Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-09-02 / 36. szám
Evangélikus Élet 2001. SZEPTEMBER 2. 5. oldal \ Tanévkezdés (Egy édesapa beszámolója) A múlt héten három hosszú listával - három gyermekem van- elindultam megvásárolni az iskolai fölszereléseket. Az üzletekben mindenhol hatalmas táblák hirdetik: „Iskolaszer-vásár!” Persze ez nem jelenti azt. hogy egy helyen mindent még lehet kapni. Most elhatároztuk, hogy nem hagyjuk utolsó percre a vásárlást. Első gimnazista fiam is eljött velem, segíteni. Mindenhol kapható nagyon sok minden leértékelve. Amik a legolcsóbbak, azokat általában a legalsó polcokra helyezik, hogy le kelljen hajolni. A drága, divatos - a gyerekek által leginkább kívánt - dolgokat pedig szemmagasságba, hogy a vásárló automatikusan ezek után nyúljon. Fiam - dicséretére legyen mondva minden vitatkozás nélkül beleegyezett például abba, hogy az egyszínű borítóval rendelkező füzeteket vegyük meg a gördeszkás képekkel ékesített helyett. Egyszerű ceruza- hegyezőt, a görkorcsolyakerékbe épített helyett. Egyszerű fa vonalzót, a divatszínben pompázó - és beépített számológéppel rendelkező - vonalzó helyett. A többrétegű, a legváltozatosabb formákat és színeket öltő radírok helyett az egyszerű téglalap alakú radírt. Amikor hazaértünk, fiam mosolyogva előállt és ezt mondta:- Apa. akkor most megmutatom az interneten azt. hogy’ melyik cipőt szeretném... Mind többen figyelmeztetnek arra, hogy az áruházi vásárlás igen veszélyes vállalkozás. Ki lehetne írni a bevásárlóközpontra: „Aláaknázott terület! ” A kereskedő célja roppant egyszerű: profit! A vásárló zsebéből olyan ügyesen ki lehet emelni a pénzt, hogy az még örül is: vásárolhatott! Józan ész nélkül nem szabad vásárolni. Az anyagiak elhatalmasodása ellen egyéni küzdelmet kell vívni. A Jelenések Könyvének 18. fejezete leírja Babilon/Róma bukását. Egy neves bibliakutató írta: Babilon olyan életformát alakított ki magának, amit ma úgy nevezünk, hogy „fogyasztói társadalom ”. A nevelésben mindeddig - sem a családban, sem az iskolában - nem jutottunk el odáig, hogy fölkészítsük a gyermeket arra a küzdelemre, ami reá vár a fogyasztói társadalomban. Pedig a küzdelem, amit a társadalomban - szülőnek és gyermeknek egyaránt - meg kell vívni, nagyobb, mint amit emberi erővel meg lehet harcolni. Fölülről jövő erőre van szükség, hogy szülő és gyermek megértsék egymást. Hogy a felnövekvő ifjúság mindig helyesen tudjon dönteni,- anyagi és szellemi kérdésekben egyaránt. Életünk minden kérdésében számíthatunk Istenünk gondviselő vezetésére, tanácsára, segítségére. Ferenczy Zoltán EGYHÁZ ES TELEHAZ Internet Café a felpéci parókián „Építsünk teleli ázat!” címmel került sor augusztus 11-én Felpécen a Teleltáz Roadshow rendezvénysorozat Győr- Moson-Sopron megyei állomására. Előadások hangzottak el a teleházak feladatairól és a felpéci teleházépítő tervekről, valamint: Az internet hatásáról egy evangélikus egyházközség hétköznapjaira, címmel. Ezt követően az evangélikus parókián nyílt lehetőség a világháló kipróbálására. Hogyan kerül egymás mellé egyház és teleház! A sárszentlőrinci templomszentelési jubileum és teleházmegnyitó kapcsán nemrég olvashattuk az Evangélikus Életben, hogy mennyi minden köti össze a különböző közösségszervező törekvéseket. A teleházban helyet kap a „mindenki irodája”, a közhasznú információs centrum, tanfolyamok és távoktatás indul el, melyhez itt elérhetőek az egyébként drága technikai eszközök; a fénymásoló, telefax, számítógépek és az internet-elérés. A teleház célja az értelmes jövő építése, a falubeliek megtartása és a helyi közösségi élet serkentése, - csupa olyan dolog, amellyel egy gyülekezet is szívesen vállal közösséget. Felpécen, ebben az evangélikus többségű, 800 lakosú kis faluban a gyülekezet tagjai is részt vesznek a falu fejlesztéséért dolgozó Felpécért Alapítvány munkájában. Dombi Alajosné presbiter, az Alapítvány kuratóriumának tagja már régóta fontosnak tartotta teleház indítását. Kapóra jött a nemrég idekerült lelkésznő informatikus férje - Bogdányi Gábor -, aki egyházunk Internet Munka- csoportjának vezetőjeként sok tapasztalattal rendelkezik a modem technika közösségi célú felhasználásában. A teleház alapítását célzó pályázat beadását követte a mostani rendezvény, melyet a Magyar Teleház Szövetség támogatásával minden megyében egy olyan helyen rendeznek, ahol a közeljövőben készülnek teleház indítására. A rendezvény keretében előadást tartott dr. Léránt István, a rákoskeresztúri evangélikus gyülekezet felügyelője, egyházunk Internet Munkacsoportjának aktív tagja és a Magyar Keresztény Internet Egyesület titkára. Beszámolt a rákoskeresztúri evangélikus internetes munkáról, melynek során évek óta készíti a gyülekezet honlapját. Ezen adják közre ország-világ számára az egyházközségi újságot, dolgozta fel internetes formában a gyülekezet történetét, amit egy régi fotókból álló album egészít ki. Honlapjukon megtalálható az egyházközség négy templomának többnyelvű fényképes bemutatása, de az internet az alapja finn testvérgyülekezetükkel való folyamatos kapcsolattartásnak is. Aki a Világhálón a rákoskeresztúri gyülekezet Web-oldalaira kattint, árnyalt képet kaphat ennek a sokszínű, tradicionális és modem egyházközségnek a múltjáról és jelenéről. Az előadásokat követően lehetőség nyílt a Világháló kipróbálására az evangélikus gyülekezeti teremben két napra kialakított internet-kávézóban, melyhez a lelkészcsalád internet-elérése és a lelkésznő informatikus férje által kialakított 5 gépes számítógép-hálózat nyújtotta a technikai alapot. Fiatalokat és idősebbeket egyaránt szívesen láttak itt internetezésre és beszélgetésre kávé, üdítő mellett. A kezdőknek szóló internetes összeállításban bemutatásra került egyházunk honlapja, és a dr. Léránt István által szerkesztett Protestáns Honlap, valamint a Felpécről az interneten található információk legfontosabb részei. A felpéci gyülekezet és a falu lakói várakozással tekintenek egyház és teleház jövőbeni együttműködése elé. Habár a könyvtárban kialakításra kerülő tele- házat nem a gyülekezet, hanem a Felpécért Alapítvány üzemelteti majd, a teleházban folyó munka bizonyára hozzájárul majd ahhoz, hogy eltűnjenek a távolságok hívők és nem-hívők, a Felpécen élők és az innen elszármazottak között. Ebben a közösségépítő munkában az egyházközség természetes módon szeretne részt venni, hiszen olyan kérdésekről van szó, melyek a gyülekezet szociális és hitépítő munkájában éppen olyan fontosak, mint a falu kulturális életében. bg A magyar koronaékszerek mása, Bardócz Barna művészi megformálásában A múlt ismerete, történelmünk, a magyar államiság történetének tanulmányozása igaz magyar művész munkásságának erőt adó útmutatója, tiszta forrása. Ezt tükrözik a borbereki Nagybaconban 1946-ban született Bardócz Barna történelmi, egyházi emlékeket felidéző remek ötvösmunkái. Minden bemutatott alkotásában érezni az igazság-, szépség-keresés vágyát, a művészi munka hatóerejébe vetett hitét. Elgondolkoztató és gyönyörködtető csodálatos kereszt-sorozata éppen úgy, mint szobrászati alkotásai, a rekesz-románc reliefek, a Nap és Hold portrépárja szolid szépségével vonz. Ami a Vármegye Galériában bemutatott munkái között állandó visszatérést, elmélyült, alapos megfigyelést kívánt, - a magyar koronaékszerek másai Csodálatos, szemet, szívet gyönyörködtető művészi munka, 1/3-os kicsinyítéssel. Az ezredéves ötvösművészet kiemelkedő együttese (természetesen üvegdobozban). Az Erdély Művészetéért Alapítvány támogatásával létrejött kiállítást Békeffy Gábor rendezte, méltó keretbe helyezve a millenniumi esztendő jelentős művészi alkotásait. A székelyföldön született Bardócz Barna iskoláit Marosvásárhelyen kezdte és Budapesten fejezte be az Iparművészeti Főiskolán. Pályája során sokfelé járt, számos hazai kitüntetése mellett elnyerte Milano városa nagydíját. 1975 óta Győrben él és dolgozik úgy, ahogy édesapjától, Bardócz Sándor, tanítómestertől tanulta, aki Uzonkafürdőn az első iskolát létesítette a saját birtokából kiszakított földön, és három évtizeden át nevelte a környék gyermekeit. Bardócz Barna a pedagógus házaspár nemzedékeket formáló tevékenységét saját művészi munkájával folytatja. Schelken Pálma Istent dicsérték a spirituáléval „Zengjük dicséretét örömmel telt szívvel” - énekelték a Nyékládházán megrendezett II. Gospel-spirituálé tábor résztvevői az elmúlt szombaton a miskolci belvárosi evangélikus templomban megtartott zárókoncerten. A magyar szöveg csak prózában hangzott el, a dal az eredeti angol nyelven szólalt meg.- Magyar fordítást nem éneklünk, mert az nem lenne hiteles forma, hiszen a két nyelv nagyon különbözik egymástól. De azt fontosnak tartjuk, hogy mindenki értse, miről szól egy-egy ének - hallottuk a táborvezetőtől, a miskolci születésű, de jelenleg Budapesten élő Veres Andreától. - így, ha nem az írásvetítős módszert választjuk, akkor - mint most - a darabok közben (előtt, után) mondjuk el a magyar szövegeket. Az első tábort tavaly rendezték, akkor Óbuda adta a helyszínt. A kurzust az Evangélikus Élet című folyóiratban hirdették meg. Olyan embereket vártak, akik valamilyen elkötelezettséget éreznek e műfaj iránt, ismerik valamennyire vagy éppen hogy nem ismerik, csak szeretnék elsajátítani a zenei alapokat. Az evangélikus szervezés ellenére a tábor ökumenikus jellegű volt: reformátusok, katolikusok is jelentkeztek az ország minden részéből, az általános iskolás diákoktól az egyetemistákon, mérnökökön át az énektanárig.- Az volt a cél, hogy a hét eleji „közös zenei nulláról” a hét végére eljussunk az összeforrott, homogén hangzásig. A koronát a táborra a szombati zárókoncert, illetve a vasárnapi istentiszteleten való közreműködés tette fel. Nem nehéz kiválasztani az istentiszteletre a megfelelő darabokat, hiszen valahogy mindegyik kapcsolódhat az igéhez, alapvetően minden spirituálé tartalma közös. Az istentiszteleten való részvételnek mi a missziós jellegét is hangsúlyozzuk, hiszen vannak olyan emberek - találkoztunk ilyenekkel -, akik csak a zene miatt jönnek el. Ezt a műfajt sokan szeretik, ezért is gondolom, hogy a zene segítségével talán egy kicsit meg lehetne újítani az egyház ifjúsági életét. A kották nagy részét a táborvezető vitte, aki folyamatosan frissíti a kottaanyagot, így azok is tanulhattak idén új darabot, akik már a tavalyi táborban is énekeltek. S ígérték a résztvevők - akik közül már sokan jelezték a jövő évi részvételt is -, hogy keresnek ők is új anyagot. A zenei vonatkozás mellett természetesen fontosnak gondolták a szervezők és a résztvevők egyaránt a lelki épülést. Volt tábori lelkészük Orosz Gábor Viktor személyében, akihez bármilyen lelki problémával fordulhattak. A nap reggel áhítattal kezdődött, így megkapta a szervezet a testi és a lelki táplálékot egyaránt. Az esti tábortűz pedig mélyebb beszélgetéseket hozott, s természetesen ima zárta a napot. Közben pedig zene minden mennyiségben. És persze, amíg énekeltek, addig sem távolodtak el Istentől, hiszen a dalszövegek mind róla szólnak, őt dicsérik. (Eszak-Magyarország, aug. 16.) Tömegmese A könyvesboltok sikerlistáit böngészve, feltűnő, hogy majdnem minden listán dobogós helyet kap Joanne K. Rowling angol írónő Harry Potter című könyvsorozata, melyet már több mint negyven nyelvre fordítottak le. Ha egy könyv ennyire sikeres, általában két pártra szakadnak olvasói, kritikusai, s ez most sincs másként. A különféle egyházi kiadványokat lapozgatva, feltűnt, hogy általános a meseregény (sorozat) elmarasztalása, mivel az okkult elemeket tartalmaz. A probléma gyökerét mégsem ebben látom, hiszen a mesék igen gyakran tartalmaznak okkult elemeket, és a XIX. századi nagynevű mesterek írtak egy-két okkult remekművet is, melynek értékét nem vitatjuk. Nem az a probléma, hogy a varázslók varázsolnak, hanem, hogy a regény oldalain összemosódik a talmi az értékkel, a jó a rosszal. A valóság szürke és unalmas, az emberek ellenszenvesek, szemben a varázslóiskolával, ahol a főhős tanul. A jó nem határozottan jó, a rossz sem egyértelműen az, aminek látszik. Nem hiszem, hogy az értékek relativizálása a kiskorúak lelkivilágára különösebben jó hatást gyakorolhat, bár az írónő állítja: korszerű gondolkodásra ..neveli” olvasóit. A könyv pártolói állítják, végre megszületett egy olyan mű, amely izgalmas, humoros, ötletgazdag, egyszóval - letehetetlen. Sok iskolában Harry Potter-versenyt rendeznek a gyermekek között, sőt az interneten is indult a könyvhöz szorosan kapcsolódó játék. Eddig négy kötet jelent meg a tervezett hétből, az USA-ban pedig megkezdődtek a filmváltozat előkészületei. Sokan próbálnak pénzhez jutni a mesehős „segítségével”, s ez már csak így van rendjén globális falucskánkban, ahol a pénzszeretet irányítja a mindennapokat. Bennem is felmerül a kérdés, miért olvassák olyan sokan ezt a könyvet? Kézenfekvőnek tűnik azt válaszolni, hogy a pénzcsinálók ügyesen népszerűsítik Pottert, s azt a megmagyarázhatatlan ösztönt lovagolják meg, amit röviden így foglalhatunk öszsze: nekem is az kell! Bár lehet ebben igazság, mégis inkább az írónő bravúros (?) stilisztikájában látom a megoldást. Rowling egyszerű mondatszerkesztéssel, közérthetően, már-már szájbarágósán írja történeteit. A tévéhez szokott gyermekeknek pedig ez kell: filmszerű könyv. A varázsdobozhoz szokott gyermeknek az olvasás sokszor nem okoz különösebb élvezetet, mivel megerőltető elképzelnie a szereplőket, helyszíneket, nehezebb beleélnie magát a történetbe, míg egy átlagos bugyuta film esetében sokkal passzívabban élvezheti azt. Sokan azt remélik, hogy a gyerekek rászoknak az olvasásra Potter segítségével, és lehet, hogy igazuk lesz, de tartok tőle, hogy csalódottan teszik le - mondjuk - Fekete István művét, a Kelét, mert úgymond nem elég „pörgős”. S, hogy milyen is ez a Harry Potter? Szájbarágós, humoros, sablonos, sorozatszerű, szórakoztató, olyan amilyen a tömegkultúra napjainkban, és lehet, hogy fölösleges is elvárni, hogy másmilyen legyen. E.K. Emléktábla Túrmezei Erzsébetnek A millenniumi év záróeseményeinek keretében, Tamási város emléktáblát állított a településről elszármazott Túrmezei Erzsébet szülőháza helyén álló épület falán. A megemlékezésen elhangzott: „ Túrmezei Erzsébettel a tamásiak 1998 márciusában, az 1848-as forradalom 150. évfordulóján találkozhattak utoljára. Jelen volt a honvéd nagyapa, Korenika Miklós sírjánál,..." Ezek után még többször készült szeretett szülővárosába, de egészségi állapota ezt nem engedte. Születésnapi köszöntésére már csak írásban tudott válaszolni. Hamarosan a gyászjelentés érkezett. „2000. május 22-én, 88 éves korában elhunyt Túrmezei Erzsébet, a FÉBÉ Diakonissza Egyesület főnökasszonya, költő, műfordító. ” „ Erzsébet elhagyott bennünket, de hitet sugárzó és ébresztő gazdag költői hagyatéka már része a magyar irodalomnak, része gyökereinknek. Számunkra Túrmezei Erzsébet nem csak egy szócikk: a tamási templom képét a szívébe véső, a lebontott házat sirató, a gyermekkori emlékeket tápláló húsvér ember, aki ezer szállal kötötte életét hozzánk." A város vezetősége az evangélikus gyülekezettel együtt bensőséges ünnepség keretében avatta fel az emléktáblát. H. Zs.
