Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-08-19 / 34. szám
Evangélikus Élet 2001. AUGUSZTUS 19. 3. oldal Ötven éves az érdi templomunk Az Úrnak való szolgálat az egész gyülekezet feladatta Szeverényi János esperes távollétében az egyházmegyét dr. Győri József egyház- megyei felügyelő képviselte.) Mintegy 5 millió forint értékben támogatta az orgonaépítést a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, amelynek vezetőjéhez - a velünk együtt ünnepelt - Várkonyi András országgyűlési képviselő ígérte továbbítani köszönetün- ket. A Közgyűlés megemlékezett arról is, hogy az Érdi Önkormányzat 500. 000 Ft-ot adott a toronyépítéshez. (Az ünnepségen személyesen megjelent Harmat Béla polgármester, maga is szeretettel köszöntötte a gyülekezetét.) A felújítási munkálatokhoz a legnagyobb - több mint 8,5 millió Ft-os ösz- szeget - maga a gyülekezet adta össze! A Déli Egyházkerület nevében köszöntötte a jelenlévőket dr. Harmati Béla püspök, aki a hetvenes években maga is többször szolgált Érden. Megemlékezett édesapjáról, aki első lelkészünk, Bányai Sándor halála után látta el - nyugdíjasként - több mint hat éven át a gyülekezet gondozását. Megható volt Balikó Zoltán lelkész jelenléte, visszaemlékezése a kezdetekre. Édesapja, Báliké Lajos tábori főesperes kezdte el 1929-ben a hívek összegyűjtését és az istentiszteletek tartását Érden, amibe később teológus fiát is bevonta. Zoltán bácsi 1940-től 42-ig, a frontra történt bevonulásáig, mint segédlelkész szolgált az érdi, - akkor még fiókegyházközségben. (Balikó Zoltán jelképesen átadta Ittzés István lelkésznek a hordozható úrvacsorái készletet; „vidd a Krisztus testében és vérében kapott bűnbocsánatot, mert e nélkül nem lehet élni”! Bányai Sándor segédlelkészként került a gyülekezetünkbe azzal a megbízással, hogy mint missziós lelkész szervezze önálló gyülekezetté Érdet. 1944- ben ez meg is történt, és az Érdi Egyház- község 1946-ban Bányai Sándort választotta meg első lelkészévé. Az ő vezetésével épült a templom és szerveződött a gyülekezeti élet. Örömünkre szolgált, hogy kedves leánya, Pálfl Ferencné családjával együtt - gyülekezetünk tagjaként - ünnepelhetett velünk. Köszönthettük még azokat, akik a nehéz években szolgáltak gyülekezetünkben. Id. Harmati Béla után Szentpéteri Péter szentendrei lelkész vette át Érd gondozását 1979-től, amelyet nagy áldozatok árán végzett hűségesen 1991-ig, Ittzés István beiktatásáig. (Sajnos ő nem tudott jelen lenni közöttünk, de fia - dr. Szentpéteri Péter - szeretettel köszöntötte a gyülekezetei, úgyis mint, aki maga is éveken keresztül itt szolgált, mi több, itt avatták lelkészszé.) Személyesen tudtuk megköszönni Nyári Erzsébet diakonissza testvérnek és Pintér Tibornak, hogy Szentpéteri Péter szolgálati idejében sok-sok vasárnapon hirdették az igét közöttünk. Hóban, sárban, hőségben és hidegben jöttek Érdre Klucsik Jánossal együtt, akit éppen egy esztendeje hívott haza mennyei Ura a szolgálatból. Ünnepi alkalmunk szeretetvendég- séggel zárult, amelyet a gyülekezet asszonyai sok szeretettel és fáradsággal készítettek. 