Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-09-09 / 37. szám
Evangélikus Élet 2001. SZEPTEMBER 9. 7. oldal 117 levél helyett Sokakkal szívesen megosztottam volna azt a forró melegben lejátszódott eseményt, amikor Kendeh-Kirchknopf Péter, a Sajtóosztály vezetője megmutatta a Visszhang című imádságos kötet első példányát. Egy nappal voltunk az orosházi találkozó előtt. A kötetet az új könyv születése feletti örömben szinte szó nélkül adtuk kézről-kézre. A szemek és a mozdulatok beszéltek. Sokak közös munkájának gyümölcse ez a gyűjtemény. Sokak öröme. Mindenek előtt a 117 szerzőnek jár - személyre szóló levél helyett (gazdasági okok miatt ezúttal még a tiszteletpéldány is elmarad) - az őszinte köszönet, szerkesztőtől és kiadótól, a beküldött imádságokért. Azt gondoljuk, sok ember számára jelent ez a finom megjelenésű, 396 oldalas mű bátorítást, vigasztalást és örömöt. Odakerülhet a mindennapi kis polcra vagy az éjjeliszekrényre úgy, hogy sűrűn lapozgatjuk és olvassuk az imádságokat. Ne csak emlegessük az előttünk élt generációk napi imaéletét, hanem mi is gyakoroljuk a saját utunkon. Spiritualitás és imádkozó gyakorlat nélkül nagyon „száraz” minden egyházi megnyilvánulás és erőtlen a saját keresztyén életünk is. A szerzők neve egyenként nem szerepel a kötetben az egyes imádságok alatt, hogy ezzel is az imádkozás és a lelki élet valósága álljon a középpontban, ne pedig egy szimpatikus vagy nem kedvelt név. Bárcsak forgatnák ezt a könyvet minél többen, hogy alkotókkal, szerkesztőkkel és technikai kivitelezőkkel a köszönet legszebb formáját együtt mondhassuk ki: hálát adunk Istennek a kapott lehetőségért! A könyv pedig végezze szolgálatát mindenütt, ahol „nehezen találunk szavakat, mégis imádkozni szeretnénk”. (Ev. Ékv. 684. old.) Szabó Lajos Fabiny Tamás Ajtórésnyi zsoltár című könyvének zsoltárai olyanok, mint soksok kis mozaikdarab egy nagy kosárban. Egyik ilyen mozaikdarabot kivettem a kosárból, és ez a darab ezeket a gondolatotokat ébresztette bennem: Pertuban - Vele, avagy egy koccintás az Istennel „ Valamiben hinni kell Akkor is, ha nem felel Melléd ül, s koccint veled az Isten ” (Kiss Tibor) Próbálod nyitva tartani fáradt szemeid, de nem nagyon szeretnének engedelmeskedni. Gondolataid zsákutcába hajtottak, s megfordulni képtelenek. Lehetetlen. Küzdelem a felsőfokon, irreálisnak mondható célokkal. Kutatsz, szenvedsz, izzadsz, kérdezel, keresed a választ magadban, veszítesz. Aztán kezdődik előröl ez az ördögi kör, hasonló „sikerrel”. A fájdalomküszöböd helyzete reménytelen. Már majdnem teljesen feladtad a meccset, s ekkor hirtelen... Kinyílik valami. Valamit érzel. Egy pillanat az egész, de megváltozik minden. Egy mozdulat, egy nyitás. „Csak” egy ajtórésnyi. Valami történik. Sőt áramlik. Őszinteséget érzel. Különös, hiszen ma ez nem gyakran fordul elő. Leül melléd és tölt ő is a borból. És koccint veled. Pertut isztok. Először találkoztok, és mégis megengedi, hogy tegezzed. Fantasztikus élmény. Bizalmat érzel. Becsüld meg! Ő ivott veled pertut. Veled pertut ivott. Mással mást tesz. A lehetőségek tárháza végtelen: sportjáték... Sokáig lehetne még sorolni. De egy valami nem változik. Minden esetben kinyílik ajtórésnyire az ajtó. AZ AJTÓ. Egy érintés. Nincs recept. Csak végtelen sok, személyes, őszinte csend. Csend, amiben ott van megannyi ajtórésnyi zsoltár. Mindenkinek más. Te koccinthattál Vele. Pertut ihattál Vele. Legyél büszke rá, hogy tegezheted... (Illusztráció a könyvből — a 42. oldalon lévő kép) Gáncs Tamás Az A HÉT kérdése Augusztus utolsó vasárnapján az evangélikus egyház is terítékre került a közszolgálati televízió (Ml) A Hét című riportműsorának egyházi átvilágításokról szóló sorozatában. Az adás óta többen fordultak kérdéseikkel szerkesztőségünkhöz is, különös tekintettel arra, hogy ellentmondást véltek felfedezni az egyházunk részéről nyilatkozók némelyikének mondatai, és a lapunkban korábban közölt zsinati információk között. Ezzel kapcsolatban Hafenscher Károlyt, a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának igazgatóját, sajtószóvivőjét kérdeztük:- Az átvilágítás ügyével kapcsolatban, evangélikus viszonylatban többféle elvárás élt. Sokan úgy vélték, hogy a kényesnek tűnő kérdést majd egyházunk törvényhozó Zsinata rendezi részletes szabályozással. A zsinati híradások nyomán sok, egymástól eltérőnek látszó magyarázat is napvilágot látott. A Zsinat mindkét elnökével és sajtófelelősével egyeztetve, a következőket tudom elmondani: Májusi ülésén a Zsinat először arról szavazott, hogy kíván-e egyáltalán törvényt alkotni, amelyben meghatározza azoknak a körét, akik egyházi személynek számítanak (Id. 94 évi XX11I. tv. 18.§./4/) és ennek nyomán önkéntes alapon kérhetik átvilágításukat. A szavazás 16:15 arányban azt eredményezte, hogy a jogi bizottság általános vitára kimunkálja ezt a témát. Arra a kérdésre, hogy kíván-e a testület más szempontból is foglalkozni az átvilágítás kérdésével (azaz a meghatározott kör számára kötelezővé te- szi-e az átvilágítást, ill. saját, belső egyházi bizottsággal végeztetne hasonlót) a Zsinat egyértelmű nemmel válaszolt. Ilyen értelemben tehát a Zsinat a kötelező átvilágítás kérdését levette a napirendről, így a kötelező átvilágítás ügyében - a néhá- nyakban megfogalmazott várakozással ellentétben - a szeptemberi ülésen (szept. 21- 22) nem várható újabb fejlemény. Tisztelt Szerkesztőség! Kérem, ha Önök is úgy gondolják, közöljék az Ev. Életben a gondolataimat. Ószintén kikívánkozott belőlem, Veress István révfülöpi lelkész igehirdetései kapcsán. Nyaralótársaim, ismerőseim véleményét osztva, így szeretnénk megköszönni tisztelendő úr megérintő prédikációit. Révfülöpi istentiszteletek 2001 nyarán A nap áldásos sugaraitól megerősödve, Isten igéjével gazdagodva térhettünk vissza a nyaralásból otthonunkba. Babits gondolatai jutnak eszembe, amikor visszaemlékezem a révfülöpi istentiszteletekre: „Lelkem kilép az álom fürdőjéből / megint üde már, /oszlik köde már!” Az igehirdetések hatására valóban megtisztult lelkünk, köde eloszlott... A megújult, szép evangélikus templom és az országos továbbképzési központ 2001. május elején új lelkészt kapott: Veress István személyében. Az ő szavai nyomán - amely lélektől lélekig hatolt — gazdagodhattunk. A helybelieken kívül a környék evangélikusai, nyaralói is az „áhítat körébe” kerülhettek. Lelkészünktől - többek között - hallhattuk, hogy az egész világ keresi az Istent, már nem kell tagadni az istenkeresést, ha vágyódunk és akarjuk. Jézus által meg is találhatjuk. Ha életre van szükségünk, Istenre van szükségünk! Köszönjük áldásos munkáját, további erőt, Istent kereső híveket, jó egészséget kívánunk több nyaralótársam nevében is. Giay Frigyesné (Ajka — Ábrahámhegy) Carpathia - Közép-Európai cserkészek találkozója Mint arról az Ev.Elet legutóbbi számában is olvashattunk, az elmúlt héten fejeződött be Csobánkán az a tíznapos nemzetközi cserkésztábor, amin a Kárpátok országaiból vesznek részt minden évben 14 éven felüli cserkészek. Idén Magyarország volt a házigazda, és a szervezők igazán kitettek magukért: a főváros és Szentendre nevezetességeinek bemutatásán túl szinte minden szerepelt a palettán, aminek egy cserésztáborban szerepelnie kell. Altábori pillanatkép A tábor legnépesebb kontingense a lengyel volt, de találkozhattunk cseh, szlovák és (lengyel kapcsolatai révén) egy svéd delegációval is. Térségünk hagyományos (?) ellenségeskedései és pénztelensége miatt távol maradt a román, az ukrán és a szerb cserkészszövetség, ennek ellenére teljes értékű táboron vehetett részt vendég és vendéglátó egyaránt. Ami nekem feltűnt, az egyházunk, illetve a protestánsok távolmaradása. A csaknem ezerfős ökumenikus istentiszteletet követő úrvacsoraosztáson alig negyvenen voltunk: ebből 8 svéd, 5 határon túli magyar, a többi hazai. Hol maradt a cserkész-szakembergárdánk? Itt lehetett volna bizonyítani, hiszen a tábor - a Visegrádi Alap, az Ifjúsági és Sportminisztérium, valamint más alapítványok és szervezetek támogatását bírva - élményt adott mindenkinek, aki jelentkezett. Cserkészek, legyetek résen! ifj. Káposzta Lajos Kardtársak Balassitól Utassyig Az évtized egyik legérdekesebb verseskötetét dobta piacra a közelmúltban a Kaírosz Kiadó. Az antológia, amely Balassitól-Utassyig szemléz, a Kardtársak címet viseli. (A szóleleményt az ihlette, hogy a kötetben a legrangosabbnak mondott magyar irodalmi díj, a Balassi Bálint-emlékkard kitüntetettjei sorakoznak fel.) A versregimentet természetesen maga Balassi Bálint indítja. A reneszánsz költő, aki evangélikus lelkésztől vette fel a keresztséget, s aki az ugyancsak evangélikus Bornemisza Péter által neveltetett, öt költeménnyel - köztük két istenes verssel - ragyogtatja fel Teremtőtől kapott talentumát. Őt követik emlékkardjának birtokosai; Tóth Bálint, Döbrentei Kornél, Wass Albert, Nagy Gáspár, Buda Ferenc, Gérecz Attila és Utassy József öt-öt, azaz összesen negyven költeménnyel. Wass Albert „Pogány újévi köszöntő” című opusa most először jelenik meg itthon. Izgalmas írás Makovecz Imre globalizációellenes előszava, csakúgy mint Zelnik József költői utószava. Az olcsó - 990 forintba kerülő - kötet küllemre is mutatós: a címlapon a Döbrentei Kornél által lefényképezett Balassi-kard fémjelzi a veretes tartalmat. Pallán Mór e-vangélikusok és @z Internet Egyházunk Internetes Munkacsoportja konferenciát szervez mindazok számára, akiket a Világháló keresztény használata érdekel. A konferencia alkalom arra, hogy az internetet aktívan használó evangélikusok találkozhassanak egymással és megvitathassák ennek az új médiumnak a kihívásait. ízelítő a konferencia témáiból:- az evangélikus internetes stratégia- magyar keresztény portál- misszió az interneten- a FraterNet jövője Részletes program egyházunk honlapján: http://www.evangelikus.hu A konferenciára október 5-6-án (péntek déltől szombat délig) kerül sor a Révfülöpi Oktatási Központban. Jelentkezés szept. 30-ig Bogdányi Gábornál. Tel: (96) 736 023, e-mail: Gabor.Bogdanyi@lutheran.hu Evangélikus ancképcsannok ........... 9 # 9 9 9 9 9 # 9 9 9 9 9 9 9 9 9 9 9 9 9 9 9 9 9 9 9 9 9 9 9 9 9 9 9 9 9 9 «i 9 9 « i 9 9 9 9 9 9 9 9 «i 9 9 9 9 9 9 9 9 9 9 9 • • ' 9 9 9 9 9 9 9 9 9 9 9 9 9 9 9 9 Pecz Samu 1854-1922 •' ■ Építész,-műegyetemi"tanár, az Építőművészek Szövetségének elnöke, udvari tanácsos, a historizáló építészet és a magyar protestáns templomépítészet jelentős alakja. Pecz Samu Pesten született evangélikus családban, apja Pecz Ármin kertész. Elemi iskolába a terézvárosi evangélikus elemibe és a pesti evangélikus elemibe (a Deák térre) járt. A pesti evangélikus gimnázium anyakönyve szerint Pecz Samu (az akkor hatosztályos) gimnáziumban végezte az I-IV. osztályt 1864/65-1867/68-ig. A Lóczy-kertben, később a Kálvária tér 446. alatt laktak. Mérnöki tanulmányait Stuttgartban kezdte, majd Bécsben tanult a Képzőművészeti Akadémián, ahol nagy hatással volt rá Theophil Hansen, a klasszikus irányzat képviselője. 1882-ben kapott oklevelet a budapesti Műegyetemen. Hamarosan Hauszmann Alajos tanársegédjeként a Műegyetemre került, ahol 1887-től a középítéstan magántanára, majd 1888-tól haláláig rendes tanára lett. Budapesten 1922-ben halt meg, a Kerepesi úti temetőbe temették (baloldali falsírbolt B 567.) Hagyatékát a Magyar Országos Levéltár Térképtár és Tervtár őrzi. Pecz Samu a magyar építészet páratlan fellendülésnek idején tevékenykedett. Az ország kedvező gazdasági körülményei hozzásegítették, hogy tehetsége kibontakozzon, és a századforduló elismert építészévé váljon. Jellegzetes színes mázas kerámiadíszű (a Zsolnay-gyár szállította), nyerstégla burkolatú, korszerű szerkezetű (vasszerkezet), részleteiben historizáló épületeket tervezett. Formanyelve a neogótika volt. (A gótikával akkor kötelezte el magát, amikor Schulek Frigyes mellett dolgozott másfél évig a Nagyboldogasszony (Mátyás)-templom restaurálásakor.) Épületei a budapesti városkép érdekes elemei: 1886-87 az unitárius templom és egyházközségi bérház (V., Nagy Ignác u. 4.), 1892-95 a Szilágyi Dezső téri református templom (I, Szilágyi Dezső tér), 1894-96 a Központi Vásárcsarnok (V., Fővám tér), 1897 a Műegyetem nagy előadóterme (Gólyavár) (VIII, Múzeum körút 6-8.), 1903-05 az evangélikus gimnázium és templom (VII, Városligeti fasor 17-19.) 1909 a Műegyetem könyvtára (XI, Bertalan Lajos u.) 1909 k. a Műegyetemi műhelyépületek (XI, Bertalan Lajos u. 7-9.), 1911 a Székesfővárosi kislakásos bérház (IX. Üllői u. 121.), 1913-20 a Magyar Országos Levéltár (I, Bécsi kapu tér). Az ő munkája továbbá a debreceni új református templom, a debreceni Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola, a beregszászi állami főgimnázium és a fiumei tengerészeti akadémia. Szobrát (Berán Lajos szobrász, Rerrich Béla és Sándy Gyula építész alkotása) a Szilágyi Dezső téren állították fel 1919-ben. Külön öröm számunkra, hogy Pecz Samu, az iskola volt növendéke tervezte és kivitelezte a Fasori Evangélikus Gimnázium és templom épületegyüttesét. Amikor a gimnázium Sütő utcai épülete szűknek bizonyult, a fenntartó egyház Góbi Imre igazgató javaslatára új iskola építését határozta el. Hamarosan telket vásároltak a Fasorban mintegy 7 000 m2-es területen, és megkezdődött a közel 750 000 000 korona építési költség összegyűjtése (iskolai építési alapból, országos gyűjtésből és állami támogatásból). Az épületegyüttesre több pályamű érkezett, de végül Pecz Samut bízták meg a tervek elkészítésével. Az építkezés 1903-ban nagy iramban kezdődött, de a munkát többször megszakították az építőmunkások sztrájkjai. Végül 1904 szeptemberében az iskola új helyen megkezdhette első tanévét. Az épület kétemeletes, L alakú tömböt alkot: 18 tanterem, szaktantermek, szertárak, díszterem, tornaterem, szolgálati lakások stb. találhatók a központi futéses épültben. 1905-ben szentelték fel a francia gótika jeles emlékének, párizsi St. Chapelle kápolnának mintájára tervezett fasori templomot, amely szorosan kapcsolódik a gimnázium épületéhez. A templom oltárképe Benczúr Gyula alkotása. Zomboryné B. Rozália
