Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-08-26 / 35. szám

4. oldal 2001. AUGUSZTUS 26. Evangélikus Élet Egyházunk strukturális és gazdasági kérdései (Egy szekcióbeszélgetés „jegyzőkönyvéből”) Régi gond, hogy egyházunk népe kevéssé érdeklődik a közegyházi kérdések iránt. Mindazonáltal a szekcióbeszélgetések egyikén Hafenscher Károly országos egyházi irodaigazgató és Szemerei Zol­tán gazdasági igazgató népes hallgató­ság előtt adhatott rövid áttekintést a leg­fontosabb szervezeti és gazdálkodási kérdésekről. Hafenscher Károly mindenekelőtt ki­emelte, hogy ezek a kérdések fontosak, de nem a legfontosabbak, hiszen az egy­ház igazi feladata merőben más jellegű. Mégis: az igazi feladat elvégzéséhez megfelelő medret és anyagi feltételeket kell kialakítani. Isten nagy lehetőségeket adott elénk a rendszerváltozást követő­en. Az egyház és az egyházi intézmé­nyek újra teljes életet élhetnek, kiléphe­tünk a templomfalak közül. Hitbeli kér­dés, hogy jól éljünk a lehetőségekkel. Hatalmas változásokon ment át egy­házunk szervezete az elmúlt években. Életre hívtuk és működtetjük a Zsinatot, mint egyházunk törvényhozó testületét, amely - a világi törvényeket is figyelem­be véve - alakítja az egyház jogrendjét. A zsinati munka során vált egyértelmű­vé, hogy a templomfalak közül kilépő, szabadon működő egyházban megnöve­kedtek a pasztorációs feladatok is, így vált szükségessé - a közelmúlt legna­gyobb strukturális változásaként - a har­madik egyházkerület kialakítása. A demokratizálódás jele, hogy a dön­téshozók korábbi szűk köre kibővült: a különféle bizottságokban végzett munka során valóban közösségi döntések szü­letnek. Rajtunk, az egyház népén is múlik, hogy a gyülekezetekben megerősödjék a presbitériumok szerepe. Ne a lelkész vagy a felügyelő hozza meg egymaga a döntéseket, hanem a testület. Álljon helyre a lelkészi és nem-lelkészi vezetés egyensúlya! A megnövekedett felelősséget csak a közösségi döntésekre támaszkodva lehet vállalni. Az országos irodaigazgató ki­emelte annak fontosságát, hogy az egy­ház szervezeti munkájában ne szakadjon el az egyházkormányzás a gyülekezetek­től, ne szakadjanak ki az intézmények vagy az egyházi szervezetek a közösség életéből, hanem együtt végezzük a szol­gálatot, nem felejtve a krisztusi magatar­tást: másokért élünk. Legyen az egyház a szolgálatot hordozni tudó közösség, amelyben együtt keressük a működőké­pes formákat, a hasznos, emberi életünk­höz is igazodó új megoldásokat. A gazdasági ügyeket illetően. Szemerei Zoltán szintén kiemelte a meg­növekedett felelősséget, különösen a gazdálkodás szabályainak és módszerei­nek alapos ismeretét, amelyre ma már gyülekezeti szinten is nagy szükség van. A Zsinat megalkotta az egyház gaz­dálkodásáról szóló törvényt, amely iga­zodik a világi törvényekhez is. Az ehhez kapcsolódó belső rendeletek kidolgozása napirenden van. A jogszabályok megis­merhetők az Evangélikus Közlönyből, csakúgy, mint az Országos Egyház gaz­dasági mérlege, a bevételek és a kiadá­sok. Egyházunk jelenleg gazdaságilag há­rom „lábon" áll\ a hívek adományaiból, állami támogatásból és a külföldi test­véregyházak segélyeiből gazdálkodik. Sürgető igény, hogy gazdaságilag „két lábra” állhassunk, azaz, hogy az egyház tagjai a jelenleginél nagyobb mértékben hordozzák az anyagi terheket. Megértés­sel