1.1. Fotók: Keresztényi István a templomunkban először felcsendülő hangszer hangjait. Örömünkre és Isten dicsőségére gyülekezetünk énekkara is szolgált az istentiszteleten. Bán Ildikó vezényletével. Az istentiszteletet követő közgyűlést Vörös Gyula felügyelő nyitotta meg, rövid előadásban tekintve vissza az ötven éve történt templomszentelés előzményekerült sor 2001-ben az utcafronti kerítés építésére és az orgonavásárlásra. Gondnokunk ismertette a kiadásokat: a torony 6,4 millió, a templom felújítása és bekerítése 5,345 millió forintot igényelt. Az orgona 7,9 millió forintba került. Mindebből, a Budai Egyházmegyén keresztül 6.05 millió Ft-ot kaptunk egyházunktól. (A külföldön tartózkodó ire és a templom építését követő gyülekezeti életre, ami bizony viszontagságos és küzdelmes éveket jelentett. Pálfi Ferenc gondnok az 1996 óta tartó - három ütemre osztott - építkezésünket ismertette. 1996-ban készült el a gyülekezeti ház, ami - a templomtérrel összenyitott gyülekezeti teremmel - egyben a templombővítést is szolgálta. (Hála az Úrnak, minden vasárnap szükség van az új részre is...) A második ütemben a templombejárat elé épült meg az új torony (1999), árkádos kivitelben. A harmadik ütemben, 2000-ben pedig a régi templomrész teljes felújítása történt meg: tetőcsere, az összes nyílászáró cseréje, a templom belső és külső vakolása, festése, új karzatlépcső és bejárati lépcső, valamint a villanyhálózat felújítása. Reménységünkön és eredeti terveinken felül Ünnepi istentiszteletre gyűltek össze az érdi evangélikusok augusztus 12-én, az ötven éves, átalakult és megújult templomukba, hogy hálát adjanak Istennek a sok áldásért. Az istentisztelet liturgiáját - a Budai Egyházmegyét képviselő Solymár Gábor és Ittzés István helyi lelkész közreműködésével - D. Szebik Imre végezte. Egyházunk elnök-püspöke a 100. Zsoltár alapján hirdette az igét, rámutatva, hogy az Isten létét megkérdőjelezők számára is bizonyíték lehet, amit Ő végzett el ebben a gyülekezetben is, nemze- dékről-nemzedékre. Istennek volt hatalma arra, hogy Érden a diktatúra legsötétebb esztendejében, 1951-ben templomot szenteljenek. A prédikáció szívünkre helyezte az Úrnak való szolgálatot, amit nem csak a lelkésznek, de az egész gyülekezetnek végeznie kell abban a városban, ahol már több mint fél évszázada hirdettetik az Úr igéje az evangélikus gyülekezetben is. A felújított templom, az égre mutató torony, a szív belsejét megszólító orgona, egyaránt szent eszköz a missziói küldetés teljesítéséhez. A püspök az istentisztelet keretében megáldotta az 1999-ben elkészült tornyot, a kívül és belül felújított templomot, ill. felszentelte az új két manuálos, nyolcregiszteres orgonát, amit kiváló minőségben, és szemet gyönyörködtető külsővel készített el és adott át - egy héttel korábban - a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra Kft. A felszentelt orgonát Bán Ildikó orgonáműVéfe kántorunk szólaltatta meg. A gyülekezet megindult szívvel (sokan könnyes szemmel) hallgatták / 'l •• •• 1 •• rf • • iil fi Gyümölcsöző egyuttlet Aki táboroztatott már gyerekeket, az biztosan tudja, hogy az egyik legnagyobb gond: évről-évre valami újat kitalálni. Valamit, amitől vonzóvá, érdekessé, felejthetetlenné lesz a tábor programja... Ugyanígy törték a fejüket az egyházmegyei tábor szervezői is. Azt tudták, hogy Orimagyarósd lelkésze és a falu lakói szeretettel várják őket. Több éven keresztül adott otthont már az őrségi falu a Vas megyéből érkező gyerekeknek. A Vadása-tó közelsége is ismerős lehetőségeket kínált az ide érkezőknek. Azt azonban még nem tudták az alsó tagozatos gyerekek, hogy amint átlépik a tábor kapuját, csodálatos átváltozáson mennek keresztül: gyümölcsökké válnak. A harmincnégy kisdiákból pillanatok alatt Eper, Meggy, Dió és Alma lett. Ezt a játékos, az életkori sajátosságoknak megfelelő formát találták ki a tábor szervezői, hogy közelebb vigyék a gyerekekhez az együtt töltött hét alapgondolatát: Teremjetek jó gyümölcsöket! A reggeli és esti áhítat, a csoportos beszélgetések mindmind azt a célt szolgálták, hogy a kicsik számára érthetővé váljon a „lélek jó gyümölcsének” fogalma. Legizgalmasabbnak az a játék ígérkezett, melyet az utolsó két napon játszottak a gyerekek. Titokban húzták ki egymás nevét, Titkos Testvért választottak. Ennek a kiválasztott társnak kellett két napon át megmutatni: hányféleképpen lehetséges valakit szeretni, hogyan lehet örömet szerezni apró kis meglepetésekkel, avagy miként lehet békességben élni. De arra is jó volt ez az igencsak komoly játék, hogy a türelem, a jóság, a szelídség és az önmegtartóztatás gyakorlására is alkalmat kínáljon annak a korosztálynak, amelyik még csak most ismerkedik e fogalmak tartalmával. Természetesen nem lett volna tábor a tábor, ha mindazok a programok nem szerepeltek volna benne, amelyek elengedhetetlen kellékei a teljes pihenésnek és kikapcsolódásnak. A .tóban fürdés, az ügyességi vetélkedők, a közeli városba tett kirándulás, mind-mind jó alkalom volt á bizonyításra, hogy amit a csoportos foglalkozásokon elméletben végiggondoltak és átbeszéltek a gyerekek, azt a hétköznapi helyzetekben használni is tudják. A táborlakók nem búcsúztak hosszú időre egymástól. Szeptember 29-re tűzték ki azt a időpontot, amikor ismét találkoznak. A Büki Művelődési Központ ad majd helyt annak a csendesnapi rendezvénysorozatnak, mely egyben kerületi missziós nap is lesz. N. I. Regnum Marianum Évről-évre visszatér és augusztusban felerősödik a jelszó, hogy mi „Máriás ország” vagyunk, mivel első királyunk felajánlotta népét a Szűzanyának. Egyik kitűnő hetilapunkban jelent meg nemrég, hogy az esztergomi érsek Fatimában megismételte ezt a felajánlást. Csodálkozom az eseten. Egyrészt azért, mert a honpolgároknak legfeljebb a fele katolikus, a másik fele protestáns, sőt nem is vallásos, így a globális főpapi gesztus nem indokolható. Másrészt azért, mert az a benyomás támadhat sokakban, hogy a 900 éves felajánlás ma már nem elég hatékony, főpapi megújításra szorul... Nagyboldogasszony ünnepe (augusztus 15.) táján érdemes tehát indulatok nélkül megkérdeznünk: mit jelent az, hogy a hagyomány szerint a nagy király halottas ágyán „országát és népét a szent Szűz oltalmába ajánlotta”? Szent István (997-1038) uralmának belső megszilárdítása után országának jövőjét akarta biztosítani Európában. A Keletről jött vad népet akkor fogadja be környezete, ha az országnak királya lesz. Koronát két hatalmas uralkodó is kínált Istvánnak: a frankok császára egyfelől, és Bizánc uralkodója másfelől. (A hűbériség társadalmi rendjében a koronát adó hűbérurává lett a koronát kérő királynak, ami egyben azt is jelentette, hogy az ország elveszítette önállóságát, uralkodója nem gyakorolhatta a szuverenitásból adódó jogokat, hanem vazallusává vált idegen uralkodónak.) István zsenialitása abban mutatkozott meg, hogy - a déli és nyugati hatalmas birodalmak urait kikerülve - II. Szilveszter pápához (999-1003) fordult és tőle kért koronát. Ebben az időben a pápáknak egyáltalán nem volt politikai hatalmuk, így a hűbéri viszony elméletben valósult meg csupán. Országunk függetlenségét egyetlen európai hatalmasság sem tehette kérdésessé. Alapvetően megváltozott a helyzet a 11. század második felében. A pápák szinte korlátlan hatalomra tettek szert: királyokat taszítottak le trónjukról vagy ültettek trónra. Természetesnek lehet tartani, hogy VII. Gergely pápa (1073-1085) érvényesíteni akarta hűbérúri jogait Magyarországgal szemben is. I. Géza királyunk (1074- 1077) diplomáciai ügyeskedéssel elodázta a behódolást, a végső döntés azonban öc- csére, Szent Lászlóra (1077-1095) maradt. A lovagkirálynak hatalmas tekintélye volt ugyan, amelyet a pápa is tiszteletben tartott, mégis az látszott tanácsosnak, hogy az Arpád-ház is adjon szenteket az egyháznak. így került sor 1083-ban István király és Imre herceg szentté avatására. A szükséges életrajzba belekerült a nagy király halálának leírása. A királyi szándék szerint hangsúlyos elemként jelent meg az ország felajánlása Szűz Máriának. Szent László zsenialitása abban áll, hogy felismerte a szuverenitás megtartásának egyetlen módját. Ha ugyanis az ország „ hűbérura ” a Szűzanya — akinek természetesen nincs földi hatalma akkor egyetlen európai hatalmasság sem veszélyeztetheti országunk függetlenségét és uralkodójának önállóságát. Nem kell tehát haragudnunk, ha országunk felajánlásáról hallunk vagy olvasunk. Számunkra ugyanis a „regnum Marianum ” azt jelenti, hogy István megteremtette a független államiságot, László pedig megvédte azt. id. Magassy Sándor Újabb életjelek Sárszentlőrincről A kommunikáció két háza Sárszentlőrincen a templomszentelés 226. évfordulóját összekapcsolták a Zsivora György Népfőiskolái Alapítvány Közösségi Házában kialakított Teleház ünnepélyes megnyitásával. A két eseménynek látszólag semmi köze sincs egymáshoz, hiszen a délelőtti istentisztelet keretében a múltból örökölt patinás épületért adtunk hálát, míg a délután megnyíló Teleház korszerű telekommunikációs berendezéseivel inkább a jövőt szimbolizálja. De a kettőben mégis rejlik valami közös, amint erre Gáncs Péter országos missziói lelkész igehirdetésében rá is mutatott. A közös pont a kommunikáció, a kapcsolatteremtés lehetősége Istennel és egymással, ami elvezethet az igazi vertikális és horizontális közösséghez. A Kari Jánosné Csepregi Erzsébet helyi lelkész és Kocsis István alapítványi munkatárs által szervezett Népfőiskolái Alapítvány, melynek munkáját évente jelentős összeggel támogatja a közegyház is, éppen ezt a közösségépítést szolgálja a faluban. Az elöregedéssel, foglalkoztatási gondokkal küszködő Tolna megyei településen egyre népesebb a cigánylakosság, akik közül néhányan már utat találtak az evangélikus gyülekezet közösségeibe. Ezt a folyamatot segítik az Evangélikus Missziói Központ által - a falu iskolájában, művelődési házában - rendszeresen szervezett, úgynevezett falunapok is. Reméljük, hogy a most megnyílt Teleház is, nevéhez méltóan segíti majd a távolságok áthidalását. Nemcsak azzal, hogy az öt korszerű számítógép segítségével bárki hozzáférhet a világháló mérhetetlenül gazdag információs kincséhez, hanem azzal is, hogy újabb találkozási lehetőséget kínál az egymás közötti kapcsolatteremtésre, közösségépítésre, ismeretszerzésre és képzésre. A lelki, szellemi gazdagodás lehetőségét jól illusztrálta a Teleház megnyitó ünnepségének sokszínű kínálata: „A boldogság pillanatai” címmel, Szabó Pál képeiből fotókiállítás nyílt, Dinnyés József előadóművész zenei műsorral lépett föl, és bemutatásra kerültek a régi lőrinci népviseletek is... A templomon kívül a legtöbb faluban legfeljebb a kocsmában találkozhatnak az emberek. Sárszentlőrincen augusztus 12-e óta más a helyzet: immár két épület, a templom és a teleház, várja az egészséges kommunikációt és kommuniót, azaz közösséget keresőket. G. P. s {' i ,i
