Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-09-09 / 37. szám
6. oldal 2001. SZEPTEMBER 9. Evangélikus Elet Egy „magvetőre” emlékeztünk „INDULUNK, ÉRKEZÜNK, ADJ NEKÜNK TÁRSAKAT!” Képeslapok a Líceum nyári táborából Ha az örömünnep fokozható, akkor ez Hatvanban bekövetkezett. Hetilapunkban alig egy éve számoltunk be arról, hogy megtörtént a gyülekezet templomának belső felújítása (Ev. Élet 2000. november 26.), most pedig a legújabb örömünnepet élhettük át: ünnepélyesen emlékeztünk meg Legány Ödön születésének 125. évfordulójáról. Legány Ödön jelentős növénynemesítő, kutató és szervező volt. A mosonmagyaróvári Gazdasági Akadémián, majd hosszú évtizedekig Hatvanban működött. Ő volt az első a magyar növényneme- sítők között, aki keresztezésekkel nemcsak új fajtákat állított elő, hanem a gyakorlatban vitte tovább a kutatásokban elért eredményeit. „Magvető” volt. Egyházi vonalon az 1936-ban önállósult Hatvani Evangélikus Egyházközség első fel- ügyelőjeként dolgozott intenzíven haláláig, mint „lelki magvető”. 1944. augusztus 14-én hunyt el. A megemlékezés már szombaton (szeptember 1-jén) elkezdődött: rendbe- tett sírjánál dr. Barcza Béla, a gyülekezet lelkésze emlékezett Legány Ödönre, és elhelyezte a gyülekezet koszorúját. Vasárnap (szeptember 2-án) délelőtt az 1935-ben épült, ragyogóan felújított templom felszentelésének évfordulóján szépszámú gyülekezet adott hálát lelki otthonáért, és a benne nyert áldásokért. Abban, hogy így ünnepelhettünk, Szeptember első vasárnapját írtuk. Borongós, szomorú idő telepedett az őrségi tájra. Egy kis falu határában azonban vidám csapat készülődött. Nyolc személyautó állt sorban, egymás után. Elhangzott a vezényszó: „Irány Szlovénia, irány Hodos!" A mintegy harmincfös kis csapat nem először indult útnak. Régi, közel évtizedes kapcsolat van a hodosi és az őrima-, gyarósdi gyülekezetek között. Eleinte csak egy-egy jelesebb ünnepre hívták meg egymást az őrségi táj két végén elhelyezkedő evangélikus közösségek. Azután a találkozások úgy öt éve rendszeressé váltak. Már szinte hagyomány egy tavaszi, közös szeretetvendégség Őrimagya- rósdon, és egy kora őszi hodosi találkozás. Külön esemény évente, nagyszombat estéjén a magyar fiatalok (Őrimagyarósd és Szentgotthárd) passiójátéka Hodoson. Az egyszerű falusi emberek előtt már megszűnt a határ. Ők már „légiesítették” - elkezdték a kapcsolatok építését. Éppen ezért töltött el örömmel bennünket a Szlovén Evangélikus Egyház és a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület között megkezdődött „magasabb szintű közeledés”, amelyről az Ev.Élet múlt heti száma is beszámolt. Ez ugyanis arra sarkallt bennünket, hogy mi is még szorosabbra fűzzük kapcsolatainkat a hodosi magyar ajkú gyülekezettel. A vasárnapi látogatás is ezt Legány Ödön hite, hűsége és szervező- képessége is „benne van”! Délután a templomi ünnepélyen a gyülekezet lelkésze ismertette Legány Ödön pályafutását és munkásságát. Farkas Kálmánná polgármester asszony tartalmas és lendületes beszédében húzta alá az évforduló és a megemlékezés jelentőségét, időszerű vonatkozásokkal. Szinnyei András országgyűlési képviselő értékes agrártörténeti kiegészítéssel szolgált, saját tanulmányai alapján. Símén Domokos erdélyi ny. unitárius lelkész az erdélyi egyházak és az ottani magyarság életéről szólt, átszőve személyes lelkipásztori tapasztalataival. Igazi, ökumenikus szellemben ő látta el a kántori szolgálatokat is. Ezután a város vezetősége, társadalma, a gyülekezet és a mosonmagyaróvári mezőgazdaság-tudományi kar részéről koszorúkat helyeztünk el a Tuzson Eszter által készített, és most felavatott Legány-emléktáblánál. A Himnusz el- éneklése után rövid, bensőséges hangulatú állófogadás zárta le ünnepünket. „Az áldott magvető emlékére” elhelyezett emléktábla Sztehlo Gábor emléktáblájának közelében, a templom bejárata mellett van. Méltó helyen. A szószerinti és a lelki értelmű, hűséges és reménységes magvetésre buzdít Legány Ödön példája is: „íme, kiment a magvető vetni... " (Mt 13,3/b). B. B. szolgálta. Közös istentiszteleten vettünk részt, ahol a vendég gyülekezet lelkésze hirdette - magyar nyelven - Isten igéjét. Az egy héttel ezelőtti püspöki gondolatsort folytatta, amikor arról beszélt, hogy Jézussal való találkozásunk Isten kegyelmi ajándéka, mert Isten megkeresi és megmenti a bűnös embert. „Azért jött az emberfia, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett. ” (Lk 19,10.) Az istentisztelet végén a magyarósdi- ak átadták ajándékukat, egy fehér színű, a millenniumi zászló farkasfog alapmotívumával szegélyezett, középen hatalmas lutherrózsával díszített zászlót. Az istentisztelet után (melyen 100 fős gyülekezet vett részt), fehér asztal melletti beszélgetés következett. Itt a jövőt szövögették a két gyülekezet tagjai. Búcsúzni a jövőbe vetett hit, a zászlóátadáskor elhangzott Reményik-vers üzenetének reményében búcsúztunk. „Zászló!-Valaha, nem is olyan rég Zord harci jelvényt jelentett e szó... Azt a zászlót ne keressétek már,... Új zászló leng most itt közöttetek,... Egyet jelent; míg zimankós idő jár, És körös-körül felleges az ég, Alatta dolgozik s imádkozik, S dalol, dalol egy zászlóaljnyi nép. ” E zászlóaljnyi, imádkozó néphez szeretnénk tartozni! Loós Csaba Idén augusztus 14. és 21. között tartotta - Jakab László tanár úr vezetésével - iskolai táborát a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum). A főhadiszállás ezúttal Tokajban volt. A 42 licistát - a szervezésben ugyancsak oroszlánrészt vállalt Brassányi Zoltán mellett - elkísérte még Budaker Dóra és Czákler Judit tanárnő, valamint e sorok írója is. Isten hozta Tokajban A tábor a Tisza partján, a híd mellett kapott helyet. Szemben a tokaji szőlőhegy, a hídnál a Bodrog torkolata. Mivel az év nagy részét városban töltjük, így minél többet szerettünk volna az Isten által ily pompásan megalkotott természetben tölteni. Az első esti áhítat egy lépcsős úton, a református templomkert mellett zajlott, ahol Budaker tanárnőtől a cikk címadó énekét tanulhattuk meg. Az egyik este a Tisza-parton is tartottunk áhítatot. Szintén lenyűgöző volt a látvány a strandról, ahol két délutánt is eltöltöt- tünk. Nem csoda, hogy annyi utazó írta le eme szépségeket. Megcsodálhattuk e kicsit mediterrán hangulatú városka egyéb nevezetességeit, templomai mellett a Rákóczi pincébe is eljutottunk. Itt tanítványaink nemcsak a borok királyának elkészítését ismerték meg, hanem egy kicsit abban a teremben is elidőzhettek, ahol Szapolyai Jánost királlyá választották. (A tokaji gyógyító hatását már Paracellsus is tanulmányozta. Ő még nem tudhatta, amit mi a vezetéskor hallottunk, hogy az aszúsodásnál egy penicillintartalmú gomba is jelen van...) Az 512 méter magas Kopasz-hegyet pedig, mely a város fölé magasodik, éjszakai túra keretében mászták meg a tábor vállalkozó szellemű tagjai. A résztvevők nagy élménynek tartották a vasárnap esti szalonnasütést is, melyen sok ének is elhangzott az Új énekeskönyv dalaiból. Üdvözlet Debrecenből A második napon tanítványainkkal Debrecenbe utaztunk. Itt a gyönyörűen felújított Kossuth teret néztük meg (egyéni szökőkútjaival bármelyik nyugat-európai város büszke lehetne rá.), majd a Déri Múzeumban a Munkácsi-képek ejtették ámulatba tanítványainkat. (Az esti áhítaton a passióból olvasott fel öt licista, így szembesíthették a művész által alkotott képet, a róla szerzett benyomásokat a szenvedéstörténettel.) A délután strandolással telt a Nagyerdőben, az egyetem monumentális főépületének megtekintése után pedig sokan arra az elhatározásra jutottak, hogy itt szeretnének továbbtanulni. Augusztus 20-án ismét Debrecen volt a program. A Nagytemplom és a Református Kollégium megtekintése után a Virágkameválban, este pedig az ünnepi tűzijátékban gyönyörködhettünk. Zempléni anzix Zemplénbe bérelt autóbuszon jutottunk. A csodálatos Pataki Várat Jakab tanár úr régi tanítványa mutatta meg, aki - mint kiderült - éppen ott dolgozik. Milyenek a véletlenek!... Pálháza volt a következő úti cél, itt a kisvasút Zemplén vadregényes erdeibe, tájaira vitt el bennünket. Délután Vizsolyba értünk. Itt nem csupán a Bibliát elsőként magyarra-fordító Károli Gáspár emlékét idézhettük fel, de a templom történetét is megismerhettük. Milyen szép kívülről is ez az Árpád-kori templom! És milyen szép virágos a környezete! A napi áhítatot is a templomban tartottuk, azt hiszem, erre nem csupán a helyszín miatt fognak emlékezni a tábor résztvevői! Üdvözlet Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből A kirándulások közül talán a legemlékezetesebb erre a környékre vitt. Máriapócson a kegytemplomban éppen ószláv mise volt. Nyírbátorban a Báthoryak építette két templomot tekintettük meg, a reformátusban a nyírbátori református lelkész fogadott bennünket. Szatmárcsekén az idő múlásával szembesülve nézhettünk körül az egyedülálló csónakos kopjafás temetőben. A Himnusz éneklésével és néhány szál virággal tisztelegtünk Kölcsey Ferenc sírjánál. (Egy kicsit Görögországban érezhettük magunkat az emlékmű láttán: a magyar Parnasszus... Persze a hangulathoz a 35°C is hozzátartozott.) Ezután Túristvándi következett, a nagyon szép környezetben fekvő vízimalommal. A tóparton népművészeti kirakodóvásár zajlott és népzenét is hallhattunk, amely mindenkit elvarázsolt. Egyszer talán ide kellene egy tábort szervezni! A vízimalom után Tarpán egy szárazmalmot vettünk szemügyre. Az út mentén és a téren roskadoztak a szilvafák. Az idei gátszakadás nyomait már nem nagyon lehet látni, mindenütt zajlanak, vagy véget értek a helyreállítási munkák. Sok, valóban takaros, tájba illő ház épült itt is és Csarodán is. A gyönyörű Árpád-kori templomot szerencsére nem érte kár, a festmények azonban ettől függetlenül nedvesednek. Ebben a nagyon szép kis templomban is tartottunk áhítatot. Úgy is mondhatnánk, hogy kormányzati vezetőink nyomdokában jártunk: négy nappal korábban ugyanis itt volt a kormányülés, két nappal előttünk pedig a köztársasági elnök úr járt itt. Vasárnap Nyíregyházára vezetett a táborlakók útja, mégpedig korán, mert az evangélikus istentiszteleten vettek részt, utána pedig egy rövid séta következett a megyeszékhelyen. Rendezettségével, virágos útjaival ez a város is mindannyiunknak tetszett. Összességében azt hiszem, felejthetetlen hetet tölthettünk hazánk észak-keleti szegletében. Új kapcsolatok alakulhattak ki, mindannyian jobban megismertük egymást és az áhítatok során nem csupán egymáshoz, de a Mindenhatóhoz is közelebb kerülhettünk, mind igéje, mind csodás teremtett világának megismerése által. Babies Csaba Aratási hálaadás Somogyszilben 2001. augusztus 26-a emlékezetes esemény marad annak a mintegy 75-80 résztvevőnek a számára, akik ezen a napon a Somogyszili Evangélikus Egyházközség templomában jelen voltak a nyár utolsó vasárnapján tartott aratási hálaadó ünnepségen. Az ünnepséget joggal nevezhetjük ökumenikusnak is, hiszen a Zeng a harang hívó szóval kezdetű énekkel a helyi katolikus gyülekezet kórusa adta meg az alaphangot, valamint református testvéreink is szép számmal képviseltették magukat. Az oltárra egy kosárkában felkerült a nemzeti színű szalaggal átkötött kenyér, jelképezve az Isten áldásából származó mindennapi kenyeret, mely az igehirdetés alapigéje is volt egyben (A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma! Mt 6,11). A prédikáció szavai a mindennapi szükségleteinkhez feltétlenül szükséges dolgok megbecsülésére hívta fel a figyelmet, arra, hogy mindaz, ami az asztalon elénk kerül, az Atya kegyelmes szeretetének, gondviselő jóságának köszönhető, ezért ne az önzés uralkodjon a szívünkben. Ha az Isten ilyen jóságos hozzánk, mi sem lehetünk önző- ek, szolgáljunk mi is szeretettel javainkkal azoknak, akik rászorulnak. Bízzunk az Isten gondviselésében, mely nem marad el! Az istentisztelet ünnepélyességét növelte, amikor a gyermekek verseket szavaltak az aratásról, a hálaadásról. K. M. Csak egy kinyújtott kéz... amelyik bíztató szóval, egy-egy zsoltárral, imádsággal szeretne újra felsegíteni, megerősíteni. Ha szüksége van rá, vagy ismer valakit, aki rászorul erre a Hangra, jegyezze fel, adja tovább, mert ez a budapesti telefonszám is, bizonyos esetekben, életet menthet! Az Ökumenikus Tanácsnak ezen a számán három percben hallhatja a Reménység Hangját, Isten igéjének vigasztaló, új erőt adó üzenetét. Az igei üzenet hetenként változik. A Reménység Hangja várja hívását péntek 15 órától hétfő 8 óráig és hétköznapokon 17 órától másnap reggel 8 óráig. ÖRÖMHÍR a nagyvarosnak A Protestáns Missziói Tanulmányi Intézet „isten országa közöttetek van” címmel konzultációt szervez Isten országának jelenlétéről és működéséről a nagyvárosokban. Időpont: 2001. október 8-11. Helyszín: A Deák téri evangélikus templom Célkitűzések: A konzultáció résztvevői megismerkednek a városi misszió fő területeivel, amelyekről neves külföldi és hazai szakemberek számolnak be előadások és fórum-beszélgetések során. Jézus működésének fo területeit alapul véve, három munkacsoportban nyílik lehetőség a tapasztalatcserére: 1. Szolgálat a betegek és mindenféle erőtlenségben szenvedők között Ez a csoport a szegények, veszélyeztetett rétegek, deviánsok, hajléktalanok, szenvedélybetegek, prostituáltak, menekültek és kisebbségiek közötti szolgálat nehézségeivel és örömeivel foglalkozik majd. 2. Szolgálat a hatalomban lévők, lelki és hivatali vezetők között Ez a csoport a politikai, intézményi és üzleti vezetőket, média-szakembereket szeretné segíteni Isten országa jeleinek felismerésében és azok terjesztésében. Ők azok, akik sok mindenben döntenek, az ő életük és meggyőződésük sokak sorsát befolyásolhatja. 3. Szolgálat a tanítványok között Ebbe a csoportba a professzorokat, tanárokat, oktatókat, lelki gondozókat hívjuk, akiknek munkája meghatározhatja a város lelki-ségét és jövőbeli értékeit. Sokszor alábecsüljük az ö hatásukat, ezért is szeretnénk, hogy egymást erősítsék ezen a szakmai-lelki fórumon. Tervezett program; Október 8. hétfő 16.00- tól Regisztráció 17.30-19.00 Ünnepélyes megnyitás, álló vacsora, nyitó áhítat. 19.00 Nyitó előadás Október 9. kedd - október 10. szerda 9.30 Reggeli áhítat 10.00 Előadás 11.00- 11.30 Kávészünet 11.30 Korreferátum, megbeszélés 12.30 Ebédszünet 14.00 Kiállítás, szervezetek bemutatkozása három helyszínen 15.30 Kávészünet 16.00 Munkacsoportok találkozása 18.00 Vacsoraszünet 19.00- 20.30 A nap gyümölcse és üzenete Október 11. csütörtök 9.30 Reggeli áhítat 10.00 Előadás 11.00 Kávészünet 11.30 Mit viszünk haza? Résztvevők összefoglaló hozzászólása 12.15 Köszönetnyilvánítás, zárószó 12.30 7.áró fogadás Szeretettel várunk minden érdeklődőt, elsősorban lelkészeket, felügyelőket, presbitereket, aktiv gyülekezeti tagokat, valamint egyházi intézmények, alapítványok, hivatalos szervek keresztyén munkatársait. Jelentkezés és felvilágosítás a jelentkezési feltételekkel kapcsolatban: Protestáns Missziói Tanulmányi Intézet 1091 Budapest, Kálvin tér 7. Teleton/fax: 216-2054 E-mail: pmti@pmti.edu.hu I Hodosi találkozás A magyar Parnasszus