kell tekinteni a kis, önfenntartásra képtelen gyülekezetekre. Javasolható, hogy a kedvezőbb körülmények közt élő gyülekezetek siessenek a kisebbek támo­gatására, és felmerült annak gondolata is, hogy azok a gyülekezetek, amelyek az ingatlanrendezés során járadékot kap­tak, ennek egy részét használják fel a se­gítségnyújtásra. Hordozzuk egymás ter­hét, lépjünk túl a saját gyülekezetünk tö­rekvésein és lássuk meg a szegényebbek nehézségeit! A gazdasági igazgató beszámolt az elmúlt évek nagy építkezéseiről (a nyír­egyházi kollégium, a soproni és az aszó­di iskola tornaterme, a révfülöpi oktatási központ, valamint több új templom és parókia megépítéséről), melyeket jórészt a bajor testvéregyház támogatásának kö­szönhetően végezhettünk el. Mind az előadók, mind pedig a hall­gatóság részéről felmerült a lelkészi fize­tések rendezésének valóban időszerű kérdése. Jelenleg a gyülekezetek saját hatáskörben döntenek a fizetések össze­géről, melyek összege többnyire a mini­málbér szintjén marad. Elsősorban a gyülekezeti felügyelőknek kell figyelem­mel lenniük erre a kérdésre, hiszen gyak­ran olyan sajátos helyi körülményeket is mérlegelni kell, amit - mondjuk - egy központilag megállapított szabályozó- rendszer nehezen tudna követni. Hallgatói kérdésre tájékoztatás hang­zott el a győri püspöki székhely kialakí­tásával kapcsolatos kiadásokról. Ennek kapcsán elhangzott; a pasztorációs mun­ka feltételeinek javítására is érdemes és kell költeni! A győri építkezést példamu­tatóan gazdaságosan szervezték meg. A gyülekezetek észszerű gazdálkodá­sával kapcsolatos kérdésekre válaszolva ismételten ki kellett emelni, hogy a gaz­dasági ügyekhez értő hívek munkája ezen a téren különösen fontos és felelős­ségteljes. Az anyagilag gyengébb gyüle­kezetek megsegítésében az alkalmi offertóriumokon kívül, a rendszeres anyagi támogatás lehetne a megfelelő forma. A szervezettség, az átgondolt gazdál­kodás áthidalhatja a hitoktatói óradíjak­kal kapcsolatos új rendelkezésekből fa­kadó nehézségek egy részét, de mert az új szabályokat bizonyos mértékben egy­házi oldalról is problematikusnak tekin­tik, már megkezdték a kérdés „tárgyalá­sos rendezését”. A két törekvés együtte­sen hozhat eredményt. Zárszavában Hafenscher Károly hangsúlyozta, hogy a szervezési-gazda­sági kérdések egyúttal hit-kérdések is. Magatartásunk, gazdálkodásunk, min­dennapos munkavégzésünk jó rendjében hitünk is megnyilvánul. Az egyházi de­mokrácia csakis konstruktív, felelős rész­vételt jelenthet a közös terhek hordozá­sában. Sz. P. G. I III. ORSZÁGOS EVAT Pódiumbeszélgetés ­az egyház megújulásáról Izgalmas, feszültséget hordozó, siker és „bukás” veszélyét egyaránt hordozó műfaj. Lehet e tömeg előtt pergő módon, tartalmasán, építően beszélgetni. Mit ad­nak a „riportalanyok”, mit tud előhozni belőlük a kérdező, a moderátor. Ennél még izgalmasabb: milyen kérdések fo­galmazódnak meg a „közönség” sorai­ból, hogyan válaszolnak az illetékesek a kínos kérdésekre, s miként varázsolnak jó témát a lapos hozzászólásokból. Profi tv-müsorok, talkshow-k mellett félve nyúlunk ehhez a formához az egy­házban. Mégis: az Országos Evangélikus Találkozók mindegyikén volt ilyen. Most is, Orosházán is. Nyolc ember ült és egy állt a pódiu­mon. Hafenscher Károly mikrofonja előtt úgy mutatkoztak be a beszélgető- partnerek, hogy