzása, hogy az újak érdemesnek találják csatla­kozni a közösségetekhez. Aztán, figyeltek, és személyesen te, aki olvasod e sorokat, figyelsz-e az újonnan érkezőkre a gyülekezetben? Hidd el, nagyon nehéz belépni egy új helyre. Még ha nincs is oka a szorongás­nak. Hát könnyítsd meg, ha tudod! Fo­gadd egy kedves mosollyal a vendéget, kérdezd meg, honnan jön, járt-e már evangélikus templomban, vezesd egy ké­nyelmes helyre a templomban! És tartsd számon később is! Mert lehet, hogy a buzgóság addig még kiterjed, hogy két alkalommal rámosolygunk, de utána már nem érdekes, már „magától” is itt van. Ő pedig árva lesz közöttünk, de rosszabb esetben el is marad. A mi gyülekezetünk­ben minden istentisztelet előtt köszönt­jük az újakat. Kapnak ajándékba egy könyvet és egy kitölthető lapot. Évente csak 10-12-szer nincs hozzánk életében először bejövő személy. - Te észreve- szed-e azt, aki nem mozog még otthono­san a gyülekezetben? Határozd el: lehe­tőleg pártját fogom az ilyeneknek. Aztán, a test tagjainak megvan a ma­ga szolgálata is. Magában is értékes a tag, ha tudja, mi a képessége vagy lelki adománya Istentől. Kérd, hogy az Úr világosítson meg, hogy mi a te szemé­lyes adottságod, s ha erről meggyőző­dést szerzel és végezni kezded a szolgá­latot, megelégedett leszel, még ha em­berileg kicsi is a feladatod. Mert a he­lyeden leszel. Az Istentől rendelt helye­den tudod magad. S ott a legjobb, aho­va Ő állított, ahol Ő Lelke áldását, gyü­mölcsöt ad a szolgálatban. - De a másik embernek is segíteni kell, hogy fölis­merje saját lelki adományát. Ezután pe­dig helyet kell adni neki is, hogy végez­hesse. így lesz teljes a gyülekezet. Mert Isten a lelki ajándékok teljességét nem egy embernek adja, nem egy ember bir­tokolja az összes karizmát, hanem együtt a gyülekezet. S ha nem önmaga megtartásával van elfoglalva a közös­ség, hanem lelkesen szolgálni akar, ak­kor sorra ismerik föl elhívásukat a régi és új tagok és tudnak öszszeillő, egy­mást nem kizáró, hanem segítő és erősí­tő szolgálatot végezni. A kívül valókért és Isten dicsőségére. - Ha most a Lélek arra int, légy kész visszább lépni, mást bíztatni és neki is teret engedni. Bíz­tasd, vond magaddal az önzetlen és alá­zatos szolgálatban a többieket. Mondod-e, így is gondolod-e, teszel­e érte, hogy valóság legyen: „Isten hozta a régebbi és az új testvéreket!” Széli Bulcsú IMÁDKOZZUNK! Istenem! Köszönöm, hogy az Úr Jézus­ban nyert bocsánattal elvetted életemből azt, ami tőled elválasztott. Köszönöm a Ve­led való közösséget. Köszönöm a testvére­ket. Köszönöm gyülekezetemet és pásztoro­mat. Add világosságodat, hogy észreve- gyem azokat, akiket ma hozzám küldesz. Segíts, hogy fölismerjük és elvégezzük szol­gálatunkat, hogy ezzel is épüljön tested, a gyülekezet. Szent nevedért. Ámen. ISTENTISZTELETI REND_______________ Budapesten, 2001. október 7. ..I.. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Be nce Imre; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) D. Szebik Imre; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Magassy Katalin; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. - 1 de. fél II. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békás megy er, 111., Mező u. 12. de. 10. Görög Tibor; Óbu­da. III., Dévai Biró M. tér de. 10. Solymár Péter Tamás; Újpest, IV., LebstückM. u. 36- 38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Pintér Károly; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Vá­rosligeti fasor 17. de. fél 10. (családi) Muntag Andomé; de. 11. (úrv.) Kézdy Péter; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbá­nya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocs­kai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. fél 10. (családi) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. Győri Tamás; XI. Né­metvölgyi út 138. de. 9. Győri Tamás; Buda- gyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., KékGo- lyó u. 17. de. 10. Bácskai Károly; du. fél 7. Zsugyel Koméi; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Horváth Anikó; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Horváth Anikó; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV. , Régifóti út. 73. (Nagytemplom) de. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI. , Hősök tere 11. de. 10. (családi) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoscsaba, XVII. Péceli'út 146. de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoske­resztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Pestszent- lörinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kis­pest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bul­csú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Soly­már Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza; Törökbálint, (ref. tem­plom) de. fél 9. Endreffy Géza; Budakeszi, (ref. templom) de. fél 9. dr. Zay Balázs. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 17. VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Lk 14,1-11; epistolája (igehirdetési alapige): lKor 12,12-26. HETI ENEKEK: 446, 265. „ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rá­dió a Kossuth adó hullámhosszán 2001. október 8-án, hétfőn 13.30 órakor. Összeállította: tszm 3 £ 5 6 3 h SAROK Liturgikus búcsúzás Szinte még meg sem kezdődött az új sorozat, máris félbe­szakítom. Teszem ezt azért, mert egy aktuális esemény er­re késztet. Az ok: Egy fontos ember számára fontosabb volt a liturgia... Szeptember 28-án a müncheni Megváltó-templomban (Erlöser Kirche) negyvenévi egyházi szolgálat után bú­csúzott a nyugdíjba vonuló egyházfőtanácsos, Claus- Jürgen Roepke. E híradást tulajdonképpen lapunk címol­dalán kellene közölni, hiszen személyében egyházunk barátja, segítője búcsúzik az aktív szolgálattól. Teológi­ai munkássága, sajtószóvivői tevékenysége, az ökumeni­kus osztályt vezető tisztsége egyaránt jelentős hatással volt és van egyházunk életére is. Isten legyen áldott ér­te! Most mégsem erről szeretnék írni. Hanem arról, hogy egy fontos ember számára fontosabb volt a liturgia... Fontosabb egy látványos ünneplésnél, zengzetes, nagy ívű beszédeknél, fontosabb pályája hosszú értékelésénél. Ezért istentiszteletre jöttek össze az elköszönök és a bú­csúzok. Hálát adva, szép, tartalmas, előretekintő isten- tiszteletre. A liturgia alapformája vespera, azaz esti ima-óra volt. A rend felépítése alkalmazkodott az ősi hagyományok­hoz. A megszokott kerékvágásba azonban meglehetősen színes anyag került. Az ökumené referensének köszönté­sekor a világ különböző pontjairól érkezett testvérek ol­vasták fel az evangéliumot (János 15 - „Én vagyok a sző­lőtő”) angolul, németül, oroszul, portugálul, szuahéli nyelven, franciául, ukránul - és magyarul. Az énekek kö­zött volt svéd dallam, orosz kyrie, Taize-i dal, angol him­nusz, afrikai ének és természetesen német korái. A liturgi­kus szövegek között hallhattunk északit és délit, keletit és nyugatit egyaránt. Felcsendült kórusmű a 16. századból éppen úgy, mint a 20. század végéről. Egyszerű ének, igé­nyes kórus és mutatósán felcsendülő fúvósegyüttes egy­aránt megszólalt. Könyörgést tartottak a világért, az egy­házért, minden emberért, énértem is. Sokan és egybehang­zóan. Áldást kapott a volt munkatársi gárda, a búcsúzó szolgálattevő, a „nyugdíjas korszakát” kezdő házaspár, az egész gyülekezet. Visszaadásra került az eddigi szolgála­tot jelző kereszt, az ortodox testvérek pedig gyönyörű mellkereszttel jelölték meg Isten „idős” szolgáját. A nem hivalkodó bevonulást hasonlóan mértéktartó, az Isten-di­csőítés szolgálatához méltó kivonulás „válaszolta” meg. Minden a helyén volt, szépen megkomponálva, jól végig­gondolva (Hiszen Isten - ahogy Pál írja - nem a zűrzavar Istene... Hányszor szenvedünk az összevisszaságtól, a „spontán” rendezetlenségtől egy-egy ünnepen). Az ősi rend, a megszokott keret és a fantáziadúsan ösz- szeállított anyag csodálatos egységet adott. Isten igényes rendjének igényes megjelenítése volt. Kiváló példa arra, hogy a megszokott (sokaknak talán éppen ezért unalmas­sá váló) rendet az ünnep aktualitásában színesen, gazda­gon és gazdagítva, a szeretet leleményességével megfor­málva lehet (szent) élménnyé tenni. A mai ember a felfokozott hajtásban még jobban igényli a szép, tartalmas ünnepet. Ezért nem mindegy, mi­lyen szinten van ünnepkultúránk. (A szép ünnepet sokféle pótszerrel akarják helyettesíteni a „Plázákban”, a nagy be­vásárló központokban). Claus-Jürgen Roepke egyházfötanácsos búcsúztató is­tentisztelete példaadó volt. Nem az emberre figyelt, hanem a szolgálat Urára, s így helyére került az ember is - az érté­kelés, a hálaadás, az útszakasz-lezárás. Ezt az igényességet lessük el, tanuljuk, próbálgatjuk, ízlelgetjük mi is, ma is, hazánkban is. A jót, a példásat érdemes eltanulni. Hafenscher Károly (ifj) * I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents