Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-02-04 / 6. szám
66. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2001. FEBRUÁR 4. VÍZKERESZT ÜNNEPE UTÁN UTOLSÓ VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 65 Ft A TARTALOMBÓL „Tessék mondani, ki tart ma istentiszteletet?” Sinkovits Imre emlékezete Az azonosságról és a másságról Napnyugati „bölcsek” Indiában Dr. Berki Feriz ortodox esperes-adminisztrátor és D. dr. Harmati Béla evangélikus püspök testvéri kézfogása az Ökumenikus Imahét megnyitó istentiszteletén, január 21-én a Deák téri Evangélikus Templomban. (Kettejüket Magyar Máriusz román ortodox esperes és Orbókné Szent-Irányi Ilona unitárius püspökhelyettes fogja közre. Képriportunk a 3. oldalon. Vendégünk volt a Finn Evangélikus Egyház Külügyi Szolgálatának két munkatársa Jukka Paanna finn érsek szeptemberi magyarországi útjának előkészítése céljából tett magyarországi látogatást - január 17 és 22 között - a Finn Evangélikus Egyház küliigyekkel foglalkozó két szakembere: dr. Risto Cantell egyházi főtanácsos és munkatársa Timo Frilander professzor. Az ötnapos találkozó során egyházunk aktuális helyzetével ismerkedtek. Oktatási intézményeink közül Budapesten megtekintették a Fasori Evangélikus Gimnáziumot, az Evangélikus Flittudományi Egyetemet, Győrben pedig az Evangélikus Óvodát és Általános Iskolát. Találkoztak egyházunk vezetőivel és az Országos Iroda különböző szakterületekért felelős munkatársaival is. Megismerkedtek az Oktatási Osztály, a Gyermek és Ifjúsági Bizottság, a Női Misszió, a Diakóniai Osztály, a Külügyi Osztály, valamint a Sajtóosztály munkájával. Megbeszéléseiken szóba került a már meglévő finn-magyar kapcsolatok további bővítésének lehetősége. Mindkét fél fontosnak tartotta a gyülekezetek egymás közti kapcsolatfelvételének további támogatását. Finnország tagja az Európai Közösségnek. Ennek kapcsán szó esett Magyarország majdani Uniós tagságáról, az egyház és az Unió viszonyáról. Finn testvéreink pozitív tapasztalataikról is beszámoltak: amióta országuk az EU tagja, Finnországban nemhogy lanyhult volna, sokkal inkább erősödött a nemzeti identitás, a saját értékek megélésének, megőrzésének igénye. Itt tartózkodásuk alatt vendégeink látogatást tettek a „Sarepta” Diakóniai Otthonunkban, valamint a győri gyülekezet Öregotthonában is. Látogatásuk zárásaként vasárnap mindketten istentiszteleti szolgálatot tartottak: Timo Frilander az óbudai, Risto Cantell a rákoskeresztúri gyülekezetben prédikált. (A nyelvi nehézségek leküzdésében nagy segítségükre volt a finnül kitünően beszélő Joób Máté doktorandusz, valamint Kosa László lelkész.) Reméljük, a gyümölcsöző kapcsolat szeptemberben további részletekkel gazdagodik. 1-yB-l VISSZAPILLANTÓ... Toronyszentelés Tatán Idestova több mint másfél hónapja harangszó gyűjti egybe vasárnaponként a tatai evangélikusokat. Egyházközségünk életében határkőt jelentett az elmúlt esztendő ád- ventjének 3. vasárnapja, hiszen beteljesült a régi vágy: felszentelhettük a kistemplom tornyát, harangját. A maroknyi tatai evangélikus gyülekezet a 19. század végén, huszadik század elején kezdett szerveződni, majd 1924-ben dr. Kovács Sándor teológiai egyetemi tanár, missziói lelkész indítványára a Szend községben tartott egyházmegyei közgyűlésen Tatatóváros elszakadt Szendtől és önálló egyházközséggé alakult. Két nevet kell még megemlítenünk: dr. Teutsch József tóvárosi gyógyszerészt (gyülekezet felügyelője) és Jakus Imre kántortanítót. Előbbi hitből fakadó anyagi áldozatának köszönhető egykori imaházunk megépítése, utóbbi testvérünk lankadatlan szervező-kereső képességének tudható be, hogy a gyülekezet létszáma eléri a négyszázat! A felszentelés felemelő ünnepi szolgálatát D. Szebik Imre püspök vezetésével, Lábossá Lajos leköszönt Fejér-komáromi esperes, volt püspökhelyettes és Franko Mátyás parókus lelkész végezte a zsúfolásig megtelt templomban. A „Lutherrózsa” c. újság millenniumi számának napokban megküldött cikke nyomán. Meditáció Ordass Lajos születésnapján Száz éve - 1901. február 6-án - született a Magyarországi Evangélikus Egyház talán legtragikusabb sorsú püspöke. Bár ki tudja. Ez is titok. Aki annyira szoros kapcsolatban él Istenével, annál idegen ez a megközelítés. Isten embere volt. Nem kereste a küldetést, vállalta. Tiszteltem, rendkívül mód tiszteltem, nem szerettem érte. Nem akartam, hogy újra börtönbe kerüljön. Azt akartam, hogy velünk legyen. 1957-et írtunk ekkor. Talán, mert édesanyám is ugyanabban az esztendőben született, talán, mert a püspök gyermekeit is szerettem, talán, mert József Attila költészete ekkortájt igen közel állt hozzám, azt akartam, hogy maradjon meg az egyház élén, hogy hagyja a dagadt ruhát másra, engem vigyen fel a padlásra. Önzés, biztosan. Dehát miért ragaszkodunk emberekhez, papokhoz, püspökökhöz?! Ismertem Ordass Lajost. Ó is ismert engem. Utólag vált súlyossá, történelmivé konfirmációnk 1948-ban, Ordass Lajos és Kékén András szolgálatával. 1956- ig nem állhatták együtt (külön sem) a Deák téri oltár előtt. (Nehogy valaki kiigazítson, tudom, hogy Kékén András 1949. áprilisában prédikált utoljára). Fájdalmasan rövid idő volt 1957/58-ban, amíg az aktív püspök Ordass Lajos közelében élhettem. Ekkor ismert meg. Még ma is olykor rajtakapom magam, hogy folytatom az akkori vitát, amiben természetesen nem én voltam a partner. De tudta, hogy én is egyik közkatonája vagyok a csapatnak, amelyik rendelkezésére áll, és amelyik reméli, hogy a püspök marad. - ,.Rendezze viszonyát az állammal! ” - ezt már a megriadt papok szajkózták, vergődve tisztesség és kenyérféltés, a püspökkel szembeni lojalitás és a diktatúrától való félelem feszültségében. Még ma is belémhasít: ha valami csoda folytán 1962-ig, '63-ig - a diktatúra felpuhulásáig - elnavigáltunk volna (így gondolom, a többes szám első személyben) már lett volna hosszú távon is esély egy tisztes egyházi életre. Képtelenség. Nem tudom, Ordass Lajos honnan tudott mindent olyan pontosan, de valóban tudott. Nem volt mozgástere, bármennyire szerettük volna. Azt is elgondolom, mi lett volna, ha nem őt választják Raffay Sándor után püspöknek, hanem a hajlékonyabb, diplomata Kemény Lajost, és Ordass szolgálhatott volna, kerülve a konfrontációt. A történelemmel nem lehet vitatkozni. Sorsszerű volt megválasztása, küldetése. Nem utat mutatott, mintát adott. Krisztus-követésből. Nem egy „ellenálló egyház" fold alatti püspöke akart lenni. Dobosi Szabó László fametszete Ezért nem értették meg ellenfelei, a diktatúra is nehezen. Kereszthordozó, keresztjét vállaló keresztyén ember volt. Nem összeesküvő politikus. Mindenkinek saját keresztjét kell hordoznia, ahogy Isten rendelte. Az egyháznak pedig élnie kell. Akár megalkuvások árán is. De ö nem tudott megalkudni. Nem ítélkezett, példát mutatott. Vitatkozom az akkori egyházvezetök- kel, állami egyházpolitikusokkal is. Nem tudtak visszamenni a forradalom előtti megállapodáshoz, ahhoz, hogy Ordass Lajos tanítson a Teológiai Akadémián. Azután majd meglátjuk, mikor kerülhet sor egyébre, püspöki szolgálatára. Vélem inkább az egyházban, az államot kiszolgálók között volt az akadály. Féltek Ordasstól, személyiségétől, tudásától, tekintélyétől. Jobb, ha félre van állítva. Nemrég vettünk fájdalmas búcsút Szépfalusi Istvántól, aki az Ordass- kötetek, a „lila- könyvek" kiadásával, szerkesztésével, írásával a legtöbbet tette azért, hogy Ordass Lajos élete és műve eleven erő legyen egyházunkban. 1948. Nagypéntekén, Ordass Lajos igehirdetése nyomán kapott az akkor tizenhat éves Szépfalusi István elhívást Isten ügyének szolgálatára, nyert új értelmet élete. Mennyi áldás maradt el és miért azáltal (az Isten titka ez is), hogy Ordass Lajos, és az egyházak mártírjai, félre lettek állítva. Az elmaradt haszon a sötét évtizedek legnagyobb, semmilyen kárpótlással ki nem egyenlíthető vesztesége. 100 éve született Lajos bácsi. Aki sok nyelven beszélt, aki elmehetett volna családostul, börtön és magány elől, és szolgálhatott volna több országban, gond nélkül. Az Úristen ide állította. A magyar egyházi vezető sorsa a diktatúrában, ez volt a küldetése. A germán armada előretörésekor már vállalta a magyar sorsot, ekkor lett Wolfból Ordass. Mert magyar volt, de sohasem magyar- kodó. Nem úszott az árral. (1944. március 19-én döntött az Ordass név használatáról.) A gyengék oldalán állt. Amikor püspök lett, akkor az egész egyházért (ma már legendás, hogy először az iskolákért) vállalta a felelősséget. Pedig milyen egyszerű lett volna engedni, megmagyarázni, hogy iskolák nélkül még egyház az egyház. A püspök nem volt politikus, mégis minden politikusnál jobban - mint morális lény - ráérzett a szalámitaktika lényegére. Egyszer engedsz, nincs megállás. így van ez minden életben. A gonosz természetrajza, stratégiája ugyanaz a kisember, az egyház, a nemzet... életében. Megmérettünk és könnyűnek találtattunk. A hitvalló püspök életpéldája tükrében még élesebb az egyház nyomorúsága. De hihetetlen az Isten kegyelme, megbocsátó szeretete is. Van folytatás. Isten hűséges gyermeke születésének századik évfordulója üzenet a ma egyházának, a 21. század egyházának. Ma nem kell hősnek, vagy mártírnak lenni ahhoz, hogy emberek maradhassunk. Mégsem könnyű (sohasem könnyű!) a Krisztus követése, önmagunk legyőzése. Jó lenne, ha a püspök életpéldája ható erő lenne a mai egyházban, minden nemzedék számára. Életünk ellentmondásait jelzi, valójában nehezen érthető, hogy Ordass Lajos életműve nincs az egyházi élet centrumában. Nem embertisztelet, hanem egy az Istent tisztelő ember példájának ereje hiányzik. Pedig a nevét viselő Kör éppen ezt a feladatot tűzte zászlajára, tett is érte, mégsem sikerült az áttörés. Talán azért sem, mert a soha nem politikavezérelt püspök személyiségét aktuálpolitikai mondanivaló tolmácsolására is fel kívánták használni. Szinte egyházával is szembe kívánták fordítani. Ez teljesen idegen tőle. Személyisége, távozása után is ellenáll a manipulációknak. Soha nem volt ellenzéki. Vagy alkothatott, vagy csendben félreállt. Száz éve született egyházunk azon püspöke, aki történelmi személyiséggé, tankönyvi anyaggá vált, pedig csak szolgálni szeretett volna. Az Ige embere volt, az imádság embere volt, Isten embere volt. Aldassék érte az Úr neve. Frenkl Róbert 2001. február 6-án, kedden, délután 17 órakor D. Ordass Lajos püspök születésének 100. évfordulóján az Ordass Lajos Baráti Kör, a Budai Evangélikus Egyházmegye és a Kelenföldi Gyülekezet közös hálaadó istentiszteletet tart a kelenföldi evangélikus templomban. Az ünnepi istentiszteleten igét hirdet Ittzés János püspök, orgonái Zászkaliczky Tamás orgonaművész, verset mond Bánffy György színművész, énekel a Kelenföldi Gyülekezet énekkara Bence Gábor vezényletével. Az istentisztelet előtt 15 órakor megkoszorúzzuk D. Ordass Lajos püspök sírját a Farkasréti temetőben. Ezekre az alkalmakra minden érdeklődőt szeretettel hívunk és várunk. A Magyarországi Evangélikus Egyház 2001. február 6-án 10 órakor ünnepi megemlékezést tart ORDASS LAJOS mártírsorsú püspök születésének 100. évfordulóján az Országos Egyház Székházában (1085 Budapest Üllői út 24) Előadást tart: dr. Boleratzky Lóránd és dr. Hafenscher Károly Ez alkalommal kerül sor a Dunatáj Alapítvány gondozásában készült ORDASS című fűm ősbemutatójára. \ ____________________________