egy-egy percben gon­dolkodtak hangosan: miként képzelik el az egyház megújulását. A második kör személyre szabott kérdésekből állt. Kérdezett a gyülekezeti csoportokról, a gyülekezeteket segítő tanácsadásról, az evangélikus iskolák egyházat érlelő, gazdagító szerepéről, érdeklődött a lel­készképzés és az egyház kapcsolatáról, a nyilvánosság szerepéről, s a misszió eszközeiről... Frappáns válaszok, to­vábbgondolkodásra serkentő mondatok. Gregersen Lábossá György, Kondor Péter, Krámer György gyülekezeti lelké­szek, Mihályi Zoltánná oktatási osztály­vezető, Szabóné Mátrai Marianna a Hittudományi Egyetem Gyakorlati Inté­zetének igazgatója, Gáncs Péter Missziói lelkész, dr. Fabiny Tamás - most a Mé­dia részéről és dr. Sólyom Jenő egyház­kerületi felügyelő szóltak, és állták a közönség kérdéseinek záporát is. Jöttek a kérdések és a „hozzáfűzések”: őszin­tén, természetesen, ha kellett kritikusan. Igazi együttgondolkodás alakult ki. Amikor egy kérdés nyomán ökumeni­kus téma vetődött fel, a pódiumbeszél­getés résztvevőinek sora dr. Harmati Béla püspök személyével egészült ki. A jó légkörű beszélgetés közben újra meg újra énekkel lendültünk tovább - Johann Gyula fúvósainak értő közre­működésével. Sokféle téma, sokféle gondolat indult útnak ezen az órán. A két szélső mondat között („Tizenkét évvel a rendszerváltás után baj, hogy még mindig az egyház megújulása a téma” - „De jó, hogy soha­sem vesszük le a napirendről ezt az ügyet, hiszen az egyháznak állandó úju- lásra van szüksége”), sokféle vélemény elhangzott. Egy azonban közös volt: az egyházat a Szentlélek Úristen újíthatja meg, embereket használva fel eszközül. Ezért a pódiumbeszélgetés elején és vé­gén együtt énekeltük: O, jöjj, teremtő Szentlélek és imádkoztuk: Uram újítsd egyházadat és kezd rajtam... HK István király Orosházán Sík Sándorról, a dráma írójáról ma már kevesen tudják, hogy piarista pap­tanár és költő volt, így első királyunk életének tragikus problémáját, a trón­utódlás kérdését is keresztény szem­szögből állítja elénk. (A kérdés ismert a történelemből: a szokásjog értelmében utóda, az Árpád véréből való Vazul, aki ragaszkodik az ősi magyar pogány hit­hez és életmódhoz, míg a másik lehetsé­ges utód, a rokon Orseolo Péter jó ke­resztény, ám idegen a nemzettől.) István királyról azt mondják: benne a keresztény megölte a magyart, Vazulról pedig azt, hogy benne a magyar megöl­te a keresztényt. „Pedig a kettő csak együtt lehetséges!” - tör ki a felismerés a halálát közeledni érző királyból. Meg­próbálja a lehetetlent: nagy, drámai vitá­ban próbálja meggyőzni Vazult arról, hogy vállalnia kell a magyarság érdeké­ben a keresztény királyként való uralko­dást. István is érzi - ki is mondja - ezt a nehéz terhet csak az tudja vállára venni, aki a Megfeszítettől vesz példát, és tőle kap erőt. Vazul azonban gyenge: nem ismeri Krisztust. Az ő lelkierejéből csak arra telik, hogy elismerje gyengeségét és le­mondjon az uralkodói hatalomról. (Há­nyán vágnak bele a mai Vazulok közül a hatalom gyakorlásába anélkül, hogy fel­ismernék emberi hiányosságaikat! Ugyan ki törődik ma azzal, hogy a veze- tettekre nézvést milyen következményei lehetnek annak, ha valaki a hatalom bir­tokában csődöt mond?!) Az Evangéliumi Színház előadása - Udvaros Béla rendezésében - István megszemélyesítőjének, Bitskey Tibor­nak