Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-08-26 / 35. szám

2. oldal 2001. AUGUSZTUS 26. Evangélikus Élet UJ NAP - UJ KEGYELEM-------------------------------­VA SÁRNAP ”/*z harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!" 2Móz 14,14 (Zsolt 17,1-15; IKor 15,57; Lk 18,9-14) Tétlenségre kár­hoztatna Isten bennünket, embereket? Aligha. De pontosan nekünk, egy minden te­kintetben állandó aktivitásra késztetett, kényszerített(?) kor embereinek kell újból, és újból szembesülni azzal, hogy legyünk bármilyen kitartók, tehetségesek és do­gozzunk reggeltől-estig, bizony Isten nélkül nem vagyunk képesek igazi boldogsá­got találni az életben. Az ürességtől való félelem sokszor arra sarkall bennünket, hogy csináljunk valamit attól függetlenül, hogy van-e értelme vagy nincs. „Az Űr harcol értetek..” Teljes bizonyossággal tudhatjuk, Isten mindent megtesz értünk és Jézus Krisztusban ott is harcol értünk, ahol már mi képtelenek vagyunk erre. Ezért kell minden időben rá figyelni. / / ■ ; / ,, Tudjátok, hogy viszonzásul megkapj0ok az Úrtól az örökséget: az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát. ” Kp|:3,24 (lSám 26,23; Ez 17,1-6.22- 24; 4Móz 9,15-23) Életünk során sok olyan dolgot teszünk, amiért viszonzást, fi­zetséget, vagy hálát remélünk. Van, amikor számításaink beválnak, de van, amikor csalódnunk kell. Ki mindenkinek vagyunk liajlandóak szolgálni egy'kis haszon re­ményében? Pillanatok alatt félredobunk rpfeggyőződést, tisztességét, hitét, ha úgy tűnik, hogy ezt, vagy azt tenni, mondani nekünk megéri. Utána sokszor óriási a csa­lódásunk, mert kiderül, hogy a remélt haszon helyett bizony kárt szenvedtünk és el­sősorban nem anyagilag. Isten szava figyelmeztet, küldetésünk van, amit család­ban, munkahelyen, gyülekezetben és minden más közösségben teljesítenünk kell. Ezt pedig csak Krisztussal és neki szolgálva tehetjük. Mert tudjuk, Krisztus örökös­társai vagyunk Isten országában. KEDD -Jczus Krisztus mondja: Azok a beszédek, amelyeket én mondtam nek­tek lélek és élet. " Jn 6.63 (1 Móz 19,15-26; 4Móz 10,11 -36; Zsolt 12,7) A beszéd elértéktelenedését jól megfigyelhetjük abban is, hogy szinte pozíciótól függetlenül mondhat és ígérhet bárki bármit, hisz a szavaknak nincs súlya. Dema­góg módon akarja ember az embert befolyásolni. Felelőtlen ígérgetőkkel tele van a közélet, de bizony mi magunk is megszokjuk lassan, hogy nem feltétlenül kell so­kat jelentenie annak, amit kimondunk. Elfelejtettük, hogy a hit hallásból van? Jé­zus szavainak súlya minden korban a Szentlélek által elemi erővel hat ......lélek és él et." Isten Fiának szavai gyógyítanak, fölszabadítanak és életet adnak minden helyzetben. Ezért Krisztus követőjeként nem tehetjük, hogy meggondolatlan be­széddel terheljük kapcsolatainkat, közösségeinket. Emlékezzünk rá. „így adta tud- todra, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal él az ember, ami az ÚR szájából származik. ” „ Jézus Krisztus mondja: Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsoltam nektek." Jn 15,14 (2Móz 33,11; 4Móz 11,1-23; Mk 7,24-30) Szinte nap mint nap találkozunk ilyen vagy olyan utasítással. Használati utasítások tömkelegét kapjuk kézhez egy-egy háztartási gép megvásárlásakor, de buszon, villamoson, metrón, uszodában, színházban ismételten utasításokkal talál­kozunk kisebb-nagyobb táblákon. „Menet közben kapaszkodni tessék!” „Mély víz! Csak úszóknak!” „Tilos a dohányzás!” Ezen utasítások betartása persze jól felfo­gott érdeke lenne az embernek, de zsigereinkben van a tiltakozás, a csak azért is ke­mény daca. A tíz parancsolat tömör mondataival - „Ne legyen más Istened"... - is folyton „hadakozunk” és próbáljuk megmagyarázni életünket magunknak, má­soknak és Urunknak. Isten Fia barátként jön hozzánk és életét is föláldozta miér­tünk. Nem kényürként akarja kicsikarni belőlünk a neki való engedelmességet. Alázatosan és szertettel jön felénk, hogy megértsük, minden miértünk történt 2000 évvel ezelőtt a Golgotán és a teljes életet kínálja mindnyájunknak. ., Ti ba­rátaim vagytok... ” CSÜTÖRTÖK az- akinek Jákob Istene a segítsége, akinek az Úrban van reménysége.” Ziolt 146.5 (4Móz 11,24-35; Róm 15,13; lPt 5,1-5) Az ősi zsoltár szavai bíztatnak bennünket, hogy bátran vessük bizalmunkat Istenbe, mert neki, a világ teremtőjének hatalma van arra, hogy teremtményeit min­denkor megőrizze. Izrael megtapasztalta: Isten olyan Úr, aki valóságosan hat a tör­ténelemben és hatalmával mindenkor népéért cselekszik. A süket és vak bálványok világában Izrael tudhatta: istene élő és mindenható. Atyaként hordozta őket 40 évig a pusztában minden hitszegésük és hűtlenségük ellenére. Isten ma is így cselekszik velünk és szeretete nap mint nap megújul rajtunk. A modem kor süket és vak bál- ványai között is, akik csalfa? talmi reménységet kínálva pusztítanak, egyetlen és igazi Úrként jön hozzánk és hív bennünket. Mert boldogok ma is csak akkor lehe­tünk, ha Tőle van segítségünk és benne van reménységünk Jézus Krisztus által. PÉNTEK tévéiteket ki veheti észre? Titkos bűnök miatt ne büntess meg! ” Zsqlt 19,13 (4Móz 12,1-16; 1 Kor 4,4; 2Kor 7,8-13) A legnagyobb jó akarat ellenére is mindig követünk el hibákat, bűnöket. Meggondolatlan szavaink, tetteink, hirtelen haragunk sebeket ejt a másik emberen. Emberi nyomorúságunk, hogy ki vagyunk szolgáltatva bűneinknek, vágyainknak. Pál apostol őszinte szavai juthatnak eszünkbe a római levélből: „Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy - miközben a jót akarom tenni - csak a rosszat tudom cselekedni. ” Ebben a küzdelemben mi magunk csak elbukhatunk menthetetlenül, de Isten Jézus Krisztus­ban erőt adott és Ő általa győzte le a bűnt. „ Jézus így imádkozott: Uram megismertettem velük a te nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük. ” Jn 17,26 (5Móz 29,28; 4Móz 13,1- 3.17.33; Ézs 26,1-6) A különböző ismeretek megszerzése életünk egyik alapvető föltétele. Állandó tanulásra vagyunk fogva, hogy a változó kor követelményeivel többé-kevésbé lépést tudjunk tartani. Az ember pedig sokszor büszke tudására, s néhány mámoros pillanatban talán még el is hiszi, hogy lehetőségei határtalanok. De egyre gyakrabban kerülünk olyan döntések elé, ahol nem elég a tudás, a művelt­ség. Több kell! Igazi ismeretek és értékek fölkutatására csak a szeretet által képes az ember. A Teremtő Isten Fiában ezt a szeretetet hozza közénk. Jézus Krisztus sze­retettel ölel át ma is bennünket és üzeni: ismerlek téged! Általa szerezhetünk igazi ismereteket a világról, benne magunkról, a másik emberről és láthatjuk meg a mélyben elbúvó lényeget. Beke Mátyás SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 11. VASÁRNAP kronrm' v-qs ír >íoJf^n i ] l í. Lomtalanítás után Fii 3,7-14 ISTENTISZTELETI REND_______________ Budapesten, 2001. augusztus 26. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bozóky Eva; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Zászkaliczky Pál; 11., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. ■ - - de. fél II. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békás megy er, III. , Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbu­da, III., Dévai Bíró M. tér de. 10.; Újpest, IV. , Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy La­jos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) dr. Harmati Béla; du. 6. Gerőfi Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; Vin., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Bolla Ár­pád; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. Schulek Mátyás; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Schulek Mátyás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Madocsai Miklós; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. dr. Hafenscher Kár­oly; du. fél 7. ifj. dr. Fabiny Tibor; XIII., Kas­sák Lajos u. 22. de. 10. Horváth Anikó; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Horváth Anikó; XIV. , Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV. , Régifóti út. 73. (Nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél II. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Kosa László; Rá­koscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákoskeresztúr, XVII. , Pesti út 111. de. fél 11. Kosa László; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlőrinc, XVIII. , Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX. , Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győ­ri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Já­ték u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza; SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 11. yASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Lk 17,7- 10; epistolája (igehirdetési alapige): Fii 3,7- 14. HETI ÉNEKEK: 456, 402. „ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rá­dió a Kossuth adó hullámhosszán 2001. au­gusztus 27-én, hétfőn 13.30 órakor. Különleges dokumentumfilmet sugár­zott néhány hónapja az egyik német adó. Az összeállítás az úgynevezett „Messie”- ket mutatta be, vagyis azokat az embere­ket, akiket lakásukban elborít a sok régi kacat, akik nem tudnak szabadulni lim- lomjaiktól, s hajdani otthonuk a szó szo­ros értelmében olyan lesz, mint egy sze­métdomb. A filmben az igazán döbbene­tes élményt az jelentette, hogy korántsem csak lezüllött, a hajléktalanság szélére ke­rülő ember lehet „Messie”, hanem mun­káját amúgy jól végző hivatalnok, fodrász vagy éppen tanár is. Egyfajta függőség ez: van, aki egyszerűen nem tud szabadulni régi dolgaitól, képtelen a selejtezésre és a lomtalanításra. Régen kinőtt ruhák gar­madája, érvényüket veszített iratok hal­maza, egykor kedves személyes tárgyak összevisszasága jellemző a „Messie” kör­nyezetére. A bemutatott férfiak és nők né­melyike a régi iratok, ruhák és egyéb hol­mik áthatolhatatlan hegyláncolatai miatt ténylegesen kiszorult saját szobájából, ezért aztán az előszobában vagy akár a lépcsőházban kénytelen aludni. Pál apostol nem ilyen „Messie”. Az ő Uráért, a kegyelemben nyert új életért kárba veszni hagy, és szemétnek ítél mindent - hogy Krisztust megnyerje! Mindebben az az igazán paradox, hogy mindaz, ami korábban nyereségnek szá­mított, s amit a megelőző igeversekben felidéz (származása, farizeus-volta, feddhetetlensége), az most egyszercsak a „veszteség” rovatba kerül. Az 5-6. ver­sekben olvasható felsorolás olyan, mint egy ígéretes szakmai önéletrajz, kitűnő káderlap - amelyet aztán egy merész mozdulattal összetép. „Kárnak és sze­métnek ” ítéli a korábban értékesnek tar­tottakat, vagyis radikálisan leszámol múltjával, hogy ténylegesen új életet tudjon kezdeni. Régi, 1946-os fényképe­ken látni lehet, hogyan söpörték össze az utcán azokat a bankókat, amelyek a hihe­tetlenül magasra szökött infláció miatt teljesen devalválódtak. Ami tegnap fizető­eszköz és érték volt, az mára szemétre- való kacat lett. Pál apostol nem engedi, hogy a múlt sok lim-lomja elborítsa, ha­nem nekifog a takarításnak, sőt a lomta­lanításnak. Pontosabban: engedi, hogy Isten végezze el a nagytakarítást az ő éle­tében! A „kár és szemét” a korabeli gö­rögben szinte vulgáris kifejezésnek szá­mított: egyebek mellett a szemétdombon tfüzlő ételmaradékot, sőt az ürüléket is jelentette. Mindazonáltal vegyük észre: Pál önmagával szemben ennyire igé­nyes: magára nézve használ ilyen vaskos kifejezéseket, nem másokat ítél így meg. Az önvizsgálatot kinek-kinek magának kell elvégeznie, illetve engedni kell, hogy Isten ítéljen meg minket. Aki Pállal együtt Krisztus tanítványa akar lenni, az nem élhet lelki-szellemi Messie-ként, hanem vállalnia kell ezt a lomtalanítást. Sok minden kell, hogy „kár és szemét” minősítést kapjon körü­löttünk és bennünk. Lakásunkban, de gyülekezeti helyiségeinkben, vagy éppen templomok sekrestyéjében sok a lom, amit azért nem dobunk ki, mert „hátha szükség lesz még rá”,, jó lesz még vala­mire”, aztán a végén nemcsak éktelen látványt nyújt, hanem a normális élet akadályává is válik. Igaz mindez szelle­mi értelemben is. Hihetetlenül sok a be­tű, a szöveg, a reklám, a propaganda kö­rülöttünk. Ha nem tudjuk ezeket időben megszűrni, s ha kell, kiseprűzni, akkor menthetetlenül elborítanak bennünket. S mennyi mindent kell önmagunkban kár­nak és szemétnek ítélni! Ismerősek az ilyen és hasonló vallomások: kár volt el­inni az eszemet 30 éves koromra; kár volt megtagadni apámat és anyámat; kár volt eltépni minden köteléket; kár volt elmulasztanom drága alkalmakat; kár volt makacsul önmagámban bízni... A mai vasárnap igéje azonban nem­csak hátratekint, nemcsak a múlttal való leszámolásra hív fel, hanem távlatokat is nyújt. Ha megtörtént az említett nagyta­karítás és lomtalanítás, akkor új életet le­het kezdeni. A rend, a megújulás és a megigazulás nem csak látszólagos és fel­színes, hanem valóságos. Ezért meg kell tanulni felejteni is. Ha Isten megbocsát egy bűnt, azt ő - a próféták szavával szólva - valóban a háta mögé, vagy a tenger fenekére veti, s azt immár soha nem rója fel nekünk. Ezért az ember is valóban és teljesen megszabadulhat a múlt bűneinek terhétől, s új lelkülettel új életet tud kezdeni. Pál apostol is így vall arról, hogy ami mögötte van, azt elfelejt­ve, ami előtte van, annak nekifeszülve fut egyenest a cél felé. A „Messie” lépni, mozdulni sem tud a mindent elborító szeméttől. De környezetének és életének rendberakása - teológiai nyelven: meg- igazulása - után megmozdulhat, futhat, szárnyalhat. A 14. vers „nekifeszülve” szavát olvasva, megjelenik előttünk egy izmos atléta képe, aki minden fizikai és lelki erejét összeszedve, szemét a célsza­lagra emelve, robbanékonyán halad elő­re. Mozgása rendezett, egész alakja erőt sugároz. A Messie-lét rendetlensége már teljesen a múlté, hiszen az kárnak és sze­métnek ítéltetett. Előtte viszont a ver­senypálya, amelyet harmonikus mozdu­latokkal végig tud futni, s a végén ott a cél, amely minden erőfeszítésnek és küz­delemnek igazán értelmet ad. Fabiny Tamás ISTENTISZTELETEK A BALATON PARTJÁN Alsódörgicse: de. 11; Badacsonytomaj: de. fél 9; Balatonakali: du. háromnegyed 2; Ba­latonalmádi (Bajcsy Zs. u. 25.): du. 4; Bala- tonboglár (Hétház u. 17.): de. 11; Balaton- fenyves: du. 6; Balatonföldvár (Városháza, házasságkötő terem): du. 2; Balatonfured: de. 9; Balatonszárszó (Jókai u. 4L): de. 10, Balatonszárszó (templom): du. 3, Balaton- szemes: du. 2, Fonyód: du. 4; Hévíz: du. fél 5; Keszthely: de. fél 11; Kővágóőrs: (úrv.) de. fél 12; Mencshely: (úrv.) de. 11; Nagyvá­zsony: (úrv.) du. 2; Révfülöp: (úrv.) de. 10; Siófok de. 11.; Szentantalfa: háromnegyed 10; Zánkti: (úrv.) de. fél 9; NÉMET NYELVŰ IGEHIRDETÉS: Balatonboglár: du. 6; Balatonfiired: de. 11; Keszthely: du. 6; Siófok: de. fél 10. Összeállította: t.sz.m. SAROK „Közös” istentisztelet 3 £ O 3 Korábban nem volt gond. Évről évre, január harmadik hetében, összejöttek a különböző felekezetű kereszté­nyek, és együtt imádkoztak. Többnyire egyszerű imádság vagy áhítat-forma volt ez, néha istentisztelet. Az Ökume­nikus Tanács kiadott füzete segített összeállítani a talál­kozások „menetrendjét”, az istentiszteletek liturgiáját. Mára megsokasodtak az alkalmak. Az Ökumenikus imahét programján túl számtalan alkalom nyílik közös, ökumenikus istentiszteletre. Társadalmi rendezvények, a falu vagy város ünnepei, felekezeti találkozók, felekezet- közi konferenciák, de családi alkalmak is, sőt kazuális szolgálatok (temetés, esketés, keresztelés) kínálják, netán elvárják a közös istentisztelet lehetőségét. A megszokott gyakorlat szerint mindig a házigazda szabja, szabhatja meg a találkozó liturgiáját. Ez szép el­mélet, a megvalósítás azonban többnyire nem ilyen egy­szerű. Igen körültekintő módon, tapintatosan, biblikusán gondolkodva kell formálni az alkalmi rendet. Megkeres­ni a közös nevezőt, hisz1 a feladatunk nem az, hogy meg­mutassuk azt, ami elválaszt, hanem hogy bemutassuk azt, ami összeköt, és hidat építsünk. Tudom, nem mindig könnyű, ha más a házigazda és mi vendégek vagyunk. A Krisztusra figyelő nyitottság azonban meghozhatja a gyümölcsét, megteremtheti az egymásra figyelő, konst­ruktívan kritikus légkört, a tapintatosan türelmes komp­romisszumokat. Az evangélikus egyháznak a magyar kereszténység közepette különösen is fontos szerepe van. Az egyháztör­ténet lapjai sok közös útról tanúskodnak református test­véreinkkel. Teológiai vonatkozásokban sok minden össze­köt római katolikus testvéreinkkel. Számunkra a gazdag liturgikus tradíció éppannyira nem idegen, mint a puritán református gyakorlat, avagy az oldottabb szabadegyházi formák. Önmagunkat fel nem adva lehetünk - a közös, ökumenikus istentiszteleten is - hídépítők, hídverők. Iga­zi krisztusi küldetés ez. Keressük a közös utat és a közös Urat. Mert a közös istentiszteletek gyakorlatában is igaz: minél közelebb kerülünk Krisztushoz, annál közelebb ke­rülünk egymáshoz is. 2005-re tervezett új Ágendánk - reménység szerint - többféle rendet kínál majd ezekre az alkalmakra. Az Ágendaszerkesztő és Liturgiái Bizottság keresi, össze­gyűjti azokat a működő, egyházhoz méltó, teológiailag is alaposan végiggondolt modelleket, amelyek már sok he­lyen élnek. Ugyanez a munkacsoport hajlandó segíteni, tanácsot adni ott, ahol ezt igénylik, várják lelkészek, gyü­lekezetek, közösségek. Hafenscher Károly (ifj.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents