Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-08-26 / 35. szám
Evangélikus Elet 2001. AUGUSZTUS 26. 3. oldal $ m r m III. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS TALÁLKOZÓ „KELJ FEL, ÉS JÁRJ!” Orosházi összefoglaló - a teljesség legcsekélyebb igénye nélkül. Hónapok óta hallottuk és olvashattuk a felhívást: 2001. augusztusában Orosházán találkozik a magyar evangé- likusság. Augusztus 18-án már korán reggel megelevenedett az élet a gyülekezeti ház udvarán felállított 13 csarnoknál, ahol az érkezők regisztrálását végezték. Jól szervezett csapat fogadta az ország egész területéről rendben érkező csoportokat és egyéni résztvevőket. Mindenki gyorsan helyet talált. Az orosháziak felkészültek. Egyéni problémákat, kéréseket azonnali telefonösszeköttetéssel tudták rendezni. Összesen 2573 személyt regisztráltak és helyeztek el kívánsága szerint szállásra és étkezésre. Mintegy 130-140 fős, fiatalokból és idősekből álló rendezőgárda végezte észrevétlenül, de nagy figyelemmel a feladatát. Vezetőjük Koszorús Oszkárné és Ribár Jánosné szakszerűen irányította, vezette csapatát és fáradhatatlanok voltak a szervezésben. Mellettük még sokan tették ezt örömmel és odaadással. Ennek eredményeképpen az egész Találkozót végig fegyelmezettség, pontosság jellemezte. Köszönet érte a gyülekezet „munkacsapatának”! A megnyitó ünnepségre pontosan 10 órakor vonult be az elnökség a templomba. A regisztrált résztvevők mellett még sok orosházi, környékbeli evangélikus és más felekezetbeli hívő és érdeklődő foglalta el helyét, így szerény becslés szerint is legalább 3000-3200 ember vett részt a Találkozó központi eseményein. Az országos evangélikus találkozóknak már hagyományai is vannak, a megnyitók alkalmával egy vándorzászló is gazdát cserél a következő találkozásig. Orosházára az előző, 1999-es Találkozó színhelyéről, Csömörről érkezett meg a vándorzászló, amelyet Gubek Máris felügyelő asszony és Boda Zsuzsa nyújtott át Jantos Istvánnak, a vendéglátó gyülekezet felügyelőjének. (Bátovszki György csömöri polgármester utóbb ajándékkal is kedveskedett a vándorzászló új őrzőinek.) Ahogy szétnéztünk a padsorokon, igen sok ismerős arcot fedezhettünk fel. Egyházunk országos vezetői, a különböző munkaágak képviselői és Hittudományi Egyetemünk professzorai mellett állami képviselőket is köszönthettünk, így - többek között - dr. Mikola István egészségügyi miniszter, Domokos László a Békés Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke, dr. Varga István a város országgyűlési képviselője és Fetser János, Orosháza polgármestere is megtisztelte jelenlétével az országos evangélikus találkozót. * A házigazdák nevében mondott köszöntését Ribár János esperes egyben arra is felhasználta, hogy a három hazai egyházkerület, valamint a határon túlról Orosházára zarándokolt híveket „talpra állítsa”. Jó volt látni, érezni, hogy egyházunk „egész” népe jelen van, hogy az egész ország területéről érkeztek résztvevők, - legtöbben természetesen a városból és közvetlen környékéről. D. Szebik Imre megnyitójában használta ezt a kifejezést: „a 21. században elsőként itt Orosházán találkozik a magyar evangélikusság. ” Nagy hálaadás alkalma ez, hiszen bizonysága annak, hogy Isten 2000 éven át megőrizte a ke- resztyénséget és benne 1000 éven át magyar népét. „Ezért van miért hálát adnunk, ugyanakkor találkozásra felkínált alkalom is ez a két nap - mondotta az elnök-püspök, hozzátéve. - Elsősorban Jézus Krisztus Urunkkal találkozunk itt, és színe előtt önmagunkkal is. De áldott alkalom lehet ez a két nap az egymással való találkozásra is. Az a könyörgésünk, hogy aki majd innen elmegy, boldogabban térjen haza. ” Az igehirdetést dr. Harmati Béla, az otthont adó Déli Egyházkerület püspöke Mt 9, 1 és következő versei alapján tartotta, így a Találkozó mottóját adó mondat: „Kelj fel, és járj! " egész környezetét is megismerhettük. Egy kínai mondás szerint ilyen jókívánsággal köszöntik egymást: „Élj érdekes időket!” Visszatekintve arról tehetünk bizonyságot, hogy érdekes időket éltünk. Nincs nyugalmas élet, ingergazdag évek vannak mögöttünk. Az egyházban emberekkel foglalkozunk, Isten színe előtt állunk és Isten testben jött el hozzánk. A Találkozó felhívása: Kelj fel! - mindenkinek szól. Ébredj és mozdulj! Ne várd a másikat! Vigyünk értéket az emberekhez... Vigyünk értékeket a családba, a közéletbe, az egyházba! Mi közösségben gondolkozzunk! Ha úgy gondoljuk, hogy ., kisebbség ” vagyunk, ettől se riadjunk meg! Legyünk „teremtő kisebbség" abban a társadalomban, ahol lehet megbékélten élni a különbségek ellenére is." A megnyitó programját a Lutheránia Kórus szolgálata és gyülekezeti énekek közbeiktatása élénkítette. Néhány üdvözlés is elhangzott. Domokos László, a Békés Megyei Közgyűlés elnöke a millennium kapcsán arra emlékeztetett, hogy István király álmából született meg sok minden az elmúlt évezredben. Most a 37. emberöltőnek - nemzedékünknek - kell megvalósítania az új történelmet. Dr. Varga István, Orosháza országgyűlési képviselője a gyülekezet múltjára tekintve jelentette ki, hogy az evangélikus hit és evangélikus név tartotta meg a várost eddig, Fetser János polgármester pedig azt kívánta, hogy a Találkozó célja szerint valósuljon meg az evangélikusok között a felnőtté válás. * „A nemzet egészsége - gondok és távlatok” címmel, Mikola István egészségügyi miniszter is megosztotta gondolatait a témáról, ünnepi előadásában. A Találkozó mottójából kiindulva közölte; „Látnunk kell, milyen úton kell megtennünk azt a bizonyos egy lépést. Az egyházaknak ugyanis óriási a felelőssége népünk egészségének megőrzésében is. ” Az ismert mondást így változtatta meg; „Ép lélekben ép test! Segíteni kell jóléti közösségek szerveződésében, jóléti társadalom megteremtésében. Ma... különösen hangoztatnunk kell: egészséges lélek nélkül nem megy... A kormány egészségügyi programja is ezzel a célkitűzéssel indul. ” A délelőtt folyamán egy ünnepélyes nyilatkozat, megállapodás is elhangzott. Dr. Sólyom Jenő egyházkerületi felügyelő ismertette az országos elnökség kezdeményezésére megszövegezett Megállapodást, amelyet az orosházi templom oltára előtt írtak alá ünnepélyesen az érintett egyházak képviselői. (A szöveget és az aláírásokat lapunk más helyén közöljük.) Tartalmas volt a kezdés, de nem fárasztó. Az igényesen összeállított forgatókönyv szerint, óramű pontossággal ért véget az ünnepélyes megnyitó. A közös ebédelés után jutott idő a kötetlen beszélgetésre, a délután folyamán pedig szekcióülések, illetőleg - egy templomi „pódiumbeszélgetés” keretében - egyházunk szerteágazó tevékenységének megismerésére, az ötletek, vélemények, gondolatok megosztására. A Találkozó estéjére három helyszínt is ajánlottak a rendezők. Hallgathattunk egyházi zenét, nézhettünk színházi előadást és az ifjúság is megtalálhatta azt, ami szívének kedves - az orosházi fiatalok és a pilisi Izsóp együttes jóvoltából a népzene mellett a keresztyén könnyűzene is főszerepet kapott egy szabadtéri színpadon. A fáradságos előkészítő munkának szép gyümölcse érett be az első nap eseményeiben. T. SZ. M A vasárnap reggelt Johann Gyula rézfúvósai köszöntötték az orosházi evangélikus templom messzire látszó tornyából (lásd; címlapfotónkat). Jóllehet a hőmérő higany szála már a 10 órakor kezdődött istentisztelet idejére 30 fok fölé kúszott, ismét zsúfolásig megtelt az ország egyik legnagyobb evangélikus temploma. Az emeletmagas szószékről ezúttal Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke hirdette az igét, az igaz hit jellemzőit tudatosítva a gyülekezetben. Az üdvözítő hit bizalommal teljes, engedelmes és - Isten kegyelméből - akár már életünkben igazolt hitnek bizonyulhat. Krisztusba vetett hitünk végső soron pedig győzedelmes hit, győzelme végérvényes és örök. (Az igehirdetés hallgatóiban e gondolat felidézhette Szebik Imre megnyitó szavait - „Mi a győztes Úrhoz tartozunk! ”) Csakúgy, mint a nyitónapon, vasárnap is gazdagon töltekezhettünk spirituális munícióval, nem véletlen, hogy a prédikációt követőn alighanem kivétel nélkül mindenki élt az úrvacsora lehetőségével, amelynek vételét lelkészek tucatja biztosította a templom különböző pontjain. (Hogy a kritikai érzék hiányával se vádolhassák a krónikást, egyet kell értenünk azokkal, akik szerint a „tömeges úrvacsoraosztás” lebonyolítását bizony átgondoltabban kellett volna megtervezni.) * A Találkozó utolsó, ebéd után sorra került programjára az ország távolabbi pontjain lakók közül néhányan már nem térhettek vissza, így talán illetlenség is leírni - ezzel az alkalommal lett teljes a másfél napos együttlét. A búcsúzásra összesereglett gyülekezetét a Bécsben élő erdélyi házaspár -Antal Imre és Antalné Sebestyén Ágnes (mindketten az Ausztriai Magyar Lelkigondozó Szolgálat munkatársai) - fogadta népviseletben, „népzenei igehirdetéssel”. Joggal övezte megkülönböztetett figyelem az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektorának - „Fenntartott, eltartott, megtartott Egyház" címmel beharangozott - előadását. (Dr. Szabó Lajos a Találkozó ideje alatt ingázni volt kénytelen Orosháza és Budapest között, mivel vasárnap délelőtt a köztársasági elnöktől volt hivatott átvenni rektori kinevezését.) Éppen egy esztendővel korábban, 2000 augusztus 20-án adták elő Orosháza kórusai Szokolay Sándor „Jobbítsd a nemzetöt!” című kamarakantátáját, melyet a Kossuth-díjas evangélikus zeneszerző a város felkérésére komponált. A III. Országos Evangélikus Találkozó alkalmából most ismét felcsendült a vegyeskarra, gyermekkarra és orgonára írt, hat tételes mű, - úgymond „millenniumi prológus az ezredforduló üzeneteként”. (Szövegét - bibliai igékből és Bornemisza Péter prédikációs intelmeiből - maga a zeneszerző állította össze.) A Találkozó záróáhitata némi meglepetéssel szolgált. A vendéglátó gyülekezet lelkipásztora, Ribár János esperes olyan dinamizmussal késztette újra- és továbbgondolásra a Találkozó mottójául választott igét (Mt. 9,1), hogy sokunknak némi szégyenkezéssel kellett újfent ráeszmélnie; a „Kelj fel, és járj!” krisztusi mondata után nem pont, nem kérdő-, hanem a felszólító, felszabadító, felkiáltó jel értendő... Egy mégoly sikeres együttlét végén sem másodlagosak az útra bocsátó mondatok. A két év múlva esedékes, negyedik találkozó - vélhetően székesfehérvári - helyszínének bejelentésével az „illetékes püspök”, Ittzés János zárta be az orosházi találkozót e szavakkal: „ Viszontlátásra tehát 2003-ban Székesfehérváron! De, ha az Úristen bármelyikünk felől úgy döntene, hogy a földi találkozások sorát lezárja a számára, a reménység akkor is él. Viszontlátásra! Ha nem itt, - akkor odaát! ” T. P. K. t