vállán nyugszik. Pátosztól mentes, szép, tiszta szövegmondása, rokonszen­ves egyénisége és természetes színészi előadásmódja (ezt nem lehet színészi já­téknak mondani: számára ez nem játék, hanem maga az élet!) teljes mértékben érzékelhetővé teszi számunkra azt a ret­tenetes gyötrődést, amit egy nagy em­ber, élete müvének valószínű megsem­misülése előtt átél. István király népe azonban méltóvá lett a nagy uralkodó­hoz: megmaradt ezer éven át magyarnak és kereszténynek. Az Evangéliumi Színház nagysikerű előadását az afrikai kánikulában is telt ház nézte végig az orosházi Petőfi Sán­dor Művelődési Házban... Ez is igazol­ja, milyen éhség van az emberekben a tiszta, igaz szóra, a keresztény szemléle­tű, értékeket hordozó művészetre. Nem igaz, hogy csak a könnyű szórakozás ér­dekli az embereket! Reméljük, hogy az Evangéliumi Színházat ez a siker arra ösztönzi, hogy minél gyakrabban vállal­janak vidéki vendégszerepléseket, - a vidéki gyülekezeteket pedig arra, hogy meghívják ezt a nagyszerű társulatot. Egyszerű, de kifejező díszleteik könnyen szállíthatók, a vidéki művelődési házak többségében van színházterem - és a közönség meg is tölti, ha ilyen kitűnő előadásokat kínálnak neki! Sz. P. G. MEGALLAPODAS A Magyar Evangélikusok Tanácskozó Testületének megalakulásáról A Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE), a Romániai Ágostai Hitvallású Evangélikus-Lutheránus Egyház (RAHELE), azA.H. Evangélikus Keresztyén Egy­ház Szerbiában és Vajdaságban (AHEKESZ), a Külföldön Élő Magyar Evangéli­kus Lelkészek Munkaközössége (KÉMELM), az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia, (AMEK), attól a céltól vezérelve, hogy megerősödjenek a magyar anyanyelvű evangélikusok közötti testvéri kapcsolatok és egymást segítsék az egy­házi szolgálat végzésében, a következőkben állapodtak meg: 1. Nevezett szervezetek létrehozzák a Magyar Evangélikusok Tanácskozó Testü­letét (METT), mely a MEE elnökségéből, a RAHELE elnökségéből, AHEKESZ szuperintendenséből, az AMEK vezetőjéből, a KEMELM elnökéből és titkárából, illetve a később csatlakozó egyházközségek képviselőiből áll. 2. A METT legalább két évente egyszer találkozik, hogy megbeszéljék a részt­vevőket kölcsönösen érdeklő kérdéseket. A találkozások közötti időben pedig köl­csönösen tájékoztatják egymást egyházaik szolgálatairól. 3. A METT célkitűzései közül kiemelten fontos az, hogyan tudja a Magyarországi Evangélikus Egyház, mint a legnagyobb magyar evangélikus közösség, támogatni a. olyan lelkészek képzését, akik a trianoni határon kívül végeznének evangéli­kus lelkészi szolgálatot, vagy b. lelkészek ideiglenes kiküldését ott végzendő szolgálatra. 4. A METT hangsúlyozottan ajánlja, hogy a határon túli minden magyar evangéli­kus közösségnek legyen a MEE-hoz tartozó testvérgyülekezete élő kapcsolattartással. 5. A METT a továbbiakban minden magyarnyelvű evangélikus-lutheránus kö­zösséget szívesen tát tagjai között, és hívja őket sorai közé. Kísérje Isten áldása a most megalakuló Magyar Evangélikusok Tanácskozó Testületének jövőbeni szolgálatát! Orosháza 2001. augusztus 18. SZEBIK IMRE elnök-püspök MEE MÓZES ÁRPÁD püspök RAHELE DOLINSZKY ÁRPÁD szuperintendens AHEKESZ GÉMES PÁL lelkész KÉMELM DR. POSFAY GYÖRGY lelkész az AMEK megbízásából 4 I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents